lektika 1. lectica
II. ksz Ellentétes mondatokban. S bár dere- dere-kán viselé az erős Hadak Istene’ búsúlt
1. Darabokra tör. Sokat segít Szántóföldjén ki gereblye fogával Megtöri a’ gyáva rögöt
megtisztel 911 megtud
megtisztel i (8)
1. Kifejezi tiszteletét vki iránt. Már mennem
megtudhat 912 megül
megtudhat i (2)
Tudomást szerezhet. Hogy megtudhassuk az essőt, héséget ’s hideg szelet Maga Jupiter előre rendelt bizonyos jelet (413a/358).
tudhasd meg (413a/782).
megtudhatni in (1)
Tudomást lehet szerezni. Hasonlókép’ az essőből bizonyal meg tudhatni, Hogy tiszta időt és fényes napot mikor várhatni (413a/400).
megtudni in (1)
Tudomást szerezni. A’ nedves Auster mivel lá-togat, A’ Napba lévő jelekből könnyű mindezt
~ (413a/466).
megturkál i (1)
Földet meglazít. Maga a’ főld bő nedvet ád a’ plántált olajfának Ha fogával meg turkál-ják a’ bé horpadtt kapának (413a/973).
megújít i (4)
1. Megismétel. És a’ mely koszorút akkor ott kötözött Azt meg újjította a’ Törökök között (78/32). 2. Felfrissít. Újítsd meg hűs záporod-dal Őtet, óh kegyelmes Ég! (397a/1049) — Úgy van: az ellankadtt virtus Megújítja erejét (368a/146). 3. Megment. Ha a’ Halál szörnyű árnyékába esünk, Fényével meg újjít a’ Jésus Jésus jegyesünk (222/12).
megújít(a)ni in (2)
Felfrissíteni. Ha belsőrészem’ hevítni Kezdte a’ szikrázó Rák: Megtudták mindjárt újjítni A’
híves Etéziák (425/7).
megújjítani (238*/144/4).
megújíthat i (1)
Felfrissíthet. Híven apolgassad kis unokáimat, Így újjíthatod meg el múlt napjaimat (210/108).
megújul i (2)
Megfiatalodik. Ősz haja tündöklő bársonnyá barnúla; Szíve benn repesett, teste megújúla (330/2046).
megújúla (330/1589).
megújulás fn (1)
Felfrissülés. Az esső után való köz megújúlás (397*/76/20).
megújult mn (4)
1. Kipihent. A’ lenkedtt Arató ledűl izzadtt
fő-vel, Hogy majd dolgát kezdje megújjúlt erővel (380/6, 84/12, 196/12). 2. Ismétlődő. Új do-bogást kezd szívembe A ~ félelem (460/154).
megújra hsz (3)
Ismét. Mert tán bizony ~ Titokba ’s esme-retlen’ Jár ő közöttetek most (185/93).
~ (185/96, 259/643).
megun i (2)
Kezd unalmasnak találni vmit. Serteperthy Uram azon kezd pörleni, Hogy ő az asztalnál megúnt vesztegleni (330/696).
meg unnya (3/5).
megunhat i (1)
Unalmasnak találhat vmit. Lelkem addig lé-telét meg nem unhatja (109/7).
megunt in (5)
1. Végleg megelégelt. Minden megúntt hely véled is Szintúgy tsupa Únalom (208/47). 2.
Magát ~: helyzetét unalmasnak érző. Adnak é a’ magát meg-únt természetnek Újulást, a’
mellyek ezekből születnek (197/49).
meg unt (210/46), megúnt (389/118), meg úntátok (68/6).
megunván in (4)
Megelégelve. Márs megúnván a’ hartzoknak Orrprüszköltető porát Elhagyá a’ bajnokok-nak Vérbe fördött táborát (368a/1).
megúnván (244/21), meg unván (2/4), Meg únván (330/1651).
megúsz i (1)
Épségben átél vmit. Ha egy ősz az örök gyil-kolást meg uszta ’S Fonnyadt éltét nyóltzvan esztendeig húzta Kérdjétek meg tőlle valyon valójába Élt é? (453/125)
megúszván in (1)
Vmit ~: vmin szállva. Mint mikor a Tátra kő-sziklás bértzéről Sűrű felhő száll le Karpatus’
széléről, ’S az aetert ~ a’ felszél’ szárnyain, Másikba ütközik Mátra kőszálain (267/75).
megutál i (1)
Utálni kezd vmit. Útazó, így értvén a’ halál jóságát, Ne utáld meg igen hasznos barátsá-gát (213/94).
megül i (4)
1. Lovon ~: biztonságosan ül rajta. Merőn meg űl rajta vitéz Leventája (256/21, 82/23). 2.
megülni 913 megvan Ünnepet ~: részt vesz az ünnepen. Ez
ajánlá-sodat nagyra is betsűlöm, ’S öröminnepedet magam is megűlöm (306/178). 3. Helyet el-foglal. Músák! Kik e’ várnak allyát megűltétek, Elbuggyantt elmémet, kérlek, se-gítsétek (313/51).
megülni in (1)
Névnapot megünnepelni. Pedig Kata neve azt meg érdemlené, Hogy a Kalendárjom ve-ressel festené, Hogy így mint Innepet meg le-hetne űlni (340/27).
megüt l. guta
megütközik i (7)
1. Ütközetbe bocsátkozik. Néped a’ sírig fog követni tégedet, Hartzra kél éretted, ... ’S a’
halál pázsitján bátran megütköznek (337/156).
2. Vmibe beleütközik. Vízözön ... Most kataraktaként bőg a’ bükkök között, Mellyekbe nyargaló árja megütközött (306/100). 3. Eny-hébb megbotránkozást érez. Meg ne ütközze-tek, ha illy nagy ügy felől, Egy alatsony példát merek hozni elől (454/261). 4. Meglepődik. Bé mentem a várba a’ hol meg ütköztem Mert sok kintsek között majd el tévejedtem (9/13). 5.
Fény visszaverődik. Nem mozdúl semmije, tsak a’ boktétája, Mellynek kótsagtollból kö-tött szála között Az arany boglárba a’ fény meg ütközött (256/24, 82/26).
megütközött (397a/878).
megvakar i (1)
Testrészt megdörzsöl, megkapar. Orrát ’s fejét ~á Pszikharpaksz bosszusággal (114/63).
megvakít i (2)
1. Vakká tesz. Morzsalopóhoz megy azzal, ’S hozzá tsapván eggy halmazzal Tsak nem meg vakította (114/811). 2. Fény elvakít. Húzd öszve, ’s tsak félig nyijjon pislogó szemed-fénnye Hogy Mennyei ditsősségnek meg ne vakíttsa Fénnye (162/56).
megvakulva in (1)
Nem látva. Megvakúlva, siketülve, Szándé-kom’ kórmányán űlve Kergettem a’ drága Jót,
’S a’ révnél törtem hajót! (443/69)
megválik i (13)
1. Hosszabb időre v. végleg elszakad vkitől, vmitől. A’ halász búsabban vált meg
kunyhó-jától Másnap, mint a’ kalmár Neptún’ orszá-gától (202/143). Ah te irgalmatlan! Így válsz meg hát tőlem’ Így akartál szökve futni el elő-lem? (268/69) 2. Lemond vminek a birtoklásá-ról. Megválok javamtól, éhezek, koplalok, Ha a’ szükség arra viszen, meg is halok (268/85).
~ok (397a/387), meg válunk (63/15), váltok meg (241/17), meg vála (222/22), meg vált (256/38), meg váltam (241/15), fogsz megvál-ni (208/98). — ~nék (423/3), meg válnék (184/3). — váljunk meg (297/27).
megvall i (12)
1. Őszintén feltár, kinyilvánít vmit. Megval-lom, bár szégyenemre, Szíved’ olly heven sze-rettem, Hogy midőn azt megvetettem, Véltem, a’ halál jön rám (324/33). Valld meg, kérlek, kedves Lélek! Még szeretsz é? (276/1) 2.
Őszintén megmond vmit. Az igaz, barátom!
~om hogy szégyen, Mikor egy Gavallér illyenekre mégyen (268/49).
~om (267*/19/2, 309/79, 324/41), Megvallom (208/58, 309/89), meg vallom (73/21, 245/13).
— meg valld (157/26), Vallja meg (431/43).
megváló mn (1)
Megváló csók: búcsúcsók. Mégyek már: En-gedd meg, kedves Kincsem, Hogy ~ csókom’
szádra hintsem (295/2).
megváltani in (1)
Megszüntetni. Óh, mért nem hagyod vérem-mel Lántzát felolvasztani, ’S minden könnyét száz gyöngyszemmel, Óh rabló! ~ (443/116).
megvan i (23)
1. Létre jött, elkészült, bekövetkezett. ’S Ha ~ késő már gondolni másképen. Előbb kellett vólna megbánnod (176/92). 2. Nem pusztult el, nem fogyott el. Míg az eszköz ~, addig ker-gessünk tzélt, ’S a’ ki a’ tzélig ért, az nem hijába élt (454/667). Ti pedig, a’ kiknek még meg van éltetek, E’ hartznak mezején szeme-sek légyetek (215/153). 3. Megtalálható, nem hiányzik. Meg van az is Hazánkba’ már, Hogy pénzért az ökör ’s szamár Azzá leve, a’ mi nem (114/795). 4. Vki elért, megtalált vmit.
De hálá az Égnek! ~ a’ mit kértem, Megvan;
Személyedet mivel megesmértem (235/19–20).
5. Végbe megy. Tér[j] vissza, ne szegd meg már tett fogadásod Mert tudod, hogy meg volt
megvár 914 megvét a’ kéz bé adásod (57/12).
~ (267*/12/7, 278/35, 330/1501, 397a/343), Megvan (330/727, 337/97, 338/29, 454/545, 657, 658), meg van (92/141, 155/47), ~nak (259/242), vala meg (330*/177/9), megvoltak (330*/166/4). — meg vólna (254/44).
megvár i (2)
1. Addig vár vkire, míg utól nem éri. Várjatok meg, Áldott Angyalok, várjatok Én is Komá-romba mégyek utánnatok (290/23). 2. Addig vár, míg vmi meg nem történik. És lelkem’ e ditső helyekbe’ Várjátok meg: mert meghalok (303/8).
megvarázsol i (1)
Elbűvöl, elvarázsol. Ah! a’ Lilla’ mennyei szí-ve, Orczája, a’ Kellemek míszí-ve, Megvarázsolta szívemet (431/21).
megvárni in (1)
Addig várakozni, míg vmi megtörténik. Csak hogy mit izennek alól, meg kell várni (239/141).
megvarr i (1)
Varrással elkészít vmit. Sok szegény Varrónék jó bizodalomra Megvarrtak húsz-harmintz fő-kötőt potomra (330/1808).
megvehet i (3)
1. Pénzzel megvásárol. Ember ennek fávorá-ból Várat, pendelt meg vehet (317/219). 2. El-nyerhet vkit. Le mondok a ditsősségről, bár szeretem, Csak hogy ezen Rozikámat meg ve-hetem (184/38).
~em (423/38).
megvehetetlen mn (1)
Elfoglalhatatlan, bevehetetlen. ’S hogy Mán-tua’ vára nem ~ (337/385).
megvénhedt in (1)
Megöregedett. Mint a’ meg vénhedt fa, a’
mellyet nevele A sűrű erdőnek árnyékos ke-bele (214/1).
megvénülés fn (1)
Megöregedés. Jobb az égbe menni éltünk reg-gelébe, Mint a’ megvénűlés komor estvéjébe (213/80).
megver i (7)
1. Átkozódásban: isten, ég csapással sújt vkit. De megvér a’ magyar névért a’
Magya-rok’ Istene! (259/514) — Hát olly bűn a’
gyengeség, Hogy ~né azt az ég? (443/24) 2.
Legyőz. Verjük meg győzödelmesen, Hogy ha-za egy se’ mehessen Épen fegyverünk elől (114/473).
meg-vér (267*/19/16); meg verem (238/67), Megveri (203/38). — Verjük meg (114/471).
megverhet i (1)
Legyőzhet. Ha mi ~tük, ti mért ne tudnátok?
Rajta! Tsak menjetek, Fijaim, ellene (267/216).
megvervén in (2)
Legyőzve. Ebből fog származni ama’ nagy Vi-téz is, Ki … Megvervén a’ rabló Frantzok’
ármadáját, Ledönti e’ kevély nemzetnek dagá-lyát (259/377).
meg vervén (267*/12/5).
megvesz i (5)
1. Megvásárol vmit. Majd minden Kalmárok Bankróttokká lettek, A’ kik sok jegyruhát előre megvettek (330/1812). 2. Várat elfoglal, be-vesz. Gr. Nádasdi Ferentz, Fő Vezér … Ő vet-te meg Svájdnizot, Boroszlót (267*/18/3). 3.
Szívet meghódít. Be’ vidám életem volt régenten! Mikor még a’ márvány szívet is megvettem Egy szótskán, egy kurta kompli-menten (206/3). 4. A hideg ~ vkiben vmit: ál-lapota leromlik. Megvette a’ hideg már benne az ikrát, Vén üszög a’ Madám, nem vethet már szikrát (330/629).
meg vettem (238/81).
megvész i (1)
Vkiért ~: bolondulásig szereti. De bár ő már-vány légyen is Bár másokért megvesszen is, Nem tsügged nálam a’ remény (309/114).
megveszt i (1)
Megront. Míg Plutó jós[z]ágát nem közlé em-berrel A Míg meg nem vesztett sokat édes szerrel (5/2).
megveszteget i (1)
Megront. Tsupán Dorottyának kóválygott a’
feje, Kit ~ett az Éris’ mételye (330/900).
megvet ~ megvét i (34)
1. Erkölcsileg hitványnak tart vkit, vmit. Mit nyér hát, ki mindent meg-vét oktalanúl? Őtet is meg-veti minden: ’s kárán tanúl (194/33). 2.
megvétel 915 megvidító Vkit másért ~: elhagy. Valld meg, kérlek,
ked-ves Lélek! Még szeretsz é? Engem másért, míg csak élek Meg nem vetsz é (276/4). Téged má-sért, míg csak élek Meg nem vetlek (276/11).
3. Szellemileg értéktelennek tart vmit. Az Üress agy megvét mindent, ha nevettet Komoj elmélkedést és mélly lelket, tettet (382/13). 4.
Értéktelennek tart vmit, nem törődik vele. És a’ kinek szép tüzével Ha magam’ ketsegtetem, Bíztomban minden kintsével A’ világot meg-vetem (331/28). Ez az a’ Jóltévőnk, mellyet ha
~ünk, Életet hazudó halál lesz életünk (225/67). Bolond ki azt véli hogy jól Szeret, ha mindent meg vet (156/12). 5. Nem vet meg vmit: elfogadja. Ha egyszer Rebeka ’s Mártha meg nem veti Zászlónkat, a’ többi önként is követi (330/981).
Megvet (324/32), meg vét (58/2, 194/2), meg-vetett (194/25), meg-vetett meg (186/48); megvetem (268/82, 423/39), meg vetem (219/67), megve-ti (309/36, 445/18), meg vemegve-ti (111/13), Megve-ti (443/138), veMegve-ti meg (148/68), megvetjük (267/137, 454/198), megvetettem (324/35), megvetette (305/45, 391/34), meg fogom vetni (219/42). — meg vetne (176/82); meg vetném (297/18). — meg vess (295/40), meg vessen (431/24); vesd meg (454/870), meg vessük (288/110).
megvétel fn (1)
Elfoglalás, bevétel. A’ Pendelbergi Vár for-májának és ~ének leírása (239/cím).
megvetés fn (4)
Erkölcsileg hitványnak tartott személy iránti érzelem. Felkevert mellyemben A szerelem, a féltés, A dühösség s ~! (460/117)
Megvetésed’ (208/35), meg vetéssel (25/26, 190/16).
megvetett mn (3)
1. Lenézett. Abban, gondolom, hogy semmi jussal Ellenkezni nem fogok, Hogyha én egy ~ virtussal Itt egy kőben helyt fogok (435/52, 304/52). 2. Elhanyagolt. Éreztessük vélek, melly súllyos a’ harag, Mellyet a’ ~ asszonyi szív farag (330/950).
megvethet i (1)
Elhagyhat. Én szeretlek Tégedet, Tisztelem jó szívedet Megvethetsz é? (276/7)
megvetni in (1)
Elhagyni. A’ te érző Szíved ~ nem akart, ’S ezen Ijjedésed tán Szerelmet takart! (143/47)
megvető mn (2)
Lenéző, becsmérlő. A’ nagy Világ a’ főbbek-kel Fel se vesz, és füstbe hagy, ’s Néz rád ~ szemekkel (280/19).
Megvető (206/14).
megvettetik i (1)
Vki ~: hitványnak tartják, lenézik. Ha kivall-juk, hogy szeretünk, Az ifjaktól megvettetünk (309/70).
megvettetve in (2)
Lenézve, kivetve. Az embernek igen kényes természeti, ’S magát meg-vettetve látni nem szereti (194/32).
~ (330/327).
megvetve in (5)
Kivetve, elhagyatva. Ah, minden Bóldogtalan A’ főldön ~ van! (443/160)
~ (290/13), Megvetve (237/40, 334/43), meg vetve (150/42).
megvetvén in (3)
Lenézve. Szerentse töbnyire a’ kurvát követi Mely a’ vént meg vetvén, az ifjat szereti (78/18).
meg vetvén (114/782), Megvetvén (188/21).
megvidámít i (1)
Jobb kedvre derít. Kegyelmes ég ... Ki el dűlt gyámolunk hellyett mást állítál, Bár meg keserítél, de meg vidámítál (214/102).
megvidámodva in (1)
Vidáman. A’ Lepkék megvídámodva, ’S önnön választásokon Soha meg nem állapodva, Lengnek a’ virágokon (397a/441).
megvidít i (2)
Jókedvre derít. ’S úgy vídít meg a’ bor, ha dé-lig hortyogva Fekszünk krápulába virradtától fogva? (197/59)
meg vidítja (146/12).
megvidító mn (2)
Jókedvre derítő. Drága Kintsem, Galambots-kám, Tsikóbőrös Kulatsotskám! ... Megvídító ortzátskádat, Tsókra termett kerek szádat, Ha a’ számhoz szoríthatom, Zsuzsiét, nem
megvidul 916 megzörget tsókolgatom (433/5).
megvídító (397a/1166).
megvidul i (2)
Jókedvre derül. Adja Isten, így szól, többször is, másszor is, Hogy így megvídúljon közttünk a’ komor is (330/356).
megvídúljon (397a/1175).
megvigasztal i (5)
1. Vki szomorúságát eloszlatja. Gyászra dűlt éltem’ hajnala: Bóldogságom’ szép Angyala!
Várhatom é valahonnan, Hogy megvígasztalsz újonnan? (312/20) 2. Jókedvre derít. Kérem az egész Asztalt Kit már Bakhus megvígasz-talt, Tőltsön bort poharába (308/47).
vígasztalod meg (259/226). — vígasztald meg (148/79, 324/29).
megvigasztalhat i (1)
Jókedvre deríthet. Két szép Szemetskék enge-met Megvígasztalhatnak magok (286/6).
megvigasztaló fn (1)
Jókedvre derítő dolog. Tsupán az örvendő Fársáng’ víg zászlója Lett az el-zsibbadt szív’
meg-vígasztalója (197/28).
megvigasztalt in (1)
Vigasztalást talált. Nintsenek rajt’ Indiának Néger vesztő gyöngyei, Hanem miliom anyá-nak Megvígasztalt könnyei (400/32).
megvilágosít i (1)
Felderít. Bíztatta Hazánkat ketsegtető képe Hogy már a’ Magyarok Napja is ki lépe ’s Rövid időnn fel hág egünk Dél pontyára ’s Meg világosíttya főldünket sugára (81/16).
megvilágosítni in (1)
Felvilágosítani. Erről méltó lesz tanúlatlan Olvasóimat a’ hely szűk voltához képest ~ (330*/200/19).
megvívni in (2)
Megküzdeni. Nem mehetek; tartóztatnak szent kötelek. Szívem gyengébb, mint meg tudna víni velek (423/34, 184/34).
megvivő fn (1)
Üzenetet továbbító személy. Sőt a’ jó hírt meg-vivő is gazdagon kapott (267*/13/3).
megvizsgál i (3)
Elvégzi vmi vizsgálatát. Dombos helyeken leszsz e jobb szöllőt rakni vagy téren, Azt
visgáld meg leg’ előbb is (413a/805).
meg vi’sgálja (111/25), megvisgállak (379/117).
megvon i (2)
1. Földet boronával ~: elsimít. Sokat segít Szántóföldjén ki gereblye fogával Megtöri a’
gyáva rögöt, ’s megvonnya Boronával (413a/
108). 2. Megtagad vkitől vmit. Sőt a’ tsóko-katis, mellyekről az előtt Haldokló Lelkemis mindjárt életre jött Megvonja már tőlem (176/73).
megvőlegényel i (1)
Völegényt kap. Megvőlegényellik árva nyo-szolyátok, ’S éh leányságtokot dosztig tarthat-játok (330/1945).
megzavar i (1)
Háborít. E’ tsalfa tündér bús örömmel Meg nem zavarta gondjait (247/30).
megzavarodik i (1)
Zavar támad vmiben. Már én nem esmérek magamra Megzavarodtanak érezésim (454 /754).
megzendít i (1)
Megszólaltat. Te zendíted meg Nevedre A’
másként néma lantot (307/73).
megzendül i (4)
1. Hangszer megszólal. Zendűlj meg hát Lantom! (337/353) 2. Énekel. Hattyúba szálltt lelkem síromra repűlne, ’S még egyszer a’
magyar dalra ~ne (306/164). 3. Hangot ad. Az erdő minden barlangtól Megzendűl és jajgat rá (397a/714).
Megzendűl (400/69).
megzendülvén in (1)
Megszólalva. Ismét megzendűlvén a’ húron a’
Minét (330/505).
megzilál i (1)
Megzavar. A’ Fösvénység, és a’ kevélység hagymázza A’ nyomorult ember lelkét hány-szor rázza Hát a’ bujálkodás, dühösség dagálja ’S a’ halál félelme hányszor meg zi-lálja (453/110).
megzörget i (1)
Zörgő hangot gerjeszt. Magok között meg zör-getik a’ fészkeket ’s leveleket (413a/417).
megzúdul 917 megy
megzúdul i (1)
Zúgni kezd. Ha szél támad, mindjárt vagy a’
tengerek feltolúlnak, Hánykolódnak ’s a’ nagy hegyek magoktól megzúdúlnak (413a/363).
megzúdulva in (1)
Hangosan. A’ főld dübög megzúdúlva (397a/677).
megy i (200)
1. Egyik helyről a másikra halad. Mikor a’ lo-bogó zászlók’ árnyékában Megy a’ Magyar egymás’ hív pajtásságában (267/230). Ahol ~!
— ah! mit látok? — Mezítelen! (139/62) 2.
Távozik, indul, költözik. Én ~ek; köztetek az Úr Lelke lakjon ’S mindennémű jókat fejetekre rakjon (217/139). Ám, maradj itt gyáva, ’s őltözzél szoknyába; Én a’ férjfiakhoz ~ek a’
tsatába (268/94). Olly Országba mért nem mégyünk? Hol nincs Despota (246/7). Jövel, Oh! Jövel, haljunk meg! Már ~ Lelkem ki felé (297/26). 3. Vhova jut, kerül. A’ mi menne más kutyába, Jobb ~ a’ magunk torkába (433/63–4). 4. Terület vmely irányban he-lyezkedik el. A’ Major’ bokros lápjában Ked-vekre őgyelgenek; Mellyhez nyár- és fűzbok-rokkal Árnyékozott róna ~ (397a/158). 5.
Folyamat, cselekvés bizonyos fokig jut elő-re. ’S ez a’ szép múlatság így mégyen előre Lármától szitokra ’s végre gyíklesőre (197/79). 6. Vmely állapotba, helyzetbe kerül.
Hol a’ Tiszteletnek űlvén hintajába Az Ér-demmel eggyütt ~ ditső Várába (188/26). Mi elrongyosodunk, mert prédára menünk, Oda alkotmányunk, hitünk, és mindenünk (416/15).
7. Megkezd vmely tevékenységet. Sok ellen-séget bátor szívvel vágni Nem retteg, hanem ~ míg tsak vége nintsen (29/17). Hogy ha pedig velek ez a’ közönséges Vitéz szembe szállni ~, nem elégséges (215/42). 8. Vkihez, vmihez ~:
vkihez, vmihez fordul. Verbőtzyhez ~ek: ti tán meg nem martok, Kik a’ Törvény léből moslé-kot habartok (245/47). 9. Vmennyire ~: elér bizonyos mennyiséget, értéket. Pedig az ő veszteségek Másfél százra se mégyen (114/881). 10. Működik. Úgy ~ majd gyom-runkba jól a’ concoctio, Ha mind dosztig esz-szük a’ bálba, a’ mi jó? (197/61) 11. Történik, folyik. Egyenes természet! hát rend szerént
mégyen, Hogy a’ ki mást éget, maga jeges lé-gyen? (196/59, 380/57) 12. Étel, ital vmi mellé ~: együtt tálalják. Minden Magyarságtól koppaszszon meg Jéna, Mikor klompér mellé
~ seres Lagéna (233/58). 13. Ital fogy. A’
bor nevetés közt ~en (154/37). 14. Imádság
szól vkihez. ’S imádsága csak te hozzád ~ a hajós embernek (413a/36). 15. Ide ~ a levél foglalata: ez a levél lényege. Rövideden ide megyen A’ levél foglalattya, Hogy mindenik Király legyen, Mivel Király magzattya (92/233). 16. Vmire ~: vmit képes tenni. Az igaz barátom! megvallom hogy szégyen, Mi-kor egy Gavallér illyenekre mégyen (268/50).
17. Vmire ~ vkivel, vmivel: vmilyen ered-ményt ér el vele. De nem sokra ~ünk az illyen vitézzel (268/48).
~ (45/5, 114/809, 128/19, 139/39, 142/15, 173/2, 233/48, 330/279, 382/3, 397a/351, 413a/437), Megy (154/25, 215/32, 238/100),
~en (25/27, 44/4, 225/139, 231/48, 358/51, 413a/670), mégyen (253/44), ~ek (251/30, 268/44, 330/793, 454/125), Megyek (219/69, 228/34), mégyek (212/100, 217/115, 219/33, 290/24, 295/25, 308/37, 309/49, 409/30), Mégyek (295/1), menek (325/8, 413a/459), mégy (126/35, 268/29, 318/11, 426/4), ~ünk (268/161), Megyünk (330/969), mégyünk (454/534), Mégyünk (257/178, 313/141), mennek (10/35, 56/54, 66/14, 68/16, 77/66, 84/5, 85/16, 114/987, 123/20, 192/17, 196/5, 197/16, 201/59, 202/54, 211/15, 238/20, 257/161, 330/925, 1001, 337/306, 380/9, 385/17, 454/617, 455/49), Mennek (317/194), menék (161/31), mene (78/27), méne (170/59), menének (77/100), mentem (112/13, 429/13), Mentem (236/35), ment (114/684, 149/11, 170/50, 185/17, 210/76, 217/59, 222/57, 228/5, 231/78, 267/21, 187, 267*/13/13, 330/1095, 687, 337/381, 1625, 413a/143, 428/88, 443/58, 453/142), Ment (96/14), men-tünk (239/145, 259/534), mentek (26/6, 210/69, 267/202, 288/20, 459/4, 4), mentenek (26/4), megy vala (330/553), mentek vala (326/6), fogsz menni (158/13), menni Fog (317/43), fogunk menni (199/112), fogtok menni (267/105). — mennék (139/91, 268/105), mennél (330/1064), menne (245/36,
megye 918 mehet 257/127, 288/76, 313/147, 326/26, 330/1974,
438/43), mennének (77/130), mentem vólna (161/32), ment volna (326/39). — menjek (459/11), menj (268/90, 417/33), Menj (111/59, 257/176, 259/76, 268/23, 25, 417/33, 426/9, 19, 456/9), Mennj (112/33), Menny (114/562), menjen (330/1198, 330/1076, 337/
324), mennyél (111/104), Menjen (119/3, 169/77, 78, 137, 145, 358/41), mennyen (114/622, 413a/138), menjünk (259/552, 668, 310/64, 330/969, 330*/204/6, 454/573), Men-jünk (327/21, 330/1224, 454/691), mennyünk (114/339), menjetek (173/1, 195/41, 222/79, 267/212, 217), Menjetek (173/1, 331/21), mennyetek (217/107), menjenek (306/9, 330/1333), Menjenek (161/14), menynyenek
(297/37).
Ik: által~, át~, belé~, be~, el~, fel~, félre~, haza~, hozzá~, ki~, le~, neki~, oda~, össze~, rá~, széjjel~, végbe~, véghez ~, végig~, visz-sza~.
megye fn (6)
Államigazgatási egység. ’S nem vagy é hát nyertes, Somogy, Szétsényivel? Nyertes vagy szép Megye! (306/301)
Megye’ (330/50), Megyének (307/81, 334/41), Megyébe (244/46), Megyében (330/1533).
Ö: vár~.
meggyfa fn (2)
A cseresznyével rokon gyümölcsfa. ’S hogy te nem szántál már engemet másnak, Hanem tsak eggy In lebegő tamásnak (254/6, 61/6).
meggymag fn (1)
A meggy csonthéjas magja. A’ vidám bak-kantsosoknak Meggy mag volt lábfejeken (114/374).
méh1 fn (24)
Mézéért és pempőjéért tenyésztett rovar. Ha mézet ád is a’ Méh, Fúlánkja néha megcsíp (411/3).
~ (152/2, 313/108, 318/14, 356/7), Méh (152/cím, 370/3, 427/26), ~ek (84/13, 413a/1007), Méhek (135/37, 274/1, 397*/76/17, 397a/981), Méhei (341/35), ~eket (413a/3), ~ét (413a/871), ~nek (152/9, 413a/986), Méhnek (370/11, 413a/743),
Mé-hének (341/45), Méheknél (456/61), Méhekhez (274/cím).
méh2 fn (8)
1. Anyaméh, nőnek a magzatot befogadó szerve. Júno ... azonnal fogadna ~ében (330*/202/7). 2. Ágyú ~e: az ágyú csöve. Az ágyúk’ meg-terhelt ~e nagyot dördűl (260/21, 192/25). 3. Gerezd ~e: a szőlőszem belseje.
Mihelyt ki születik a’ gerézd’ ~éből, Apolgató ölbe lihegve fogjátok (219/8). 4. A föld ~: a föld mélyen levő belső része. És te Neptun, ki főldbe ütvén hármas villádat, Ki ontád ~éből első hortyogó paripádat (413a/14). 5. A sem-mi ~e: a lét előtti időszak. Jó lesz é ki jönnöm a’ semmi ~éből A’ magam-nem tudás boldog éjjeléből (453/273).
~ét (337/332), ~edbe (454/26).
méhecske fn (5)
Méh1 szó kedveskedő származéka. Csupán csak a’ munkás méhetskék zsibongnak (380/13, 196/13).
Méhetskék (33/1), [m]éhecskék (123/22), Méhetskékkel (413/6).
méhes fn (4)
Az a hely, ahol méheket tartanak. Felállított Ariszt egy Méhest nem régen Heszper’ vidé-kébe ama’ szép térségen (341/1).
Méhes’ (341/cím), ~t (341/58), Méhest (341/54).
méhész fn (2)
Méheket tenyésztő személy. Jöjjetek: ’s úgy nem lész Ollyan boldog ~ Sehol mint a’ tiétek (274/17, 135/53).
mehet i (13)
1. Egyik helyről a másikra haladhat. Szent Pál sánta lova még ~ arra tova (119/2). 2.
Vhonnan távozhat. Nem ~ek; tartóztatnak szent kötelek (184/33, 423/33). 3. Vmilyen ál-lapotba kerülhet. Szokrates ez ... A’ kiben szemlélni legtisztábban lehet, Hogy egy ter-mészetnek fia mire ~ (454/686). 4. Időben
tarthat vmeddig. Örökössé lett már ott az a’
szeretet Melly itt — nyarakig ~ett (214/78).
~ek (197/93, 267/36), ~sz (143/19), ~ünk (313/143), ~tek (77/88). — ~nék (161/47), ~ne (253/75). — mehessen (29/24).
Ik: el~, félre~, haza~, ki~, rá~.
méhraj 919 mell
méhraj fn (2)
1. Rajzáskor kirepülő és új családot alkotó méhek tömege. A’ redves vénségtől tisztes fák’
allyából, Egy serény de durvás méhrajat kivona (341/31). 2. Virág körül repdeső mé-hek. Idvez légy szép rózsa szál! ... Már kö-szönt a’ Zefir is A’ zsibongó méh raj is (250/5).
mék nm (5)
1. Az ismert személyek közül ki? Óh, Lilla!
...’S ~ isten adta, valld-meg, Illy bájos ajka-dat? (293/3) 2. A szóban forgó dolgok közül
melyik? Jámbor faluk! Óh enyelgő Nyájak!
Óh erdők, hegyek! Pihenést széllyel-őgyelgő Szememnek ~en vegyek? (397a/124)
~ (358/46, 373/133), Mék (430/38).
Mekka fn (1)
Helynév. Im Hozzád sok szegény beteg, Mint a’ nyavalygó Moslemin Ibba, Tolúl, hogy őtet gyógyítsd meg (377/47).
méla mn (1)
Mélán: csendesen. Másik játszik a’ mályvá-ban, ’S magában In petyeg (397a/468).
melankólia fn (4)
1. Mélabú, szomorkás hangulat. Egy szóval, e’
tsendes melankholiának Kies rejtekei örömre nyílának (200/29, 4/29). 2. Nagyfokú levert-ség, búskomorság. Bús melancholia gőzölög a’ fején, A’ harag’ rozsférge bántja űlő helyén (330/733).
Melánkóliának (128/5).
melankóliás mn (1)
Melankolikus, szomorkás hangulatú. Már rémlik előttem szomorú formában A’ melán-kóliás erdő’ homályában (306/34).
meleg mn/fn (35)
I. mn 1. A hideghez viszonyítva magasabb hőmérsékletű. Bártsak ~ napfény volna (389/81). Meleg vízzel fűtenék be (169/113). 2.
Szeretettől áthatott. ’S még ~ sóhajtásával Lelkembe repűljetek (331/35).
~ (65/8, 77/109, 176/15, 395/26, 413a/101, 405, 1080, 454/381), Meleg (188/71, 417/29).
II. fn 1. Melegség, hő. Ha szomjúztak a’ ~től Eltikkadtt tetemeim (425/9). Ha ~ van hűttsük Limonádé tseppel (336/45). 2. Meleg idő(szak), levegő. Az a’ vetés tesz kívántsi
gazdájának eleget, A’ mely kétízben állott ki hideget, és ~et (413a/56). 3. Bensőséges érzés, viszony. A’ Szépek’ ingerlő formája, Melly másokkal hitet szeget, Bennem még forróbbá tsinálja Az erántad gyúltt ~et (379/116). Mint midőn szerelmes gór-jértzéje megett A dagá-lyos kakas érezvén ~et, Enyelegve játszik, ta-réját berzeszti (330/494). 4. Ámornak ~e: sze-relem. Melylyét Ámornak ~e Olvasztván, gyengén pihege Bíbor fátyolja alatt (447/97).
~e (134/97), ~et (330*/200/26, 413/62), me[le]g[et] (129/16), ~ét (313/64), ~ben (318/77), ~ében (84/16, 196/16), ~től (129/10), ~gel (146/19, 413a/203, 427/27, 443/123, 453/252, 454/152), Melegével (156/4).
Ö: lágy~.
melegítő mn (1)
Bensőséges. Képzelődést izgató, ~, és kifeszí-tő, nagy, nemes, és forró matériája (454a*/
257/2).
melegség fn (3)
1. Meleg, hő. A’ nap kettőztetvén hév tüzét a’
Rákon, ... Vévén a’ Szirius tőle ~et (198/5, 86/5). 2. Meleg idő, levegő. Te a’ fénynek ’s
~nek Attya! Tégy bizonyságot (162/81).
melegszik i (2)
Meleg érzés hatja át. ’S ah! fagyok, mégis me-legszem, Nints nekem tél azokon (425/31).
[me]legszem (129/31).
Melitesz fn (3)
Személynév. Ah ~ bár mindenek A’ tavasztól zőldellenek De a’ hív beteg szív Mord telet vár (181/17).
~ (181/cím, 184/47).
mell fn (85)