A fiatalkorúak eltérő kezelése: a nevelés szerepe

A fiatalkorú

fogvatartottak életkori sajátosságaikból adódóan a felnőttekhez képest sérülékeny csoportot jelentenek. Többek között ezért is vált elismert elvvé Észak-Amerikában és Európában, hogy a fiatalkorúak büntetőjogi fe-lelősségi rendszere eltérő, az ügyüket a felnőttekétől eltérő eljárásban, eltérő bíró-ságok által, eltérő büntetések alkalmazásával kell elbírálni, és a csak legvégső esetben kiszabott szabadságvesztést önálló intézetben kell végrehajtani.¹A fiatalokra vonat-kozó eltérő szabályok másik oka pedig az, hogy a jog elismerte, hogy a gyerekeknek a felnőttektől eltérő kognitív képességei, eltérő önkontrollja van, és a kortárs-csoport hatása jellemzően erőteljesebben érvényesül, ami azt eredményezte, hogy a bünte-tőjog is megpróbálta értékelni a gyermekek csökkentett felelősségét cselekményei-kért.²A csökkentett felelősség eredménye az az alapelv, hogy szabadságmegvonással járó szankció fiatalkorúval szemben csak kivételes jelleggel alkalmazható, és ezt a kivételességet elsősorban a szabadságvesztés nevelési funkciója legitimálhatja. Ezt a megközelítést fejezi ki az új Btk. 106.§-a is, amikor kimondja, hogy fiatalkorúval szemben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani.

Tanársegéd, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Kriminológia Tanszék

1 Andrew A^SHWORTH: „Sentencing Young Offenders” in Andrew^VONH^IRSCH– Andrew A^SHWORTH – Julian ROBERTS(szerk.):Principled Sentencing(Oxford, Portland: Hart 2009) 294–306.

2 Franklin Z^IMRING: „Toward a Jurisprudence of Youth Violence” in Michael T^ONRY– Michael M^OORE (szerk.):Youth Violence: Crime and Justice, 1998/24. 447–501.

A fokozatosság elvét törvénybe is foglalta a jogalkotó: a Btk. kimondja azt is, hogy fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy szabadságelvonással járó büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el.³ Ebben a megfogalmazásban visszakö-szönnek a nemzetközi elvárások⁴éppúgy, mint a fiatalkorúak speciális kezelésének elveire vonatkozó szakirodalmi megközelítések.⁵A Bv-tvr. is kiemeli, hogy a sza-badságvesztés végrehajtása során különös gondot kell fordítani a fiatalkorú nevelé-sére, oktatására, személyiségének fejlesztésére és testi fejlődésére.⁶A Bv-tvr. a ne-velésre vonatkozó általános szabályok szerint ezek közé sorolja a szükséges gyógyító, oktató, erkölcsi és szellemi erőforrások felhasználását, és a rendszeres munkavégzés feltételeinek biztosítását.⁷Ezek közé tartozik például a nevelés érde-kében történő jutalmazás és büntetés, valamint a betanított munkás, szakmunkás-képzés, indokolt esetben a középfokú tanulmányok folytatásának engedélyezése, az elítélt önképzése, a kedvező családi és munkahelyi kapcsolatok fenntartása és fej-lesztése, a művelődés és sportolás lehetőségeinek biztosítása.⁸

A fiatalkorú fogvatartottak aránya a börtönnépességen belül 3%, létszámuk 514 fő.⁹A fiúk elhelyezésére a Tököli Fiatalkorúak Bv. Intézetében, valamint három re-gionális fiatalkorú bv. intézetben (Szirmabesenyő, Kecskemét, Pécs) kerül sor. A vo-natkozó szakirodalom egyetért abban, hogy a fiatalkorú elítéltek a kirekesztettek

3 Btk. 106.§ (1)–(3) bek.

4 United Nations Standard Minimum Rules for the Administration of Juvenile Justice (“The Beijing Ru-les”), a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény.Kihirdette: az 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyez-mény kihirdetéséről

5 L^ŐRINCZJózsef: Nemzetközi elvárások a fiatalkorúak büntetés-végrehajtásában(Budapest: IM BVOP 1992); LŐRINCZJózsef – NAGYFerenc: Börtönügy Magyarországon(Budapest: BVOP 1997);

L^ÉVAYMiklós: „A fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerére vonatkozó ENSZ minimum szabá-lyok: a »Pekingi Szabályok«”Jogtudományi Közlöny, 1989/12. 664–668.; CSEMÁNÉVáradi Erika – L^ÉVAYMiklós: „A fiatalkorúak büntetőjogának kodifikációs kérdéseiről – történeti és jogösszehasonlító szempontból”Büntetőjogi Kodifikáció2002/1. 12–27.; CSEMÁNÉVÁRADIErika: „A gyermek- és fi-atalkori bűnözés általános kérdései” in B^ORBÍRÓAndrea – K^EREZSIKlára: A kriminálpolitika és a tár-sadalmi bűnmegelőzés kézikönyve(Budapest: IRM 2009) 247–272.; VÓKÓGyörgy:A magyar bün-tetés-végrehajtási jog(Budapest–Pécs: Dialóg Campus 2013); R^UZSONYI Péter: „A fiatalkorú elkövetők intézeti kezelésének nemzetközi tendenciái” Börtönügyi Szemle2002/2–3. 115–133.;

K^APA-C^ZENCZEROrsolya: Fiatalkorúak reszocializációs nevelése a szabadságvesztés büntetés alatt.

Doktori értekezés, 2008 http://193.224.191.196:8080/phd/Dr.KapaCzenczerOrsolya_PhD_dolgo-zat.pdf

6 Bv-tvr. 48.§ (2) bek.

7 Bv.tvr 38.§ (2) bek.

8 Bv.tvr. 39.§ – 43.§

9 BVOP Évkönyv (Budapest: BVOP 2012) 19.

közül kerülnek ki. Ahogy G^ÖNCZÖLKatalin fogalmaz, „a kirekesztődés legmarkán-sabb formája a gyermekszegénységben nyilvánul meg. A gyermekek számára ugyanis a kirekesztett szülői és társadalmi környezet adottság”.¹⁰Irwin Waller nem-zetközi összehasonlító kutatása szerint a létminimum alatt élő gyermekkorú lakosság társadalmi jelenléte és a bűnözés szintje között közvetlen összefüggés mutatható ki.¹¹ Más megfogalmazásban: megtapasztalható a „családi élet valamiféle zavara”, illetve a „hátrányos, halmozottan hátrányos helyzet”¹²Kerezsi Klára szavaival: „Az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők döntő többsége a rossz helyzetű, marginális társadalmi csoportokból rekrutálódik, ahol a szegénység, a munkanélküliség és a családi prob-lémák jól láthatóak.”¹³Ezeket a megállapításokat empirikus adatok támasztják alá.

Míg a teljes fiatalkorú népességre vonatkozó adatok¹⁴szerint a romák aránya ebben a korcsoportban 15%, az elítélt fiatalkorúak körében¹⁵48,7%, egy fiatalkorú fogva-tartotti mintán pedig 57%.¹⁶A szülők munkavégzésével kapcsolatban is megfigyel-hető a fenti megállapítás: egy önbevallással fiatalkorú mintán felvett kérdőíves ku-tatás, az ISRD adatai szerint az apák 86,9%-a dolgozik, az elítélt fiatalkorúaknál ez a szám 69,3%. Még nagyobb különbség figyelhető meg a dolgozó anyák arányában.

A fogyasztási cikkekkel kapcsolatban is hasonló eredményeket látunk: míg az ISRD-felmérésben 79% családjában van autó, az elítéltek esetében ez 36,7%.

Úgy tűnik tehát, hogy a fiatalkorú fogvatartottak csoportja sérülékenységén és el-térő felelősségén túl több szempontból is speciális csoportot jelent. Az adatok szerint a fiatalkorúak körében a romák és a szegények is felülreprezentáltak a börtönnépes-ségen belül. Bár az erre a jelenségre vonatkozó magyarázatok többsége a „hátrányos helyzetre” rizikófaktorként tekint, elsősorban az angolszász szakirodalomban egyre A reszocializáció elméleti és gyakorlati ellentmondásai

10 G^ÖNCZÖLKatalin: „A bűnözés társadalmi reprodukciója, deviancia-kontroll, társadalmi bűnmege-lőzés” in G^ÖNCZÖLKatalin – K^EREZSIKlára – K^ORINEKLászló – L^ÉVAYMiklós:Kriminológia – Szakkriminológia(Budapest: Complex 2006) 308.

11 Irwin W^ALLER: „An International Perspective with Special Reference to Canada” InCrime and So-cial Policy(London: NACRO 1992) idézi Gönczöl.

12 L^ŐRINCZJózsef – N^AGYFerenc:Börtönügy Magyarországon(Budapest: BVOP 1997) 102.

13 K^EREZSI Klára: „A fiatalkori bűnözés kezelése és megelőzésének lehetőségei”Belügyi Szemle 1997/10., 11.

14 K^EMÉNYIstván – J^ANKYBéla – L^ENGYELGabriella: A magyarországi cigányság 1971–2003 (Bu-dapest: Gondolat, MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2004) 18.

15 L^IGETIKatalin – H^OLLÁNMiklós – S^CHMIDTAndrea – V^ÉGVÁRIRéka:A fiatalkorú elítéltek áldo-zatai minőségének vizsgálata különös tekintettel a családon belüli erőszakra(Budapest: IRM Or-szágos Bűnmegelőzési Bizottság 2008) 51.

16 R^OSTAAndrea:Fiatalkori bűnözés és bűnmegelőzés.PhD-értekezés (Miskolc: Miskolci Egyetem Kézirat 2006) 277. http://midra.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/documents/document_5558_section_

1093.pdf

nagyobb teret kapnak azok a kutatások, amelyek a büntető igazságszolgáltatás disz-kriminatív szelekciós mechanizmusaira hívják fel a figyelmet.¹⁷Ezek a szelekciós mechanizmusok azt eredményezik, hogy tehetősebb, nem nemzeti és etnikai ki-sebbséghez tartozó személyek könnyebben kerülnek ki a büntető igazságszolgáltatás látóköréből. A folyamat eredményeképpen a fiatalkorúak nevelésének tehát egy olyan ponton kell hatást kifejtenie, az egy olyan ponton „következik”, amikor a büntetőel-járás szelekciós mechanizmusa már kifejtették működésüket és a jobb helyzetű pri-vilegizáltakat „előszelektálták”.

1. táblázat

II. „Helyes irányba fejlődjön és a társadalom

In document Emberek őrzője I. (Pldal 70-73)