A reszocializáció elméleti és gyakorlati ellentmondásai a fiatalkorúak
IV. Az intézményesített erőszak és a hegemón maszkulinitás mint a reintegráció gátjai
A fiatalkorúak intézeteiben – elsősorban Tökölön – kiemelkedő problémát jelent a fogvatartottak közötti fizikai és szexuális erőszak, amelyre egy 2007. őszi tragikus eset is rávilágított, amely során 4 tököli fogvatartott megerőszakolta majd felakasz-totta zárkatársát. Amint Lőrincz József felhívta erre a figyelmet, az ezt követő vizs-gálat megállapította, hogy az esetet megelőző 10 évben közel 50 esetben állapítottak meg fiatalkorúak egymás sérelmére elkövetett bűncselekményt, és bár az intézetek törekedtek a felelősségre vonás „törvényes előírásainak szigorú betartására, anélkül azonban, hogy a nagyszámú erőszakos cselekmény hátterének, az intézetek disz-funkcionális működésének megszüntetésére törekedtek volna.” Ez ugyanakkor csak ahhoz vezethetett, hogy megállapítsák a fiatalkorúak életkori sajátosságokból eredő kiszámíthatatlanságát és brutalitását,33amely fokozott biztonsági kockázatot jelent.
A válasz tehát a biztonság fokozása volt, amely a személyzet és a fogvatartottak kö-zötti bizalmatlanság növelését eredményezte,34a dinamikus biztonság koncepció-jának érvényesülése helyett.
Meggyőződésem, hogy a helyzet még a Lőrincz professzor úr által felvázoltnál is rosszabb. Egyetértek azzal, hogy a börtönbeli erőszakra adott reakció iránya nem megfelelő, ugyanakkor én a brutális cselekmény elkövetésének fő okát is a börtön belső viszonyaiban, működésében látom. A börtön intézményi jellegéből következik, hogy a fogvatartottak egymás közötti és a felügyelettel kapcsolatos viszonya kiala-kításában is kulcsfontosságú az erőszak szerepe. Az erőszak a börtön hipermasz-kulin világában sajátosan érvényesül: korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésre a férfi fogvatartottak számára „elvárt férfiasságuk” megélésére és kifejezésére.
Connell szerint a társadalmi struktúrákban a férfiak dominanciáját, a normatív, a fér-fiaktól elvárt férfiasság gyakorlása biztosítja.35A hegemón maszkulinitás a hatalom, a tekintély, az uralkodás, a versenyszellem, a függetlenség, az agresszivitás és az erőszak gyakorlatait foglalja magában. MESSERSCHMIDTalkalmazta a fogalmat el-sőként a kriminológiában, és kiemelte, hogy a hegemón maszkulinitás megfigyelhető a munkamegosztásban, a hatalmi pozíciók megosztásában és a heteroszexualitás A reszocializáció elméleti és gyakorlati ellentmondásai
33 A Pest Megyei Bíróság 8. B.87/2008/100. számú ítélete
34 LŐRINCZ József: „Fiatalkorúak büntetés-végrehajtása néhány nemzetközi norma mércéjével” in KADLÓTErzsébet (szerk): Kriminológiai Közlemények 69. (Budapest: Magyar kriminológiai Társa-ság 2011) 203–209.
35 Raewyn CONNELL:Gender and Power: Society, the Person and Sexual Politics(Cambridge: Polity Press 1987)
kijelölésében is.36Messerschmidt szerint a fehérgalléros bűnözőtől a stricin át a bán-talmazó férfiig a férfiasság egymás közötti és identitásbeli megnyilvánulásainak le-hetünk a tanúi, ezek a cselekedetek az elvárt férfiasság azonos elvén működnek.
Skykes óta ismertek azok a deprivációk,37amelyekkel a bebörtönzés együtt jár, így az elvárt férfiszerepnek megfelelő magatartás elkerülhetetlenül, a börtön intézményi jellegéből következően a „benti” lehetőségek keretein belül marad: az erőszak mint rendelkezésre álló eszköz és a fogvatartottak közötti státuszhierarchia-rendszer kéz a kézben működik. A hegemón maszkulinitásában sikeresebb fogvatartott elnyomva tartja a többieket, amely elnyomás szóbeli, verbális, fizikai bántalmazásban, kiszol-gáltatásban vagy szexuális erőszakban is manifesztálódhat, és – ha a börtönrendszer nem tesz ellene – az elvárt férfiszerep biztosításáról szól.
A Pest Megyei Bíróság 8.B.87/2008/100. számú ítéletében leírt történeti tényállás – bármennyire kegyetlen és brutális elkövetést mutat is be – érzékelteti, hogyan je-lenik meg börtönkörülmények között a hegemón maszkulinitás. A történeti tényál-lásból világosan kiderül, hogy az emberölést közvetlenül megelőző szexuális erőszak a hatalom és az egymásra „rálicitálás” kifejezésének az eszköze. Az erőszakosko-dások sorozata ugyanis elsőként kézi kielégítésre kényszerítéssel kezdődik, majd amint a harmadik zárkatárs orális kielégítésre kényszeríti a sértettet, a magát a hie-rarchia csúcsán érző korábbi elkövető „sem teheti meg”, hogy szótlan marad, és nem nyilvánítja ki hegemóniáját a többiek felett. A kölcsönös egymásra „licitálások” ve-zetnek az anális erőszakhoz, majd a sértett halálához. Az esetből az is nyilvánvalóvá válik, hogy a börtönbeli szexuális erőszaknak az itt leírt formája nem a szexuális ki-elégülést szolgálja, hanem az alárendelt személy elnyomását, hatalom alatt tartását.
Egyetértek Lőrincz Józseffel, hogy az esetre nem a biztonsági ellenőrzések fokozása a megoldás, és úgy gondolom, hogy a börtön elnyomó környezetének enyhítésével viszont a börtönrendszer hozzájárulhat ahhoz, hogy ne alakuljon ki a fentiekben leírt, hatalomgyakorlás érdekében kialakuló licitálási spirál.
József hipotézise szerint „a fiatalkorúak szabadságvesztés-büntetésének végre-hajtása területén nem sikerült kialakítani a fiatalkorúak specifikus végrehajtási kul-túráját”, viszont a javítóintézetben igen.38Álláspontom szerint ez nem független attól
36 James W. MESSERSCHMIDT: „Masculinities and Crime” (Lanham: Rowman and Littlefield, 1993) 81.
Idézi: TAMÁSIErzsébet (2006): „Nemek és bűnözés” in GÖNCZÖLKatalin – KEREZSIKlára – KO
-RINEKLászló – LÉVAYMiklós: Kriminológia – Szakkriminológia(Budapest: Complex 2006) 552.
37 Gresham M. SYKES:The Society of. Captives: A Study of a Maximum. Security Prison(Princeton:
Princeton University Press 1958)
38 LŐRINCZ József: „Fiatalkorúak büntetés-végrehajtása néhány nemzetközi norma mércéjével” in Kadlót Erzsébet (szerk.):Kriminológiai Közlemények69. (Budapest: Magyar kriminológiai Társa-ság 2011) 203–209.
a jelenségtől, hogy a javítóintézet funkciójában, valamint a végrehajtás gyakorla-tában kevésbé fejezi ki azt az intézményes elnyomást, amelyet a fiatalkorúak sza-badságvesztése, és különösen Tököl képvisel. A javítóintézet nem a benne elhelye-zett fiatalkorúak miatt képes feladatát hatékonyabban betölteni, hanem azért, mert elnyomó és kirekesztő jellege lényegesen korlátozottabb. Így viszont nevelési, reszocializációs feladatának is nagyobb mértékben képes megfelelni.
A reszocializáció elméleti és gyakorlati ellentmondásai