lektika 1. lectica
II. ksz Ellentétes mondatokban. S bár dere- dere-kán viselé az erős Hadak Istene’ búsúlt
2. Megrettent. Víg lélekkel nyargalnék ki az ellenség nyakára Megrázkódtatnám még
egy-szer a’ Pálfy’ név’ hangjára (259/540).
megrázott in (3)
Megmozgatott. Hozzánk ugyan gyakor éjjel A’
lankadtt Tél vissza-tért, ’S ~ szárnyáról széllyel Szóra zúzot, havat, dért (397a/47).
Meg rázott (59/3, 195/3).
megrémült mn (4)
Rémületbe esett, nagyon megijedt. A’ meg-réműlt banya teheneket fejet, Háza’ oltalmáért készíti a’ tejet (330/527).
meg-réműlt (192/24, 216/33, 260/20).
megrendít i (2)
Megrázkódtat. Stambul’ kőfalait rendítsd meg szavaddal (337/217).
Rendítsd meg (267/14).
megrendül i (4)
1. Nyugalmi állapotából kissé kimozdul. ’S hát ím víg Kiáltásokra Rendűl meg a’ Sziget’
Tájja (244/26). 2. A föld ~: földrengés kelet-kezik. Tsak alig rendűlt meg a’ főld’ mélly ürege, Azonnal minden szív irtózva rettege (195/1, 59/1).
meg rendűle (114/546).
megrendült mn (3)
1. Az ég ~ sarka: az ég viharos része. Az égnek meg-rendűlt sarka hosszan dörög (202/40, 56/40). 2. Megrendült tenger: háborgó tenger.
Rá dördűl a’ felhők’ fegyveres tárházza, … A’
meg rendűlt tenger’ torka mind rá bömböl (202/16).
megreped i (1)
A föld gyomra ~: földrengés következtében szakadék keletkezik. — …ím egy nyomra Megállnak a’ folyóvizek, ~ a’ föld’ gyomra (413a/485).
megreszkettet i (1)
Megfélemlít. Reszkettesd meg Jaffát ’s Kajrót hatalmaddal (337/218).
megretten i (12)
Hirtelen megrémül. Csak avantgárdával har-coltunk mindketten, Hát az én vitézem egy-szerre ~ (239/180). Szívem még is mindég bá-tor, ’S Könnyen meg nem rettenek (114/122).
meg retten (114/641, 193/19), meg rettennek (337/123), meg rettentek (114/974). — meg rettenj (191/17), Meg rettenj (191/22), meg retteny (55/22), rettenjél meg (267/127), Meg rettenjünk (259/560, 674).
megrettent1 i (1)
Megrémít. Nagy Pál! Európát zendítsd fel ’s Ázsiát, Rettentsd meg dsidázó népeddel Galli-át (337/182).
megrettent2 mn (1)
Megrémült. — …’s a ~ Európa határi Meg-rázásával nagy lelkű Nemzete fenyét A ragyo-gó Napnak méltóságáig emelte (450/23).
megrettenthet 903 megsajdítván
megrettenthet i (1)
Megrémíthet. Sem Burkus’ fortéllya tőrbe nem ejthete, Sem más népnek száma meg nem rettenthete (267/176).
megrettenthetetlen mn (1) Félelmet nem ismerő. ’S hogy Mántua’ vára nem megvehetetlen, Mikor az ostromló ~ (337/386).
megrezzen i (3)
1. Tárgy megrezdül. Ni e kis rózsabokor hír-telen Mint meg rezzent amott a víz szélen (139/3). 2. Személy egy kissé megrázkódik.
De mit látok Istenek! Minémű öröm’ lármája, a’ melyre ~nek? (405/32) 3. Megijed. De azért ha bánt is, meg ne rezzeny tőle Bátor szívvel vonnyad fére magad tölle (55/17).
megriad i (1)
Hirtelen megijed. Maga Jupiter … Villogtatja a’ Menykövet lángoló jobb kezébe, Melly zendűlésre reng a’ Főld, a’ Vadak meg riad-nak (413a/338).
megritkít i (1)
Ritkábbá tesz. ’S a’ meg nedvesűlt Jupiter az Austert meg indítja És a’ ritkát meg sűríti, a’
sűrűt ~ja (413a/425).
megritkul i (1)
Emberek száma csökken. A’ midőn a’ holtak rakásokra hulltak, A’ sűrűen hulló népek meg ritkúlnak (215/70).
megró i (1)
Megjegyez. Sőt sokan az ég tájékát ~jják a’
hélyban is, Hogy kiki a’ merre állott, arra állyon mostan is (413a/800).
megroggyant in (1)
Megroggyant alkotmány: erőtlen, tönkrement test. És te, a’ szelíd Álomnak Áldott testvére, jövel! ’S ~t alkotmányomnak Kötéseit óldozd-fel (428/179).
megrokkan i (1)
Legyengül. Meg rokkan és végre Frantz kézre adódik (238/96).
megromlik i (2)
1. Elromlik. Mert hamar ~ a’ gyomor főzése, Ha hogy étel után nagy a’ test’ rengése (330/469). 2. Leromlik, legyengül. Hiszen ha az élet örökké tartana, Az emberi Nemzet, óh, melly meg romlana (213/62).
megroncsol i (1)
Megvisel, legyengít. Sok az ember baja Egy belső nyavalya Engemet is ~t (135/3).
megront i (3)
1. Kedvezőtlen irányban megváltoztat. Ki Párt Ütő, ki nem, ítéllye a’ Haza Mellyet vagy meg ronta vagy meg oltalmaza (80/8). 2. Dühöt
lecsillapít. Hadra, Pajtásim! Serényen, Vágjuk a’ Frantzot keményen Dölyfös mérgét rontsuk meg! (257/3)
meg rontanak (210/40).
megronthat i (2)
Tönkretehet. Így tehát azt sem a’ télnek fagya meg nem ronthatja Sem a’ forgó szél, sem zá-por tőből ki nem forgatja (413a/828).
meg ronthasson (454/216).
megrontott in (3)
1. Megrontott hit: kételkedővé vált hit. Ti hallyátok Villámok! ’s meg-rontott hitem boszszúllyátok (159/14). 2. Részrehajlástól meg nem rontott: részrehajlóvá nem vált. Iga-zság Istene, ... Ki részre hajlástól soha meg nem rontott Jobbkezeddel tartod a’ mérséklő fontott (454/115).
~ (159/15).
megrögzött mn (2)
Megrögzött homály: kitartó, tartós homály.
Egy nyájasabb hajnal virít mosojogva Sugara-it minden felé botsátgattya Mellyel a’ meg rögzött homájt meg szaggattya (81/12).
meg rögzött (203/12).
megrúgván in (1)
Miután vmibe belerúg. Magam is elholtam, megrugván fegyverem, Ájulva rendkívűl resz-ketve vert erem (239/207).
megruházó fn (1)
Felruházó, vkit ruházattal ellátó személy. Ő lészen gyámola az erőtlennek, Ő meg ruházója a’ mezítelennek (214/88).
megsarkantyúz i (1)
Meglovagol, kihasznál. Boldog ... Ki a’ meg kérlelhetetlen fátumot öszve zúzta ’S a’ föveny Acheron zörgő neszét meg sarkantyúzta (413a/1049).
megsajdítván in (1)
Megsejtve. A’ Szent barom meg sajdítván Ezt
megsántul 904 megsózó a’ Maskarájából ’S Maga hasznára fordítván
Ki búvik a’ bikából (231/331).
megsántul i (1)
Sánta lesz. Mind két lábra meg sántúla (114/831).
mégse ksz (6)
A jelzett előzmény ellenére se. Kínaimra em-lékezem, Haragom még se lobban (208/28).
még se (317/195, 445/5, 454/22), Még se (287/43, 410/29).
megsebesít i (1)
Fegyverrel megsebez. De segíttségre hozzájok Ne indúljunk, Istenek, Hogy éles kardjok s szablyájok Meg ne sebesíttsenek (114/619).
megsebhet i (1)
Megsebesíthet. És midőn az eggyik kezed meg sebhete, A’ másik sebünkre írat kötözgete (214/103).
megsebhedt mn (1)
Megsebesült. A’ hol már öszvetörtt Baldakinja mellett Megsebhedtt Marsaljok tsak alig lehellett (330/1492).
megsegít i (1)
Segítséget nyújt. Nálam jó vatsorád lejénd, Fabullom, Eggy két Napra, ha meg segít az Isten (140/2).
megsejt i (2)
Észrevesz. Pillants reám, Leánka! Pillants re-ám, de titkon; Hogy vén Anyád, ki pénzét Ol-vassa, meg ne sejtse (384/4).
meg sejté (114/862).
mégsem hsz/ksz (20)
I. hsz Ellentét, szembenállás nyomósító sza-vaként. Azért, hogy a’ bankót nem gyűjtöm rakásra, Hiszem a’ Jó Istent, még sem szorít másra (248/12).
II. ksz A jelzett előzmény ellenére se. Közel vagy még sem láthatlak (349/20). Ittam; de még sem érzek Az én fejembe’ terhet (373/30).
még sem (413a/619, 984, 454/256, 586, 460/128), Még sem (31/11, 61/40, 162/91, 208/26, 254/38, 267/142, 309/131, 322/12, 330/219, 532, 1421, 454/796).
megsemmisítés fn (1)
Elpusztítás. Mert a’ ki e’ Mindent semmiből alkotta A’ ~t magának tartotta (454/84).
megsért i (4)
1. Egy kissé megsebez. De ámbár meg sértett jobb karja tégedet, Hidd el, hogy ugyan az bé köti sebedet (212/87). 2. Vkit becsületében, érzékenységében megbánt. Vagy ha e’ Szó úgy
~e; Mondd vissza, Lillám, Te is: Én nem ha-ragszom meg értte (434/21).
~e (236/16). — meg sértsen (208/53).
megsérteni in (1)
Alábecsülni. Ki mérészli meg sérteni most ki-rályi tisztemet (314/29).
megsértés fn (1)
Törvényt áthág. De eggy Kron Printz meg-ölése Mint a’ köz jó ~e Publicumra tartozik (114/320).
megsértett mn (1)
Megbántott. ’S melly érzékeny bosszú, mellyet a’ ~ ’S gyalázott szerelem önnön magáért tett (330/951).
megsetétedik i (1)
Hold meg nem setétedik: nem tűnik el. A’
Hold a’ Nap feljöttével Lám meg nem se-tétedik (307/96).
megsetétít i (1)
Szégyent hoz vmire. Rajta Magyar! ... zászlód e’ légyen a’ hadban, Hogy hadi szép hírét elejidnek meg ne setétítsd (253/58).
megsír i (1)
Sírni kezd. Ezt mondván, bús bánatjába Mint esett Szűz, úgy-meg sírt (317/79).
megsirathatatlan mn (1)
Vmi ~: nem kell érte könnyet ejteni. A’ hol a’
szív feslett, a’ fő meg agyatlan Ott az emberi sors ~ (313/70).
megsokasodik i (1)
Számban növekedik. De bár illy rövid az élet:
még is meg hosszabbodik, Ha a bánat mérge,
’s a’ búk száma meg-sokasodik (162/74).
megsokszorozván in (1)
Vminek számát sokszorosára növelve. Ti, hal-hatatlan Lelkek! Az érdemet Megsokszorozván drága Hazátokon, Buzgányra termett marko-tokba Pindusi tollat egyengetétek (439/14).
megsózó fn (1)
Vminek ~ja: javítója. Beg ártatlan élet, be’
megsúg 905 megszánván kedves nyúgalom, Mellynek meg sózója a’
munka ’s szorgalom (198/42).
megsúg i (2)
Súgva közöl vmit. Súgd meg neki, hogy Szám végsőt most lehellett (174/8).
súgjátok meg (172/27).
megsül i (1)
Elvágja ameddig megsült: kihasználja a lehe-tőséget. [A dáma] Legyen kitsiny, vagy nagy;
szelíd, vad, vén, vagy hűlt; Mégis elvágja az, hidd, a’ meddig megsűlt (330/390).
megsűrít i (1)
Sűrűbbé tesz. És a ritkát meg sűríti, a’ sűrűt megritkítja (413a/425).
megsüt i (1)
Sütve ételnek elkészít. És a’ szarván vitt Szent Bakot oltáránál leüttyük ’S mogyorófa nyár-son kövér belső részét meg süttyük (413a/943).
megszabadít i (1)
Megment. A’ szelek gyakorta fel keltek ellene, De meg szabadítá azoktól Istene (211/54).
megszabadul i (2)
Megmenekül. Búván a’ Tónak méllyére, Meg szabadúlt szerentsére Ebek harmintzadjától (114/243).
megh zabadól vala (330*/185/7).
megszaggat i (1)
Megrögzött homályt ~ja: feloszlatja. Egy nyá-jasabb hajnal virít mosojogva Sugarait min-den felé botsátgattya Mellyel a’ meg rögzött homájt meg szaggattya (81/12).
megszakad i (1)
Megszűnik. Egyszerre elhagyá a’ húrt, az inakat, A’ lelket, a’ szívet, — ’s a’ jó rend ~t (330/1038).
megszakadt in (3)
1. Eleredt zápor. A’ ~ zápor özönnel töltődik, A’ tenger sikoltó zúgással verődik (202/7, 56/7). 2. Megszakadt ruháit: foszlányait. A’
múló setétség’ ellankadásával Sárgúlt már a’
hajnal első világával ... ’S ~ ruháit szedvén szemem körűl Igéző ortzáját vetette tűkörűl (225/45).
megszakaszt i (1)
Gyenge bőrt ~ja: előtűnik. Mert a’ mint a’ haj
középből kinőnek a’ kis bimbók ’S ~ják a’
gyenge bőrt (413a/599).
megszalad i (3)
1. Futásnak ered. Összebőg a’ marha, ~ a’ gu-lya (330/1046). 2. Menekül. A’ Békaság meg szalada Nyakra főre előttök (114/901).
meg szaladtt (113/24).
megszáll i (8)
1. Érzés, lelkiállapot hatalmába kerít vkit.
Óh szásszor boldog nemzetség, Kit semmi gond nem rongál, Kit sem a’ kaján veszettség Sem kevély gőg meg nem száll (397a/472). 2.
Szállást találva elhelyezkedik vhol. Ekkép-pen a’ma népek is, kik a’ feldúlt Trojának Omlásiból Ausonia határin meg szállának (413a/931). 3. Madár, méh leszáll vhova. De mi búg felkavarodván E’ vén tölgy’ oldalá-nál? Mellynek kopasz reves odván Semmi ma-dár meg nem száll (397a/824). A’ Méhek ... A’
virágzó tsemetéken ’S lóherén ~anak (397a/984).
~nak (128/55, 424/55), ~ották (413a/882). —
~nák (375/33).
megszámlál i (1)
Megszámol. Egy Ánglus az ott lévő Magyarok tántzában 300 figurát számlált meg (330*/
156/11).
megszán i (15)
1. Megsajnál. De, hátha még halált csepegtet Szívemre, hogyha meg nem szán? (430/28) 2.
Megkönyörül vkin. Isten, hogyha te élsz, óltsd ki szorongató Eszmélésemet, óh — vagy óh Szánj meg hogy nevetem léted’, erőd’, neved’
(454/572). 3. Szánalomból megsegít vkit. Se-gíteni óhajtok édes hazátokon: Megszántam a’
dűlni kezdő Pannóniát, Megszántam a’ Ma-gyart (259/149-150). Azt beszélli Timon hogy ő mind egy aránt Gyűlöl minden embert ’s még senkit meg nem szánt (62/2).
meg szán (32/39,), szánol meg (186/28), meg szánnak (231/434); ~ja (162/6, 259/335), ~ta (413a/470), meg szánta (317/206), Megszán-tam (373/57), Meg szánMegszán-tam (185/20). — meg szánta volna (114/982).
megszánván in (4)
Megsajnálva. Nyílly meg áldott vidék ’s még szánván engemet. Fogadd bé előre megfáradt
megszaporodhatik 906 megszokott lelkemet (406/11).
~ (413a/48), meg szánván (114/914, 413/52).
megszaporodhatik i (1)
Növekedhet. ’S érezd hogy a’ Menny’ kedve is eggy igaz Hérósi szívben ~, Ha nemzetét ’s emberbarátját Virtusibann öröködni látja (418/118).
megszaporodik i (1)
Növekedik. Ha jó kedvem tsutsorodik, Általad
~ (433/28).
megszáradt mn (1)
Teljesen szárazzá lett avar. ’S mint a’ világa-úntt, és ~t avar, Mellyet a’ homályos déli szél felkavar (330/441).
megszáraszt i (1)
Megszárít. Vesse le ázott ruháját ’S szárassza meg mindenét (231/412).
megszed i (1)
Összeszed. Ha tsak minden esztendőbe a’ na-gyát meg nem szedik (413a/211).
megszédít i (2)
Megzavar. Lilla! Kellemességednek És mo-solygó szépségednek Intébresztő balzsama Érzésimet ~é (447/4, 134/4).
megszeg i (2)
Fogadalmat nem tart meg. Tér[j] vissza, ne szegd meg már tett fogadásod (57/11).
~i (159/18).
megszégyenít i (1)
Szégyenkezésre késztet vkit. A’ betegség min-dent hatalma alá vét, Végre meg szégyenít akármelly Burhávét (193/4).
megszégyenül i (2)
Olyan helyzetbe kerül, hogy szégyenkeznie kell. De, hogy annál jobban megszégyenűl-jenek: Minden hajadon Lyánt felbujtok ellenek (330/833).
szégyenűlj meg (337/107).
megszelídíthetni in (1)
Szelíddé tenni, nevelni. A’ Hijéna egy kegyet-len ragadozó állat, mellyet soha tökélletesen meg nem szelídíthetni (330*/199/2).
megszelídült in (1)
Lecsillapult. A’ megszelidűltt levegőben Lany-házó essők hullanak (379/5).
megszemlél i (1)
Megtekint. És ha azután némelykor Távolról
~élek, Mindjárt kiszakad a’ lélek Belőlem, azt gondolám (324/38).
megszentelt mn (1)
Megszentelt kés: a célra kiszemelt kés. Ón, jóltévő Halál! Ki borzasztóm valál, Jer, ka-rom’ emelem! Itt a’ ~t Kés (223/21).
megszépít i (1)
Szebbé tesz. E’ szókra a’ felhő őket bétéríté, Tetszetes ifjakká tevé, ’s ~é (330/2036).
megszerelmesült mn (1)
Szerelembe esett. Igy múlatott itt elfelejtkez-vén magáról A megszerelmesűlt Hérós Leány-ruhába (170/28).
megszeret i (2)
1. Szerelmes lesz vkibe. Tudja az én kintsem, hogy én meg szerettem (157/11). 2. Megked-vel vmit. Örvendez a’ Magyar Haza, ... Hogy Görög-módi ruháit Hippokrates le-tette, ’S Magyar köntösre váltotta, ’s már azt-is meg-szerette (124/4).
megszeretvén in (1)
Beleszeretve vkibe. Dombi Pandát ~ Be-tsületes Szüléitől megkapván, Véle a’ minap feltsapván (167/4).
megszerezni in (1)
Készíteni. Meg kell szerezni számára hántott rúdból kopjákat (413a/900).
megszerzés fn (1)
Vmit beszerez, megvásárol. Így menj ki, mikor el végzed e tisztséget, A’ szükséges könyvek ~e végett (233/56).
megszid i (1)
Szidva megdorgál. Eggyik Fidibussal szaladt Elő — de azt meg szidta: Hát a’ tűz maga hol maradt? Illyen amolyan atta! (231/72)
megszikkadt in (1)
Megszáradt. De ám az aranyló vetést dél kö-zépbe aratják, A’ ~ gabonát is szérűn akkor nyomtatják (413a/305).
megszokott in (2)
Szokásos. Piramus Thisbével a’ meg szokott hellyenn Hogy most is örömmel hív szivek be tellyen Öszve űlnek (77/111).
meg szokott (92/173).
megszól 907 megtagad
megszól i (3)
Elítél vkit. Ha hát tsupán szerelmet, És bort fogok danolni: Magyarjaim! kikérem, Ne szólljatok meg értte (369/17).
Meg szólj (237/135), szólljatok meg (369/1).
megszólal i (4)
1. Beszélni kezd. Tsendesség lett. Az Úr végre
~a, Szava a’ villámnál általhatóbb vala (306/139). 2. Állat hangot hallat. Tsuda hal-vány kísértetek láttattak szürkés éjjel. A’ bar-mok is megszollaltak, szörnyűség! (413a/484)
~a (368a/42), meg szólalt (170/10).
megszólít i (7)
1. Beszélgetést kezdeményezve szól vkihez.
Meg látta ezt eggy körmös hal Így szóllítá meg: Bon zsur! (114/36) 2. Utána szól vkinek.
Meg szollítom, megálly! (26/49) 3. Nevez. ’S ha a’ világ több névvel is Szólítja meg Szűz Máriát (148/62). 4. Vkire utal írásában. Itt Hallert szólítja meg, kiről láss a’ Jegyzések-ben a’ H betű alatt (397*/116/1).
szóllítá meg (114/916). — szólíttsalak meg (213/118), meg szollítsd (111/27).
megszomorodik i (1)
Szomorú lesz. Benned az elme serény, a’ szív jó, rajta Barátom! Mért szomorodnál meg holmi goromba miatt (315/28).
megszorul i (2)
Bajba kerül. Ha hát megszorúlunk ti is mutas-sátok Azt a’ jót, a’ mellyel mi voltunk hozzátok (337/417).
megszorúl (337/43).
megszűkül i (1)
Megfogyatkozik. Már úgy ~tem töltésbe, foj-tásba, Hogy tsak két golyóbis volt a’ Pat-rontásba (239/217).
megszűkülni in (1)
Szükséget szenvedni. Bár meg ne kellyen szű-kűlni (31/12).
megszületik i (1)
Vki világra jön. Mi vóltam magam is, míg meg nem születtem, Míg fűből ’s állatból e’ testet nem vettem? (201/79)
megszűnik i (25)
1. Állapot, jelenség véget ér. A’ barátság ’ kedv megszűnék, Tréfa, nyájasság eltűnik
(322/25). Mert ekkor szűnik meg a’ Városi lárma (3/15). Te vagy a’ pont, mellynél a’
vadság eltűnik Te vagy, hol az ember érezni ~ (313/122). 2. Intézmény, szervezet nem mű-ködik tovább. Múzsa! meg szűnt a’ Diéta:
Szűnni kell már néked is (262/1). 3. A jelzett cselekvést abbahagyja. ’S most, hogy mun-kámat folytatni megszűnöm, Tsak hibám szo-morít és nem feltett bűnöm (454/673). 4.
Vmitől ~: abbahagyja. Szűnj meg, óh bús Gerlitzepár! nyögésedtől (299/106). 5. Nem szűnik meg vmit csinálni: tovább folytat vmely cselekvést. De nem szűnt meg Bőrrágadi Sorra nyakazni a’ hadi Tűzre ter-mett békákat (114/977). 6. Elhallgat, elnémul.
Az éjnek Madara húholni ~ (190/88). 7. A lé-lek ~: a lélé-lek meghal. S ez az érző Szív meg-állván, Lelkem egy nagy, egy hideg, Egy vég sohajtássá válván Lilla’ mellyén szűnjön meg (428/188).
~ (397*/75/9), meg szűnik (33/10, 257/144, 413a/232), szűnik meg (201/29), megszűnnek (181/9, 315/16), szűnnek meg (413a/360), Megszűnt (330/1751, 403/2), meg szűnt (223/16, 347/28), megszűntél (454/826). — meg szűnj (288/116), Szűnj meg (315/1), szűn-jetek meg (133/16).
megszűnni in (1)
Megszűnni élni: meghalni. Miért szükség né-kem az haláltól félni, Ha tsak ugyan egykor meg kell szűnnöm élni (454/248).
megszűr i (1)
Megtisztít. De te, mennynek Ura, miért terem-tettél? Egyéb állatoknál okosbbá mért terem-tettél?
... Hogy az ételt, italt, levegőt ~jem? (454/645)
megszűrt in (2)
Megszűrt ájer: tiszta levegő. A’ mosdott nap eggy fél felhőre könyököl, A’ meg szűrt áerben vídámon tündököl (198/32, 86/32).
megtagad i (6)
1. Lemond vmiről, vkiről. Kintsem érted min-dent meg tagadtam, Szívemet már tsak tenéked adtam (272/11). Hát még a’ Betsűlet mellyet akkor adott Nékünk a’ természet mikor ~ott, Mikor eredeti forrásit bédugta (454/230). 2.
Elvitat vmitől vmit. A’ márvány képektől e’
megtágulás 908 megtart díszt meg ne tagadd (254/28).
meg tagadd (61/28, 81/1, 203/1).
megtágulás fn (1)
Lazulás. Óh, be’ kedves álom, melly az el fáradott Inaknak szükséges meg tágúlást adott! (198/44)
megtalál i (1)
Elér, magkap vmit. Rettenetes Környék! Hálá, végre, hálá Hogy elaléltt lelkem nyugtát ~á (306/66).
megtalálhat i (1)
Érezhet. Jövel, hűltt karjaim gyenge szorítása, Haldokló ajjakam anyai szóllása, Hadd talál-hassa meg hív szeretetedet Melly kedvessé tet-te nállam személyedet (209/105).
megtámad i (4)
1. Fegyveres támadást indít. Fizignát mivel Printzeket A’ Tóba süllyesztette, Azért ők had-dal titeket Támadnak meg érette (114/423). 2.
Rátámad vkire. Johanna újonnan Etsét ~ta, De ortzáját Etse addig tzirolgatta, Míg mind elenyészett a’ Johanna’ vére (330/1365).
~ta (259/168, 330/1257).
megtanít i (6)
1. Ismeret birtokába juttat vkit. Oziris szán-tásvetésre Tanította meg népét (307/2). 2.
Tisztességes magatartásra kényszerít vkit.
Még is ő mér hányni a’ Dámáknak fittyet: De
~juk ma ezt a’ kótyonfittyet (330/1134).
~ja (400/94), meg-tanítlak (267*/19/17), meg tanítlak (92/265). — Tanítsd meg (337/280).
megtanítván in (1)
Vmilyen ismeret birtokába juttatva. Szóljad gyászos halom ez igazságokat Meg tanítván rájok az itt útazókat (210/54).
megtántorít i (1)
Meggyőződésében megingat vkit. Óh te a’ Ki-rályok’ leghívebb pajtása, Kit nem tántorít meg a’ sors’ változása (337/274).
megtanul i (6)
1. Ismeretet, készséget tanulással elsajátít.
Zőld tetők’ lakosi! Zengő Hanggal énekelje-tek; Hadd tanúljam meg kerengő Nótátokat tőletek (397a/743). Tanúljon meg legelőbb is Komlós korpát áztatni (169/21). 2. Erkölcsi
magatartást felvesz. Herveyt, Youngot betsűlni
Megtanúlta Nemzetem (163/38).
megtanúlták (428/29). — Tanúlja meg (330/1958), Tanullyátok meg (413a/560).
megtanulhat i (1)
Ismeretet tanulással elsajátíthat. Minthogy ennek természetét is járatlan Olvasóim Ma-gyar könyvből is megtanúlhatják, útasítom őket az említett Históriájára Fábián Úrnak (330*/199/12).
megtanulni in (4)
Tanulással elsajátítani vmit. El mondhatok, ha kívánod, sok régi szokásokat, Ha nem restelsz meg tanulni minden aprólékokat (413a/189).
meg tanúlni (169/6, 413/66), meg Tanúlni (330/1991).
megtapod i (1)
Barátságot megszakít. És hogy könnyebb móddal dúlja a’ világot, Vakmerőn ~ minden barátságot (337/232).
megtarolt in (1)
Dudvától megtisztított, megkapált. — …és lehánnya a’ meg tarólt szöllőről Saturnus görbe késével a’ koszlobár vesszőket (413a/953).
megtart i (17)
1. Elbír. Ne higgy a’ hozzája tsalogató part-nak Ne véld hogy sikamló hantyai meg tartpart-nak (28/8). 2. Megment. Te a’ ki hajódat az omló hab között Meg tartád, bár sokszor kőszálba ütközött (68/22). 3. Tulajdonságot, állapotot, emléket megőriz. Mégis minden próbák kö-zött magyar maradt a’ Magyar. Megtartotta betsűletét mind a’ világ’ láttára (259/497).
Majd a’ hír A’ mélly sír’ Omlásai közt érde-med’ ~ja (220/49). 4. Titkot megőriz. A’ mit néktek mondok másnak nem mondanám Hi-szem, hogy búmatis ~játok talám (176/48). 5.
Életben tart. Hogy sok időkig Sok esztendőkig Tartsa meg őket az Ég! (188/162) — Tartsd meg sok ideig népünk védelmére, Atyai hűség-gel vigyázván éltére (214/111). 6. Törvények, szabályok szerint jár el. Füleit bé dugta, a’
mellyek hallották A’ parantsolatot, de meg nem tartották (213/50). 7. Visszatart, feltar-tóztat. Nem tartja meg se vőlgy, se hegy [a madarat], El merűl a’ jóba, Eggyszer a’ sűrű zöldnek megy Akad a’ hálóba (142/13).
megtartat 909 megterhel meg tartja (313/124), meg tartya (7/12),
Meg-tartották (259/111), ~ottam (418*/173/5). — Tartsd meg (210/61, 214/113), tartsd meg (225/93), meg tartsátok (413a/507).
megtartat i (1)
Megőriztet vkivel vmit. A Reménység … Ki vígasztalvánn engemet Meg tartatta vélem Életemet (177/6).
megtarthat i (1)
Megőrizhet. Tellyesítsd kötelességed’ Ahoz, ki fogva tart téged: Szíved’ javát nem-de-nem Megtarthat’d még is nekem? (443/200)
megtartó mn/fn (2)
I. mn Őriző. Megtartó szemeket vét Helikon felé; ’S élnek lantosi, él Virág (338/47).
II. fn Vmit fenntartó személy. — …vallyon a’
városok Megtartóját imádjáké benned majd a’
Lakosok (413a/30).
megtartózkodik i (1)
Vmitől ~: visszatartja magát vmitől. Úgy kel-lett! Magam is nagyon bosszankodtam, Mégis a’ katzajtól meg nem tartózkodtam (330/1696).
megtartóztat i (1)
Akadályoz. Egy gyermek ... Gyenge karjával annyának Nyakán tsüngvén untalan, Hízelke-dik,’s a’ munkában Gyakran tartóztatja meg (397a/466).
megtartván in (1)
Nem csökkentve. Harmadszor keresett jószá-gomnak felén Pia fundátiót állítok Pentelén, Mellyből esztendőnként ~ a’ számát, Férjhez kiadjanak tizenkét vén Dámát (330/1549).
megtekint i (8)
1. Szemlélődve megnéz vmit. Ama kies helyt gyakrann On Nítze! ~em, Hol boldogságba él-tem, Véled lakván hajdan (158/26). 2. Gondo-san szemügyre vesz. Kedvek jön mihellyt a’
záport a’ fellegek lehintik ’S apró magzatjokat
’s édes fészkeket ~ik (413a/419).
megtekínti (330/369, 443/189), Meg tekínti (111/25), ~é (397a/69). — tekíntsd meg (183/22, 186/1).
megtelik i (6)
1. Edény, zárt tér tele lesz. Rakkival ’s rozs-pálinkával Három butykos telle meg (317/
158). Megtele vendéggel már a’ Szála szépen (330/293). Kedves Úr! Hogy tegnap, gyom-runk jól meg tele, Nem hagytuk a habzó poha-rakat tele (228/1). 2. Teltebb lesz. Hol meg te-lik, hol el apad Hasam kíváncsi csője (169/65). 3. Vmiből sok terem. Meg telnek a’
horpadt vőlgyek potrohos gerezdekkel (413a/
937). 4. Hangtól zeng. A’ vad erdők’ éjjele, A’ mély vőlgyek’ horpadása, Jajjaimmal meg-tele (428/68).
megtelepít i (1)
Népet letelepít. [Árpád] meg-telepíté Nemze-tit a’ leg-jobb földön (450/18).
megtelve in (2)
Telitődve. Morgásra áll szája, forog benn a’
nyelve, Keserű aggsággal van mellye ~ (330/732).
Megtelve (446/26).
megtenni in (2)
Véghezvinni. Olly lármát, zendűlést, viadalt beszéllek, ... A’ millyet nem említ semmi Istória; Meg nem merne tenni maga a’
Frantzia (330/8).
meg tenni (310/32).
megtér i (7)
1. Visszatér. Elhagylak angyalom; de ~ek mint hív; Isten hozzád! Mert most Isten’ ’s nép sza-va’ hív (268/35). 2. Szín, állapot visszaala-kul. Félve tért meg ortzájára Reszkető piros-sága (231/367). Tsupán álom által tér meg minden vére Kívánt nyugvás után tér meg ere-jére (8/17–8).
~sz (445/24), ~e (390/29). — térj meg (112/35).
megteremtett in (1)
Létrehozott. Te kinek nem elég Ez a’ ~ levegő, víz, föld, ég, Hanem magad körűl építsz új vi-lágot (454/58).
megterhel i (5)
1. Terméssel, gyümölccsel ~: bő termést hoz.
Nem nyugszik, míg az esztendő … meg nem terheli Terméssel a’ barázdákat és minden tsűr nints teli (413a/1076). Meg terhelte az ősz a’ fáknak ágait, Vastagon rá fűzte gazdag ál-dásait (199/15, 87/15). 2. A gyomrát ~i: a sok nehéz ételtől kellemetlen nyomást érez a gyomrában. De a’ vers meg nem terhelli a’
megterhelt 910 megtiltott gyomrot, sőt azt tartják, Hogy még appetitust
tsinál ebéd végén, mint a rák (310/7). 3. Meg-viseli vkinek a lelki erejét. Melly a’ bűn sullyával ugyan meg terhele (213/96).
megterhelt mn (3)
1. Megterhelt gyomor: másnapos gyomor.
Igaz, van retzipe: meg-terhelt és heves Gyom-runknak új erőt ád a’ korhel leves (197/63). 2.
Az ágyú megterhelt méhe: megtöltött ágyú. Az ágyúk’ meg-terhelt méhe nagyot dördűl, Belő-le a’ halál eggy Bombin ki-gördűl (260/21, 192/25).
megterhesedik i (1)
Teherbe esik. Juno … midőn Jupiter’ asztalá-nál vendégségben űlne, jól talált lakni mezei salátával, ’s azonnal megterhesedett. Ebből szűlte … Hébét (330*/202/10).
megterhesít i (1)
A századok méhét megterhesítik: rokoni kap-csolatot hoznak létre. József nádornak és Pál orosz cár leányának, Alexandra Pavlovnának házasságáról van szó. A’ két Tsászárságot atyafivá tették, ’S a’ századok méhét ~ették (337/332).
megtesz i (15)
1. Cselekvést véghezvisz, végrehajt; meg-csinál. Rajta még is gyenge Lantom’ felve-szem, És tsekélységem’ truttzára udvarlásom’
~em (405/30). Nem kell ennek sem zabola sem kantárszár soha is Kengyel és sarkantyú nélkűl mindent ~ maga is (358/50). 2. Vminek, vkinek ~: vmilyen tisztségre, rangra emel.
Megtesz Bihar Nemes-vezérnek, Tégedet esmeretes Leventát (445/39).
meg tészek (272/29), tettek-meg (267*/13/14);
~em (330/1676), meg tészem (238/78), megtevéd (445/54), meg tette (114/519), Meg tette (92/307, 330/1522), tette meg (330/848), megtették (330/538). — tegyük meg (342/24), tégyük meg (336/28).
megtétetvén in (1)
A szentencia ~: miután az ítéletet meghozták.
Végre ~ rá a’ szententzia, Felhozza a’ setét tömlötzből Lídia (330/1611).
megtetéz i (1)
Vmi tetejénél magasabbra jut. Majd mikor a’
Frantzról győzödelmet hoztok, … Azonnal
hattyúi szárnyamat felvészem, Pindus’ kőszá-lait véle ~em (267/244).
megtetézhet i (2)
Vmi tetejénél magasabbra juthat. Jer! Ma-gunknak fűzzünk szárnyakat, Hogy ama’
bértzes kőszálakat Megtetézhessük azokkal (451/3, 255/3).
megtetézni in (1)
Nyilakkal ~: vmi tetejénél nyíllal magasabbra lőni. Hol a’ fák tsútsát nyilakkal ~ nem lehet (413a/646).
megtetéző in (1)
Vmi magasságát túlszárnyaló. Szárnyas ló vagy, ’s a’ bértzeket és magas kősziklákat Meg tetéző szárnyaidon hordod a’ Poétákat (358/4).
megtetszik i (6)
1. Tetszeni kezd vkinek. Itt a’ vad Faunok’ ir-toványi Megtetszenek: Az ősz Dunának szép leányi Itt fördenek (294/6). 2. Meglátszik, ész-revehető. Beh ~, hogy nints Pápa már a’
Vaticanomba (314/34). Mi tehát kívánjuk mind edgyező hanggal, Hogy élj vígan ez újj Seniori ranggal, Semmi hijánosság rajtad meg ne tessen (233/51).
Megtetszik (309/112), Megtetszett (306/192).
— meg tessék (210/59).
megtévedt in (1)
Célt tévesztett. Országom’ minden virági A’
szerelmest észre vették; Meg tévedt tüzét ne-vették (148/31).
megtévén in (1)
A tiszteletet ~: miután megtisztelted. Azt mi-helyt meg látod köszöntsd még messzire Horvátoth ... Meg tévén e’ tiszteletet, menj bé (111/5).
megtiltani in (1)
Tilalmat elrendelni vmire. Nem elég a’ bűnt ~, hanem a’ bűnnek eszközeit kellene eltörleni (330*/173/7).
megtiltó Ö: nézés~.
megtiltott mn (2)
Tilalom alatt álló. Ádám sem evett jobb ízűt A’
meg tiltott almából (169/164).
~ (238*/147/4).
megtisztel 911 megtud
megtisztel i (8)
1. Kifejezi tiszteletét vki iránt. Már mennem