lektika 1. lectica
I. fn 1. Tömegében Magyarországon élő nép
1. Vminek bekövetkeztekor még életben lehet
pajkosok-megérezhet 877 megesküdvén nak, hogy pipájokba süveg vagy
kalap-motskot tesznek, mellynek füstjét ha messzéről a’ gulya megérzi, szerte széllyel szaladoz (330*/171/5). 2. Vmit előre megsejt. Meg érzém biz ezt előre Mert álmodtam szépeket (231/387). 3. Vminek fájdalmas következmé-nyét megtapasztalja. Meg érzi Neptúnus, meg jelentvén néki Híg palotájának le-húllt omla-déki (202/45, 56/45).
meg érzettem (134/28).
megérezhet i (1)
Szagot érzékelhet. Sőt a’ Bánát, ... A’
mellyet a’ Magyar ’s Török test trágyázott, Olly zsíros füvet tart hogy meg érezheti Szagát sok büszke ló ’s el nem szenvedheti (201/69).
megérezvén in (2)
Észlelve. — mellyik az ki Tégedet Megérez-vén, felébredett (447/11).
meg érezvén (134/11).
megérhet i (2)
megesküszik 878 megfagy Estvére mellé feküdvén, Szent Lakodalmat e’
végre tsinálván (167/7).
megesküszik i (5)
1. Esküvel kötelezi magát vmire. A’ Stikszre esküszöm meg, Hogy minden ízig e’ nagy Igéretem’ be tőltöm (185/85). 2. Házasságot köt. Eggyütt be sokszor feküdtünk, Bár Pap-nak meg nem esküdtünk (433/42).
esküdtem meg (159/13), megesküdtt (159/12).
— meg esküdjünk (327/25).
megesmér i (10)
1. Vmit ~: ismeretet szerez vmiről. De én meg esmértem, — ’s Édességet kértem Szátskájáról úntalan’ (135/34). 2. Vkit ~: ismeretséget köt vkivel. De hálá az Égnek! Megvan a’ mit kér-tem, Megvan’ Személyedet mivel ~tem (235/20). 3. Elismer, elfogad. Ő is, hogy en-gemet megesmer Urának, Mindenkor enged, mint parantsolójának (239/149). Akkor, hogy ő bolond vólt hát, Meg esméri szegény (142/20).
~ik (330*/156/8), Meg esmérték (92/58), Megesmértem (307/41). — Megesmerné (309/5). — Esmérd meg (217/52, 368a/58).
megesmérhet ~ megesmerhet i (2) Ismeretet szerezhet vkiről/vmiről. József, ... Ki minden országit maga öszvejárja, Hogy meg-esmérhesse saját jobbágyait (259/209). Bol-dog ki meg esmerhette minden dolgoknak okát (413a/1046).
megesmérni ~ megesmerni in (4) 1. Ismeretet szerezni vmiről. Szükség a Főld-nek magános tsínnyát is megesmernem (413a/61). 2. Ismeretséget kötni vkivel. De fő-képpen meg lehetett Esmérnem mindeniket (307/37).
megesmérni (413a/774); Meg esmernem (413/
67).
megesmertet i (1)
Megismertet vkit vkivel: megteremti megis-merkedésük lehetőségét. Nemes szívű Neven-dékek! Kiket fórrónn szeretek Miolta ~ett a’
Poësis Veletek (241/2).
megesz i (14)
1. Táplálékot elfogyaszt. Így lesz ... A’ főldi részekből plánta és növevény, Mellyet ha az élő állatok ~nek, Belőlle magoknak testet ’s
növést vesznek (454/625, 201/73). Ezt edd meg: — ez tán jó! Meg eszem (135/25–6). 2.
Eltölt vkit. Ma jó kívánságim érted lesznek száz is, Hogy végre egyen meg az Antanaclasis (227/9).
meg evett (92/52), meg ettek (92/209); Meg-eszi (330/727), meg eszi (114/920), evé meg (114/328), meg ette (141/8), Megette (330/727), megette vólt (92/45). — egyen meg (227/11).
megesztergályozható mn (1) Esztergával alakítható. A’ meg esztergályoz-ható puszpáng és sík hársfába Éles vassal sok szép mettzést tehetz különb formába (413a/1002).
megetet i (1)
Megmérgez. Ha a’ gyilkos mostohák ~nek ’S a’ Pohárba vesztő fűvet, és öreg irást vetnek (413a/650).
megett nu (22)
Térben vki, vmi után. Mu’sám! Ekkor meg ne szóllítsd, állj meg a háta ~ (111/27). Minde-nütt a’ Tó part ~ Vonjunk kordont ellenek (114/464).
~ (87/45, 159/2, 169/1, 172/30, 189/5, 202/65, 290/3, 330/135, 493, 901, 1239, 333/23, 337/63, 165, 395/37, 413a/570, 420/4, 428/8, 431/3, 455/13).
megégettetik i (1)
Elégettetik, tűzben megsemmisíttetik. Az Mat-ricula ... megh igettetic vala (330*/185/6).
megevő in (1)
Táplálékként elfogyasztó. Igy mint plántáló nedv, vérré ’s tejjé váltam ’S Az engem’ meg evő embert igy tápláltam (453/258).
megfagy i (5)
1. Személy megdermed. Jobb, hogy engemet választol, Ki legrontsoltabb vagyok. Egy szel-lőddel elszárasztol, Egy újjadtól ~ok (443/180). 2. Szerelem kihűl. Mert vitézi szí-ve nagy; És szerelme meg nem fagy (257/230, 232). 3. Vki erei ~tak: megöregedett. De bár megfáradt testemben az erek már ~tak, ’S esz-tendeim’ terhe alatt vállaim leroskadtak (259/541).
meg fagyott (330/1694).
megfagylal 879 megfogva
megfagylal i (2)
1. Megfagyaszt. Nem hadja hogy a’ zőldséget a’ hév Nap kiaszallya Vagy a kemény Északi szél ereje ~ja (413a/106). 2. Szívműködést
leállít. Meg fagylalja benne az érzékeny szívet (213/17).
megfagylalhat i (1)
Megszüntethet. Nem! Ezt meg nem fagylal-hatja A’ Sír’ nyálkás bóltozatja (443/133).
megfagyott in (1)
Lecsendesedett. De minthogy a’ bennem ~ vi-téz vér A’ belső buzgásnál már egyébre nem ér (267/209).
megfájlal i (1)
Sajnál. Tsak te légy ott én azoknak Szűkít meg nem fájlalom Óh te a’ szép Angyaloknak Hú-ga, Főldi angyalom! (269/38)
megfáradt mn (3)
1. Olyan személy, akit az élet megviselt. Ő a’ sok bajokból Végre ~ szegényt Vagy kéri, vagy nem kéri, megnyugotja (410/39). 2.
Olyan test, lélek, amely az élet során elhasz-nálódott, elgyengült. De bár ~ testemben az erek már megfagytak, ... Mégis felvészem e’
kardot reszkető markomba is (259/541). Nyílly meg áldott vidék ’s meg szánván engemet, Fo-gadd bé előre ~ lelkemet (406/12).
megfejt i (1)
Megold, vmi lényegét feltárja. Szállj magad-ba, nézd-meg ön természetedet, Meríts erőt abból, ’s fejtsd meg lételedet (454/68).
megfejtés fn (1)
Megoldás. Lenni? Vagy nem lenni? — kérdé-sek’ kérdése! Mellynek, nehéz, kétes, szép, a’
~e (454/2).
megfelel i (2)
Eleget tesz vminek. ’S Ha hiszünk a’ scrip-toroknak, Holmi Isidorusoknak, Meg is felelt Tzéljának (92/329).
meg felellyen (77/118).
megfelelhet i (1)
Eleget tehet. Tőled vagyon tzélja, eszköze mindennek, ’S az a’ boldog a’ ki ~ ennek (454/666).
megfélemlik i (1)
Megijed. Mellyre ők meg félemlenek, ’S
ha-nyatt homlok sietének A’ tsata helyről haza (114/1005).
megfen i (1)
Megélesít. Kardom most sem tompa, ha tompa
~em (330/1387).
megfenyegetni in (1)
Büntetést ígérni vkinek. Ahonnan ha valakit meg akartak fenyegetni, ezt mondták: Várj rá, meg-vér még a’ Magyarok istene (267*/19/15).
megfér i (1)
Elfér. Belőled ama’ nagy Lélek Már ki kőltözött — A’ keskeny emberformába’ Mint-hogy meg nem fért: Eredeti hazájába Innen vissza tért (299/6).
megfereszt i (2)
Máslásban megfüröszt: máslás nevű borba márt. Liéus is leszállván Máslásba ~i (372/16).
~é (106/16).
megfest i (1)
Vmi elszínez vmit. Most hogy válhatatlan sze-relmem ki tessék Ezen ruhát buzgó véreim meg fessék (77/214).
megfog i (1)
Megszerez, hatalmába kerít. Igaz: de van olly is Ki ha meg fogja is Kints gyanánt tartja Nyájaskodik véle (155/26).
megfogad i (1)
Megtart. Ha a’ név nap is már máskor fog es-ni: mit mondanak ... Ezt legalább még ekkorig a’ Világ meg fogadta: ’S ki méri most abba magát avatni az ebatta? (314/27)
megfoghat i (1)
Megérthet. Óh halandó, ... Múlandóságodat így meg nem foghatod, Mellynek igazságát kézzel tapogatod (209/25).
megfoghatni in (1)
Hatalmába lehet keríteni. Békákkal eggy hazáúak, ... Két fejűek, nyoltz lábúak, Kézzel meg nem foghatni (114/997).
megfogva in (1)
Hatalmában. Mosojgó ajjaki mindenestől fog-va A szerelem lántzánn tartják már meg fogfog-va (77/44).
megfogván 880 megfricskáz
megfogván in (1)
Kézbe fogva. Így szólott a’ kalmár, ’s a’ ha-lász’ kezeit Meg fogván, rá sűrűn hullatta könnyeit (202/88).
megfogy i (1)
Csökken. Úgyis most lettek Somogynak Legtűndöklőbb napjai, Mert ím soha meg nem fogynak Fénytadó Tsillagjai (307/91).
megfojt i (2)
1. Lélegzést megakadályozva megöl. Túlnan a’ kormos Mefítis Gőzi bűzi fojtja meg (317/126). 2. Hőség kiszárít. A’ nyári Nap-nak hésége ... A’ mit e’ még meg nem fojtott Szipoly és sáskaraj tojt ott (389/47).
megfojtódik i (1)
Elfonnyad. Most az Annya’ ágainak homályos sátorába Megfojtódnak gyümőltsei, és tsak sínlik magába (413a/581).
megfojtva in (1)
Visszafojtva, némán. Ha keserves kínom ~ vi-selem Úgy tetszik hogy mindjárt meg öl a’
Gyötrelem (176/39).
megfonnyaszt i (1)
Tönkretesz. Hogy azt a’ búnak fagylaló tele meg ne fonnyassza (162/46).
megfordítva in (1)
A másik végéről. Most már az üvegtsőt Meg-fordítva tekíntsd (348/34).
megfordul i (5)
1. Teljes fordulatot végez. Megfordúlt a’
Göntzöl’ szekere’ tengelye, ’S a’ késő álom-nak eljött az ideje (330/1843). 2. Vmin ~: attól függ. A’ hitnek, és a’ Vallásnak ez a’ sar-kalatja, a’ mellyen annak egész alkotmányja megfordúl (454a*/256/20). 3. Megtér. Utalás jan. 25-re, Pál apostol emléknapjára. No most megfordúltak igazán a’ Pálok! (325/1) Meg fordúlt (83/8), fordúlt-meg (162/90).
megforral i (1)
Átgondol. Én addig az egész dolgot ~om, Ki-főzöm ’s egyszerre nékik kitálalom (330/993).
megforrt in (1)
Szeszes folyadék kiforr. Maradhat a’ meg forrtt gohér, ’s a’ bakaris, Mellyet a’ konty alá tőlt sok száz Basszar is (219/35).
megfoszt i (9)
Vkit, vmit ~ vmitől: elveszi annak tulajdonát, hatáskörét, lehetőségét. Még is a’ bátor hír meg nem ijjed ettől, Meg fosztja mindenütt a’
várt tisztelettől (193/44). E’ hiú dísz mellett elaszik szépséged, Mert ágtól, gyökértől
~anak téged (416/14).
~ (443/168), meg foszt (63/9); ~om (268/118),
~a (442/8), ~ának (267/238). — ~anál (454/111). — fosztd meg (268/30).
megfosztatik i (2)
Vkitől ~: Halál elragadta tőle. Tőle megfosz-tattunk, Tsak sírni maradtunk (299/9).
Meg fosztatott (212/86).
megfosztatni in (1)
Vmitől ~: vmit elveszteni. De melly édes örömtől kell megfosztatnom, Ha nem lehet szép hívemmel itt múlatnom (423/5).
meg fosztatnom (184/5).
megfosztatván in (1)
Kirabolva. Mind azt, a’ mi tsak a’ Lelket ér-zékenyenn meg-hattya, A’ természetről lap-pangó kézzel le-lopogattya. ’S míg ez, meg fosztatván, magát edgyszer körűl tekínti, Ad-dig a’ szívre bájoló etsettyével rá hinti (216/37).
megfosztó in (1)
Vkitől vkit ~: vkinek vkijét elvevő. Akkor jöve reád egy szomorú éjjel: Az édes anyádtól meg fosztó veszéllyel (212/126).
megfosztva in (1)
Mindentől ~: mindenkitől elhagyatva. De nem bánom, legyek mindentől meg fosztva (73/15).
megfosztván in (2)
1. Vmitől ~: kirabolva. Még is fél, retteg, hogy mindenek ellene álnak ’s Meg fosztván attól, mindene füstbe megyen (44/4). 2. Megvon vkitől vmit. Mit mondana Árpád? ... El nem hinné rólunk, hogy magyarok vagyunk, ’S ~ e’
deli névtől korts nemünket, Nemes útálással hagyna itt bennünket (267/157).
megfricskáz i (1)
Összeszorított mutató- és hüvelykujj pattintá-sával megbök. Limonőt a’ többek között, Bár eleget esedezött, Vitézül meg fritskázta (114/804).
megfrisselő 881 meggyávul
megfrisselő in (1)
Felfrissítő. Itt a’ magános Vőlgybe’ és tse-rében Megfrisselő árnyék fedez (305/10).
megfrissít i (2)
1. Forróságot enyhít. És mikor a’ hév nyár lankaszt, Nékem te ~ed azt (433/32). 2. Gon-dolkodást élénkít. Mikor a’ hűlt fűre testem le tehetem, A’ mely az ugráló vért meg hívesíti ’S mely a’ gondolkodó elmét meg frissíti (90/6).
megfrissítő mn (2)
1. Szárazságot megszüntető. És kerteknek zőldjeit, Mellyek várják az essőknek Megfris-sítő tsepjeit (397a/1044). 2. Gyomrot rend-behozó. Elkészűl az asztal, Melly már sok el-vásott hasakat vígasztal, Megfrissítő levest nyújtván a’ gyomorba, Melly patzallá vált a’
tegnapi Mámorba (330/315).
megfúj i (1)
Nótát eljátszik fúvós hangszeren. Nyer-geljéktek fel jól sárga paripámat; Mert még ma fúvom meg bútsúzó nótámat (268/4).
megfullad i (1)
Elhal. Hát bennem úgy elhervadjon Az élet, melly tőled jött? Mint egy virág megfúladjon A’ főldi dudvák között? (397a/547)
megfundált in (1)
Kialakult. Más pedig e’ bennem ~t tisztelet (454/820).
megfut i (2)
1. Futva teljesít vmit. Más felől Epirus nevel oly’ derék Paripákat A’ mellyek győzve futják meg az Élisi pályákat (413a/70). 2. Életutat
teljesít. De mégis, hogy útját emberűl megfus-sa, Van eggy kézen fogva vivő Frónimussa (188/15).
megfűszerez i (1)
Kort, időt megédesít, kellemessé tesz. ’S belső érdememmel megelégíttetve Töltöm if-júságom’ legszebb esztendeit Hogy ~zen a’
Vénség’ ideit (290/16).
meggátol i (3)
Megakadályoz. Kerengést hányok dolgodba Meggátolom útadat (368a/118).
~ja (330/1480), Meggátollya (280/7).
meggebed i (1)
Megdöglik, meghal. De még az Isten módot
ád — Tudom hogy ád — Kimentlek én, vagy ~ A’ vén anyád (333/51).
meggémberedik i (2)
1. Szív kihűl. Én is hanyatlok időmmel, És kergetlek tégedet; Nékem is roskadtt erőmmel Szívem meggémberedett (392/56). 2. Szív
megáll. Gémberedj meg bennem, Rontsoltt Szív! Jobb, hogy a’ dögférgek Szétt-martzongjanak Mint e’ belső mérgek Rágja-nak (409/3).
meggondol i (8)
1. Alaposan megfontol vmit. De ha meg gon-dolom ama’ sok Bajokat, Néktek köszönhetem egyedűl azokat (245/7). 2. Mikor meg sem
~ja: amikor nem is sejti. Hogy a’ rettenetes között, mikor meg sem gondollya A’ Lélek, a’
gyönyörűség édes mézét kóstollya (216/29).
meg gondoltam (238*/147/1), gondoltam meg (267*/12/11),— gondold meg (111/49, 158/53), Gondold meg (324/3, 5).
meggondolhat i (1)
Amikor meg sem ~ja: amikor nem is sejtheti.
Utolsó óráját senki sem tudhattya, Hogy a’
mikor hal meg, meg sem gondolhattya (2/14).
meggondolni in (1)
Elképzelni. Most pedig (ki tudná még meg is gondolni!) Álommézzel kezdi Izráelt lotsolni (330/1019).
meggörbít i (1)
Lehajlít. Vigyázz rá a’ Diófára, hogy midőn ki teríti Virágit, és illatozó ágait meg görbíti (413a/201).
meggörbült mn (2)
1. Hajlott hátú. A’ meg görbűlt vénség fony-nyadt rántzainak, A’ kegyetlen halál fel vont nyilainak Még a’ kegyesség is, a’ melly sokat tehet, Késedelmet hozó akadály nem lehet (209/33). 2. Behajlított kar. Az halász ... Iga-zít a’ meg tsalt halászó horgokonn Ugy nézi meg görbűlt kézzel nyereségét Melly le huzta rezgő vesszejének végét (83/35).
meggyávul i (1)
Vki vére ~: vki gyáva lesz. Vagy mi tudja a’
késő éjt olly soká tartóztatni, Ha úgy meg gyávul minden vér szívem fagyos öblébe,
meggyilkol 882 meggyűlik Hogy a’ természetnek bé nem vergődhetem
ölébe (413a/1038).
meggyilkol i (1)
Megöl. Eljöttek széleink felé Hóhérdrabanti a’
Pokolnak, Hogy minket systematice ’S moraliter majd ~nak (257/85).
meggyilkolhat i (1)
Megölhet. Voltak sok párt Ütők ... De soknak e nevet tsupánn azért atták Mert külömbenn őket meg nem gyilkolhatták (80/6).
meggyilkoló fn (2)
Gyilkos. Kik tudjuk, mint törtek ránk Népünk
~ji (257/101).
Meggyílkolójit (439/55).
meggyilkolt mn (1)
Eltűnőben levő. Mikor a’ meg gyilkoltt virtus vég nyögése ’S Az Imádó arany bájoló pengé-se, Eggyütt hangzanak fel a virtus sírjából (453/213).
meggyógyít i (2)
1. Rossz körülményeken javít, enyhít. Kit azért adattam az égből közzétek, Hogy benne egy kegyes Helytartóm’ nézzétek: Hogy ő gyógyítsa meg Hazátok’ sebjeit (259/153). 2.
Vki állapotán könnyít. Im Hozzád sok sze-gény beteg, Mint a’ nyavalygó Moslemin Mekkába, Tolúl, hogy őtet gyógyítsd meg (377/48).
meggyógyul i (1)
Vki egészsége helyreáll. Igaz, hogy Dorottya mindjárt megújúla, Ruháját rávette, tapsolt, ’s meggyógyúla (330/1590).
meggyomlál i (1)
A gyomokat kitépdesi. Az illy’ bujálkodó Ve-tést fűventen ~ja Mihelyst az oly’ magossan nőtt, mint a’ barázdája (413a127).
meggyőz i (7)
1. Beláttatja vkivel, hogy vmi való, igaz. De e’ gyász koporsó, és e’ fényes Rendek Meg-győznek, ’s magam is tsakugyan örvendek, Hogy dítséretidről tisztem most szóllani (454/832). 2. Legyőz. Mennj! győzd meg el-lenségedet Ismét meg látod kintsedet Térj meg árva galambodhoz (112/33).
Meggyőz (413a/164); meg győzi (90/20, 22),
~te (400/55), Meg győzte (231/22).
meggyőzetett in (1)
Legyőzetett. Egy nehány tsillagok már pislog-va égnek ... Halavány tüzeit kik bujdosnak széllyel Össze szoríttya a’ meg győzetett éjjel (83/4).
meggyőzetik i (2)
Legyőzetik. Meg győzetett vólna Scipiótól ha-da (78/15).
meg győzettek (114/886).
meggyőzetni in (1)
Legyőzetni. ’S a’ Leánykáknak E’ még ma is szokása: Hogy midőn győzni szeretnek, Meg győzetni kívánnak (231/432).
meggyőzni in (1)
Legyőzni. Ebből fog származni ama’ nagy Vi-téz is, Ki, ámbár a’ győzőt ~ nehéz is, Meg-vervén a’ rabló Frantzok’ ármadáját, Ledönti e’ kevély nemzetnek dagályát (259/376).
meggyújt i (2)
1. Lángra lobbant. Ezeket meggyújtá; ’s nem győzvén szellővel, Gerjesztette tüzét az előkö-tővel (330/857). 2. A költő lángját ~ja: ihletet ad neki. Verselők! Ez gyújtja meg lángomat ...
Kérditek talám nevét, A’ki lelkemnek hevét szerzi? — Lilla ő (323/13).
meggyújtani in (1)
Felégetni. Néha jó a’ terméketlen mezőket ~ ’S lenge szárát a’ rohanó lángokkal felfalatni (413/97).
meggyúl i (1)
Csillag feljön. ’S mikor ránk lehelnek a’
nap’ lángoló paripáji, Ott meg gyúlnak a’ pi-rosló Este késő gyertyái (413a/261).
meggyullad i (1)
Tüzet fog. Meggyúladt a’ széna! (330/1745)
meggyúrni in (1)
Sarat sűríteni és keményre taposni. Kivált szükség nagy hengerrel a’ szérűt meg lapítni Sárját meg gyúrni ’s ragadós krétával keményítni (413a/191).
meggyűlik i (1)
Összegyűlik. De jaj meggyűlt felettem a’ kín,
’s ajkam lezárja (259/486).
meggyűlöl 883 meghal
meggyűlöl i (1)
Heves indulatot érez vki iránt. A’ végrehajtás-nak Angyala e szókat Halvánn meg gyülöle minden halandókat (453/40).
meggyűlvén in (2)
Összegyűlve. A’ sós és a’ kövér részetskék ~ Főldszínen maradnak (454/619, 201/61).
megháborít i (6)
Megzavar vkit, vmit. Oh van é még egy erémi szállás, ... Hol sem ember sem madár nem járna Melly ~ana (304/49, 435/49). ’S tán örömid’ szent nyugalmát Megháborítja vele (428/208).
meg háboríttya (33/7); — Megháborítnálak (349/22). — meg háboríttsad (111/47).
megháborító fn (1)
Vminek megzavarója. Be légyen örömöd meg háborítója Az a’ tokás ember ugató Sajója (233/53).
megháborodik i (1)
1. Megzavarodik. Meg nem háborodom mégis, Ha előttem szemléllek (208/29). 2. Felháboro-dik. Óh ne háborodj meg, szép Nitze! (143/1)
meghág i (1)
Megmászik vmit. A’ Várnak domború Bás-tyáját meg hágom, ’S Fokára teszem győző Mírtus ágom (238/55).
meghágni in (1)
Vmin végigmenni. Bár sok töviss ösvényt kel-letik meg hágni Sok ellenségeit bátor szívvel vágni (29/15).
meghagy i (4)
1. Érintetlenül hagy, nem használ fel. Szipoly és sáskaraj tojt ott, ’S a’ mit ez is ~a Elsütötte a’ ragya (389/49). 2. Megparancsol. Fijamnak
~om, hogy ... Hányja el nyilait, tegzét, számszeriját, Tanúlja meg ő is az Artillériát (330/1953).
~ott (330/1220); hagyá meg (327/63).
meghajlít i (2)
Szárát ~ja: meghajlik: Néki alázatos szárát meg hajlíttya Az ujjító esőt nyíltt szájjal áhíttya (86/17).
meg hajlítják (198/17).
meghajol i (5)
1. Testrész meghajlik. Miként pirosolnak
Mikor meg hajolnak Fényes szárai, Márvány tzombjai (139/73). 2. Kifejezi elismerését, hó-dolatát. Bőlts Grófod’ lábánál Múzsám addig jára, Hogy eggyszer rá akad eggy újabb Mú-zsára; A’ Tiéd vólt, — ’s mindjárt előtte ~t (235/13). Nékem méllyen meg hajola, Bár a’
több virágok között Ő légyen is első szülött, A’
kellemes kis viola (148/17).
~t (337/316, 368a/156).
meghajolni in (1)
Elismerni a vereséget. Rajta, hát Magyar fiak!
Istenben hartzolni, Míg tsak a’ kemény Frantz nyak Meg nem kezd hajolni (257/212).
meghal i (71)
1. Személy megszűnik élni. Itt halok meg: e’
setét erdőbe A’ szomszéd Pór eltemet (304/64, 435/64). 2. Meghal vki számára: teljesen megszűnik a kapcsolata vkivel. ’S ölelő karjai között E’ világnak ~ánk (447/108, 134/108).
3. Növény elpusztul. Az Aloé, egy fejedelmi virága a’ fejedelmi kerteknek: mihelyt el-virágzik és magzik, azonnal ~ (393*/72/2). 4.
Dicsőség elfelejtődik. Rajta! haljon meg én bennem Nemzetem’ ditsősége (259/506). 5.
Érzés, meggyőződés elveszti minden erejét;
kialszik. Mert égésim olly nagyok, Hogy ~ ér-zésem (422/12). Piramus, meg holt-e remé-nyem? (45/2)
~ (128/10, 259/293, 311, 465/4), meg hal (454/473), hal meg (2/14, 326/38, 330/1518), Hal meg (45/16), ~ok (303/8, 374/48), Megha-lok (282/18), meg haMegha-lok (268/86), haMegha-lok meg (454/432), ~sz (127/43), ~unk (443/127), Meg halunk (318/61), ~nak (454/401), meg haltok (219/3), ~a (211/57, 213/32, 306/120), meg hala (114/332, 663), hala meg (114/707), meg halt (131/12), megholt (299/17, 304/39, 330/297, 336/39), Megholt (386/1, 2, 11), meg holt (114/677), Meg holt (340/7), meghólt (257/48, 266/23, 393/6, 428/170, 451/9), meg hólt (92/48, 94, 207/4, 231/11, 255/9), Meghólt (217/85), ~tatok (150/48), megholtak (330/1416). — ~nék (349/21). — meg haljak (176/43), ~jon (267/18), haljunk meg (258/47, 259/491, 545, 297/25, 71), Haljunk meg (258/46, 259/14, 491, 568, 572, 582, 592).
meghalad 884 megharagszik
meghalad i (7)
1. Időpontot, életkort túlhalad. Minden Dá-mák’ neve pro-memóriába, A’ kik már tizenkét esztendőt elhadtak, Hanem hatvan négyet még meg nem haladtak (330/384). 2. Teljesít-ményt felülmúl. Tisztes öreg a’ ki mind addig tartottad A’ Kórmányt míg a’ szélt ’s veszéjt meg haladtad (68/20). 3. Vmiben ~ vkit:
vmiben jobb vkinél. Sőt olly állatok is elegenn akadnak Kik a’ talentomba téged meg halad-nak (254/48).
~ja (413a371), meg-haladgya (216/43, 50), meg haladta (215/103).
meghálál i (1)
Vmit hálával viszonoz. Óh! miként hálál meg Ő Mindent hajdanában (257/225).
meghálálhatatlan mn (1)
Semmivel sem viszonozható. T. Budai Ferentz Ur vólt a’ Deák Tudományokban, különösen pedig a’ Magyar-Történetekben ~ Tanítóm (442*/222/2).
meghaláloz i (1)
Elhaláloz, meghal. Ezt mondván meg haláloza (114/280).
meghalaványodván in (1)
Elhalványulva. Meg halaványodván arany színű fénnye El tűnik a’ Phoebus vissza térő Nénnye (83/13).
meghalhat i (4)
Életét vesztheti. Ember! Hát olly tsaló remény is hízlalhat, Hogy a’ ki még ma él, hólnap meg nem halhat? (217/2)
meg halhat (15/2, 204/2), ~ok (443/184).
meghall i (10)
1. Tudomást szerez vmiről. Melly hírt a’
Hedrahelyiek a’ midőn ~ának, A’ Csökli De-putatusra jó húszat nyomatának (326/13). 2.
Meghallgat, tudomásul vesz vmit. Hadd hallja meg Aurórával Heszperus e’ dalomat (397a/21). Rhédey! Ha munkás elméd kinyúgodott: Halld meg egy Poéta rólad mit álmodott (452/10).
~ja (268/95), meg hallja (176/86). — halld- meg (293/1), Halld meg (209/83, 317/54, 431/11), Halljátok meg (259/599).
meghallani in (3)
1. Tudomást szerezni vmiről. De nem merem ki mondani Mert félek a’ Papoktól, Ha meg találnák hallani! (231/453) 2. Meghallgatni.
A’ sír, melly a’ bú’ szózatját Meg nem szokta hallani, Siralmod’ bő áldozatját Kezdte már sokallani (428/10).
meg hallani (314/35).
meghallás fn (1)
Meghallgatás. Közönségnek parantsolatja, hogy kiki, ... meg-jelenjen, a’ közönség’
tanátsának és rendelésének meg-hallására!
(268*/22/7)
meghallgat i (3)
Kérést jóindulatúan figyelembe vesz. Hév kívánságtokat az ég ~ta, Az óhajtott áldást ti-néktek megadta (259/399).
Meg hallgatjátok (413a/11). — Meghallgassa (397a/248).
meghallgatni in (1)
Hallgatva figyelemmel kísérni. De, hogy kö-vetségem hosszason ne essék: Ide-jöttöm’ okát
~ tessék (330/1138).
meghallván in (1)
Füllel felfogva. Meghallván lantjokon e’ szót;
Juliánna! Azonnal igy kezdék kiátni utánna (290/21).
meghalni in (8)
Életet befejezni. Óh, szégyenletemben meg kell halnom ott is, Mikor vén lyánynak mond egy hitvány halott is (330/795). A’ bizonyos, hogy meg kell halni mindennek, De szabott idejét ki tudhatja ennek? (217/19, 204/19, 15/19)
~ (238*/143/8, 259/493, 288/77), meg halni (454/72).
meghalva in (2)
Falevél elhervadva. Meg halva el hullnak a’
sárga levelek (199/81, 87/51).
megharagszik i (4)
Haragra gerjed. Könnyen meg is haragszik, Könnyen meg is juhádzik (185/121). Én nem haragszom meg értte, Megbotsátok százszor is (434/23).
meg haragszik (33/cím, 114/646).
megharmatozott 885 meghódol
megharmatozott mn (1)
Harmatos, harmattól nedves. Méhei a’ szom-széd Rétekre kijöttek, ’S a’ ~ Zanóton függöt-tek (341/36).
meghasad i (1)
Vki szíve ~: nagy lelki fájdalmat érez. A’ szí-vem is majd ~, Kedves Katóm! (333/57)
meghasít i (2)
Felhasít, felvág. Ki rántja éles szablyáját ’S a’
Fizignát tomporáját Véle jól meg hasítja (114/853).
~ják (413a/602).
meghat i (7)