A magyar szakirodalomban nem, vagy nemigen használatos kifejezés a szimbolikus büntetőjog,12ami az erőszakos többszörös visszaesés és büntetése kapcsán jó és ta-láló megnevezésnek minősíthető. Szimbolikus büntetőjog (csak) azt a célkitűzést követi, hogy felhívja a figyelmet a közvéleményben a gondos és dönteni képes jog-alkotásra. A szimbolikus hatású büntetőjog a büntetésnek is speciális kommunikatív jelentőséget tulajdonít. A különleges bűncselekmény mellett, a más, a különleges tettestípusra hívják fel a figyelmet, eszkalálódó punitivitás, szigor kíséretében. De a valódi problémát meg sem próbálja orvosolni, a problémakezelés kimerül a szim-bolikus jellegű büntetőjogi szankció(k) előírásában.13
Hazai büntetőjogunkban ugyanis szimbolikus törvényhozási „gyöngyszem”, ugyanakkor jogalkotási abszurdot jelentő „elrettentő” példa az ún. három csapás14 megjelöléssel illetett törvény nyomán bevezetett és a 2012. évi új Btk.-ban (90. §) is megtalálható rendelkezés. Eszerint a törvény az erőszakos többszörös visszaesők esetében az e minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erő-szakos bűncselekmény büntetési tételének felső határát a kétszeresére emeli. Az új büntető törvény szintén megtartja azt a krudélis szigorítást, hogy amennyiben a bün-tetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint az újabb bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az el-követőre életfogytig tartó szabadságvesztést kellkiszabni.15
Az Egyesült Államokban a törvényalkotók büntető területen mindenekelőtt a helyi közvéleménynek próbálnak megfelelni. Ezt pedig David Garland büntetőjogi Alkotmányosan megkérdőjelezhető szabályokról...
11 BELOVICSErvin: „Az emberi élethez és méltósághoz való jog és az új Btk., különös tekintettel a bün-tetési rendszerre és a jogos védelemre” in HACKPéter (szerk.): Új Büntető Törvénykönyv. Hagyomány és megújulás a büntetőjogban(Budapest: ELTE, Bibó István Szakkollégium 2013) 69.
12 NAGYFerenc: Régi és új tendenciák a büntetőjogban és a büntetőjog-tudományban(Budapest: Aka-démiai Kiadó 2013) 128–129.
13 Lásd uo. 128–129.
14 TÓTHMihály: „Gondolatok büntetőjogunk fejlődésének újabb dilemmáiról és távlatairól” JURA 2010/2. 102–104.
15 NAGY(12. lj.) 128–129.
populizmusnak nevezi. Szerinte a büntetőjogi populizmus példája a „három csapás”
törvénye is.16
Azerőszakos többszörös visszaesőkkapcsán a Btk. 90. §-ában nem tekinthető ag-gályosnak, hogy a jogalkotó külön nem szól arról, hogy a halmazati büntetés meg-emelt felső határa emelkedik-e tovább, tekintettel arra, hogy az erőszakos többszörös visszaeső a többszörös visszaeső speciális kategóriája, így értelemszerűen vonat-koznak rá is a Btk. 89. § (1) bekezdésében írtak. Sokkal aggályosabb azonban az, hogy igen könnyen, akár olyan bűncselekmények elkövetése miatt is kötelező – és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből is kizárt – életfogytig tartó szabad-ságvesztés kerülhet kiszabásra, amelyek nem erőszakos többszörös visszaeső, hanem például büntetlen előéletű elkövető viszonylatában rövid tartamú végrehajtandó, vagy akár végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés kiszabását is megengednék (lásd a rablás és a súlyos testi sértés halmazatban való megvalósítását, mely kapcsán a két év felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása nyomatékos enyhítő körülmények esetén nem volna szokatlanul enyhe). Mindez azarányosság büntető-jogi alapelvébe is ütközik, annak durva megsértése, mivel befejezett élet elleni bűn-cselekmény(ek) esetében sem ritka a 8-10 év szabadságvesztés-büntetés.
Tóth Mihály nézete szerint ez alkotmányossági szempontból is erősen aggályos:
egyrészt a bírói mérlegelés teljes kizárása (nemcsak a büntetési nemet, hanem annak mértékét is) sértheti a büntetések arányosságának jogállami elvét, valamint a bírói hatalmi ág integritását. Az olyan szabályozás, amely a bírói mérlegelés lehetőségét elvonja, lehetetlenné teszi az egyéniesítést, az nem tekinthető alkotmányosnak.17 A súlyos alkotmányossági aggályok folytatódnak a tényleges életfogytig tartó sza-badságvesztés kötelező előírásával. A strasbourg-i bíróság újabb ítélkezési gyakor-lata szerint is az életfogytig tartó szabadságvesztés, akár a tész18– önmagában – nem
16 A David Garland professzorral készített interjú eredeti változata a 2013. 09. 21-i Népszabadságban olvasható, illetve KŐMŰVESAnita: „Amerika büntet”Népszabadságonline, 2013. szeptember 22.
(nol.hu/kulfold/20130921-amerika_buntet)
17 TÓTHMihály: „A büntetőjogi dogmatika időszerűsége”Kézirat(Budapest: 2014) 27.; az Alkot-mánybíróság 13/2002. (III. 20.) AB-hat., így különösen: „kizárólag a bíróság jogosult annak mérle-gelésére, milyen büntetési nem és ezen belül milyen mértékű büntetés áll arányban az adott bűn-cselekmény súlyával, az elkövető társadalomra veszélyességével, a bűnösség fokával és a büntetés kiszabása során figyelembe veendő bűnösségi körülményekkel”.
18 „Az olyan büntetés, amelynek nincs vége, önmagának mond ellent: az elítéltre kiszabott minden kény-szerítést, amelynek hatására erényessé válhat, soha nem tudná kihasználni, s az elítélt csak kínzás-nak érezné […] Vagyis a büntetésnek egy bizonyos, meghatározott ideig kell tartania, valamikor vége kell lennie. A büntetések csak akkor hajtanak hasznot a többiek számára, ha egyszer véget érnek.”
Michel FOUCAULT: Felügyelet és büntetés. A börtön története(Budapest: Gondolat 1990) 147.; BÁRD Károly: „A jogos védelem és az életfogytiglani szabadságvesztés büntetés alapjogi megközelítésből”
sérti az EJEE 3. cikkét (kínzás, embertelen, megalázó büntetés tilalmát). Mindazon -által az olyan tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása, mely teljes-séggel megfosztja az elítéltet a szabadlábra helyezés bármely lehetőségétől és re-ményétől, felvet(het)i az Egyezmény 3. cikkének megsértését. Vagyis „de jure” és
„de facto” egyaránt kell, hogy létezzen az életfogytig tartó szabadságvesztésből tör-ténő szabadulásnak tényleges lehetősége és gyakorlata is.19
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés magyarországi alkotmányossá-gával kapcsolatban terjedőben van az a nézet, hogy az Alaptörvény a IV. cikkének (2) bekezdésében deklarálja ennek a büntetésnek az alkotmányosságát, így alkot-mánybírósági vizsgálat tárgya nem lehet. Ez a nézet – megítélésem szerint – ebben a formában nem állja meg a helyét. Egyrészt az Alaptörvény III. cikke tiltja a kínzást, az embertelen, megalázó bánásmódot vagy büntetést. Az Alaptörvény II. cikke pedig rögzíti az emberi méltóság sérthetetlenségét és minden ember emberi méltósághoz való jogát. Vagyis felmerülhet az Alaptörvény említett rendelkezései közötti ellent-mondás. Másrészt kollízió keletkezhet a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés hazai szabályozása és gyakorlata, valamint az EJEE és bírósági gyakorlata között (is). Amennyiben a jogi és tényleges felülvizsgálat hiánya folytán a magyar szabá-lyozás és gyakorlat egyezménysértőnek bizonyul(na), úgy egyúttal alkotmányelle-nesnek is tekintendő, és biztosítani kell a nemzetközi jog és a magyar jog össz-hangját.20
Ami a kérdéskör egyik büntető eljárásjogi vetületét illeti, igaz, hogy a Be. 16. § (1) bek. miatt járásbíróság is köteles lehet az életfogytig tartó szabadságvesztés ki-szabására, amit – ha úgy tetszik – tovább súlyosbíthat, hogy a járásbíróság a Be. 14. § (1) bek. a) pontja alapján, főszabály szerint egy hivatásos bíróból és két (laikus) ül-nökből álló tanácsban jár el, a Be. 256. § (1) bek. 2. mondata alapján pedig a bírói tanács nem egyhangú szavazása esetén a határozatot a többségi szavazat dönti el.
Így elképzelhető, hogy a hivatásos bíró szavát leszavazza a két ülnök, így gyakorla-tilag laikusként szabhatják ki a kötelező életfogytig tartó szabadságvesztést (itt ter-mészetesen nem a már megállapított, bizonyítékokkal alátámasztott és „beminősített”
Alkotmányosan megkérdőjelezhető szabályokról...
in HACKPéter (szerk.):Új Büntető Törvénykönyv. Hagyomány és megújulás a büntetőjogban (Bu-dapest: ELTE, Bibó István Szakkollégium 2013) 60–62.
19 TÓTHMihály: „Az életfogytig tartó szabadságvesztés és a remény joga újabb emberi jogi dönté-sekben”Jogtudományi Közlöny2012/6. 268–272.; LÉVAYMiklós: „Az Emberi Jogok Európai Bí-rósága a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről”Jogesetek Magyarázata2012/3. 76–78.;
NAGYFerenc: „Gondolatok az életfogytig tartó szabadságvesztésről” Magyar Jog2013/5. 265–271.;
TÓTH(17. lj.) 20–23.
20 LÉVAY(19. lj.) 77–78.; NAGY(19. lj.) 271.
tényállás esetére kell gondolni, ott ugyanis az életfogytig tartó szabadságvesztés ki-szabása a törvénynél fogva már kötelező; de abba, hogy a vádlott egyáltalán elkö-vetett-e a terhére rótt bűncselekményt, illetve nem enyhébb bűncselekményt köve-tett-e el, az ülnököknek is van beleszólása).
A fenti és hozzá kapcsolódó anomáliákon csak törvénymódosítással lehet segíteni.