Az 1712-ből fennmaradt jegyzőkönyvben is olvasható a koronázási éksze-rek és tartozékaik listája: a korona, a jogar, az országalma, Szent István kardja, két szandál, az egyik fehér, a másik arany selyemből, vörös, tafot harisnya, a korona alá pileolus, királyi köpeny, azaz a palást és három pár-nácska vörös selyemből.477Egy 1741. évi naplóban a koronázás leírását a koronázási ékszerek ládába való visszahelyezése zárta. Ebben a naplóíró feljegyezte, hogy Mária Terézia utasítására a korona súlyát megmérték, amely négy és egy negyed font, Szent István palástja nyolc és fél font volt.
A paláston olvasható feliratokat is megőrizte.478Ifj. Horváth János vizsgálat alá vonta a palást feliratait a 20. század közepén. Tanulmányában közölte is a verseket, amelyek kis mértékben eltérnek az országgyűlési naplóban feljegyzett szövegtől.
11. táblázat: A paláston olvasható feliratok
474Pálffy: A magyar tanácsosok javaslata, 502.
475Benda–Fügedi: A magyar korona regénye, 139.
476Egy portugál szemtanú tudósítása, 61.
477A koronázási jelvények okmányai, 39.
478OSZKK Fol. Lat. 3910, f. 62v.
Fol. Lat. 3910, f. 62v Horváth: Latin verses emlékeink, 1–19.
gallér szegélyén O Spes Sacrosanctae Salutis Signum Crucis
Lignum crucis o spes certa salu(tis)
bal vállnál, Máriát ábrá-zoló mandorla szegélyén
Micat in caelo sacrae genitricis imago
Emicat in celo sanctae genitricis imago jobb vállnál Dat summo regi famulatum
certior coeli
(d)a(t) summo regi famulatum concio celi
Ezek a titulus műfajába tartozó, leoninus hexameterben479készült versek a legrégebbi magyarországi latin verses emlékeink közé tartoznak. A ver-sek alapján ifj. Horváth János a palástot magyarországi készítésűnek tartja, amely „nyugati kultúra képviselője” keleti, bizánci elemekkel. A palást fel-iratai és a képi kompozíciója a Nyugat-Európában elterjedt Credo-ábrázo-lásokhoz tartozik. A versekről kimutatta, hogy forrása Pseudo-Augustinus:
De symbolocímű, 241. sermója volt. Horváth János lábjegyzetben feltüntette, hogy a feliratok vizsgálatát nehezítette, hogy maga a palást nem volt akkor – azaz az 1950-es években – Magyarországon, emiatt az eredetiről készített fényképet, illetve Pannonhalmán őrzött, 12. század második feléből szár-mazó másolatot tudta használni, ám utóbbi kopottsága nehezítette a feliratok rekonstruálását.480Az adományozást és a gallér szegélyén lévő felirat lejegy-zésének módja azt mutatja, hogy míg Horváth János a kiterített palást képét látta, és az alapján jobbról balra olvasva jegyezte fel a feliratokat, addig a naplóíró valószínűleg a királyon láthatta, hiszen az összekapcsolt paláston látható sorrendben írta le például a proféták sorában lévő szavakat.
Decsy Sámuel két rendbe osztja a koronázási jelvényeket: az első rendbe – ami a királyi méltóságot és hatalmat szimbolizálja – tartozik a korona, a
479Hegedüs: A költői mesterség, 105–106. Egy Leon nevű költőhöz kötik a rímes–antik for-mát, amely a bizánci költészetben fejlődött ki, és keleti hatásra átvette a rímelést.
480Horváth: Latin verses emlékeink, 1–19.
Fol. Lat. 3910, f. 62v Horváth: Latin verses emlékeink, 1–19. rege et Gisela regina casula haec cooperta data ecclesiae Sanctae Mariae sitae in civitate Albae
Egina casula hec operata et data ecclesiae sanctae Mariae sitae in civitate Alba – Anno incarnationis XP MXXXI indiccione XIII a Stephano rege et Gislar
jogar, az országalma, Szent István kardja és a kettős kereszt. A másik rendbe tartozók nem hordoznak önálló jelentéstartalmat, hanem csak külső jelek, amelyek a királyt másoktól megkülönböztetik. Ide tartozik a palást, a kesztyű, a harisnya és a saru.481A szakirodalom bőven szól az ékszerek történetéről, szerepéről és hitelességéről,482így ezt a kérdést nem vizsgá-lom. Decsy Sámuel műve is közli a koronázási ékszerek alapos leírását.483 Itt csak azt tekintem át, hogy a jelvények mit jelentettek a kortársak szá-mára. Révay Péter koronaőr és Turóc vármegye főispánja szerint a koro-názási ékszerek „a koronás királyt titkos jelbeszéddel a királyi kötelességek derekas és jámbor vállalására figyelmeztetik.”484A királyi természetnek a paláston található hímzést kell mintának vennie.485A papucs a királyi mél-tóság szimbóluma, amelynek gyökerei Rómába nyúlnak vissza, ahol annak dísze, értéke, színe a személyek különbözőségét mutatta. A papucs annyira mutatta a személyek státuszát, hogy a „mutare calceos” (papucsot váltani) kifejezéssel illették, ha valaki egyik rendből a másikba került át, például a plebejusból a lovagrendbe, ugyanis rögtön lábbelit cserélt. A császárok bí-borruhájukhoz mindig arany cipőt hordtak.486Révay szerint a kesztyű és a papucs a király tisztaságát, bűntelenségét mutatja. Decsy szerint a kesztyű felvétele a haza védelmének, az ellenséggel való harcnak a szimbóluma, ugyanis a katonák is vas és réz kesztyűket vesznek fel a harc során.487Kees Teszelszky rávilágít, hogy Révay Péter az erkölcs megtestesítőjeként írja le a koronát, mikor azt a tökéletesség jegyeivel mutatja be.488Ennek eszközei a számmisztika489és a korona kör alakjának megemlítése. A koronán lógó láncok összeütődésének hangja pedig emlékezteti az uralkodót „az emberi és az isteni igazság meghallgatására.”490Az ábrázolása, az író szerint, a
ke-481Decsy: Magyar szent koronának, 45.
482Decsy: Magyar szent koronának; Révay: De sacrae coronae regni Hungariae ortu;
Teszelszky: Az ismeretlen korona; Tóth: Szent István és a koronázási jelvények; Ipolyi:
A magyar szent korona.
483Decsy: Magyar szent koronának, 37–70.
484A korona kilenc évszázada, 224.
485A korona kilenc évszázada, 225.
486Kovachich: Solennia, 26.
487Decsy: Magyar szent koronának, 64.
488Teszelszky: Az ismeretlen korona, 279.
489A korona kilenc évszázada, 224.: „Azt hiszem nem hiába rendezték el ezt így, ugyanis a csúcsok, drágakövek, ábrák, aranyozott függelékek számában pontosan és következete-sen a kilences figyelhető meg.” A háromszögekben és négyszögekben pedig a „párosnak és páratlannak, vagyis az egész számsornak a teljessége és tökéletessége fejeződik ki.”
490A korona kilenc évszázada, 224.
491A korona kilenc évszázada, 224.
492Decsy: Magyar szent koronának, 42.
493A korona kilenc évszázada, 226.
494Decsy: Magyar szent koronának, 50.
495Decsy: Magyar szent koronának, 55.
496Lányi naplója II. 10.
497Szabó: Jelkép, rítus, 49.
498Pálffy: Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia, 259.
reszténység védelmére buzdítja a magyarokat.491A magyarok számára a kora újkorban nemcsak a király legitimitását biztosította a Szent Korona, hanem, Decsy tanúsága szerint, gyógyító erőt is tulajdonítottak a korona megérintésének.492Révay koronaőr a jogart az „igazság és jog vesszejének”
nevezi, az országalmában pedig a szerencse forgandóságát látja.493Decsy Sámuel a jogarról rajzot is közölt művében, majd megállapította, hogy a magyar jogar különbözik más európai országok koronázási jogaraitól. A magyar ékszer buzogány alakú, míg nyugati társai pálca formájúak. Azon-ban megjegyzi, hogy Szent Istvánt még egy dárda formájúval ábrázolták.494 A kardfelkötés hagyományának eredete kapcsán Turócit és Bonfinit idézi.
E szerint a pogányság visszaállításáért harcoló „Somogyi Hertzeg Kúpa”
ellen aratott győzelem emlékére tartották meg Szent István kardját, és ren-delték el, hogy a következő királyokat is felövezzék vele.495Ezzel a törté-nettel támasztja alá, hogy a király a négy égtáj felé történő suhintásokkal a hit védelmére tesz kötelezettségvállalást. Keresztély Ágost érsek az egyik beszédében elmondta, hogy a király szeretettel és nem szigorral törekszik a királyságot irányítani, ezt pedig a szertartásban a kard hüvelybe helye-zése, és annak helyére a jogar kézbe vétele jelenítette meg. A szónok így a kardot a szigor, a jogart a kegyesség és kegyelem megtestesítőjeként ábrá-zolta.496
Az uralkodó előtt hordták a kivont kardot, amely legfőbb hadúri és ural-kodói címét jelenítette meg. Már II. Ulászló koronázásáról fennmaradt Bon-fini tudósítása, amelyet Szabó Péter is megvizsgált, s eszerint Kinizsi Pál vitte a kivont kardot, és Geréb Mátyás az aranyhüvelybe dugott kardot.497 Miksa 1563. augusztusi Pozsonyba való bevonulásán a lovászmester nem vitte előtte a kivont kardot, mivel még nem választották meg magyar ki-rállyá.498Ám szeptemberben, a koronázás alkalmával előtte vitte a kivont kardot Tahy Ferenc magyar lovászmester, mivel ekkor már választott ma-gyar király volt. Az idős I. Ferdinánd előtt, amikor fia koronázására ér-kezve bevonult Pozsonyba, szintén a lovászmester vitte a kivont kardot, ezzel mutatva, hogy magyar királyként, és nem császárként jött az
or-499Pálffy: Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia, 261–262.
500Szabó: Jelkép, rítus, 51.
501Szabó: Jelkép, rítus, 53.
502Szabó: Jelkép, rítus, 49–50.
503Bonfini: A magyar történelem tizedei, 931.
504Vajnági: A Szent Római Birodalom jólétének záloga, 19.
505A korona kilenc évszázada, 226.
506Vajnági: A Szent Római Birodalom jólétének záloga, 19.
szágba.499III. Károly előtt azonban a birodalmi marsall hordta a kardot. A kivont kardnak a nyugat-európai monarchiákban is fontos szimbolikus je-lentése volt. Franciaországban az uralkodó legfőbb hadúri mivoltát tük-rözte, így a lovászmester vitte, aki a király katonai tanácsadója volt, az ural-kodó távollétében a királyi sereg vezetője, sőt, a legfelsőbb katonai bíróság elnöke is.500A ceremónián belül a kard átadása jelentette a hatalommal való felruházást, amit a nádor a rendek nevében tett.501 A felövezéskor a hü-velybe zárt kard azt szimbolizálta, hogy nem karddal, hanem hittel győztek a szent életű férfiak. A kard kihúzásával azonban megnyilvánult, hogy a keresztény erényekért aktívan fog tevékenykedni az uralkodó.502Ezt kö-vetően lecsatolták róla, és visszaadták a kardvivőnek.503
Külföldi források is magyarázzák a jelvények jelentését. Az 1745. évi német-római császárkoronázásról fennmaradt egyik nyomtatvány szerint a kard az erőt jelképezi, amellyel az uralkodó nemcsak a birodalmat és a kereszténységet, hanem a gyöngéket is védelmezi. A jogar, amelyet a csá-szár jobb kezébe adtak, a méltányosságot és az erényt jelképezte, ahogy az érsek szavai is mondják: virtusés a veritas(erény és igazság). A bal kezébe pedig a birodalmi alma került,504amelynek eredetét Révay Péter meséli el:
Konrád császár használta először. A birodalmi alma eltér a magyar ország-almától, ugyanis az kinyitható, benne pedig föld található, amelynek jelen-tése, hogy a császár is – aki az uralom csúcsán van – halandó.505Nagy Károly koronájáról a császárt koronázó érsek elmondja, hogy az a császári dicső-séget és bátorságot szimbolizálja. A megkoronázottnak pedig kötelessége az egyház és a birodalom védelme, hiszen az egyháziak lelki szolgálatának részese lett.506A jelvények jelentésének magyarázata megegyezik, a magyar átemelte a nyugat-európai értelmezést. Azonosságot mutat a magyar ha-gyomány a szent király-elődökhöz való kötődésben is. Ez a Szent Istvánnak tulajdonított köpeny és korona mellett láthatóvá válik V. László esetében is. Kottanner Jánosné fontosnak tartotta leírni, hogy abból a miseruhából készítette „az albát, a palástot, a stólát, a karkötőt és a sarut a lábára”, amely
„valamikor Zsigmond császár köntöse volt”. Pár sorral lejjebb pedig a
nagy-507Kottanner Jánosné emlékirata, 41–42. Mollay Károly a 36. jegyzetben (85. oldal) megjegyzi, hogy a királyi öltözék tartozékait ez a magyar történeti forráshely örökítette meg először.
508Bartoniek: Magyar királykoronázások, 39.
509Mojzer: II. Rudolf cseh királlyá koronázása, 100. A keresztben van egy kisebb zafírkereszt, amelybe feszületet gravíroztak, és egy tövis Krisztus töviskoronájából. Ld. Berning: Nach alltem löblichen Gebrauch, 32.
510Fügedi: Uram, királyom, 62.
511Vajnági: A Szent Római Birodalom jólétének záloga, 18–19.
512OSZKK Fol. Lat. 3841, f. 22v: A naplóíró a koronázást megelőző negyedik napot tünteti fel régi szokásként a korona a királyi lakosztályba történő átvitelére. „iuxta antiquum morem quatuor ante coronationem diebus”.
apja, Luxemburgi Zsigmond örökségét és az ebből származó jogos uralko-dást állította a lengyel Ulászló megválasztásával szembe.507Csehországban IV. Károly király elrendelte, hogy a Szent Vencel fejszobrán levő koronával kell az eljövendő cseh királyokat koronázni. Ezért terjedt el az a hit, hogy a korona magáé Szent Vencelé volt.508Az 1575-ös cseh királykoronázásról be-számoló jelentésben olvasható, hogy a cseh koronának liliom díszében Szent Vencel ereklyéje van elhelyezve. Ezt Mojzer Anna a jelentést író félreérté-sének tartja, ugyanis az nem említi meg a korona tetején levő keresztben rejlő ereklyét, amelyet a koronázás végén a főurak megérintettek, noha min-den ereklyetartóról pontos leírást ad.509Noha ezeknek a tárgyaknak az ere-dete nem egyezik meg a róluk kialakult hittel, mégis az a fontos – már a kö-zépkortól kezdve –, hogy újabb szállal kötötte össze az adott királyt az ország első, szent királyával.510Folytonosságot, legitimációt adott az új ural-kodónak, másrészt emlékeztette a kötelességeire is, ahogyan például Lota-ringiai Ferenc esetében a már idézett nyomtatvány is említi Nagy Károly gyűrűjéről, hogy az a császárt emlékeztette arra, hogy „az igaz hittel meg-pecsételték, és kötelessége az igaz hit terjesztése és megtartása”.511
Nyugaton a koronázásnak már akkor hagyománya, néhány részletben már kialakult formája volt, amikor Szent Istvánt megkoronázták. Az ő ko-ronázását nyugati minta alapján, keresztény ordó szerint végezték. Később is gyakorolt hatást a Német-római Birodalom ceremóniája a magyar király-koronázásra, így nem meglepő, hogy a tárgyak jelentését is részben átvette a magyarság.
Előkészületek
A rendtartás előírása szerint a koronázást megelőző 4-6. napon512a vár tor-nyából a koronaőrök, a nádor és a rendeket képviselő néhány követ, illetve a királyi biztosok jelenlétében a koronát és a többi koronázási ékszereket
513ÖStA HHStA OMeA ÄZA Kt. 15-15, f. 46r–v. (németül); f. 58r (latinul); 1687. december 5-re: ZA-Prot 4, f. 243r–v; 1712. május 21-re: ZA-Prot 7, f. 126v–127v; 1741. június 23-ra:
OSZKK Fol. Lat. 3910, f. 47v: július 22-én írja, hogy az azt megelőző napon felmentek a várba, és a láda nyolc pecséttel volt lezárva.
514Egy portugál szemtanú tudósítása, 57–58., ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 4, f. 243r–v.
515OSZKK Fol. Lat. 3342, f. 16v.
516OSZKK Fol. Lat. 3841, f. 23r.
517OSZKK Fol. Lat. 3342, f. 16v.
518Takáts: A régi Magyarország, 288.
őrző lezárt ládát az uralkodó lakosztályába vitték, ahol kinyitották és elő-készítették a fejpróba és bélés-sapka készítése miatt.513A kijelölt küldöttség mind a toronyból az uralkodó lakosztályába, mind a koronázást megelőző napon a várból a koronázótemplomba elkísérte a koronát.
1687. december 5-én a nádor, a két koronaőr, Zichy István és Erdődy Kristóf és a két biztos, Maximilian Franz von Mansfeld és Stahrenberg ge-nerális átvitték a ládát a várból a királyi lakosztályba.514Délután négy óra-kor a nádorral nagyszámú küldöttség érkezett a királyi lakosztályba, Szente Bálint alnádor a nádornak meg is jegyezte, hogy a ládában lévő ko-ronát nem lehet látni tőlük.515Patachich Boldizsár horvát követ feljegyezte, hogy a mágnások és az alsótáblai követek közül is tíz-tíz ember volt tagja a küldöttségnek.516A vasládából Erdődy Kristóf koronaőr vette ki a koronát és helyezte a királyi asztalra, hogy a küldöttség megnézhesse.517Ezután kö-vetkezett a fejpróba, és mivel a korona Józsefre igen nagy volt, egy sipkát készíttettek számára Eleonóra császárné komornájával.518
A koronázást megelőző napon a koronát a várból a Szent Márton-temp-lomba vitték. A koronaőrök és más követek a nádor házánál gyülekeztek, és onnan mentek a várba. Ott az uralkodó jelenlétében a koronaládát a nádor és a két koronaőr lepecsételte, majd a ládavivők kivitték a várból, és feltették a hatfogatú, nyitott királyi hintóra. Ezen a két királyi biztos és a két koronaőr utazott a ládával együtt, mellettük két oldalról német és ma-gyar testőrcsapatok vonultak. A hintó előtt vonult az eseményen résztvevő két főpap a nádor kocsijában, a rendek küldöttei pedig a menet végén lo-vagoltak. A várból a Szent Mihály-kapun keresztül a Ventur utcán a Pré-postházig, majd a temetőkerten a templom kapujáig tartott a menet. A fel-fegyverzett polgárok két oldalon a várdomb lábánál felállított kereszttől egészen a temető bejáratáig álltak. A városi magisztrátus a koronát a Szent Mihály-kapunál várta, és onnan kísérte a templomig. A templomnál a lá-davivők a Káptalan-sekrestyébe mentek, amelynek az ajtaját a nádor és a koronaőrök lepecsételték. A templom kulcsa a templomőrnél, a sekrestye ajtajának kulcsai a két koronaőrnél voltak, a koronaláda kulcsát pedig az
5191687. december 8-ra: ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 4, f. 243v–244v, Egy portugál szem-tanú tudósítása, 58.; 1712. május 21-re: ZA-Prot 7, f. 127v–129r; Acta et observata, 200–
201; 1741. június 24-re: ZA-Prot 18, f. 217r–219v; OSZKK Fol. Lat. 4045, f. 27r–28r; OSZKK Fol. Lat. 3910, f. 56r.
520ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 7, f.127r; Acta et observata, 233–234: Szendercy helyett Okolicsányi Pál szerepel.
521OSZKK Fol. Lat. 596, f. 29v–30r; Fol. Lat. 3910, f. 41v–42r; OGYK 700.478, p. 131–132.
uralkodó erre az éjszakára az első királyi biztosára bízta, akinek a koroná-zás reggelén korán át kellett adnia a koronaőröknek, hogy kinyissák a ládát, és a templomban a kijelölt helyükre tegyék a koronázási ékszereket.
Erre az éjszakára a templomkapuhoz és a temetőhöz is őrséget állítottak.519 1712-ben a toronyból való kivitelén jelen volt Koháry István és Nádasdy Tamás, a személynök, az alnádor és alországbíró, Meskó Ádám nádori és Nagy István országbírói ítélőmester. Melléjük négy felsőtáblai és négy al-sótáblai követet választottak, akik a koronaládát is vitték: báró Berényi Ádámot, báró Szapáry Miklóst, báró Ghillány Györgyöt és báró Maholányi Józsefet, az alsótábláról Jeszenszky Miklóst, Bossányi Gábort, Szendercy Györgyöt és Kossovits Mártont választották ki.520
1741-ben a nádor jelölte ki az Erdődy György és Zichy Károly korona-őrök mellé rendelt küldöttség tagjainak a felsőtáblát képviselő követeket, a főpapok közül Erdődy Gábor egri püspököt, Esterházy Imre Gábor nyit-rai püspököt, a bárók közül Esterházy Józsefet és Nádasdy Lipótot, a mág-nások közül Csáky György örökös szepesi főispánt és Esterházy Ferenc Fejér vármegye főispánját. Grassalkovich Antal személynök pedig az alsó-tábláról nevezett meg követeket. Maga mellé a karok közül Kapy Gábor alnádort, Péchy Zsigmond nádori ítélőmestert, Jankovich Miklós személy-nöki ítélőmestert, Tersztyánszky János személyszemély-nöki ítélőmestert és Najcsics Ádám horvát ítélőmestert jelölte ki. A koronaládát a főrendek közül Ghillány György, Andrássy Péter, Révay József és Klobusiczky Antal, a ne-mesek közül Niczky Ferenc királyi táblai ülnök, Baranyay Imre, Balogh János Pozsony vármegye követe és Hunyady István Nyitra vármegye kö-vete vitték.521A koronaládát vivőket egy személy (Ghillány György) kivé-telével aranysarkantyús lovaggá avatta Mária Terézia. A források György nevét örökítették meg, de elképzelhető a hibás lejegyzés is, ugyanis Ghillány Károly a lovaggá avatandók között volt.
522OSZKK Fol. Lat. 102/2, f. 105r. A koronázási ordót egy nappal korábban, december 8-án tartott diktáláson jegyezték le.
523A forrásban „cavallieri” és „equites” szerepel, amely lovag fordítása alatt valószínűleg nemeseket értettek. Ld. Szijártó: A diéta, 61, ** jegyzet.
524ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 4, f. 249v–251r. A direktóriumokban nem tüntették fel a menet élén haladó fiait a nádornak, míg a képi ábrázolásokon jól láthatóak. Ld. G. Etényi:
A császári udvar nyilvánosságpolitikája, 563, 569.
525ÖStA HHStA OMeA ÄZA Kt. 15-15, f. 46r–v (németül); f. 58r (latinul); OSZKK Fol. Lat.
540, f. 46r.