Empirikus ifjúságkutatások

Magyarországon 1995. és 2006. elsı féléve között hozzávetılegesen 190 empirikus ifjúságkuta-tással, ifjúsági kultúrával kapcsolatos – nyilvánosan hozzáférhetı – publikáció jelent meg, és még felbecsülni sem lehet azokat a fıiskolai/egyetemi diplomamunkákat, amelyek témája az ifjúság. A számos szerzı közül érdemes megemlíteni Andor Mihályt, aki iskola és ifjúság, Elekes Zsuzsát és Paksi Borbálát, akik az ifjúsági drogfogyasztás, Gazsó Ferencet, aki munkaerıpiac és politika, Laki Lászlót, aki munkaerı és sport, Ritter Ildikót és Topolánszky Ákost, akik a kábítószerhely-zet, Tóth Évát, aki a munkanélküliség és a hátrányos helykábítószerhely-zet, Tóth Olgát, aki házasság-család-baráti kapcsolatok témájában végeztek kutatásokat, illetve Menyhay Imrét, aki több munkájában is nyomatékosan figyelmeztet a társadalom és azon belül kiemelten az ifjúság veszélyeztetettségé-re. Külön említést érdemel Szabó Andrea és Gábor Kálmán, akik számos ifjúsági témában folytat-tak/folytatnak kutatásokat, illetve Hunyadi Zsuzsa, aki ugyan szerzıként és/vagy szerkesztıként a kultúráról, a kulturális fogyasztásról végzett kutatásokat, de elemzéseinek többségében hangsú-lyozottan szerepel az ifjúság. Ha az ifjúságkutató mőhelyeket, intézményeket vizsgálom, akkor célszerő megemlékezni a Szegedi Tudományegyetemrıl, ahol Gábor Kálmán köré, a Magyar Mő -velıdési Intézetrıl, ahol Hunyadi Zsuzsa köré szervezıdnek kutatók, érdeklıdık, a Nemzeti Ifjú-ságkutató Intézetrıl, és jogutódjáról a Mobilitás Ifjúságkutatási Irodáról, a KSH-ról, és azon belül a Társadalomstatisztikai Fıosztályról, de a Kolosi Tamás nevével fémjelzett Tárki is komoly ku-tatásokat folytat, érintve, vagy fókuszálva az ifjúságra. Ugyan az Információs Társadalom és Trendkutató Központ nevébıl adódóan az információs társadalommal foglalkozik, de több kutatá-sában/tanulmányában éringi az ifjúságot, különösen azt a folyamatot, hogy az ifjúság egy része is kimarad az információs társadalom által nyújtotta lehetıségekbıl. Szintén ilyen aspektusból ér-demes megemlíteni az ELTE Információs Táradalom- és Hálózatkutató Központját.

A minisztériumok közül (2006. július 15.-i állapot) az ifjúsággal és a kultúrával elsısorban az Oktatási és Kulturális Minisztérium, illetve a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (átveszi a volt Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlıségi Minisztérium feladatait) foglalkozik.

Az empirikus kutatások publikációi alapján az alábbi kép körvonalazódik az ifjúságról:

A hetvenes években a beatkorszak idején vetették fel a kutatók annak gondolatát, hogy célszerő megkülönböztetni a kultúrán belül a szubkultúrát (késıbb, fıleg a punk-korszakban az ellen-kultúrát), mert az ide tartozó fiatalok korábbi generációkkal szembeni felfogása és viselkedésmód-ja, illetve politikai magatartása jól elkülöníthetı a „hivatalos kultúrától”. A kilencvenes években újabb paradigmaváltás történt, mivel az ifjúságról a szociológusok úgy kezdtek el vélekedni, hogy nem lehet ıket egy egységes társadalmi és/vagy kulturális csoportként kezelni, sokkal inkább (szub)kulturális csoportok tagjaiként. A csoportképzı tényezık között pedig nem csak a nem (gender), az életkori sajátosságok, a lakóhely és az iskolázottság, majd munkába állás szerepel, hanem ezekkel együtt (elsısorban) a kulturális tényezık, illetve a kulturális javak fogyasztása.

A jelenlegi ifjúság az elızı generációkhoz képest fiziológiai szempontból is eltérést mutat: átlag-magasságuk, fizikai erejük nagyobb. A fiatalok és az idısebb generációk közötti feszültségek egyik okozója az, hogy az ifjúság lényegesen pragmatikusabb az információs társadalom, illetve a mediatizált fogyasztói magatartás következtében. A tágabb, nyitottabb, liberálisabb társadalmi légkör (lehet) az oka annak, hogy elıdeikhez képest elıbb kerülnek kapcsolatba a cigarettával, az alkohollal, a könnyő- és kemény drogokkal. Szexuálisan korábban érnek és korábban kezdenek el nemi életet élni, de az iskolai tanulmányok idejének és a munkába állás idıpontjának kitolódása miatt ez nem jelenti azt, hogy hamarabb házasodnának. Sıt, az együtt járás helyett inkább az együtt lógás, illetve a skalpvadászat, a gyakori(bb) partnercsere a jellemzı. Az ifjúság hamarabb kezd el a pénzzel gazdálkodni, bankkártyát használni, saját tartós fogyasztási cikkekre (mo-biltelefon, CD-, illetve MP3 lejátszó, számítógép, gépkocsi) szert tenni – ezek a korai önállóso-dás gazdasági tényezıi, állítják gazdaságszociológusok. Az ifjúság – életkorából adódóan – kere-si a helyét a társadalomban, azon belül különösen saját korosztályi csoportjain belül. A (tö-meg)média(hatalom) e tekintetben kész megoldásokat kínál: segít számukra eligazodni a márkák világában, a kulturális fogyasztás és a fogyasztási kultúra kérdéseiben, a trendi/cool és a ciki prob-lematikájában. De a média azt is sugallja a számukra, hogy elég egy jó ötlet, vagy a laza erkölcs⁷², vagy némi bevállalás⁷³ komolyabb energiabefektetés és tudás nélkül, és hamar a csúcsra lehet törni, (média)sztár lehet lenni. Emiatt viszonyul többségük közönnyel, illetve ellenérzéssel az is-kolához, vagy a formalizált munkavégzéshez (leszámítva azt, hogy nyáron elmennek dolgozni, ha a rosszabb anyagi körülmények között élı szülık nem képesek finanszírozni a nyaralást). A fiata-lok többsége elfogadja környezete gazdasági támogatását (még rendszerint akkor is, ha ez a szülık, nagyszülık részérıl komoly megpróbáltatást is jelent), és részint ezért értékrendjükben nem szerepel hangsúlyosan a gazdasági és anyagi javak/értékek megbecsülése, gyarapítása,

72 Erre találhatunk jó példát a közel egy évvel ezelıtt az RTL Klubon sugárzott Bajkeverık címő sorozatban, amely-nek bevállalós(nak), lazá(nak), jófej(amely-nek) (mondott) szereplıi a pénzszőkében azt találták ki (pontosabban azt a forgatókönyvi utasítást követték), hogy a csoport nıtagjai erotikus mősort adnak a rózsaszín Roburban , illetve egyéb helyeken az érdeklıdı fiatalok számára.

73 Ezt a képet közvetítette a TV2 Big Brother, az RTL Klub Való Világ 1.-2.-x. részei, illetve a Survival (tudatosan megrendezett) valóságshow-i. melyeknek szereplıi (Majka, Oki, Ágica, Leo, Anikó, stb…) hol állandóan, hol idı -rıl-idıre fel-felbukkannak a különbözı híradásokban, mősorokban, véleményükkel a (köz)kultúrát, a közvéle-ményt formálva.

védelmezése. A tömegbıl kitörés és sztárrá válás mellett jellemzı a fiatalokra a sziget-feeling, a

„kell egy hét együttlét” gondolata, amikor – igaz rövid idıre, de – eltőnnek a társadalmi és gazda-sági különbségek. Ezt a generációt tekinthetjük a „zőrkorszak” [Szapu 2000] gyermekeinek, akik gyakran bizonytalanul, tanácstalanul állnak az olyan kérdések elıtt, mint „ki vagyok én”,

„hova tartozom”, mert ugyan felszínes kapcsolataik révén a többség számos korcsoportbelit ismer, de az individualizálódott társadalmi közegben (Magányos tömeg [Riesman 1961]) nehezebb meg-találniuk a társadalmi fogódzókat, kapaszkodókat. Természetesen (?) a média – ahogy fentebb is írtam – megoldást nyújt a számukra, igaz, a tudás- és információdömping közepette gyakran megnehezítve az amúgy sem könnyő útválasztásukat. Igaz ez abban az aspektusban is, hogy ha a fiatal generáció kétséges, homályos, laza szálakra főzhetı jövıképet lát a médián keresztül, ak-kor sok esetben még a jelen is bizonytalannak tőnik a számára (ezért is lehet pl. depressziós). Az ifjúsági csoportok rétegzettségében (klaszterizációjában) közrejátszik az is, hogy saját és szüleik anyagi helyzetétıl és lakhelyüktıl függıen mennyire képesek hozzáférni az info-kommunikációs eszközökhöz, illetve ezek használata révén az ezeken keresztül közvetített tartalmakhoz. Akik megfelelı érettséggel és kritikus szemlélettel képesek az interneten, CD-n, DVD-n, stb. ke-resztül közvetített információkat elérni és kezelni, azok számára ezek az eszközök haszno-sak, fejlıdésüket szolgálják. Az a fiatal viszont, akinek nincs otthoni/munkahelyi/iskolai számí-tógépe vagy internet-hozzáférése ugyan van, de nem használja (vagy a használat korlátozott, illet-ve mentes a személyes kontrolltól), az automatikusan kizárja magát az információs társadalomból, annak pozitív hozadékaiból. A kutatások vagy nem tudnak állást foglalni, vagy eltérı véleményt képviselnek a tekintetben, hogy a fiatalok és az általuk létrehozott (tehát nem a média által konst-ruált) ifjúsági (szub)kultúrák kezdeményezıi a változásoknak, vagy inkább sodródnak a különbö-zı irányzatokkal. De a (közös) jövıkép tekintetében sincs egységes álláspont, mivel nem egyértelmősíthetı az, hogy a megszerzett készségek, képességek, tudásjavak képesek-e az egyén pozitív fejlıdését szolgálni, illetve az ezekkel rendelkezı egyén ezek segítségével inkább magát építi-e (individualista elképzelés) és/vagy a közösséget is. Még a tanult ifjúság esetében is meg-figyelhetı, hogy nem rendelkeznek határozott életstratégiával, inkább többféle alternatívát próbálnak ki, ezzel (is) késıbbi idıpontra téve a komoly döntéseket. A döntések elodázása viszont azzal a veszéllyel is járhat, hogy kifutnak az idıbıl, a rossz döntés ugyanakkor (élet)pályájuk végérvényes kisiklásának kockázatával járhat. Hiába rendelkeznek korszerő(nek mondott) tudással, ismeretekkel, eljárásmódokkal, mégis kiszolgáltatottak(ká válnak) a média világában. Az információs dömping és sokszínőség (multikulturalizmus) miatt kevésbé kötıdnek erısen pozitív eszmékhez, elképzelésekhez, gondolatokhoz, kivételként említve a – gyakran igé-nyeiken és szükségleteiken messze túlnövı – fogyasztási aktivitásukat. Ez pedig azt (is) jelentheti számomra, hogy az internetezı ifjúság statikus fogyasztói szegmenseinek kialakításánál cél-szerő megvizsgálni/megfogalmazni azokat a stabil(nak mondható) értékeket, amelyek köré 8-10 klaszter rendezhetı és/vagy a dinamikus szegmentálásnál (esetleg perszonalizációnál) más – késıbb ismertetésre kerülı – módon kell a feladathoz közelíteni.