A magyar király koronázásának alkalmával a szertartás keretén belül, a Szent Korona fejre helyezésekor a világi elit vezetője, a nádor a templom-ban összegyűlteknek háromszor tette fel a kérdést magyarul: „akarják-e a rendek a jelenlevőt királyuknak megkoronáztatni”. A válasz szintén há-romszor hangzott el magyarul: „Akarjuk!”593 Ezt a koronázás forgató-könyvében tüntették fel, de a Pontificale Romanum nem tartalmazta, tehát ez a vizsgált időszakban nem tartozott az egyházi szertartásrendhez, első látásra világi elemnek tűnik. Az egyetértés kifejezése már a 10–11. század-ban használt szertartáskönyvekben fontos szerepet kapott, a német-római ordóban a fenti kérdés elő volt írva a koronázó főpap számára.594Egy Köln-ben őrzött 12. századi német-római pontifikále tartalmazza a jelenlévő papok és világiak számára feltett főpapi kérdést, amelyre válaszul háromszor kellett kinyilvánítaniuk beleegyezésüket: „Deinde dominus metro politanus affatur populum dicens: Vis tali principi ac rectori subici, ipsius -que regnum firmare, fide stabilire at-que iussionibus illius obtemperare [...]
regi quasi precellenti? Tunc ergo a circumstante clero et populo unanimiter dicatur: Fiat. Fiat. Fiat.”595(„Azután a püspök úr a néphez szól mondván:
Akarod-e magad egy ilyen fejedelemnek és vezetőnek alávetni, királyi hatalmát megerősíteni, hűséggel megszilárdítani és parancsainak enge-delmeskedni [...]? Akkor a körülötte álló papság és a nép egyhangúlag mondják: Legyen! Legyen! Legyen!”) Durandus a pontifiká lé já nak szer-kesztésekor nem vette át ezt az elemet a német-római formából.596Mivel a középkor második felétől már a magyar koronázásokon is a Durandus-féle ordót használták, az egyházi akklamációt a magyar szertartás sem tartal-mazhatta. A középkor folyamán bekövetkezett koronázási ordó váltása után a német-római rítus eme eleme tovább élt a magyar szokásjogban egé-szen 1712-ig: az egyházi szertartásszövegből kikerülve azonban a nádor jogkörébe került.597Az I. Ferdinánd koronázásáról fennmaradt forrás pedig már megemlíti, hogy magyar nyelven tette fel ezt a kérdést Báthory István
nádor. A jelenlevők választásának ilyen megnyilvánulását nemzeti sajátos-ságnak kell tartani, még ha ehhez hasonlóval más országokban is találko-zunk. A koronázás érvényessége I. Ulászló idejétől kezdve a rendi nemzet beleegyezésétől függött.598 A szabad királyválasztás és az öröklés már I. Ferdinánd uralkodása alatt is viták sorát okozta. Ferdinánd az elsőszü-löttségi öröklést akarta törvényesíteni a Magyar Királyságban, így Miksát mint örökösét akarta magyar királlyá megkoronáztatni, de a magyar ren-dek nem engedtek, igényt tartottak a választásra.599Erre Ferdinánd nem adott lehetőséget, viszont a királyválasztásra utalva a koronázáson elhan-gozhatott a nádor kérdése.600Az 1561. évi beadvány is feltüntette a kérdést, amely háromszor hangzott el a korona fejre helyezése előtt.601Az 1562 és 1608 közötti időben, amikor nem volt nádor, viszont két koronázást is ün-nepeltek, a kérdésfeltevés mégsem maradt el, sem nem került ki a világi nagyurak jogából. A rendek ugyanis elérték, hogy 1563-ban Batthyány Fe-renc rangidős dunántúli főúr és egykori horvát–szlavón bán, míg 1572-ben Báthory Miklós országbíró kapta meg ezt a feladatot.602Ők a nádor nevében és képében tették fel a kérdést.6031608-tól pedig ismét a nádor kérdezte meg a koronázáson jelen lévő rendeket.6041687-ben a koronázáshoz József a főoltárhoz ment, és a nádor – kezében tartva a Szent Koronát – háromszor megkérdezte magyar nyelven a karokat és a rendeket, hogy a jelenlévő Jó-zsef herceget akarják-e királyukká koronáztatni, akik háromszor fejezték ki beleegyezésüket. József ekkor térdelt le a főoltár előtt, és a nádor az ér-sekkel együtt helyezte a koronát a fejére.605
A koronázáson résztvevők hozzájárulásának kérése a cseh király meg-koronázása előtt is elhangzott. Az I. Rudolf 1575-ben történt koronázásáról beszámoló követjelentés így írja le a kérdést: „a király az oltár lépcsőjére lépett, és hangosan szólt a néphez, háromszor kérte hozzájárulásukat a koronázáshoz. Mindháromszor igennel válaszoltak neki.”606Fügedi Erik
598Bartoniek: Magyar királykoronázások, 20.
599Pálffy: Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia, 253.
600Benda–Fügedi: A magyar korona regénye, 127.
601Pálffy: A magyar tanácsosok javaslata, 501.: „corona Serenitatis Suae capiti imponatur, antequam id fiat, [PR 4.] regnicolae ibi astantes ter alte voce interrogabuntur, an Suam Serenitatem novum ipsorum regem coronari velint” (mielőtt őfelsége fejére helyeznék a koronát, előtte az ott álló országlakosokat háromszor harsány hangon meg fogják kér-dezni, vajon akarják-e őfelségét új királyukká koronáztatni).
602Pálffy: A magyar tanácsosok javaslata, 498.
603Pálffy: Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia, 264.
604Kovachich: Solennia, 4., 20., 35., 56.
605Kovachich: Solennia, 131.; ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 4, f. 257v.
606Mojzer: II. Rudolf cseh királlyá koronázása, 104.
művében viszont azt olvashatjuk, hogy a prágai várnagy tette fel a kér-dést, aki a rendek képviselője volt.607A fent idézett középkori német-római ordóban olvasható, a koronázást végző érsek kérdése a császárko-ronázás szertartásában tovább élt. Ennek egyik tanúja Lotaringiai Ferenc 1745. évi koronázása, amelyen az érsek megkérdezte a „körülállóktól”, hogy „[a]karjátok magatokat egy ilyen fejedelemnek és uralkodónak alá-vetni, a királyságát erősíteni, hűségét és hitét megtartani és parancsának engedelmeskedni?”608 A választófejedelmek hatalma jelenik itt meg, hi-szen az intronizáció alkalmával is elmondja az érsek, hogy nem öröklés útján jutott a trónhoz az uralkodó, hanem a választófejedelmek szavaza-tai alapján.609
1712-ben, III. Károly koronázásának előkészítése során az akklamációt a bécsi udvar el akarta törölni az 1687. évi II. törvénycikkre hivatkozva,610 amelynek értelmében a magyar trónt a Habsburg-dinasztia fiágon örökjo-gon foglalja el. Friedrich Seilern udvari kancellár ugyanis kifogásolta, hogy a nádor kérdése a szabad királyválasztást tükrözné, nem pedig a valós jogi helyzetet. A kérdés veszített ugyan jelentőségéből I. Ferdinándtól kezdve, aki sikertelenül próbálta az elsőszülöttségi öröklést hivatalosan is elismer-tetni a magyar rendekkel, a dinasztia trónutódlási jogát azonban törvényi-leg is elfogadtatta.611Az előkészítő konferencia döntése értelmében a nádor által háromszor magyar nyelven feltett kérdést 1712-ben végül kivették a szertartásból, és később sem emelték vissza.612
A nádor kérdésének mellőzése nem volt ismeretlen Magyarországon, Ludovicus Tubero beszámolt egy esetről: 1490-ben a bárók abból az okból hagyták el, hogy II. Ulászló cseh király magyar királlyá koronázását ne ve-szélyeztesse a köznemesség közti népszerűtlensége.613Ezek szerint a
kér-607Fügedi: A magyar király koronázásának rendje, 272.
608Vajnági: A Szent Római Birodalom jólétének záloga, 19.
609Vajnági: A Szent Római Birodalom jólétének záloga, 20.
610CIH 1657–1740, 335.: „mostantól jövőre s örök időkre senkit mást, mint fennczímzett Ő császári s királyi felségének saját ágyékából származott fiörökösei közül az első szülöttet […] fogják törvényes királyuknak s uruknak ismerni […] országgyűlésileg, e Magyaror-szágon belül, meg fogják koronázni.”
611CIH 1526–1608, 193, 1547. évi V. tc.: 5§ „Mert miután az ország rendei és karai magukat nemcsak Ő felsége, hanem örökösei uralmának és hatalmának is örök időkre alávetették az összes rendek és karok annak, ha Magyarországban marad, nem kisebb hűséggel, ra-gaszkodással és tisztelettel fognak engedelmeskedni, mint magának Ő felsége személyé-nek.”
612ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 7, f. 86v.
613Bartoniek: Magyar királykoronázások, 43.; Tubero: Kortörténeti feljegyzések, 124.: „nem is erősítették meg ugyanis Ulászló királyságát semmilyen nemesi felkiáltással sem
Szé-déshez való ragaszkodást vagy annak elhagyását a magyar rendek politikai érdeke is befolyásolhatta. 1712-ben azonban a bécsi udvar erősebb érdekérvényesítésének és hatalmi helyzetének következménye lett az akk la -máció eltörlése. Megjegyzendő, hogy a bécsi udvar a nádori kérdés ellen foglalt állást, de a korona fejre helyezésében való közreműködése ellen nem, ami, ahogy fent már írtam, az ország királyválasztását és a rendek beleegyezését jelentette már a középkortól kezdve.