A 12. század fordulóján jelent meg az az eskü, amelyet a király az egyházi szertartás után mondott el az összegyűlt népnek. Ez a változás nemcsak a Magyar Királyságban következett be, hanem Lengyelországban és Csehor-szágban is megfigyelhető. Az eskü középkori szövege nem maradt fenn, Hunyadi János kormányzói esküje azonban igen: „Isten téged úgy segéljen, Boldogasszony néked irgalmat úgy nyerjen, Istennek szenti érted úgy imádjanak, Istennek szent teste végnapodon üdvességedre úgy méltó le-gyen, föld tetemedet úgy fogadja bé, onnét harmadnapon ki ne vesse, magul magod úgy ne szakadjon, ítélet napján Istennek szent színét úgy lát-hasd, örök pokolba úgy ne temetessél, hogy e szerzést ez registromban, kit az ország szerzésére megirattanak volna, azt erősen és tökéletességgel, mind megtartod, semmit ellene nem tész, sem tetesz.”656Az esküt tevő saját fejére mondott átkokat, ha nem tartja meg ígéreteit. A vallásos középkori-aknak ezek az átkok nagyon súlyosak voltak: Isten nem segíti meg, nem nyugodhat a földben teste, pokolba kerül és hasonlók. A fogadkozás eme
Mágnások Nemesi rend
Révay Jónás Brunswick Antal
Ghillány Károly Madocsányi Antal
Mednyánszky Antal Gössinger Ferenc
Meskó Jakab Barinay László
Orczy Lőrinc Orczy Kristóf Petrásch Ernő
657Fügedi: Uram, királyom, 60.
658Bartoniek: Magyar királykoronázások, 47–50.
659Acta et observata, 205.
660CIH 1657–1740, 433.
661I. József esküje: 1687. évi I. tc., III. Károly esküje: 1715. évi II.tc. Ld. CIH 1657–1740, 333, 435.
662Szijártó: A diéta, 209., Mária Terézia esküje: 1741. évi II. tc. Ld. CIH 1740–1835, 17.
módja pogány kori gyakorlatból maradt fenn.657Az eskü tartalmazta az ér-vényben lévő jogrend fennmaradását, megtartását. A szövege nem állandó, hanem a politikai események hatására változott, bővült. A rendi korban az országlakosok követelésével bővülhetett, illetve a 13. századtól az ország határának védelme is belekerült az eskü szövegébe.658 A forrásokban ez
„consuetum tuendae libertatis et immunitatum regni juramentum” (a ki-rályság kiváltságának és szabadságának megtartására tett szokásos eskü) megnevezéssel szerepel.659Az I. Ferdinánd koronázásán elhangzott koro-názási eskü, noha kisebb változásokon ment át, alapjában ugyanaz maradt:
a kiváltságok, jogok megtartására tett eskü. I. József király koronázásától kezdve kiemelték, hogy II. András törvényei közül az ellenállási záradékot nem tekintik az eskü alá tartozó rendi jognak, ezt a részt pontosan meg is határozták: „így kezdődő záradékát: quod si vero nos stb. e szavakig in perpetuum facultatem”.660Szintén I. József esküjében szerepel először a re-víziós klauzula, amelynek értelmében a törvények értelmezése a király és a rendek közös joga. Így III. Károly esküjében is benne van,661viszont Mária Terézia uralkodása kezdete előtt a rendek az eskü szövegén sikerrel vál-toztattak, a szövegből a revíziós klauzula kikerült, és kibővítették a törvé-nyek megtartásával.662Ennek a szövegnek a fordítását ismerteti Decsy Sá-muel: „Mi N.N. Isten kegyelméből Magyar, Tseh, Dalmátzia, Horváth és Tóth Országoknak és az azokkal egybe kaptsolt tartományoknak királya, esküszünk az élő Istenre, szentséges annyára, a’ Szűz Máriára és minden Szentekre, hogy mi az Istennek szent egy házát, a’ Pap urakat, Bárókat, Magnasokat, nemeseket, szabad királyi városokat, és minden ország lakosait, minden ő szabadságaikban, jussaikban, törvényeikben, privilegio -maik ban, régi jó és jóváhagyott szokásaikban meg fogjuk tartani, minde-neknek igasságot fogunk szolgáltatni, néhai Felséges András királynak végzéseit, ki vévén mindazonáltal annak 31. tzikkelyét, nevezetesen ezen fejezését: Hogy ha pedig mi ’s a’ t. ezen szókig: mindörökké, stb., meg tartyuk; Magyar Országnak határjait, és mind azokat, mellyek akarmely juss és név alatt ahoz tartoznak, el nem szakasztjuk, sem meg nem kissebitjük, hanem, a’ mennyire tőlünk lehet, öregbitjük, és ki terjesztjük,
és végbe viszük mindazokat, mellyeket a’ köz jóért, betsületért és minden tartományainknak, ’s egész Magyar Országnak öregbedeséért törvényesen tselekedhetünk. Isten minket úgy segéljen és minden Szentek.”663
1687-ben a ferences templomból kivonult I. József, majd a Szent Mihály-kapun keresztül lovagolt az eskü letételére emelt emelvényhez. Erre ment fel a király, és az esztergomi érsek kezébe letette az érsek által előre felol-vasott és megismételt esküjét a haza megőrzésére.664
A ferences templomból III. Károly 1712-ben lovon a Szent Mihály úton haladva átment a Mihály-kapun. A kapun kívülre épített magas emel-vényre – amelyet arany posztóval fedtek le – ment fel a két érsek, a nádor, az országbíró, a főudvarmester, a horvát bán, a magyar főkancellár és a fő-kamarás kíséretében.665Esküt tett, két ujját felemelve, hogy megőrzi a sza-badságot és a kiváltságokat. Ezt az esküt az eskükeresztre tette az uralkodó, míg az egyházi eskü megerősítésére a kezeit az evangéliumos könyvre he-lyezte.666Az eskü szövegét az esztergomi érsek olvasta előre. Az egybe-gyűltek fedetlen fővel hallgatták, majd az eskütétel után ismét elhangzott az „éljen a király” kiáltás háromszor, és ágyú dördült el.667Az emelvényen meghatározott rendben, mégpedig rangsorrendben helyezkedtek el. A ki-rály jobb keze felől álltak az egyházi főméltóságok: az esztergomi érsek, a kalocsai érsek és az apostoli keresztet vivő püspök. A másik oldalán, a bal-ján a világi főméltóságok álltak: a nádor, az országbíró, a főudvarmester és a főkancellár. Az uralkodó háta mögött kivont karddal a főlovászmester és a testőrkapitány helyezkedett el. Az emelvényre kétoldalt vezető lépcsőn álltak a zászlóvivők.668Feltűnő, hogy a világi és az egyházi személyek nem keveredtek, az egyháziak a jobb oldalon, a világi tisztségviselők a bal ol-dalon álltak. Az építményen szintén volt egy háromlépcsős emelvény, ame-lyet arany posztóval fedtek be.
1741-ben a lovagavatáshoz tartó menet sorrendjében indultak el a Szent Mihály-kapun keresztül. Mária Terézia nyitott kocsiban a koronázási jel-vényekkel vonult a régi Theatrum-kapun kívül felállított vörös, zöld és fehér posztóval fedett emelvényhez, ahová a két érsekkel, a nádorral, az országbíróval, a horvát bánnal, a magyar udvari kancellárral és az udvar-mesterrel ment fel. Ott az arannyal fedett és megemelt helyre állva két ujját
663Decsy: Magyar szent koronának, 539.
664OSZKK Fol. Lat. 540, f. 46v.
665Barits: A magyar királyok, 47.
666Fügedi: A magyar király koronázásának rendje, 270.; Pontificale Romanum, 137.
667Acta et observata, 205.
668Decsy: Magyar szent koronának, 539.
felemelve, másik kezében a feszületet tartva az esztergomi érsek előolva-sásával letette az esküt a királyság szabadságának megtartására. A jelenle-vők hajadonfőtt álltak, és az eskü után kiáltották: Vivat domina et rex Noster!, illetve másodjára sütötték el az ágyúkat.669Egy másik forrás írója a rend-tartásban egyes szám második személyben jegyezte fel: Vive domina Rex Noster!, de az esemény leírásában már ő is a fenti változatot rögzítette.670