Az uralkodó az oltár elé ment, ahol letérdelve az evangéliumra téve kezeit, esküt tett a hitre, a helyes, igazságos kormányzásra és a béke megóvására.
Esküje olyan ígéret volt, amely feltétele volt a koronázásnak.760 Ezután megcsókolta az eskükeresztet, és leborult az oltár elé. Az eskü a Nyugati Frank Birodalmon keresztül jutott el német területre, ahol beépült az or-dóba, majd pedig a Pontificale Romanumkoronázási esküjeként fejezte be útját.761A Durandus-féle német-római ordóban két kérdésre kellett vála-szolni a leendő királynak: „Vis sanctam fidem catholicis viris tibi traditam tenere et iustis operibus observare?” (Akarod-e a szent hitet megtartani, amelyet katolikus férfiak hagytak örökül Neked és jogszerű cselekedetek-kel megtartani?) és a „Vis regnum a Deo tibi concessum secundum iusticiam patrum tuorum regere et defendere?” (Akarod-e az Istentől Neked átengedett királyságot atyáid igazságossága szerint kormányozni és megvédeni?)762A cseh királykoronázás ezt a két kérdést tartalmazza,
Pontificale Romanum(1722)
Reverendissime pater, postulat Sancta Mater Ecclesia Catholica, ut praesentem egregium militem ad dignitatem regiam sublevetis.
III. Károly cseh koronázása (1723)
Reverendissime pater, postulat Sancta Mater Ecclesia Catholica, ut hunc praesentem egregium militemad dignitatem regiam sublevatum coronare velitis.
Mária Terézia cseh koronázása (1743)
Reverendissime pater, postulat Sancta Mater Ecclesia Catholica, ut praesentem dominam nostramad dignitatem regiam sublevatamcoronare velitis.
III. Károly magyar koronázása (1712) Mária Terézia magyar koronázása (1741)
Postulat Sancta Mater Ecclesia etc.
Reverendissime pater postulat Sancta Mater Ecclesia etc.
ezután tette le az esküt az uralkodó az alább majd elemzésre kerülő, a Pontificale Romanumáltal előírt esküszöveggel.763Lotaringiai Ferenc német-római császárrá koronázásán a koronázási eskü a Mindenszentek Litániáját követte. A mainzi érsek a császárnak hat kérdést tett fel, aki a kérdésekre adott „igen” válaszokat esküvel is megerősítette. A hat kérdés között sze-repelt a Durandus-féle szertartáskönyv két idézett kérdése is kis változta-tásokkal: „Vis sanctam fidem catholicam et apostolicam tenere et operibus iustis servare?” (Akarod-e az apostoli és katolikus szent hitet megtartani és jogszerű cselekedetekkel szolgálni?); „Vis regnum a Deo tibi concessum secundum iustitiam praedecessorum tuorum regere et efficaciter defen -dere?” (Akarod-e az Istentől Neked átengedett királyságot elődeid igazsá-gossága szerint kormányozni és hathatósan megvédeni?)764A császárnak feltett kérdésben már szerepel az apostoli jelző, illetve nem meglepő módon a paterhelyett praedecessorszerepel, hiszen a 18. században is vá-lasztották a német-római császárokat. Annak ellenére, hogy a Pontificale Romanum, és az ennek az előírása szerinti magyar királykoronázás szertar-tása nem tartalmazta a fent említett kérdéseket, mégis párhuzam található a királyi ígéretekben: azaz a hit megtartását és az igazságos kormányzást minden esetben megígérték az uralkodók.
A Pontificale Romanumban szereplő eskü kezdő szavai: „Ego N. Deo annuente futurus rex / futura regina N. profiteor et promitto coram Deo et angelis eius”765(Én, N., N-nek Istentől rendelt jövendő királya / király-nője ígérem és fogadom Isten és az ő angyalai előtt). III. Károly magyar ko-ronázási esküjével kapcsolatban az általam eddig vizsgált forrásokban csak annyi maradt fenn, hogy a Pontificale előírása szerint tette le.766Mária Te-rézia egyházi eskü szövege a forrásokban kis mértékben eltért: „Ego Maria Theresia domina et rex Hungariae profiteor et promitto coram Deo”767(Én, Mária Terézia, Magyarország úrnője és királya ígérem és fogadom Isten előtt). Az örökjogon való uralkodás kinyilvánításának lehet értelmezni, hogy a futurusmelléknevet elhagyta, és az esküt mint már Magyarország uralkodója tette le. Ez sem előzmény nélküli, hiszen a Durandus-féle szer-tartáskönyvben az uralkodó neve előtt sem a királyfőnév, sem annak jelzője nem szerepel. Ezt jól példázza a Filipec-pontifikále: „Ego Lodovicus
763ÖStA HHStA OMeA ÄZA Kt. 32-1, f. 257v; MNL OL P 108, Rep 98, Fasc B, f. 94v–95r.
764Vollständiges Diarium, p. 97.; Vajnági: Császárválasztás, 136–137.
765A király és a királynő esküje: Pontificale Romanum, 136–137, 152.
766PL AEV 371/5, p. 21.; ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 7, f. 140v; Acta et observata, 203.
767ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 18, f. 282r.
profiteor et promitto coram Deo”.768Változtatás figyelhető meg III. Károly cseh királykoronázásán, ahol nem elhagyták a melléknevet, hanem kicse-rélték a „coronandus” passiv participium instansra: a római szertartás-könyvbeli „futurus rex” (jövendő király) helyett „coronandus” (megkoro-názandó király) szerepel. Mária Terézia Prágában hasonlóan tette le az esküjét.769Ezzel a módosítással az örökös királyságot árnyaltabban tudták reprezentálni, mégis érzékelhetővé tették, hogy mind III. Károly, mind Mária Terézia nem a koronázás által váltak legitim cseh uralkodóvá, hanem már koronázásuk előtt is törvényes királyok voltak. A magyar ko-ronázásáról fennmaradt két forrás azonban két eltérő verziót mutat. Az egyik követi III. Károly cseh koronázása szerinti módosítást, és megtartja a coronanda domina alakot,770míg a másik ezt a szókapcsolatot elhagyja, amelynek értelmében Mária Terézia már a magyarok úrnőjeként teszi le az esküt.771 Utóbbi változatot azonban másolási hibának vélem, mert a cseh szertartásokon látható változtatások Mária Terézia magyar koroná-zásán is megjelennek a források biztosította mértékben.772Mária Terézia koronázásának előkészítő iratai között nem találtam utalást vagy feljegy-zést, amelyben akár a ceremóniákat előkészítő konferencia tagjai, akár Esterházy Imre esztergomi érsek Rómához fordult volna az eltérés enge-délyezéséért. Ezért valószínűsítem, hogy ha az esztergomi érsek jóvá-hagyta azokat, a szertartást előkészítők nem próbáltak pápai hozzájáru-lásért folyamodni. A Pontificale Romanumtól való önkényes eltérés miatti esetleges pápai büntetés ellenére tettek így, amelyre hivatkozva 1712-ben Keresztély Ágost esztergomi érsek elutasította a bécsi udvar liturgiával kapcsolatos módosításait.
768Érseki Simor Könyvtár 2-36-4/7864, f. 60r.
769III. Károly cseh koronázásához ÖStA HHStA OMeA ÄZA Kt. 32-1, f. 257v; Mária Terézia cseh koronázásához: MNL OL P 108, Rep 98, Fasc B, f. 94v.
770MNL OL I 60, f. 227v.
771ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 18, f. 282r.
772Vö. az intronizációt kísérő szöveget: 17. táblázat.
773Pontificale Romanum, 138. Ford. Decsy: Magyar szent koronának, 568.
774Fügedi: Uram, királyom, 57.
16. táblázat: Az egyházi eskü incipitjei
A felkenés
A királlyá válás egyik fontos állomása volt a szent olajjal való megkenés is, amelyre a koronázási misében a prefáció után, az oltár mögött készült elő a jelölt. A püspök a Pontificaléban foglalt imákat mondta, miközben a kórus a Mindenszentek Litániáját elénekelte egészen addig a sorig, hogy
„minden megholt hívednek”, majd könyörgések hangzottak el: „Ut hunc electum in regem coronandum benedicere digneris. […] Ut hunc electum in regem coronandum benedicere et consecrare digneris.” (Hogy ezen meg koronáztatandó választott királyt meg áldjad. […] Hogy ezen meg koronáztatandó választott királyt meg áldani és meg szentelni méltóz-tasd.)773Ezután folytatták a litániát. Mind III. Károly, mind Mária Terézia cseh koronázásán a famulum tuum/famulam tuamszókapcsolat szerepelt az electumhelyén, amelynek jelentése „szolgáló”. Eközben az uralkodó lebo-rulva maradt. A leborulás az Isten előtti alázatot jelenti, Isten előtt, aki ha-talmasabb a leendő királynál. Ezt a kiszolgáltatott, megalázkodó gesztust azok szeme láttára teszi, akik felett majd uralkodni fog.774A
papszentelés-Pontificale Romanum(1722)
„Ego N. Deo annuente futurusrex N.
profiteor et promitto coram Deo et angelis eius etc.”
III. Károly cseh koronázás (1723)
„Ego Carolus Deo annuente coro nan dus rex Bohemiae profiteor, et promitto coram Deo et angelis eius etc.”
Mária Terézia magyar koronázás (1741)
„Ego Maria Theresia domina et rex Hungariae profiteor et promitto coram Deo” / „Ego Maria Theresia annuente coronanda domina et rexHungariae profiteor et promitto coram Deo”
Mária Terézia cseh koronázás (1743)
„Ego Maria Theresia Deo annuente coronandarex Bohemiae profiteor et promitto coram Deo”
775Fügedi: Uram, királyom, 58.
776Fügedi: Uram, királyom, 57.
777Fügedi: Uram, királyom, 53.: „Ábrahámnak diadalt adtál ellenségei felett, aki néped ve-zérének, Mózesnek és Józsuának sokszoros győzelmet adtál, aki fiadat, Dávidot a királyi trónusra emelted, Salamont bölcsességgel és a béke kimondhatatlan ajándékával adomá-nyoztad meg.”
778Decsy: Magyar szent koronának, 526.
779Vajnági: A Szent Római Birodalom jólétének záloga, 19.
780Dotzauer: Anrufung und Messe I, 17. Ez az ima a Pontificale Romanumfelkenés könyör-géseként él tovább. Vö. Pontificale Romanum, 139.
781Acta et observata, 203.; Kovachich: Solennia,140.
nél is megtalálható a felszentelés előtt történő leborulás, amely a teljes át-adást és az újjászületést jelképezi. A király is szentséget felvéve lépett ki a világi emberek közösségéből, és szent szolgálatot vesz fel, Isten kegyelmé-ből való király lett, hiszen Isten kegyelmékegyelmé-ből született újjá.775
A kenés alatt elmondott imák ószövetségi képeket tartalmaztak, így a kenést Fügedi Erik zsidó vallási hagyományból eredeztette: Dávidot olajjal való leöntéssel jelölte ki királynak Sámuel próféta Isten parancsára.776Az imák, könyörgések nagy része ószövetségi uralkodókat említett meg min-taképeknek: Ábrahámot, Mózest, Józsuét, Dávidot és Salamont.777Minden egyes ószövetségi királyhoz egy ajándékot társított, amely jellemezte őket:
Ábrahám hite, Mózes jámborsága, Józsue ereje, Dávid alázatossága és Sa-lamon bölcsessége. Ezeket az ajándékokat kéri a királyra, hogy legyenek meg benne.778Egy, a frankfurti koronázásról 1746-ban kiadott nyomtatvány is Dávid felkenésére vezeti vissza a jobb tenyér megkenését: „ahogyan ki-rályokat és prófétákat kentek fel, és ahogy Sámuel Dávidot felkente…”.779 Ahogyan a zsidó vallásban is, a keresztény átvételnél is az olaj az anyag, a látható jel. A láthatatlan pedig az Úr lelke, amely a királyra száll, és ennek eredménye, hogy az erény és erő elárasztja az uralkodót, megerősíti karját és jobbját, hogy szilárdan, igazságosan és bölcsen kormányozza a rábízott országot, a szent hitet megvédje. A Szentlélek tisztelete már a 10. század-ban kialakult német ordószázad-ban is megmutatkozott, amikor az olajjal való megkenésnél elmondott könyörgésben is kiemelte közreműködését.780
A Pontificale Romanum előírása szerint a királyt annak jobb karján, a kezén, a könyökénél és a lapockái között kellett a koronázást végző főpap-nak felkennie a katekumenek olajával. P. Engelbert naplójában közölt 1712. évi ordó szerint III. Károly jobb vállát és mellkasát kente fel Keresz-tély Ágost.781A bécsi előkészítő iratban azonban a római
szertartáskönyv-nek felel meg a leírás,782tehát a naplóba másolt ordóban tévesen szerepel.
Az egyházi rítus leírásában Kovachich idézi az imát is.783Az érsek a Szent-léleknek az uralkodóra, annak szíve legmélyéig áradó áldását kéri, hogy a földi kormányzás után együtt uralkodhasson az égben a királyok királyá-val. Az imaszövegből – „a te nevedben királlyá kenjük” és „öntsed kene-tednek illendő hathatóságát s erejét” – is pontosan látszik, hogy az Istentől származó királyi hatalmat a felkenés által nyerte el. Megjegyzendő, hogy az imába foglaltak megegyeznek a király esküjében szereplő alapígéretek-kel: az igazságos kormányzással és a hit védelmével. A királynő-koroná-záson elhangzott könyörgés nem tartalmazott ószövetségi képeket, hanem a főpap Isten áldásáért, az uralkodónő ellenségeinek összezavarásáért és hosszú életéért könyörgött.784
1741-ben Mária Terézia jobb vállát és a lapockái között kente fel az esz-tergomi érsek.785I. Rudolf cseh királlyá koronázásáról fennmaradt kéziratos követjelentés is pontos leírást ad a kenésről. A Rudolf eskütételét követő érseki ima után a következőképp készítették elő őt: levették róla a dalmati
-782ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 7, f. 141r–v. Bartoniek Emma is felhívta a figyelmet – va-lószínűleg a Kovachichnál is fennmaradt rendtartás alapján –, hogy 1712-ben kentek fel először magyar királyt a mellkasán. Ld. Bartoniek: Magyar királykoronázások, 157.
783Kovachich: Solennia, 38.: „Deus Dei filius, Christus Deus noster, qui a patre oleo exultationes delibutus est, prae participibus suis, ipse per praesentem sanctae unctionis infusionem, paracleti Spiritus tibi benedictionem demittat, eandemque ad cordis usque intima transfundat, ut exacta terrestris regni gubernatione praeclara, in aeternum cum Regum Rege corregnare merearis in coelis” (Isten Istennek fia, Jesus Kristus mi Istenünk, a’ki minden sorsosi felett, örömmek olajával az Atya által fel kenetett, ezen szent olajnak reád való töltésével, botsássa reád vígasztaló szentlelkének áldását, és a te szívednek belső rejtekéig öntse azt által, hogy földi országodnak kormányát elvégezvén, méltó légy a kirá-lyoknak királyával az egekben örökké való uralkodásra” – ford. Decsy: Magyar szent ko-ronának, 528.) A kenés utáni ima: „Omnipotens et sempiterne Deus, qui reges populi Tui, ut sacro misericordiae Tuae oleo inungerentur, edixisti, manibus Nostris vim Tuae benedictionis concede quaesumus, et N.N. famulo Tuo, quem sub Tuo nomine regem inungimus, dignam unctionis efficaciam et virtutem infunde, ut munita dextera, et corroborato humero, fortiter, juste ac sapienter delegatum sibi regnum Tuis auspiciis gubernet, Tuamque sacrosanctam fidem longe lateque tueatur, quod ut a clementia Tua impetremus, Te per Filium Tuum unigenitum exoramus.” (Mindenható és örökké való Isten, aki a te népednek királyait könyörületességednek szent olajával megkenettetni pa-rancsoltad, kérünk tégedet, adjad a te áldásodnak erejét kezeinknek, és ezen szolgádba, akit a te szent nevedben királyságra kenünk, öntsed kenetednek illendő hathatóságát s ere-jét, hogy a te általad nékie adatott országot segedelmed által, megerősítetett kezekkel és vállakkal, erőssen, igazán és bölcsen kormányozhassa, és szentséges vallásodat mindenkor és mindenütt oltalmazhassa, melyet hogy kegyelmességedtől megnyerhessünk, esedezünk neked egyetlen egy szülött fiad által.” – ford. Decsy: Magyar szent koronának, 528–529.)
784Pontificale Romanum, 153.
785OSZKK Fol. Lat. 3910, f. 59r.
kát, a palástot és az albát, majd kigombolták az ujjasát a jobb karján, hogy az érsek megkenhesse a karját, majd a felsőtestét, a hátát és mellét is, min-degyiket külön ima kíséretében.786Így történt I. Lotaringiai Ferenc német-római császárrá koronázásán is 1745-ben, Frankfurtban. Az érsek a császárt először a fején kente meg kereszt alakban, majd a vállait, a nyakát, a mell-kasát, a jobb karját és az alkarját, végül pedig a jobb tenyerét. Minden egyes testrész megkenésekor a következő szavakat mondta az érsek: „Királlyá kenlek fel a szent olajjal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”787