A nagy- és a középbirtokok

Felvet dik a kérdés, hogy mit nevezünk nagy- és középbirtoknak a kapitalizmusban? A korral foglalkozó történészek, közgazdászok az 1000 hold (570 hektár) feletti gazdasá-gokat nagy-, a 100–1000 hold (57–570 hektár) közöttieket pedig középbirtokoknak ne-vezik.

1935-ben 1500 nagybirtokot írtak össze, ezek tették ki a földterületek egynegyedét, a középbirtokok száma 12 ezer volt, és a földterületek b egyötöde tartozott (4. ábra) hozzájuk. A kor köznyelvében ezeket a birtokokat uradalmaknak is hívták.

A kérdés az, hogy kinek a tulajdonában voltak ezek a gazdaságok és kiknek a megél-hetését szolgálták? A válasz nem egyszer . Alaphelyzetben, a sok évszázados fejl dés eredményeként, a nagybirtokok a f nemesek kezében voltak, közülük a leggazdagabba-kat – a 10 000 hold felettieket – helyenként arisztokratáknak, f uraknak is hívták, és rangjuk szerint lehettek hercegek, grófok és bárók. A középbirtok pedig a középneme-sek kezében volt, akiket a kiegyezés után dzsentriknek, úri vagy történelmi középosz-tálynak neveztek.

E kiinduló helyzet azonban sokat változott 1848 és 1945 között. Alapvet tendencia volt, hogy az évek során mind a f -, mind a középnemesség vesztett birtokaiból. Így az egykori f nemesek jelent s része a két világháború között már csak középbirtokos volt,

4. ábra

Magyarország birtokszerkezete 1935-ben Gazdaságok száma (ezer)

Földhasználat (%)

Forrás: Magyarország birtokviszonyai 1935. évben alapján saját szerkesztés.

s t el fordult az is, hogy egyáltalán nem volt birtokuk. Az ismertebb személyiségek közül ilyen volt például gróf Teleki Pál, akinek földrajzprofesszorként, majd miniszter-ként, illetve miniszterelnökként nem volt birtoka, mert az Erdélyben maradt.

Magyarországon „a polgári egyenl ség eredményeként, a modern ipari fejl dés ked-vezményezettjei, a gazdag polgárok is földbirtokhoz jutottak, akár nagybirtokokat, ko-rábbi uradalmakat is vásároltak. … Emellett azonban jobban keres városi rétegek, az értelmiség egyes tagjai is vásároltak kisebb-nagyobb darab földet. Zömében nem neme-si, hanem polgári származásúak a nagybérl k is, azok, akik 100 kat. holdnál nagyobb földterületet béreltek” (Gunst 1998b, 168. p.).

A középbirtokosok többsége nem tudta „kiheverni” a jobbágyfelszabadítás vesztesé-geit (ingyen munka, természetbeni járadékok, cenzus stb.), a számukra bevezetett adó-kötelezettség, továbbá a pazarló életmód miatt. Közülük sokan egy-egy darab földet bérbe adtak a parasztoknak, majd id vel eladták azt. Az úri középosztály jelent s részé-nek földbirtoka 100 hold alatti területre csökkent.

A világi nagybirtok mellett létezett az egyházi nagybirtok is, ami egy gy jt fogalom, hiszen tudvalev leg nagyon sokfajta egyházi intézmény létezett akkor az országban. Bár pontos felmérés a Trianon el tti egyházi birtokokról nem áll rendelkezésre, mégis tudott tény, hogy az országcsonkítás következtében jelent sen növekedett az egyházi birtok, f leg azért, mert a püspöki birtokok nagy része Magyarország bels területein helyez-kedett el. Ezen túl hatalmas kiterjedés ek voltak azok a birtoktestek is, amelyek tulaj-donjoga egyes nagyobb városokhoz (az ottani kollektívához), vagy kifejezetten az ál-lamhoz (kincstári uradalmak) tartozott (Kaposi 2002).

A nagybirtokok jelent s része azonban a kapitalizmusban is a f nemesek kezében maradt, akik 1848 után, de helyenként még el bb is (Tóth 1997) robbanásszer en fel-gyorsították a mez gazdaság modernizálását.

A modernizálási mintát Nyugat-Európából, els sorban Nagy-Britanniából és Német-alföldr l vették át, a t két pedig a jobbágyfelszabadítás fejében 1855–1875 között kibo-csátott államkötvényekre felvett kölcsönökb l. A kedvez értékesítési lehet ségek ré-vén meggyorsult a t kefelhalmozásuk. Ugyanakkor az arisztokrácia t kéjével segítette és maga is jövedelemben részesült a bankszféra, az ipar és a kereskedelem fejlesztésé-b l. Az így megszerzett jövedelmet részfejlesztésé-ben a mez gazdaság modernizálására fordította.

A nagybirtokos arisztokrácia megtartotta vezet szerepét a politikai életben is. Az ún.

f rendi ház¹⁶ tagjainak háromnegyede, az országgy lési képvisel k egyhatoda a minisz-terek, miniszterelnökök, f ispánok, magas egyházi vezet k és a hadsereg törzstisztjei az

soraikból verbuválódott, összességében 1867 után a korábbi kizárólagos szerepük némileg csökkent, viszont a diplomáciai területen észrevehet en nagy arányban marad-tak arisztokraták.

Az arisztokrácia meg rizte a t le függ rétegek feletti közvetlen uralmát. A nagybir-tok teljes személyzete (beleértve a jórészt a nemesség soraiból verbuválódott tisztikart is) a gazdatisztt l az utolsó cselédig teljes mértékben a birtok urától függött. Élete nem annyira a birtokain, mint inkább a budapesti és prágai palotáiban zajlott, a fontos össze-jövetelek helyszínei pedig a nemzeti kaszinók voltak. Az arisztokrácia életvitelében megtartotta korábbi er sen úri tudatát és egyfajta kasztszer képz dményt alkotott a társadalom csúcsán.

Bár azt is tudnunk kell, hogy ebben az id ben voltak olyan dunántúli nagybirtokok, ahol az uraság és az alkalmazottak között bens séges viszony volt. A birtokos közép-osztály, mint arról szó volt, kevésbé tudta birtokait modernizálni. Volt erre ellenpélda is. Dél-Dunántúlon néhány befolyásos család (Somssich, Tallián, Inkey, Kacskovics stb.) virágzó mintagazdaságot hozott létre, tanulással, szakemberré válással találtak ki-utat a lemorzsolódás fenyegette gazdasági helyzetb l (Kaposi 2002).

Az úri középosztály, ha falun élt, olyan házakban lakott, mint a módosabb parasztok, a tehet sebbek viszont kúriákban laktak. Társas életük az úri kaszinókban, kisvárosi kávéházakban folyt. A kiutat a polgári foglalkozások, tisztvisel i, értelmiségi, politikai pályamódosítások irányában keresték és meg is találták. Ugyanis a közigazgatás alsóbb szintje teljesen, de részben magasabb szintjei is, beleértve a minisztériumok tisztvisel i karát, túlnyomórészt a kezükbe került. Az értelmiség f leg az soraikból verbuválódott (Gunst 1998b). A legkedveltebb értelmiségi pálya a jogi volt (Szabó I. 1976). Az úri középosztály egy heterogén rétegb l állt, amelyet csak a tudat és az életforma f zött egybe. A köznyelvben az eladósodott, földjét, rangját vesztett birtokost értették alatta, s

16 Ami egyáltalán nem magyar, hanem úgyszólván európai jelenség. Nagy-Britanniában 1906-ban válasz-tottak el ször nem nemesi többség alsóházat, ugyanakkor a fels ház, mint mindenütt, a birtokosok ér-dekképvisel je maradt. 1870 körül az európai nagyhatalmak közül egyedül Franciaország nevezhet polgárok vezette államnak.

ha nem is egyértelm en pejoratív, de általában a hanyatlással asszociáló mellékzöngét kapott (Hanák 1962); ezeknek a birtokosoknak az életét legjobban Jókai és Mikszáth regényeib l ismerhetjük meg.

Az 1935. évi földbirtokmegoszlás kirívó aránytalanságát (4. ábra) az jelzi, hogy az egyik oldalon ott volt az alig 14 ezer nagy- és középbirtokos, a másik oldalon pedig a közel 800 ezer egy hold alatti birtokkal rendelkez agrárbérmunkás, és az ennél is na-gyobb számú, megközelít leg 1,1 millió olyan agrárbérmunkás, akiknek nem volt sem-mi földje. Az agrárbérmunkások a gazdasági tisztikar vezetésével a nagy- és középbirtok földjein dolgoztak. A nagy- és középbirtok jövedelmének jelent s része a tulajdonosok-nál csapódott le, akiknek ez a birtok a (hallatlan) jólétet, a bérmunkásoknak meg a lét-minimumot, vagy még azt sem biztosította.

Ugyanakkor Magyarországon az a sajátos helyzet alakult ki, hogy egyrészt a nagy-birtokosok t kéjüket nemcsak a mez gazdaságba fektették be, hanem az ipari-bankszférába is, tehát részt vettek az ország iparosításában, másrészt pedig a gazdag polgárok, városi értelmiségiek, de a kisiparosok nagy része is, anyagi helyzetét l függ -en, vett egy kisebb-nagyobb darab földet, amit rendszerint bérbe adott, illetve másokkal m veltetett. (Kivéve a falusi kisiparosokat, akiknek a földjét maguk és f leg családtag-jaik m velték.) Ezzel tehát kialakult a földtulajdonos polgárság¹⁷ és kispolgárság, ami azt jelenti, hogy a föld ebben a korban még az számukra is jó t kebefektetés és a biz-tonság egyik fontos forrása volt.