Polgárosodás és az agrárvállalkozó osztály a vidéki Magyarországon A kutatók nemcsak más-más korban vizsgálták a parasztság elt nését, hanem a

Ezek a szerz k a szocializmus más-más korát vizsgálták. Kemény az 1960-as évek-ben a mez gazdaságból elment vagy inkább eltávolított embereket vizsgálta, akik még keresték a helyüket és beilleszkedési nehézségekkel küszködtek. Márkus az 1970-es éveket kutatta, és bebizonyította, hogy a szegényparaszt származásúak megtalálták a jó helyüket a rendszerben. Szelényi pedig, mint látni fogjuk, az 1980-as évekr l ír, arról az évtizedr l, amikor a rendszer gazdaságiválság-jelei egyre jobban napvilágra kerültek, és a politikai hatalom engedni kényszerült, és akkor a legbátrabbak, a közép- és gazdagpa-rasztok egyes leszármazottai már vállalkozni is mertek.

Mindhárom szerz írásában egy közös dolog is megtalálható: ez pedig a vidéki (le-gyen az akár már munkás) családok egyéni termel i funkciójának továbbélése a szocia-lizmusban. Továbbá az, hogy az a folyamat, amelyr l valamennyien írtak, és amely a parasztság fokozatos elt nésér l szólt, a jobb életkörülmények megteremtése jegyében zajlott, vagyis a dolgok a fejl dés irányába haladtak.

4.4. Polgárosodás és az agrárvállalkozó osztály a vidéki Magyarországon A kutatók nemcsak más-más korban vizsgálták a parasztság elt nését, hanem a parasz-tok más-más rétegének kutatására is kitértek. Így Márkus esetében egyértelm a sze-gényparasztság, Szelényi és Juhász Pál pedig a parasztság közép- és gazdagabb rétege-inek és azok leszármazottainak vizsgálta.

4.4.1. A megszakított polgárosodás

Szelényi kutatói érdekl désének középpontjában az 1980-as években már nem a korábbi témái, az alulurbanizáltság (1972), illetve az értelmiség útja a hatalomhoz (1974), ha-nem a vidéki Magyarország megszakított polgárosodása állt. Elmélete megalkotásában több hazai kutató is segítette, akik közül Juhász Pált külön ki kell emelni. Szelényi ér-deme, hogy megírta Juhász Pálnak⁴⁰ néhány olyan eredeti gondolatát is, amit írásban soha nem közölt. Így például azt, hogy vajon miért nem boldogultak a cselédek a szoci-alizmusban. Hogy ez így alakult, azt már Márkus is meger sítette. Juhász ennek okát abban foglalta össze, hogy a cselédek f leg a Dunántúlon éltek és katolikusok voltak, akik nem voltak ugyan lumpenek, de – éppen a katolikus felebaráti szeretet alapján – befogadták a lumpeneket. Ezért ket a felettük álló szegényparasztok, törpebirtokosok lenézték, és még a hatalom sem látta szívesen soraikban a volt cselédeket. Így a szocia-lizmusban a cselédek és leszármazottaik továbbra is a társadalmi ranglétra legalján ma-radtak.

Szelényi megállapította, hogy az 1980-as években, miközben a régi paraszti típusú gazdálkodás kivesz ben, egy új típusú családi agrártermelés éppen kialakulóban volt.

Az ilyen munkát végz k soraiban n tt az ipari munkások vagy alkalmazottak aránya.

További jellegzetesség, hogy bár csökkent a kistermel k m velése alatt álló földterüle-tek nagysága, fokozódott a munka intenzitása. A fenti évtizedben mindez úgy alakult, hogy a magyar munkásoknak csökkent a munkahelyen és n tt a családi munkaszerve-zetben végzett mez gazdasági munkájuk. A családi agrártermelés a szocializmus viszo-nyai között nem t nt átmenetinek, hiszen a falusi családok nemcsak, hogy nem hagytak fel a termeléssel, hanem termékeik mind nagyobb hányadát kezdték a piacon értékesíte-ni. A mez gazdasági termékek egyharmadát ekkor már családi termelésben állították el .

Szelényi, saját vallomása szerint, a paraszt-munkás (Kemény), az utóparaszt- (Már-kus) és a proletartizálódáselméletek (Marx–Engels) szintéziseként megalkotta a félbe-szakadó polgárosodás elméletet. Szerinte az államszocializmusban a vidéki társadalom struktúrája többirányú átalakuláson ment át, és bemutatta azt, hogy els sorban a családi

40 Juhász Pálra a kádári vezetés fénykorában 5 éves szilenciumot szabtak ki. Ez alatt és ennek feloldása után a hazai mez gazdaság m ködésér l szóló kit n kritikáit els sorban el adások és nem írott for-mában közölte.

háttérb l kiindulva, a falusi emberek a szocializmusban különféle életcélokat t ztek ki maguk elé (17. táblázat), és miközben céljaik megvalósultak, egy, a korábbi családi helyzetükhöz képest új társadalmi rétegbe léptek át.

17. táblázat

A különböz társadalmi rétegekb l származó családok különböz életcélokat követnek

Életcélok Társadalmi származás

vállalkozó közép- és gazdagparaszti háttérb l paraszt-munkás szegény- és kisparaszti háttérb l

proletár f leg a volt vidéki, föld nélküli munkások köréb l

káder nincs egyértelm hipotézis, feltehet en meglehet sen vegyes társadalmi háttérb l Forrás: Szelényi 1992. 148. p.

Az 1980-as évek új agrárvállalkozó osztályának társadalmi hátterét vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy „az új kisvállalkozók jelent s mértékben a már korábban is vállalkozói ambíciókról tanúságot tev , az államszocializmus el tt is polgárosodó vagy polgári családból származtak. Ebben az értelemben a hazai kispolgárosodás felfogható úgy is, mint az 1948–49-ben megszakított polgárosodási folyamat újraindítása”

(Szelényi 1992. 8. p.).

De vajon hogyan örökl dött a vállalkozási hajlam, ha egyszer a föld és a t ke nem volt örökíthet ? A választ Szelényi abban fogalmazta meg, hogy a szocializmusban a kulturális t ke (ebben az esetben a vállalkozási hajlam) örökl dése játssza azt a szere-pet, amit a t kés társadalomban az anyagi vagyon örökl dése tölt be. Tehát azok a kö-zép- (esetleg gazdag-) parasztok, illetve leszármazottaik, akik 1950–1970 között olyan munkavállalási döntést hoztak, amely viszonylagos autonómiát biztosított számukra, olyan „parkolópályára” léptek, ahonnan az 1980-as években minden más társadalmi rétegnél könnyebben váltak vállalkozóvá. Az 1980-as évek elején a korábbi paraszt-munkások – akiknek Márkus szerint ekkorra abba kellett volna hagyniuk a termelést, ezzel ellenkez leg – a vállalkozás útjára léptek. Ezt a folyamatot Szelényi egy alulról jöv népi ellenállásnak tekintette, amely szerinte a legjobban járult hozzá a rendszervál-táshoz. (Jobban, mint az ellenzéki értelmiség vagy a reformkommunisták.)

Ki kell emelni, hogy ez a folyamat nem a szocialista mez gazdaság f csapásvonalá-ban, hanem annak a „hátsó udvarában” történt.

4.4.2. Agrárvállalkozók

Juhász Pál a fentiek mellett felhívta a figyelmet arra, hogy a szocialista polgárosodás alapjában véve nemcsak hasonlít, hanem különbözik is az 1945-t l 1948-ig lezajlott folyamatoktól. Ugyanis a falusi családok zöme, akarva-akaratlanul az els és a második gazdaság tartós kett ségére rendezkedett be, és így az erkölcsük is kett s (vállalati és parasztpolgári) lett. A családi vállalkozás lehet sége korlátozott, ám a korlátozott lehe-t ség majd mindenki számára elérhelehe-t vollehe-t. Ez vollehe-t az a körülmény, amely megakadá-lyozta azt, hogy a gazdasági lehet ségeket a település néhány családja kisajátítsa. To-vábbá a hagyományos differenciáló elemek (az örökölt vagyon, a családi kapcsolatok, az otthonról hozott szokások) mellett az els gazdaságban elfoglalt hely, és az ottani kapcsolatok mint új differenciáló tényez k jelentek meg. A hagyományos és az új diffe-renciáló tényez k néha összeadódtak, néha kompenzálták egymást. Ennek ellenére az esélykülönbségek nem merevedtek meg, mert a munkaer piac nyitott volt, és ez meg-könnyítette, hogy a lemaradók új lehet ségek közt új formájú vállalkozásba kezdjenek.

Tipikus példa erre, hogy a városi lumpenek, volt agrárproletárok leszármazottai elfog-lalták az üresen hagyott falusi parasztportákat és a tsz által kihelyezett állattartásba kezdtek. Ezt a jelenséget nagyon jól megörökítette Schiffer Pál Vadnyugat cím filmje.

E vállalkozás ritkán járt együtt a család teljes vagyonának kockáztatásával és csak keve-sek, a kertészek és a termelési szolgáltatást végz k végezték a termelést f foglalkozás-ban. A f foglalkozású vállalkozóknak már akkor sok kockázattal járt az életük. Szelényi megjegyezte, hogy az 1980-as évek közepén egyre inkább telítettek lettek a (zöldség-gyümölcs) piacok, a termelési költségek növekedtek, a hitellehet ségek és a föld hiánya mind nagyobb problémát jelentett.

A szocialista vállalkozás egy új életforma kialakulását eredményezte, amely szerint b n olyan munkát el nem végezni, amely növeli a jövedelmet, illetve csökkenti a kiadá-sokat. E folyamat fenntartotta az önkizsákmányolás kényszerét, és alapja volt a gazda-ságok több lábon állásának. Az önkizsákmányoló életforma csökkentette a gazdálkodók kiszolgáltatottságát a konjunktúrának, de gyakran irracionálisan sok fizikai munkát igé-nyelt (Juhász P. 1986–1987).

A fentiekb l kiindulva elmondható, hogy a szocializmus vége felé egyre n tt a me-z game-zdasági második game-zdaság. Eme-z egyrésme-zt ame-zért követkeme-zett be, mert a kádári

pártve-zetés lehet vé tette, megengedte, hogy a nagyüzem mellett legyenek törpegazdaságok is. Az már a magyar szorgalomnak és leleménynek az eredménye, hogy a „törpék” egy része megn tt.

Ugyanakkor a szocialista második mez gazdaság sikeréhez az is kellett, hogy a falu-si emberek tömegével kitalálják, vagy másoktól átvegyék azt, hogy e kis törpegazdasá-gokat ráadásul kis t kével és kevés szakértelemmel hogyan lehet beindítani és m köd-tetni. Ebben a folyamatban a falusi emberek els sorban korábbi családi életstratégiáik-ból indultak ki, és éppen ezért különböz eredményeket értek el. A folyamatban f leg közép-, esetleg gazdagparasztok vagy azok leszármazottai lettek a legeredményesebbek, mert bennük még volt kockázatvállalási készség és termel beruházási hajlam. A több-ség nem ilyen volt. Nekik a családi lét biztonságát az állami állás garantálta, és a máso-dik gazdaság csak bérkiegészítés volt, amely a fogyasztási célokat szolgálta. A szocia-lista rendszer makrogazdasági mutatói – a versenyképesség hiánya, a drága termelés, az áruhiány stb. – ideig-óráig enyhültek, többek között a vidéki lakosság második gazda-ságban kifejtett munkájával, a milliók túlórájával, akik viszont a rendszernek e hiányos-ságát kihasználva lehet séget nyertek saját fogyasztási igényeik kielégítésére. A máso-dik gazdaság – leszámítva a Szelényi által említett sz k f foglalkozású vállalkozócso-portot – nem volt igazi vállalkozás, mert hiányzott bel le a gazdaságba való befektetés, a termelés és értékesítés folyamatában a kockázatvállalásnak a kényszere. A munkaer n kívüli befektetést rendre az integrátor szerepet betölt tsz-ek, állami gazdaságok, áfészok vállalták fel. Részben vagy teljesen az övék volt a kockázatvállalás is, ami el-kényelmesítette az integráltakat (Kovács T. 1997e).