Magyarország mez gazdaságának kapitalizálódása

Hazánkban a kapitalizmusban is a mez gazdaság volt a legf bb gazdasági ágazat. Ré-szesedési aránya a teljes nemzeti jövedelemb l 1910-ben 44% volt, ami 1938-ban 38%-ra csökkent. Ugyanez vonatkozik a lakosság38%-ra is. A többség a mez gazdaságból élt.

Gunst becslése szerint a korszak elején 80–90, 1910-ben 62% volt a mez gazdasági lakosság aránya, ami 1941-re 49%-ra csökkent. Az agrárnépesség viszonylag nagyará-nyú csökkenése a XIX. század második felében az iparosodásnak és az urbanizációnak köszönhet .

Hazánk (Horvátország nélkül) népessége 1910ben 18,2 millió volt. Ebb l a mez -gazdaságból élt 11,4 millió. Az 1920–1941 közötti id szakban a 7,8 millió lakosból sz k 4 millióra becsülöm a mez gazdaságból él k számát.¹²

Témánk szempontjából az 1848 és 1945 közötti polgári korszak két részre osztható.

A választóvonalat az I. világháború lezárása jelenti. Az els szakasz a magyar mez -gazdaság felvirágzását, a második a visszaesését hozta.

2.2.1. A fejl dés korszaka

A magyar mez gazdaság fejl dése szempontjából kitüntetett szerepe volt annak, hogy már az abszolutizmus korában (1850/1851) eltörölték a vámhatárokat az osztrák biroda-lom tartományai között.

A vámhatárok eltörlése egyfajta mesterséges piacteremtés volt a magyar mez gazda-sági termékek számára, és a védett birodalmi piacon kevésbé lehetett érezni a világpiaci változások negatív hatását (Kaposi 2001). Ez a kedvez gazdasági légkör a magyar me-z game-zdaság fejl désére többsme-zörösen pome-zitív hatással volt, hisme-zen a XIX. sme-záme-zad köme-zepé- közepé-t l Nyugaközepé-t-Európa jelenközepé-t s agrárimporközepé-t rré válközepé-t, ami közepé-több minközepé-t egy évszázadig közepé-tarközepé-toközepé-tközepé-t, és ez nagy kihívást jelentett hazánk mez gazdaságának, amit jól kihasznált azáltal, hogy nagy volumenben exportált olyan alapvet mez gazdasági termékeket, mint a hús, a gabona, a bor, a gyapjú stb.

A kiegyezést l (1867) az els világháborúig Magyarország lett az Osztrák–Magyar Monarchia legdinamikusabban fejl d térsége. Ekkor kezd dött meg Magyarország polgárosodása. Ennek során kiépült a bank- és biztosítási rendszer, a közlekedés dina-mikusan fejl dött, többnyire a vasútépítés, majd a hajózás kiépítése révén, és a modern kereskedelem is létrejött. Ezek a fejlesztések els sorban a mez gazdaság szolgálatában álltak. A kiépült bankrendszer er sen agrárcentrikus volt, hiszen a pénzintézetek üzleti tevékenységében dönt szerepet játszott a mez gazdaság hitelezése. (Hogy ez mennyire fontos, azt bizonyítja az a tény, hogy bankok hiányában például Oroszországban a kulá-kok, Bulgáriában a csorbadzsikok adtak uzsorakamat mellett kölcsönöket a

12 Gunst 4,3–4,5 millióra becsülte a két világháború közötti korszakban a mez gazdaságból él k számát.

Szerintem ez kissé túlzás, hiszen 1935-ben 1,9 millió földtulajdonos és 1,8 millió agrárbérmunkás volt, és a két kategória között van némi átfedés is. Ismeretlen a kizárólag bérelt földön gazdálkodók száma, de valamennyi együtt is alig érheti el a 4 milliót.

nak.) A biztosításügy is f leg a mez gazdasághoz kapcsolódott, az állat-, t z- és jégkár-biztosítási ügyletek domináltak.

A modern közlekedés kiépítése ugyancsak a mez gazdaság szolgálata jegyében szü-letett meg. Az els vasútépítkezések a Bécs–Pest–Szeged–Temesvár vonalon a legfon-tosabb gabonaterm vidéknek, a Bécs–Pest–Szolnok–Debrecen vonal pedig az állatte-nyésztés tiszántúli centrumának bekapcsolását jelentette. Kés bb természetesen kiépül-tek az ipari vonalak is, és a magyarországi vasúts r ség a XIX. század második felében közelített a nyugat-európai szinthez.

A modern kereskedelem megteremtése pesti Borcsarnok (1855) és Gabona Csarnok (1858) néven ugyancsak a mez gazdasághoz köt d en indult el.

A hazai kibontakozó ipari fejl désben az élelmiszeriparnak vezet szerep jutott, ami a mez gazdasági termékek feldolgozása révén újabb lökést adott az alapanyag-termelés fejl désének. Fejl désnek indult a mez gazdasági alapanyagra épül cukor-, szesz-, textilipar stb., és különösen a magyar malomipar ért el kiemelked európai és világszín-vonalat (3. táblázat).

3. táblázat

A hét legfontosabb lisztexportáló ország részesedése a világ exportjában 1910–1913 között

Ország Mennyiség,

ezer t A világ exportjának százalékában

USA 1200 39,3

Magyarország 725 23,7

Kanada 350 11,4

Ausztrália 135 4,4

Argentína 120 3,8

Oroszország 100 3,2

Románia 90 2,9

A világ exportja összesen: 3058 100,0

Forrás: Berend T.–Ránki 1976, 202. p.

A világgazdasági változások és a birodalmi piaci hatások szerkezeti változásra kényszerítették a magyar mez gazdaságot. Nem véletlen, hogy ekkor viszonylag gyorsan terjedtek el a nagyobb él munkaer t felhasználó kapásnövények (kukorica, cukorrépa,

zöldségfélék stb.). Az állattartás területén ekkor kezdtek el tenyésztéssel foglalkozni.¹³ Az 1890-es évek filoxérajárványa után megkezd dött a sz l területek átalakítása. Nagy el relépés történt a mez gazdasági gépesítés területén is. A t keigényes gazdálkodás szinte kizárólag a nagybirtokhoz köt dött. Szerkezetváltást és ezzel együtt jelent s mennyiség piacra termelést els sorban a nagybirtok tudott felmutatni.

Magyarország 1848-ban egy elmaradott agrárgazdaság és társadalom volt. Ebb l ki-indulva a XX. század elejére Romsics (1999) szerint egy fejlett éelmiszeriparral rendel-kez és intenzív exporttevékenységet folytató agrár-ipari ország lett.

2.2.2. A visszaesés korszaka

A trianoni Magyarország a történelmi Magyarországhoz viszonyítva iparosultabb volt ugyan; a gabonaterm és sz l területek nagyobb, az állattartó térségek pedig kisebb arányt képviseltek.¹⁴ A birtokos parasztok súlya kisebb, a mez gazdasági bérmunkásoké pedig nagyobb lett, mint korábban volt.

A gazdasági fejl dés, azon belül a mez gazdaság fejl dése az els világháború kitö-résével megrekedt. Az els világháború lezárásával Magyarország elveszítette a volt Osztrák–Magyar Monarchia bels piacainak jelent s részét. A mez gazdasági feldolgo-zóipar, például a malmok Magyarországon maradtak, a legjobb búzaterm bácskai és bánáti területek pedig az utódállamokba kerültek. Mi több, az 1920-as évek elején és végén világgazdasági válságok voltak, ami áthatotta az egész térséget, benne Magyaror-szágot is. A kialakult gazdasági káosz azért is érintette érzékenyen mez gazdaságunkat, mert nyílt az agrárolló, csökkentek az árak és az exportlehet ség. A világpiaci gabona-árak 50, a marhahús 40%-kal esett vissza. Alig, hogy elkezdett a magyar mez gazdaság kilábalni a válságból, 1933–1934-ben addig nem tapasztalt nagy gabonabetegség (gabo-narozsda) pusztította a kalászosokat, ami tetézte a meglév gazdasági bajokat, és ennek során tönkrement sok parasztgazda.

13 Az állattenyésztés beavatkozást, nemesítést jelent.

14 „Lényegesen másként alakult a m velési ágak aránya. 1910-ben az ország területének közel 26%-a volt erd , 1920-ban nem egészen 12%, csökkent a rét (9,3%-ról 7,2%-ra), a legel (11,7%-ról 10,9%-ra).

Ezzel szemben jelent sen megn tt a szántó (45,5%-ról 60,2%-ra), valamint a sz l terület (1,1–2,3%) aránya” (Gunst in Szuhay 1998, 212. p.).

A válság következtében a nagybirtokon és a parasztbirtokon egyaránt csökkentek a mez gazdasági beruházások, s mindez rossz kihatással volt az agrárbérmunkások élet-színvonalára.

Fontos kiemelni, hogy ebben a nehéz gazdasági és társadalmi helyzetben volt egy miniszter, aki a humán t ke fejlesztését szorgalmazta. A Bethlen-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterér l, Klebelsberg Kunoról van szó. Az nevéhez f z dik az 1926. évi VII. törvény, amely el írta „a mez gazdasági népesség érdekeit szolgáló nép-iskolák létesítését és fenntartását.” A törvény végrehajtása során mintegy ötezer tante-rem és tanítói lakás épült, els sorban az iskolai ellátás szempontjából is leghátrányo-sabb tanyás és aprófalvas térségekben. Ez oda vezetett, hogy az els világháború után a leghátrányosabb helyzetben lév pusztai cseléd és tanyai szegényparasztok lakhelye közelében lett iskola, így a legalsóbb rétegek gyerekei is megtanultak legalább írni, ol-vasni.

„Az ország 6 éven felüli lakosságából 1910-ben 33%, 1920-ban 15%, 1930-ban már csak 10% volt írástudatlan” (Romsics 2002, 146. p.).

A földbirtokviszonyok megváltoztatása területén nem sok változás történt. Magyar-országon – összehasonlítva a környez országokkal – a legmérsékeltebb agrárreformot hajtották végre. Az 1920. évi XXXVI. törvény a földbirtok helyesebb megoszlásáról szólt, és célja nem a nagybirtok megszüntetése, hanem – mint ahogy a törvény megfo-galmazta – az, hogy a magyar földbirtok megoszlását helyesebbé tegye, és a lehet sé-gekhez képest a földszerzést el mozdítsa azok részére, akik a föld gondos és szorgalmas m velésére képesek és hajlandók is, de eddigi viszonyaik között, önhibájukon kívül, földhöz nem juthattak.

A Nemzetgy lés elé, hosszú vajúdás után, Nagyatádi Szabó István¹⁵ földm velési miniszter terjesztette be ezt a földtörvényt, a végrehajtást szabályozó rendelet viszont csak 1924-ben jelent meg. Nagyatádi Szabó kompromisszumok és engedmények töme-gén át valóban középparaszti sorsba (10–15 kat. holdra) kívánta volna emelni a kispa-rasztokat, és egy-két holddal földhöz kötni a nincsteleneket, ennek azonban rajta kívül nem volt egyetlen szinte támogatója sem az akkori parlamentben (Nagy J. 1993). A

15 Az egykori csokonyai bíró, Szabó István 1910-ben a birtokos parasztság képvisel jeként került be a parlamentbe, kés bb Nagyatádi el névvel vonult be a történelembe.

parlament tagjai azért nem támogatták a földtörvényt, mert nagy részük f - vagy közép-nemesi származású volt. Az arisztokratáknak több megyében, így a történelmi Magyar-országon is voltak földjeik, iparvállalataik, esetleg a bankokban részvényeik, amiket az utódállamokhoz került területeken elveszítettek. Ugyanakkor a határon túli nemesek és értelmiségiek nagy arányban települtek át a trianoni Magyarországra. Valamennyien vagyonukat vesztették. Az e körb l kikerült politikai elit, saját szempontjából érthet módon, nem akart olyan földreformot létrehozni, amely a földbirtokosokat további va-gyonvesztésre ítélte volna.

A földreform során Károlyi Mihály volt az egyetlen arisztokrata, aki 3 ezer hold bir-tokát önként felajánlotta földosztásra. „Móricz Zsigmond leírja, hogy mikor mentek vissza 1918-ban a kápolnai földosztásról, a vonaton Károlyi bezárkózott a fülkébe, nem volt hajlandó senkivel beszélni, mikor a saját földjét felosztotta. Van egy olyan érzésem, hogy egy ember sokkal könnyebben belenyugszik esetleg, ha elveszíti egy hozzátartozó-ját, aphozzátartozó-ját, szüleit, mint a birtokát; elveszíteni 3 ezer holdat, 5 ezer holdat, 15 ezer holdat, amely generációkon át a tiéd, és biztosítja a hallatlan jólétet. Magától értet d a halál, de egy birtokot elveszíteni az nagyobb katasztrófa, mint a halál.” (Kovács Imrével ké-szült interjú, Huszár 1983, 88. p.)

Az 1920. évi földreform az ország m velhet földterületének 6%-át érintette. Ennek során mintegy 412 ezer igényl nek 699 ezer kat. holdat juttattak, igényl ként átlagosan 1,7 kat. holdat. Továbbá 155 ezer kat. hold tulajdona nem változott, mert ezeken ha-szonbérletet létesítettek. Házhelyre pedig mintegy 60 ezer kat. holdat osztottak ki (Szuhay 1998.). Az állam nem avatkozott bele a kártalanításba, így az érintetteknek né-hol még a piaci árnál is magasabb megváltási árat kellett fizetniük. Püski Sándor a Hu-szár Tibornak adott interjúban (1983) elmondta, hogy például szül városa, Békés egy tipikus agrárproletár város volt. Ott négyezren igényeltek és kaptak földet. Köztük az apja is, aki megjárta a frontot és négy gyereke volt. A Püski család 1922-ben két és egy negyed katasztrális holdat kapott. Kés bb, mikor leérettségizett egy évet dolgozott a községházán, éppen a földreformirodán. A feladatuk a vételárak behajtása lett volna, de a behajtásból nem lett semmi, mert „…egyszer en nem lehetett a harmincas évek elején az agrárválság idején a 22-es földreformmal megállapított magas vételárat behajtani, kés bb törölték is. Keveset adtak, külterületen, elég messze, a miénk is vagy 12

kilomé-terre volt a várostól, a megyeri határban, s nem a legjobb földeket, de mindenesetre föld volt” (Püski Sándorral készült interjú Huszár, 1983. 328 p.).

Az 1920-ban Magyarországon végrehajtott els földreform az agrárbérmunkások és a törpebirtokosok helyzetének nem a megoldását, hanem a „t zoltását” hozta.

Összegzésként elmondható, hogy a kapitalizmus korában a mez gazdaság egyenetlen fejl dési pályát járt be. Addigi történelmünk során a legdinamikusabb fejl dés a XIX.

század második felére, ezen belül is az 1860–1880-as évekre esett. Ez volt mez gazda-ságunk fejl désének az aranykora. Az els világháború kitörésével a fejl dés leállt, majd az 1920-as évek végét l ismét lassú fejl désnek indult. A második világháború el estéjén a mez gazdaság részesedése mind a nemzeti jövedelemb l (38%), mind a foglalkoztatottakból (49%) igen jelent s maradt.