A középkorban a lovaggá ütés mellett a király ítéletet is mondott, ezzel a két szimbolikus aktussal kezdte meg uralmát.633A lovaggá ütés mutatta, hogy a király a legfőbb hadúr az országban, az ítélkezéssel pedig a legfőbb bírói hatalmát kezdte gyakorolni. Ez a két aktus kapcsolatot teremtett az egyházi szertartás keretében elmondottakkal. Az említett ószövetségi bölcs királyokra utalt az igazságos ítélethozatal, a szegények és árvák védelmére történt a hadvezéri jogkör gyakorlása. Azért gyakorolhatta ezeket a jogait – a világi ceremónián még szimbolikusan –, mert korábban az érsek felke-nése által „átváltozott”, és ennek, Fügedi szavaival élve, „tanúbizonyságát”
is adta a világi részben.634Fügedi Erik szerint a koronázást követő ítélet-mondás első említése I. Ulászló idejéből való, a király koronázást követő bírói tevékenysége azonban már IV. Béla idejében is gyakorlat lehetett.635 Az 1527. évi koronázást leíró röplapban I. Ferdinánd az uralmát nemes ifjak aranysarkantyús lovaggá ütésével kezdi meg, a bíráskodás elma-radt.636Érdekes, hogy a magyar tanácsosok Ferdinánd számára benyújtott tervezetében szerepelt az igazságszolgáltatás is, nemcsak a lovagavatás.637 Az általam vizsgált koronázások direktóriumai a bíráskodást nem említik, valószínűleg ez az elem kikopott a hagyományból. Barits Albert az arany-sarkantyús vitézek eredetéről 1790-ben megjelent művében nem tudott biz-tosat mondani. Nem tudott választ adni arra a kérdésre sem, hogy a „rend”
tagjai valóságos vitézek vagy csak a koronázások alkalmával, szertartás-képpen választattak ki. Művében eltérő véleményeket ismertet, miszerint Szent István király udvari szolgái voltak eredetileg, és kötelességük volt harcba menni vele. Ezt alátámasztani látszik az a tény, hogy a koronázások alkalmával a nádor, vagyis az ország katonai vezetője választotta ki a vi-tézeket. Másik vélemény szerint Szent László király jelölte ki az első arany-sarkantyús vitézt Szent István testének oltárra emeléséhez. Vannak, akik II. András vagy IV. Béla idejéből, de vannak, akik Mária királynő, illetve Zsigmond király uralkodásától származtatják őket. A szerző, mivel a
tör-633Fügedi: A magyar király koronázásának rendje, 260.
634Fügedi: Uram, királyom, 59.
635Fügedi: A magyar király koronázásának rendje, 270–271.
636Fügedi: A magyar király koronázásának rendje, 258.
637Pálffy: A magyar tanácsosok javaslata, 501.: „In quo quidem Franciscanorum templo erigi debebit thronus, quem ubi Sua Serenitas conscenderit, [CP 16a.] aliquamdiu ibi immorabitur jus dicendo et [CP 16b.] equites auratos creando.” (A ferencesek templo-mában pedig fel kell állítani a trónt, amelyre Őfelsége fölmegy, és egy bizonyos ideig ott tartózkodik ítéletet mondva és aranysarkantyús vitézeket avatva ezalatt.)
vényekben nem találja nyomát a lovagoknak, nem a „legrégibb időben”
gondolja az eredetét.638A vitézek arany sarkantyút és arany fegyvert visel-tek, ők jelenhettek meg egyedül az udvarban arany, illetve aranyozott ló-szerszámmal, és a hazafiak érdemeinek jutalmazásánál kétszer akkora ér-tékű láncot kellett kapniuk.639Miksa a koronázásán olyanokat is lovaggá ütött, akik nem voltak méltók e kitüntetésre. Ennek oka, hogy akkor még nem szervezték meg a szertartás menetét előre, és a tülekedők közül töb-beket is érintett Szent István kardjával. Emiatt 1563-ban a lovaggá ütést abba kellett hagyni.640Ezen változtattak a következő alkalmakon, és előre kijelölték az avatandókat, akiket a templomban a nádor szólított.641A lo-vagokat harci érdemeik alapján választották ki, fontos megjegyezni, hogy nemesi családból kellett származniuk.642
A koronázási rendtartások nem részletezték a ferences templomban tör-ténteket, így az 1608. évi koronázás erre vonatkozó részét veszem alapul.
E szerint a király az oltárnál imádkozott, utána egy evangéliumi részt olvastak fel, majd a templomban épített emelvényre ment, amelyen balda -chinnal fedett trón állt, és megkezdődött az avatás.643A trónon ülő király mellett állt a királyi udvarmester és a főkamarás, ők övezték fel Szent Ist-ván kardjával. A lovaggá avatandók nevét egyesével olvasták fel, majd a trón előtt térdet hajtott, akinek a neve elhangzott. A király jobb vállukat Szent István kardjával háromszor – ahogy Kovachich fogalmaz – enyhén érintette.644
Előfordult, hogy nem vonultak át másik templomba a lovaggá ütéshez, hanem a koronázás helyszínén avatott a király lovagokat. Magyarországi példa I. Ulászló, aki a bazilikában teljesítette ezt a feladatát. Fügedi Erik ennek okát a „katonai erények” hangsúlyozásában látja, hiszen ekkor a ki-rálynak a török ellen kellett harcolnia.645 Ezzel mutatja, hogy képes har-colni, míg a gyermek V. László nem. Itt megjelenik a király alkalmassága mint a legitimitás egyik eleme. III. Ferdinánd is a koronázótemplomban
638Barits: A magyar királyok, 57.
639Barits: A magyar királyok, 58. Jutalmazásnál, ha a nemesek kétszáz forintot érő arany láncot kaptak, a vitézeknek négyszáz forintot érő arany láncot kellett adományozni.
640Bartoniek: Magyar királykoronázások, 126.
641Bartoniek: Magyar királykoronázások, 145.
642Holčík: Pozsonyi koronázási ünnepségek, 60.
643Bartoniek: Magyar királykoronázások, 139.: Szent János evangéliumából olvastak fel egy odaillő részt.
644Kovachich: Solennia, 151.: „Equites Auratos humero ter leniter tacto creat.” (Az arany-sarkantyús lovagokat vállukat háromszor gyengén megérintve avatja.)
645Fügedi: A magyar király koronázásának rendje, 264.
Mária Terézia aranysarkantyús lovagokat avat (MNM TK Grafikai Gyűjtemény, 3236 ltsz.)
végezte az avatást, amihez a trónusát a nép felé fordították.646Az 1575. évi cseh királykoronázáson a szentmise keretén belül, az evangélium felolva-sásakor történt három jelölt lovaggá ütése.6471743-ban, Mária Terézia cseh királynővé koronázásán a lovaggá ütés helye a szertartásban már megvál-tozott. A cseh rendek hódolása után, amely a koronázási szertartás végén volt, következett Szent Vencel vitézeinek felszentelése „annak bevett szo-kása szerint”.6481745-ben, Frankfurtban I. Lotaringiai Ferenc, a megko-ronázott császár szintén a koronázó templomban a választófejedelmek köszöntése után ütött néhány arra érdemest lovaggá Nagy Károly kardjá-val.6491764-ben, József főherceg római királlyá koronázásán is az egyházi szertartás keretén belül történt a székesegyházban a lovagavatás.650Az el-térő magyar gyakorlat okát Fügedi Erik abban látja, hogy a lovaggá ütést, és főleg a középkorban szokásos ítélkezést – e két szertartást végezte a ki-rály a koronázástól eltérő helyszínen, a székesfehérvári Szent Péter temp-lomban – nem akarták sem az egyházi, sem a világi főurak az egyházi szer-tartásba bevenni, ugyanis ez az aktus kizárólag a király érdeke volt.651A lovaggá ütésnél is megjelenik az első király emléke. A lovagrend eredetét, noha nincs biztos adat róla, az első királynak tulajdonítják. A cseheknél Szent Vencel vitézeinek nevezi a forrás, míg a Magyar Királyságban is töb-ben kötik Szent Istvánhoz, ahogy ezt fentebb már ismertettem. A lovaggá ütéshez is az említett királyok – Szent István, Nagy Károly – kardját hasz-nálták. A táblázatban a lovaggá avatottak rendjét a forrásokban használt megnevezéssel tüntetem fel.
1687-ben a koronázást követően I. József a Ferences testvérek templomá-ban avatott aranysarkantyús lovagokat, akiket a nádor nevezett meg.652
646Bartoniek: Magyar királykoronázások, 148.
647Mojzer: II. Rudolf cseh királlyá koronázása, 105.
648Radvánszky: Miért jöttek oly kevesen, 259.
649Vajnági: A Szent Római Birodalom jólétének záloga, 20.
650Goethe: Életemből, 184.
651Fügedi: A magyar király koronázásának rendje, 270.
652OSZKK Fol. Lat. 540, f. 46v. A névjegyzék: ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 4, f. 277v–278v.
12. táblázat: 1687-ben aranysarkantyús lovaggá avatottak
Grófok Bárók Nemesek
Esterházy Mihály Esterházy István Szente Bálint Pálffy Miklós Esterházy Ferenc Orbán Pál ifj. Pálffy János Révay Ferenc Szapáry Péter Illésházy Miklós Andrássy Péter Maholányi János Erdődy Kristóf Szirmay István Benyovszky Mátyás Draskovich Péter Lidl János
Nádasdy Ferenc Balassa Gábor Nádasdy Tamás Szunyogh Gáspár ifj. Zichy István Helgi Gáspár Zichy Ádám Fabiánkovics Ferenc Forgách Ádám Orehóczy István Kollonich Ádám Csikuliny István Koháry Farkas Ráttkay Zsigmond Csáky István Palocsay István ifj. Csáky István Berényi Ferenc ifj. Bercsényi Miklós Szunyogh János ifj. Kéry Ferenc Viczay Ádám
Kéry János Amade Lénárd
Erdődy Sándor Károlyi Sándor Batthyány Ferenc Szirmay Ferenc Pethe Zsigmond Orbán István
III. Károly 1712-ben a következőket avatta lovaggá:653 13. táblázat: 1712-ben aranysarkantyús lovaggá avatottak
653ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 7, f. 146r–v.
Mágnások Nemesi rend
Pethő Mihály Meskó Ádám
Nádasdy Pál Nagy István
Zichy Ferenc Péterffy János Ferenc
Szirmay Tamás Jeszenszky Miklós
ifj. Esterházy Antal Jeszenszky István ifj. Esterházy István Paluska György
Esterházy Sándor Festetics Pál
Ferdinand Antonius a Levenburg Ujváry Imre Carolus a Ruessenstein Sigray János
Mednyánszky Pál Kössinger Ferenc
Amade Antal Sigray József
Csáky Zsigmond Madarász Imre
Szunyogh László Antalcsik János
Berényi Tamás Vragovich Kristóf
Berényi András Sugo György
Bellavicz Gábor Krapff Ferenc József
Ghillány György Acsády Pál József
Rátkay István Haller Zsigmond Révay János Cziráky László Sándor László
1741-ben a templomban egy baldachin alatt helyezték el a királynő trón-ját. Mária Teréziát Zichy Imre felövezte Szent István kardjával, és a főud-varmester közreműködésével lovaggá avatta a nádor által megnevezett je-lölteket, akiknek a vállát háromszor érintette a karddal.654 Mária Terézia körülbelül 40 lovagot avatott a ferencesek templomában.655
14. táblázat: 1741-ben aranysarkantyús lovaggá avatottak
Mágnások Nemesi rend
Erdődy János Kapy Gábor
ifj. Szirmay Tamás Péchy Zsigmond
Esterházy Mihály Jankovich Miklós
Nyáry József Tersztyánszky János
Révay János Festetics Kristóf
Esterházy Károly Paluska Antal
Perényi Károly Niczky Ferenc
Péterffy János Gyurcsányi Imre
Révay Lőrinc Baranyay Imre
Révay József Rudnyánszky József
Amade László Schlosberg László
Tolvay János Hunyady István
Sennyey Imre Olasz László
Klobusiczky Antal Balogh János
Fischer József Mérey Zsigmond
Sándor Mihály Palugyay Lénárd
Bossányi Miklós Jeszenszky Antal
Dőry Ferenc Koller Ferenc
654Kovachich: Solennia, 203.; OSZKK Fol. Lat. 3910, f. 27v–28r, 60r–v.
655OSZKK Fol. Lat. 596, f. 186v; Kovachich: Solennia, 224. (a jegyzékben tévesen Révay János kétszer szerepelt és Révay Jónás kimaradt); MNL OL I 60, f. 173r–v; ÖStA HHStA ZA-Prot. 18, f. 294r–295r.
656Fügedi: Uram, királyom, 60.
Megfigyelhető, hogy 1687 és 1741 között nőtt az alsótáblán ülők száma a lovaggá avatásra jelöltek között, akik elsősorban valamilyen hivatalt töl-töttek be, például ítélőmesterek vagy a Királyi Táblán ülnökök voltak. A jelöltek kiválasztásában talán a kormánypárti politikai szerepük is közre-játszhatott, amelyet alátámaszthat, hogy a nádor állította össze a lovaggá avatandók névsorát.