A falusi társadalom rétegz dése az 1980-as években

A szocializmus hiánygazdaság volt, és teljes foglalkoztatottságot biztosított, ráadásul büntették azt, akinek nem volt munkaviszonya. A rendszer kezdetén a falusiak dönt része egy generáción belül foglalkoztatást váltott (Andorka 1982), a mez gazdaságiból ipari foglalkoztatott lett. Jelent s részük – f leg azok, akik a földb l is meg tudtak volna élni –nem önként, hanem kényszerb l elhagyta a falut. Kés bb még a generációk között további foglalkozásváltásra is sor került. Különböz okokból (földosztás, ki-,

betelepí-tés, iparosítás, tsz-esíbetelepí-tés, körzetesítés) nagy volt a települések népességcseréje. Ezek a folyamatok többek között a falusi társadalom jelent s átrétegz dését eredményezték.

A szocialista ideológia szerint a társadalom az egyenl ség felé halad, ezért a társa-dalmi különbségek vizsgálata arra koncentrált, hogy mi történt az örökölt társatársa-dalmi szerkezettel. Ide vonatkozó elméletek szerint például Ferge Zsuzsa (1969) azt állapította meg, hogy a társadalom alapvet tagolódása a munkajelleg-csoportok, Losonczi (1977) az életmód, Kovách (1984, 1988), Kuczi (1987) a második gazdaság, míg Kolosi (1984, 1987) több dimenzió (lakás, foglalkozás, fogyasztás, jövedelem, érdekérvényesítés stb.) mentén mutatható ki.

A kutatók kevésbé vizsgálták a társadalmi különbségeket a vagyoni dimenziók men-tén és f leg nem az egész falusi társadalom – tehát nemcsak a mez gazdaságban dolgo-zó falusiak – körében. Ezért az 1980-as évek végén tíz határ menti faluban – közel 900 f s mintán – miközben a határmentiség jellegét kutattuk, hézagpótlást végeztünk azáltal, hogy többek között a falusi családok rétegz dését a jövedelem és a vagyoni helyzet alapján vizsgáltuk. Ennek során öt réteget állapítottunk meg (Kovács T. 1991e, 1992b, 2005a) az alábbiak szerint (16. ábra).

16. ábra

A falusi társadalom rétegz dése⁴¹ az 1980-as évek végén a különféle jövedelmek és a felhalmozott vagyon alapján

Forrás: A kérd íves felmérés adatai alapján egyéni szerkesztés.

41 Adathiány miatt a felmért családok 5,6%-át nem lehetett osztályozni.

2 1 3

5. gazdagok (4,3%) 4. jómódúak (15,3%) 3. középréteg (27,9%)

2. rossz anyagi körülmények között él k (35,6%) 1. szegények (9,5%)

5 4

Összehasonlítva a fenti ábrát a két világháború közöttivel (7. ábra), a szembet n különbség nemcsak abban van, hogy a társadalmi szerkezet többé már nem kett s fel-építés , hanem abban is, hogy nem írható le szabályos gúlával. Ugyanis az 1980-as években a falvakban nem a társadalom legalján lév k voltak a legtöbben, hanem az a felettiek. A szocializmusban nagy lépések történtek a társadalmi kiegyenlít dés felé.

Bár a szegények nem t ntek el, mégis nagy el nye a rendszernek, hogy a falusi társada-lomban „csak” minden tizedik család tartozott ebbe a kategóriába. Ez alatta marad a szocializmus el tti, illetve a posztszocializmus-kori szintnek. A szocializmusban a sze-gények bére nagyon alacsony volt, és a KSH akkori számításai szerinti létminimumon vagy az alatt éltek. Vagyoni helyzetük és/vagy életmódjuk alapján k „leváltak” a helyi társadalomról, és nem haladtak el re, hanem tartósan egy helyben maradtak. F leg a mez gazdaságban dolgoztak, esetenként csak alkalmi munkát végeztek. Nem rendelkez-tek második gazdasággal. Tipikus volt, hogy állatokat nem tartottak, esetleg jelentékte-len kis kertben termesztettek zöldségféléket a saját szükségletükre.

A rossz anyagi helyzetben lév k képezték a legnagyobb réteget a vizsgált falvakban.

Az ide sorolt családoknak is nagyon alacsony volt a bérjelleg jövedelmük, viszont k már el állítottak élelmet, els sorban saját szükségletre, de minden második ide sorolt család eladásra is termelt, f leg valamilyen növénytermesztési terméket. Így k csak a második (mez )gazdaság m ködtetésének köszönhet en emelkedtek ki az alattuk lev szegények rétege közül.

A középrétegek alkották a második legnagyobb csoportot. Még ket sem a bérjelleg jövedelmük, hanem az állattartás „vitte el re” a helyi társadalmakban. Ebben a rétegben voltak a legkevesebben azok, akik egyáltalán nem (10%) vagy csak kevés állatot tartot-tak. Ugyanakkor közöttük voltak arányosan legtöbben (42,4%) azok, akik a család hús-szükségletét teljes mértékben el állították és 10%-uk vállalkozó állattartó volt. A kö-zéprétegek domináns családtípusa a többgenerációs és az id s, gyermekeiket már kihá-zasított házaspár volt. Vagyis az id sek, azok közül is mindenekel tt a gyerekeikkel, unokáikkal együtt él k kerültek a középrétegekbe. Az id s generáció – akik foglalkoz-tak az állatokkal – ebb l a családtípusból a rendszerváltás után már kihalt, vagy koránál fogva munkaképtelen lett.

Az általam jómódúaknak nevezett réteg az akkori falusi körülmények között tisztes-séges életszínvonalon élt. A jómódúaknál jelent sen n tt a bérjelleg jövedelem is, és új elemként jelent meg a nem mez gazdasági jelleg második gazdaság. Minden harmadik ide tartozó családnak volt ilyen jövedelme, az el z rétegnél ez csupán 13%-ot érintett.

Az állattartás olyan szinten volt, mint a középrétegeknél, viszont a növénytermesztésben túltettek rajtuk. Itt volt a legnagyobb (71%) a saját szükségleten túl termel k aránya, és az ide sorolt családok 8%-a vállalkozó növénytermeszt volt.

A felmért falvakban, akárcsak a múltban, a falusi gazdasági elit képezte a legsz kebb réteget. A szocializmus végén olyan családokat neveztem falusi gazdagoknak, amelyek a felhalmozott vagyonuk és jövedelmük alapján is kiemelkedtek a többiek közül. A gaz-dagok 37%-a csupán az egy f re es bérjelleg jövedelem alapján is a legmagasabb kategóriába tartozott. 44%-uknak volt valamilyen mez gazdaságon kívüli második gaz-dasága. Ami a mez gazdasági második gazdaságot illeti, ott az állattartás az el z ré-teghez képest visszaesett, hiszen 26%-uk egyetlen jószágot sem tartott. (E tekintetben

ket csak a szegények el zték meg.) Bizonyára nem voltak az állattartásra rákénysze-rülve. Viszont köreikben az állattartó vállalkozók aránya 18, a növénytermesztési vál-lalkozóké pedig 24%-ra n tt. Vagyis k azért lettek gazdagok, mert egyaránt jó pozíciót értek el az els és a második gazdaságban.

A megkérdezett falusi családok átlag réteghelyzete 2,7, tehát valahol a rossz anyagi körülmények között él k és a középrétegek között volt, de közelebb esett a középréte-gekhez. A megkérdezettek jövedelmének egyharmada a mez gazdasági második gazda-ságból származott. A második gazdaságban végzett munka eredményeként a falusi csa-ládok a szocializmus végén egy réteggel feljebb jutottak ahhoz képest, mint ahogy lettek volna, ha csak a bérükb l kellett volna megélniük. Ugyanakkor ez a kutatás is bebizo-nyította azt, amit már Szelényi és mások is, így többek között Kovách Imréék (1988) megírtak, hogy egy markáns középrétegesedés indult el az 1980-as években a vidéki Magyarországon, és egy sz k rétegre a polgárosodás is jellemz volt.

E kutatás során három olyan tényez t találtunk, amelyek leginkább befolyásolják a családok felemelkedését. Az els , hogy a családf k melyik gazdasági ágazatban dolgoz-tak. A megkérdezettek 41,6%-a a mez gazdaságban, 24%-a az iparban és 31,3%-a a szolgáltatásban dolgozott. Az iparban és a mez gazdaságban dolgozók réteghelyzete

azonos, ugyanakkor a mintán belül az átlag alatt volt, míg a szolgáltatásban dolgozók anyagi helyzete a legjobb, és az el z ekt l egy státushellyel magasabb. A szolgáltatás-ban dolgozóknak azonszolgáltatás-ban magasabb volt az iskolai végzettségük is.

A második tényez , amely befolyásolta az anyagi helyzetet, a családtípus volt.⁴² Eb-ben a tekintetEb-ben megállapítható, hogy bizonyos családtípusok túl vannak reprezentálva egyes rétegekben. Így a már említett többgenerációs család a középrétegekben, az egye-dülállók és az egy szül gyerek(ek) a két alsóbb rétegben van túlsúlyban.

A felmérés során azt is vizsgáltuk, hogy a megkérdezettek milyen származási háttér-rel rendelkeznek⁴³ (18. táblázat).

18. táblázat

A családi származás alapján mért átlag réteghelyzet

Családi származás Abszolút száma %-ban Átlag réteghelyzet

1. Cseléd, béres 95 10,7 2,4

* Olyan iparosok, illetve munkások, akiknek földjük is volt.

Forrás: Kovács 1992b, 313. p.

42 A felmérésbe került családokat az alábbi családtípusokba soroltuk (zárójelben a részarányuk): 1. Kis-család (41,6%). Két szül (házastársak vagy élettársak) és gyerek(ek); ide soroltuk a fiatal házaspáro-kat, akiknek nem volt még gyerekük. 2. Többgenerációs család (11,8%). 3. Házaspár gyerek nélkül (23,6%), k f leg id s házaspárok voltak, ahol a gyerekek már elköltöztek. 4. Egyedülállók (11,1%). 5.

Egyéb, ami f ként egy szül és a gyerek(ek)b l álló családok voltak (10,9%).

43 A kérdés úgy hangzott, hogy a család mivel foglalkozott 1945-ben. Itt vagy közvetlenül a megkérdezett családf helyzete érdekelt bennünket, amennyiben olyan korú volt, hogy már a második világháború el tt házasságot kötött. Illetve a szül k foglalkozására kérdeztünk, amennyiben az el bbi csoportnál fia-talabb volt a megkérdezett.

A megkérdezett családf k családja 1945-ben 77,3%-ban a mez gazdaságból, 10,2%-a kisip10,2%-arból élt és 7,6%-uk munkás volt. Ez utóbbi két csoport fele-fele földdel is ren-delkezett. A szocializmusban a mez gazdaságban kialakult második gazdaság ezekkel a családi hagyományokkal magyarázható. A család egykori anyagi helyzete – nem kizáró-lagosan ugyan, de – kihatással volt az 1980-as években jellemz helyzetre. E vonatko-zásban megállapítható, hogy akik közép- vagy gazdagparasztok voltak 1945-ben, azok az 1980-as években is jobb anyagi helyzetben éltek, mint a többiek. Továbbá a tisztvise-l vagy értetisztvise-lmiségi származásúaknak votisztvise-lt a tisztvise-legjobb az anyagi hetisztvise-lyzetük. Azaz a humán és a kulturális t ke inkább befolyásolta az anyagi felemelkedést, mint a gazdasági t ke, és tegyük hozzá – ezt els sorban Juhász Pál írásaiból tudjuk –, ahogy az emberek egyre inkább két gazdaságban (els és második) éltek, úgy n tt a kapcsolati t ke szerepe a családok felemelkedésében.