lektika 1. lectica
I. fn 1. Tömegében Magyarországon élő nép
1. Az epét kiválasztó, barnásvörös, nagy miri-
miri-Maja 853 majorház gyes emberi szerv. Sok pint, itze ’s kanta Víg
salvét kottyant a Tüdőnek és ~nak (218/10). 2.
Ez a szerv mint az ember indulatainak vélt színhelye. Éris öszvejárja belől minden tagját, Szívére, ~jára kiönti maszlagját (330/736).
~jokban (330/966).
Maja fn (1)
Csillagnév. Maia, a Fiastyúk egyik csillaga.
Sok Gazda még Inak a’ lenyugta előtt vetett (413a/236).
majd1 hsz (174)
1. Nem most, hanem később. Mi ~, ha boldog czélt lelünk, Tenéked oltárt szentelünk (278/47). De ~ ha bé fogadják, Lassan kevély, kevélyebb ’S végtére tséltsapabb lesz (185/163). 2. Remélhetőleg, bizonyára. Gon-dolja: ~ eljő az a’ pertz végtére, Mellyben elér ő is a’ kínok’ végére (454/477). Majd ha a’
negyvent megélem Mint öreg Poëta már (249/73). 3. Erős érzelmi hangsúllyal fenye-getés kifejezésére. De ki siess Múzsám mert ~ a Császárnak Daktilust éneklő Múzsájihoz zárnak (190/27). 4. Azután, később. Most büszkén rúgkapál, ~ harsogva nyerít (256/17).
A’ lankadt Arató ledűl izzadt fővel, Hogy ~ dolgát kezdje negújjúlt erővel (380/6). 5. Majd ... ~: előbb ... aztán. Most andalogva lejtőz, Majd felfelé tzikornyáz, Majd harsogva és le-dörmög (373/102-3).
majd2 hsz (20)
Majdnem. Bé mentem a várba a’ hol meg üt-köztem Mert sok kintsek között ~ el tévejedtem (9/14). Ah, a’ szerelemféltés, ah, ~ meg öl (139/89). Kartsú derekadon a’ Váll Halhéj nélkűl is szépen áll; Nem úgy ám, mint a’
Mantzié, Vagy a’ ~ megmondám kié (433/16).
~ (126/60, 231/346, 266/1, 309/96, 310/1, 330/604, 626, 1430, 333/57, 389/61, 99, 413a/58), Majd (129/38, 217/64, 330/1811, 425/38, 428/150).
majdan hsz (4)
Majd egykor a jövőben. Neveld fel, és tegyél egy ollyant belőle, Hogy ~ minden száj jól szóljon felőle (217/106).
~ (32/37, 158/9, 41).
majestas (lat) (2)
1. Méltóság. ’S úgy mutat majestást minden Primarius, Ha az Orra előtt áll a’ Bicongius (233/13). 2. Felség. ’S hogy Majestássát meg látták, El dugták szem héjjokat (114/968).
majdhogy hsz (4)
Majdnem. A termő gyümőlts fák majd hogy egy mást érik (1/11). Majd hogy kéttségbe nem estem A bút nem bírhattya testem (41/1).
Majd hogy (330/1694), Majd hogy (309/52).
majmol i (1)
Utánoz. [A rózsa] Leveleit pedig olly szín pa-lástolja Hogy azt a’ festő kéz hijjába ~ja (64/18).
majmolván in (1)
Utánozva. Hanem magad körűl építsz új vilá-got, Majmolván a’ munkás Mindenhatóságot (454/60).
majom fn (6)
1. Az emberhez leginkább hasonló, általában fákon élő emlős. Hogy én magamnak zőld kantust vehetnék, Olvasva a’ majmok között el mehetnék (254/4). 2. Elítélően: ember. Hogy ki és mi vagyok? Mit kell itten tennem? E tig-risek ’s majmok közt miért kell lennem?
(453/2)
~ (26/31, 254/46), Majmok (61/4), majmoknak (202/99).
major1 fn (5)
Nagyobb gazdaságnak a határban levő része gazdasági épületekkel, lakóházakkal. Mitsoda nagy vígság van itt a’ Majorba, Miért a sö-vény is úszkál itt a borba (340/1).
Major (397*/76/2, 4), Major’ (397a/155), Ma-jorod (413a/350).
major2 fn (3)
Őrnagy. Hogy minél hamarébb fijaid legye-nek, Kikből Szolgabírák ’s Majorok legyenek (266/60).
~ (114/721), Májorjára (114/747).
majoránna fn (1)
Vörösfehér ajakos virágú, illatos növény. Úgy fénylett egy másik szánon Amália, Mint a’
Majoránnán szendergő Grátzia (330/184).
majorház fn (1)
A majorban levő lakóház. Egy szóval Úr és
majoros 854 makrancos Pap, Ifjasszony, Kisasszony Fent a’ major
házhoz mintegy hozzá asszon (340/46).
majoros fn (1)
A major intézője. A’ szem-fül ~ első szunnya-dásába Zörgést és tsörömpölést hall a’ kama-rába (141/1).
majus (lat) (2)
ad Sextam Mai: május 6-ára. Hogy pedig ad ~ Sextam Mai A’ Rendek bé gyűlének (114/301).
May (357/cím).
május fn (6)
1. A naptári év ötödik hónapja. De miként a’
Május’ mosolygó havában (330/511). 2. A ta-vaszi virágzás és szerelem időszaka. Tavasz virít, ’s száz rózsa nő Ortzádnak Édenében, ’S szemed’ kerűletében Május’ mosolygó Napja jő (182/4). Május’ nimfája’ [a viola] leg szebb lyánykája: De végtére mire kél? (146/16) Május (148/27), Május’ (306/116), Majus (445*/232/3).
májusi mn (2)
Májusban levő, történő. Dóris! Míg úgy virág-zottál, Mint egy Májusi szép Fa Bokrétákat ajánlottál Minden ifjú’ hajára (392/2).
Májusi (425/47).
mák fn (7)
1. Gömbölyded toktermést hozó gazdasági növény. Mert kiszárasztják a’ mezőt a’ le-nek,’s a’ zabok is ’S a’ feledékeny álommal bé hintetett ~ok is (413a/90). 2. A fogyasztott mák álomhozó hatása. Már a’ hajnal lobog-tatván alól rózsa szín fáklyát, Fel-szedte sze-mem héllyáról az álom édes ~ját (162/126).
~ok (413a/224), ~ját (8/13, 225/44), Mákját (456/16), ~jával (65/10).
makacs mn (2)
1. Nyakas, elszánt. Vágott golyóbissal, Tirolisi Stuttzal Szálljon szembe holmi makatsabb kuruttzal (330/1964). 2. Hosszan tartó. Hó-szín, de kő melyében, Ahol tsupán vadonság Lakik makats haraggal (185/55).
makacsság fn (2)
1. Önfejűség. Isten! ... Add vissza a’ tőlem le-hánytt Istenképet, Mellyet a’ makatsság or-tzámról letépett (454/324). 2. Kitartás. Mint a’
Vad ménesből fogott déltzeg paripa ...
Nyar-gal, s talám a’ szelet-is futással meg-haladgya, Nemes makattsága tűzönn vízenn edgyre ragadgya (216/44).
makacsulva in (1)
Kitartóan. ’S az észnek, e’ tőlünk vállaltt mos-tohának Hideg intésein makatsúlva járunk (454/197).
makhina l. machina
makk fn (6)
A tölgyfának csésze alakú kupakban ülő, to-jásdad termése. Hát tsak sertést nevelt é Itt a’
~ ’s haraszt? (334/6)
~ (413/10), ~ja (413a/167, 592), ~ot (413a/597), ~jait (413a/9).
Ö: cser~, cserfa~.
makkfa fn (1)
Tölgyfa. Ez odvas Inak kongó oldalában Eszem, alszom, egyéb állatok sorában (454/295).
makkol i (1)
Sertés erdőben makkal táplálkozik. Bé jön a’
tél, fa olajat tör tsikorgó préssébe, Vígan ~nak disznai, van vatzkor a’ tserébe (413a/1079).
makktok fn (1)
A makk csészéje, kupakja. Kalapjok szép makk tokokból, Tarka pillangó szárnyakból Volt kötve bokrétájok (114/368).
Makó fn (1)
Családnév. [~ Mihály neve napjára]
(218/cím).
mákolaj fn (4)
Mákfejből sajtolt tejszerű nedv, amelyet alta-tóként használtak. De ha eljön a’ Leányka:
Sem ~, se kárpít Nem kell (351/10).
~t (351/5), mák olajt (14/4, 201/4).
mákos mn (3)
1. Mákkal készített kalács. Hol kell jól por-tzogtatni A’ ~ kalátsokba (114/101). 2. Mákos álom: mély álom (a mákolajtól). Ide ’s tova sokat a’ ~ álomnak Altató ujjai már méllyen el nyomnak (77/147).
~ (77/121).
makrancos mn (1)
Nehezen nyíló ajtó. A’ pénz az uraknak kevélly palotája Makrantzos ajtaját álmatlan strásájja (83/44).
malaszt 855 mankó
malaszt fn (2)
Kegyelem, isteni segítség. Poéták! Felőletek Azt tartják, hogy bennetek Lakik Istenség, Mellynek égi Malasztja Tüzetek’ fel gyúlasztja, Melly bennetek ég (132/4).
~ját (439/24).
mállik Ik: rá~.
mállott Ik: el~.
malom Ö: szél~.
malomkő fn (1)
A malom őrlő szerkezetének részét alkotó vastag, súlyos, kerek kő. Rakj szamárra holmi almát, olajat; ’s vissza jövet Hozz a’ városból fekete szurkot, vagy Malom követ (413a/281).
mályva fn (1)
Magas növésű dísznövény. Másik játszik a’
Iban, ’S magában mélán petyeg (397a/467).
Mammon fn (3)
1. A pénz, a vagyon megtestesítője. Ül pénzes ládáján sovány ábrázattal Tisztelvén ~át örök áldozattal (6/6). 2. Deutschlandi ~: német bank. El húzza pénzetek a’ Deuts[ch]landi ~ (233/64).
mammont (189/12).
mámor fn (3)
1. Ittasság. A’ Bor bétőlt örömmel, ’S ~t okoz gyakorta (411/6). 2. Harmadnapi ~: ittasság utáni állapot. Adnak é a’ magát meg-únt ter-mészetnek Újulást, a’ mellyek ezekből szület-nek: A’ sok szófi beszéd, ki-tsapongó Ámor, Komor álmatlanság, harmad napi ~? (197/52) Mámorba (330/316).
mámorlepte mn (1)
Mámoros, bódult. Chimérákon töri mámor-lepte fejét, Maskaráson tőlti bolond esztende-jét (337/35).
mámoros mn (2)
Lelkesülten boldog. Zengjetek, óh Bakhus’
vőlgyei! Zengjetek! Mámoros echótok düny-nyögjön bennetek! (219/26)
Mámoros (219/16).
mamszel (fr) (1)
Kisasszony. Biz’ az is tsak ollyan eltsiszolt kortsoja; ’S tsak annyival külömb Mamszel Dorottyánál, Hogy Asszony, ’s ötször vólt Hí-men’ oltáránál (330/245).
mamu fn (1)
A hamu szó pöszén ejtett változata. A’ hamut
~nak, a’ szöszt pösznek ejti (330/230).
Manca fn (1)
Női név. Hogy Manczával Jártam egyszer így;
Mért pörölsz olly nagy csatával? Mért vagy olly irígy? (291/1)
Manci(ka) fn (8)
Női név. Fridrik szakáts éppen az ágyon szunnyadott, Hogy hatod-magával Mantzi rá-támadott (330/1686). Szűz Mantzikám, jó éjtszakát, Neveddel alszom-el! (230/21)
Mantzi (230/11, 15), Mantzim’ (230/19), Man-tzikám (230/23), Mantzié (433/15), Mantziról (199/106).
mandátum fn (1)
Megbízólevél. Jupiter a’ Mandatumot, Az Apai Monitumot A’ Hasáról olvassa (92/229).
Mándy fn (1)
Családnév, ~ István. Láthatni ezt a’ Botond históriáját az említett Íródeák’ Könyvében, a’
Mándi Ur’ fordításában (418*/175/1).
mándzsét fn (1)
Kézelő, mandzsetta. Mit ér a’ fodros haj? a’
mándsét a’ tászli A’ sinóros nadrág, ha az ember bászli (330/1115).
mandzsu fn (3)
Tömegében Mandzsúriában élő, altaji nyelvet beszélő nép. Tovább, túl az Éjszín tengernek habjain ... Azon túl lakoznak a’ Mandschuk’
fijai (313/85).
Mandschu (313*/100/2), Mandsuk’
(313*/100/2).
manér fn (3)
1. Divat, szokás. Baszom az annya hugyos Németjének, Huntzfut a’ ki hódol otsmány
~jének (248/42). 2. Tartás. Kezdődik a’ Minét.
— Három Gavallérral Három deli Dáma kiáll szép ~ral: Francziás tántzokat kezdik főhajolva (330/488).
~ral (330/154).
mangalét Ö: baka~.
mankó fn (1)
Botszerű támasz. Mankót fog, és megolvassa Minden tippenését (392/67).
manna 856 marad
manna fn (2)
Mennyei táplálék. Minden hiten lévő Papi szent Chórusok, Kik híven őrt állván az Úrnak Házában, Részeltettek mindent annak Ijában (454/974).
Ival (447/121).
manó fn (2)
Gonosz mesebeli lény. Igazán, hogy vén Lyánt
’s vén Asszonyt a’ Manó Olly hellyen is teker, a’ hol nem volna jó (330/249). Hogy a’ ~ el nem vivé A’ vén szipát! (333/27).
mantel Ö: púder~.
Mantua fn (3)
Helynév. ’S hogy Mántua’ vára nem megvehe-tetlen, Mikor az ostromló megrettenthetetlen (337/385).
~ (413a/1116), Itól (413a/726).
manuális mn (1)
Manuális orgona: kézi orgona hangszer.
Addig manualis Orgona helyébe Zeng öt s hat kitsinyed kutzkód üregébe (233/73).
mar i (1)
Fog harapással sebet okoz. És nem ~nak is úgy már az irígy fogak (328/16).
Ik: el~, meg~.
már hsz (857)
1. Valamikor régebben. Már azt hittem, hogy, ha készen Állnak is száz szélveszek, Az én Lil-lám enyím lészen, ’S én a’ Lilláé leszek (443/65). 2. A múltban, a szóban forgó cse-lekvéssel, állapottal egy időben. Vitorlájok szélnek alig eresztetett, Már akkor hajójok széljel feszíttetett (211/40). Mert úgy is ~ ak-kor viselt agg-koszorút, Hogy a’ Burkus kezd-te a’ másik háborút (330/217). 3. A múlt eredményeként, az idő előrehaladott állapotá-ban; a jelenben a dolog úgy áll, hogy... Már a’
tsipke bokrok hogy meg hintettenek A nap su-gárival, mind veressellenek (83/11). Sőt ~ a’
kevélyek olly nagy számmal vannak, Hogy a’
ki nem kevély, ~ azt tartják annak (194/39–
40). 4. A szóban forgó időtől kezdve, azóta is, mostanáig is folyamatosan. Több ~ ezer esz-tendőnél, hogy itt lakik a’ Magyar (259/495).
5. Az eddigitől eltérően, azzal ellentétben, többé. Hát vígadok, Helyt nem adok Már a’
bánatnak: Hoppot mondok (99/18). Szemeim
mit nézzetek Ah mit nézzetek ~? (145/10) 6.
Most, mostanában. Jer ~ ölely meg engem (186/34). Csendes Este! ... Zengd keservemet.
Mert csalárd az emberekben Már a’ szív na-gyon (374/10). Imé! — ~ villámlik — ~ dörög az Égen! (143/18) 7. (mn és hsz előtt) Annak kifejezésére, hogy a szóban forgó tulajdonság, mód többé nem kívánatos. Jaj, enyhítsétek emésztő Tüzemet, mert ~ megemészt ő!
(175/20) — Lotsogtam ~ eleget, De nintsen resultatuma ~ (92/277). 8. Magában véve, többre nincs is szükség. Tudok én ~ annyit Oláhúl, mint Tótúl, Hogy nem ijjedek meg hat Lovas hintótúl (248/55). 9. Bizony, csak-ugyan. Már hát el érkezett a’ víg Október is, Melly után sohajtott Bakhus ezerszer is (199/41). Hát ~ a gyilkosság, Szent Egek! Is-teni Ditső virtus? (192/45) 10. A közeli jövő-ben; a jövendőben. Már se hintó ~ se szánka Néked Kérőt nem hoz ám (301/1). Vajha ~ a’
dölyfös Frantzot itt láthatnám (268/65). Mi igazán akkor tartjuk Jó’sef napját, Mikor megnyittatta Jó’sef ~ a’ csapját (233/18). 11.
Végre, valahára. Most ~ a’ Nyavalyák fony-nyasztó serege Rá ütvén, régólta vólt ennek betege (222/49). Dámonom, Kintsem, meg-adom magam’ ~! (381/1) 12. Azonnal, máris.
Zászlóink lobogjanak, Lóra ~ minden vitéz (268/169). Esze nélkűl eggy Lokájja Mindjárt ott terem vele, Másiknál ~ a’ pipája, Fein Knaszterrel tele (231/65). 13. Ha ~: ha egy-szer így van. Ha ~ az, a’ ki vólt éltünknek daj-kája, Az atyafiúi szeretet példája (214/105).
14. Már, ~: majdnem, csaknem. Óh Fátom! ~,
~ képzelem, Hogy a’ szerentse laptaképpen Játszik mindenha én velem (379/134). Vigye-tek, jerVigye-tek, emeljetek Túl a’ fellegeken túl — Már, ~ szárnyra emelkedem (432/72). 15.
Bosszúság kifejezésére. Ennye ~ az eszten-dőnek Silány napjai eljőnek (389/1).
Mára fn (2)
Mara, Mária. Nevem nem Mária lészen Ha-nem ~ már, Mert keservvel folyt egészen Né-kem e’ pohár (299/32).
~ (212/6).
marad i (77)
1. Vhol ~: továbbra is ott lesz, v. élőlény
bi-maradandó 857 maradhat zonyos ideig egy helyben időzik. Bennem hív
barátotoktól váltok most meg; de hiszem, Sze-relmem véletek ~, szívemet el nem viszem (241/18). A’ folyó — a’ könnyebb magát fellyebb vonnya, ’s A’ göröngy közt ~ tsak a’
Skeletonnya (201/56). A’ te szép két szemeid-nek Édes Szikrázásábann Gyönyörködni Lántzábann Itt ~ ő (460/106). 2. Vhol ~: vki elmarad, vmi hiányzik. Óh te nemes Maradék, te ~nál messze azoknak Bajnoki nyomdokitól sok deli példa után? (259/451) — Eggyik Fidibussal szaladt Elő — de azt meg szidta:
Hát a’ tűz maga hol ~t? (231/73) 3. Vhogyan
~: helyzete, állapota bizonyos ideig nem vál-tozik. A’ Patsirta az egekre Fennyen emelked-ve száll, Lenéz a’ bóldog vőlgyekre, Függtön
~, ’s jubilál (397a/168). A’ kik pedig örök pár-tába ~tak, Nevek mellé asszú fügétskék írattak (330/399). Kenyér nélkül ~ a’ munkás okosság (341/42). 4. Vki vmire, vhogy ~: vmilyen helyzetbe, állapotba kerül. Szerelmed meg-emészt végre, És te ~sz özvegységre (433/60).
Istenhozzád! Te már magadba fogsz maradni Mindenkor (170/71). 5. Vmi v. vmilyen ~:
vmely lényege, jellege v. tulajdonsága tovább-ra is ugyanolyan, mint korábban volt. Kanász
~ a’ kinek A’ nevelője Kanász (334/20). Én mi voltam, az ~tam, ’S az ~ok örökké (324/52–3).
Csököl mindég Csököl ~ Hedrahely tsak Hedrahely (326/35). 6. Vmiből ~ vmi: még megvan, fennáll, létezik vmi; megmarad. A’
haboktól ~t még annyi jószágod, Hogy abból boldogúl élheted világod (202/119). 7. Vki után ~ vki, vmi: halála után él vki. Számláljá-tok ugyan mi ~ belőlle Ha éltéről szoros szá-mot vesztek tőlle (453/129). 8. Vkire ~ vmi:
örökségül jut neki vmi. Függ ’s még Magya-roson rajtam olly fegyverem, Melly Apánkról
~t (238/66). 9. Vki nyakán ~ vmi: nem tudja eladni. Ihon a’ Tislér czéh hijába fárada, Mi-vel a’ sok bőltső mind nyakán ~a (330/1804).
10. Vki kezére ~ vki: vki gondozásába kerül.
Az árvák, az árvák, a’ kik a’ kezedre Marad-tak, légyenek függesztve szivedre (215/134).
11. Levelet záró formaként ezután is, to-vábbra is. Follyanak vídámon Életed’ napjai Maradok állandó híved: Csokonai (279/18).
12. Vki szívében ~: megőrzi. Az örömnek
vígassági Szívünkben ~janak (460/184). 13.
Maradj magadnak: élj tovább nélkülem! Csak
~j magadnak! Bíztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál (427/13).
~ (193/19, 349/18, 398/7, 413a/853, 454/614),
~ok (61/51, 254/57, 299/80, 454/305), ~sz (114/276, 176/95), ~nak (77/102, 201/62, 454/120, 620), ~a (78/25, 330/1638), ~ának (330/480), ~t (197/20, 210/116, 212/140, 259/496, 267*/19/18, 267/143, 330/837, 1352, 1368), Maradt (413a/767), ~tt (330*/151/1, 337/416, 453/132), ~ott (114/823), maratt (85/20), ~tunk (267/134, 299/10), ~tak (202/142, 330/1721), fog maradni (259/324).
— ~nék (268/106). — ~j (268/39, 93, 295/22), Maradj (64/25, 77/294), ~jál (268/100), ~jon (152/7, 209/121, 278/29, 340/43, 370/9), Ma-radjon (169/157), Maradgyon (216/113),
~jatok (110/33, 184/35, 423/35).
Ik: el~, fel~, fenn~, hátra~, ki~, meg~, meg-meg~, ott~.
maradandó mn (2)
Sokáig fennálló, létező. Míg ez él, ne félj ... A’
jóság, a hűség, az igaz szeretet Mivel ~ szál-lást nálla vetett (214/94).
~vá (258/59).
maradás Ö: itt~, meg~.
maradék fn (14)
1. Vmiből megmaradt kisebb rész. Csak egy öltönötskét ’s egy oszlopot adnak, Egy desz-kából tsinált szomorú hajlékot, Más veszi ke-zére a’ több ~ot (209/76). 2. Utód, Ivadék. Ti a’ nagy Árpád’ nagy Maradékai, Nagy Nem-zetünknek légyetek Atyjai! (251/13) — Lát’d!
Integetnek tiszta barátaid; Nevednek óltárt a’
~ emel (440/14).
~ (111/70, 124/14, 126/74, 450/12), Maradék (259/451), ~a (267*/15/5), ~i (259/641, 337/348, 450/21), Maradékra (245/57), ~tól (241/26).
maradhat i (4)
1. Vmilyen helyzetben, állapotban lehet. A’
mint vagyok, ~ok Olly ember, mint akárki (316/15). 2. Elmaradhat, nem szükséges. Ez a’
Hajnal sebes szárnyát nem kívánja, Maradhat Medea repűlő sárkánja (126/46). 3. Vmiből ~ vmi: még létezhet, megmaradhat. Te tőled
maradni 858 máris belőllünk egyéb nem ~ (201/38).
Maradhat (219/35), maradhattz (57/8).
Ik: el~, meg~.
maradni in (3)
Vhol ~: továbbra is ott lenni. Hagyd itt! Szí-vem kebeledbe fog gyúladni, A tiédnek az enyimbe kell ~ (184/44, 423/44).
~ (185/116).
maradott ~ maradt in (2) 1. Vmilyen helyzetben, állapotban levő. Mind közre ment a’ kereset, ’s a’ szabadon mar-adott Főld maga is (413a/143). 2. Vkire ma-radt vmi: örökségül jutott neki. Izmos leven-ták! Hogy ha reánk maradt Kemény erőtök:
megnemesíti György (418/81).
Ik: meg~.
maradván in (1)
Vmilyen helyzetben, állapotban lévén. Ő pe-dig maga ~, A’ mint úszhatik, úszik (114/245).
Ik: el~.
maradvány fn (3)
Vminek megmaradt része. Rakás ~ok’ puszta dűledékit Az idő’ fogai lassan tördelék itt (237/29).
~ok (237/105), ~it (396/7).
Ö: kő~.
marás fn (1)
Kígyó méregfogával ejtett seb. Ő szerzette a’
Kígyóknak halálos ~ait A’ prédáló farkasokat
’s a’ Tenger’ hullámjait (413a/145).
marcali mn (1)
Somogy vármegye Marcali járásában levő.
Martzali’ osztállyát Tserházy vezette, Ki e’
szép hívatalt meg is érdemlette (330/129).
Marcali járás fn (1)
Helynév. Öt Szolgabírói Járásai Somogy Vár-megyének ezek: Kaposi, Martzali, Igali, Szi-geti és Babótsai (330*/140/10).
marcong i (1)
Marcangol. E’ viperát martzong egyedűl tsak ez étel[e] ennek (37/4).
Ik: szét~.
marconglott Ik: el~.
marcongol i (1)
Gyötör. Már ezek a’ szívet nagyon martzon-golják (454/138).
Marcus (lat) (1)
Férfinév. Epitaphium Marci Marcus sírfelirata (118/cím).
mardos i (1)
Nem hagy nyugodni. Kit a’ hív érzés’ gyöt-relme Olly sokáig ~a (428/192).
mardosó mn (1)
Gyötrő, gyötrelmes. Ezen testet, mellyet táplála a’ vétek, Mardosó kínokkal itt meg emészszétek (77/202).
marha fn (18)
1. Szarvasmarha. Mért tartják ólba a’ It a’
mezei emberek (413a3619). És a’ főldnek szántására fogd az izmos Ikat (413a/769). 2.
Csorda. Mindég talál ott a’ ~ tiszta tsergeteget Legelőből sem lát szűköt (413a/728). És a Ik őrzőinek tzélt függeszt a’ Szil fára (413a/1089).
~ (330/1046, 330*/150/4), Ik (413a/429), Ii (413a/1084), It (327/61, 413a/271, 765), Mar-hát (413a/914), Marhákat (413a/449), Inak (413a/752, 987), Marhának (231/257), Mar-hához (413/4), Ikkal (330*/165/7).
Ö: áldozó~.
Mária fn (8)
Női név. Itt áll még mellettem egy pár Atyám-fia, Itt Nánási Sára, vele Kós ~ (217/118).
Szűz ~ engem szeret, ’S rólam kíván neveztetni (148/59.
~ (148/59, 212/110, 222/82, 299/31), It (148/62), Inak (96/8) Iért (148/71).
máriás fn (1)
Pénz, amelyen a gyermekét tartó Szűz Mária képe látható. Huszas, Márjással, petákkal Körmötz, Császár, Szúferint Több fejér ’s ve-res nimfákkal Jőnek véle per forint (317/225).
Mária Terézia fn (3)
Királynő (1740–80). ~, Magyarország’ Nőki-rálya (259/8).
~ (259/431), ~’ (445*/233/6).
Maris fn (1)
Női név a Mária becézett változata. Pörölt a’
kis Náni az öreg ~sal (330/688).
máris hsz (6)
1. Vmit követőleg, azonnal. Hagyjuk el; már is sok Bál’ papja ’s nimfája Szentség törő
Marius 859 Maros Muzsám’ excommunikálja (197/83). 2. Már
most. Ah, ti ~ abból fakadtt Indúlatok Nyel-vemre harsogóbb hangokat ontsatok (190/91).
Már-is (216/68), Már is (111/89, 249/9, 259/405).
Marius fn (1)
Híres római család. Itt nőttek fel a’ ... Nagy Camillok ’s hadra termett Scipiók, Máriusok (413a/693).
Markazső fn (1)
Békanév, a marécageux ’lápos, mocsári’ je-lentésű francia szóból. Markazső Fő Kapi-tánynak Ebbe látták tsatáját (114/735).
Markgraf fn (1)
Személynév. Asztali dal — (Olaszból Márkgróf Mafféi után) (154/cím).
markolat fn (2)
1. Vágó- v. szúrófegyver fogantyúja. Mert ol-dalán lévő villogó szabjának Marlolatytyán gyilkos kezei kapának (77/220). 2. Kéz tágult
~ja: a kéz elgyengült fogása. Semmi, hogy ke-zetek tágult ~ja A’ Fegyvert mint régenn ugy nem forgathatja (68/11).
markolhat i (1)
Marokkal vehet, szedhet. Vén ugyan, vén a’
kurvannya: De van ezűstje arannya, A’ mely-be ha ~nék, Hozzá jobb kedvet mutatnék (339/11).
markos mn (1)
Izmos, erős. Bellona’ ~ Báttya pihenteti György’ görbe kardját húsz adamás szegen (418/17).
már-már hsz (4)
1. Már majdnem. Kazinczy! Főldy! Kik belő-lem Már-már poétát tettetek (419/2). 2. Hama-rosan. Már már büntetődnek ama’ go-nosztevők, Ama’ szép szín alatt fosztó emberevők (337/111).
Már, már (379/134), Már, már (432/72).
mármost hsz (12)
Ezek után. Ott a’ Tóba által vervén Meg ölé dárdájával, Már most a’ parton hevervén El nyúlt kövér hasával (114/730). De már most csak egyenesen, Magyarosan megmondom (169/33).
már most (136/15, 166/23, 202/121, 210/80,
211/62), Már most (215/114, 307/114, 308/37, 392/13, 397a/452).
mármostan hsz (1)
Ezek után. De háládatlannak, vadnak, kegyet-lennek Mondhatlak már mostann, ’s mi több, hitetlennek (176/108).
Maro fn (4)
Vergilius. Bóldog Máró! Élted már óh! Tsak te éled, A’ Múzsáknak, Poétáknak Ölében szí-ved éled (110/35).
Máro (33/14), Márónál (111/35), Marones (42/cím).
marok fn (20)
1. Behajlított tenyér, marék. Víg ebédeket rak