Az előző alfejezetekben a beszédeket tartalmuk szerint elemeztem. A kö-vetkezőkben a szónokok felől közelítek az orációkhoz. A politikai nyelv elemzése nem választható el a szónok személyétől, tisztségétől és a hallga-tóságától. A beszédekből a szónokoknak nemcsak a műveltségére lehet kö-vetkeztetni, hanem a politikai erőtérben való elhelyezkedésükre is.
Az alábbi táblázatból kitűnik, hogy a ceremóniákon szereplő szónokok többsége (a nádor, az esztergomi érsek és a személynök) méltóságuknál fogva az országgyűlésen a királypárti oldalhoz tartozott. A főpapok közül alkalmanként kijelölt orátor szintén a király érdekei szerint nyilvánulhatott meg a diétai viták során, a káptalani követek és Pozsony városának ország-gyűlési követi posztját is ellátó városi jegyzők pedig az alsótáblán erősítet-ték a királypárti csoportot.443A szónokok méltóság szerinti áttekintése rá-világított arra, hogy az országgyűlés ceremóniáin a királyi reprezentáció
440Madzsar: Vitam et sanguinem, 600–603.
441OSZKK Fol. Lat. 3910, f. 206v–207r; ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 18, f. 384r.
442OGYK 700.456, p. 42–45.
443Szijártó: A diéta, 166–168. A városi jegyzők követi tisztségeit ld. Diaeta Adatbázis.
kapott nagyobb hangsúlyt. Az uralkodóknak címzett beszédekben – ter-mészetesen – a királyok által várt politikai magatartás tükröződött, míg az országgyűlés bizonyos csoportjainak elmondott orációkban a királyi szán-déknak való megfelelés olvasható ki. Ez az uralkodóval való kommuniká-ció során nem meglepő, azonban a táblák között és azokon belüli alkalma-kon sem kap teret ellenzéki megnyilvánulás. A 18. század első felében ez alól egyedül az 1764-es országgyűlés a kivétel, ahol több beszédben is meg-jelenik finom utalásként a Mária Terézia tervezett reformjával kapcsolatos ellenérzés.
10. táblázat: Szónokok az országgyűlési ceremóniákon
Szónok Esemény Kinek
a nevében?
Kinek
címezve? Nyelv
Nádor diéta
első ülésnapján saját maga felsőtábla magyar Kancellár
Káptalani követ első ülésnap alsótábla
személynök-nek/tábla elnöknek
magyar
Személynök első ülésnap saját maga alsótábla magyar Pozsony
Az országgyűlés ceremóniáin a beszédek latinul vagy magyarul hang-zottak el. Utóbbi nyelven köszöntötte egymást a diéta első ülésén a két tábla, a személynök és az alsótábla, illetve a magyar udvari kancellár tartott beszédet a diétán résztvevőkhöz a királyi előterjesztések átadásakor és az artikulusok szentesítésekor. Latinul a király és a rendek kommunikáltak egymással, ezek közé tartoznak a királynak a rendek nevében elhangzott köszönetnyilvánításai, illetve a király beszédei a ceremóniákon. 1687 és 1765 között egy esetben találtam német nyelvű orációra utalást. III. Károly hitvesét német nyelven köszöntötte bevonulásuk alkalmával Pozsony város határánál a városi aljegyző.
A beszédek felépítésében, retorikai elemeiben változás történt a 18. szá-zad közepén. 1741-ig a beszédekben több, a Bibliából, antik művekből vagy éppen liturgikus szövegekből vett idézet található mind eredeti, mind mó-dosított formában. 1741 után a szónokok a politikai események leírására vagy az uralkodók dícséretére nem használtak citátumokat, hasonlatokat.
A beszédek retorikai elemei nemcsak az idővel változtak, de a szónokok a befogadó környezetnek megfelelően alakították a köszöntéseiket. Kü-lönbség figyelhető meg az 1741 előtti bevonulások és más ceremoniális al-kalmak között. Az idézetekben, hasonlatokban és képekben gazdag szer-kesztés a királyságba érkező uralkodót illette meg, ezzel is alátámasztva ennek a ceremóniának a jelentőségét. Ennek oka nemcsak a király és a ren-dek – olykor első – találkozása volt, hanem a számos külföldi követ jelen-léte is, akik feljegyzéseket, beszámolókat készítettek az európai királyságok vagy éppen az újságok számára. Az országgyűlésen elhangzott beszédek egyszerűbbek voltak, egyes részeket nem vázoltak vagy neveztek meg részletesebben, például az örökös királyságot vagy az uralkodói erényeket.
Ezek a beszédek a direktóriumban előírt tartalmat visszaadták, de a bevo-nulási köszöntőktől eltérően nem voltak olyan ünnepélyesek, hanem az adott alkalomhoz igazodtak. Példa erre a királyi előterjesztések átadása, amikor a sikeres tárgyalásokra való buzdítások hangzottak el, vagyis az országgyűlés uralkodójával való együttműködése, a királyi jószándék és a közjóra való igyekezet.
A 18. században az uralkodóra vonatkozó normák a beszédek alapján nem változtak nagy mértékben. Minden beszédben szerepelt az uralkodó alattvalói iránti atyai, illetve anyai jóindulata, amely több orációban is a királyi jóindulatnál erősebb törődést jelentett. Sokszor köszönték meg a király személyes megjelenését az országgyűlésen, amely ennek a jelentő-ségét jelezte, és alátámasztja, hogy ezt a királyi gesztust kell kiemelkedő-nek és figyelemre méltónak tartani, ahogyan ezt a királyi biztosok
bevo-444Szijártó: A diéta, 154.
445Szijártó: A közjó fogalma, 500–501.
nulását ismertetve is írtam. A beszédekben a magyar királyok az alattva-lók vígasztalóiként tűntek fel, illetve uralkodói erényekkel jellemezték őket.
A rendek felé az elvárt norma az egyetértés és az együttműködés, illetve a diétán való megjelenés volt, ami miatt a királyok örömüket is kifejezték.
A rendek részéről többször elhangzott az „életünk és vérünk feláldozása”, de ez a motívum a nádor királyi megerősítésekor elmondott kö szö -net nyílvánításának elvárt eleme is volt. A nádorválasztás direktóriuma tar-talmazta a király és az új nádor beszédének főbb gondolatát, azaz a hűséges és engedelmes szolgálatot, amelyre az uralkodó biztatta a nádort, és amelyre a nádor az életét és vérét felajánlva esküt tett. Ezzel a kifejezéssel mind a rendi, mind a királyi oldal élt.
A közjó királyi vágyként tűnt fel a beszédekben, amely előmozdítására az uralkodók összehívták az országgyűlést. A közjót az uralkodó politikai céljai eredményezték, többek között 1722-ben az örökösödési rend nőágra való kiterjesztése, illetve 1741-ben a királykoronázás, a nádorválasztás és a királyi előterjesztések. A királyi beszédek vagy a király nevében elmon-dott uralkodói szándék mellett a köz javára való munkálkodás a diéta al-sótáblájának első ülésén is elhangzott a személynök beszédében. Ezekben a rendeket kérte a magánérdekek háttérbe szorítására és az együttműkö-désre, amellyel a közjót segítik elő. Ez a biztatás is jelzi, hogy a beszédet mondó személynök az alsótáblán a rendi szándékok ellenében a király po-litikai céljait képviselte, és azoknak az érvényesüléséért dolgozott.444Az uralkodó az újonnan választott nádor megerősítésekor is a haza hasznának keresésére biztatta őt. Ez is értelmezhető a királyi szándék támogatásaként, hiszen a nádor a rendek felé az uralkodói kívánságokat képviselte. A fel-világosult kormányzás eszméje volt, hogy az uralkodók a népük, alattva-lóik érdekeit szolgálták, ez vált hatalmuk legitimációjává, háttérbe szorítva az isteni kegyelmet. Az orációkban a közjót a királyi kívánalommal, az egyéni érdekeket pedig – a kortársak által ugyan kimondatlanul – az alsó-tábla ellenzéki politikai törekvéseivel lehet azonosítani, amely megfelel a republikanizmus politikai nyelvének.445Ezt alátámasztja, hogy a bevonu-lásokon és a királyi előterjesztések átadásakor mondott beszédekben egy-értelműen az uralkodói célokat nevezték meg közjóként. 1741-ben az első ülésen a beszédekben a közjó mint a királyság és a királynő ügye jelent meg, illetve a királyság és a királynő szolgálatának szinonimája lett. 1764-ben az alsótáblán azonban megjelenik a fogalom más értelmezésének
kez-dete is. Bajzáth nem mindenben való együttműködést ígér, hanem csak azokban, amikben az alsótábla követei is a haza üdvét látják. Ez az elemzés a fogalom kormánypárt által használt jelentését mutatta meg, a politikai vitákban felfedezhető mélyebb jelentésrétege azonban nem vizsgálható bennük. A közjót 1722-ben a királyi szándék mellett még a királyság ki-váltságainak és szabadságának megtartása is jelentette. Itt fedezhető fel az átmeneti időszakra jellemző kettős világszemlélet, amelyben a múlt és a jövőbeli változás együtt szerepel érvként.4461741-től kezdve azonban ez a kettősség nem mutatkozik meg, a kiváltságok nemcsak közjóként nem je-lentek meg, hanem azoknak megtartása rendi kívánságként sem szerepelt a beszédekben.
446Szijártó: A politikai elit társadalom, 430–431.