Szociológiai aspektus

Schlamberger [2003] az emberi kommunikáció fejlıdését négy nagy részre osztja: (1) a beszéd kialakulása és fejlıdése, (2) az írásbeliség megjelenése, (3) a „Gutenberg galaxis” kezdete, a nyomtatás feltalálása és a nyomdatermékek elterjedése, (4) a jelenleg is tartó info-kommunikációs technológiai forradalom. Angelusz et. al. [In.: Kolosi et. al. (szerk.) 2004] rámutat arra, hogy Ma-gyarországon az információs és kommunikációs technológiák elterjedésének folyamata közel egy idıben zajlott a politikai rendszerváltással, a társadalmi és gazdasági átalakulással. Ilyen megkö-zelítésbıl a társadalom és a társadalmi átalakulás folyamatai nem választhatóak külön az info-kommunikációs technológia fejlıdésétıl, hiszen a távközlési infrastruktúra (Nováky [1999]: az információs közmő kialakítása és folyamatos fejlesztése) kiszélesedése hatással volt, van és vélhetıleg lesz az ipari termelésre (automatizáltság, számítógépekkel történı vezérlés), a szolgáltatási szektor erısödésére, a nemzetközi és globális piacokra, illetve az egyes nemze-tek/országok globalizálódott világgazdasági rendszerhez illeszkedésére. E folyamatok mögött pedig mindig ott van (ott kell, hogy legyen) a társadalom tagja, az ember.

Az információs társadalom szociológiai aspektusából megállapítható [Nováky 1999], hogy az egyes társadalmi szférák (pl.: állam- és közigazgatás, kultúra, oktatás, egészségügy) fokozato-san informatizálódnak, az ezekben a szférákban jelen levı (munka)folyamatokban az informáci-ós technikák egyre nagyobb szerepet kapnak. Ez többféle változást idézhet elı a társadalomban.

(1) Az info-kommunikációs eszközöket használóknak ismerniük kell a használathoz szükséges szoftvereket és alkalmazásokat. (2) A fogyasztó/felhasználó/ügyfél – ha a rendszerek megalkotá-sánál a demokratikus szemléletmód érvényesült – maga is beleszólhat a folyamatokba, részt vehet benne, ellenırizheti azokat. (3) Az egyén (információs és aktivitási) szükségleteinek kielégítése nagyobb felelısséget is jelent az egyén számára, ezért (4) létrehozhat olyan virtuális kisközössé-geket, amelyek hatékonyabban képesek a társadalmi-szociális nagyrendszerek funkcióit ellátni és/vagy ellenırizni és/vagy szabályozni. A munkafolyamatok technicizálása (5) komoly hatással lehet a munkaerı mennyiségi és minıségi változására: a technika számos helyen kiváltja az em-bert, de a technikai rendszerek mőködtetése és kiszolgálása miatt számos új munkahely is kelet-kezhet.

Az információs társadalomban a közgazdaságtani (pénz)tıke fogalma kiegészül a kulturális tıkével és a társadalmi tıkével. A kulturális (humán) tıke az egyén mőveltségét, a társadalmi tıke pedig az egyén kapcsolati hálózatát jelenti. Az említett három tıketípus a társadalomban

egymást erısítheti, egymásba konvertálhatóak, a családon belül rendszerint örökíthetıek generációról generációra. Angelusz et. al. [In.: Kolosi et. al. (szerk.) 2004] felhívja a figyelmet arra, hogy „az információs társadalom egyenlıtlenségi rendszerében felértékelıdik a hu-mán/kulturális tıke szerepe (iskolai oktatás, képzés, nyelvtudás), ezen belül pedig a kulturális tıkében egyre fontosabbá válik a digitális írástudás, az info-kommunikációs eszközök hasz-nálatához szükséges ismeret, tudásanyag”. Az info-kommunikációs eszközök használata egyre nagyobb mértékben járul hozzá a személyközi, illetve a személy és szervezetközti, valamint a szervezetek egymás közötti kapcsolati hálózatainak kiépítéséhez és fenntartásához. Ezeknek az eszközöknek a jelentıs része hálózatokban mőködik, és a hálózati szervezıdési struktúra egyre nagyobb hatással lehet a fizikai világ tárrsadalmának szerkezetét is.

A hálózati társadalomban [Castells 2005] – ahogy arra már korábban is utaltam – komoly problé-mát okoz a digitális szakadék, a digitális megosztottság, a digitális egyenlıtlenségek. A társa-dalmon belül ugyanis a különbözı csoportok eltérı mértékben és eltérı aktivitással használ-ják (vagy nem használhasznál-ják) a különbözı info-kommunikációs eszközöket, illetve az ezek se-gítségével igénybe vehetı szolgáltatásokat. A Demokrácia Kutatások Magyarországi Központja Alapítvány 2003. év végén végzett egy felmérést, ami egyebek mellett a digitális egyenlı tlensé-gekkel, az internet használatának funkcionális különbözıségeivel is foglalkozott [hivatkozza Angelusz 2004]. A felmérés szerint a felnıtt lakosság 96%-a rendelkezik színes televízióval, 66%-a vezetékes telefonnal, 61%-a videomagnóval, 32%-a otthoni számítógéppel. 11%-a ott-honi internet-hozzáféréssel. Feltőnı az otthoni számítógép ellátottsági és az internet-hozzáférési ráta közötti 21 százalékpont különbség. Dessewffy-Rét [2004] – igaz más adatok, de hasonló eredmények alapján¹⁰⁷ – rámutat arra, hogy az internettel nem rendelkezık körében leginkább kognitív okok (50%) (nincs rá szüksége, nem érdekli, nem ért hozzá, fél tıle), majd materiális okok (31%) (nincs számítógépe, túl drága, lassú a gépe) és végül a kognitív és materiális okok együtt (19%) indokolják az otthoni internet hiányát. Az Ifjúság 2004 Gyorsjelentés [Bauer-Szabó 2005] megállapítja, hogy a 2004. év végére a magyar társadalmon belül soha nem látott mértékő megosztottság alakult ki az info-kommunikációs technikai eszközökkel való ellátottság és ezek használata vonatkozásában. A teljes lakosság esetében Magyarországon gyakorlatilag megállt az információs társadalom fejlıdése, bizonyos korosztályoknál azonban az Európai Uniós lép-téket is meghaladó mértékő a változás. Az info-kommunikációs eszközök és alkalmazások, vala-mint az internet „új” felhasználóinak száma nem növekedett jelentısen (idısebb generációk kima-radnak), addig a „régi” felhasználók (a digitális környezetben szocializálódó fiatalok) eseté-ben minıségi elmozdulás állapítható meg. Ezt mutatja, hogy komoly technológiai váltás megy végbe (egyre több körükben a szélessávú hozzáférés otthon, iskolában, munkahelyen), illetve, hogy elmozdulás figyelhetı meg az internet egyéni erıforrásokat növelı szolgáltatásai, alkalma-zásai irányába. 2000-hez képest 2004-ben közel kétszer annyi fiatal rendelkezik személyi

107 A vizsgált mintában a 14 évesnél idısebb magyar lakosság szerepelt (tehát az alsó életkort 4 évvel lejjebb tették).

Miközben a 18 év felettieknél 11% az internet-hozzáférés, addig a 14 évesnél idısebbeknél 25%. Ez egyértelmően jelzi azt az információs társadalmi folyamatot, hogy a felnövı generáció messze felülreprezentálja a társadalmat

számítógéppel (29% -> 57%). A regionális eloszlások vizsgálata kapcsán megállapítható, hogy az átlagnál lényegesen magasabb a Közép-Magyarországi, illetve Nyugat-Dunántúli régiók-ban élık számítógép ellátottsága. Ugyancsak eltérést mutat az életkor szerinti csoportosítás is:

az ifjúság elsı harmadában 67%-os, a másik két harmadában már csak 49%-os az eszköz-birtoklási ráta. Az ifjúság 59%-a szokott internetezni 2004-ben, életkorbontásban: 15-19 év kö-zöttiek 77%-a, 20-29 év kökö-zöttiek 45%-a. Komoly fejlıdést mutat 2000-hez képest 2004-ben az otthoni internet-ellátottsági ráta, az elıbbi évben ez 9%-os, az utóbbiban már 24%-os volt. Ki-emelkedı az ellátottság tekintetében Budapest (45%), és elszomorítóak a községek (14%).

A hazai információs társadalom szocio-demográfiai metszetét leginkább a 2005-ös [Bognár et. al.]

World Internet Project felmérés mutatja. A felmérés adatai szerint 2005-ben az életkor elırehaladtával jelentısen – hozzávetılegesen – lineárisan csökken a számítógép-használók ará-nya, de a 60 évnél idısebb lakosság az 50-59 év közöttiekhez képest is jelentıs lemaradást mutat, mindössze 4%-a számítógépezik. A maximum nyolc osztállyal, illetve szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezık 18%-a, míg az érettségizettek 58%-a, a felsıfokú végzettségőek 76%-a használja a számítógépet. Jelentıs ugrás van a jövedelmi kvintilesek alapján is: a 3. és a 4., illetve a 4, és az 5. kvintilisbe (felsı ötöd) tartozók között (29% - 40% - 61%). Az internethasználattal kapcsolatban megállapítható, hogy az életkor elıreheladtával csökken a hasz-nálat, és ugyancsak komoly lemaradás van a 70 évnél idısebbek körében. Jelentıs kiugrás tapasz-talható az iskolai végzettség szerinti besorolás alapján az érettségizettek (39%) és a felsıfokú végzettségőek (63%) vonatkozásában, valamint a jövedelmi kinvitilisek esetében a 4. és az 5.

kvintilisnél.

A HIF [2006] közleménye szerint 2005. negyedik negyedévének a végén a mobiltelefon elı fize-tések száma meghaladta a 9,3 milliót (gyakorlatilag a lakosság 93%-ának van mobiltelefon elı -fizetése). Folyamatosan növekszik a kezdeményezett beszélgetések idıtartama, illetve a hívások száma. A három szolgáltatónál a piaci helyzet stagnálni látszik, bár a Vodafone elsısorban a T-Mobile kárára kis mértékben növeli piaci részesedését. Az SMS több éve örvend népszerőségnek, az MMS-használat 2004. III. negyedévétıl jelentısen növekszik. A mobiltelefon beszélgetésen és üzenetküldésen kívüli egyéb kommunikációs alkalmazásai a statisztikai jelentés alapján nem mu-tatnak 2003-hoz képest számottevı növekedést.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a magyar információs társadalom a vezetékes info-kommunikációs eszközök tekintetében elsısorban a fiatalabb, magas(abb) iskolai végzettsé-gő, jobb jövedelmi helyzetben levı, elsısorban a nagyvárosokban (Közép-Magyarországi, Nyugat-Dunántúli régióban, illetve kiemelten Budapesten) élık társadalma. Az információs társadalomra tett általános, illetve az internetes kereskedelemmel kapcsolatban tett megállapítások javarészt erre a meglehetısen körülhatárolt csoportra igazak. Mobiltelefonnal közel a teljes lakos-ság rendelkezik, ugyanakkor a telefonáláson és az üzenetküldésen kívüli egyéb kommunikációs aktivitás nem mutat jelentıs fejlıdést. Megítélésem szerint ezeket a szolgáltatásokat (mobil inter-netezés, mobil e-mail küldés, mobil webhasználat) inkább azok veszik igénybe (ha egyáltalán

igénybe veszik), akik a szocio-demográfiai és életmódismérvek alapján komoly hasonlóságot mu-tatnak a vezetékes info-kommunikációs eszközök használóival.