A szabadságvesztésre ítéltek számának jól érzékelhető növekedése 1997-től kezdő-dött. Ebben meghatározó volt a Btk. előző fejezetben tárgyalt módosítása. Ennek ha-tására a jogalkotás a Btk. rendelkezéseit számos helyen a szigorítás irányában mó-dosította. A szigorítás hatásának büntetés-végrehajtási konzekvenciái 1997 és 2002 között a következő adatokkal jellemezhetők: a fogvatartotti létszám az 1997. decem -ber 31-én regisztrált 13 405 főről 2002. decem-ber 31-re 17 838 főre, 33%-kal növe-kedett. A letöltött szabadságvesztés átlagos tartama a nyugat-európai államokéhoz vi-szonyítva rendkívül magas, 2001-ben 4 év 1 hónap volt. Az ítélkezési gyakorlat a jelek szerint kritika nélkül követte a gyakorlati kriminálpolitikát. Az elmélet azonban továbbra is bírálta ezt a tendenciát.10
A represszív büntetőpolitika hatására az enyhébb fokozatba helyezettek száma 1997-től 2002-ig több mint 50%-kal csökkent. Míg 1998-ban az ideiglenes intéze-telhagyások száma 26 451 eset volt, addig ez 2001-ben 2409 esetre csökkent, annak ellenére, hogy korábban sem az eltávozás alatti bűnismétlés, sem pedig a visszatérés elmulasztása nem volt jellemző.
A gyakorlati kriminálpolitika talán egyetlen területen nem gyakorolt olyan nyo-mást a rendvédelmi szakmára, mint a büntetés-végrehajtásban. A terület legjobb szak-emberei állapították meg, hogy ennek hatására sérült mind a normalizáció, mind a nyitottság, mind pedig a felelősség elve, amiben pedig a magyar gyakorlat a ki-lencvenes évek közepéig példaadó volt. A zsúfoltság arra kényszeríti a börtönadmi-nisztrációt, hogy az egész rendszert a legszigorúbb rezsim szabályaihoz igazítsa.11 A felelősségi elv visszaszorulása nem csupán a börtönviseltek, hanem őrzőik mél-tóságát is sértik.
A kriminálpolitika és a börtönügy
9 LŐRINCZJózsef: „Büntetőpolitika és büntetés-végrehajtás”Börtönügyi Szemle2003/1. 27.
10 NAGYFerenc: „Adatok és gondolatok a börtönnépesség alakulásáról” Belügyi Szemle2002/2–3. 68–84.
11 V. ö. GARAMILajos: „A legfőbb mozgatóerő (egy ügyészségi jelentés margójára)” Börtönügyi Szemle2001/2. 34.
A már idézett Lőrincz-tanulmány 2009-ben a következők szerint jellemezte a helyzetet: „Az amúgy is jelentős materiális deficittel rendelkező büntetés-végrehajtás az ilyen periódusokban szükségszerűen reaktívvá vált, ami azt jelenti, hogy tevékeny-sége lehetőtevékeny-ségeinek minimumán csupán a biztonság, a rend, a fegyelem fenntartására koncentrálta erőforrásait, kevésbé volt képes és alkalmas az igazságszolgáltatás részeként bűnmegelőzési funkciót ellátni.”12A szerző annak a reményének is hangot adott, hogy visszatérhetünk ahhoz a büntető politikához, ami összhangban van a de-mokratikus jogállam önkorlátozó büntető hatalmának szándékaival. Ami azt illeti, egyelőre távolodunk!„A büntetés-végrehajtásban is tetten érhető az ún. válságke-zelés válsága-jelenség. A bűnüldözés és az igazságszolgáltatás egyre szélesebben al-kalmazza a szabadságvesztés büntetést, ám mivel a válság következtében a büntetés-végrehajtás nem vagy alig jut kiegészítő forrásokhoz, a beszűkölő lehetőségek következtében krónikus túlzsúfoltság jön létre, embertelen és megalázó körülmé-nyeket teremt már maga az infrastruktúra.”13
Kutatások kimutatták, hogy legalább 25%-kal kell megnövelni a börtönnépes-séget ahhoz, hogy a bűnözési ráta 1-2%-kal csökkenjen.14Érdemes tehát más utakat, módokat keresni.
A büntetőpolitika és a büntetés-végrehajtási szervezet közötti kapcsolatban is nyomon követhetők a segítő-támogató és korlátozó-megtorló irányzatok hatásai. Kü-lönösen ártóak azok az arrogáns politikai törekvések, amelyek figyelmen kívül hagyják, hogy a büntetés-végrehajtás során elsősorban a speciálpreventív cél, az el-ítélt társadalomba való visszavezetésének elősegítésére kell törekedni.15
A politikai hatalom gyakorlóinak kötelessége és joga a társadalmi szükségletek közvetítése a jog és az állam intézményei felé. Jogállamban azonban a politikus kö-telessége az is, hogy amennyiben kormányzati pozícióba kerül, ne hatalmi érdekek, hanem a jogi eszköz adta lehetőségek szabályozzák döntéseit.16
A jog fennhatósága alá került rendészet gyökereit a jog humanizálódásának XIX.
századi folyamataiban találja meg. A társadalmi mozgások három területén követ-keztek be olyan változások, amelyek a rendészeti igazgatás és a bűnüldözés (krimi-nalisztika) elméleti megalapozását és a börtönügy megreformálását sürgették.
12 LŐRINCZ(lj. 6.) 209–210.
13 Beszámoló az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről 2011.97.
14 Kertész Imre idézi amerikai és angol kutatók következtetését. In KERTÉSZImre: „Miért zsúfoltak a börtönök” Belügyi Szemle2002/2–3. 92.
15 NAGYFerenc: A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának célja.Büntetés-végrehajtási jog (Bu-dapest: Rejtjel 2001) 68–69.
16 GÖNCZÖLKatalin: Bűnös szegények. (Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1991) 174–202.
Az első fordulat az értékek hierarchiájában jelentkezett, amikor annak csúcsára az egyes ember méltósága emelkedett. A modern büntető elmélet megalapozója, Ce-sare Beccaria híres könyvében arra figyelmeztetett, hogy az emberi mivoltától meg nem fosztott gyanúsított többé már nem lehet tárgya, hanem csakis alanya az eljá-rásnak, akit megillet a védelem joga.17A büntetőeljárás nem a bosszú eszköze, hanem az igazság feltárásának útja, a szankció a megsértett jogrend helyreállítója, amelyhez nem szolgálhat mintaként a bűn embertelensége.„A szükségen felül a terheltet nem szabad terhelni; szóval: elvész a szabadság, de nem a humanitás.”18
Gyengébb lett a társadalom védelme azáltal, hogy az állam lemondott a nyers kegyetlenségről? Ellenkezőleg: a humánum élhetőbb, biztonságosabb világot hozott el. Napjaink közbiztonságának jellemzése tele van felületes közhelyekkel, ame-lyeknek semmi közük a valósághoz, akkor sem, ha sokan hisznek benne. Akik szün-telenül a bűnözés növekvő veszélyeiről szólnak, elfelejtkeznek arról, hogy példának okáért Európa nagyvárosainak biztonsága napjainkban összehasonlíthatatlanul jobb, mint évszázadokkal előbb, amikor pedig nyilvánosak voltak a kivégzések, és köte-lező a kínvallatás. Mit nyert a büntetőjog humanizálásával a társadalom? Egy bün-tető igazságszolgáltatást, amelyik magas erkölcsi tekintély birtokában képes becsü-letfosztó erejét érvényesíteni azokkal szemben, akik erre rászolgáltak. A polgári erények és a büntető jogtudományok közös teljesítménye, hogy az európai demok-ratikus átalakulása során, alig több mint kétszáz esztendő alatt, ha sokszor vargabe-tűkkel és fájdalmas úttévesztésekkel is, de sikerült ilyen igazságszolgáltatást felépí-teni. Ez az erkölcsi felemelkedés kényszerítette ki a rendészet modernizációját, a joguralom kiterjesztését az állami kényszerre is.
Az új értékrend a jog világát azért tudta meghódítani, mert megszületett egy addig nem létezett normatan, a dogmatika, amelyik sikeresen fordította le a humánum eszméjét a jog nyelvére, és eközben a társadalomvédelmi célokról sem mondott le.
Az igazságosság és a hasznosság egyesítése volt a XIX. századi kodifikáció vezér-eszméje,„a művelt világnak a tudomány és a törvényhozások által szentesített alap-elve”.19A több mint száz év előtt a magyar parlamentben megfogalmazott hitvallás az alkotmányos büntetőjog forrásának bizonyult.
A kriminálpolitika és a börtönügy
17 Cesare BECCARIA: Bűntett és büntetés(Budapest: Akadémiai Kiadó 1967)
18 VUCHETICHMátyás:A magyar büntetőjog rendszere, II. könyv. Gyakorlati büntetőjog(Budapest:
Magyar Hivatalos Közlönykiadó 2007)
19 A Csemegi kódex I. kötet miniszteri indokolásából(Budapest: Pesti könyv-nyomda részvénytársaság 1880) 29.
A büntető anyagi jog tudománya a jogellenesség, a tényállásszerűség és a bű-nösség fogalmainak kimunkálásával eszközt adott a törvényhozóknak ahhoz, hogy igazságos és a jogbiztonságot szolgáló büntető tilalmakat fogalmazzanak meg.
A jogalkotásnak vannak klasszikus erényei, amelyeknek egyik legszebb magyar példáját a Csemegi-kódex megszületése szolgáltatja.
Az első megfontolás a társadalom igénye. Jogot akkor kell alkotni, ha társadalmi szükséglet csak ezen az úton elégíthető ki, és a kiválasztott jogi eszköz arra alkal-masnak mutatkozik. A büntetés ultima ratio, ezért csak ott indokolt igénybe venni, ahol a felelősségre vonás enyhébb útjai már nem járhatóak.
A második jellemző a tudományos megalapozás. Jogot a jogtudomány által fel-tárt törvényszerűségek figyelembevételével érdemes alkotni.
A harmadik feltétel a jogbiztonságot nyújtó forma. A jogalkotás mesterség, a tör-vényírás technikáinak olyan birtoklása, ami közérthető, világos, betartható, a jog-sértés következményeit előre vetítő szöveget eredményez.
A kiszámítható és jogbiztonságot kölcsönző anyagi jog iránymutatás a bűnül-döző apparátusok számára. Minél inkább jellemző a bűncselekményre az, hogy térben és időben változatlan és egyetemes alapértékeket támad, annál ősibb a tilalmi parancs, amelynek stabilitását a felgyorsult társadalmi változások sem kérdőjelez-hetik meg. Ha a jogalkotás kellő bölcsességgel valóban zárkőnek tekinti a büntető fe-lelősséget, akkor még az újabb kriminalizálási igények sem lazítják fel a büntetőjog szilárd alapjait. És ne feledjük, ha a büntetőeljárás során a gyanúsított nem veszítheti el emberi méltóságát, ez a követelmény megmarad a szabadságelvonással járó kény-szerintézkedések és a szabadságvesztés büntetés végrehajtása során is, nemcsak a foglyok kedvéért, hanem azért, hogy őrzőik is megvédhessék a méltóságukat. Csak remélni lehet, hogy a büntetés-végrehajtásról hamarosan megszülető törvény sem szakít ezzel a szellemiséggel.