lektika 1. lectica
I. fn 1. Tömegében Magyarországon élő nép
1. Megszégyenít. Maradj tehát festő penzel minden mázza Mert e’ néked minden műved
megadni 868 megáll híjját esmértem Örömimnek még: Lilla’ szívét
kértem; ’S ~á az Ég (427/32). Dupla áldozat-tal adom meg hálámat (330/878). 2. Pénzt, árat megfizet. ’S ha meg nem adom a’ selyem Árrát, rólam a’ pendelyem Rövid időn le húz-zák (114/606). 3. Föld megterem. Főld maga is, bár nem kérték, mindent önként ~ott (413a/144). 4. Tartozást, adósságot kiegyen-lít. Vártam, sokat vártam, azt nem mondhatjá-tok; Várásom’ bérét hát mért meg nem adjá-tok? (330/758) 5. Megadja magát a halálnak:
meghal. Ki a’ hatvan hetet már jól meg halad-ta, A’ midőn magát a’ halálnak meg adta (215/104). 6. Meghódol vki előtt, nem áll el-len vkinek. Így szóllott, és magát a’ Nimfa
~ta, Tudván, édes iga nyögni ő alatta (330/1389). Dámonom, Kintsem, ~om magam már! (381/1)
meg adom (92/167), Megadja (259/252), adja meg (263/24), ~ta (259/400, 344/12), meg ad-ták (92/219). — add meg (111/59), Adják meg (74/24, 210/110).
megadni in (1)
Elismerni. Tudom, hogy létedet nem lehet ta-gadnom, És hogy nem vagy te test, azt is meg kell adnom (454/70).
megadván in (1)
Létrehozva. Tsak azért oszolnak széllyel a’
fellegek Hogy a’ színt meg adván gyász színű szőnyegek Lássák a’ sok veszélyt a’ meg bor-zadt egek (52/26).
megágaz i (1)
A fa ágait megritkítja. Minden árnyék tartó fákat körűl te ~ol (413a/175).
megaggott mn (1)
Megaggott esztendő: múlóban levő év. Most jőnek már ... A’ ~ esztendőnek Legkomorabb részei, Borong tolong a’ kedvetlen Őszi felhő (389/72).
megakaszt i (1)
Félbeszakít. A harag, bosszúság gyakran ki-lankasztja,’S Plánumának folytát közbe ~ja (330/1000).
megaláz i (2)
1. Megszégyenít. Maradj tehát festő penzel
kö-megállapodik 869 megaranyoztat nyörgök eggy Kőnek (217/87). De meg állj,
barátom, illyen ítéletet A’ régi időben még Mídás Úr se tett (254/15). Állj meg! Állj te ir-galmatlan! Illy nemes rabra méltatlan A’ te ólom kebeled (443/101). 7. Személy mint vmiről számot adó vki elé áll. Odin előtt féle-lemnek szavával nem állok meg! Lefolytak él-tem’ napjai: mosolyogva halok meg?
(454/431) 8. Madár énekét abbahagyja.
Azonnal víg énekében Ő is egyszerre ~ (397a/798). Fújja trillás tillinkóját: Megáll, ’s hallja másfelé Hogy az erdőknek ekhóját A’
sok síp hogy’ futja bé (397a/654). 9. Megállít.
Meg állya a’ széledőket, ’S jól öszve attázván őket Vissza űzi mérgesen (114/767). 10. Fo-gadalmat megtart. Felfogadtam mindenekre, Rá se nézek őkemekre; Mert mind vesztembe kerűl. — Meg is álltam emberűl (322/20). 11.
Megáll vmit: elvisel. Elébb a’ Szűz meg nem állta E’ nagy Udvariságot, Akármelly szépen instálta Az Úr a’ szabadságot (231/423).
~ (397a/325, 660, 413a/830), meg áll (176/66, 231/182), Meg áll (114/702), áll meg (45/7, 330/708), meg álnak (71/23), meg állt (231/166). — ~j (330/807), meg álly (61/15, 17), Megálly (26/49, 441/15), Meg állj (254/17), állj meg (337/165), Állj meg (212/73, 268/102, 330/1993), álly meg (174/9), ~jatok (259/596), Álljatok meg (330/87).
megállapodik i (1)
Megnyugszik. Csak állapodj meg hát néma figyelemmel, Vedd észbe, illettél millyen sére-lemmel (212/13).
megállapodva in (1)
Megállva. A’ Lepkék megvídámodva, ’S önnön választásokon Soha meg nem állapodva, Lengnek a’ virágokon (397a/443).
megállhat i (1)
Megnyugodhat. Eggy helybe meg nem állhat Tséltsap ledérkedése (185/117).
megállható mn (1)
Magtartható, megőrizhető. Az újra felgyúltt hartzok után hogy ezt Megállhatóvá tégye Ke-gyes Fejünk, Gyűlésre hívja Nemzetünknek Hű Fejeit ’s Követit Posonyba (445/46).
megállít i (2)
1. Odahat, hogy vki, vmi megálljon. Kinek po-ra felett állítsd meg lábodat, Esmérd meg e’
hozzád szólló barátodat (217/51). 2. Folyama-tot félbeszakít. Mért állítád meg életemnek Széllyelfutott patakjait (379/51).
megállítódik i (1)
Megállapodik, dönt. Ezen sokáig rágódik Vé-getlen böltsessége, Míg végre meg állítódik ’S Bika lessz ő Felsége (231/157).
megállni in (1)
Mozgást abbahagyni. A’ vadak e’ körűl meg nem mernek állni (454/309).
megállván in (3)
1. Mozgást megszüntetve. E’ szómra ~, köz-éjek férkeztem (290/27). 2. Szerv működését abbahagyva. S ez az érző Szív ~, Lelkem egy nagy, egy hideg, Egy vég sohajtássá válván Lilla’ mellyén szűnjön meg (428/185).
Meg állván (231/321).
megalszik i (1)
Tűz megszűnik égni. Mellynek tüze most is lángol, meg nem aludtt azólta (241/11).
megannyi nm (11)
1. Akármilyen sok. Darabos kősziklák lap-panganak nálla, Hová mint meg annyi Atlás teste szálla (211/8). 2. Még egyszer annyi. Tíz rósát hinték lovára Meg annyi tsókot magára (112/20). A’ férjfi ~, mint az Asszony, látom:
Mért nem jut hát közttök nékem egy sajátom?
(330/781)
~ (337/118, 342), meg-annyi (330/388, 859), Meg-annyi (330/186), meg annyi (77/75, 211/27, 238/26).
Ö: meg-~.
megárad (1)
Felhalmozódik. Öszve fatsart szívem’ belső titkos Kamarájának Rejtekébenn a’ búk zúgó habbal meg-áradának (162/112).
megaranyozó in (1)
Aranyló fénnyel megvilágító. A’ világosságot hozó Hegyeket meg aranyozó Nap súgárait szemlélhettük (123/35).
megaranyoztat i (1)
Aranyfestékkel bevonat. Kegyes Grófné! ki
megaranyzott 870 megbántott hallgattad Fülemülém’ jajjait, ’S érttek ~tad
Ciprusfámnak ágait (428/195).
megaranyzott in (1)
Megvilágított. ’S oly tsillogva függnek onnan Alá a’ kis állatok, Mint a’ holdfénytől újonnan Megaranyzott harmatok (397a/988).
megárt i (2)
Múló jellegű rossz hatást okoz. Habzó kláz-likat kell kiinni salvéval, Ha ~ öntsük le fekete kávéval (336/42, 266/26).
megásatni in (1)
Földet meglazítani. Az űltetett tsemetéknek tövét jól meg hordatni Gyakran szükség leszsz újj földdel, ’s kapával meg ásatni (413a/897).
megásott in (1)
Ásással létrehozott. Ezt mondja ~ sírjának szélében (454/412).
megaszalt in (2)
Kiszárított. A’ nap kettőztetvén hév tüzét ... A’
tőle meg-aszalt természetnek szomja A’ rétek’
haldokló virágit le nyomja (198/11, 86/11).
megaszik i (2)
1. Virág elfonnyad. Szép Húgom! ... Úgy éld virágit a’ tavasznak, Hogy majd ha mellyeden megasznak, Elveszteket ne bánd (391/5). 2.
Torok kiszárad. És hogy torkom meg ne asz-szon; Mondom: Éljen Bátsi is! (438/27)
megaszni in (1)
Megöregedve összezsugorodni. Úgy is leány-fővel kell néked megasznod (330/816).
megaszván in (1)
Nedvét vesztve összezsugorodva. Vagy mint midőn az értt uborkát leveszik, ’S a’ napon ~ a’ kótz közzé teszik (330/238).
megavult in (1)
Emlékezet feledékeny. Múzsám ... a’ hóld fénye alatt epekedve zokogja A megavúlt em-lékezetet (450/50).
megázik i (3)
1. Vizes lesz. Én bé viszem a’ hátamon, Hogy segge meg ne ázzon (114/181). 2. Berúg. Oda neki, nem a’ világ, ha egy kitsint meg ázunk, Rá tántzolunk, rá kávézunk, rá alszunk, rá pi-pázunk (310/35). 3. Telitődik. Igyunk barátim!
A’ komor Bú’ lángja nem tsatázik, Ha mádi
borral a’ gyomor A’ kis pokol meg ázik (166/4).
megáztat i (2)
Eső hulló nedvességével átitat vmit. Tegnap leszálla tsendes Tseppekkel egy esőtske, Megáztatá az erdőt, És a’ mezőt; vizével (352/19, 107/19).
megáztatván in (1)
Addig tart folyadékban vmit, míg a kívánt ha-tást el nem éri. Sok babirkálni szokott a’ vetni való magvakkal Meg áztatván salétrommal ’s barna olaj salakkal (413a/207).
megbájol i (2)
Elbűvöl. Lilla! ... Érzésimet megszédíté, Megbájolá, részegíté (447/5).
meg bájolá (134/5).
megbakkant i (1)
Hangadással megijeszt. Kinek kedve nem volt, vagy pedig nints kedve, Bakkantsa meg haza mentekor a’ Medve (340/48).
megbán i (4)
Sajnálkozás, lelkiismeret-furdalás fogja el vmi miatt. Meg bánja még, ha későnnis, magába, Hogy nem segéllt e’ Felséges Munkába (171/9).
~od (155/4), meg bánja (454/678), ~ta (428/13).
megbánni in (1)
Sajnálni vmit. Előbb kellett vólna megbánnod;
’s nékem már Mindég, de kivált most legfáj-dalmasabb már (176/93).
megbánt i (2)
Megsért vkit. Mégis szántok’ ez a’ bú Meg-bánt, férjfiak! engemet (454/712). Sokba
~ottak, Sokba! tsúfot tettek, azt az átkozottak (330/819).
megbántatás fn (1)
Bántalmazás. Csak fogok és körmök van az ál-latoknak Ezzel álnak ellent meg bántatások-nak (453/112).
megbántott in (1)
Megsértett, meggyalázott. Megbántott hamva-it jobbágyi tsókolták, ’S vérét a’ trónusra vál-laikon tolták (337/311).
megbátorodik 871 megborzad
megbátorodik i (1)
Bátrabb lesz. A’ Princess ~ ’S Már nem fél a’
szarvától (231/235).
megbecsül i (3)
1. Tisztel vkit. Itt Istent félik ’s Attyokat meg betsűlik (413a/1028). 2. Időt értékel, jól ki-használ. Szárnyan jár az idő, Betsűld meg na-podat (452/34). 3. Megbecsüli magát: őrzi be-csületét. S érezvén jobban-jobban nemzeti méltóságogat, — betsűld meg még az aprók-ban is magadat! (330*/156/15)
megbecsülvén in (1)
Tisztelve. Én felkelvén és az Úr vén Ortzáját megbetsűlvén arra kérem, hogy ezen hí-valkodó veres Úrfiak közé ne adja magát (238*/144/1).
megbékél i (2)
1. Megbékül, megnyugszik. Ha haragszol, megkövetlek; Békélj meg, szép Angyalkám!
(434/2) 2. Összhangba kerül. Így békéljék meg a’ Betsűlet ’s Szerelem! — Hordozzon, Fiam, az isteni kegyelem (268/123).
megbékóz i (1)
Megkötöz. ’S Vénus’ övszorítójával Megbé-kózza lábait (368a/56).
megbélel i (1)
Ellát vmivel. Végre meg béllelte a’ majom lel-kével (26/31).
megbilincselt in (1)
Bilincsbe vert. Kijöve Carnevál a’ vén Porko-lábbal Arany nyaklántzokkal megbilintseltt lábbal (330/1614).
megbilleg i (1)
Megbillen, megmozdul. Ni e kis rózsabokor hírtelen Mint meg rezzent ... Levelei s ágai Tövisse s virágai Ni, mind meg billegtenek (139/8).
megbíz i (2)
Ráruház vkire vmilyen feladatot. Megbízza esmértt Virtusid a’ Nemes Szathmár, ’s Kö-vetnek kűld ide tégedet (445/49).
Bízd meg (337/159).
megbocsát i (9)
1. Sérelmet nem ró fel többé. Szánlak in-kább, és magamban Megbotsátok gyöngy alak! (449/24) 2. Megbocsáss: ne haragudj!
Megbotsáss! Hogy Hozzád farsangra bé-szállnak Azok, kik esmérnek, szeretnek, csu-dálnak (382/11). 3. Bocsáss meg: szemrehá-nyás udvarias bevezetéseként. Mi ugyan, megbotsáss, már azt hittük vala, Hogy szám-kivetve van a’ Törvény’ angyala (337/11).
Megbotsátok (434/24). — Megbotsáss (322/44, 438/1), botsáss meg (443/32), Botsáss meg (454/327), Botsáss-meg (428/205).
megbódul i (1)
A feje ~: eszét veszti, megbolondul. A’ fejem már majd megbódúl, Annyi a’ gond melly rám tódúl (389/61).
megboldogult mn/fn (5)
I. mn Elhunyt, meghalt. A’ Megbold[ogult]
Asszonyság Karaktere (454/767).
megboldógúltt (442*/221/6), Megbóldogultt (442*/221).
II. fn Jobblétre szenderült személy. Engedjé-tek immár, kérlek, hadd menjek be A’ meg bóldogúltak közzé a’ mennyekbe (215/152).
meg bóldogúltan (214/80).
megbolondul i (1)
Megzavarodik. De tudom én, tsak várjanak, Mit kell tsinálni velek, Hogy mind meg bo-londúljanak Amaz Achitofelek (114/457).
megbomlik i (1)
Vminek felbomlása bekövetkezik. Megvan!
Vártam is egykor azt, Hogy meg bomlik ez a durva matéria, ... ’S más formákba ütik mak-hina-testemet A’ dúló Elementumok (454/546).
megbont i (1)
Szervezett csoport bomlását megindítja. Ki-tsibe múlt, hogy a’ sort meg nem bontották (239/162).
megbontani in (1)
Tárgyat szétszedni. Kitsiny vólt a’ kapu, le kellett rontani, De elébb még magok kezdték ~ (239/194).
megborzad i (2)
Tenger hullámozni kezd. Megborzad a’ setét tenger, mivel hallja Melly bús hangon mormol a’ réműlt ég’ alja (202/5, 56/5).
megborzadt 872 megcsíp
megborzadt in (2)
Vihartól felvert, viharos. A’ ~t Berkek’ retten-tő Zúgása, A’ Madarak’ szerteszéllyel Kó-válygása, E’ vigályos Tseppek, mellyek ránk szemzenek Sebessen repülő Veszélyt jelente-nek (143/13).
meg borzadtt (52/27).
megbosszul i (1)
Bosszút áll. Lám a’ Henrik’ népét meg-bosszúlta népe, Eltörtt koronája ismét fényre lépe (337/309).
megbosszulni in (2)
Vki, vmi sérelméért bosszút állni. Tudom, ti sem fogtok tőlük elfajúlni, Királyt, hazát ké-szek lesztek megbosszúlni (460/129).
Megboszúlni (259/118).
megbotlik i (2)
1. Megbotlik a lába: vmibe ütközve elveszti egyensúlyát. Meg botlott a’ lába ’s a’ porba le esett (248/24). 2. Erkölcsi botlást vét. Isten! ...
A’ te tőled adott lámpásodnál forgok, Melly mikor megbotlom, jóra akkor vezet (454/331).
megbotránkozás fn (1)
Erkölcsi felháborodás. Sok nemesebb lelkek’
meg-botránkozása Ez helyek’ képtelen travesztiálása (219/63).
megbúsul i (1)
Szomorú lesz. Erre meg búsúlt szívébe Üregjári, hevesen Kiált, ’s Obester Krötébe Üti kardját mérgesen (114/658).
megbúsult mn (1)
Szomorú. El jutván e’ kortsomához A’ meg-búsúlt Húriel Bé tipeg ’s Antal Gazdához Bús szavát így kezdi el (317/128).
megbüntet i (2)
Büntetéssel sújt. Majd megbünteténdi ez sok kegyetlenséged’ (257/201).
meg bünteti (1/14).
megcsal i (12)
1. Szerelmi hűségét megszegi. Esküszöm; ’s e’
szent hitemnek, Mellyet adtam Édesemnek, Pontjait meg nem csalom (275/9). 2. Elámít, félrevezet. Csak maradj magadnak! Bíztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis ~ál (427/16). 3. Ha szemeim meg nem csalnak: ha nem tévedek. Én az urat nagy Marschalnak
Gondolom termetéből, Ha szemeim meg nem tsalnak, Tám királyok véréből? (114/58) meg tsalál (114/275); Megtsalja (397a/327), meg tsalja (413a/675), meg tsalá (114/333), megtsalta (454/185), Meg csalta (453/134). — megtsalnád (454/112). — tsald meg (134/137), meg tsallya (77/231).
megcsalatkozik i (1)
Csalódik. Szívem reményében megtsalatkozott, Nintsen nyugta bús fejemnek (100/3).
megcsalhat i (1)
Félrevezethet. Bártsak téged’, erős vad ész, Megtsalhatna nemesb sorsra esenkedő Szívem (454/558).
megcsalt mn (3)
1. Csalitól megfosztott horog. Az halász fügvén a’ redves kő szálakonn Igazít a’ meg tsalt halászó horgokonn (83/34). 2. Félreveze-tett. Ím a’ megtsaltt népek bilintset tsörgetnek, Europa’ roskadtt oszlopi reszketnek (337/77).
megtsaltt (397a/77).
megcsap i (4)
1. Szél megmozgat. Itt van már November didergő hónapja Hideg szele a’ fák ágait meg tsapja Meg halva el hulnak a’ sárga levelek (87/50, 199/80). 2. Kedvet megkap; jó kedve lesz. Egy szóval a’ kedvet ki ki úgy meg tsapja A’ mint kívánhatja tőlünk Bálint napja (266/27).
megtsapja (336/47).
megcsapott mn (1)
Meghibbant, féleszű. Hát ti lenpogátsán hí-zott, erdő-vágó, megtsapott Csökliek! Nem akarjátok adni nékünk a’ Papot? (326/21)
megcsendesedik i (1)
Megnyugszik. Zafir többször is hadd fújjon Rám e’ virágok felől, Mellyre szívem megví-dúljon, Megtsendesedjék belől (397a/1176).
megcsíp i (3)
1. Két újja közzé szorítja vkinek a bőrét. De alig tsípte meg Károly egy keveset, Elejté a’
könyvet, ’s a’ lábára esett (330/1285). 2.
Méh fullánkjával egyet szúr. Ha mézet ád is a’ Méh, Fúlánkja néha ~ (411/4).
Megcsípte (370/3).
megcsípvén 873 megédesít
megcsípvén in (1)
Méh fullánkjával megszúrva. Megtsípvén a’
kis Ámort Eggy méh, mikor mézet lopott mérészenn (152/1).
megcsókol i (9)
1. Tisztelete jeléül csókot ad. Maga a’ Tsók méltó vólna, Hogy minden Szép rád hajolna, Megtsókolna! (236/42) 2. Búcsúzáskor
csókkal illet. Isten hozzád! Többet nem szólt, Nyakamba borúlt, ’s ~t (429/24, 112/24). 3.
Szerelme jeléül csókkal illet. De én annak adom tserébe szívemet A’ ki legelőszször megtsókol engemet (330/1458).
megtsókolja (330/1479), megtsókolám (306/
124), Megtsókolám (333/24), meg tsókolta (135/24). — megtsókoljam (409/36).
megcsókolván in (1)
Csókot adva. Akkor meg tsókolván szép Com-mendánsnémat, Ser’gemmel meg tészem néki Parádémat (238/77).
megcsonkít i (1)
Csökkent, kisebbít. Hát az én hatalmam, a’
mellyet mindenek Az egész világon eddig esmértenek Így tsonkíttasson meg? (330/659)
megcsorbult in (1)
Csorbává vált. Kik megtsorbult, a’ vagy tompa Szántó-Vasat hegyeznek (413a/270).
megcsóválván in (1)
Fejét ~: nemtetszése jeléül jobbra-balra ingat-ja fejét. Ki hogy fő nélkűl maradott Fejét meg tsóválván mondott Eggy keserves Adieut (114/824).
megcsökken i (1)
Gyengül. Sok szegény Legénynek megtsökken szándéka (245/43).
megcsördül i (1)
Dörren. A’ puskák’ erdeje tűz láng köztt megtsördűl (267/51).
megcsúfolt in (1)
Megcsúfolt békesség: a győztes által diktált béke. Egy nagy magyar vitézt zengedezz ha-zádnak, Báró Krayt — a’ kit a’ megtsúfoltt békesség’ Bosszúllójának szűlt a’ vitéz Szepesség (337/379).
megcsüggedt mn (1)
Szomorú. Meg csüggedt ortzáid halavány
halmára A bánat űllyön ’s légy valójában Má-ra (212/5).
megdagasztgat i (1)
Többször, ismétlődően dagaszt. Nem várnám én, hogy meg kelne Gyakran meg dagasztgat-nám (169/102).
megdicsőült mn (1)
Túlvilági dicsőségben részesült. ’S a’ Kelle-mek’ arany szárnyain Felemelkedsz meg-ditsőűltt Kedvesed’ ölébe Vígadni a’ Heroínak örök innepébe’ (299/133).
megdorgálván in (1)
Leszidva. Néki mindjárt, öszve hívja a’ szele-ket, ’s meg dorgálván őket ... mind haza felé ereszti békével (202/50).
megdöbbent mn (1)
Megdobbant, nagyot döngött. Ím már a’
trombiták’ rekedt rivadtára Reng a’ magyar bértzek’ ~t határa (267/48).
megdördül i (3)
1. Ágyú lőni kezd. Megdördűlnek, ’s men-kövekkel Górálnak mindannyiszor; Szét-szaggatott emberekkel Rakva a’ rettentő por (397a/205). 2. Ég hirtelen dörögni kezd.
Megdördűl az égnek szomszéd boltozatja (306/127).
meg dördül (74/16).
megdupláz i (1)
Megkétszerez. Rajta! ne késsünk már szenve-dő társaim! Duplázzuk meg azt a’ tsúfot az If-jaknak, A’ mit már ennyiszer reánk raktak, ’s raknak (330/943).
megdühödt mn (1)
Eszement, megveszett. Ez a’ butella máslás A’ ~t Világnak Minden tsatépatéját Kiverte a’
fejemből (369/8).
megdűl i (1)
Gabona meghajlik. — midőn majd a’ kalá-szok meg tőltenek Azok terhétől a’ gyenge Szárak meg ne dűllyenek (413a/126).
megédesít i (2)
Kellemessé tesz. Lelkünkből e’ víg hangokkal Minden únalom kivész, Mert ~jük csókkal Ott, hol taretos pauza lész (424/59).
édesítem meg (148/44).
megédesítve 874 megelégedik
megédesítve in (1)
Csók szerelemtől felhevítve. Nyerjen magá-nak eggy pár Hév tsókot ajjakimról. Meg lész ez édesítve És fűszerezve (185/71).
megedződve in (1)
Meg van edződve a pofája: minden ráfér a po-fájára, mindenre képes. Ékesen-szóllóbb ő, mint akármelly Kofa, Meg is van edződve ortzáján a’ pofa (330/1084).
megég i (2)
Tűzben elpusztul. Ekkor ~ett a’ nagy Temp-lom is (432*/203/3).
meg égett (227/15).
megéget i (1)
Üszög pusztít. Baj is járult a’ búzához, az üszög ~i (413a169).
megégettet i (1)
Tűzben elpusztíttat. Másodszor haladék nélkűl felkeressék A’ nagy Mátrikulát, hogy megéget-tessék (330/1146).
megégvén in (1)
Tűzvészben elpusztulva. Ekkor megégett a’
nagy Templom is, melly 1564 eszt. ~, 64 eszt.
állott a’ fala pusztán (432*/203/3).
megegyenget i (2)
Elver, megver. Jól meg eggyengeti őket tri-densével; Így mind haza felé ereszti békével (202/51, 56/51).
megegyez i (4)
1. Megyegyez vmivel: összhangban van vele.
Ez a’ szó mind a’ természettel, mind a’ nyelv-vel, vagyis, mind a’ kettőnek Tónusával megeggyez (439*/219/3). 2. Megegyez vmiben: hozzájárul vmihez, egyetért vmivel.
Megegygyezek benne, hogy az Úr bírhassa (239/140).
Meg eggyeztem (453/265). — eggyezzünk meg (342/3).
megegyezhet i (1)
Összefér vmivel. Én ... arra kérem, hogy ezen hívalkodó veres Úrfiak közé ne adja magát, mert ... fekete vére az illyenekkel meg nem eggyezhetne (238*/144/3).
megejt i (2)
1. Megrendez vmit. Délbe ejtsük meg örömét kedves neved napjának (342/23). 2. Hatásával
lenyűgöz. Karja könnyű, csókja édes — Ah, ne higgy! Bizony ~ (449/18).
megejthetés i (1)
Elcsábítás. Egy bájos szerető meg ejthetéséért El adják (:óh szegény:) a’ szűz Igazságot (453/222).
megékesít i (2)
1. Nagyszerűvé, ragyogóvá tesz. Ezen virtuso-kat meg ékesítette Ez, hogy eredetét nemes vérből vette (212/53). 2. Bearanyoz; széppé, boldoggá tesz. E’ Név egész világon Fog nyerni tisztelőket, Ez a’ jövő időket Megékesíti még (259/248).
megékesíttetett in (1)
Díszített. Bakkhus Atyám! ... A. Te. Eleven.
Képeddel. Megékesíttetett. Öreg, Kantsót (232/8).
megél i (2)
1. Bizonyos kort élve elér. Majd ha a’
negyvent megélem Mint öreg Poëta már (249/73). 2. Új erőre kap. Nyílj meg, óh gyá-szos Levél! Tán csak egy szót is találok, Mellyre szívem még ~ (282/22).
meg éle (114/575).
megéled i (3)
Új erőre kap. Ha bánatim’ közlöm véled, Egy szódra lelkem ~ (433/26). Tekínts tsak e’ jó mádira, Szíved tudom meg éled (166/12).
~nek (220/27).
megéledt mn (2)
A kellemes nyári időtől kedvet kapó. A’ meg éledt barmok ’s vadak ugrándoznak, A’ víg madarakkal az erdők hangoznak (198/35, 86/39).
megelégedés fn (3)
Elégedettség. A’ tsendes ~ ’s boldogság azt vezeti, Ha késő maradéktólis érdemét tisztelte-ti (241/25).
Megelégedés’ (373/193), meg-elégedéssel (193/28).
megelégedik i (3)
Kielégítőnek tart vmit. Légyetek hát jövő fársángig békével, ’S elégedjetek meg Vénus’
végzésével (330/2018). Lelj ekkor valakit ki panaszt ne szólna ’S a’ ki vólt sorsával meg
megelégedve 875 megemlékezik elégedtt vólna (453/152).
Meg elégedett (306/269).
megelégedve in (1)
Elégedetten. Meg elégedve megy fel a’
ditsősségbe (215/120).
megelégedvén in (1)
Nem meg elégedvén: elégedetlenül. De ez a’
majmoknak leg kevélyebb fajja Szívével az egész világot fel falja. S meg nem elégedvén minden Állatokkal Még ember társát is bírni vágy azokkal (202/101).
megelégíthető mn (1)
Megfelelő. De tudod, hogy sem más, sem Verbőtzi nem ád Meg elégíthető vígságokat reád (266/52).
megelégítő nm (1)
Kielégítő. Majd a’ dombotskának ’s gombnak tsudállása Vezeti a kezet az Ország-útjára, A’
~ öröm forrására (239/64).
megelégíttetve in (1)
Elégedetten, boldogan. Hol én is a’ büszke Vi-lágtól megvetve ’S belső érdememmel ~ Töl-töm ifjúságom’ legszebb esztendeit (290/14).
megeléglés fn (1)
Elégedettség. Harmatos völgyek, lapájok, Hol sok ezer virág leng! Megeléglést hadd szíhas-sak A’ ti jó szagtokkal bé (397a/13).
megelégül i (2)
1. Megelégedik, megfelelőnek tart vmit. Bé-kével danoltad bús és víg órádat Alatsony sor-soddal ki megelégűltél (267/5). 2. Jóllakik.
Végre a’ vendégek hogy megelégűltek, ’S már minden poszpásztok asztalra kerűltek (330/345).
megelégülvén in (1)
Meg nem elégülvén: elégedetlenül. Sőt ajtatos lelke meg nem elégűlvén, Utazott pusztákon teve pupra űlvén (96/11).
megelektrizál i (1)
Felvillanyoz. A’ triplázott villám elfogá a’
szemét, Megelektrizálta mindenik tetemét (330/1402).
megelőz i (3)
1. Hamarabb megtesz vmit. Néha kívánsá-gimatis Megelőzi (177/16). 2. Felülmúl. Hós, a’ Bonaparte’ Barátja, Megelőzé minden
arányban Görögország ’s Róma’ Vezérit (281/2). 3. Megakadályoz. Igazságokat min-denek Egy szájjal kiáltották, ’S hogy a’ kér-dést meg előzzék, Felét süssék, felét főzzék: E’
vólt a’ Judicium (92/124).
megemeltet i (1)
Rávesz vmit, hogy felemeljen vmit. Férjhez nem mentt Leányokkal, valamelly darab fát vagy tőkét nevetségnek okáért megemeltetnek (330*/164/6).
megemészt i (10)
1. Táplálékként elfogyaszt. Ti Vadak! min-dennek aki koholója Valék: légyetek most tes-tem koporsója Ezen testet, ... Mardosó kínok-kal itt meg emészszétek (77/202). 2. Lassan tönkretesz, elpusztít. A’ nagy Várakat és kis Birodalmakat Vastag rosda emészti meg (338/40). Jaj, enyhítsétek emésztő Tüzemet, mert már ~ ő (175/20).
~ (412/20, 433/59), meg emészt (215/54), ~i (129/48, 425/41), meg emésztette (129/42). — meg emésszen (453/276).
megemészthetvén in (1)
Meg nem ~: nem képes tönkretenni. Magának is el nem kopó örök oszlopot teve Mellyet meg nem emészthetvén sokszáz idő haladék Háláadó tsokkal venni fog a késő maradék (111/69).
megemésztő mn (3)
Pusztító. A’ Hatalmas Szerelemnek Meg-emésztő tüze bánt Te lehetsz írja sebemnek Gyönyörű kis tulipánt! (444/2, 265/2)
Meg emésztő (150/28).
megemleget i (2)
1. Szép emlékű dolgot újra meg újra emle-get. ’S ekként kézfogójok itt létemben essék, Hogy megemlegessék (330/478). 2. Fenyege-tésként: Meg-emlegeted ... a’ M. Istenét: ezért olyan nagy bajod lesz, amit nem fogsz elfelej-teni (267*/19/16).
megemlékezik i (2)
Vkiről, vmiről ~: visszagondol rá. Még a’
pompás Bétsbe tőltöd Te kedvedet, ... Meg sem emlékezel rólunk, hébe-hóba (279/10). Szé-pek! ajándékot tőlünk is végyetek, Hogy e’ je-les Napról megemlékezzetek (330/2028).
megemlít 876 megérez
megemlít i (7)
Vkit ~: emleget vkit. Te majd valyon többé Megemlítsz-é ugyan! (158/8)
Megemlítsz (158/16, 24, 32, 40, 48, 56).
megenged i (18)
1. Vinek ~ vmit: beleegyezik, hogy vki tegyen vmit. Óh, engedd meg, hogy meghintsem Vé-lek orczád’ két felét (289/25). 2. Körülmény:
lehetővé tesz vmit. Ezeknek tördelt jajjai Őtet addig kísérték, Míg a’ Tenger dagállyai Látni még meg engedték (231/282). 3. Fenntartás-sal elfogad, elismer vmit. Bár annyival nem kérkedek A’ mennyit én reám vetsz: De mégis, ah, ~ek Mert vele úgy ketsegtetsz (168/11). 4.
Megbocsát. Engedj meg, ellened, ha mibe vé-tettem, Isten hozzád, én már mindent meg en-gedtem (222/97–98). De nékem az Urak most
~jenek, Hogy tiszteletekre tsak lélekbe menek
(325/7).
~ (465/20); — Engedj meg (454/823); engedd meg (170/70, 438/51), Engedd meg (268/53, 295/1, 337/251, 379/130, 405/19, 21, 25), En-gedjük meg (330/475).
megengedni in (1)
Megbocsátani. De méltóztassanak meg enged-ni kérem, Hogy ezt az uriás lármát nem dítsérem (197/89).
megenyhítő fn (1)
Jótevő. Ízis pedig, ki ő vele Volt népe’ jól-tévője, Hold lett — a’ szegény munkásnak Édes ~je (307/8).
megenyhülés fn (1)
Az ég ~e: az időjárás melegedése. És a’ ke-mény télnek néha nem volna pihenése ’S párt-ját nem fogná a’ főldnek az ég megenyhűlése (413a/887).
megennyi nm (1)
Ugyanennyi. Ha téged én, Galambom, Tisz-tellek ennyi Tsókkal: Tisztelj teis Galambom, Engem meg ennyi Tsókkal! (180/12).
megér i (5)
1. Vminek bekövetkeztekor még életben van.
Leg-alább e’ közös vég-veszedelembe’ Az a’
vígasztalás fog szállni szívembe, Hogy a’ tom-boló bűn’ jajját is ~em (454/163). 2. Vmivel
~i: beéri, megelégszik vele. Meg érem a’
czipóval is, Csak vajat tegyen bele (169/159).
meg érem (169/56), meg éri (202/97), Megéri-tek (259/515).
Megéra fn (1)
Személynév. A fúriák egyike a görög regevi-lágban. Már Lelkemig ér a’ Pokloknak hóhé-ra, Dárdákkal, Fáklyákkal Veri ~! (223/9)
megérdemel i (17)
1. Rászolgált vmire. Ma úgy is Krisztina nap-ján megérdemli Krisztina, Egy két zsidó betűt vessen érte az Ember ina (310/37). Pihenj is meg végre, mert meg érdemletted (266/55).
Ah, nem érdemel meg eggy illy hívet A’ te szí-ved (295/11). 2. Dolog megér vmit. Ah! meg érdemli ez, hogy barátod legyek, ’S elődbe eggy szíves tanátsot is tegyek (202/117). Meg érdemlené a’ Tudósok’ visgálását régi igaz nevünk! (267*/15/2)
meg érdemlenek (330/1106, 368*/23/5), meg-érdemlettetek (419/4); meg érdemlem (368*/23/4), megérdemletted (307/107), meg-érdemlétek (241/9), megérdemlette (454/773), meg érdemlette (299/117, 330/130). — meg érdemlené (212/67, 340/25), érdemlené meg (330*/173/5).
megérdemelhet i (1)
Rászolgálhat vmire. Ezt általam Vénus te né-ked küldeti, Te pedig add annak, ki meg-érdemlheti (266/48).
megérdemlett mn (2)
Kiérdemelt. Végre ha nyugtató órádat el éred Adják meg az egek meg érdemlett béred (74/24).
meg érdemlett (210/110).
megered i (1)
Hó olvadni kezd. Kikeletkor, midőn az ősz Hegyekről ~nek A’ hóvizek (413a/51).
megereszteni in (1)
Megengedni, szabadjára engedni. Különben kár vólna magad rettenteni, Gyönyörűségidet meg nem ereszteni (204/50).
megeresztett in (1)
Harsogó. Most egyedűl ábrándozik egy vagy két hang, Majd pedig ... a’ ~ Trombita-dob-sípszó harsog, kopog, énekel, ordít (400/84).
megérez i (5)
1. Szagot érzékel. Szokások holmi
pajkosok-megérezhet 877 megesküdvén nak, hogy pipájokba süveg vagy
kalap-motskot tesznek, mellynek füstjét ha messzéről a’ gulya megérzi, szerte széllyel szaladoz (330*/171/5). 2. Vmit előre megsejt. Meg érzém biz ezt előre Mert álmodtam szépeket (231/387). 3. Vminek fájdalmas következmé-nyét megtapasztalja. Meg érzi Neptúnus, meg jelentvén néki Híg palotájának le-húllt omla-déki (202/45, 56/45).
meg érzettem (134/28).
megérezhet i (1)
Szagot érzékelhet. Sőt a’ Bánát, ... A’
mellyet a’ Magyar ’s Török test trágyázott, Olly zsíros füvet tart hogy meg érezheti Szagát sok büszke ló ’s el nem szenvedheti (201/69).
megérezvén in (2)
Észlelve. — mellyik az ki Tégedet Megérez-vén, felébredett (447/11).
meg érezvén (134/11).
megérhet i (2)