lektika 1. lectica
1. Gyullad. Én meg az édes Múzsákhoz szítok mindennél jobban Kiket halálból szeretek ’s
tömjénem nékik ~ (413a/1031). 2. Villám le-csap. Jupiter is mikor esőzik leg-jobban Lán-gozó villámja mindég akkor ~ (380/66, 196/
68). 2. Szemein lángok ~nak: szemei csillog-nak. Felderült ajakán friss rózsák nyitának, Szemein idegen lángok ~ának (330/2044). 3.
Vkinek lelkében hirtelen harag támad. Kína-imra emlékezem Haragom még se ~ (196/68).
~nak (56/37, 202/37, 443/91).
Ik: el~, fel~.
lobbanó Ik: el~.
lobbant1 i (2)
Gerjeszt. Tüzet ~anak ajakok ágyáról, ’s Tal-pig fel gerjednek eggy két tsókotskától (238/
43).
Ik: el~, fel~, meg~.
lobbant 840 locspocs
lobbant2 in (2)
Felgerjedt. Többet akart a’ látásnál Már a’ ~ Appetit (231/144).
Ik: fel~.
lobbantat i (1)
Felgerjesztet. Ah olvastam ortzátokonn azt a’
hév indúlatot, Mellyet az igaz szeretet azokba lobbantatott (241/8).
lobbantatván in (1)
Gerjesztetvén. Orrán, szájján forrtak a’ mé-reg’ tajtéki, És újabb lángoktól ~ erre (330/
845).
lobbantván Ik: fel~.
lobbanván in (1)
Feltüzelve. Lobbanván ez is miatta Márs’ vi-téz szikrájitól (317/10).
Ik: fel~.
lobog i (8)
1. Élénken ide-oda lebben, leng. Az apróbb Zászlók is ~nak szép sorral (330/1229). Lobog fején a’ kokárda (114/537). 2. Tűz fel-fel-csapó lánggal ég. Lobog a’ gyász tűz! (459/
10)
~nak (82/32, 256/30), ~a (452/59), ~tak (306/
200). — ~janak (268/168).
lobogó mn/fn (4)
I. mn 1. Lengő. Szép dolog marsolni dob ’s trombita szóra! Mikor a’ ~ zászlók’ árnyéká-ban Megy a’ Magyar egymás’ hív pajtásságá-ban (267/229). 2. Lángoló. Szemeid’ szép ra-gyogása Lobogó hajnali tűz (265/6).
~ (403/9).
II. fn Zászló. A’ Katonaságot visellt Bordáts, Sziget’ Lobogója előtt katonáson iget (330/
146).
lobogtat i (6)
1. Úgy mozgat vmit, hogy lobogjon. Ki üté Zászlóját a’ had véres attya, Az irtódzás ször-nyű szelin lobogtattya (192/2). 2. Mutat. ’S a’
szép Tavasz felette Kék kárpitot ~ (373/82).
~ja (217/42, 260/2, 405/18), lobogtattya (204/
42).
lobogtatván in (1)
A hajnal rózsaszín fáklyát ~: a hajnalban piro-sodó ég alja. Már a’ hajnal ~ alól rózsa szín
fáklyát, Fel-szedte szemem héllyáról az álom édes mákját (162/125).
Locke fn (2)
Családnév. John ~, angol filozófus (1632–
1704). A’ Léleknek természetét magyarázgat-ja Lockal (111/24).
Lokkoktól (111/82).
loccs-csepp fn (1)
Esőcsepp. Borong tolong a’ kedvetlen Őszi felhő és szűnetlen Bugyognak lotts tseppjei (389/76).
loccsint i (1)
Loccsant; úgy önti a vízben szétkevert élesz-tőt, hogy az loccsan. Élesztőt loccsintnék be-lé, Domborúbbra dagadna (169/99).
lócsere fn (1)
Az alkalmatlan ló (Pegazus) lecserélése. Ló-tsere (358/cím).
locsog i (1)
Beszél. Pernahajder az Apátok, Lotsogtam már eleget De nintsen resultatuma (92/277).
locsol i (1)
Locsolja a gégét: bort iszik. Miért a sövény is úszkál itt a borba, Hol vette ez ennyi sok uri vendégét, Kik dosztig lotsolják a spongyia gé-gét?! (340/4)
locsolni in (3)
1. Ismételten folyadékot önteni vmibe. Ha tudsz a’ tűz közzé olajat lotsolni, A’ jámbor esetén tudsz vigan tombolni (453/239). 2. Tor-kot ~: bort inni. Árpád nem szégyenlte lotsolni a’ torkát, Mert még maga hívta innya Hubát, Horkát (248/31). 3. Álommézzel ~: elálmosí-tani. Éris ... Álommézzel kezdi Izráelt lotsolni, Izráelt a’ Bőgőst, kit altató méze Mindjárt a’
legméllyebb álomra ígéze (330/1020).
Ik: el~.
locsos-pocsos mn (1)
Esős, nedves, sáros. Lottsos pottsos minden napja Komor a’ Bőjtmás’ honapja (389/4).
locspocs mn (1)
Esős, nedves, sáros. Bártsak meleg napfény volna, Vagy kemény télre hajolna Már ez a’
lotts potts idő (389/83).
lóding 841 lop
lóding fn (1)
Tölténytarsoly. Ki egyszerre hordtál Verbőtzit
’s Lódingot, Vedd kedvesen tőlem e’ szál roz-maringot (266/45).
lódul i (1)
Gyorsan terjed. ’S az szelek szárnyán a’ tűz-vész katskaringozva lódúl (413a/849).
lódulhat Ik: le~.
lófő fn (1)
Festett lófej. Virgilius említi ... és Horatius a’ Diva triformist: mert három fejjel festették;
közbűl állott a’ leányfő, jobbról a’ ~[,] balról pedig a’ kutyafő (330*/165/10).
lóg i (2)
1. Függ. ’S mint félérésű tzitrom hintálva tu-lajdon Terhe’ nyomásától, ~g, a’ nagy semmi-nek ágán (348/28). 2. Csüng. Eb ugatta kis Scythája, Magamnak is hogy reája Néztem,
~gott a’ szügyem (114/923).
lóganéj fn (2)
A ló ürüléke. Ez eggy ~on nőtt pöfeteg, Melly-re tekínteni a’ szemnek viszketeg (254/13).
ló ganéjonn (61/13).
lógó in (1)
Lehorgasztott fej. Lóggó fejével a’ versnek tactusára bóllogjon (310/14).
lohad Ik: le~.
lohadt in (1)
Keménységét vesztett, lapos. Lohadtt mellyén tsomó ruhák tekeregnek, Mellyek köztt elher-vadtt tsetsei fityegnek (330/233).
lóhát fn (3)
Lóháton, ~ról: lovon ülve. Mindenik magával szép népet vezetett, Melly zászlója alatt ~on léptetett (330/164). Még ~ról is játszik a’ Dá-mákkal, Múlattatván őket sok elmés tréfákkal (330/143).
~on (114/727).
lóhere fn (2)
Vörös here; takarmánynövény. Tavasszal vess el It a’ nedves barázdába (413a/226).
In (397a/984).
lokáj l. lakáj
lomb fn (6)
1. A fa leveleinek összessége. Halld csak,
Lil-lám! Mi bágyadtt szellő Sohajtoz fenn az ága-kon, Nézd mint ingatja a’ zőldellő Levélt a’
gyenge ~okon (446/12). 2. Szőlő levelei. — tépd le ~jait, mesd meg veszszeit késsel (413a/911).
~ok’ (397a/364), ~ja (327/45), ~okat (413a/
947), ~okról (380/11).
Ö: fa~.
lomha mn/fn (6)
I. mn 1. Nehézkes, lusta mozgású személy, állat. Ki dolgos, ki ~; ki tüzes, ki hideg (454/
341). Előttem a’ Lajhár friss játékot tészen, S e’ leglomhább állat, vídám’ s virgontz lészen (330/1914). 2. Tunya, lusta. Az én lelkem ...
most ~, ’s hernyó’ módjára Mászkál a’ fanyar bánaton (426/37).
~ (397a/947), Lomhává (428/92).
II. fn Nehézkes, lusta mozgású személy. Tő-led még Felhevűl a’ ~ is. ... Bort igyunk hát illy’ hidegben (318/76).
lomozó mn (1)
Lomozó: dérlepte. Keletről fú a’ szél — az Éj-szín haboknak Tseppjei ~ szárnyáról tsorog-nak (313/32).
lompos mn (3)
Borzas, gubancos. Meg nézetem tehát Mú-zsámmal fejedet. ... Tsak elől is vólna eggy ke-veset ~, Hordhatná a’ nyájba az első kolom-pos (254/41, 61/43). ’S berzenkedő szárnyaik-kal Űzik a’ ~ kuvaszt (397a/316).
London fn (5)
Helynév. 1. London városa. Fókákkal pereg-nek ~’ tört tornyai (313/44). 2. London utcája:
a város népe. A’ ~’ útszája, a’ Húron’ pos-ványja A’ jövendő boldog életet kívánja (454/
345). 3. Anglia kormánya. Régen azt tehetnék földünk több részével, A’ mit most ~ tesz Gán-ges’ mellyékével (454/508).
, ~t (337/272), ~ban (330/533).
lop i (3)
Más tulajdonát a tulajdonos tudta nélkül jogta-lanul elveszi. Nézd a’ barna népet forró ho-mokjain, Vagy hever ’s éhezik a’ Paraditsom-ba, Vagy koldúl, vagy ~, öl, prédál alattomba (313/116).
~ott (114/792, 152/2).
Ik: el~, le~, meg~.
lopás 842 lovas
lopás fn (3)
Az a cselekvés, hogy vmit lopnak. Kezét Merkurius frissebbre drotozta ... Azért tudta vinni a’ ~t annyira Azért ragad minden enyves ujjaira (26/41).
~om (152/6, 370/8).
lopint i (1)
Lop, csen. Egykor, hogy a’ köpűből Mézet ~a Ámor, Megcsípte őtet egy Méh (370/2).
lopó fn (2)
Mindkét végén nyitott, egyik végén kiöblösö-dő eszköz, amellyel bort szívnak ki a hordó-ból. Haragszik a’ gyermek Bakhus a’ hordó-ba, Míg eggy részét ki nem szedik a’ ~ba (199/62, 87/42).
lopogat Ik: le~.
lopótök fn (1)
Lopó. Jaj lesz! Ha a’ tele szívott ~ök’ Kortya-ival lesznek Voltérfők sok tökök (219/51).
lopott in (1)
Elcsent. Bolinbrok ’s Lyttelton baráti valának A’ Lopott Buklinak, ’s elmés Irójának (382/
28).
lopva in (2)
Titokban, észrevétlenül. Míg Ferkó egy lészán pihenteti magát, Ketté metszik ~ a’ gatya-madzagát (330/1712).
~ (185/141, 391/14).
lordrespublika fn (1)
Úri köztársaság. Te ki koronáson űzöd a’ ti-rannust, Lord-respublikában tartod a’ britan-nust (337/250).
Lorétom fn (1)
Helynév. Loreto, adriai kikötőváros, híres búcsújáróhely. És majd el haladván öblét Ad-riának, ~ba gyetyát szentelt Máriának (96/8).
lószar fn (1)
A ló ürüléke. Blatowszki ló szarrá leve, Mint a’ milyen volt eleve (114/774).
lótós fn (1)
Lótusz. Osztán nem tsak eggy eggy nemek van az erős szilfáknak A Lótósnak, az Idai Ciprus-nak, ’s Fűz fáknak (413a/607).
Lotsperdi fn (1)
Családnév. Ez a’ ~ is, az ebágyról esett, Mit
tesz? Miért jött ide? Nálunk mit keresett?
(330/1127)
lottyan i (1)
Fara egyet ~: egyet fingik. Horgas lába tittyen-tottyan: Sovány fara eggyet ~ (339/4).
Ik: be~.
lotyogtat i (1)
Lotyogtatja magát: döcögve megy. Utánna nyíretten lotyogtattya magát Egy német ruhá-bann puhálkodó Bagát (82/3).
Louvre fn (1)
Helynév. A francia királyi palota. Kelj fel és Sasoddal tétesd fel végtére A’ hármas liliom tzímert a’ Luvrére (337/142).
lovacska fn (2)
Ló. ’S a’ két lovatska is abrakot kaphatott (330/1828).
lovatskát (358/15).
lovaglani in (1)
Lovagolni. Már a’ nádat elvetettem, Mellyen véled hajdani Gyermekkorunkban szerettem Fel’s alá ~ (401/11).
lovagló fn (1)
Lóháton ülő, és így haladó személy. Szedd fel a’ Pontusi pusztán ~kat (337/239).
lovagol i (2)
Lóháton ülve viteti magát a lóval. Bongorfi egy dísze a’ Magyar Hazának Lovaglott előtte Kapos’ zászlójának (330/122).
~ (313/82).
loval i (1)
Vmire biztat. A’ dühödő Frantz nép országi-mat égeti tűzzel, ’S rám gonoszúl több-több népet a’ hadra ~ (259/442).
lovas mn/fn (5)
I. mn 1. Lovas nép: lovas katonákból álló ala-kulat. Spanyol sorompónak nevezik ... mellye-ket a’ Gyalogság’ elibe szoktak hányni, hogy a’ ~ nép el ne gázolhassa azt (330*/180/3). 2.
Lovon ülő emberekből álló csoport. Kinek tzafrangozott hintó-szánja megett Pompáson vezérli a’ ~ sereget (330/136).
II. fn 1. Lovon járó és harcoló katona. Pernyé-in tapod a’ fene győző ’s a’ deli várost Dü-börgő körömmel verdesendi a’ ~ (327/12). 2.
Ló; a ló fejéhez hasonló sakkfigura. Springer,
lovász 843 lucskos német szó, ... nem jobb és tsinosabb neve
vol-na é Lovas vagy Huszár (330*/154/6).
~sa (238/17).
Ö: négy~, hat~.
lovász fn (1)
Lovász Pelops: lovakat nevelő, velük verseny-ző Pelops. Ki nem szólt Hilás gyermekről, La-tona Délusáról, Hippodámról ’s ~ Pelops Ele-fánttsont válláról? (413a/1111)
lő fn (12)
1. Élőlényt lövedékkel elejt. Most líneán lö-vik rakásra, Kit buzogánnyal ütétek agyba (418/63). 2. Lőfegyverrel folyamatosan löve-déket bocsát vkire. Rajta űljetek fel, ~jjétek, vágjátok! Ha mi megverhettük, ti mért ne tud-nátok? (267/215) 3. Salvét ~: üdvlövést ad le.
Legfőbb tanátsosné egy Salvet-et löve (239/
190). 4. Vki felé irányít vmit. Ah, mikor szűz pillantása, ’s elevenebb katsintása Kétszer az enyímre ~tt! (447/45, 134/45) 5. Villám le-csap vhova. Minthogy a’ Jupiter szaggató menyköve Vastag alkotmányán keményeket lö-ve (52/6).
~nek (215/4), löve (55/26), ~ttem (239/205);
lövék (322/39), ~tte (213/36). — ~jje (330/
1960).
Ik: agyon~, be~, bele~, el~, ki~, meg~, rá~.
lökődik i (1)
Vki által vhova taszítódik. Sokszor a’ tenge-rek’ méllyére ~ (454/481).
Ik: ki~.
lökvén Ik: meg~.
Lölle fn (1)
Helynév. Az áldott Országba Somogyba béé-re, In egy Státiót tsinálván magának (330/35).
lőre fn (2)
Silány bor. Októbert olly formán bíztatja elő-re, Hogy nektár lesz a’ bor, és máslás a’ ~ (199/4, 87/4).
lőtt Ik: meg~.
lőve Ik: be~.
lövell i (2)
Lövedéket kilő. Ez az a’ Gibraltár, ez az a’
Tzitadell, Mellyre minden bombit haszontalan
~ (191/28, 55/28).
lövellt Ik: ki~.
lövés fn (1)
Jehova nyilának ~ére: Isten akaratából. Jeho-vának Sujtoló kezei rá sullyosodának. Végre
~ére halálos Nyilának Lelkét híven viszsza ad-ta Jó Urának! (222/53)
lövöldöz i (4)
1. Lőfegyverből többször egymás után lő. Sőt a’ kiknek nagyon kemény a’ zúzzájok, Baka-mangaléttal ~zön rájok (330/1962). 2. Érzel-met kelt. Tompán ~ Ámor, A’ Grátziák alélnak (319/8).
~ött (204/36, 217/36).
lövöldözni in (1)
Közösülni. Bájoló szerszámmal úgy megigaz-gatták, Hogy megint bé kellett ~ menni (239/
215).
lövöldözött in (1)
Megkörnyékezett. De még is látom, hogy a’ ~ Szívek sem keresnek írt a’ Dámák között (330/1967).
lövöldözvén in (1)
Pillantással ~: csábítgatva. Chloris az Ifjakat sebes pillantással Sűrűn lövőldözvén, hullatta rakással (330/1398).
lövött Ik: le~.
Lu fn (1)
Helynév. És itt, hol nagyot szűlt a’ ~’ tarto-mányja, ... Egy nagy Bőlts már szinte a’ sírba költözött (454/577).
lucfa fn (1)
Lucfenyő. Plántákról nevelkedik a kemény mogyoró fája, ... a’ Tengeri veszélyeket meg-látándó Lutz-fákkal (413a/593).
Lucifer (lat) (1)
Hajnalcsillag. Foszfor, görögül Phoshorus, deákul ~, magyarúl Hajnaltsillag (330*/197/
8).
lucskos mn (10)
1. Nedves. Nézd! — a’ fűvek’ lútskos harmat-ja, Nézd, még mostan sem száradt fel (130/
21). Még akkor is lutskos vala a’ ruhája (202/69). 2. Izzadságban fürdő. A’ lutskos pa-rasztok surtos képpel járnak Neki neki mennek a’ teli zsajtárnak (87/31). 3. Vízben történő.
Bár akármint próbálgatá, De el nem távoz-tathatá Még is e’ lutskos halált (114/258). 4.
lúd 844 Lyttelton Lucskos körte: túlérett, szotyós körte. Mint a’
lutskos körtvély, magokba könnyeznek (239/
111). 5. Lucskos munka: mocsokkal járó tevé-kenység. Györnyörű munka ez, ha szinte lutskos is (199/679.
lutskos (199/51, 219/45, 231/447, 413a/159).
lúd fn (4)
Úszóhártyás lábú, nagy testű, hosszú nyakú háziszárnyas. Lájéké meg öltünk tyúkot ~at, kappant, Bor is vót, de abba a’ mi szemünk koppant (340/13).
Lúd (397*/76/6), Lúdak (397a/313, 413a/135).
lúdgége fn (2)
Csigatészta. Lúdgége névvel nevezik a’ Duna’
két mellyékén a’ tésztának azt a’ nemét, a’
mellyet a’ Tisza körűl tsigának hívnak (330*/
144/1).
It (330/224).
luftballon fn (1)
Léggömb. Tarka Luftballonok! Lebegő árnyé-kok! Gyermekségből támadt fényes buboré-kok! (194/41)
lugas fn (7)
1. Rácsszerűen kiképzett és kúszónövényekkel