lektika 1. lectica
III. hsz Igazságtalanul, méltánytalanul. Jaj
1. Az egészségre káros, esetleg halálos anyag
Szók — Nézés — Kard — Puska — Méreg a’
fegyverek Mellyekkel gyilkolják egymást az emberek (453/113). Media termő hazája ama boldog almának, Mellynek fanyar íze legjobb a’ ~ ártalmának (413a/649). 2. Az egészségre ártalmas étel, ital. Ah! vígyázz Kis-Asszony, most vígyázz ám nagyon, Ím a’ tányérodon ~
’s veszély vagyon (330/720). 3. Áruló, rombo-ló szenvedély, eszme. Jobb, hogy a’ dögférgek Széttmartzongjanak Mint e’ belső mérgek Rágjanak (409/7). 4. Harag, düh. Várj Fársáng! — E’ szókat alig rebegé ki: Orrán, szájján forrtak a’ ~’ tajtéki (330/844). Húriel tűndér magába Illyen mérget forrala (317/63).
Hogy elmentem Gigébe, Sírt a papné mérgé-be! (332/2) 5. Vminek káros hatása. Itt készül a’ halvány Irigység kék mérge Itt nő az álnok-ság, ’s bosszuállás férge (453/105). De, bár illy rövid az élet: még is meg hosszabbodik, Ha a’ bánat mérge, ’s a’ búk száma meg-sokasodik (162/74). 6. Vminek a következmé-nye. Sőtt nem árt annyit ... A’ mennyi kárt a’
nyáj tészen, ’s kemény fogának mérge (413a/922). 7. Ellenséges, pusztító erő. Most hogy az egybe-tsatoltt ellenség’ mérge szo-rongat, Karjaitokba’ vetem minden szívbéli
reményem’ (258/25). Várhattya hát éltünk akármelyik pontya, Hogy gyógyíthatatlan mérgét [a halál] reánk ontya (204/22, 217/22).
8. Természeti jelenség pusztító ereje. A’ téli szélvész’ mérgei köztt örök Zőlddel virítván, fája tövesbedik (440/9). Mikor hideg szelek vagynak, Elveszed mérgét a’ fagynak (433/30). 9. Mérget forral vki életére: életére tör. Mérget forral életedre Sok kaján fő, sok fúrt agy (280/9).
Méreg (247/8), mérgek (9/5), mérgek’
(257/47), mérge (330/1048), mérgei (77/2), mérget (15/22, 27/6, 33/8, 77/4, 136/7, 203/
37, 330/643, 647, 428/163, 453/122, 454/
693), Mérget (6/12, 189/14), mérgét (216/46, 108, 257/3), mérgébe (330/1304, 348/39), Mérgébe (87/43, 114/703, 170/56, 199/63), Mérgébe’ (370/4), mérgekbe’ (330/13), Mé-regben (71/5) mérgében (330/656), mérgén (330/906), mérgére (267/2), mérgétől (1/23, 29/22, 30/5, 44/7, 57/8, 315/23), Mérgétől (200/50), ~gel (63/13, 114/812, 152/5, 213/18, 443/121), Méreggel (114/288), mérgével (77/68, 460/187).
méregdrága mn (1)
Nagyon drága. A’ kávé, a’ tzúkor, mért olly méreg-drága? (330/308)
mérés Ik: ki~.
merész ~ mérész mn (15)
1. Igen bátor személy. Ide Mórok’ Vad plán-táit A’ merész hajós nem gyűjt (397a/ 370). A’
mérész Csökli nép pedig Kadarkútba tábort űlt (326/18). 2. Ilyen személyre jellemző.
Nyissál nekem könnyű útat és mérész feltét-elem Nyerjen tenálad kegyelmet (413a/47). 3.
A természet törvényeivel dacoló. Északról sok rendel mérész tserfák álnak ’S a’ gyakran ki ütő szél ellen strázsálnak (72/25). Ujonnan a’
zajgó Habokra Indítom mérész Gályám (177/35).
merész (169/58), mérész (231/323, 330/1303, 337/247, 413/51, 454a*/257/8), Mérész (396/
21), mérészek (246/13), merészenn (152/2), mérészen (330/1201).
merészel ~ mérészel i (4) 1. Bátorkodik megtenni vmit. Én ugyan állítni nagyon merészelem, Hogy régibb út a’ hit,
mérészelve 931 Merkur mint sem az értelem (454/383). 2. Arcátlanul
tesz vmit. Ki mérészli meg sérteni királyi tisz-temet? (314/29)
merészlek (368*/24/8); mérészlem (330/958).
mérészelve in (1)
Nagy ~: arcátlanul. De mennyi pedántok, Név-napi rigmisták, szélmalmok nyüsgenek itten, A’ kik ezen helynek nagy ~ tapodják Szent kü-szöbét! (348/17)
merészség fn (1)
Vad ~gel: nagyon bátran. [A tavasz] Béteríte egy szőnyeggel Völgyeket, és halmokat, Mellybe szőtt vad ~gel Zőldségeket ’s virágo-kat (397a/63).
mereszt Ik: el~.
merevül hsz (6)
Egészen, teljesen. Fel forrott az egész termé-szet merevűl A barmok terepélly tserfák alá mennek (84/4, 196/4). Lessz itt jó vatsorád;
mivel Katullod’ Erszényét merevűl be szőtte a’
pók! (140/8)
merevűl (140/14, 173/4, 380/4).
merevedett Ik: meg~.
Mérey fn (1)
Családnév. Kapos Mérő, ahonnan nevezi ma-gát a’ T. ~ familia (330*/138/1).
mérföldnyi l. mértföldnyi
mérges mn (26)
1. Mérgező. A’ leg-édesebb érzések ollyan forrásból jőnek, A’ melly mellett ~ füvek ’s ke-serű ürmök nőnek (216/2). 2. Káros. Elsőbenn az Élet édes mézzel akkor kínála, ’s Mihelyt meg-kóstoltam, ~ mézze tsömörré vála (162/86). Elfúlad a’ leg szebb vetés, a’ Burjá-nok bészövik A’ Lapúk, ~ konkolyok, és vad-zabok felnövik (413a/172). 3. Halálos. Hanem [a pestis] szája ~ párázattal teli, Mellyel a’
népeket gyakran [meg] leheli (215/73). 4. Ha-ragos, dühös. Főldhöz tsapja nagy ~en Singes háló süvegét (114/555). 5. Harcias. Rettenetes dörgés! Mint verdesik a’ magos égre A’ port a’ paripák! melly ~ lárma, kiáltás! (253/11) 6.
Súlyos gond. Jer, kit ~ gondok rágnak, Jer a’ zőld Tempére (93/1). 7. Pusztító természeti jelenség. És ha Észak ~ szelei omolnak Elle-nek ki álván tüzesenn hartzolnak (72/27). Még
is mindent össze tördelt édes lakta Főldén a’
~en dúló katarakta (52/16).
~ (77/170, 236/24, 317/106, 324/19, 330/684, 704, 370/13, 372/11, 453/68), ~en (114/661, 769, 849, 330/1320), Mérgesen (257/50),
~senn (92/271, 274); ~ebben (454/240).
mérgesedik i (1)
Károsodik. A’ Szerelem szívem’ rejtekibe’
dong, A’ keserű-édes Mézbe’ zsibong, Mellyet szád’ rózsáiról szedett; Ah! kár! Hogy fúlánkkal mérgesedett! (173/8)
Ik: fel~.
mérgesítő mn (1)
Keserű. ’S Érezze a’ ki tsókot oszt véletek En-nek a’ méhEn-nek mint én Mérgesítő fulánkját a’
Szívébe Édesítő mézét szája’ ízébe (152/10).
mérgű mn (2)
Halálos ~: 1. Halált okozó. Öt ezer, és mint eggy nyóltz száz esztendeje ... Miólta minden nap sok ezer élőnek Szívébe halálos ~ nyilat lőnek (215/4). 2. Szerelembe ejtő. Venus ez, a’
kinek szeme szivárványa A’ szívbe halálos ~ nyilat hánya (71/18).
mérhet i (1)
(Időt) számokban meghatározhat. Mert ha csak nincs Napvilág, Nem ~ünk időt mi sem-miképpen (288/12).
mérhetetlen Ik: meg~.
merít i (6)
1. Belemerít. Mikor ~é Lovait a’ Tenger kék ölébe: Merítette Szívem a’ Búk hánykódó ten-gerébe (162/95–6). 2. Kedvözönbe ~: jókedvet okoz. És ezt addig mondom, Míg a’ vinkó fel-derít Elvész minden búm és gondom ’S a’
kedvözönbe ~ (438/32). 3. Siralomba ~: bána-tot okoz. Szívem’ siralomba ~i (412/4). 4. Az álom gyengén merít belé vkit: lassan elalszik.
Az éjjel hajnal felé Édes ölébe az álom gyen-gén ~ett belé (314/6). 5. Erőt ~: lelki erősítést kap. Szállj magadba, nézd-meg ön természete-det Meríts erőt abból,’s fejtsd meg lételetermészete-det (454/68).
Ik: be~, el~.
merített Ik: ki~.
Merkur ~ Mercurius fn (8) 1. Személynév. Az utak és a kereskedelem
mérni 932 mert istene a régi rómaiaknál. Boldog az az ország
’s gazdag minden jókkal Hol a’ Merkur forog a’ két kígyós bottal (11/18). 2. Vezető, kalauz.
De azt mondod: Hát az olly Mercuriusért Mit adjak én, a’ kit tsak az egy Anglus ért?
(126/57)
Merkur (413a/345), Mercur (114/564), Mer-curius (114/561), Merkurius (9/1, 26/19), Merkúrnak (26/48).
mérni in (3)
1. Eladásra kimérni. Nékem illik a’ bort mérni,
’S Tellyesítni, a’ mit hagysz (317/150). 2. Ki-jelölni, használni. Legjobb búzának a’ barnás
’s porhanyó Mezőt ~ (413a/732). 3. Vmihez ~ vmit: hozzá hasonlítani. Ha az igaz lelkű jó Polixenesnek A kő vágásnál is nehezebben es-nek A Dionizius verseit dítsérni ’s Jó szívét egy Tirann vad lelkéhez ~ (12/8).
merő mn/hsz (13)
I. mn 1. Feszes, erős, merev. Csak egy nya-valyát küld [a halál] ellene, és ~ Derekakból ki fogy az ifjúi erő (215/39). Ragyog hátán se-lyem posztóval vont nyereg, ... Merőn meg űl rajta vitéz Leventája (256/21). 2. Csupa, tisz-ta. Tagjai ennek a’ ~ szeretetnek Mint a’ Nyá-ri levél írtóznak, reszketnek (77/247). 3. Való-ságos, kész. Nyaka, ’s mellye ~ Elefánt tetemnek Tetszének a’ rajta álmélkodó szem-nek (77/45). Azok, a’ kik nappal angyali bál-ványok, Éjtszaka lüdértzek ’s ~ boszorkányok (330/1374). Midőn te mátkatályúl Egy csókot adsz nekem: szívem ~n elájúl, Elhallgat éne-kem (293/7).
~ (209/51, 454/250), Merő (255/12, 451/12), Merőn (306/206), Merőnn (82/23).
II. hsz Valósággal, egészen, teljesen. Bará-tom! Itt hagyni ~ kegyetlenség, Várjunk! Még nyakunkon úgy sints az ellenség (268/91).
Ö: vak~.
mérő fn (1)
Bátor személy. De mit? — hát hallgatva emésztődjünk mindég? Ah, nem — a ~kön se-gít Amor ’s az ég (157/10).
Mérő fn (2)
Helynév. Dob- ’s trombitaszóval elhagyá már
~t, A’ Fársáng, vivén sok vezetőt, kísérőt
(330/63).
~ (330*/138/1).
merőföld fn (1)
Szárazföld, kontinens. Sok Merőföld már szi-get, Sok völgyek a’ nagy bérczekig dagadtak (288/33).
merőség Ö: vak~.
merre hsz (4)
I. kérdő Mely irányba? Mit tsináljak? ~ tudjak menni Miskóltzon, ’s hova? (161/19).
II. vonatkozó Amerre. Menjünk, ~ vijend lá-bunk, vagy ~ vezérel A’ pajkos Áfer ’s Nótus az habok felett (327/21).
Merre (119/4).
Ö: a~, akár~, bár~, vala~.
mérsekél i (1)
Méreget, méricskél. És czirkalommal ~li A’
tüzes ütközetek’ piattzát (418/43).
mérsékel i (1)
Türtőztet. Mint amaz egyszarvú fene vad ...
Mint mérsékli kemény szarvát fenyegetve, hogy azzal Vagy tőlgyfát vagy vén jegenyét tsapjon le derékba (348/41).
mérsékelve in (2)
1. Mérsékelten, túlzásba nem esve. Tsak a’
Magyar tántz az, melly soha nem jára A’ jó egésségnek semmi ártalmára, Mivel ~ moz-gatván bennünket, Frissíti elménket, testünket, vérünket (330/577). 2. Lassan. A’ Vető az ő nyomába Mérsékelve lépeget (397a/178).
mérséklett mn (1)
Mérsékelt égöv. A’ Scythák, Tatárok, ’s a’
kik az Északnak Fagyos vagy ~ öve alatt lak-nak (454/394).
mérséklő mn (1)
Mérséklő font: mérleg. Igazság Istene, jók ’s rosszak bírája! Kinél bévall mindent az esz-tendők’ szája, Ki részre hajlástól soha meg nem rontott Jobbkezeddel tartod a’ ~ fontot (454/116).
mert ksz (387)
1. Okhatározói mm kapcsolására: ennek az az oka, hogy... Azért adják ki a’ bérit, Mert ő sem Fattyú Gyermek (92/35). Pihenj is meg végre, ~ meg érdemletted (266/55). 2. Ma-gyarázó m-tal rokon okhatározói mm
kapcso-mért 933 merült lására: ugyanis, hiszen. Ne hidj; ~ a’ midőn
legjobban ketsegtet, Forrót alád épen az alatt tsepegtet (191/9). A’ kevélység tsupán a’ bo-londok gondja; Úgy van! ~ a’ kevély a’ világ’
bolondja (194/36). 3. Felszólító m után mert ha nem akkor... De mennyünk ki Músám ~ majd a Császárnak Daktilust éneklő Músájihoz zárnak (25/41).
mért l. miért
mérték fn (10)
1. A mérés alapjául szolgáló meghatározott nagyság. A’ ~nél nagyobb gyomor forrósága?
(239/78) 2. Versmérték. A’ szárazság és az el hagyatott Szerelmes — Anákreon ~e szerént (186/cím). 3. A józanság, szerénység v. az íz-lés megszabta határ. Bóldog lehetsz tehát; tsak jó ember legyél, Vígan ’s ~kel élj, szeress és jól tegyél (202/134). Mérték nélkűl örvend, kereng E’ víg múlatságba [a madár] (142/11).
4. Eszmei, erkölcsi megítélés alapja. Bízd rá Elizeusodra a’ Proféták vidékét, Hagyd itt ná-la palástodat ’s lelked kettős ~ét (342/36). 5.
Előre meghatározott életkor. Az ember éltének igen határt vét a Mérték, mellyet annak ki mért a’ Próféta (215/100). 6. Időszak, sza-kasz. Ti tizen kilentz esztendők, életem eszten-dei! Egy mást váltó siralmimnak ti hosszabb
~ei! (162/98) 7. Mértékben tart: szabályoz. Az Eurus Bő záporokkal a’ mezőt nem sepri el, Sem száraz rögök a’ sikeres magot el nem aszalják Mértékbe tartván Juppiter mindeggyiket (327/56). 8. Mértékre nem tett: eddig meg nem ismert. E’ ~re nem vehe-tett Mindenbenn, a’ főld felett, Meg lehet é, hogy ne légyen egy parányi szegelet, Melyet az áldott Természet rakni akképp akara: Hogy tsak öröm rózsáival virágozzék pitvara?
(162/41) 9. Vmilyen ~ben: vmilyen fokban. A’
ki szívénn más bajait olly ~benn hordozza, Hogy annak enyhítéséért mindenét fel-áldozza (216/111).
Mérték fn (4)
Mérleg, csillagkép. Ha a’ Mérték egygyé teszi az éjtszakát ’s a’ napot Fénybe és homályba borít a’ földön félfél lapot (413a/220).
mérték (111/117), Mértéket (87/19, 199/19).
mértéketlen mn (1)
Igen nagy. Most már az üvegtsőt Megfordítva
tekíntsd: im a’ végetlen üregben Főldi hazád [~] nagy tengelye végén (348/35).
mértékletlen mn (1)
Határtalan. Most a’ ~ öröm erőlteti, Hívságra, katzajra, dévajságra veti (330/739).
mértékletes mn (1)
Mértéket tartó személy. Ez a’ hit tsinálja őket tsendesekké, Jókká, dolgosokká, ~ekké (454/496).
mértéktelenség fn (1)
A mértékek be nem tartása. Ezeknek [a beteg-ségeknek] vétkeit ... A’ ~ rakja tagjainkba (213/85).
mértföld fn (1)
Távolság mértékegysége. Meg tudám mások szovából, hogy ha hét ~re nem, Hatra még is vólna Regmetz (161/39).
mértföldnyi mn (1)
Kb. egy mérföldre eső távolság. Tágos gőz-gömböt, hóbértzeket összetolúló Tengereket sok ezer mértfőldnyire mint hemperget (348/37).
merül i (11)
1. Folyékony anyagban súlyánál fogva alá-száll. Már akkor a’ görbe gállyák könnyen habba merűlnek (413a/366). 2. Vki fenékre ~:
erkölcsileg romlik. A’ gaz Frantziáknál egy Nép is még, Méllyebb fenékre nem merűlt (257/146). 3. Az ég felhőbe ~: beborul. Mert az ég akár derűl, Akár felhőbe merűl, Jó na-punk lesz ma (154/6). 4. Álomba ~: elalszik.
Tsókjaid’ harmatján mind elűl, Lassan zsi-bongó álomba merűl (173/14). 5. Homályba
~: elfelejtődik. ’S a’ sok ki gondolt Menny mind homályba merűl (190/90). 6. Setétségbe
~: eltűnik. A’ hajnal pompás felhőből kiderűl,
’S előtte minden fény setétségbe merűl (330/1876). 7. Őszbe ~: megőszül. ’S még fia-tal fejünk gondba ’s őszbe merűl, … Im fel kell áldoznunk a’ szabadságunkat (454/206). 8.
Bánatba ~: szomorkodik. A’ kik e’ sír felett gyakran egybe gyűltök ’s hív anyát sohajtó bánatba merűltök (212/50).
merűl (29/11), merűlök (251/12), merűlünk (188/107).
Ik: be~, el~.
merült Ik: el~.
merülve 934 messze merülve Ik: el~.
merülvén in (2)
Álomba ~: alvás állapotába jutva. A’ többi ál-latok merűlvén álomba Alusznak az ősszel ké-szített alomba (197/17, 85/17).
mese fn (6)
1. Naív hangú költött elbeszélés. A’ matska és a’ sajt — (Roberti’ Iji közűl olaszból) (141/cím). 2. Vki történetének költői elbeszé-lése. Legszentebb Igazság! …Engedd, hogy a’
Kőltő’ vék’nyan szőtt Meséje Lehessen ártat-lan Fejed’ piperéje (188/5).
~ (267*/14/1, 330*/154/2), Ik (330*/165/4), Iji (142/cím).
mesés mn (1)
Csodálatos, mesébe illő. Tekintvén a’ tsilla-gokról a ~ régiségre Annak elmés költeményit hinti a himzett Égre (111/77).
mester fn (3)
1. Művészetben, tudományban jeles művet alkotó személy. ’S a’ szép Sultzer ama’ jó íz-lés’ ~e (348/2). Sem itt a’ messzi vizeknek Tsavargós kerűleti A’ hatalmas ~eknek Fék-szárát nem követi (397a/287). 2. A halál vmi gyógyító ~e: a gyötrelmektől megváltója. Mi-dőn már nem érnek a’ Doktori szerek, Ezek-nek a’ halál gyógyító ~ek (213/92).
mesterember fn (3)
Iparos. Így jár a’ Stűts, Szabó, ’s minden ~, Kiket jó haszonnal bíztatott December (330/1813).
Mesteremberek (330*/165/2), ~nek (337/69).
mesterkedik i (1)
Ügyeskedik. És tsak abba mesterkednek, Hogy az embert el-altathassák (123/71).
mesterkézetlen mn (1)
Eredeti, természetes állapotában levő. A’
Grátziák itt hevertek; Az öröm itt mosolyog, E’ ~ kertek’ Útjain tsend tébolyog (397a/
955).
mesterség fn (17)
1. A kézműves ipar vmely ága. Semmi ~ nem enyészik ottan, Gazdag a’ kalmár, ’s az egész közönség (287/29). 2. Készség, jártasság, ügyesség. Maga Jupiter akarta hogy dolgunk a’ mezőbe Munka, ’s ~gel mennyen (413a/
138). 3. Művészet, kultúra. Zengj a’ kis Bala-ton’ partja körűl, hol a’ Természetnek örök Szűze ’s az emberi Mesterség, Ez a’ Hérós, Egy tűkörbe katsonganak (432/11). Ott a’ hol a’ Mesterség ’s a’ Természet is Orczyt Tiszte-li, ott mikor egy szirten énekli Vitézét Múzsám (450/47). 4. Hadi ~: hadtudomány. Spanyol Sorompónak nevezik a’ Hadi ~ben, azokat a’
hegyes vasazott karókból készített, és forgat-ható palánkokat (330*/180/1). 5. Célszerű el-járás, mód. Szeretnél e’ azért ollyan ~et Melly eggyszerre arra’ helyre vinne téged? (126/37)
~ (9/23), Mesterség (1/2, 11/15), Mesterség’
(200/83), ~ek (54/19, 413a/163), ~et (413a/150), ~ét (169/5), ~nek (413a/577), ~en (237/70), ~gel (259/219).
mesterséges mn (3)
Mesteri, remek. Ki tudja arra oktatni A’
zőldági népeket, Miként kelljen boltozgatni Mesterséges fészkeket? (397a/844)
~ (330/1337), Mesterséges (330/1996).
mészáros fn (1)
A halál ~a: katona. A’ kirántott kardok tsil-lámló ligete A’ néző szemekre fényes homályt vete; A’ halálnak sok száz czifra Mészárossa Áldozattyainak nyakait tsapdossa (192/35).
Mészáros fn (1)
Családnév. ~ János, a török háborúkban tá-bornokságig és báróságig emelkedett katona (1732–1801). Eszterházy, Pálfy, Splényi és ~, A’ kiknek hírével már bétőlt sok város (267/195).
Mészvájó fn (1)
Egérnév. Más oldalt az ellenséget ~ rettentette (114/743).
messze hsz/mn (39)
I. hsz 1. Nagy távolságban. Hallom tárogatód’
tábori hangzatit, Hallom Pest’ fala köztt és Buda’ szirtjain; Már a’ Karpatokat verdesik,
’s a’ Tisza’ Síkján ~ terűlnek el (338/16). Nem
~ a’ parthoz van egy szép zőld tsere (1/21). 2.
Nagy távolságra, messzire. Nem, nem; ő elfut tőlem ~ (379/37). Itt a’ zúgó habok tsak öszve ütődnek ’S így küszködvén ~ egy mástól ve-rődnek (10/18). 3. Távolban. Szép Kínzóm az alatt kedvese’ karjain A’ Cythére’ lugassa köztt Próbálgatja nevem’ ~ felejteni (338/9).
messzelátó 935 Méthymna 4. Messze esik ide: távol van. Debretzen, és
Patak Messze estenek Ide (334/28). 5. Időben nagy távolságra. Hát ha az egésség ’s az erő jár veled Bízhattz és a’ halált még ~ kébzeled (15/4, 204/4, 217/4). 6. Messze tartó mező:
nagy terület. De mi ~ tartó mezőn nyargaltuk meg pályánkat, Illő már ki zabolázni tajtékzó paripánkat (413a/1102).
~ (56/63, 99/3, 119/1, 145/12, 161/44, 172/9, 202/63, 210/82, 244/17, 259/451, 313/46, 317/108, 330*/146/3, 330*/148/3, 379/46, 403/28, 418/7, 452/49, 454/836), Messze (208/72), meszsze (77/251, 252, 248/21, 413a/653), Meszsze (208/21).
II. mn 1. Térben távoli. A’ gyászos óra itt van: Nitzé, jaj, Istenhozzád, Hogy’ élek majd tehozzád Illy ~ Városbann? (158/4) — Lakta ezt számos nép, de nem mívelé-ki, Mert eledelt
~bb határ adott néki (341/16). 2. Messzire ki-terjedő. Nézz ugymond a’ főldnek ~ térségére Nyüsgő Teremtésim roppant seregére (453/25).
~bb (341/51).
messzelátó mn (3)
1. Széles látókörű, nagy tudású. Meg tekínti meg vi’sgálja ’s itéli messze látó Elméje, mit tartott erről Leibnitz, mit tartott Plátó (111/25). 2. Messzelátó cső: távcső, látcső.
Ott kardra termett ujjait egy Huszár A’ ~ cső-höz egyengeti (418/46).
~ (418/69).
messzéni fn (2)
Messzéniában élő személy. A’ Messzéniak fel-feltámadván a’ Spártabéliek ellen, ezek az orakulumhoz folyamodtak (267*/12/1).
Messzéniakat (267*/12/6).
messzeség fn (1)
Jelentős, nagy távolság. Lelkem! Térj vissza főldedbe, ’s hagyd félbe szent bútsúdat, Mér-jed a’ fel-járt Világok ~ével búdat (162/58).
messzi mn/hsz (18)
I. mn Távoli. Híremet ’s nagy voltomat Ne trombitálják ~ tartományok (288/118). Ím, Ím a’ ~ dombokból Fegyverek villámlanak (397a/201). ’S tán ~ reményem több tsupa álomnál (454/314).
~ (313/111, 397a/285, 573, 443/85, 454/288).
II. hsz 1. Messzire: a) nagy távolságra. A’ kel-lemes illatoknak Láthatatlan tengere Hul-lámlik a’ parlagoknak Zőld mezején ~ (397a/964). Nem ~re láttam ott egy roppant várost (9/7). b) nagy távolságra levő helyre. El hadják főldünket, ~re repűlnek, Mihelyst az idők egy kevéssé hűlnek (210/49). c) távolról.
Azt mihelyt meg látod köszöntsd még ~re Hor-váthot Mellyre Tihan kősziklája zengedezzen vivátot (111/3). 2. Messziről: nagy távolság-ról. Vitézeivel el jöve ’S még ~ről reá löve A’
küszködő békákra (114/894).
~re (161/36), meszszire (75/11), ~ről (114/805), messzéről (330*/171/5, 397a/579).
messziség fn (3)
1. Távoli vidék. De ő bármelly ~re, Égből főldre, főldről égre Eggyaránt fut szárnyain (454/917). 2. Levegő, ég. ’S eltűnvén [a pa-csirta] a’ kék ~ben Érzéssé ’s hanggá változik (417/31).
~ét (454/39).
meta (lat) (1)
Határ. Szűk határok közzé szorúlt ez a’ Világi élet, ... A’ Bőltső, és a’ koporsó ennek a’ két Métája 162/68).
metafora fn (2)
Metaforában: képletesen. Így esett el e’ két bajnok egy tsatában ’S mind ketten megholtak ők — metaphorában (330/1416).
Metaphorában (238*/143/8).
Metamorphoses fn (2)
Átváltozások. Ovidius római költő verses művének címe. Ő az, ki azokat rakja több formába, Mint a’ mi van Ovid Metamorfóz-zába’ (330/1990).
Metamorphosessából (77/cím).
Metastasio fn (3)
Családnév. Pietro ~, olasz költő (1698–1782.
A’ Háborús Zivatar — Metastasiónak VII-ik Kántátája szerént (143/cím).
~ (158/cím), Metasztazióból (208/cím).
metél Ik: el~.
métely fn (1)
Rontás. Tsupán Dorottyának kóválygott a’ fe-je, Kit megvesztegetett az Éris ~e (330/900).
Méthymna l. Medimna
metsz 936 mezei
metsz i (7)
1. Éles eszközzel levág vmit. Ha most Uno-kádnak nyakát ~ették is (337/304). 2. Felira-tot vés vmibe. És reá smaragd betűkkel Juliánát ~enék (415/6). De nevem ne messék kőbe a’ síromra (330/1570).
~ének (237/123), mettzett (209/98); — messed (163/47), ~ék (210/74).
Ik: be~, el~, fel~, le~, ketté~, meg~.
metszeni in (1)
Bevésni. Én vagyok az a’ ki Rózsimnak Isteni Nevét minden fába szoktam itt ~ (176/34).
metszés fn (5)
1. Szőlőtőke felesleges hajtásainak levágása.
— lehánnya a’ meg tarólt szöllőről Saturnus görbe késével a’ koszlobár vesszőket ’S a’
mettzés közbe tsinosabb sorra szoktatja őket (413a/955). 2. Bevésés. A’ meg esztergályoz-ható puszpáng és sík hársfába Éles vassal sok szép mettzést tehetz különb formába (413a/
1003). 3. Leválasztás. Jó főld, melly a’ szán-tóvasnak mettzésénél sikeres (413a/734). 4.
Vágás, szétválasztás. ’S most, mikor már el-szakadtunk, Ott, ahol egybeforradtunk, Ször-nyű mettzés tétetett (454/910).
mettzés (413a/969).
metszett in (1)
Kiforgatott. És a’ metzett barázdákonn a’ fák sorba légyenek (413a/811).
Ik: be~.
metszetve Ik: fel~.
metsző Ö: völgy~.
metsződik Ik: fel~.
metszőkés fn (2)
Szőlőtőkék, gyümölcsfák metszésére használt kés. Bár a’ szöllő meg van kötve, a’ metző kés nem kell már (413a/964).
mettző késsel (413a/908).
metszve in (12)
1. Felesleges szőlővessző levágva. ’S bár ~ nintsen, még is a’ Szőlő virit (327/44). 2. Be-vésve. Ezek között látszott a’ nagy nevezetű Dugonitsnak ~ néhány arany betű (237/122).
Mind ezek az Isten titkának házába Sorra vagynak metzve Adamás táblába (15/16, 204/16, 217/16).
~ (237/103, 259/357, 306/211, 317/49), metz-ve (225/82, 306/88), Mettzmetz-ve (188/42).
Ik: fel~.
méz fn (51)
1. Virágok nektárjából méhek által készített sárga, sűrű, édes folyadék. Kis Méhek! ...
Mennyi sok munkával, És időjártával Gyűjt-hettek egy kis ~et! (274/9, 135/45) 2. Vkinek, vminek kedves, kellemes volta. Míg tsókjaid’
harmatja Mézét reám tsorgatja: Lelkem addig lételét meg nem únhatja! (109/6) — Barátság!
... Be’ gyakran méreggel van ~ed keverve, Bontván örömünket szívünk’ új keserve (63/13). 3. Vagyon, anyagi javak. Bécs Angáriának hívja Scythák lak helyét Álnok Aspis módra szívja Mézét és tejét (246/32). 4.
Vminek a hatása. Álommézzel kezdi Izráelt lotsolni, Izráelt a’ Bőgőst, kit altató ~e Mind-járt a’ legmélylyebb álomra igéze (330/1021).
5. Mézet ereszt: van hatása, hatásos. Mézet ereszt, ha vagyon hátúl fulánkja, az apró Purgoma; Hogyha utól a’ fara tompa, here (356/7).
~ (135/cím, 50, 274/14, 453/122), Méz (327/47), ~e (135/cím), ~ze (162/86), ~etek (450/40), ~et (135/14, 28, 152/2, 3, 238*/143/7, 370/5, 371/22, 411/3, 413a/351), Mézet (370/2, 413a/147), ~ét (152/11, 216/30, 221/12, 370/12), ~zét (309/103), ~eit (163/42), Mézeiket (33/3), ~nek (77/3), ~zének (341/45), ~be (330/647), Mézbe’ (173/6), ~zen (134/83), Mézzén (447/83), ~nél (134/127, 447/127), ~zel (33/5, 104/9, 162/85, 175/29, 247/6, 412/33), ~ével (14/20, 201/20, 220/16),
~zével (397a/1003).
Ö: álom~, must~, rózsa~.
mezei mn (8)
1. Mezőn termő, tenyésző. — …jól talált lakni
~ salátával (330*/202/9). 2. Falusi, vidéki.
Mért tartják ólba a’ marhát a’ ~ emberek (413a/361). Lentseni Kertemet ~ házommal,
… Adják néki (330/1561). 3. Egyszerű, átla-gos, köznapi. Az deli Ifjúság Olly mint egy szép Virág Természetébe: Mezei és paraszt Ha nem míveli azt Ámor Kertjébe (155/10).
~ (330*/202/9, 397*/76/20, 413/53), Mezei
mézel 937 mező (397*/76/20).
Ö: kenyér~.
mézel i (1)
Mézzel édesít. Ki mérget ~, ki bilintset rak, Fáklyát gyújt, nyilat köszörűl (136/7).
Ik: meg~.
mézelt Ik: meg~.
mézes mn (6)
1. Kedves. Mikor ~ beszédére Örök hűséget ígére (134/67, 447/67). 2. Mézes szerelem:
bensőséges szerelem. Hát már örökké a’ ~ szerelemnek Mindenekbe fojtós mérgei terem-nek? (77/1) 3. Mézes csók: forró csók. Melly ~ tsókok valának, Mellyeket kőltsön szopának Hév ajakim ezekből! (134/130) 4. Mézes száj:
kedvesen szóló száj. Mézes szájokon angyali Hanggal tsengett az ének (307/61).
~ (245/50).
mézesmázos mn (2)
1. Túlzottan kedveskedő. Coquette, tetszeni kívánó színes mézes mázos beszédű, szerelem-hez értő Dáma (330*/183/4). 2. Mézesmázos száj: kedves beszéd. Egynek tetszik szép for-mája, Másnak deli termete Annak mézes má-zos szája Ennek jó természete (401/24).
mézforrás (1)
Nektárt bőven termő növényzet. Méz-forrás fakadt a’ Heszperi határba, ’S ártatlan arany folyt a’ káka-kosárba (341/37).
mézga fn (1)
A megsértett fa kérge alól szivárgó ragadós nedv. És ölébe belétévén más fának bim-bótskáját Össze forrasztják véle annak nedves Iját (413a/601).
mézharmat fn (1)
Vékony mézréteg. Édes ~tal kecsegtet A’ nyí-ló rózsa ajjakán (430/25).
mézital fn (1)
Édes ital. Ti szent Idáliának Katzér szemű Le-ányi! … Ti ~t ajánltok, Ha maszlagot kevertek (353/9).
mezítelen l. meztelen
mezítláb hsz (1)
Lábbeli nélkül. Hogy éhenn ’s mezit láb jár a’
Szent Helyekenn (190/76).
mézíz fn (4)
1. A mézre emlékeztető íz. A’ Szamócza ...
Mézíze szájat enyhít, ’S illatja a’ velőkre Mint egy Nepente felhat (273/21). 2. Kedvesség, bájosság. Ti csak Lilla’ szépségére Bámulta-tok, ’s ~ére Egyiktek sem ügyele (447/113).
Mézíze (273/2), méz ízére (134/113).
mező fn (155)
1. Vmely község határában levő szántóföldek, legelők stb. Futsz a’ zsibongó városok’ falá-tól: Honnyod tsupán az érező Szív, és szelíd falu ’s mező (305/40). Minden termés bőven tőlti helységünknek mezejét (326/29). 2. Ala-csony növényzetű, különösen füves terület. Itt fogok zőld gyepre űlni — Óh! a’ ~ mint örűl!
(397a/118) — Barmaim, jaj, be’ soványok El-fogyott a’ takarmányok, Már sem széna, sem ~ (389/23). 3. Szántóföld. Annyi had jött, annyi nemű vétek itt a’ világra. A’ szántásvetésnek méltó betsűletet nem adnak, Elragadják a’
főld mívest, a’ ~k elsorvadnak (413a/515). 4.
Vminek színtere. Így lenne a’ Világ siralom mezeje, A’ lankadt öregek nyögdétselő helye (213/67). Istenhozzád régi bajnokok’ sírhelye!
Engem hív a’ szelíd békeség’ mezeje (306/76).
5. Harcmező. Az egész ~ el tellett A’ sok száz holt testekkel (114/873). Síkra állott a’ Le-génység, fegyverét felemelé, Melynek tsillám-jától habzik a’ ~ mindenfelé (413a/815). 6.
Vmilyen szempontból együvé tartozó dolgok rendszere. Olly fel járatlan ezeknek mezeje;
Hogy nem elég arra eggy ember ideje (126/5).
~ (209/94, 341/27, 399/12, 413a/120, 532, 709, 776, 870, 427/58, 454/155), Mező (72/cím, 208/46), ~k (86/10, 40, 181/2, 198/10, 327/42, 397a/506, 1130, 400/33, 413a/741, 1042, 445/30), Mezők (200/70, 413/28, 413a/1050), ~k’ (397a/145, 410/23, 413a/1058), mezeje (209/55, 215/2), ~tök (258/95), mezeji (260/18), ~itek (257/173), ~t (107/2, 20, 123/1, 161/18, 327/54, 352/2, 20, 403/50, 413a/24, 89, 726, 856, 895, 418/9, 39), Mezőt (413/13, 413a/732), ~ket (87/54, 123/32, 199/84, 396/10, 397/7, 413a/97, 142, 960, 460/176), Mezőket (413a/103), mezejét (327/19, 413a/45, 93), Mezeit (110/24), ~nek (65/13, 72/4, 159/9), ~knek (123/47, 74, 397a/378, 613, 1041), ~be (341/57, 413a/137,
mezőség 938 mi 322, 347, 1117), Mezőbe (413a/166), ~kbe
(123/26), mezejébe (215/107), ~nkbe’ (164/3),
~ben (210/8, 341/22, 379/7, 397a/1093, 413a/433), ~kben (350/11, 413a/428), mezejé-ben (237/10, 330/1041, 452/18), ~n (83/40, 192/22, 203/26, 215/154, 253/35, 51, 258/56, 259/645, 397a803, 413a/489, 536, 1102), ~nn (72/5, 83/19), ~kön (135/38, 413a/408), Me-zőkön (274/2, 413a/964), mezején (70/6, 81/26, 114/487, 267/80, 121, 148, 328/10, 397a/964, 454/168), mezejin (253/71), mezejinn (337/109), ~re (259/384, 397/28, 397a/691, 413a/184, 579), ~kre (89/6, 216/31, 253/49, 397/10), Mezőkre (297/41, 413/35, 413a/31), ~dre (259/47), mezejére (253/38, 258/102, 259/412, 418/52, 450/7), mezeinkre (412/10, 418/24), Mezeinkre (175/10), Mezők-től (397/32), ~vé (418/10), ~vel (216/88).
Ö: legelő~, öröm~.
mezőség fn (4)
Nagy kiterjedésű mező. Tisztán fénylik a’ nap, vidám a’ ~, Lassú andalgásban hallgat az er-dőség (330/513).
~enn (66/7), ~re (341/20), ~ekre (123/5).
mezőváros fn (1)
Városi kiváltságokkal felruházott nagyobb, de falusias település. A’ Toponári zsidók ne-vezetes Muzsikusok Toponár nevű ~ában So-mogy Vármegyének (330*/146/1).
meztelen ~ mezítelen mn/fn (16) I. mn 1. Ruhával nem fedett, ruhátlan. Ahol megy! — ah mit látok? — Mezítelen! (139/62) 2. Csupasz, puszta. Óh meztelen Kövek, oh já-ratlan útak (176/13). 3. Fedetlen, kilátszó
gyökér. Át-tsörgi a’ kivájt fáknak Mez’telen gyökereit (397a/708). 4. Nem álcázott, leple-zetlen. Ismét meztelenek társunk gyengeségi Éljenek a’ jámbor virtus ellenségi (453/175).
5. Mezítelenül: kifosztva. Most van az az idő, melly mezítelenűl Hágy egészszen (73/13).
meztelen (139/69, 238/22, 317/258), mesztelen (413a/67), mezítelen (413a/1091), Mezítelen (453/16), mezitelen (453/38).
II. hsz Meztelenül, ruhátlanul. — …minden nap megjelen A’ nagy szemérmű szűz apátza,
’s néked Magát mutatja meztelen (377/20). De mi mezítelen’ jövünk e’ Világra (454/203).
meztelen (413a/306).
III. fn Ruhátlan személy. Ő lészen gyámola az erőtelennek, Ő meg ruházója a’ mezítelennek (214/88).
mezsgye fn (1)
Két tulajdonos földje között megműveletlenül hagyott határt jelölő földsáv. Sőt mit? A’
szomszéd mezők’ Mesgyéit elszántatod, ’s fu-karként A’ Cliensid’ főlgyein Túl lépel (410/24).
mi1 nm (107)
Többes sz. 1. személyű nm. 1. Én és azok, akiknek nevében beszélek. Hát ~ hogy ne jaj-gatnánk Belgium’ szegény lakóji (257/98). E’
bizony, mond Neptun, meg van, Hát ~ nem is szólhatunk? (92/142) — Mink vesztjük, kiknek vérét kívánja az ég is (327/9). Semmi minket el nem vét, Mégyünk víg dobszóval (257/177). 2.
A hozzánk tartozó, birtokunkban levő. Várnak ellenségeink! Rajta! Menjünk hartzra, Verje őket artzra A’ ~ fegyverünk (259/670). 3. Ál-talunk adott. De a’ ~ Csókunkkal nints baja az Égnek (159/8).
mi2 nm (377)
I. kérdő 1. Miféle dolog? Mi teszi széppé a ve-tést (413a/1). Mi az oka hogy a’ mezőnn körös körűl A’ Céres bérese kaszákat köszörűl?
(69/3) 2. Miféle jellegű, tulajdonságú dolog?
Egyszerre ellenség truppjára találunk. Kér-dem: ~ az, talán elfogadni jöttek? (239/159)
— Mi baja, kérdezvén, volna annak ’s ennek (10/36). De ~t, de ~t Hallok még is amott?
(432/56) 3. Milyen foglalkozású, helyzetű, ál-lapotú személy? Esküdt Fényes Istvánt fedi e’
setét bólt, Utazó! Ezt illő tudni, ki vólt, ’s ~ vólt? (222/20) — Dóris! ... Mi valál? De ~vé lettél Szent jármod alatt te is! (392/35) 4.
Mennyi? Még is mind ezért végtére Mi a’ sze-gény ember bére? Aggunk ’s alig ehetünk (389/55). Mit ér, ~t ér a’ rabságbann Kínlódni sok gazdagságbann Mit ér minden ha köteled Békós lábadonn viseled (31/15). 5. Miféle?
Óh Múzsám! ~ veszély, ~ tsapás rettegteti mostan A’ réműlt Európa felét? ~ kegyetlen időket Szűltek az emberiség’ kínjára az emberi lármák? (253/2) 6. Felkiáltásokban, kérdő jelleg nélkül. Egek! — ~ tsuda? — ah! szeme-im! ~t láttok? (139/44) — Mi borzasztó Dal ez! (257/16) 7. Miért? És ha elkell múlnom, ~
miá 939 Midas szükség vólt élni? (454/17) — Mit hozom elő?
Hogy a’ bőlts Ulissesnek Miatta lábai ve-szélybe sietnek! (77/19) — Síma száddal ~t kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? (427/9) — Minn jajgatsz kis dalló? Így szólék magamban (306/107) 8. Mekkora? Ugyan tehát ~t érsz azzal ’s Mi hasznod e munkába (16/2). 9. Mit nékem: mit számít? Midőn iszom borotskát Alusznak aggodalmim. Mit nékem akkor a’
bú? (383/3)
II. vonatkozó Ami. Én ~ voltam, az maradtam (324/51). Én elmondom ~t álmodtam (314/5).
Te pedig a’ porba nyugodj meg, holt testem, Míg a’ ditsősségre fel kelsz, ~t kerestem (213/124). Nagy lélekre szokás alatsony lel-keknek ugatni, Mert ki ~vel nem bír, betsteleníti kivűl, Benn maga mérgétől rongál-tatik (315/22).
III. határozatlan 1. Valami. Tőled van, ha ~ van, közbetsem ’s életem (328/24). Mit vólt te-hát már ~t tenni A’ szegény Királynénak (92/71). Szükség a Főldnek magános tsínynyát is megesmernem, Hol miként szokták mívelni,
~ hol terem, és ~ nem (413a/62). 2. Bármi, akármi. Engedj meg, ellened, ha ~be vétettem (222/97). ’S ha ~t kezd is, abba hagyja (309/32). 3. (Sőt) mit?: ami még többet jelent, még nagyobb tett. Sőt mit? A’ szomszéd me-zők’ Mesgyéit elszántattatod (410/23). Mit? A’
fagyos Bóreásnak Szárnya alá sietek; De e’
gyúladásnak Tüzén nem enyhíthetek (425/25).
4. Mit van ~t tenni: nincs más választás. Mit van ~t tenni — tsalásnál Egyébb nem segíthet itt (231/145). 5. Mit nem csinál: mire képes.
Mit nem tsinál a’ Szeretet?! (76/cím) Ö: akár~, a~, bár~, sem~, vala~.
miá nu (2)
Miatt. ’S a’ nagy katzaj ~ majd hanyatt húllanak (330/626)
~ (397a/806).
miatt nu (17)