Megállapítható, hogy a vizsgált csoport átlagos tagja havi szinten a korábban említett 18893 Ft mellett további 8862/2 Ft-ot fordít142 info-kommunikációs eszközökre, ami összesen 23324 Ft.
A hipotézis differenciáltabb igazolását/elvetését teszi lehetıvé, ha megvizsgálom, hogy az életkor (alsó-középsı-felsı harmad szerinti bontásban), a foglalkozás, az anyagi helyzet, a jövedelmi for-rások, valamint a havi költés között milyen összefüggés van. A többdimenziós kereszttáblák elemzése alapján elmondható, hogy az anyagi helyzet és az életkor vonatkozásában az egyes ke-resztcellákban kimagasló eltérés nem tapasztalható, tehát – ha csak ezt vizsgálnám, akkor – az info-kommunikációs közmővekkel kapcsolatos költés tekintetében a csoport homogénnek lenne tekinthetı. A foglalkozás-jövedelem-életkor kapcsolatának elemzésekor megállapítható, hogy az alsó harmad legfontosabb jövedelmi forrása a szülıi/nagyszülıi támogatás (54,88%), illetve az egyéb forrás (31,65%), a középsı harmadnál közel azonos arányban az alkalmi munkavégzés (32,85%), illetve a rendszeres munkavégzés (29,6%), míg a felsı harmadnál kiugróan a rendsze-res munkavégzés (71,85%). A felsı harmadnál figyelhetı meg az életesemények bekövetkezése tekintetében az elsı teljes állás, valamint az elsı önállı lakás. Saját vizsgált korosztályukhoz (259 fı) viszonyítva ezek az események 91,89%, illetve 73,74% értékkel szerepelnek. Az életesemé-nyek és a fogyasztói döntések tekintetében az említett két eseményen kívül fontos szerepet játsz-hat még a családi állapot és a gyermekvállalás. Ennél a harmadnál már a házas, illetve élettársi kapcsolatban élés, valamint a gyermekvállalás jelentıs a másik két harmadhoz viszonyítva, igaz,
142 A 8862 Ft az egy hónapra jutó átlagos költés. Mivel a 029-es kérdést úgy fogalmaztam meg, hogy mely eszkö-zökhöz tud hozzáférni (tehát lehet, hogy nem a megkérdezett tulajdonában van), ezért az eredeti összeget megfe-leztem.
még ez utóbbi esetében is csak 17,37% az apai/anyai szerep gyakorisága. A fent leírtak alapján igazolható, hogy
• Az info-kommunikációs közmővekért és használatukért a vizsgált csoport tagjai hajlandóak jövedelmük nem elhanyagolható részét feláldozni;
• Ez a feláldozás az életkortól gyakorlatilag független. Ennek fı okát abban látom, hogy a vizs-gált csoport tagja (1) ha még iskolába jár, akkor az országos átlaghoz képest jobban keresı szü-lıknek nem megterhelıek az ilyen jellegő kiadások, (2) ha már dolgozik, akkor maga képes megteremteni a közmővekért és használatukért fizetendı díjak anyagi forrását.
• Az info-kommunikációs közmővek és használatuk tekintetében a felsı harmadnál tapasz-talható némi visszaesés, de kiugróan csak azoknál a 25-29 éves fiataloknál, akik az össze-költözésen kívül már legalább egy gyermekkel rendelkeznek. Ez érthetı: a családi kasszá-ban a gyermek „új tételként” jelenik meg, tehát csökkenteni kell az egyéb kiadásokat (így a kommunikációsokat is). Ezt a visszaesést „kompenzálják” a harmadon belül azok, akik fiatal korul ellenére a profitorientált szférában vezetı pozíciót töltenek be143, saját vállalkozást indí-tottak, esetleg a szinglik pazarló életmódjával barátkoznak.
A hipotézist elfogadottnak tekintem.
Következtetés: disszertációmban többször utaltam arra, hogy a társadalomban az info-kommunikációs eszközök használata és birtoklása tekintetében nem csökkent a digitális szakadék.
A kiszámított összeg a 14 és 29 év közötti átlagos fiatal átlagjövedelmének a 27,44%-a, ami rend-kívül magas, – elméletben – az összes kiadás több, mint egynegyede. Meggyızıdésem, hogy csak azok képesek ekkora összeget havi szinten az info-kommunikációs eszközökre fordítani, akik jö-vedelme jóval az átlagos szint felett van. Helytálló tehát az a megközelítés, hogy a társadalmon belül elhelyezkedı csoportra inkább az info-kommunikációs társadalom, semmint az informáci-ós társadalom fogalmat használom, mert az elıbbi tudja igazából megkülönböztetni és körülha-tárolni azokat, akik valóban napi szinten használják a megnevezett eszközök és szolgáltatá-sok/alkalmazások többségét, ellentétben azoktól, akik egy régebbi típusú mobiltelefonnal naponta néhány hívást bonyolítanak, hetente pedig néhány SMS-t küldenek.
5. Az info-kommunikációs társadalom budapesti polgárai csak felszínes ismeretekkel ren-delkeznek az eszközökrıl, mivel azokat csak használják, de nem rabjai azoknak.
A hipotézist vizsgáló kérdések: 013, 015, 040, 041
Okfejtés, igazolás: A 013. kérdésnél rámutattam arra, hogy számítástechnikai szakkörre a vizsgált csoportnak csak 26,89%-a járt, tehát az ilyen ismereteit máshonnan szerezte be, amelyeket egyéb-ként a 015. kérdésben alapvetıen jóra értékelt. Ennek alapján logikusnak tőnne, hogy megalapo-zottak ismeretei az eszközökrıl, azok mőködésérıl, a (fel)használt technikákról, ugyanakkor a 040. kérdésnél 39,02% (illetve korrekció után 18,23%) nem tudta, vagy nem válaszolt a tekintet-ben, hogy milyen az otthoni internet-kapcsolatának a sebessége, illetve a válaszadók közel
143 Disszertációmban nem vizsgáltam, hogy az adott foglalkozás/munkakör betöltése esetén a munkavállaló a fizeté-sén kívül milyen egyéb juttatásokat (cafeteria) kap. Ezek közé sorolható ugyanis a céges mobiltelefon, egyes
esetek-de (24,39%) nem adott meg semmilyen internetes szolgáltatót a 041. kérdésben. Az internet-attitődöt vizsgáló 051. kérdésnél is csak minden második (47,06%) netpolgár válaszolta azt, hogy az internet elengedhetetlenül szükséges a sikerhez, másik részük (52,94%) bizonytalan volt ebben, vagy nem értett ezzel egyet. Ennél a kérdésnél az internet jelenlegi sebességére vonatkozó állítás-nál 38,53% nem helyezkedett egyértelmő álláspontra abban, hogy a sebesség megfelelı-e, vagy nem ahhoz, hogy minden szolgáltatás (pl.: online, valós idejő videózás) igénybe vehetı legyen a segítségével. Az elmondottaknak nem mond ellent az, hogy a 011. kérdésnél a válaszadók jelentıs hányada (83,07%) a drágább termékek megvásárlása elıtt igyekszik minél több információt sze-rezni ahhoz, hogy a legjobb döntést hozza meg (igaz, ezek az információk nem feltétlenül a netrıl származnak). Összességében megállapítható, hogy az info-kommunikációs társadalom polgára az eszközöket csak használja, de nem rabja azoknak (egy szők csoportot leszámítva), így ismeretei annak mőködésérıl felszínesek. Tehát:
A hipotézist elfogadottnak tekintem.
Következtetés: kérdéses, hogy ha az eszközökrıl a vizsgált csoport csak alapvetı ismeretekkel rendelkezik, akkor mi történik annak meghibásodása esetén. A nagy többség ahelyett, hogy maga javítaná meg, szerelıt, szakembert hív. Ezt támasztja alá az a tény is a 044. kérdésnél, hogy az elmúlt egy évben a megkérdezettek 18,49%-a vett hardvert (akár komplett gépet, akár részegysé-get/tartozékot) a neten keresztül (amit vélhetıleg maga is épített össze és/vagy üzemeltetett be). A többség nagy valószínőség szerint ezt a tevékenységét nem az interneten keresztül valósítja meg, de jogom van azt is feltételezni, hogy a számítógép-fejlesztést másra, rendszerint szakemberre (szakbolt, szakszerviz) bízza.
6. A fogyasztók vizsgált csoportjának döntéseiben a napi rendszerességgel használt info-kommunikációs eszközök, illetve ezek szocializációs hatásának ellenére is hangsúlyos szerepet kap az elsıdleges csoportokkal történı interakció.
A hipotézis vizsgáló kérdések: 004, 005, 017, 018, 025, 026, 042
Okfejtés, igazolás: A hipotézis két része: (1) az info-kommunikációs eszközök használata a napi rutin része lett, (2) elsıdleges csoportokkal történı interakció. Célszerő megkülönböztetni az info-kommunikációs eszközök használóit aszerint is, hogy (1) az eszközök és alkalmazások többségét napi rendszerességgel használja-e, vagy (2) az eszközhasználat csak a mobiltelefonra, azon belül az alkalmazások/szolgáltatások tekintetében a telefonásra, illetve az SMS-ezésre korlátozódik-e.
Ennek a hipotézisnek a vizsgálatánál csak az elsı esettel foglalkozom.
A minta összetételébıl (is) következett (005. kérdés), hogy az internetezés és a számítógépezés a TV-nézés, a könyv- és újságolvasás, rádió- és zenehallgatás mellett a napi rutin része lett. Ezt erı -sítették meg a 025. és 026. kérdések: hétközben és hétvégén egyaránt hangsúlyozottan szerepel az idıtöltések között az internetezés (hétközben a legtöbb idıt fordítja rá a vizsgált korosztály, hét-végén pedig a harmadik a sorban). A 042. kérdésre adott válaszok differenciálják a 005. kérdésnél tett megállapításokat; naponta leginkább e-mail-t küldenek/fogadnak (ezt támasztja alá a 048. kér-dés: az elsı 10 legkedveltebb website címbıl 3 ingyenes e-mail-t biztosít), böngésznek/szörföznek
(048. kérdés: 2 ilyen alkalmazás az elsı tízben), információkat keresnek munkához, tanuláshoz, magáncélra, valamint internetes magazinokat, híreket érnek el, illetve olvasnak.
Ahogy arra az elméleti résznél már utaltam, az elsıdleges csoportok körébe tartozik a család, a barátok, valamint a közvetlen munkatársak. Mivel velük az egyén folyamatos, rendszeres interak-ciós kapcsolatot tart fenn, ezért ezek a csoportok képesek a legnagyobb hatást gyakorolni az egyénre, alakítva, formálva annak értékrendjét, kultúráját. Ezen kívül azonban ezek az interakciók abban is segíthetnek, hogy a fogyasztói/vásárlói döntéseiben bizonytalan info-kommunikációs társadalom polgára segítséget, tanácsot, útmutatást kapjon. Tehát még a netes világban sem zárha-tó ki és nem is hanyagolhazárha-tó el az elsıdleges csoportok befolyásának vizsgálata a fogyasztói dön-tések meghozatalában. Megfogalmaztam már – citálva a 004. és 005. kérdésre adott válaszokat – hogy a netpolgár aktív kapcsolatokat tart fenn, illetve ápol a valódi világgal, rendszerint nem zárja ki magát az internet és a számítógép használata révén a baráti, haveri, rokoni, ismerısi kapcsola-tokból. A többség elfogadja (46,02%), vagy részben elfogadja (26,61%) szülei értékrendjét (021.
kérdés), tehát nem lehet beszélni a szülık értékrendjével alapvetıen szembe szegülı értékek-rıl, inkább – ahogy arra az elméleti részeknél többször is utaltam – konzumerizált (média által gerjesztett) divatlázadásnak lehetünk tanúi a fiatalok körében. A szülıi értékrend legalább részbe-ni elfogadása, valamint a barátokkal, haverokkal, rokonokkal, ismerısökkel az aktív kapcsolatok – napi szinten használt info-kommunikációs eszközök segítségével is történı – ápolása, egyaránt lehetıvé teszi, hogy kimondjam:
A hipotézist elfogadottnak tekintem.
Következtetés: még a netpolgár esetében sem zárható ki, vagy hanyagolható el a döntések megho-zatalánál az elsıdleges (valódi világban levı) csoportok hatása. Ugyanakkor az info-kommunikációs eszközkultúra elterjedésével és a napi rutinba történı beépülésével egyértelmősíthetı (004., 042., 044. kérdések), hogy az információszerzésben az internet már nem kerülhetı ki, és emiatt az info-kommunikációs eszközökön keresztül közvetített (média)tartalmak jelentıs szocializációs hatást gyakorol(hat)nak a netpolgárra. Az így szerzett információk, illetve a belılük megfogalmazott következtetések (annak ellenére, hogy validitásuk és relevanciájuk gyakorta megkérdıjelezhetı) pedig hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy az elsıdleges csoportokkal folytatott társas interakciókban tovább gazdagodjon a közös (kollektív) tudásanyag, építı jellegő viták témáját szolgáltatva pl. abban, hogy melyik mobiltelefon-modell a jobb az egyén számára.
Mivel az eszközök és az alkalmazások része lett a napi rutinnak, ezért ezek idıt vontak el más tevékenységektıl. Feltételezem, (1) hogy az extrém esetektıl eltekintve az internetezés miatt nem csökkent jelentıs mértékben az alvásidı, valamint az iskolai tanórák, illetve a munkaidı mennyi-sége. Korábban igazoltam, hogy (2) az internet végett nem szorulnak háttérbe az emberi kapcsola-tok. A két állítás logikai metszete: ugyan az internetezık kedvelik a TV-t (005. kérdés), mégis elsısorban a TV-nézésre fordított idı csökkent esetükben a másik képernyı (jelen esetben a szá-mítógép monitora) nézése miatt (figyelembe véve a 2. hipotézisnél említett multitasking „üzem-módot”). Ezt igazolja az a szekunder adat is [AGB Nielsen 2006. júniusi statisztikája], ami szerint
a 14-29 éves lakosság átlagban 180 percet néz TV-t egy nap, ami hétközben duplája, hétvégén pedig 1,3-szerese az általam vizsgált csoport TV-nézési idejének.
7. Nem mindenki vásárol a neten az info-kommunikációs társadalom vizsgált polgárai kö-zül, és még a vásárlók körében sem jelentısek az e-banking aktivitások és az online fize-tési megoldások.
A hipotézist vizsgáló kérdések: 011, 016, 042, 045, 046, 047, 051
Okfejtés, igazolás: annak ellenére, hogy a megkérdezettek 40,82%-ának szubjektív véleménye szerint (051. kérdés) az internet egyre jobban elüzletiesedik (47,54% bizonytalan és mindössze 7,08% nem ért egyet), illetve háromnegyedük szerint (75,03%) egyre több a kéretlen reklám e-mail, SPAM, SMS (melyek – elvben – vásárlásra buzdítják ıket), mégsem állítható az, hogy az info-kommunikációs társadalom polgárai közül (szinte) mindenki használná a netet vásárlásra. A 011. kérdés szerint minden második válaszadó (50,42%) szokott az interneten keresztül vásárolni, ezzel összefügg, hogy a 045. és 046. kérdésre a megkérdezetteknek csak közel fele adott meg bármilyen terméket és/vagy szolgáltatást. A 051. kérdésnél 37,33% véli úgy, hogy az interneten könnyő vásárolni, a többiek vagy bizonytalanok, vagy nem értenek egyet az állítással, vagy nem válaszoltak a kérdésre.
A társadalom banki, és eleve pénzügyi aktivitásának (rövid-, közép- és hosszú távú befektetések, határidıs pénzpiaci mőveletek, részvények/kötvények vétele/eladása, stb…) alapja az, hogy a megfelelı anyagi források mellett megfelelı ismeretekkel is rendelkezzen e területen. A vizsgált csoportnál a 016. kérdésnél a pénzügyi alapismeretek szubjektív megítélésének az átlaga 2,89, a tızsdei alapismereteké 2,03. Mivel a vizsgált csoport erısen felülreprezentált az iskolai végzettség tekintetében a 14-29 éves korosztály körében (017. kérdés), ezért indokolt a feltevésem, hogy ezek az amúgy alacsony osztályzatok még így is a nagy átlag felett helyezkednek el.
Az elektronikus banki szolgáltatások igénybe vétele döntıen az egyszerőbb banki mőveletekre (egyenleg lekérdezése, egyszerőbb utalások) irányul, bár ezzel a lehetıséggel a netpolgároknak csak a kétharmada él elsısorban heti/havi aktivitás mellett (33,61% soha nem veszi igénybe az ilyen jellegő szolgáltatásokat).
A 047. kérdésre (internetes vásárlások során elınyben részesített fizetési forma) a vizsgált cso-portnak csak a fele válaszolt, azon belül a leggyakoribb elıfordulás az „átvételkor otthonában készpénzzel” (19,57%), valamint az „átutalás” (12,24%) volt, az online fizetést csak a válaszadók 8,40%-a választotta. E kérdés és a 011. kérdés alapján is látható, hogy az info-kommunikációs társadalom ifjú budapesti polgárai közül csak minden második vásárol az interneten keresztül, és ha ezt meg is teszik, akkor is a termék/szolgáltatás ellenértékét zömében a futárnak egyenlítik ki a csomag otthoni átvételekor. A hipotézis igazolása/elvetése érdekében célszerő megvizsgálni az anyagi helyzet és a fizetési forma kereszttábláját:
Fizetési forma