Az Irányelv a Kerethatározat helyébe lép, így fontos összevetni, mennyiben tartalmaz többletjogosultságokat az áldozatok számára, illetve mennyiben tartja meg, fejleszti tovább a Kerethatározatban garantált jogosultságokat. A jelen tanulmány keretében ezt csak az ún.eljárási jogokvonatkozásában tehetjük meg, és e körben is mind-össze néhány gondolatébresztő felvetést osztunk meg az olvasóval. Nem csupán a jo-gosultak köre, de a jogok katalógusa is bővült, így az Irányelv rendelkezéseinek akár csak vázlatos bemutatása is többszörösen meghaladná a jelen tanulmány megenge-dett terjedelmét.
Előre kell bocsátanunk, hogy a korábbiakhoz képest szélesebb kört ölel fel a sér-tett/áldozat fogalma. Míg a Kerethatározat 1. cikk a) pontja értelmében „a »sértett«
természetes személy, aki olyan károsodást szenvedett, ideértve testi vagy szellemi A sértett/áldozat büntetőeljárás-beli jogai...
18 Victims of Crime in the EU. Training Manual. 6. A bűnügyi együttműködés uniós jogi aktusairól lásd még: CSÁSZÁRMátyás: „A büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés in-tézményi jogi aktusai a Lisszaboni Szerződés előtt és után”De iurisprudentia et iure publico. Jog-és Politikatudományi Folyóirat2011/3. 29–73. http://dieip.hu/wp-content/uploads/2011-3-02.pdf
19 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés.
épségének sérelmét, érzelmi szenvedését vagy gazdasági veszteségét is, amelynek közvetlen oka olyan cselekmény vagy mulasztás, amely valamely tagállam büntető-jogi szabályainak megsértésével valósult meg”, az Irányelv 2. cikk (1) bekezdésa) pontja alapján az „áldozat”:
„i. olyan természetes személy, aki közvetlenül bűncselekmény következtében sé-relmet szenvedett – ideértve a fizikai, szellemi vagy érzelmi sérülést, vagy gazdasági hátrányt;
ii. a közvetlenül bűncselekmény következtében életét vesztett személy családtagjai, akik e személy elhalálozása folytán sérelmet szenvedtek.”
Hogy a fellépő családtagok száma mégse legyen parttalan, az Irányelvben felha-talmazást kapnak a tagállamok, hogy eljárásokat alakítsanak ki „abból a célból, hogy:
a) az egyes esetek sajátos körülményeinek figyelembevétele mellett korlátozzák azoknak a családtagoknak a számát, akik élhetnek az ezen irányelvben meghatáro-zott jogokkal; továbbá hogy
b) az (1) bekezdés a)pontjának ii. alpontja tekintetében meghatározzák, hogy mely családtagoknak van elsőbbsége az ezen irányelvben meghatározott jogok gyakor-lása tekintetében.”
Az eljárási jogokat az Irányelv 10–17. cikkében20találjuk, de más alcímekhez tar-tozó jogosultságok is bőségesen tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek be-folyásolják a büntetőeljárás során a sértett helyzetét, szerepét. Fontos megemlíteni, hogy az Irányelvben meghatározott jogok nem érintik az elkövető jogait.21
A meghallgatáshoz és a bizonyítékszolgáltatáshoz való joga kerethatározatban is szerepelt. A Kerethatározattal szemben az Irányelv nem az eljárási jogok között, hanemaz áldozatok védelemhez való joga a nyomozás soráncímet viselő 20. cikkben hívja fel a tagállamokat, hogy biztosítsák, a nyomozás során minimálisra korlátozzák az áldozatok kihallgatásának számát, és ezeket kizárólag akkor folytassák le, ha
20 3. fejezet: A büntetőeljárásban való részvétel címszó alatt
21 Mielőtt továbblépnénk, ezen a ponton a magyar hivatalos fordítás szóhasználatával kapcsolatban sze-retnénk egy kis kitérőt tenni. Az angol „victim” kifejezés az uniós anyagok hivatalos magyar fordí-tásában hol sértettként, hol áldozatként jelenik meg. Így a Hivatalos Lap 2011.6. 28-i számában a Ta-nács 2011. június 10-i Állásfoglalásának szövege sértettről szól. Az Irányelv már áldozatról. Az előterjesztéstől az elfogadásig tartó jogalkotási folyamatban keletkezett dokumentumokban hol sér-tettről, hogy áldozatról olvashatunk a magyar nyelvű szövegben, de találunk olyan hivatalos fordí-tást, amelynek címében sértett, szövegében áldozat a victim szó magyar megfelelője. Az előbbiek-ben említett „elkövető” szóhasználathoz maga az Irányelv fűz magyarázatot, a következőként definiálva (12) pontjában az elkövető fogalmát: „Az »elkövető« kifejezés a bűncselekmény elköve-téséért elítélt személyre vonatkozik. Ezen irányelv alkalmazásában ugyanakkor a bűnösség elisme-rését vagy az elítélést megelőzően a gyanúsítottra vagy vádlottra is vonatkozik, és nem érinti az ár-tatlanság vélelmét.” Ezt a magyar terminológiában a terhelt elnevezés fogja át.
a bűnügyi nyomozás céljából feltétlenül szükségesek. Álláspontunk szerint ez a ren-delkezés visszalépést jelent a Kerethatározatban foglaltakhoz képest, ahol az az el-várás jelent meg, hogy a hatóságok – tehát nem kizárólag a nyomozó hatóság – a sér-tetteket csak a büntetőeljárás céljainak eléréséhez szükséges mértékben hallgassák ki.22Fontos kiegészítést fűz a meghallgatáshoz való joghoz a Preambulum (41) be-kezdése, amely e jogosultságot akkor is biztosítottnak veszi, ha írásban tehettek nyi-latkozatot, adhattak magyarázatot az áldozatok.
Az eljárás megszüntetése esetére biztosított jogorvoslati jogosultságúj elem az Irányelvben. A 11. cikk (1) bekezdésében írtak szerint a tagállamoknak garantálniuk kell az áldozatok azon jogát, hogy az eljárást megszüntető határozat felülvizsgálatát kezdeményezzék. Az eljárási szabályokat ugyan itt is a nemzeti jog határozza meg, de az elvárásoknak való megfelelés érdekében valószínűleg nem lesz vitamentes annak tisztázása, hogy mit jelent „az áldozatoknak az adott büntető igazságszolgál-tatási rendszerben betöltött szerepével összhangban” kifejezés, vagy a „súlyos bűn-cselekmény” fogalma. Az (5) bekezdés egy (további) korlátozást definiál, amely alapján kizárt az olyan – bár kétségkívül az eljárás megszűnését eredményező – ha-tározatokkal szembeni jogorvoslat, amelyek peren kívüli vitarendezést eredmé-nyeznek. Azaz – amennyiben jól értelmezzük – például az ügyésznek a bírói útról való elterelést eredményező döntései nem lesznek támadhatóak. A Preambulum (45) bekezdése ettől szűkebbre vonja a kört, amennyiben leszögezi, hogy az el-járás megszűnését eredményező ügyészi döntés felülvizsgálatát csak akkor nem kérhetik, ha a vitarendezés figyelmeztetéssel vagy kötelezettség előírásával jár.
Nem vonatkozik a felülvizsgálati lehetőség a bíróság határozataira, így a Pream-bulum (43) bekezdése szerint az ügyészek, a nyomozási bírók és a bűnüldöző ható-ságok határozatának felülvizsgálata kérhető.
A Kerethatározat még a közvetítői eljárás előmozdítása, ezen eljárás eredmé-nyeinek a büntetőeljárás során történő figyelembevétele mellett szállt síkra.23Az Irányelvben a hangsúlyaz áldozatot megillető biztosítékokra tevődik át, maga a jo-gosultság a 12. cikk címében „A helyreállító igazságszolgáltatási szolgáltatások ke-retében igénybe vehető biztosítékokhoz való jog” elnevezéssel jelenik meg. Itt is vissza kell utalnunk azonban a Preambulumra, amelynek (46) bekezdése a biztosí-tékok szempontjából figyelembe veendő körülményeket részletezi.
A sértett/áldozat büntetőeljárás-beli jogai...
22 Ez az elvárás a Kerethatározat 3. cikkében szerepelt.
23 A Kerethatározat 10. cikke szerint, amely elvárásnak 2006. március 22-ig kellett megfelelniük a tag-államok nemzeti jogszabályainak.
Az Irányelv 13. cikke alapján a nemzeti jog által meghatározott feltételek vagy eljárási szabályok szerintjogosultak az áldozatok jogi segítségnyújtásra,ha a bün-tetőeljárásban részt vevő személy jogállásával rendelkeznek. A Kerethatározat ezt a jogot a magánfélként fellépő sértettnek biztosította ügyvédi segítség formájában (6. cikk).
Míg aköltségtérítéshez való joga Kerethatározat szerint a fél vagy tanú jogállá-sával rendelkező sértettet illette meg, a büntetőeljárásban való jogszerű részvétele esetén (7. cikk), addig az Irányelv 14. cikke az áldozatok aktív részvétele esetén, be-töltött szerepükkel összhangban várja el költségeik megtérítését a tagállamoktól.
A Preambulum (47) bekezdésének utolsó mondata további információkat nyújt az el-várás tartalmát illetően: „A költségeket csak annyiban kell fedezni, amennyiben az áldozatot az illetékes hatóságok kötelezték vagy kérték fel a büntetőeljárás során való megjelenésre és az abban való aktív részvételre.”
A vagyontárgyak visszaszolgáltatásához való jogönálló jogosultságként szerepel az Irányelv 15. cikkében, míg a Kerethatározatban a kártérítéshez való jog címszó alatt találjuk, annak egyik elemeként [9. cikk (3) bek.].
Már a Kerethatározat is szorgalmazta, hogy a sértett kártérítéshez jusson a bün-tetőeljárás keretein és ésszerű időn belül. Ez főbb elemeiben változatlanul jelenik meg az Irányelv 16. cikkében is.
Az eljárási jogokról szóló fejezet amás államokban tartózkodási hellyel rendel-kező áldozatok jogaival zárul, amelyben lényegi változás nem következett be a Keret-határozatban írtakhoz képest.
A valóban nagyon vázlatos áttekintés természetesen még az eljárási jogok kata-lógusát sem foghatta át teljesen. Hiszen kétségtelen, hogy ide sorolható – ha nem is e cím alatt jelenik meg – a határozatok közléséhez és az eljárás menetéről való tájé-koztatáshoz fűződő jogosultság (6. cikk), vagy a tolmácsoláshoz, fordításhoz való jog (7. cikk).
Van még idő, hiszen a záró rendelkezések értelmében 2015. november 16-ig kö-telesek a tagállamok az Irányelvben rögzített elvárásoknak megfelelni, hatályba lép-tetni a szükséges rendelkezéseket. Ezt követően két évvel, 2017. november 16-ig – majd azt követően háromévente – kell bemutatni, miként élhetnek az áldozatok az Irányelvben meghatározott jogaikkal. Ugyanakkor, ha szem előtt tartjuk az előké-szítés, a lefolytatandó egyeztetések időigényét, a hátralévő másfél év nem is tűnik olyan soknak.