EGYÉNI MEZ GAZDÁLKODÁS IV
2. Területi különbségek a földhasználatban
Tíz évvel a rendszerváltás és nyolc évvel a mez gazdaság privatizációjára vonatkozó törvények megszületése után a Központi Statisztikai Hivatal, a 2000. március 31-i esz-mei id pontot figyelembe véve Általános Mez gazdasági Összeírást (ÁMÖ-2000) haj-tott végre. A 2000. évi ÁMÖ hazánkban a teljes kör mez gazdasági adatfelvételek sorában a hatodik volt. Ebben a fejezetben az ÁMÖ-2000-nek csak a földhasználatra vonatkozó adatbázisa alapján készítek egy helyzetképet a mez gazdaságról. Az állatál-lomány, az intenzív kertészet és a mez gazdasági szolgáltatás elemzése is nagyon fon-tos lenne, ezekkel viszont most nem foglalkozom, mert az túlfeszítené disszertációm kereteit. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy az összeírás csak a földhasználati viszonyokról készült, így csupán arról, és nem a birtokviszonyokról írok. Az adatokat dönt en az egyéni gazdaságok szempontjából elemzem. A gazdasági szervezetek tevé-kenysége nem képezi disszertációm tárgyát, ezért róluk csak annyit írok, amennyi elen-gedhetetlenül szükséges témám megértéséhez.
2.1. Az egyéni gazdaságok és a gazdasági szervezetek földhasználatában megnyilvánuló f bb területi különbségek
A 2000. évi teljes kör mez gazdasági összeírás során külön kezelték a gazdasági szer-vezetekre és az egyéni gazdaságokra vonatkozó adatokat. Gazdasági szervezetek alatt a KSH társas gazdaságokat ért, amelyek f leg a korábbi nagyüzemek jogutódjai, de mára már a többségük rt. vagy kft., a kisebb részük szövetkezet, illetve erd birtokossági tár-sulat lett. Egyéni gazdaságok alatt a vállalkozói igazolvánnyal rendelkez egyéni gaz-dálkodókat és azokat a mez gazdasági tevékenységet folytató háztartásokat érti, ame-lyek elérték vagy meghaladták a KSH által meghatározott gazdaságméretnek45 az alsó határát.
45 „Gazdaság: mez gazdasági tevékenységet folytató, technikailag és gazdaságilag különálló termel egy-ség, amely(nek)
• 2000. március 31-én használt
– term területe (szántó, kert, gyümölcsös, sz l , rét, legel , erd , nádas, halastó külön-külön vagy együtt) legalább 1500 m2, vagy
– gyümölcsös-, illetve sz l területe külön-külön vagy együtt legalább 500 m2, vagy
• 2000. március 31-én az istállózott mez gazdasági haszonállat-állománya legalább – egy nagyobb él állat (szarvasmarha, sertés, ló, juh, kecske, bivaly),
– 50 db baromfi (tyúkféle, liba, kacsa, pulyka, gyöngyös) külön-külön vagy együtt, – 25-25 házinyúl, prémesállat, húsgalamb, vagy
– 5 méhcsalád, vagy
• az összeírást megel z 12 hónap folyamán – mez gazdasági szolgáltatást végzett, vagy
– intenzív kertészeti termelést (pl. üvegház, fólia alatti termelést) folytatott.”
2000-ben Magyarországon 8400 gazdasági szervezetet és 960 ezer egyéni gazdaságot írtak össze. Az egyéni gazdaságok m velték az ország használt term földterületének 45%-át (18. ábra), és tartották az állatállomány 47%-át. A többi terület a gazdasági szervezetek m velésében, illetve az állatállomány az gazdaságukban volt.
A föld használatában jelent s regionális különbségek vannak (18. ábra). A dunántúli régiókban gazdasági szervezetek m velik a használt term földterületek dönt többségét.
A Dunántúl egész területén átlagosan a term területek 64%-a van gazdasági szerveze-tek, és csupán 36%-a egyéni gazdaságok m velésében. Ezzel szemben az Alföldön az egyéni gazdaságok földhasználatának a túlsúlya jellemz .
18. ábra
Az egyéni gazdaságok által használt term földterületek régiónkénti aránya 2000-ben
Forrás: Földhasználat Magyarországon a 2000. évben – településsoros adatok – Budapest, 2000, KSH in Kovács T. 2001b, 460 p.
Ha megyei szinten hasonlítjuk össze az egyéni gazdák földhasználatát, akkor még markánsabb területi különbségeket találunk (19. ábra).
A mez gazdasági földterületeket fele-fele arányban használják a gazdasági szerveze-tek és az egyéni gazdaságok. Ennek okát abban kell keresni, hogy az egyéni gazdaságok földhasználatában az erd területek aránya jóval kisebb, viszont a mez gazdasági terüle-tekhez sorolható összes m velési ág (szántó, konyhakert, gyümölcsös, sz l s és gyep) aránya náluk a magasabb (21. táblázat). Ezért a jóval az országos átlag feletti erd sültség Nógrád, Komárom-Esztergom és Somogy megyékben a 19. ábrán látható-nál nagyobb az egyéni gazdálkodás súlya a mez gazdasági terület haszlátható-nálatában.
19. ábra
Az egyéni gazdaságok által használt term földterületek megyénkénti aránya 2000-ben
Forrás: Földhasználat Magyarországon a 2000. évben – településsoros adatok. In Kovács T.
2001b, 458. p.
21. táblázat
Mez gazdaságilag hasznosított földterületek m velési ág szerinti szerkezete, 2000 ( %)
Szántó Konyha-
kert Gyümöl-
csös Sz l Gyep Erd Nádas Halastó Összesen
a r á n y a
Egyéni gazdaságok 73,22 1,60 2,10 2,34 11,66 8,60 0,34 0,13 100,0
Gazdasági szervezetek 55,99 – 0,58 0,24 8,60 33,51 0,44 0,62 100,0
Összes gazdaság
átlaga 63,16 0,67 1,21 1,11 9,87 23,15 0,40 0,41 100,0
Forrás: Magyarország mez gazdasága a 2000. évben – területi adatok – 41, 45, 49. p.
A fentiek figyelembevétele mellett megállapítható, hogy tíz évvel a rendszerváltás után a gazdasági szervezetek és egyéni gazdaságok földhasználata közel azonos arányt képvisel, de e két gazdasági csoport nem ugyanilyen arányban van jelen az ország egyes régióiban. Az egyéni gazdaságok által kiemelt régió egy összefügg térséget képez, és dönt en az Alföldet öleli fel. Abban, hogy ez így alakult, legalább két tényez kapott fontos szerepet. Az egyik, talán a fontosabb, a történelmi múltban keresend . Mint ahogy az Alföldön – a tárgyalt körülmények között – már a török id k el tt kialakult az autonóm személyiség és gazdálkodás, amely kés bb a tanyás gazdálkodással tovább er södött, és ez megkopva bár, de tovább élt a szocializmusban is, ezért ott az emberek,
amikor lehet ség adódott a földek privatizálására, nagyobb arányban láttak hozzá az egyéni gazdaságaik revitalizálásához, mint a Dunántúlon vagy Észak-Magyarországon.
Ugyanakkor, mivel az Alföldön az ipar szerepe mindig is kisebb volt, és a szocializ-mus ideje alatt els sorban az élelmiszer- és a könny ipar alakult ki, a rendszerváltás után pedig a m köd – els sorban külföldi – t ke nem ezt a térséget célozta meg, ezért a munkalehet ségek kedvez tlenebbek voltak, mint az ország északnyugati vagy közép-s réközép-szében.
Egyrészt a munkalehet ségek hiánya, másrészt a korábbi er sebb köt dések a mez -gazdasághoz a rendszerváltás után együtt er sítették az Alföldön azt a tendenciát, hogy az emberek jobb híján b vítették vagy nem adták fel olyan mértékben, mint másutt az addigi kistermel i tevékenységüket. Észak-Magyarország is hasonló, vagy még rosz-szabb helyzetben van az Alföldnél a munkahelyi lehet ségek tekintetében, de ott a gyengébb mez gazdálkodási hagyományok és a term helyi adottságok miatt nem ala-kult ki olyan méret egyéni gazdálkodás, mint az Alföldön.
2.2. Települési sajátosságok a földhasználatban
A mez gazdaság eredetileg a faluhoz köt dött, és ez napjainkban így él a köztudatban.
Az egyéni gazdák dönt többsége valóban a falvakban él. Magyarországon száz lakosra átlagosan 9,4 egyéni gazdaság jut. A falvakban nagy területi eltérésekkel átlagosan minden második háztartás, a városokban pedig a háztartások 12%-a tart fenn egyéni gazdaságot (20. ábra). A gazdasági szervezetek többségének, 56,3%-nak is a falvakban van a székhelye, de alig kevesebb, mint felének viszont a városokban. A továbbiakban az ÁMÖ-2000 földhasználatra vonatkozó adatai alapján els sorban az egyéni gazdasá-gokat vizsgálom.
A falusi egyéni gazdák magas aránya azonban nem egyenletesen oszlik meg az egész ország területén. A lakosság 36%-a él falun. Ez az arány a legmagasabb, 57,4% Pest megyében, de éppen itt és a szomszédos Komárom-Esztergom megyében jellemz leg-kevésbé a falusi egyéni gazdálkodás. Ez azért alakult így, mert erre a térségre jellemz leginkább a jó munkahelyi ellátottság. Ezzel szemben a legvárosiasabb alföldi megyéket éppen az egyéni gazdálkodás magas aránya jellemzi. Tehát az Alföld er sen városias része nemhogy csökkentené, hanem éppen növeli az egyéni gazdálkodás esélyeit. A régiók közül e tekintetben a Dél-Dunántúl mutatja a legdifferenciáltabb képet. Így
pél-dául Baranya városi lakossága körében nagyon alacsony, míg Somogy megye falvaiban nagyon magas az egyéni gazdálkodók aránya.
A teljes kollektivizálás után addig, amíg a tsz-ek településekként szervez dtek, a tag-ság körében megmaradt a település határához való köt dés. Amikor azonban az 1970-es években megtörténtek a nagy tsz-összevonások, a tagságból a saját tulajdonú földekhez való köt dés után a településük határához való köt dés is teljesen kiveszett, ami egy tudatos politikai döntés volt. A hatalom azt akarta, hogy a tsz-tagok ne köt djenek még a tsz-földekhez sem. A tsz-központokat ezért vitték el a kisebb településekr l a nagyobb településekre.
20. ábra
A száz lakosra jutó egyéni gazdaságok településtípusonkénti aránya, 2000
Forrás: Földhasználat Magyarországon a 2000. évben – településsoros adatok – és a 2001. évi népszám-lálás megyei adatai alapján egyéni szerkesztés.
A kárpótlási törvények meghozatala el tt nagyon fontos lett volna, hogy a körzetesí-tés során összevont több település földjét visszaszármaztassák az eredeti közigazgatási helyre, és csak azután hozzák meg a többi törvényt. Ez a lépés azonban elmaradt. A határ egy jelent s része ma már nem azoké, akik ott laknak, így nem is érzik azt magu-kénak.