A fenti modell – igaz megszorításokkal, de – alkalmazható nem csak a hír- és témaportálok, ha-nem a szervezeti és/vagy márkaoldalak esetében is. Igaz, ezeknél nehezebb rábírni az egyént arra, hogy megadja személyes adatait, ugyanakkor az online környezetben alkalmazható kvízmarketing, illetve élmény- és/vagy szórakozásmarketing segítségével az egyén rendszerint megadja alapadatait (II. szint). Ezek azonban csak akkor illeszthetıek bele a fenti modellbe, ha a szervezet és/vagy márkaportál üzemeltetıje, gazdája, fejlesztıje rá tudja venni az egyént, hogy regisztrálja magát (I. szint), és arra is, hogy amikor az adott oldalra látogat, akkor – annak érdeké-ben, hogy minden számára fontos tartalmat el tudjon érni – regisztrációval lép be az aloldalakra.
Ez a gondolatmenet némiképp ellentmond annak a vélekedésnek, miszerint a szervezetrıl, termé-keirıl, márkáiról szóló kereskedelmi információkat a fogyasztónak nemcsak hogy ingyen kell megkapnia, de el kell azokkal árasztani ıt. Megítélésem szerint az információs túlkínálat közepet-te a szervezetrıl, termékeirıl, márkáiról szóló információkat a személy szempontjából is értéknek
tartott tulajdonságokkal kell felruházni, mert akkor hajlandó lesz ezekért (némiképp) feladni in-ternetes anonimitását és szuverenitását. Ellenkezı esetben a szervezeti internetes oldal megmarad egy viszonylagos nagy vakszórás melletti tömegmédiumnak.
Az elmondottakat összefoglalva: a marketingkommunikáció új útját abban látom, hogy nem csak hangoztatni kell a fogyasztó- és vásárlóközpontúságot, hanem valóban tenni is kell érte, minél jobban fel kell térképezni a fogyasztó/vásárló jellemét, hogy ennek alapján személyére szabott, egyedi ajánlattal tudjon az adott szervezet megjelenni, illetve olyan (nem csak) online kommunikációs platformokat kell kialakítani és folyamatosan mőködtetni, amelyek lehetıvé teszik a kölcsönös elınyökön alapuló párbeszédet nem csak egyén-egyén, és szerve-zet-szervezet, de egyén-csoport, egyén-szervezet, csoport-szervezet között is.
4.4. További kutatási lehetıségek
Primer kutatásom kiértékelése során számos helyen használtam kereszttáblákat, illetve végeztem korrelációszámításokat. Ugyanakkor az 52 kérdés, és a rá adható közel 600 válaszlehetıség közül természetesen nem vizsgáltam meg mindegyik kapcsolatát mindegyikkel. Körültekintıen jártam el saját kutatásom, valamint a szekunder adatok összevetése kapcsán, de itt sem hasonlítottam össze az összes szekunder forrást saját felmérésem összes kérdésével.
További kutatási lehetıségnek tartom azt is, hogy a kérdıívet, vagy annak egy rövidebb változa-tát évente lekérdezem vagy a vizsgált csoport körében, vagy a kutatást – pályázati támogatások segítségével – kiterjesztem országos, életkortól független mintára úgy, hogy azokat is elemzem, és összevetem, hogy milyen különbségek vannak egyes kérdések, valamint az életkor és a lakhely vonatkozásában az info-kommunikációs társadalmon belül.
Fontosnak tartom a kutatásból leszőrt gyakorlati javaslatok/modell (elızı alfejezet) kipróbá-lását, erre az informatikai háttér (subcooltour.eu domain név, tárterület, ingyenes programok és alkalmazások), valamint a szükséges programozói tudás (php, SQL) rendelkezésre áll.
A(z online) kérdıíves kutatás rendszerint nem teszi lehetıvé, hogy megismerjük a megkérdezettek mélyebb tudattartalmát, cselekedetinek lelke mélyén levı indítékait, motivációit. Ugyanakkor az online kutatási platformon az egyén saját életeseményeit és élettörténéseit leírhatja, melyek a kér-dıíves kutatással együtt – az etikus elvek megtartásával is – egy jó és átfogó jellemrajzot adhat-nak a további – elsısorban – társas kapcsolati (másodsorban gazdaság- és médiapszichológiai) elemzésekhez is. Az életesemények és élettörténetek vizsgálatát az alábbi szempontok szerint cél-szerő elvégezni (narratív pszichológiai módszer):
a.) Szereplıi funkciók
Egy adott történet elmesélése során milyen szereplıket és milyen szerepköröket nevez meg az elbeszélı. Hogyan írja le saját magát, illetve az elsıdleges csoportbelieket. Foglalkozik-e a törté-netben közvetlenül a szereplıkön kívül más személyek megnevezésével, és ha igen, akkor ezeket a szereplıket milyen funkciókkal, jellemzıkkel ruházza fel. Mennyire jelennek meg az élettörté-neti epizódban a segítı/támogató (pozitív) szereplık („X.Y. tanácsára vettem meg”), illetve a nem
segítı/nem támogató (negatív) szereplık („az osztálytársaim kinevettek, amikor az új nadrágom-ban mentem az iskolába”).
b.) Téri-érzelmi távolságszabályozás
A társas kapcsolatban milyen téri távolságok merülnek fel. Hogyan, milyen körülmények között találkoznak az egyes személyek, ezt mi segíti, vagy nehezíti meg, ki tartja vissza ıket a kapcsolat elmélyítésétıl, milyen akadályokat kell legyızniük. A téri távolság fizikai valójában és értelmez-hetı: távkapcsolat, távszerelem. Hogyan, mi módon válik a virtuális kapcsolat (amelynél a távol-ságnak nincs jelentısége) a fizikai világban realizálódott kapcsolattá (pl.: egy soproni férfi hajlan-dó-e a virtuális párjáért elutazni Pécsre). Mennyire szól bele az internet világfalusága a való világ tág fizikai kiterjedésébe. A neten szövıdött szerelem beteljesedhet-e (és ez mitıl függ), akkor is, ha a felek egymástól akár többezer kilométer távolságra vannak. Vagy egy másik aspektusból: a fizikai világban „összejött” pár tagjai képesek-e a kapcsolatukat úgy is fenntartani, hogy akár több hónapon keresztül csak interneten (illetve telefonon) keresztül tudnak egymással kommunikálni (mert pl. egyikük külföldi ösztöndíjat nyert). A közeledés-távolodás viszonylatában a netes párbe-szédek (privát chatelelés) szabadelvőbb és szabadszájúbb megnyilvánulásai (kevesebb tabu téma, hamarabb kerül szóba a testi kapcsolat) mennyire lendítik elıre a fizikai világban történt találko-zásnál a szexuális aktus hamarabbi beteljesedését. Tanúi lehetünk az online világban a borderline magatartáshoz hasonló viselkedés megjelenésének; „csak húzza a pasik fejét (privát chat-beszélgetések alkalmával), amikor meg találkozik velük, olyan hideg, mint a jégcsap”, vagy
„azért, mert (a chat-en) flörtöltem vele, azt hiszi, hogy azonnal le is fekszem vele az elsı találko-záskor”, vagy „nincs bizalmam a chat-es pasikkal, mert mindegyik jóképő, rendes, hőséges, füg-getlen (ezt írják magukról), amikor meg találkozom velük, akkor derül ki, hogy a fénykép nem is az övé, alacsony, köpcös, van felesége, élettársa, gyereke”.
c.) Az elbeszélıi perspektíva pszichológiai elemzése
Azonosítani lehet a narratívum alapján, hogy az elbeszélı milyen szerepben jelenik meg, illetve hogyan reflektál egy másik szerepre (pl.: egy nı arról irt, hogy az adott férfi mennyire kihasználta ıt, de egyes esetekben áttér egy olyan megfogalmazásra, hogy „tulajdonképpen a nık is így visel-kednek a férfiakkal”). E pontban lehet foglalkozni a helyre-idıre-személyre vonatkozó kifejezések (többek között személyes névmások, idıi és téri határozószók, igeidık) vizsgálatával, illetve azzal is, hogy mennyire mondja el (írja le) másképp ugyan azt a történetet az elbeszélı egyes szám elsı személyben, illetve egyes szám harmadik személyben, esetleg egy másik személy szemszögébıl.
d.) Az idıélmény szerepe a narratívumokban
Egy életesemény leírása mekkora idıintervallumot fog át, a leíró mennyire váltogatja a jelenre-múltra-jövıre vonatkozó gondolatait (pl.: „régen minden másképp volt (és leír néhány pozitív pél-dát), mára azonban a helyzet nagyon megváltozott” (példákkal illusztrálja)). Egy rossz (gazdasá-gi) döntés, mekkora traumát okozott az egyén számára, ami a narratívumban „ingaóraként” jelenik meg.
e.) Narratív értékelés
A narratív értékelésnél foglalkozni lehet az értékelı-ideológiai síkkal. Vizsgálni lehet, hogy mi-lyen pozitív-negatív érzelmő szavakat/fogalmakat használnak a leírás során (pl.: az eladó, a bolt, a vásárlási körülmények), illetve a szituáció leírásánál mennyire vonják be a külvilágot.
f.) Narratív koherencia
A belsı állapotokat, illetve az intrapszichés történéseket – többek között – a narratív koherencia segítségével lehet megvizsgálni; foglalkozni lehet az alanyismétléssel, illetve az elbeszélıi pers-pektíva stabilitásával, valamint az elbeszélı nézıpontjának esetleges változásaival. Mik azok a megjegyzések és szófordulatok, amelyek az elbeszélést inkoherenssé teszik/tehetik, illetve mi lehet ennek hátterében.
g.) A szelf-referencia pszichológiai jelentései
Jól leírható az egyén azon elképzelése, hogy a társa, barátai, családja mit vár tıle, miként véleke-dik róla, mennyire fontosak/kevésbé fontos egymás véleménye.
h.) A tagadás
A tagadás narratív megjelenésének vizsgálatánál különbséget lehet tenni az ambivalens és az absztrakt tagadás között. Az elıbbinél pl.: a chat-en ismerkedı személy számos kudarc után úgy nyilatkozik, hogy „nem akarok többé összejönni egy chat-es pasival sem” (tehát meghagyta az alternatíváját a más csatornákon történı ismerkedés lehetıségének). Absztrakt tagadásnál viszont kizárja ennek minden formáját és eshetıségét.
Megítélésem szerint a narratív pszichológiai módszer az info-kommunikációs társadalom differenciált, illetve a benne levı egyén alapos(abb), mélyrehatóbb megismerését segíti, ugyanakkor – mivel elsısorban nem gazdasági területekkel foglalkozik, ezért – nem szerepelt részletesen disszertációm alkalmazott módszerei között, de a jövıben mindenképpen érdemesnek tartom arra, hogy az említett domain alá tartozó kommunikációs platformokon egy ilyen jellegő vizsgálatot (is) lefolytassak.
5. ÖSSZEFOGLALÁS
Doktori disszertációmban a budapesti ifjúság fogyasztói csoportkultúráját vizsgáltam meg az info-kommunikációs társadalom marketinginfo-kommunikációs aspektusából. Kotler fogalmazta meg köny-vében, hogy legerısebben és legmélyebben a kulturális tényezık befolyásolják az egyén fogyasz-tói, vásárlói magatartását. Ezért foglalkoztam részletesen a kultúra értelmezéseivel, a kultúra, szubkultúra, ellenkultúra kapcsolatával, a kultúra közvetítésével és intézményeivel. Rámutattam az irodalmi források elemzése kapcsán, hogy a kultúrának célszerő megkülönböztetni a formai és a tartalmi oldalát (jéghegy modell), melyek közül az utóbbi elemzése sokkal fontosabb és mélyre-hatóbb, mivel rávilágíthat arra, hogy más kultúrák és így más kultúráknak a hatása hogyan befo-lyásolják a kulturális fogyasztót, illetve milyen hatása lehet a fogyasztói kultúrára. A kultúra kap-csán megállapítottam azt is, hogy a társadalomtól való lemaradás újabb dimenzióval bıvül, annak ellenére, hogy televíziókészülékkel a hazai lakosság közel egésze rendelkezik, jelentıs része még-is kimarad az élménytársadalomból, a tömegkultúrából. A társadalomnak a fele használja a kultu-rális intézményhálózat 90%-át, a másik felének „marad” a fennmaradó 10%. Aki használni tudja a kulturális intézményhálózatot (ennek része az internet is), az a kulturális sokszínőség mellett is képes az önálló választásra, ugyanakkor a választás egyre nehezebb a túlkínálat következtében. A kultúra közvetítése az info-kommunikációs társadalomban döntıen mediatizált formában történik, és a média intézményei azok, amelyek komoly hatással lehetnek a fogyasztói attitődökre, és ezen keresztül a fogyasztási kultúrára is.
A médiát munkámban négyféle aspektusban vizsgáltam: (1) a média, mint közvetítı közeg, (2) a média, mint befolyásoló eszköz, (3) a média, mint értékkel bíró jószág, és – mivel a média szerepe az elmúlt évtizedekben megnövekedett – (4) a média, mint a negyedik hatalmi ág. A média erısen globalizált tartalmakat közvetít annak fogyasztója számára, melyet az amerikai tömegkultúra min-tái, a standardizált tartalmak, az azonos szerkesztési elvek alapján készült mősorok jellemeznek.
A hagyományos tömegmédia társadalomra gyakorolt hatását az internet csökkentheti abban a te-kintetben, hogy az internet – elviekben – decentralizált, az információ áramlása nehezen ellen-ırizhetı. A média- és egyéb tartalmak viszonylag egyszerő eszközökkel és gyorsan feltehetıek, publikálhatóak, igaz, pont az információ-szabadság miatt a tartalmak relevanciája megkérdı jele-zıdik, és megjelenhetnek a társadalom szempontjából káros tartalmak is. Tévedés lenne azonban azt állítani, hogy az internet még mindig valódi szabadságot kínál, mivel a médiatartalmak kon-vergenciája, valamint az info-kommunikációs eszközökre tervezett megannyi új szolgáltatás ked-vez annak a folyamatnak, ami a média, a telekommunikációs, az információs, a számítógép-, illet-ve mobiltelefon- és PDA-ipar összeolvadásához, illetillet-ve ezzel összhangban az internet elüzletiesedéséhez vezet.
Külön alfejezetben foglalkoztam a nagyvárosi (budapesti) kultúrával, amelynek fontosabb sajátos-ságai a következık: óriási kulturális kínálat és sokszínőség, minden szub- és ellenkulturális fo-gyasztói igény kielégítése, az itt élı fiatalokra nagy kulturális aktivitás jellemzı, ugyanakkor az itt élık egyötöde teljes kulturális passzivitást mutat, nem megy el sehova sem. Bár Budapest kulturá-lis fölénye a kínálat és sokszínőség szempontjából vitathatatlan, számos, az ifjúság által kedvelt
zenekar vidéki, illetve a fiatalok által kedvelt (ifjúsági) fesztiválok egy része sem a fıvárosban kerül megrendezésre.
Disszertációmban a fogyasztó gazdaságszociológiai és gazdaságpszichológiai értelmezése után bemutattam, hogy milyen elméletek és felfogások születtek a fogyasztó motivációjával kapcsolat-ban, majd részletesen ismertettem a különbözı szegmentálási módszereket. A klasszikusnak szá-mító generációk és életmódtípus/életstílus szerinti, illetve földrajzi alapú szegmentáció mellett munkámban a Sinus-millió modell, a Y&R szerinti, az enneagram, a kulturális fogyasztással kap-csolatos, illetve a technografikus szegmentáció is bemutatásra került.
1995. és 2006. elsı féléve között hozzávetılegesen 190 empirikus ifjúságkutatással, ifjúsági kul-túrával kapcsolatos – nyilvánosan hozzáférhetı – publikáció jelent meg, amik alapján az alábbi kép körvonalazódott dolgozatomban az ifjúságról:
A kilencvenes években a szociológusok úgy kezdtek el vélekedni az ifjúságról, hogy nem lehet ıket egy egységes társadalmi és/vagy kulturális csoportként kezelni, sokkal inkább (szub)kulturális csoportok tagjaiként. A csoportképzı tényezık között pedig – ahogy erre Kotler is utal, igaz teljesen más gondolatmenet konklúziójaként – a fı szerepet a kulturális tényezık, illetve a kulturális javak fogyasztása játssza. Az ifjúság lényegesen pragmatikusabb az informáci-ós társadalom, illetve a mediatizált fogyasztói magatartás következtében. Hamarabb kezd el a pénzzel gazdálkodni, bankkártyát használni, saját tartós fogyasztási cikkeket vásárolni. Az ifjúság – életkorából adódóan – keresi a helyét a társadalomban, azon belül különösen saját korosztályi csoportjain belül. A (tömeg)média(hatalom) e tekintetben kész megoldásokat kínál: segít számuk-ra eligazodni a márkák világában, a kulturális fogyasztás és a fogyasztási kultúszámuk-ra kérdéseiben, a trendi/cool és a ciki problematikájában.
Az ifjúság kapcsolatokat tart fenn, illetve ápol családjával, baráti körével, egyéb közösségekkel, munkatársaival, de ezek a kapcsolatok az info-kommunikációs eszközök elterjedése és használata révén az egyének hálózatba főzésével kiegészülnek, illetve differenciálódnak, feltéve természete-sen, hogy az ifjúság rendelkezik, és használja is ezeket az eszközöket. Könnyen alakul(hat)nak ki virtuális csoportok, ahol a csoporttagok egymást segíthetik, de ezeknek a csoportoknak a többsége rendszerint elsorvad, ha nem realizálódik a valós világban is a találkozás.
Számos elképzelés, elmélet, modell, megközelítés alakult ki az információs társadalomról. Az információs gazdaság aspektusú megközelítésnél a gazdasági tételek alapján elmondható, hogy a digitalizált adattartalom elıállítása magas állandóköltséggel, ugyanakkor alacsony határköltséggel jár. A hagyományos világtól eltérı marketinges, és ezen belül árképzési módszereket lehet és cél-szerő kialakítani, melyek egymással gyakran ellentétes logikán alapulnak. A digitális világ válla-latgazdasági aspektusból egyfelıl még jobban erısíti a valós világban tapasztalható különbsége-ket, másfelıl lehetıséget biztosít arra, hogy néhány lelkes fiatal garázsból kiindulva nagyon ha-mar hozzon létre jól mőködı és profitáló netes vállalkozásokat. Már régen nem az a kérdés, hogy van-e egy szervezetnek weblapja vagy sem, hanem az, hogy képes-e az ott található tartalmakat folyamatosan fejleszteni annak érdekében, hogy az érdeklıdık idırıl-idıre visszatérjenek oda. Az igazán eredményes e-gazdaság szereplıinek ugyanakkor nem csak a weben, hanem minden
lehet-séges vezetékes és vezetéknélküli kommunikációs platformon, egylehet-séges formai és tartalmi szer-kesztési elvek alapján kell kialakítania aktív, lehetıleg kétirányú kapcsolatát jelenlegi és jövıbeni fogyasztóival, vásárlóival.
Az elmúlt 15-20 évben a marketingben számos új tendencia körvonalazódott, megszületett egy új fogyasztói/vásárlói modell is, amelynek fontosabb jellemzıi: új vásárlási morálja van, interaktívan akar részt venni az általa használt termékek és szolgáltatások kialakításában, megköveteli, hogy nem csak a tömegtájékoztatási csatornákon keresztül informálják, hanem valódi párbeszédet foly-tassanak vele, megnı a kényelme, egyre több terméket szeretne otthonában megrendel-ni/megvenni, megváltozik viszonya a pénzhez.
Több elmélet született a (mediatizált) (marketing)kommunikációról, amelyeknél a konklúziv jel-leggel feldolgozás után a következı komponenseket tartottam fontosnak megkülönböztetni: üze-net küldıje, üzenet, közvetítı közeg, üzenet címzettje. Különbség van a marketingkommunikáció hagyományos és online szereplıinek számában, ez utóbbiak kiegészülnek az online kommuniká-cióra szakosodott ügynökségekkel, a tartalomszolgáltatókkal, az adserver üzemeltetıkkel, a háló-zati architektúra szolgáltatókkal, az internetes szolgáltatókkal, a böngészı- és keresı-alkalmazás fejlesztıkkel, az online kereskedelmi megoldás-szolgáltatókkal és/vagy fejlesztıkkel, valamint az online fizetési rendszerek mőködtetıivel. Több modern szerzıhöz hasonlóan én is az integrált marketingkommunikáció fontossága mellett érveltem munkámban, annak számos elınye és komplexitása miatt.
Disszertációm témájával összefüggésben 1998. és 2006. áprilisa között kilenc kutatásban vettem részt, illetve végeztem el. Ezekben az internet kommunikációtechnikai aspektusát, a Sziget Fesz-tivál ifjúságát, illetve az ott dolgozó civil szervezetek munkáját, a múzeumlátogatási szokások különbözıségét a valós és virtuális világban, a színasszociációk szerepét és a kreatív szakmákat a gazdaságkommunikációban, az európai gyáripar versenyelınyét, az ifjúság egy hetének esemé-nyeit, illetve az ifjúság GYELV-módszer szerinti önértékelését vizsgáltam meg.
Primer, nagymintás kutatásomban 833 budapesti, 14-29 év közötti személyt kérdeztem meg egy 52 kérdést tartalmazó online kérdıív segítségével a következı területeken: szocio-demográfia, anyagi tıke és általános fogyasztás, tudástıke, szubjektív vélemény és életstílus, kulturális fo-gyasztás, info-kommunikációs eszközök és (tömeg)média. A mintában szereplı egyéneket saját e-mail-es és Iwiw-es címlistám alapján, valamint az NYME KTK budapesti másod- és kiegészítı képzésen részt vevı hallgatói és a HIX levelezési listák tagjai közül választottam ki. Ezen kívül kérésemet eljuttattam a BKF levelezési listájára, az Európa 2000 hallgatóinak, valamint szerepelt az Atalanta, illetve a Diaksajto.hu oldalakon. Azzal motiváltam a célcsoportot a kérdıív kitöltésé-re, hogy minden válaszadónak lehetıvé tettem 3 könyvem ingyenes letöltését, illetve minden olyan személy, aki megadta a nevét és az e-mail címét egy sorsoláson vehetett részt nyereménye-kért. A csoport életkor szerinti összetétele a mutatók alapján megfelelı, reprezentatív volt.
Kérdıívem elemzésénél megállapítottam, hogy az info-kommunikációs eszközök nem kiváltói és helyettesítıi, inkább csak alternatívái a személyes találkozásoknak, sıt, elısegít(het)ik a társas kapcsolatok fenntartását, ápolását, építését. A vizsgált csoportnál a tanulás, TV-nézés, rádió- és
zenehallgatás, újság- és könyvolvasás mellett az internetezés és a számítógépezés a napi rutin ré-sze lett. A válaszadók Budapest legjellemzıbb tulajdonságai közé sorolták, a több üzletet, a több szórakozási és kulturális lehetıséget, valamint általában a több lehetıséget a vidékkel szemben. A budapesti info-kommunikációs társadalom ifjú tagja felülreprezentált a szekunder országos minta fiataljaihoz képest jövedelmi helyzete vonatkozásában. Ennek (is) köszönhetı, hogy nem az ár, hanem a minıség, illetve a termék anyaga a legfontosabb, a jobb minıségért hajlandó többet fi-zetni, ugyanakkor nem tekinthetı felelıtlen vásárlónak, mivel – különösen – a drágább termékek vásárlása elıtt igyekszik minél több információt szerezni ahhoz, hogy a legjobb döntést hozza. A márkák a közepesnél jobban érdeklik a megkérdezetteket, a márkakedveltség és a márkaismeret között azonban szoros kapcsolatot fedeztem fel.
Az információs korszak egyik aspektusa a tudástársadalmi nézıpont, hiszen a tudás felértékelı -dik. Ezt saját kutatásomban is igazoltam, ugyanakkor meglepı volt, hogy a nyelvórákat leszámít-va a legkedveltebb különórákra is csak a megkérdezettek 42%-a járt/jár. Szubjektív értékítéletük alapján alapvetıen jónak ítélik meg a számítógépes programok és alkalmazások tudásszintjét, ennek ellenére csak felszínes ismeretekkel rendelkeznek azokról az eszközökrıl és szolgáltatások-ról (pl.: internet-hozzáférés sebessége), amelyeket naponta használnak. A gazdasági-jogi-pénzügyi ismeretek tudásszintjét már szubjektíven is maximum közepesre értékelik, netes aktivi-tásuk ezt más kérdések alapján is igazolja.
Az életesemények közül a többség már túl van az elsı önálló szórakozáson, megszerezte elsı sze-xuális tapasztalatait, valamint rendszerint egyedül intézkedik saját dolgaiban. Saját eredményeim és az országos minta között szoros korrelációs kapcsolat van, ugyanakkor összességében elmond-ható, hogy az info-kommunikációs társadalom ifjú budapesti polgárai a százalékos elıfordulások
Az életesemények közül a többség már túl van az elsı önálló szórakozáson, megszerezte elsı sze-xuális tapasztalatait, valamint rendszerint egyedül intézkedik saját dolgaiban. Saját eredményeim és az országos minta között szoros korrelációs kapcsolat van, ugyanakkor összességében elmond-ható, hogy az info-kommunikációs társadalom ifjú budapesti polgárai a százalékos elıfordulások