Már-már kötelező az uniós büntető igazságügyi együttműködéssel akár csak érintő-legesen foglalkozó írásokban is hangsúlyozni, hogy az Európai Unió hosszú időn át nem avatkozott bele a tagállamok büntetőjogába és büntető igazságszolgáltatásába, lévén ez a terület „a szuverenitás utolsó bástyája”. A határokon átnyúló bűnözés azonban indokolttá tette, hogy minél több olyan eszköz jelenjen meg az Unión belül is, amely e jelenségre a gyors és hatékony reagálást elő tudja mozdítani.
Az Európai Unió érdeklődése az utóbbi időben határozottan a sértett felé is for-dult. Ennek oka ugyancsak a nyitott határokban, a szabad mozgásban keresendő, amely nemcsak pozitív hatásokkal jár, hanem azzal is, hogy nagyobb az esély rá, hogy valaki külföldön váljon bűncselekmény áldozatává. Azt, hogy milyen többlet-problémát okoz ez az egyébként is kétségbeesett áldozatnak, könnyen érhető. Nemcsak
Egyetemi docens, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Intézeti Tanszék
az esetleges nyelvi nehézségek, de az ismeretlen jogrendszer is, az igazságszolgál-tatásban való részvétel azon nehézségei, amiket a távolság és ezzel együtt az esetleg soha meg nem térülő többletköltség okoz, csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Az uniós jogalkotás első lépése a sértett eljárásbeli helyzetéről szóló 2001/220/IB tanácsi kerethatározat1(a továbbiakban: Kerethatározat) elfogadása volt. Ezt követte a Tanács 2004/80/EK irányelve (2004. április 29.) a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről.2
A legfrissebb jogalkotási termék a sértett/áldozat helyzetét, jogait átfogóan ren-dezni szándékozó, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a bűncselekmények ál-dozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok meg-állapításáról szóló 2012/29/EU irányelve (a továbbiakban: Irányelv)3. Ez utóbbi felváltja a Kerethatározatot, amely – az implementálásról szóló jelentések alapján – úgy tűnik, nem volt alkalmas a kívánt cél elérésére, a tagállamok messze nem igye-keztek minden tőlük telhetőt megtenni az elvárások nemzeti jogba való átültetése érdekében.
Bár a későbbiek során utalni fogunk a Kerethatározat több rendelkezésére és ha-tására a tagállamok jogalkotásában és jogalkalmazásában, elöljáróban az Irányelv elfogadását megelőző mintegy három év történéseire koncentrálunk.4 Mint a jelen időszak uniós jogalkotásának általában, az Irányelv elfogadásának gyökerei is a Stockholmi Programban5 lelhetők meg. A Stockholmi Program 2. A polgárok
1 A Tanács kerethatározata (2001. március 15.) a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról (2001/220/IB).
Hivatalos LapL 082, 22/03/2001. 0001–0004.
2 A Tanács 2004/80/EK irányelve (2004. április 29.) a bűncselekmények sértettjeinek járó kártérítésről.
Hivatalos LapL 261, 06/08/2004. 0015–0018.
3 Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények ál-dozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról.Hivatalos LapL 315, 14/11/2012. 0057–0073.
4 A sértett jogállása uniós rendezésének szükségességét már az Európai Tanács Tamperében 1999. ok-tóber 15–16-án tartott ülésének következtetései között is megfogalmazták. Ez volt a Kerethatározat előkészítésének kiindulási pontja. A Kerethatározat elfogadásának előzményeiről, tartalmáról, a tag-államok által benyújtott jelentéseket összegző Bizottság által készített jelentésekről és a hazai jog-szabályi háttérről lásd bővebben: RÓTHErika: „A sértett szerepe a büntetőeljárásban – avagy mit kí-ván az Európai Unió” in FARKASÁkos (szerk.):Bűnügyi Tudományi Közlemények 5. Emlékkönyv Kratochwill Ferenc (1933–1993) tiszteletére(Miskolc: Bíbor 2003) 43–63.; RÓTHErika: „A sértett helyzete a büntetőeljárásban az Európai Unió elvárásainak tükrében”Miskolci Jogi Szemle2011.
Különszám 155–167. A Kerethatározatban foglaltak implementálásáról lásd M. S. GROENHUIJSEN– A. PEMBERTON: „The EU Framework Decision for Victims of Crime: Does Hard Law Make a Dif-ference?”European Journal of Crime, Criminal Law and Criminal Justice 17 (2009) 43–59.
5 A Stockholmi Program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa.Hivatalos Lap C 115., 2010.5.4., 1–38. (A továbbiakban: A Stockholmi Program)
jogainak előmozdítása: a jogok Európája fejezetének 2.3.4. alcíme szól a bűncse-lekmények áldozataival kapcsolatos teendőkről. Ennek keretében – többek között – az Európai Tanács felhívta a Bizottságot és a tagállamokat, hogy „vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/80/EK tanácsi irányelv és a büntetőeljárásban a sértett jog-állásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB kerethatározat egyesítésével, e két eszköz értékelése alapján egyetlen átfogó jogi eszközt dolgozzanak ki az áldozatok védelmével kapcsolatban.”6
A bűncselekmények áldozatainak védelmére vonatkozó elvárásokkal ezen kívül a Stockholmi Program más részeiben is találkozunk,7és a 2.3.4. alfejezetben is fel-sorolásra kerültek a legkiszolgáltatottabb, különösen veszélyeztetett helyzetű, kü-lönös figyelemre, támogatásra, jogi védelemre szoruló áldozatok (pl. családi kap-csolataikban ismétlődő erőszaknak kitett személyek, a nemi erőszak áldozatai, a terrorizmus áldozatai stb.).
A Tanács 2011. június 10-i állásfoglalása8(7) pontjában a Kerethatározattal kap-csolatban megjegyzi, hogy ennek révén „uniós szinten már foglalkoztak a sértettek által a büntetőeljárásokban játszott szerep kérdésével. Azonban több mint tíz év telt el az említett eszköz jóváhagyása óta, és a szabadságon, a biztonságon és a jog ér-vényesülésén alapuló térség létrehozása tekintetében tett előrelépés, valamint a sér-tettek jogai terén még fennálló végrehajtási kérdések szükségessé teszik, hogy az Unió felülvizsgálja és továbbfejlessze a kerethatározat tartalmát, egyebek mellett a Bizottság által az eszköz végrehajtására és alkalmazására vonatkozóan tett meg-állapításokra figyelemmel.” Az állásfoglalás mellékleteként elfogadott Ütemtervben az Általános elvek címszó alatt találjuk a sértettek jogainak és védelmének erősíté-sére irányuló uniós szintű intézkedéssel elérendő célokat tartalmazó felsorolást.9 A sértett/áldozat büntetőeljárás-beli jogai...
6 A Stockholmi Program 10.
7 Így például az emberkereskedelemmel foglalkozó 4.4.2. részben.
8 A Tanács állásfoglalása (2011. június 10.) a sértett jogainak és védelmének különösen a büntetőeljá-rások során való megerősítésére vonatkozó ütemtervről.Hivatalos LapC 28/6/2011. 1–5.
9 E célok a következők:
„1. olyan megfelelő eljárások és struktúrák létrehozása, amelyek a büntetőeljárások során biztosítják a sértett méltóságának, személyi és mentális integritásának, valamint a magánélethez való jogának a tiszteletben tartását;
2. az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javítása a bűncselekmények sértettjei esetében, többek között az áldozatsegítő szolgálatok szerepének előmozdítása révén;
3. olyan eljárások és struktúrák kidolgozása, amelyek alkalmasak a másodlagos és az ismételt sértetté válás megelőzésére;
4. tolmácsolási és fordítási szolgáltatások nyújtásának az ösztönzése a sértettek számára a büntető-eljárások során;
A megfogalmazott célok elérését szolgálja többek között a büntetőeljárásban a sér-tett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat he-lyébe lépő irányelv és az irányelvvel kapcsolatos gyakorlati intézkedésekre és leg-jobb gyakorlatokra vonatkozó ajánlás vagy ajánlások kidolgozása, amely(ek) iránymutatásként és mintaként szolgálva megkönnyíti(k) a tagállamok számára az irányelv végrehajtását.10
A Bizottság 2011. május 18-án terjesztette elő a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló irányelvre vonatkozó javaslatát, és mintegy másfél év elteltével, 2012. október 25-ei keltezéssel jelent meg az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU Irány-elve a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat fel-váltásáról.