A KÖRNYEZETI KOCKÁZAT ELMÉLETE ÉS A KOCKÁZATOK KEZELÉSE

A környezeti kockázatok kezelésének bonyolult problémáit nem lehet megoldani szilárd elméleti megalapozás nélkül, s mert hazánkban ezen a téren sok a félreértés és ennek következtében a hibás gyakorlat, ezért az érvényes elméleti háttér viszonylag tömör áttekintését szükségesnek tartjuk. A kockázatelmélet bemutatása világossá teszi azt is, hogy a konkrét, egyedi környezeti kockázatok kezelésére nem adhatók általános eljárási receptek, mert ezeket mindig az elméleti és átfogó módszertani ismeretek alapján kell kezelni. Ebben a tekintetben azonban mindenki figyelmébe ajánljuk a világhírű fizikusnak, Boltzmannak tulajdonított mondást: „nincs praktikusabb egy jó elméletnél.”

7.1 A kockázat fogalmi meghatározása

A kockázat fogalmának lényegét első közelítésként már a köznyelvi jelentéssel is meg-ragadhatjuk. „Kockázat (főnév): valamely cselekvéssel járó veszély, veszteség lehetősége.”

(Magyar Értelmező Kéziszótár, 1972 ). A kockázat köznyelvi jelentéséből is kitűnik: a/ a kockázat cselekvéshez kapcsolódik, b/ a cselekvés következménye negatívan értékelt, c/ a negatívan értékelt következmény még nem következett be, csak bekövetkezhet a közeli vagy távolabbi jövőben, azaz bizonytalan.

Valójában már a köznyelvi jelentés is tartalmazza mindazokat az elemeket, melyeket a kockázat jelenségkörének tudományos vizsgálata csak pontosabbá tesz, s megállapítja az elemek közötti összefüggéseket.

A kockázat tudományos vizsgálata századunkban kezdődött, noha a klasszikus szerencse-játékokkal kapcsolatban már a 17. században voltak tudományos jellegű, elsősorban mate-matikai (valószínűségszámítási) alapú kockázati megfontolások. W.D. Rowe /1977/ alapműnek számító könyvében több meghatározást idéz századunk első évtizedeiből, melyek főként a biztosítási problémakör tudományos jellegű vizsgálatai során születtek. E meghatározásokban közös, hogy a kockázatot elsősorban a bizonytalansággal hozzák kapcsolatba.

Willet meghatározása 1901-ből:” a kockázat egy nemkívánatos esemény bekövetkezésének objektivált bizonytalansága.” Knight definíciója 1921-ből: „a kockázat a mérhető bizony-talanság.” Denenburg, és mások felfogása szerint: „a kockázat a veszteség bizonytalansága.

(Rowe, 1977, 11.o.)

A magyar szakirodalomban a Magyar Tudományos Akadémián 1984. január 31. és február 1.

között megtartott „Kockázat és társadalom” című ankét előadásainak és vitáinak válogatott anyagát tartalmazó, 1987-ben megjelentett kötet tekinthető mérföldkőnek, annál is inkább, mert a nemzetközi tudományos felfogással összhangban a kockázat elméleti alapjait a döntéselmélet átfogóbb vonatkoztatási keretében tárgyalja (Kockázat és társadalom, 1987 ).

A döntéselméleti közelítésmódot választva a kockázat fogalmi meghatározására először az úgynevezett többszempontos (többtényezős, többkritériumos) döntések fogalmi keretét kell vázolnunk.

A döntés választást jelent cselekvési változatok /alternatívák/ között. A cselekvési változatok /alternatívák/ - melyek a döntéshozó kontrollja alatt állnak - és külső objektív körülmények /tényállapotok/ - melyek nem állnak a döntéshozó kontrollja alatt - együttesen határozzák meg a következményeket. A következményeket nemcsak leírjuk, hanem értékeljük is, mégpedig egyidejűleg több szempontból. Az értékelést esetleg csak kétértékű skálán végezzük, vagyis a

következményeket „jónak” vagy „rossznak” minősítjük, de többfokozatú, esetleg folytonos értékelő skálát is használhatunk. Az értékelt következmények a döntéshozó értékrendjében a pozitív vagy a negatív tartományban helyezkednek el, az ember dichotomizálási hajlandó-ságának megfelelően.

A pozitív tartományban lévő értékelt következményekről gyakran mint nyereségről vagy előnyről, a negatív tartományba esőkről pedig mint veszteségről vagy hátrányról beszélünk.

Itt nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy az értékelés lényegében a döntéshozótól függ. R.

Ashby szellemes hasonlatával élve „ha a következmény „mély vízbe merülni”, az értékelés bizonytalan, amíg meg nem tudjuk, hogy az organizmus macska avagy hal” (Ashby, 1982).

A kockázatelméletben általános egyetértés van arra vonatkozóan, hogy a kockázat a negatívan értékelt következményekkel kapcsolatos és ezek bekövetkezését a döntéshozó nem kívánja, továbbá a negatívan értékelt következmény bekövetkezése bizonytalan. A kockázatnak ez a két alapvető fogalmi pillére és hangsúlyoznunk kell, hogy bizonytalanság nélkül nem beszélhetünk kockázatról, noha ilyen esetekben is mérlegelhetjük a biztosan bekövetkező negatív és pozitív következményeket a cselekvési változatok közötti döntés céljából. A fentiek alapján megadhatjuk a kockázat általános meghatározását:

A kockázat egy cselekvési változat lehetséges negatívan értékelt következményeinek teljes leírása, beleértve a következmények súlyának és bekövetkezésük valószínűségének megmuta-tását is.

A cselekvésalapú kockázatfelfogáshoz azonban szükség van még egy kiegészítő fogalomnak a kockázat-idegenkedés (kockázat-averzió) fogalmának bevezetésére is:

A kockázat-idegenkedés (kockázat-averzió) a kockázat csökkentésére irányuló cselekvés.

Fenti meghatározásainkból több fontos következtetés adódik:

a) Egy cselekvési változatnak egyidejűleg vannak különféle szempontokból értékelt követ-kezményei és ezek között egyaránt találhatók pozitívan és negatívan értékeltek. A való-ságos döntési helyzetekben adott cselekvési változatok között csak kivételesen fordul elő olyan, amelyiknek csak pozitívan vagy csak negatívan értékelt következményei lennének.

b) Célszerű megkülönböztetnünk elnevezésében is a hátrány és a kockázat fogalmát.

Hátránynak nevezzük a negatívan értékelt következményt, ha ennek bekövetkezése akár ténylegesen, akár feltevés szerint biztos, a kockázat viszont - amint erre már utaltunk - a bizonytalan bekövetkezésű negatívan értékelt következmény. Az előny a biztosan bekövetkező (vagy annak tételezett) pozitív értékelésű következmény, míg az esély a bizonytalan bekövetkezésű (egynél kisebb valószínűségű) pozitív értékelésű következmény.

Az alábbi összefoglaló táblázat áttekinthető eligazítást nyújt.

P = l P < 1

POZITÍV KÖVETKEZMÉNY ELŐNY ESÉLY

NEGATÍV KÖVETKEZMÉNY HÁTRÁNY KOCKÁZAT

JELMAGYARÁZAT

P = 1 a biztos esemény valószínűsége

P < 1 nem biztosan bekövetkező esemény valószínűsége

0 < P ≤ 1 vagyis P = 0 a lehetetlen esemény valószínűsége /esetünkben nincs értelmezve/

c) A többszempontos közelítésmódból következik, hogy egyetlen cselekvési változat következményei között egyidejűleg jelenhetnek meg eltérő nemű kockázatok. Így például egy új technológiai változatnak egyidejűleg lehet mondjuk gazdasági, egészségügyi és környezetszennyezési kockázata. A döntések tehát nem úgy születnek, hogy egyetlen kockázatot mérlegelnek az előnyökkel szemben, hanem előnyök, esélyek, hátrányok és kockázatok sorát mérlegelik egyidejűleg. Természetesen előfordulhat, hogy egyetlen kockázat - mondjuk környezeti - válik meghatározóvá, de ez sokkal inkább kivétel, mintsem szabály.

d) A tényleges, többszempontos döntési helyzetben tehát a negatívan értékelt következ-mények sora jelenik meg, s természetesen az előnyök is, s ezek fontossági súlya eltérő.

Vannak eljárásaink, melyek segítségével az adott tényleges helyzetben ezek fontossági sorrendje feltárható.

Ha figyelembe vesszük, hogy a komplexebb döntési helyzetekben a döntéshozó nem egyetlen személy, hanem csoport, szervezet vagy akár a társadalom, továbbá a döntések következményei nem feltétlenül csak a döntéshozót érintik, s ennélfogva a következmények értékelése és súlyozása is eltérő lehet, akkor belátható, hogy irreális feltevés lenne a döntéseket egyetlen kockázat (mondjuk környezeti vagy gazdasági) alapján magyarázni. Levonhatjuk tehát azt a következtetést is, hogy a kockázatokat a döntéselmélet átfogóbb rendszerében kell értelmeznünk.

7.2 A kockázat mérése

A kockázat fogalmának előző taglalásából kitűnt, hogy a kockázat fogalma összetett fogalom, s két alappillére, a negatívan értékelt cselekvési következményre, továbbá ennek bekövetkezési valószínűségére támaszkodik. Éppen e két alappillér segítségével kísérelték meg többen is a kockázat mérését. A kockázat mérésére vonatkozó elgondolásokról tájékoztat az alábbi séma.

Sémánkról jegyezzük meg, hogy magyarázó jellegű, s ennélfogva egyszerűsített. Az egyszerű-sítés itt a következőket jelenti:

a/ csak két cselevési változatot tartalmaz (úgynevezett dichotom döntési helyzet) és az egyik cselekvési változat a másik negáltja, vagyis ún. „igen-nem” típusú döntésről van szó;

b/ a döntés statikus logikai struktúráját vázolja;

c/ a döntési fának csak egyik ágát bontja ki és csak két következményt tüntet fel; d/ feltételezi, hogy a döntési helyzet jól strukturált, vagyis a döntéshozó pontosan ismeri a döntési helyzetben szerepet játszó valamennyi lényeges tényezőt;

e/ a két következmény egyike pozitívan, a másik negatívan értékelt.