Egy jogerőhatás mind felett?
I. Végrehajthatóság – ki, kivel, mit, mikor, hogyan?
A végrehajthatóság kapcsán mindenekelőtt azt kell tisztázni, kire, illetve mire vo-natkozik, amihez a végrehajthatóság értelmezéséből érdemes kiindulni.
Maga a kifejezés – nyelvtanilag elemezve – megengedő jelleget sugall: a hatá-rozatot végre lehet(nem pedig kell) hajtani. Emiatt hangsúlyozzaTremmel Flórián, hogy a végrehajthatóság megfogalmazás nem teljesen pontos, mert a jogerős hatá-rozatok bűnügyekben nemcsak perfektibilisek, hanem hivatalból végrehajtandók.2
Alanyiértelemben Tremmellel egyet lehet érteni, amikor a hatóságok szemszö-géből vizsgáljuk a kérdést, rájuk nézve ugyanis a jogerőre emelkedés valóban vég-rehajtási kötelezettséget keletkeztet. A határozat magánszemélycímzettje(i) szem-pontjából azonban a végrehajthatóvá válás szabályozása valójában garanciát jelent:
a jog meghatározza, mely határozatokat mely időponttól, vagy esemény beállta után lehet velük szemben végrehajtani, s azt megelőzően erre a hatóságok nem jogosultak.
Nem tartom ezért pontatlannak a végrehajthatóság elnevezést, mivel a nézőpont he-lyes megválasztása tárgytalanná teszi a szemantikai vitát.
A végrehajtás tárgyatekintetében az eltérő vélemények a végrehajthatóság kü-lönféle értelmezéséből, illetve ugyancsak a nézőpontok eltérőségéből fakadhatnak.
Finkey Ferenc megkülönbözteti a végrehajtás táganés szorosan vett értelmét.
Az előbbi bármely bírói határozatrendelkezésének a megvalósítását magában fog-lalja (például a megidézett személy elővezetését). Szűkebbértelemben azonban ki-zárólag a jogerős, büntetést kiszabóítéletek vagy büntetést megállapító más határo-zatok rendelkezéseinek a foganatosítását érti végrehajtáson.3Ez a fajta különbségtétel a bírósági határozatok tipizálásán alapul.
A Balogh – Edvi Illés – Vargha-féle Bp. kommentáraz ítéletet, a büntetőparan-csot és a végzést sorolja a végrehajtást igénylő határozatok közé, de elismeri, hogy a felmentő ítéletben és az eljárást megszüntető végzésben is lehetnek végrehajtandó rendelkezések.4A végrehajthatóság értelmezése itt tehát a határozat tartalmához kap-csolódik (ami azonban nyilvánvalóan összefügg a határozat típusával is).
Angyal Pálaz alaki jogerő elemének tekinti a megtámadhatatlanságon és a vég-legességen kívül a bírói ítélet azon tulajdonságát, hogy „az imperatívrendelkezéssel
2 FENYVESICsaba – HERKECsongor – TREMMELFlórián: Új magyar büntetőeljárás(Pécs: Dialóg-Campus 2008) 509.
3 Finkey Ferencz: A magyar büntetőeljárás tankönyve (Második, átdolgozott kiadás.) (Budapest:
Politzer Zsigmond és fia kiadása 1903) 546.
4 BALOGHJenő – EDVI ILLÉSKároly – VARGHAFerenc: A Bűnvádi perrendtartás magyarázata.
Második teljesen átdolgozott kiadás. Harmadik kötet. (Budapest: Grill 1910) 302.
esetleg megállapított jogkövetkezmények végrehajtását előírja”.5A végrehajtás fo-ganatosításáért felelős szervekről szóló tankönyvi részben írtakból azonban a vég-rehajthatóság egy másfajta értelmezésére lehet következtetni. Kiderül ugyanis, hogy Angyalszerint a végrehajtás nemcsak az ítélet konstitutív részei vonatkozásában kép-zelhető el valamiféle aktív magatartásként, hanem állhat „csupán kijelentésből vagy nyilatkozatból” is. Ilyeneknek tekinti például a kihirdetést, feddést, szabadlábra he-lyezést, vagy a lefoglalt tárgy kiszolgáltatását.6
A Móra–Kocsis tankönyva végrehajthatóságot a pozitív jogerőhatások közé so-rolja, ám nem tekinti általános jogerőhatásnak, éppen amiatt, hogy a felmentő és a büntetés végrehajtását felfüggesztő ítéleteknél nincs meg. Elismeri viszont, hogy a felmentő ítéletnek is lehetnek végrehajtást igénylő rendelkezései.7A felhozott példák azonban (a felmentett elmebeteg terhelt biztonsági őrizetbe helyezése, vagy a polgári jogi igényben történő marasztalás) azt mutatják, hogy másokhoz hason-lóan csupán az imperatív rendelkezésekhez kapcsolja a végrehajtás igényét. Azt is megállapítja, hogy a jogerő végrehajthatósági hatása az ítélet rendelkező részéhez kapcsolódik. Ennek jogosságát könnyű belátni, tekintettel arra, hogy az ítélet indo-kolása ritkán tartalmaz konstitutív jellegű rendelkezéseket.
Elek Balázs alapvetően a bíróság bűnösséget kimondó, végrehajtandó büntetést kiszabó ítélete vonatkozásában értelmezi a végrehajthatóságot. A felmentő ítélet, il-letőleg az eljárást megszüntető végzés jogereje szerinte a kötelező erőben nyilvánul meg. Ezeknél a határozatoknál a végrehajtás igénye akkor merülhet fel, ha járulékos kérdésekről rendelkeznek, mint az elkobzás, vagy a bűnügyi költség viselésére kö-telezés.8
Az egyes nézeteket áttekintvetárgyi értelemben a végrehajthatóságnak két as-pektusát tartom megkülönböztetendőnek: az egyik szerint a bíróságihatározatra mint egészre, a másik szerint pedig a határozat egyesrészeirevonatkozik.9A végre-hajthatóság ez utóbbi szűkebb felfogása ismét két irányból ragadható meg: egyrészt a különböző határozattípusok szerint, másrészt tartalmiszempontból. Az utóbbi tisz-tázásával érdemes kezdeni. Végrehajtani a bírói határozatokkonstitutív(imperatív) elemeit, asollenjellegű parancsait lehet: tehát azon részeit, amelyek valamilyen ren-delkezést tartalmaznak, amelyek valamilyen kötelezettséget keletkeztetnek a határozat Egy jogerőhatás mind felett?
5 ANGYALPál:A magyar büntetőeljárásjog tankönyve.II. kötet (Budapest: Athenaeum 1917) 239.
6 ANGYAL(5. lj.) 245.
7 MÓRAMihály – KOCSISMihály: A magyar büntető eljárási jog(Budapest: Tankönyvkiadó 1961) 399.
8 ELEKBalázs: A jogerő a büntetőeljárásban(Debrecen: Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszéke 2012) 126.
9 A distinkcióból adódó következtetések részletesebb kifejtésére ehelyütt nincs mód. Ennek elmaradása azonban a tanulmány által érintett kérdések tárgyalásában nem okoz zavart.
címzettjeire nézve.10Végrehajthatóságról tehát azon bírósági határozatok esetében lehet beszélni, amelyek tartalmaznak ilyen jellegű elemet, mégpedig a rendelkező részben(minthogy az indokolás természetéből kifolyólag kizárólag deklaratív ele-meket foglal magában).
Az egyes bírósági határozatok végrehajthatósága határozattípusonként,azon belül is tartalmuk szerint külön-külön vizsgálandó. Ebben a dolgozatban a terjedelmi korlátok miatt nincs módom a bíróság valamennyi határozatát részletesen áttekinteni.
Itt csupán néhány vitásabb pontot emelek ki.
A korábban leírtak alapján úgy látszik, kizárólag a bűnösséget megállapító ítélet, annak is a végrehajtandó büntetést kiszabó, intézkedést alkalmazó, illetve az egyéb határozatok kötelezést kimondó rendelkezései igényelnek végrehajtást.
A bűnösséget megállapító ítéletben kirótt büntetőjogi szankciók között vannak olyanok, amelyek tipikusan „foganatosítást”követelnek (a hatályos Btk. szankció -rendszerében például a büntetések közül a végrehajtandó szabadságvesztés, a pénz-büntetés, a járművezetéstől eltiltás, az intézkedések közül az elkobzás, a vagyonel-kobzás, vagy a pártfogó felügyelet). Ezzel szemben az intézkedésként alkalmazott megrováscsupán abban áll, hogy a bíróság a bűncselekmény elkövetése miatti hely-telenítését fejezi ki, és felszólítja a terheltet, hogy a jövőben tartózkodjék az ilyen cselekedetektől. Bár ez a bíróság részéről csupán kijelentést, nyilatkozatotigényel, Angyal Pál– ahogyan korábban láthattuk – ezt is a végrehajtás körébe sorolja, aho-gyan a felmentő ítélet11kihirdetését, illetőleg a fogva lévő vádlott szabadlábra he-lyezését is.
Ha elfogadjuk, hogy ezek a kijelentések, nyilatkozatok – ahogyan Angyal Pál véli – végrehajtásnak minősülnek, azt kellene megállapítanunk, hogy a „végrehaj-tásuk” elválik a jogerőtől: megelőzi azt, ugyanis mind a felmentő, mind a megro-vást alkalmazó ítélet esetében a kihirdetéssel valósul meg.12Ezt a fajta „végrehajtást”
10 Ebből az is következik, hogy a végrehajtás ilyen értelemben nem opció, mivel ez kizárólag feljogo-sító jellegű rendelkezések esetén lehetne így, amikor a határozat a címzettek számára valamilyen jo-got keletkeztet, melyet saját elhatározásuk szerint gyakorolnak vagy sem.
11 Az olyan felmentő ítéletet, amely járulékos kérdésekről imperatív jelleggel nem rendelkezik, szin-tén szokásos kizárni a végrehajthatóság fogalmi köréből. Ennek helyessége legalábbis kétséges. Tar-talmilag az ítélet felmentő rendelkezése konstitutív jellegű, a bíróság azt mondja ki, hogy a terhelt mentesüljön a vád alól, ez pedig a jogerőre emelkedéssel következik be. V. ö. KIRÁLYTibor: Bünte-tőítélet a jog határán(Budapest: KJK 1972) 207–212., valamint ERDEIÁrpád: Tanok és tévtanok a büntető eljárásjog tudományában(Budapest: ELTE Eötvös Kiadó 2011) 284–285.
12 Az 1979. évi 11. tvr. (a továbbiakban Bv. tvr.) 81. § (1) bekezdése kimondja, hogy „a megrovást a bí-róság a határozat jogerőre emelkedésének bevárása nélkül… foganatosítja”.A 2013. évi CCXL. tör-vény (az új Bv. Kódex) 4. § (1) bekezdése, valamint a 307. § (1) bekezdése a megrovásra vonatkozó végrehajtási szabályokat lényegében változatlan formában tartalmazza.
viszont a jellegéből adódóan képtelenség lenne a jogerőhöz kötni. Ez ugyanis azzal járna, hogy a bíróság nem mondhatna többet az ítélet kihirdetésekor, mint hogy majd
„fel fogja menteni”, vagy „jól meg fogja dorgálni” a terheltet, amikor az ítélet jog-erőre emelkedik.
Mégsem gondolom, hogy a megrovást tartalmazó, illetve a felmentést kimondó határozatok valódi (tágabb értelemben, az egész határozatra vonatkozó) végrehajtha-tósága elválnék a jogerőtől, mert a valódi hatásaik – a szabadlábra helyezést kivéve – csak a jogerőre emelkedéssel állnak be. A fogva lévő terhelt szabadon bocsátása pedig inkább azzal hozható összefüggésbe, hogy az előzetes letartóztatás oka meg-szűnt, mivel a terheltre nézve – még ha az nem is jogerős – kedvező határozat szü-letett. A személyi szabadság büntetőeljárásbeli korlátozásával szemben támasztott követelmények (szükségesség, arányosság, ultima ratio jelleg) hiánya teszi tehát szükségessé a fogva tartás megszüntetését.