2. SZEKUNDER FORRÁSOK (IRODALMI ÁTTEKINTÉS)
2.2. Ifjúság, ifjúságszociológia
2.2.8. Ifjúság és az info-kommunikációs társadalom
A korábban elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy az információs társadalomba történı kerü-lés elıfeltétele, hogy a fiatal rendelkezzen azokkal az info-kommunikációs eszközökkel, szol-gáltatásokkal, alkalmazásokkal, megoldásokkal, amelyek bekapcsolják ebbe a társadalom-ba. Az információs eszközökkel és internet-hozzáféréssel kapcsolatos statisztikákat disszertációm késıbbi részében mutatom be részletesen, itt most elsısorban három, 2005-ös adatra kívánok utalni [Bognár et. al. (szerk.) 2006]: (1) a magyarországi háztartások 69%-ban nincs számítógép, (2) 85%-ban nincs internet-hozzáférés és [NHH 2006]: (3) 93%-os a mobilpenetráció. Az elsı két adat elszomorító, még akkor is, ha az általam vizsgált korosztály – elvben – hozzáférhet az inter-nethez az iskolában, a könyvtárban, a mővelıdési házban, a teleházakban és az e-Magyarország pontokon, a netkávézókban, valamit a munkahelyen. Ezeknél ugyanis a felhasználásra fordított idı rendszerint korlátozott, de hasonlóan korlátozza az információk gyors és korlátlan elérését az is, hogy [Molnár 2006] az internetes hozzáféréssel rendelkezık közel harmada még szők sávszé-lességő modemes kapcsolatot használ. A(z internetes) digitális megosztottságnál tehát beszélhe-tünk egyfelıl magának a hozzáférésnek a kérdésérıl, és ezen belül a „birtokos” kisebbség eseté-ben a szők, kontra szélessávú kapcsolatról. A mobilpenetráció megítélésem szerint elfogadható arányú a hazai lakosság körében, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a hatalmas mobilalkalmazás-szolgáltatási palettáról a többség még mindig a telefonhívást és az SMS-t választja, és csak kis része használja ki a mobilizált internet nyújtotta számos más lehetıségeket.
A statisztikai adatokon és megjegyzéseken túlmenıen érdemes megvizsgálni az info-kommunikációs eszközök és az általa közvetített virtuális, digitális, kitalált, cyber tartalmak ifjú-ságra gyakorolt fontosabb hatásait is. A hagyományos közgazdasági felfogás szerint a javak sző -kössége növeli az adott jószág piaci értékét. De amikor – ahogy arról korábban már írtam – egy digitális (média) tartalom (pl.: egy zenei felvétel) bárki által szabadon elérhetı, letölthetı, megosztható, sokszorozható, akkor a hagyományos piaci érték kifejezés értelmét veszíti84. És ugyan a jog sok esetben tiltja, és (keményen) bünteti bizonyos médiatartalmak netre tételét, meg-osztását, másolását, letöltését, azért ezek a cselekedetek a nethasználók körében nem minısülnek
84 Legfeljebb abban az értelemben maradhat meg, hogy a felsorolt tevékenységek milyen más tevékenységekkel szemben élveztek prioritást, ezek mekkora idıfelhasználást jelentettek, esetleg a média-adathordozóknak mennyi
gaztettnek, legfeljebb csínytevésnek. Szinte magától értetıdınek tekinti a többség – hiszen így cyber-szocializálódott – hogy ami a neten van, az közkincs (bárki is tette fel), szabadon hozzáfér-hetı, tehát pénzügyi értéket nem képvisel. Ez a tartalom fogyasztói (keresleti) megközelítése. A másik megközelítés az, hogy az információ – különösen az információs társadalomban – felér-tékelıdött, az érték pedig (logikusan) anyagi ellenszolgáltatást is feltételez. Tehát a megannyi ingyenes tartalom mellett megjelenik a fizetıs tartalom (legfrissebb hírek, pénzért letölthetı szoftverek), amiért a tartalom tulajdonosai pénzt várnak (ez a (fizetıs) tartalom kínálati megköze-lítése). Ez az elgondolás jellemzı mind a vezetékes, mind a vezeték nélküli kommunikációs plat-formokra úgy külföldön, mint hazánkban. A fogyasztók – különösen a fiatalok – erre úgy reagál-nak, hogy olyan alkalmazásokat futtatnak a gépeiken (pl.: Bittorrent, DC++), amelyiknél az egyébként fizetıs tartalmakat (szoftverek, filmek) ingyen megosztják egymás között85 86. Hamis azonban az a vélekedés, hogy a fiatalok az info-kommunikációs eszközökön csak így jutnak mé-diatartalomhoz. Egyfelıl a mobil alkalmazások (viszonylag olcsón letölthetı csengıhangok, hát-térképek, mobil játékok) esetében ha azok birtoklása révén kortársaik körében elismerést tudnak kivívni, akkor fizetnek, másfelıl a web esetében is fizetnek magáért a szellemi alkotásért (pl.:
játékszoftver), ha (1) annak korábbi részei/pályái/változatai már ismerısek a számára, vagy (2) ha olyan a játék (hálózatban is játszható), ahol kevés pénzért egy közösség tagja lehet a fiatal.
Az ifjúság munka világába kerülésével (illetve nyári gyakorlati ideje alatt gyakran) megismer-heti és elsajátíthatja az információ értékének a gondolatát, részint, mert felelısséggel tartozik az intranetes és extranetes szervereken található információk megosztásáért, másfelıl, mert mun-kájából adódóan elıfordulhat (MTI legfrissebb gazdasági hírei, percrekész tızsdei adatok), hogy (a cége) magától értetıdıen fizet érte.
Az info-kommunikációs eszközök nem csak az érték-mértéket változtatták meg. Gyakran ugyan-is az ezeken a platformokon közvetített médiatartalmak (számítógépes és netes játékok) fel-használása, illetve az internetes szörfözés relatívvá, szubjektívvé teszi a fiatalok idı érzékelé-sét. Pszichológusok rámutatnak arra, hogy a netfüggıség egyik szimptómája az, hogy a beteg ösz-sze-vissza alszik (vagy álmatlanságban szenved), mert felborult a bio- illetve, a szokásos idı rit-musa.
A valóságos világtól történı elszakadás – különösen a fiataloknál – azzal a veszéllyel is járhat, hogy mivel egyre kevesebb valódi társas kapcsolatot és így interakciót tartanak fenn, jobban
85 Említést érdemelnek az olyan „netkereskedık” is, akik valahonnan ingyen megszerzik a médiatartalmat (pl.: letöl-tik egy kevésbé ismert külföldi oldalról, vagy bedigitalizálják DVD-rıl), majd felteszik fizetıs FTP-szerverre. Ha a tartalom a fiatal szemében értékes, mert pl. általa csoporttársai jobban elismerik (ı az, akinek a legfrissebb film-jei is megvannak), vagy mert felcsigázzák szexuális érdeklıdését (szexfilmek), akkor hajlandó fizetni. Igaz, nem sokat (havi 500-2000Ft-ot, vagy letöltésenként közel ugyanennyit), de ha egy FTP-szervernek havonta csak 500 elfizetıje és/vagy letöltıje van, akkor bıven megtérül a szerver szoftver- és hardver beruházása, illetve „kiterme-lıdik” az egyén „munkabére” is.
86 Egy másik reagálás, hogy (rendszerint) fiatal programozók, programtervezık, programfejlesztık a neten alkotó-csoportot hoz létre, amelyek a letöltı/felhasználó számára ingyen fejleszt olyan alkalmazásokat, melyek konku-rensei lehetnek a fizetıs szoftvereknek. Például (ingyenes kontra fizetıs): GIMP – Photoshop, Inkscape – Illustrator, Open Office – Microsoft Office. De a statisztikai programok (pl.: SPSS, SAS) kiválthatóak ingyenes szoftverrel, vagy neten ingyenesen elérhetı alkalmazással.
nyesül a médiatartalom szocializációs hatása. Ez pedig ahhoz is vezet(het), hogy a médiatartalom súlyosan károsít(hat)ja a fiatal (rendszerint) még ki nem alakult, meg nem szilárdult jellemét87. Az info-kommunikációs eszközök, illetve közvetített tartalmak eddig felsorolt káros hatásai kie-gészülnek azzal is, hogy különösen az ifjúság számára a megkonstruált médiatartalmak sok esetben az önvédı tartalomszőrı mechanizmusok hiánya (egészséges kételkedés) miatt ma-gát a valóságot jelenthetik. Így történhet az meg, hogy egy nem ellenırzött forrásból származó munkalehetıségre, vagy (rafináltabb esetben) sztárral történı találkozásra hivatkozva csábítanak találkozóra, esetleg külföldre tizenéveseket, akik nagyon sok esetben a (gyermek)prostitúció és a pedofília áldozataivá válnak.
Az info-kommunikációs eszközök és a médiatartalmak azonban az élet számos területén segíthetik a fiatalokat, és magam is úgy hiszem, hogy ez a fontosabb az információs társadalom-ra (és azon belül a vizsgált korcsoporttársadalom-ra) gyakorolt hatás bemutatásakor. A számtalan pozitív gondolatból, lehetıségbıl a fontosabbak:
• A virtuális világ segíthet összehozni olyan embereket, akik a valódi világban soha nem talál-koznának. Az ilyen kapcsolatok pedig nem csak felszínes e-mail váltásokat és a chat-szobában egymásra köszönéseket és privizéseket jelenthetnek, hanem valódi emberi kapcsolatokat, ba-rátságokat, szerelmeket, akár házasságokat is.
• A valódi világban gyakran céltalanul bolyongó, igazából semelyik csoporthoz sem tartozó, helyüket keresı ifjak a neten csökkenthetik társadalmi hendikepjüket. Megtalálhatják azokat a csoportokat, ahova tartozhatnak, amelyik befogadja ıket, esetleg maguk is létrehozhatnak cso-portokat. Az pedig már a csoporttagokon múlik, hogy mennyire mélyítik el a valódi világban ezeket a virtuális kapcsolatokat.
• Aki részesül a digitális korszak javaiból (mert meg, illetve igénybe tudja venni azokat), az megtapasztalhatja, hogy a hagyományos társadalmi különbségek a neten sokkal kisebb mérték-ben jelentkeznek.
• A szemfüles, a netet használni tudó élelmes fiatal problémája megoldásában gyakran kérhet hathatós segítséget a különbözı internetes fórumokon, szobákban.
• A digitális tartalom segítheti az ifjúság komplexebb világlátását, és ha ez kellı mőveltséggel párosul, akkor a jobb, átgondoltabb, kevesebb kockázattal járó döntések meghozatalát, illetve a tudatosabb életvezetést.
• (Nem csak) az ifjúság a monitor elıtt ülve tudja lebonyolítani vásárlásainak egy részét, beleért-ve – többek között – a könybeleért-vet, az újság-elıfizetést, a CD-t, a DVD-t, a mobilkészüléket, a számítógépet és annak kiegészítı komponenseit, a fotókidolgozást, a repülıjegyet, a
87 Tipikus példa erre az, hogy a számítógépes és internetes játékfüggık számára nem létezik valódi rossz, visszafor-díthatatlan lépés/döntés, mert különbözı billentyőkombinációk segítségével a rossz lépés visszacsinálható, a játé-kos számára örökélet biztosítható. És a játékban szereplı ellenségek élete sem ér sokat, sıt, a játék akkor ad pon-tot, ha a játékosnak minél több embert sikerül kiirtania (lehetıleg minél látványosabb megoldások mellett). Ezek a játékok tehát a szocializációs folyamatban betöltött szerepük révén (is) devalválják az emberi életet értékét, ölni,
szerelést, a hangszereket. Az is motiválja a fiatalt az ilyen vásárlásokra, hogy az árak a fizikai világ árai alatt vannak, gyakran még szállítással együtt is.
• A valódi világban önkifejezéssel bajlódó fiatal elsı verseit, novelláit, írásait, zenei alkotásait az ingyenes tárhelyeknek köszönhetıen költségmentesen mutathatja be, leszőrve a közönség reak-cióit.
• Az egész életen át tartó tanulást/ismeretszerzést is nagymértékben támogatják a különbözı digitális eszközök, megteremtve a mőszaki keretét az e-, i-, illetve m-learningnek, a távoktatás-nak. A média fejlıdése (tárkapacitás és kapcsolati sávszélesség növekedése) lehetıvé teszi az ifjúság számára akár otthonról is a világ másik pontján elıadást tartó professzor elıadásának a valós idıben történı megtekintését (streaming), illetve a felmerülı kérdések interaktív megvi-tatását. De már egy tudatosan megtervezett és nem csak pusztán adattárolásra használt CD-ROM is komoly segítséget adhat az ismeretek önálló feldolgozásához, illetve a tanultak önel-lenırzéséhez.
• Az internet és a számítógép kedvez azoknak az embereknek, akik munkájukat, vagy legalábbis annak egy részét már otthon, távmunkában szeretnék elvégezni. Bár Magyarországon egyelıre nem tendencia a távmunka, de számos példa utal arra, hogy az otthon elvégzett munka e-mail-en, vagy webes/FTP-s feltöltésen keresztül jut el a fınökhöz, tanárhoz, megrendelıhöz. (pl. a diákok leadhatják/elküldhetik dolgozatukat elektronikus formában is.)
Fontos támogatni (a kormányzatnak is) minden olyan elképzelést, amelyik csökkenti a digitális szakadékot. Megállapítható [Molnár 2006] ugyanis, hogy a korábbi évekhez hasonlóan tovább-ra sem csökken a digitális megosztottság, így azok a fiatalok, akik nem tudnak hozzáférni az info-kommunikációs eszközökhöz egyértelmően vesztesei (és gyakran kimaradói) lesznek a fejlıdésnek.
2.3. Információs és/vagy info-kommunikációs társadalom