Elöljáróban leszögezhető, hogy a mentális egészség, illetve a mentális rendellenes-ségek témakörében számos nemzetközi (egyetemes és regionális) instrumentum lá-tott napvilágot, amelyek közül több érinti a személyi szabadságuktól megfoszlá-tott fogvatartottakat is.
AzENSZ-közgyűlés állásfoglalásaamentális betegségben szenvedők védelméről és a mentális egészségügyi ellátás javításáról1 például egyebek mellett kimondja, hogy mindenkinek joga van a mentális egészségügyi ellátáshoz, illetve a mentális be-tegségben szenvedőkkel emberségesen és emberi méltóságuk tiszteletben tartásával kell bánni. A szabadságvesztés büntetésüket töltő vagy más okból fogva tartott sze-mélyek esetén az előbb hivatkozott alapelvnek megfelelően a mentális egészségügyi ellátást a lehető legteljesebb mértékben biztosítani kell, emellett csak a körülmények által szükséges korlátozott módosítások és kivételek alkalmazhatók.
A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-Egyezmény225. cikke alapján a részes államok arra kötelezik magukat, hogy a fogyatékossággal élő sze-mélyek számára ugyanolyan színvonalú ellátást nyújtsanak, mint mások számára,
Egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszék
1 The protection of persons with mental illness and the improvement of mental health care. Adopted by General Assembly resolution 46/119, 17 December 1991.
2 Convention on the Rights of persons with Disabilities. Adopted on 13 December 2006.
beleértve a szabad és tájékoztatáson alapuló hozzájárulás alapján járó ellátást. Emel-lett általános kötelezettségüknek tekintik a fogyatékkal élő emberek számára bizto-sítani, valamint elősegíteni valamennyi alapvető emberi jog és szabadság megvaló-sulását, mégpedig bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül.
A Fogvatartottakkal Való Bánásmódra Vonatkozó ENSZ Minimum Standard Sza-bályok322. pontja leszögezi, hogy minden büntetés-végrehajtási intézetnek rendel-keznie kell legalább egy elmegyógyászati szaktudással rendelkező orvossal. Az ENSZ minimum szabályok alapján az egészségügyi ellátást úgy kell megszervezni, hogy az szoros kapcsolatban álljon a társadalom vagy az állam általános egészség-ügyi igazgatásával. Az ellátásnak tartalmaznia kell pszichiátriai ellátást is, egyrészről a diagnózishoz, másrészről adott esetben a mentális rendellenesség állapotának meg-felelő kezeléshez.
A dokumentum alapján a befogadást követően, amilyen hamar csak lehetséges, meg kell vizsgálni valamennyi fogvatartottat. Fel kell tárni a testi és mentális betegségeket, és meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, illetőleg fel kell je gyez ni azokat a mentális defektusokat, amelyek gátolhatják a fogvatartott rehabilitáció -ját (24.).
Ezen túlmenően az orvosoknak jelenteniük kell a börtön vezetése felé, ameny-nyiben úgy vélik, hogy a fogvatartott testi vagy mentális egészségére a szabadság-vesztés feltételei vagy a bebörtönzés további folytatása káros, vagy károsan hathat [25. (2)].
A dokumentum egyértelműen leszögezi azt is, hogy az elmebeteg személyeket nem szabad börtönben fogva tartani, és a leggyorsabban lépéseket kell tenni elme-gyógyintézetben történő elhelyezésük érdekében. A más mentális betegségben vagy rendellenességben szenvedőket pedig meg kell figyelni, és speciális intézetekben kezelni. Börtönben tartózkodásuk alatt speciális orvosi ellenőrzés alá kell őket he-lyezni. Ezen túlmenően a büntetés-végrehajtási intézetek egészségügyi, illetve pszi-chiátriai szolgálatainak biztosítaniuk kell elmeorvosi kezelést minden más fogva-tartottnak, akinek arra szüksége van (82.). Kívánatos továbbá felvenni a kapcsolatot a megfelelő egészségügyi intézményekkel annak érdekében, hogy szükség esetén a szabadulás után is folytassák a pszichiátriai kezelést, és a beteg kapjon utógon-dozást (83.).
Juhász Zsuzsanna
3 United Nations Standard Minimum Rules for the Treatment of Prisoners. Adopted by the First Uni-ted Nations Congress on the Prevention of Crime and the Treatment of Offenders, held at Geneva in 1955, and approved by the Economic and Social Council by its resolution 663 C (XXIV) of 31 July 1957 and 2076 (LXII) of 13 May 1977.
AzEurópa Tanács Miniszteri Bizottságának R (2004) 10. számú ajánlása a men-tálisan sérült személyek emberi jogainak és méltóságának védelméről4 leszögezi, hogy a mentálisan sérült személyek a büntetés-végrehajtási intézetekben nem le-hetnek diszkrimináció alanyai. Így egészségügyi ellátásuk kapcsán ugyanolyan el-látást kell biztosítani számukra, mint a szabad társadalomban. Ha egészségi álla-potuk úgy kívánja, másik végrehajtási intézetbe, illetve egészségügyi intézetbe kell átszállítani őket. Mindemellett a végrehajtási intézeteknek megfelelő terápiás lehe-tőségeket kell biztosítaniuk a mentális rendellenességekkel küzdő fogvatartott sze-mélyeknek. Kényszerrel történő kezelésükre a végrehajtási intézetekben nem ke-rülhet sor, kivéve azokban a kórházi és egészségügyi részlegekben, amelyek alkalmasak a mentálisan sérült személyek kezelésére. Az ajánlás az ilyen esetekre in-dokoltnak tarja mind a mentálisan sérült személyek ellátása, mind pedig kezelése te-kintetében egy független ellenőrző rendszer működtetését (35. cikk).
Ezzel az ajánlással összhangban mondja ki az Európa Tanács Miniszteri Bizott-sága által 2006 januárjában elfogadottEurópai Börtönszabályok,5hogy szellemileg beteg, illetőleg olyan személyek esetében, akiknek mentális egészségi állapota ösz-szeegyeztethetetlen a börtönben történő fogva tartással, az erre a célra létrehozott speciális intézményekben való elhelyezés az indokolt (12.1).
Az ajánlás leszögezi továbbá, hogy ha kivételes jelleggel mégis büntetés-végre-hajtási intézetben helyeznek el mentálisan sérült, illetve pszichés problémákkal küzdő személyeket, akkor státuszukra, valamint sajátos szükségleteikre figyelemmel speciális rendelkezések érvényesítése szükséges, helyzetüket külön szabályokkal kell rendezni (12.2.).
Hivatkoznék továbbá azOrvosok Világszövetségének a mentális betegségben szenvedőkkel kapcsolatos etikai állásfoglalására,6 amely többek között leszögezi, hogy a mentális betegekre ugyanúgy kell tekinteni, mint bármely más betegre, és ez vonatkozik kezelésükre, valamint az egészségügyi ellátás biztosítására is. Az orvo-soknak tehát ugyanazok a kötelezettségeik irányukba, mint bármely más beteg irá-nyába.
4 Recommendation Rec(2004)10 of the Committee of Ministers to member states concerning the pro-tection of the human rights and dignity of persons with mental disorder. Adopted by the Committee of Ministers on 22 September 2004 at the 896th meeting of the Ministers’ Deputies.
5 Recommendation No. R (2006)2. European Prison Rules. Adopted by the Committee of Ministers on 11 January 2006 at the 952nd meeting of the Ministers’ Deputies
6 WMA Statement on Ethical Issues Concerning Patients with Mental Illness, Adopted by the 47thWMA General Assembly, Bali, Indonesia, September 1995 and revised by the 57thWMA General Assembly, Pilanesberg, South Africa, October 2006.
Az állásfoglalás alapelvként fogalmazza meg, hogy a pszichiátriához és a men-tális betegségekhez társuló diszkriminációt fel kell számolni. Ez a stigma ugyanis gyakorta visszatartja az embereket attól, hogy pszichiátriai segítséget vegyenek igénybe, ami pedig súlyosbítja a helyzetüket, és ezáltal érzelmi vagy testi ártal -maknak teszik ki magukat.
A dokumentum kiemeli, hogy a börtönökben dolgozó orvosok egy olyan konf-liktushelyzetbe kerülhetnek, ahol szembe találják magukat egyrészt a társadalom irá-nyába fennálló felelősségükkel, másrészről pedig a beteg vonatkozásában érvénye-sülő kötelességükkel és felelősségükkel. Az állásfoglalás szerint ilyenkor a beteg legfőbb érdekét kell elsődleges kötelezettségnek tekinteni. Az orvosoknak gondos-kodniuk kell arról, hogy a beteg megértse e konfliktushelyzetet és a hatóság által előírt intézkedést, annak érdekében, hogy minimálisra lehessen csökkenteni az
„elárulás-érzetet”.
Ugyancsak fontos követelmény a minimális beavatkozás elvének érvényesítése.
AzEurópa Tanács R (98) 7. számú ajánlása a büntetés-végrehajtási környezetben megvalósuló egészségügyi ellátás etikai és szervezeti aspektusairól7leszögezi, hogy azokban az esetekben, amikor a mentális betegnél nem kerülhető el a magánelzárás, annak az abszolút minimális tartamra kell szorítkoznia, és mihelyt lehetséges, fo-lyamatos ápolói ellátást kell biztosítani (56.).
A hivatkozott ajánláshoz hasonlóan a minimális beavatkozás elvét aCPTis tá-mogatja3. számú Általános Jelentésében,8amikor kimondja, hogy fizikai korlátozó eszközöket csak nagyon ritka esetben és csakis orvosi utasításra vagy orvosi jóvá-hagyással lehet alkalmazni, mégpedig a lehető legrövidebb ideig. Kategorikusan ti-lalmazott ezen fizikai kényszerítő eszközök büntetésként való alkalmazása, vagy al-kalmazási idejük büntetésből történő meghosszabbítása.
Ez az Általános Jelentés az ENSZ minimum szabályokkal összhangban fekteti le annak a követelményét, hogy a börtönök egészségügyi szolgálatában pszichiáter is alkalmazást nyerjen, illetőleg az ápolószemélyzet soraiban ugyancsak legyen men-tális betegek ellátására szakképzettséggel rendelkező személy. Ezenfelül a doku-mentum azt is kívánatosnak tartja, hogy a fogvatartottakkal közvetlen napi kapcso-latban lévő őrszemélyzet egyes tagjai is részesüljenek egészségügyi képzésben.
Hangsúlyt kap továbbá, hogy a börtönök kialakítása során törekedni kell a rend-szeres gyógyrend-szeres kezelések, pszichoterápiák biztosítására (41.).
Juhász Zsuzsanna
7 Recommendation no. R (98) 7 of the committee of ministers to member states concerning the ethi-cal and organisational aspects of health care in prison. Adopted by the Committee of Ministers on 8 April 1998 at the 627th meeting of the Ministers’ Deputies.
8 CPT 3rd General Report [CPT/Inf (93) 12] para 44.
A CPT-dokumentum a már hivatkozott instrumentumokhoz hasonlóan a men-tális betegségben szenvedő fogvatartottak elhelyezését végrehajtáson kívüli egész-ségügyi intézményben tartja indokoltnak, vagy adott esetben a végrehajtás kötelé-kébe tartozó, ugyanakkor speciálisan felszerelt pszichiátriai intézetben. Amíg az előbbi mellett szól a börtönrendszeren kívülállósága, addig utóbbi tekintetében ki -emelhető biztonságossága és az orvosi, valamint szociális ellátás erősítése a rend-szerben. Mindkét esetben alapvető követelmény ugyanakkor a megfelelő befogadó-képesség.