A reszocializáció elméleti és gyakorlati ellentmondásai a fiatalkorúak
III. Reintegrációs törekvések és ellentmondásaik a gyakorlatban
Mégis van ugyanakkor szerepe a börtönbeli nevelésnek, mégpedig az úgynevezett harmadlagos bűnmegelőzés területén. BORBÍRÓAndrea meggyőzően bizonyítja, hogy a martinsoni „nothing works” szlogen kissé elhamarkodott volt, és igenis „bi-zonyos kezelési programok nagyon is meggyőző eredményeket mutatnak a bűnis-métlés megelőzésében, sőt, egyenesen a speciális prevenció leghatékonyabb esz-közei kerülnek ki innen”.21Szerinte az ilyen kezelési programok eredményességének feltétele, hogy azok individualizáltak, részvételi jellegűek és magas programintegri-tásúak22legyenek.23Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy mennyiben felelnek meg ezeknek a követelményeknek a jelenleg hazánkban zajló kezelési programok. Az OKRI-ban 2012-ben készült kutatásában Borbíró Andrea és Szabó Judit azt állapí-tották meg, hogy korlátozott mértékben zajlanak a hazai büntetés-végrehajtásban ki-fejezetten a reszocializációra irányuló kezelési programok, ugyanakkor a büntetés-végrehajtás napi gyakorlatában a fogvatartottak foglalkoztatása körében megvalósuló programok „a reintegrációs törekvések gerinceként, sőt akár szinonimájaként fogal-mazódnak meg.” A kutatás alapján tehát úgy tűnik, hogy a reszocializációs lehető-ségek között a szabadidős programok a munkáltatással és az oktatás-képzéssel egy szinten jelennek meg, ugyanakkor a „viselkedésterápiás és más pszichológiai jellegű programok nem részesei a reszocializációs csomagnak”.24
Néhány évvel ezelőtt Antal Szilviával közös empirikus kutatást végeztünk az OKRI-ban a fiatalkorúak büntetés-végrehajtására vonatkozó nemzetközi elvárások érvényesüléséről.25Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a gyakorlatban számos tényező
21 BORBÍRÓAndrea:Kriminálpolitika és bűnmegelőzés a késő-modernitásban(Budapest, Doktori Ér-tekezés, Kézirat 2011) 127.
22 Ez a követelmény azt jelenti, hogy a program strukturálása, megtervezése, végrehajtása és monito-rozása magas szinten történjen.
23 BORBÍRÓAndrea:Kriminálpolitika és bűnmegelőzés a késő-modernitásban(Budapest, Doktori Ér-tekezés, Kézirat 2011) 139.
24 BORBÍRÓAndrea – SZABÓJudit: „Harmadlagos megelőzés a magyar büntetés-végrehajtási intéze-tekben a nemzetközi kutatások fényében” in VÓKÓGyörgy (szerk.): Kriminológiai Tanulmányok49.
(Budapest: OKRI 2012) 158–192.
25 ANTALSzilvia – VIGDávid: „A fiatalkorú fogvatartottakkal való bánásmód empirikus vizsgálata”
in VIRÁGGyörgy (szerk.): Kriminológiai Tanulmányok 43. (Budapest: OKRI), valamint ANTAL Szil-via – VIGDávid:A fiatalkorú fogvatartottakkal való bánásmód – empirikus vizsgálat(Budapest:
OKRI, Kutatási Zárójelentés, Kézirat 2005)
hat a nevelési munka, valamint a sikeres reszocializáció ellen. A foglalkoztatásra vo-natkozó adatok azt mutatták, hogy további lépések szükségesek ahhoz, hogy a fia-talkorúak intézeteiben nagyobb arányban vegyenek részt a fogvatartottak a munkál-tatásban és az okmunkál-tatásban. Az adatok szerint Szirmabesenyőn a megkérdezettek közül senki, Tökölön kevesebb, mint az ötödük vett részt munkáltatásban, ugyanakkor ennél jóval többen töltötték már be a tanköteles kort a fiatalkorúak közül. Az okta-tásban való részvétel is a lehetőségekhez képest korlátozottan alakult, a fogvatar-tottak fele nem vett részt semmilyen oktatásban sem. Korlátozottan valósult meg a szakmunkásképzés is, mert erre csak külön pályázatok révén lett volna lehetőség, és összesen három fő készült érettségire a felmérés pillanatában.26Tökölön a vála-szok kétharmada alapján hetente többször van lehetőség sportolásra, Szirmabesenyőn lényegesen kevesebben nyilatkoztak így.
A nemzetközi és a hazai normák is előírják a fiatalkorúak elkülönítését a felnőt-tektől, továbbá a Bv. tvr. is kimondja, hogy a „fiatalkorúak büntetés-végrehajtási in-tézetében felnőttkorú elítéltek csak az intézet működése érdekében helyezhetők el.”27 Jelenleg azonban a Fiatalkorúak Bv. Intézetében az elítéltek kétharmada felnőttkorú.
Bár a fiatalkorúak a felnőttkorúaktól elkülönítve kerültek elhelyezésre, a jelenlegi megoldás több, a fiatalkorúakra nézve hátrányos következménnyel járhat. Egyrészt a munkáltatásból a felnőtt elítéltek jelenléte miatt kiszorulhatnak a fiatalkorúak, hi-szen a felnőttekre kevesebb munkajogi garancia vonatkozik, és beosztásuk is rugal-masabb lehet, továbbá korábbi tapasztalataik miatt a munkáltató inkább az ő alkal-mazásukat választja. Ez azonban azzal jár, hogy a fiatalkorúak számára kiétkezésre rendelkezésre álló összeg kevesebb, valamint kevesebben tudnak későbbi elhelyez-kedésükhöz szükséges munkatapasztalatot szerezni, valamint letéti számlán pénzt gyűjteni a szabadulásukat követő időre. További probléma lehet, hogy az intézet biz-tonságának fenntartása miatt a fiatalkorúakra is a felnőttekre alkalmazandó szigo-rúbb szabályok vonatkoznak, így ez az elhelyezésük „túlbiztosításához” vezethet.
Harmadrészt, ha a fogvatartottak kétharmada felnőtt, akkor az intézet erőforrásai (pl. könyvtárfejlesztés, kulturális, szabadidős lehetőségek) a felnőttek igényeinek és nem a fiatalok speciális szükségleteinek felelnek majd meg.
Másrészt, az a tény, hogy a fiatalkorúak a börtönnépességnek csupán 3%-át te-szik ki, felveti azt a problémát, amit a női fogvatartottak elhelyezésével kapcsolatban A reszocializáció elméleti és gyakorlati ellentmondásai
26 A tököli szakképzési lehetőségek az alábbiak szerint alakultak: egy fiatal tanul motor- és gépkocsi-szerelőnek, egy gumiabroncs-javító- és kiegyensúlyozónak, egyikük jár burkoló tanfolyamra, egy lesz számítógép-kezelő, ha befejezte tanulmányait, egyikük targoncakezelő, illetve négyen tanulnak festő-mázolónak.
27 Bv.tvr 48.§ (3) bek.
is részletesen vizsgált a szakirodalom: a felnőtt férfiakra tervezett börtönrendszerben kisszámú fiatalkorú (vagy nő) elkülönítése ahhoz vezet, hogy nem lehet maradékta-lanul érvényre juttatni a lakóhelyhez közeli elhelyezés elvét. Különös tekintettel arra, hogy a fiatalkorú fogvatartottak bekerülés előtti lakóhelye nem egyenlően oszlik meg az országban, hanem Borsod-Abaúj-Zemplén megye és a főváros kiemelkedő.
Míg Rosta Andrea kutatásában a válaszadók 44%-a volt borsodi, 16%-a budapesti, a többi kilenc megjelölt megyéből egyenként csupán néhány fogvatartott került ki.28 A speciális bánásmód miatt az országban csak négy intézetben helyeznek el fiatal-korúak fiúkat és csak egyben fiatalkorú lányokat, így a személyes kapcsolattartás nehézségekbe ütközhet. Az OKRI kutatás időpontjában Szirmabesenyőn az elítéltek kétharmada nyilatkozott ugyanakkor úgy, hogy kéthetente mehet beszélőre (vélhe-tően itt került elhelyezésre a borsodiak nagyobb része), viszont Tökölön az elítéltek háromnegyede a törvényi minimumról (havonta) nyilatkozott. Ennek ellenére a vá-laszadók közel 10%-a Tökölön úgy nyilatkozott, hogy soha nem volt még beszélőn, 16%-uk pedig a havinál ritkábban „kap” személyes látogatást. A felmérés szerint vi-szont a csomagküldések gyakorisága Tökölön volt nagyobb. Úgy tűnik, hogy a la-kóhelytől való nagyobb távolságot az intézet a gyakoribb csomagfogadás engedé-lyezésével próbálta ellensúlyozni.
Sajátos problémát jelent a telefonhasználat, amelyről a fogvatartottak döntő része úgy nyilatkozott, hogy hetente él vele. „Visszatartó erő” lehet, hogy a bentről kezdeményezett hívásoknak jóval magasabb a percdíja,29 mint a kinti hívásoké, ugyanakkor a fogvatartottat kintről hívni nem lehet.30 Elvi lehetőségként létezik csupán a rövid tartamú eltávozás jutalma, amelyet 2005-ben összesen 10 fő kapott, amely a minta 6%-a volt. Sajnálatos, hogy a fiatalkorúak a teljes fogvatartotti állo-mányhoz képest fele olyan gyakran részesülnek eltávozásban.31Kedvezőtlen vál-tozás, hogy 2012-ben országosan is, és a fiatalkorúak tekintetében is kevesebben kaptak rövid tartamú eltávozást (fiatalkorúak közül 7 fő, felnőttkorúak közül 698 fő).32Látható tehát, hogy a börtönbeli nevelés lehetőségei a megfelelő programok hiánya, a foglalkoztatás hiányosságai, az elhelyezés és a kapcsolattartás nehézségei miatt korlátozottak.
28 ROSTAAndrea: Fiatalkori bűnözés és bűnmegelőzésPhD értekezés (Miskolc: Miskolci Egyetem, Kéz-irat 2006) 276.
http://midra.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/documents/document_5558_section_1093.pdf
29 Személyes megfigyelés, amit a Helsinki Bizottság jelentései is alátámasztanak.
30 ANTALSzilvia – VIGDávid: A fiatalkorú fogvatartottakkal való bánásmód – empirikus vizsgálat (Bu-dapest: OKRI, Kutatási Zárójelentés, Kézirat 2005)
31 2005-ben 16 482 fogvatartottra 1983 eltávozás jutott
32 BVOP Évkönyv (Budapest: BVOP 2012) 20.