Az üzleti titok védelmének egyes aspektusai
2. A jogellenesen szerzett bizonyítékok felhasználása a polgári perben
2.1. A bizonyítási tilalmak célja és alkalmazhatósága a polgári perben
A bizonyítási tilalmak problémájának vizsgálata során igen könnyen meggyőződhe-tünk arról, hogy az eljárási jogok elméletében jócskán van feltérképezetlen terület.11 Tény, hogy a bizonyítási tilalmak rendszerét a büntetőeljárási jog elméleti mű-velői dolgozták ki, ám ez korántsem jelenti azt, hogy a bizonyítás egyes tilalmai csak a büntetőeljárási jog rendszerében értelmezhetőek. Igaz azonban, hogy – a jogág ter-mészetéből és az eljárás eltérő rendszeréből fakadóan – a büntetőeljárási jogban ismert bizonyítási tilalmak egy része aligha kaphat helyet a polgári eljárási jogban.
Kétségtelen azonban, hogy a polgári eljárási jog is számos bizonyítási tilalmat ismer, s a polgári eljárások során is éppen olyan gyakran felmerül a jogellenesen megszerzett bizonyítékok felhasználhatóságának a problémája.
E területen valamely bizonyíték jogellenessége a bizonyítási eljárás törvényben rögzített szabályainak a megsértéséből vagy a polgári per körén kívül eső egyéb ma-gatartásokból, például bűncselekmény elkövetéséből, személyiségi jogok, valamint adatvédelmi előírások megsértéséből adódhat.
2.2. A szabad bizonyítás elvéről
A szakirodalomban egységesen elfogadott tény, hogy a szabad bizonyítási rendszerrel rendelkező jogrendszerek egyike sem mentes korlátoktól. Sőt a szabad bizonyítás bölcsőjeként ismert angolszász jogok bizonyítási rendszere az inkvizitórius eljárás formális bizonyítási szabályaihoz hasonló igen szigorú előírásokat tartalmaz,12noha az esküdtszék mérlegelése valóban korlátlanul szabad. Mind a Pp., mind a büntető-eljárási jog tudományában több elismert szerző13 is rámutat, hogy a szabadnak Az üzleti titok védelmének egyes aspektusai
11 Lásd ERDEI(1. lj.) 1.
12 Lásd ERDEI(1. lj.) 1.
13 KIRÁLYTibor:Büntetőítélet a jog határán(Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1972);
ERDEIÁrpád: „Tilalmak a bizonyításban” in ERDEIÁrpád (szerk.):Tények és kilátások(Budapest: Köz-gazdasági és Jogi Könyvkiadó 1995) 47–61; CSÉKAErvin – NAGYLajos: „A bizonyítás általános kér-dései a büntetőeljárási törvényben” Jogtudományi Közlöny1972/9; TATÁRLászló: „Bizonyítékérté-kelési tilalmak a német bíróságok gyakorlatában” in KORINEKLászló – KŐHALMILászló – HERKE Csongor (szerk.): Emlékkönyv Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus halálának 20. évfordulójára(Pécs:
nevezett bizonyítási rendszerünk távolról sem az: elvei, előírásai, határozott korlátai vannak, a bizonyítás szabadsága voltaképpen a bizonyítékok mérlegelésének sza-badságát jelenti. (Megjegyzem, hogy a bírói mérlegelés sem abszolút szabad, ugyanis e logikai folyamatról a bíróság a határozat indoklásában köteles számot adni.)14
Az eljárási jogok szabad bizonyítás elvét kifejezésre juttató rendelkezései álta-lában a bíróságra bízzák annak eldöntését, hogy konkrét ügyben a bizonyítás milyen módját tartja leginkább célravezetőnek, és milyen bizonyítási eszközöket kíván a tény -állás tisztázása érdekében igénybe venni. Ez az alapelv a kötött (formális) bizonyítás elvével ellentétben – elvileg – lehetőséget biztosít arra, hogy a bíróság az igazságnak megfelelő döntést hozhasson.
A szabad bizonyítás elvét a Polgári perrendtartásról szóló törvény (továbbiakban Pp.) 3. §-ának (5) bekezdéseszabályozza. Eszerint – amennyiben a törvény másként nem rendelkezik – a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyító eszközök al-kalmazásához nincs kötve, és szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas.15 Szabad bizonyítási rendszerre épülő polgári perjogunkban kevés olyan korlátozó rendelkezés van, amelynek megsértése a bizonyítékok jogellenességének a megál-lapításához vezet, ugyanis aPp. 3. § (5) bekezdéseés a bizonyítási eszközöket fel-soroló166. § (1) bekezdésea bizonyítási eszközök felhasználása terén teljes sza-badságot biztosít a bíróság számára.
A szabad bizonyítás elvének érvényesülése azonban nem azt jelenti, hogy a bí-róság az igazság kiderítésére törekedve – korlátozás nélkül, más jogszabályok ren-delkezéseit figyelmen kívül hagyva, bármilyen bizonyítást elrendelhet, illetve, hogy az eljárás során akármilyen bizonyítási eszközt felhasználhat. A bírói gyakorlat sze-rint a szabad bizonyítás elvét nem lehet akként értelmezni, hogy a felek minden kor-látozás nélkül, bármilyen eredetű és tartalmú eszközt felhasználhatnak az igényük
ér-PTE ÁJK, 2004) 257–273; ÁDÁMGyörgy:Bizonyítás a polgári peres eljárásban. www.jog-vita.hu/
bizonyítás.html; A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény magyarázata. HOLÉKatalin – KAD
-LÓTErzsébet (Budapest: Magyar Közlönykiadó CD rom, 2007).
A német szakirodalomban lásd még: Christian JÄGER:Beweisverwertung und Beweisverwertungsver-bote im Strafprozess(München: C. H. Beck 2003) 2.; Claus ROXIN: Strafverfahrensrecht(München:
1995) 24. § 13. széljegyzet; Ernst BELING:Die Beweisverbote als Grenzen der Wahrheitserforschung im Strafprozess[A bizonyítási tilalmak mint az igazság kiderítésének korlátai] (Breslau: 1903) 1.; Chris-tian JÄGER: Beweisverwertung und Beweisverwertungsverbote im Strafprozess(München: C. H. Beck, 2003) 1.; Klaus ROGALL: Gegenwärtiger Stand und Entwicklungstendenzen der Lehre von den straf-prozessualen BeweisverbotenZeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft1979/91. 3.
14 Lásd ERDEI(1. lj.) 1.
15 A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény magyarázata (Complex)
vényesítése érdekében. (Legfelsőbb Bíróság Mfv. II. 10 144/1996. – BH 1997. évi 1/53. sz.)Így például magnetofonszalagra rögzített nyilatkozat nem fogadható el bi-zonyítékként anélkül, hogy a felvétel készítésének körülményeit (Legfelsőbb Bíróság P. tv. III. 20816/1985. – BH 1987. évi 4/122. sz. III.),illetve a hangszalag tartalmi és egyéb valódiságát (Legfelsőbb Bíróság P. tv. L. 20794/1992. – BH 1993. évi 6/365. sz.) tisztázták volna.16
2.3. A bizonyítási tilalmakról
Bizonyítási rendszerünk tehát a szó köznapi értelmében korántsem „szabad”, a bi-zonyítás szabadságát a bibi-zonyítási tilalmak korlátozzák.
A büntetőeljárási jog tudományában a bizonyítási tilalmak – a Rogall17által ki-dolgozott, ma általánosan elfogadott tan szerint – az alábbiak szerint csoportosíthatók:
Bizonyítékszerzési tilalmak:
– bizonyítás tárgyára vonatkozó tilalmak (bizonyos tényekre nem folytatható le bizonyítás);
– meghatározott bizonyítási eszközökre vonatkozó tilalmak (ezek bizonyítási esz-közként nem használhatók fel);
– meghatározott bizonyítási módszerek tilalma (a bizonyítás során bizonyos mód-szerek nem alkalmazhatók);
– relatív bizonyítékszerzési tilalmak (a bizonyíték beszerzését csak meghatározott személyek rendelhetik el vagy hajthatják végre).
Bizonyítékértékelési tilalmak:
– önállótlan bizonyítékértékelési tilalmak (bizonyítékszerzési tilalmak megsértése miatt előálló bizonyítékértékelési tilalmak);
– önálló bizonyítékértékelési tilalmak (nem bizonyítékszerzési tilalmak megsér-tésén alapuló, hanem az alkotmányból közvetlenül levezetett bizonyítékértékelési ti-lalmak).
E rendszerezés rávilágít arra, hogy a bizonyítási tilalmak között a jogellenesen beszerzett bizonyítékok kiküszöbölésére szolgálnak a bizonyításértékelési tilalmak.
A büntetőeljárásról szóló 1998. XIX. törvény 78. § (4) bekezdésekimondja, hogy az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogai -nak lényeges korlátozásával szerzett meg, nem értékelhető bizonyítékként. A Pp.-ben Az üzleti titok védelmének egyes aspektusai
16 A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénymagyarázata (Complex)
ilyen – jogellenes bizonyítékok kizárására vonatkozó általános szabály – nem talál-ható; a törvény csupán egyedi tilalmakat állít fel: például a titoktartási kötelezett-sége ellenére kihallgatott tanú vallomása nem vehető figyelembe bizonyítékként.
Ugyanilyen tilalmat tartalmaz a Kódex 170. § (5) bekezdése,arra az esetre, ha a tanút a mentességre való alapos hivatkozása ellenére vallomástételre kötelezik.
A Pp. tehát hallgat arról, hogy milyen következménnyel jár az, ha a jogellenes magatartás a polgári perjog szabályain kívül merül fel. (Például a peres fél közigaz-gatási vagy büntetőeljárás során elkövetett hivatali visszaélés, vagy más bűncselek-mény, pl. üzleti titok megsértésének következményeként jut okirati bizonyítási esz-közhöz, illetve a bűncselekményt az adott polgári eljárás folyamán úgy követik el, hogy üzleti titoknak minősülő okiratokat használnak fel a bizonyításkor.
A 1970-es évek szakirodalmában is egyedi, a jogállam elveivel ellentétes, ezért napjainkra – régen meghaladott – álláspont szerint a bíróság az igazság kiderítése ér-dekében a szabad bizonyítás rendszerének megfelelően szabadon felhasználhat minden bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas, hacsak a törvény va-lamely bizonyíték felhasználását kifejezetten meg nem tiltja. Mivel a törvény csak a titoktartási kötelezettség, illetve a vallomástétel-megtagadási jog ellenére kihall-gatott tanúk vallomásának a felhasználását tilalmazza, a többi jogellenesen szerzett bizonyíték a perben felhasználható, „akár a személyiségi jog megsértésével, akár másként jogellenesen, sőt bűncselekmény folytán álltak elő”. E személyiségi jogokat figyelmen kívül hagyó szemlélettel éles ellentétben áll az a külföldi és hazai jogiro-dalomban általánosan elfogadott felfogás, amely kategorikusan elutasítja a jogelle-nesen szerzett bizonyítékok perbeli felhasználhatóságát.18
A szakirodalom és a joggyakorlat szerint egyaránt a bíróságnak az egyes konkrét ügyekben – a viszonylagossági elv értelmében – azt kell mérlegelnie, hogy a bizonyí-tási eszköz jogellenessége összemérhető-e az ellenérdekű fél jogellenes magatartá-sával. A mérlegelés köréből azonban minden esetben ki kell zárni a bűncselekmények elkövetése útján, valamint a személyiségi jogok megsértésével szerzett bizonyítási esz-közöket. Az alkotmányos jogok, valamint a büntetőjog megsértésével szerzett bizo-nyítékok ugyanis semmilyen körülmények között sem használhatók fel.19
17 ROGALL: (13. lj.) 3.
18 KENGYELMiklós: Magyar Polgári Eljárásjog(Budapest: Osiris 2005.) 208.
19 Lásd bővebben: KISSDaisy: „A fair eljárás” in PAPPZsuzsanna (szerk.):A magyar polgári eljárás-jog a kilencvenes években és az EU eljárás-jogharmonizáció Dr. Németh János egyetemi tanár tiszteletére (Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2003.) 117, 140; KISSDaisy: A polgári per titkai(Budapest: HVG-ORAC, 2006.) 80; GÁRDOS-OROSFruzsina: „Alapjogok korlátozhatósága” in JAKABAndrás (szerk.):
Az Alkotmány Kommentárja(Budapest: Századvég, 2009.) 427–428.