További kutatási lehet ı ségek

Primer kutatásom kiértékelése során számos helyen használtam kereszttáblákat, illetve végeztem korrelációszámításokat. Ugyanakkor az 52 kérdés, és a rá adható közel 600 válaszlehetıség közül természetesen nem vizsgáltam meg mindegyik kapcsolatát mindegyikkel. Körültekintıen jártam el saját kutatásom, valamint a szekunder adatok összevetése kapcsán, de itt sem hasonlítottam össze az összes szekunder forrást saját felmérésem összes kérdésével.

További kutatási lehetıségnek tartom azt is, hogy a kérdıívet, vagy annak egy rövidebb változa-tát évente lekérdezem vagy a vizsgált csoport körében, vagy a kutatást – pályázati támogatások segítségével – kiterjesztem országos, életkortól független mintára úgy, hogy azokat is elemzem, és összevetem, hogy milyen különbségek vannak egyes kérdések, valamint az életkor és a lakhely vonatkozásában az info-kommunikációs társadalmon belül.

Fontosnak tartom a kutatásból leszőrt gyakorlati javaslatok/modell (elızı alfejezet) kipróbá-lását, erre az informatikai háttér (subcooltour.eu domain név, tárterület, ingyenes programok és alkalmazások), valamint a szükséges programozói tudás (php, SQL) rendelkezésre áll.

A(z online) kérdıíves kutatás rendszerint nem teszi lehetıvé, hogy megismerjük a megkérdezettek mélyebb tudattartalmát, cselekedetinek lelke mélyén levı indítékait, motivációit. Ugyanakkor az online kutatási platformon az egyén saját életeseményeit és élettörténéseit leírhatja, melyek a kér-dıíves kutatással együtt – az etikus elvek megtartásával is – egy jó és átfogó jellemrajzot adhat-nak a további – elsısorban – társas kapcsolati (másodsorban gazdaság- és médiapszichológiai) elemzésekhez is. Az életesemények és élettörténetek vizsgálatát az alábbi szempontok szerint cél-szerő elvégezni (narratív pszichológiai módszer):

a.) Szereplıi funkciók

Egy adott történet elmesélése során milyen szereplıket és milyen szerepköröket nevez meg az elbeszélı. Hogyan írja le saját magát, illetve az elsıdleges csoportbelieket. Foglalkozik-e a törté-netben közvetlenül a szereplıkön kívül más személyek megnevezésével, és ha igen, akkor ezeket a szereplıket milyen funkciókkal, jellemzıkkel ruházza fel. Mennyire jelennek meg az élettörté-neti epizódban a segítı/támogató (pozitív) szereplık („X.Y. tanácsára vettem meg”), illetve a nem

segítı/nem támogató (negatív) szereplık („az osztálytársaim kinevettek, amikor az új nadrágom-ban mentem az iskolába”).

b.) Téri-érzelmi távolságszabályozás

A társas kapcsolatban milyen téri távolságok merülnek fel. Hogyan, milyen körülmények között találkoznak az egyes személyek, ezt mi segíti, vagy nehezíti meg, ki tartja vissza ıket a kapcsolat elmélyítésétıl, milyen akadályokat kell legyızniük. A téri távolság fizikai valójában és értelmez-hetı: távkapcsolat, távszerelem. Hogyan, mi módon válik a virtuális kapcsolat (amelynél a távol-ságnak nincs jelentısége) a fizikai világban realizálódott kapcsolattá (pl.: egy soproni férfi hajlan-dó-e a virtuális párjáért elutazni Pécsre). Mennyire szól bele az internet világfalusága a való világ tág fizikai kiterjedésébe. A neten szövıdött szerelem beteljesedhet-e (és ez mitıl függ), akkor is, ha a felek egymástól akár többezer kilométer távolságra vannak. Vagy egy másik aspektusból: a fizikai világban „összejött” pár tagjai képesek-e a kapcsolatukat úgy is fenntartani, hogy akár több hónapon keresztül csak interneten (illetve telefonon) keresztül tudnak egymással kommunikálni (mert pl. egyikük külföldi ösztöndíjat nyert). A közeledés-távolodás viszonylatában a netes párbe-szédek (privát chatelelés) szabadelvőbb és szabadszájúbb megnyilvánulásai (kevesebb tabu téma, hamarabb kerül szóba a testi kapcsolat) mennyire lendítik elıre a fizikai világban történt találko-zásnál a szexuális aktus hamarabbi beteljesedését. Tanúi lehetünk az online világban a borderline magatartáshoz hasonló viselkedés megjelenésének; „csak húzza a pasik fejét (privát chat-beszélgetések alkalmával), amikor meg találkozik velük, olyan hideg, mint a jégcsap”, vagy

„azért, mert (a chat-en) flörtöltem vele, azt hiszi, hogy azonnal le is fekszem vele az elsı találko-záskor”, vagy „nincs bizalmam a chat-es pasikkal, mert mindegyik jóképő, rendes, hőséges, füg-getlen (ezt írják magukról), amikor meg találkozom velük, akkor derül ki, hogy a fénykép nem is az övé, alacsony, köpcös, van felesége, élettársa, gyereke”.

c.) Az elbeszélıi perspektíva pszichológiai elemzése

Azonosítani lehet a narratívum alapján, hogy az elbeszélı milyen szerepben jelenik meg, illetve hogyan reflektál egy másik szerepre (pl.: egy nı arról irt, hogy az adott férfi mennyire kihasználta ıt, de egyes esetekben áttér egy olyan megfogalmazásra, hogy „tulajdonképpen a nık is így visel-kednek a férfiakkal”). E pontban lehet foglalkozni a helyre-idıre-személyre vonatkozó kifejezések (többek között személyes névmások, idıi és téri határozószók, igeidık) vizsgálatával, illetve azzal is, hogy mennyire mondja el (írja le) másképp ugyan azt a történetet az elbeszélı egyes szám elsı személyben, illetve egyes szám harmadik személyben, esetleg egy másik személy szemszögébıl.

d.) Az idıélmény szerepe a narratívumokban

Egy életesemény leírása mekkora idıintervallumot fog át, a leíró mennyire váltogatja a jelenre-múltra-jövıre vonatkozó gondolatait (pl.: „régen minden másképp volt (és leír néhány pozitív pél-dát), mára azonban a helyzet nagyon megváltozott” (példákkal illusztrálja)). Egy rossz (gazdasá-gi) döntés, mekkora traumát okozott az egyén számára, ami a narratívumban „ingaóraként” jelenik meg.

e.) Narratív értékelés

A narratív értékelésnél foglalkozni lehet az értékelı-ideológiai síkkal. Vizsgálni lehet, hogy mi-lyen pozitív-negatív érzelmő szavakat/fogalmakat használnak a leírás során (pl.: az eladó, a bolt, a vásárlási körülmények), illetve a szituáció leírásánál mennyire vonják be a külvilágot.

f.) Narratív koherencia

A belsı állapotokat, illetve az intrapszichés történéseket – többek között – a narratív koherencia segítségével lehet megvizsgálni; foglalkozni lehet az alanyismétléssel, illetve az elbeszélıi pers-pektíva stabilitásával, valamint az elbeszélı nézıpontjának esetleges változásaival. Mik azok a megjegyzések és szófordulatok, amelyek az elbeszélést inkoherenssé teszik/tehetik, illetve mi lehet ennek hátterében.

g.) A szelf-referencia pszichológiai jelentései

Jól leírható az egyén azon elképzelése, hogy a társa, barátai, családja mit vár tıle, miként véleke-dik róla, mennyire fontosak/kevésbé fontos egymás véleménye.

h.) A tagadás

A tagadás narratív megjelenésének vizsgálatánál különbséget lehet tenni az ambivalens és az absztrakt tagadás között. Az elıbbinél pl.: a chat-en ismerkedı személy számos kudarc után úgy nyilatkozik, hogy „nem akarok többé összejönni egy chat-es pasival sem” (tehát meghagyta az alternatíváját a más csatornákon történı ismerkedés lehetıségének). Absztrakt tagadásnál viszont kizárja ennek minden formáját és eshetıségét.

Megítélésem szerint a narratív pszichológiai módszer az info-kommunikációs társadalom differenciált, illetve a benne levı egyén alapos(abb), mélyrehatóbb megismerését segíti, ugyanakkor – mivel elsısorban nem gazdasági területekkel foglalkozik, ezért – nem szerepelt részletesen disszertációm alkalmazott módszerei között, de a jövıben mindenképpen érdemesnek tartom arra, hogy az említett domain alá tartozó kommunikációs platformokon egy ilyen jellegő vizsgálatot (is) lefolytassak.