A falusi életforma átalakulása

A szocializmusban az egyik legmélyebb változás az életforma területén állt be. E válto-zások oka kett s. Egyrészt a régi feudális-polgári rendszert a szovjet–magyar típusú szocialista rendszer váltotta fel, amely – mint arról korábban szó volt – teljes rendszer-váltást jelentett a gazdaság, a politika és a kultúra területén, és mint ilyen, a kisember mindennapi életformáját is gyökeresen megváltoztatta. Másrészt, mindannak ellenére, hogy Magyarországot, az állampolgárokat érint különböz küls (amerikai és nyugat-európai) hatások nagyon korlátozottak voltak, mégis a fogyasztói társadalom nyomása el bb-utóbb változást idézett el még a falusiak életformájában is. Az életformaváltás teljes skáláját nem áll módomban itt áttekinteni, abból csupán jelzésként három fontos elemet ragadok ki rövid elemzés céljából Ezek a pénz, a munka és az ünnepek.

4.6.1. A pénz

A hagyományos paraszttársadalomban a pénz szerepe jóval kisebb volt, mint a szocia-lizmusban, az új kapitalizmusról nem is beszélve, és funkciója is más volt. A paraszttár-sadalomban az agrárbérmunkások – mint azt láttuk – bérük egy részét kapták csak pénzben, a többit terményben. A falusi emberek kezében néha napokig nem volt pénz.

Szabó Pál a Lakodalom keresztel bölcs cím regényében leírta, hogy a faluban nem pénzben ment a gondolkodás és gazdálkodás, hiszen néha az egész utcában még 20 fil-lér sem volt. Nem azért, mert égbekiáltó szegények voltak az emberek, hanem azért, mert az értékek még a jómódúaknál sem pénzben álltak, hanem az udvarban szénakaz-lakban, szárkúpokban, a padláson búzában, a góréban kukoricában, a kamrában árpá-ban, zabárpá-ban, az ólakban sertésben, baromfiárpá-ban, az istállóban pedig a szarvasmarhákárpá-ban, lovakban. A szénakazlak és a szárkúpok egyenletesen fogytak, ahogy etették fel az álla-tokkal. Az istállóból a trágya kikerült az a földekre, a földekr l aztán megint behordták a termést, amit ismét feletettek az állatokkal. Szabó tehát megmagyarázta, hogy a pa-raszti gazdálkodási és gondolkodási formából miért hiányzott a pénz, és a gazdálkodás hogyan írt le egy körforgást. Ezt ki lehet egészíteni még azzal, hogy a parasztok a gabo-nát feletették az állatokkal, és azokat adták el, esetleg még bort, zöldségfélét, gyümöl-csöt. Birtokmérett l, termelési szerkezett l és rátermettségt l függ en termeltek piacra, de rendszerint arra törekedtek, hogy az így megszerzett pénzt csak a lehet legkisebb mértékben fordítsák az elengedhetetlenül szükséges kiadásaikra, és minél nagyobb részt félretegyenek. A takarékosság szinte kizárólagos célja a földvásárlás volt. A paraszttár-sadalom tagjai számára a föld nemcsak a létbiztonságot, hanem társadalmi presztízst is jelentett, hiszen a helyi társadalmi hierarchiában a parasztember helye a földterületének nagysága alapján alakult ki, és nemcsak magát, hanem mások is t ennek alapján érté-kelték.

A kollektivizálással a földnek ez a szimbolikus szerepe megsz nt. A háztáji, amit minden tsz-tag kapott, függetlenül attól, hogy azel tt volt-e földje vagy sem, végképp eltörölte a földnek ezt a funkcióját. A szocializmusban a biztonság forrása a földr l a pénzre tev dött át, az emberek ett l kezdve azért dolgoztak az els és a második gazda-ságban, hogy minél több pénzük legyen, amit el ször az építkezésre, berendezésre köl-töttek, majd jött az autó-, hobbikertvásárlás stb.

Az 1960-as évek végén megjelent a falusi házépítési kedv. Az akkori házépítési fo-lyamatban változott meg a falu arculata. A hagyományos paraszttársadalom uralkodó háztípusa a nyitott tornácos, nyeregtet s hosszúház volt, amely az utca fel li részen a tulajdonos anyagi helyzetét l és a táji építészeti szokásoktól függ díszít elemekkel volt ellátva. A lakóház folytatásában egyenes vonalban vagy fordított L alakban, tehát

keresztben voltak a gazdasági épületek. Az udvar, a gazdasági épületek és a lakóház is a családi gazdálkodásból adódó követelményekhez igazodtak.

A szocializmusban, a hatvanas évek végét l a hetvenes évek elejéig új stílusú építke-zés indult el, amelyben a sátortet s kockaház lett a meghatározó építkeépítke-zési típus. „A kockaháznak fontos szimbolikus funkciója volt: jelezte, hogy e ház lakója nem paraszt.

Ez a háztípus már nyomatékosan lakóépület, nem a termelés tere. Egyedül a konyha nagysága és a lakáson belüli elhelyezkedése tanúsítja, hogy az épületben családi üzem m ködik” (Szelényi 1992, 116. p.). Falusi házépítésre állami támogatás nem járt, és ban-ki kölcsönhöz is csak az 1980-as évek közepét l lehetett hozzájutni, de még akkor sem minden faluban. Lakásépítési nehézségeiket a falusiak egymás kisegítésével enyhítették.

Kalákában hétvégeken, munkaid után és az évi szabadságok alatt építették fel a lakó-házakat. Szakértelem és kell pénz hiányában egyfajta építészeti igénytelenség és egy-ségesülés is eluralkodott. „A viszonylagos egyhangúságot er sítették többek között a technológiai kötöttségek, az építési anyagok, ajtók, ablakok sz kös választéka. Tehát nem els sorban a fogyasztói törekvésekkel együtt járó igénytelenségr l van szó, hanem több tényez egymást er sít hatása érvényesült a falukép nem mindig fantáziadús át-alakulása, átalakítása során” (Valuch 2004, 400. p.). A házakban akkor kezdtek el für-d szobát beépíteni. Ugyanakkor abban a korban a falvakban a ház volt az a legnagyobb t ke, amelybe a pénzt lehetett befektetni, tehát a ház a t kefelhalmozás eszközévé is vált. Ha megvolt a ház, akkor a berendezésre, háztartási gépekre gy jtöttek. Ezek után jött csak az autó, esetleg még az üdülés is. Tehát a pénzt, amelyet az els és második gazdaságból szereztek, a hagyományokkal ellentétben a szocializmusban életkörülmé-nyeik javítására fordították. Olyan értékek ezek, amelyre a paraszttársadalom korábban alig áldozott.

4.6.2. A munka

A hagyományos paraszttársadalomban a munka azonos volt az élettel. A szocializmus-ban ez úgy változott meg, hogy a munka a megélhetés eszköze lett. A paraszttársada-lomban is megvolt a gyarapodás vágya, de korlátozottabb formában, mint ahogy az a szocializmus idején megjelent, annál inkább m ködött viszont a visszafogott fogyasztás

képessége. Fogyasztásukat a lehet ségek függvényében növelték vagy éppen visszafog-ták. A munkát tempós szorgalommal végezték és a szabadid ismeretlen fogalom volt.

A szocializmusban a korábbi viszonyokhoz képest megn ttek a fogyasztási lehet sé-gek és az embereknek az az igénye is, hogy e lehet sésé-geket kihasználják.

Mint már korábban is szó volt róla, az utóparasztokban az Erdei által megfogalzott hármas paraszti törvényekb l – föld, szabadság és munka – már csak a munka ma-radt meg, de az felértékel dött, mert ahhoz, hogy az emberek megszerezzék a fent emlí-tett javakat, egyre többet kellett dolgozniuk. Magyarországon ennek következtében te-hát kialakult egy olyan életforma, amely szerint b n olyan munkát el nem végezni, amely növeli a jövedelmet vagy csökkenti a kiadásokat. A korábbi helyzethez képest az els (f munkahely) gazdaságban végzett munka még csökkent is, de a falusi emberek többsége nemcsak ott, hanem a második (a családi gazdaság) és a harmadik (például a kalákában végzett házépítés és az azzal járó visszafizetés) gazdaságban dolgoztak. Így együtt ez már több lett, mint korábban volt. A falusi rétegz dés bemutatásánál láttuk, nem mindenki azonos mértékben dolgozott. A társadalmi ranglétra alján azok voltak, akik megelégedtek a szerény fizetésükkel, akik egy kicsit is többre vágytak, azok, ha hazamentek a munkából, megm velték kis kertjüket, felneveltek egypár állatot a család szükségletére. Mások ett l is többre vágytak, és többet is dolgoztak.

A hagyományos paraszttársadalomban megvolt a családi munkának a nemek szerinti felosztása. A gazdaság irányítója a férj volt. A szocializmusban f leg olyan családok-ban, ahol az egyik fél, és az rendszerint a férj volt, ingázott, ott a n vette át a családi gazdaság irányítását, és a munkavégzés nagy része is rá hárult. rszigethy Erzsébet (1986) Asszonyok férfisorsban cím m ve szemléletesen leírja azt, hogy milyen is lett az, amikor az asszonyé lett a gazdasági vezet szerep. Egyrészt sajátos készségek ala-kultak ki, másrészt konfliktushelyzetek teremt dnek. A férfiak, miközben keres foglal-kozást végeztek, nemcsak elszakadtak a családtól, hanem hétvégeken sem voltak együtt a családdal, mert akkor otthon kellett dolgozniuk. Ugyanis, ha hazamentek, akkor várt rájuk az a legkeményebb fizikai munka, amelyet az asszonyok nem tudtak hét közben elvégezni. Megsz nt vagy jelent s mértékben csökkent a gyerekeknek a koruknak meg-felel munkába való betanítása, a munkára szoktatása, ami a hagyományos paraszttársa-dalomban természetes volt. Egyre kevesebb gyerek született, illetve a gyerekek

tovább-tanultak és elmentek, szinte megsz ntek a többgenerációs családok is. Így a kevesebb családtagnak kellett elvégezni a több munkát.

4.6.3. Ünnepek

A munkaid folyamatos növekedése kikezdte az ünnepek hagyományos formáit, ame-lyek dönt része a paraszttársadalomban vallási ünnep volt.

Itt lényeges kiemelni, hogy a paraszttársadalomban a fontos választóvonal a profán és a szent id , és nem a munka és a szabadid között húzódott. A vallási ünnepek rend-jében a vasárnapnak centrális helye volt. A vasárnap Istennek szentelt volta adta minde-nekel tt a vasárnap ünnepi jellegét (Jávor 2005). Az e téren beállt változásokat nem lenne helyes csak a munkaid növekedésével magyarázni, hanem ugyanilyen, vagy még nagyobb szerepe volt a beállt változásokban annak, hogy 1948-tól az egyházat teljesen kiszorították a közéletb l. Ezután a vallási hagyomány még egy évtizedig összetartotta az embereket, de 1960 után a vallás mint kulturális tradíció megsz nt (Bögre 2000). A szocializmusban csak a legnagyobb vallási ünnepeket (karácsonyt, húsvétot) ünnepelték meg a falusiak is, de többségük annak sem a vallási, hanem a világi vonatkozását ápolta.

Így a karácsony a család ajándékozással egybekötött ünnepévé lett. A húsvét a nyuszivárás, a locsolkodás és a sonka-, tojásfogyasztás, Szent István napja, akiben ere-detileg a kereszténység felvételét és az államalapítást ünnepelték, a szocializmusban az új kenyér és az alkotmány ünnepévé változott.

A hagyományos paraszttársadalomban az egyén családja révén illeszkedett be a helyi társadalomba. A gyerek, ha feln tt, családja státusa révén lett tagja a különféle egyesü-leteknek, szervezeteknek (leány- és legényegyegyesü-leteknek, olvasóköröknek). Ezeknek az egyesületeknek nagy volt a szervez erejük. Az ilyen tagság hovatartozást, véd erny t jelentett, és identitástudatot kölcsönzött az ebben a mili ben felnövekv k számára. Ezek jó melegágyai lettek a kés bbiekben a civil szervezeteknek, az egyéni kezdeményezé-seknek. A Magyar Dolgozók Pártja azonban 1948-ban betiltotta az összes társadalmi alapon létrejött szervezetet. Az er s és gondoskodó szerepben tetszelg szocialista ál-lam az önállótlanságot, a bátortalanságot, a félelmet és mindenekel tt a kezdeményezés teljes hiányát ültette az állampolgárokba (Kovács T. 1997e). A falusi társadalom is ato-mizálódott. A szórakozás, a kikapcsolódás új formái jelentek meg. Ilyen lett például a

televíziónézés, amely az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején jelent meg a fal-vakban. Megn tt az igény a nagy (200–300 f s) lakodalmak iránt is. Néhol egy házas-ságkötés alkalmával két lakodalmat is csináltak. El bb a lányos háznál, ahol a menyasz-szony vendégei vettek részt, majd rá egy hétre a fiús háznál, ahová a v legény vendégei lettek meghívva (Jávor 2002). A lakodalomnak több funkciója lett. Az els a hagyomá-nyos, az egybekelés megünneplése, de megjelent a lakodalom ajándékozási szerepe, amely konkrét ajándékból és menyasszonytáncból, azaz pénzbeli ajándékból állott. A lakodalom alkalmas volt a nagy összejövetelekre, a találkozásokra, a kikapcsolódásra és szórakozásra. A meghívott barátokkal, ismer sökkel szemben megjelent a visszahívás kötelezettsége is. Ezáltal gyakoriak lettek a lakodalmas meghívások, ami egyre több kiadást jelentett a meghívottaknak.

Összegzésként elmondható, hogy a szocializmusban gyökeresen megváltozott a falu-si emberek életformája. A kérdés csak az, hogy miért? Az életformaváltás alapja az ér-tékrend megváltozásában keresend . A biztonság a földr l áttev dött a pénzre, és ezért az emberek minél több pénzre szerettek volna szert tenni, ennek érdekében vállalták a többletmunkát. Az életformaváltás f alapja a földmagántulajdon és a vallás elt nése volt, s amikor már nem lehetett érték a föld, illetve a vallás nevetség tárgya lett, akkor az emberek többsége elfogadta a hivatalosan támogatott új értékrendet, a fogyasztást, amit többletmunkával el is tudott érni. Mint ahogy az korábban Gunst Péter révén már kiemelésre került, a XX. század elején a magyar parasztságra jellemz volt, hogy a t két részlegesen kivonta a termelésb l, és azt presztízstárgyakba fektette be. A szocializ-musban a hatalom megpróbálta a falusi embereknek ezt az igényét teljesíteni, és az eredmény ezúttal nem maradt el.