Ábra 3-4 A környezetvédelmi megbízott koordinációs kapcsolatai 20
3.4 A vállalkozások környezeti kockázatának endogén és exogén összetevői Ha minősíteni akarjuk a vállalatok környezeti menedzsmentjét, talán akkor járunk el helyesen,
ha azt vizsgáljuk, hogy a menedzsment mennyire képes kézben tartani, uralni a vállalat környezeti kockázatait.
A vállalat által okozott környezeti kockázat alatt valamely, az élővilágot érintő veszély vagy fenyegetettség bekövetkezésének valószínűségét és a bekövetkezett esemény által kiváltott következmények súlyosságát értjük.
Egy vállalat tevékenységének környezeti kockázata nemcsak a vállalat tevékenységén, gon-dosságán múlik, hanem azon is, hogy tevékenységének mik a tágan vett környezeti következ-ményei, ami számos, a vállalaton kívülinek tekinthető tényezőnek is függvénye.
A tágan vett környezeti következményekbe beleértjük nemcsak a természeti környezet által befolyásolt következményeket, hanem azokat is, amelyek a társadalmi környezetben gyökereznek. Mint tudjuk a társadalmi reakciókat nem közvetlenül a tények, hanem a tények-ről alkotott elképzelések befolyásolják. Ebből származik a lakosság ill. a műszaki értelmiség (és a menedzserek) konfliktusainak nagy része. Ugyanazokat a tényeket, adatokat a „környeze-ti tényezők” különbözősége miatt általában a „szakemberek” és a „laikusok” eltérően értékelik.
Egy tevékenység környezeti kockázata elvileg is bizonytalan. B. Wynne meggyőzően tárja elénk ezt a veszélyes hulladékokkal kapcsolatban: „A tudományos bizonytalanság azt illetően, hogy mi történik kémiai, fizikai és biológiai értelemben egy hulladéklerakóban, igen nagy, és a lehetőségei annak, hogy vizsgáljuk és csökkentsük a bizonytalanságot, nagyon korlátozottak.
Ezért egy adott hulladéknak a hatását az adott területre csak közelítőleg ismerhetjük, ez a hatás sohasem egyértelmű, hanem az adott lerakó üzemeltetési, működési módjától függ. Az, hogy a hulladék melyik lerakóba és milyen körülmények között kerül, szintén számtalan, nem ismert társadalmi feltételnek is a függvénye”.25
Wynne nagyon is helytálló véleményét figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a vállalatvezetők a környezeti menedzsment kapcsán a „lehetetlen művészetét gyakorolják”. De ne feledjük ami elméletileg megoldhatatlan, nem feltétlenül megoldhatatlan a gyakorlatban. A gyakorlatban ugyanis nem a tudományos egzaktság a követelmény a környezeti kockázatok elkerülését illetően, hanem a felelős magatartás, amit a jog általában elvárható gondosságként definiál („due diligence”)26 vagy responsible care 27 .
Ezeket az elvi engedményeket figyelembe véve a vállalati tevékenység környezeti kockázata a gyakorlat követelményeit figyelembe véve két dimenzióban vizsgálható.28
Elvi értelemben persze sokkal több dimenzió vizsgálatára volna szükség. A problémát leszű-kítve a veszélyes hulladék által okozott környezeti kockázat vizsgálatára, Wynne különbséget tesz az úgynevezett benső (intrinsic) és a körülményekből fakadó (situational) kockázat között (Wynne, 1987). „Az aktuális kockázat a hulladékot alkotó vegyületek kémiai tulajdonságainak és annak a kombinációja, amilyennek a különböző emberek ezt éppen tartják. Ez a feltételes értékelés magában foglalja azt is, hogy az illetékes üzleti szereplők minek tartják az anyagot,
25 Wynne, 1987 in Tim Jackson: Clean Production Strategies Lewis Publishers 1993.p.73-74.
26 R. vs. The City of Sault Ste. Marie, 85 D.L.R. (3d), 161 In Ernest Rovet: Making sense of due diligence CA Magazine October 1993 p. 55.
27 ICC Idézi: Thomas R. Bartman: Dodging Bullets FORTNIGHTLY, October 1, 1993 p. 21.
28 Tim Jackson: Clean Production Strategies Lewis Publishers 1993. p.72).
miután van némi szabadságuk (ami a szabályozás típusától függően változik) abban, hogy terméknek és ne hulladéknak minősítsenek valamit (például alapanyagnak az energiatermelés vagy egy recikláló üzem számára), kivonva ezzel az anyagot a szabályozás hatása alól.” (i.m.
p.72-73.)
A Wynne-féle kategorizálás, bensőnek (intrinsicnek) nagyrészt a természettudományos dimenziót tekinti, míg a nem természettudományos meghatározottságút a helyzettől függőként (situational risk-ként) definiálja.
Mi ettől eltérően, gyakorlati okokból a benső (intrinsic) kockázatot és a helyzettől függő (situational) kockázatnak a vállalati menedzsment által közvetlenül befolyásolható részét tekintjük endogénnek, míg a tágan vett külső környezet által meghatározott részt exogénnek.
Kategorizálásunk tehát nem vethető össze Wynne egészen más célra készült felosztásával.
A korábbi gondolatmentet folytatva dimenzió szerintünk az alkalmazott anyagok és techno-lógiák, valamint humán erőforrások függvénye, ezek határozzák meg ugyanis a vállalat által alkalmazott inputokat és outputokat, és ezek határozzák meg az üzemzavarok gyakoriságát és lefolyását is. Ebben a dimenzióban jelenik meg mindaz, ami a vállalat belső rendszerének a függvénye.
Nehéz eldönteni, hogy a vállalattal üzleti kapcsolatban álló szállítók és vevők a belső vagy a külső feltételekhez tartoznak-e. A szállítókat a vállalat maga választja, így azok tevékeny-ségéért a normál jogérzék szerint is felelősség terheli. A vevőkkel a helyzet bonyolultabb.
Rájuk az eladónak csak alig van befolyása, miközben nyilvánvaló, hogy a vevők a termék nem szakszerű felhasználásával (gondoljunk pl. egy növényvédő szerre, vagy műtrágyára) a környezetet jelentősen károsíthatják és a vállalat környezeti image-ét ronthatják.
A másik dimenzió a vállalat számára a változó külső világot képviseli. Szerintünk ehhez a dimenzióhoz tartozik a vállalat geográfiai és szociális elhelyezkedése, a környezet ökológiai jellemzői, a biodiverzitás, a széljárás stb., de ide tartoznak szerintünk a demográfiai viszonyok (a lakosság sűrűsége, kor szerinti megoszlása, jövedelmi viszonyai stb.) éppúgy, mint olyan jellemzők, mint a rendelkezésre álló infrastruktúra (úthálózat, telekommunikációs viszonyok, veszélyelhárító rendszerek kiépítettsége), a környező lakosság iskolázottsága, környezeti attitűdje, a foglalkoztatottság állapota, a politikai intézményrendszer stb.
A politikai intézményrendszer hatása a kockázatok értékelésére igen fontos a vállalatok számára. A szabályozó hatóságoknak a környezeti kockázatokhoz való viszonyulása alap-vetően a politikai kultúra függvénye, erre mutat rá B. Wynne nagyon világosan az U.S. és az U.K. veszélyeshulladék-lerakással kapcsolatos tapasztalatait elemezve: „Az amerikai politikai kultúrában a bizonytalanság, hogy mi történik egy hulladékkal a lerakóban, a bajok forrása a szabályozó hatóságok számára, miután biztosan lesznek, akik a bizonytalanságra hivatkozva ragaszkodnak hozzá, hogy az adott hulladéklerakás veszélyes, és felelőtlenség volt engedélyezni, sőt meg kellene tiltani. Így a társadalmi fenyegetés, ami a konfliktusoktól terhelt, bizalmatlan és ellentmondásos amerikai szabályozási kultúrát jellemzi, a tudományos bizonytalanság túlértékeléséhez vezet...
Másrészt viszont az Egyesült Királyság politikai kultúrájában a hatóságok viszonya ugyanah-hoz a tudományos bizonytalanságugyanah-hoz sokkal rugalmasabb. A viszonyulás logikája: ha a dolog bizonytalan, a kedvező eset is bekövetkezhet, nincs rá okunk, hogy a legrosszabbat feltéte-lezzük... ha a kockázat a megfelelő működtetés és a gondos hulladékkezelés függvénye, az optimista feltételezés helytálló, hacsak súlyos tények nem szólnak ellene.” (i.m. p.74)
Mint látjuk, mindkét dimenzió meglehetősen összetett. Megkülönböztetésük azért fontos, mert míg az első dimenzióval - a vállalat belső meghatározottságából származó környezeti veszé-lyekkel - a vállalati menedzsment és a szabályozó hatóságok egyaránt behatóan foglalkoznak, addig a külső meghatározottságnak a kockázatra gyakorolt hatása rendszerint elkerüli mind a szabályozó hatóságok, mind a vállalkozások figyelmét, és rendszerint csak utólag, a katasztrófák bekövetkezése után szereznek tudomást a jelentőségéről.
A környezetvédők és a menedzserek általában azon vitatkoznak, hogy a multinacionális vállalatoknak az anyaország vagy annak az országnak a környezeti követelményeit kell-e figyelembe venni, ahol működnek. Ezt a kérdést vetették fel például a Bophali baleset kapcsán is: „A gázömlés korai elemzései felvetették azt a kérdést, vajon a Union Carbide indiai leányvállalata az Egyesült Államokban működő hasonló üzemmel megegyező technológiát, biztonsági rendszert és eszközöket használt-e.”29 Valójában pedig, ha az adott esetben a U.S.
gyakorlatnak, illetve előírásoknak megfelelően járt el a Union Carbide, akkor nem volt kellően körültekintő, miután az iskolázatlan lakosság, az eltérő infrastruktúra stb. a vegyi üzem kockázatait növelték az adott térségben. Eszerint az üzem környezeti menedzsmentjének még az amerikai üzeménél is igényesebbnek kellett volna lennie. (Hogy megfelelt-e ennek az elvárásnak a Union Carbide, értelemszerűen nem témája dolgozatunknak.)
Melyek azok a legfontosabb exogén tényezők, amelyek növelik a vállalatok környezeti kockázatát Magyarországon?
a) A nem egyértelmű környezeti felelősségi viszonyok: a környezeti felelősségbiztosítási rendszer még születőfélben van.
b) A környezetvédelmi infrastruktúra fejletlen:
• a környezetvédelmi szolgáltatások fejletlenek, a környezeti hatástanulmányok, illetve a környezeti auditálás elvégzésére alkalmas szakértők minősítése megoldatlan,
• a veszélyes hulladékok lerakására, illetve elégetésére szolgáló kapacitások szűkösek, egy részének a műszaki színvonala nem kielégítő,
• a csatornahálózat és a szennyvíztisztító kapacitások szűkösek,
• a szennyező fizet elv következetes alkalmazása a monitoring rendszer hiányosságai miatt nem oldható meg,
• a vészelhárító rendszer kiépítettsége eseti, technikai felszereltsége bizonytalan.
c) Társadalmi, politikai, intézményrendszeri fékek
• a környezetvédelem a kialakuló demokráciában gyakran túlpolitizált, egy-egy környe-zeti konfliktust különféle politikai erők esetleg saját érdekeiknek megfelelően használnak fel,
• az együttműködő konfliktus-megoldásnak nincsenek hagyományai a magyar társada-lomban, ezért nehéz ésszerű kompromisszumokat tető alá hozni,
• az ország gazdasági fejlettsége és a lakosság környezeti elvárásai nincsenek összhang-ban (közel nyugateurópai környezeti tudat néz farkasszemet egy elavult technológiájú iparral).
29 Union Carbide Fights for Its Life, Business Week, December 24, 1984, pp.53-56, idézi A.Rappaport-M. Fleatherty p.2.
A vállalatok környezeti kockázatait csökkentő relatív előnyök Magyarországon:
a) Viszonylag stabil, szélsőségektől mentes, kiszámítható politikai rendszer.
b) A környezeti szabályozás néhány éves késéssel követi a nyugateurópai szabályozást, tehát tervezhető.
c) Jólképzett, fegyelmezett munkaerő, ami csökkenti a termelési kockázatokat,
d) A lakosság átlagos iskolázottsága magas, ami kedvező kommunikációs lehetőségeket teremt.
A két dimenzió jelentőségét számtalan példával szemléltethetjük. Magyarországon például számos vegyi üzemet körbenőtte a terjeszkedő város. A korábban a városszélén elhelyezkedő, akkor még esetleg erősen környezetszennyező üzem sem okozott „gondot”, miután a szennyezés csak már erősen felhígulva érte el a város sűrűbben lakott részeit. Azóta a helyzet megváltozott. Ma már a környezetvédelmi előírásokat maradéktalanul betartó vállalatnak is lehetnek környezetvédelmi konfliktusai, problémái. Az egyik, a város által körbenőtt budapesti vegyi üzem területén 1993-ban bekövetkezett robbanás például erősen felborzolta a kerület lakóinak a hangulatát, noha a robbanás következményei a gyár kerítésén nem terjedtek túl. Míg negyven évvel ezelőtt a lakosság valószínűleg tudomást sem szerez az esetről, mert a tömegkommunikáció nem működött még elég hatékonyan, most azonban sokan a gyár azonnali bezárását követelték.
A vállalat jövője szempontjából a környékbeli lakosság tájékoztatása és a kárelhárításra való felkészítése legalább olyan fontos, mint a veszély bekövetkezési valószínűségének a csökkentése. Egy esetleg bekövetkező balesetnél nem mindegy, hogy a környéken lakók és a kárelhárító szervezet fel van-e készítve a baleset következményeinek a csökkentésére vagy sem. A bophali vagy a csernobili tragédia mint tudjuk, sokkal kevesebb ember életét követeli, ha a hatóság és a lakosság fel lett volna készítve egy ilyen vészhelyzet bekövetkezésére. A vállalatoknak szerintünk nem elegendő a gyár falain belül gondolkodni és gondoskodni a környezeti kockázatokat illetően, hanem figyelembe kell venniük a vállalat változó természeti és társadalmi környezetét is. A vállalatok környezeti menedzsmentje tehát nem korlátozódhat a falakon belülre.
3.5 A környezeti funkció szerepe a vállalatnál a tevékenység változó