Az uralkodói beszédek teljes szövegükben nagyon ritkán maradtak fenn, többnyire kivonatuk ismert vagy csak egy-két toposzt emeltek ki belőlük.
Mintegy visszacsatolásként az őket köszöntő orációkra, a megjelenteknek atyai vagy anyai gondoskodást, jóságot és kegyességet ígértek,332amelyet a királyság és a köz javára (pro bono regni) fordítanak, személyes megjele-nésükkel pedig az alattvalókat vigasztalják. Emellett a királyok kifejezték reményüket, hogy a rendek is erre fogják fordítani igyekezetüket.333Az uralkodók kegyességük jelének tüntették fel a diéta összehívását, a trón-örökös megkoronázását és a királyi előterjesztések átadását is. Mindig meg-köszönték a megjelenteknek, hogy nagy számban összegyűltek. 1688-ban I. Lipót az artikulusok szentesítésekor elmondta, hogy ámbár a királyság nyugalmát és gyarapodását érintő súlyos gondok elszólítják, mégis atyai szeretetből fakadó gondoskodással és virrasztó előrelátással lesz jelen a hű-séges karoknak és rendeknek, és kívánja, hogy egyetemesen és egyesével is a kegyességében bízzanak, amellyel nekik igen kegyes királya és ura marad.334Az állandó elemek mellett több esetben is előfordult utalás az adott országgyűlésen megtárgyalandó – elsősorban a számukra – legfon-tosabb témákra is. III. Károly 1712-ben, az előterjesztések átadásakor el-mondta, hogy szeretné a magyar királlyá koronázását, amely a békét
szol-330OSZKK Fol. Lat. 607, p. 98–99; Fol. Lat. 602, f. 211v–212r; Quart. Lat. 401, f. 23r; Fol. Lat.
4045, f. 6r; Fol. Lat. 3910, f. 36r–v; Fol. Lat. 608, f. 22v. A beszéd magyar nyelvű fordítása:
Katona: A kalocsai érseki, 171.
331OGYK 700.456, p. 42–45.
332I. Lipótról egy naplóíró feljegyezte, hogy „őszinte szeretettel” szólt a rendekhez: OSZKK Quart. Lat. 377, f. 83r.
333Az általam vizsgált időszakban először I. Lipót határnál elmondott beszédében jelent meg a Szijártó István által elemzett közjó fogalma: OSZKK Fol. Lat. 3841, f. 2v–3r; Szijártó:
A politikai elit társadalom, 436–438.
334OSZKK Fol. Lat. 3841, f. 124r–v.
gálja.3351722-ben pedig háláját fejezte ki a rendeknek, hogy az örökösödési törvény módosítására hajlandóságot mutatnak.336
Az 1741. évi bevonulás az uralkodói válaszok vizsgálatában különleges lehetőséget nyújt. Mária Terézia válaszainak teljes szövege, követ által rögzítve három,337kivonata szintén három forrásban fennmaradt.338Ezek mellett a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban őrzik a királynő ez évi bevonulásán elmondott beszédeit.339Ennek köszönhetően a szövegek ösz-szehasonlításába és elemzésébe be lehet, és be is kell vonni a valóban el-hangzott változatot is. Ennek eredményeként láthatóvá válik a szöveg ha-gyományozódása; és a fent tárgyalt lejegyzési kérdésekre kitűnő példát láthatunk, illetve valamennyire válasz is adható, mit árulnak el a naplók a befogadó közösségről, személyekről.
Wolfsthalnál Mária Terézia csupán egy mondattal viszonozta a köszön-tését: „Gratissima Nobis est perhumana Vestra invitatio, cui Nos in fines dilectissimi Nostri regni pro Nostro Vestroque solatio conferemus.”340(Igen kedves számunkra a szíves meghívásotok, amellyel az igen szeretett ki-rályságunk határára a mi és a ti vigasztalásotokra megyünk.) A három „tel-jes” beszédet közlő naplóban Mária Terézia a királyságának hűséges kara-inak és rendeinek az odaadásáért adott hálát, amelyet az ünnepélyes küldöttséggel tettek láthatóvá, majd elmondta: sietni fog az úton, hogy az ő szerencsés érkezését szomjazva váró rendeket lássa, személyes megjele-nésével vigasztalja őket, majd jóindulatáról biztosította a hallgatóságot.341 Szentgyörgy szabad királyi város követeinek naplójában és az egyik ano-nim naplóban a királyságot pontosították: a „Magyar Királyság és a hoz-zákapcsolt részek” megnevezéssel.342A szentgyörgyi követek naplójában és a másik anonim naplóban a királyság előtt még szerepelt a charissimi melléknév, vagyis, hogy a királynő számára igen kedves királyságról van
335Lányi napló II. 2–4.; Kalmár: Az 1708–1715. évi országgyűlés történetéhez, 35.
336OSZKK Fol. Lat. 562, f. 45r–v.
337Anonim napló: OSZKK Fol. Lat. 602, Szentgyörgy város követeinek a naplója: Quart. Lat.
401, diétai akták: Fol. Lat. 4045.
338Illésházy József naplója: OSZKK Fol. Lat. 607, p. 97.; anonim naplók: Fol. Lat. 3910, f. 36r;
Fol. Lat. 608, f. 22r.
339ÖStA HHStA Ungarische Akten 407-2, f. 35r–36r.
340ÖStA HHStA Ungarische Akten 407-2, f. 35r.
341OSZKK Fol. Lat. 602, f. 212r; Quart. Lat. 401, f. 211v; Fol. Lat. 4045, f. 6v. A várakozó ren-dek motívuma nem szerepel a Fol. Lat. 4045 jelzetű naplóba. A királynőnek a királyság vigasztalását jelentő személyes megjelenése nemcsak az ünnepi beszédének volt része, hanem azt az országgyűlést előkészítő konferencia felterjesztését véleményező marginális jegyzetében is hangsúlyozta: MNL OL A 1, 1740/42 p. 5.
342OSZKK Fol. Lat. 602, f. 212r; Quart. Lat. 401, f. 211v.
343OSZKK Quart. Lat. 401, f. 211v; Fol. Lat. 4045, f. 6v.
344OSZKK Fol. Lat. 607, p. 97.
345ÖStA HHStA Ungarische Akten 407-2, f. 35r.
346OSZKK Fol. Lat. 602, f. 213.
347OSZKK Fol. Lat. 4045, f. 7v.
348OSZKK Fol. Lat. 607, p. 102.
szó. Ebben a két naplóban olvasható az eredeti beszéddel párhuzamot mu-tató motívum, miszerint a királynő nemcsak a rendek, hanem a saját vi-gasztalására is érkezik a határhoz.343A kivonat Illésházy naplójában olvas-ható, amely híven tükrözi a bécsi forrás tartalmát.344Feltűnő, hogy mind a négy napló a karok és rendek említésekor a hűséges (fidelis) jelzőt hasz-nálta, míg a bécsi változatban ez nem szerepel.
A királyság határánál Mária Terézia elmondta, hogy a hűséges karok nagyszámú jelenléte igen kedves számára, és ő maga szerencsét és bőséget kívánt hozni a határra. Biztosította a jelenlévőket, hogy róluk, mint az Istentől rábízott alattvalókról és mint fiakról anyai szeretettel és királyi kegyességgel teljes erejéből fog gondoskodni.345Csak az anonim naplókban maradt fenn két egymástól is eltérő változat mint a királynő beszédének közlése, a har-madikban, Illésházy diáriumában pedig csak annak kivonata szerepel. A Fol.
Lat. 602 jelzetű naplóban lévő beszédből hiányzott, hogy a királynő örül a nagyszámú jelenlévőknek, illetve az a kívánsága, hogy szerencse és bőség kísérje érkezését. A szónoklat vége azonban párhuzamba állítható az eredeti változattal: Mária Terézia anyai szeretetével, királyi kegyességével és jóin-dulatával szeretné őrizni, segíteni a királyságot. A szöveget lejegyző bővített is a tartalmon: a királynő elismerte a számára kedves nemzet hűségét és tisz-teletét, amelyet az buzgón és örömmel fejezett ki.346A másik naplóban sze-replő szövegtanú noha egyenes beszédként közölte a köszöntésre adott vá-laszt, tartalmát tekintve inkább kivonatnak ítélhető: Mária Terézia eszerint elmondta, hogy anyai szeretetével törekedni fog, hogy mindenki várakozá-sának és kívánságának eleget tegyen.347Illésházy naplójában ismét kivonatot közölt. A hűséges karok és rendek megjelenése feletti öröm szerepelt a le-írásban, de utána bővítette a királynő reményének kifejezésével, miszerint a magyarok egyetértő kívánsággal és kölcsönös igyekezettel lesznek, hogy a királynő szolgálatát segítsék. A beszéd végén visszatért az „eredeti” beszéd-hez, és a királynő kegyességét idézte fel.348Ebben az esetben Illésházy sem tudta visszaadni a királynő beszédét teljes mértékben.
A Pozsony város határánál elmondott uralkodói beszédben Mária Teré-zia biztatta a jegyzőt, hogy a városi tanáccsal együtt a királynő iránti
enge-delmességet és a polgárok javait őrizze.349Illésházy a kivonatban követte az eredeti beszéd tartalmát, de beillesztette a királynő kegyességét a város felé.350A szentgyörgyi követek naplója a királynő válaszát teljes beszédként közli, azonban eltér az eredeti orációtól. Párhuzamot mutat ugyanakkor Illésházy változatához: szerepel benne Mária Terézia kegyessége és a ta-nácsra bízott feladat említése. Utóbbi értelmezhető az eredeti beszédben lévő őrködésre való biztatással.351
Ezen a három alkalmon elmondott orációk összevetésén látni, hogy a lejegyzett változatok közül Illésházy József kivonatai adják vissza leghű-ségesebben az eredetileg elhangzott uralkodói köszöntéseket. Illésházy a királynőt Wolfsthalnál fogadó küldöttség tagja volt, illetve királyi étek-fogómesterként a további köszöntéseknél is közel állhatott a királynőhöz, és hallotta az ott elhangzott beszédeket. A bevonulásra írt uralkodói be-szédeket nem küldték el az országgyűlésnek, ezért ott nem is ismertették azokat, sem nem diktálták le vagy jelent meg nyomtatásban, ezért több vál-tozat is fennmaradhatott belőlük. Emiatt ezt a corpust kiemelt forráskriti-kával kell vizsgálni és értelmezni. A királynői szándék helyett inkább azt mutatják be, hogy a követek számára mik lehettek elfogadható vagy várt elemek a beszédekben; például az alattvalók hűségének hangsúlyozása, il-letve annak kinyilvánítása, hogy a királynő mennyire szereti királyságát.
Az ezeknél a beszédeknél megfigyelhető eltérések származhatnak a ké-sőbbi lejegyzés okozta hiányos emlékezetből, illetve másolás esetén az el-térő mintapéldányok használatából.
Az artikulusok szentesítésekor a királynő latinul fejezte ki reményét, hogy a rendek a sérelmekre és kívánalmakra adott királyi határozatait kö-vetni fogják, illetve ígéretet tett, hogy a nemesi felkelést siettetni fogja. A szentesített törvények, elsősorban pedig a felkelés feladata a királyságai és tartományai népeinek megőrzésére válik, illetve a magyarok dicsőségének fennmaradására.352Erdődy Gábor is megígérte, hogy amilyen hamar lehet, a karok elé viszik a nemesi felkelés ügyét.353
Lotaringiai Ferenc beszédeinek csak rövid kivonatai maradtak fenn, e szerint az üdvözlő szavakra kifejezte háláját a karoknak és rendeknek.354
349ÖStA HHStA Ungarische Akten 407-2, f. 35r–v.
350OSZKK Fol. Lat. 607, p. 105.
351OSZKK Fol. Lat 602, f. 213r.
352OSZKK Fol. Lat. 3910, f. 206v; ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 18, f. 383v.
353ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 18, f. 384r.
354OSZKK Quart. Lat. 401, f. 23r; Fol. Lat. 3910, f. 36v; Fol. Lat. 608, f. 23r.
355OSZKK Fol. Lat. 528, f. 14r–15r.
356Fraknói: A Habsburg-ház trónöröklési, 4., 7.