ma-gukkal, kiket aztán künn a gyakorlati élet mezején az igaz ösvényre terelni akarni, csaknem hasztalan törekvés. Minden idegen zamatu olvasmány teliát tá-vol tartassék tőlük, hogy a tiszta istenesség szelle-mével eltelve, mint a szeplőtlen kath. igazság an-gyalai őszinte szivvel fussák szent hivatásuk pá-lyáját! K. A.
Szerény észrevételek
Devics József urnák a „Religio" 16-ik számában közlött czikkére.
Hogy igen sok, nagy, és sokszor majdnem türelmet vesztő bajokkal j á r , a katonáskodás alól fiaikat fölmenteni akaró családfők és összes hozzátartozóik születési, egybeke-lési és halálozási évük fölkeresése, abban D. J. urnák töké-letes igaza van ; mert az általa már elmondott, és evvel egy-bekapcsolt nehézségeken kivül, igen gyakran még az is meg-történik , a mint velem meg is történt : hogy órákig kerestem az anyakönyvekben születési vagy halálozási esetet, és csak akkor mondá az érdeklett fél: U r a m , bocsánat! nem jól mondtam , hogy itt született vagy meghalálozott ; mert csak most jut eszembe, hogy az amott született vagy halt meg.
De továbbá azon eset is előfordul sokszor, — kivált faluhe-lyeken , a hol rendesen minden embernek két neve szokott lenni : igazi és álneve ; a falubeliek pedig általában csak ál-néven szokták egymást nevezgetni, különösen ha azokkal nem szemközt beszélnek — előfordul, és pedig nem ritkán, hogy midőn a gyermeket keresztelni viszik, a megkeresztelt gyer-mek atyjának álnevét Íratják be a tapasztalatlan bábák és keresztszülők ; mi aztán későbbi években nem kis bajokat és nehézségeket szokott okozni a lelkipásztornak az anyaköny-vek használatában, vagy pedig a szükséglendő anyakönyvi kivonatok kiadásában. Mire nézve nagyon megjegyeztem ma-gamnak egykori kedves emlékű volt főnökömnek, R. F. urnák azon figyelmeztetését, mely szerént mondá : ha majd egykor plebánus leszek, az anyakönyvi beírásoknál igen óvatos és figyelmes legyek a két nevet viselőkre, nehogy az igazi ne-vek helyett álnene-vek Írassanak be az anyakönyne-vekbe, az utó-kor nem kis nehézségére. Reménylem, hogy ezen czélszerü figyelmeztetést, különösen fiatalabb ügybarátim, lia mindjárt e secunda manu is, szívesen veendik. Azonban addig is, mig az ezen, testet és lelket egyiránt fárasztó munka, illetőleg a családivek kiállításában némi változás vagy könnyebbülés be-következnék, csekély tapasztalásom nyomán nagyon ajánla-nám , hogy az illető lelkész urak az ily reclamationalis folya-modványokhoz csatolandó családivek kiállításánál mindenkor csak a családfőket, különösen pedig az anyákat kérjék föl az anyakönyvekből kikeresendő egyik vagy másik hozzájuk tar-tozandó tag születési, esketési, vagy halálozási évének be-mondására ; mert ezek, tapasztalásom után mondva, még legjobban be tudják vallani és eltalálni családjuk minden egyes tagjának születési vagy halálozási idejét.
Mi már azon b a j , és annak idejében sok fárasztó mun-ka elhárítását illeti, erre nézve D. J. urnák t e t t indítványa nem megvetendő ugyan, sőt szeréntem is igen üdvös volna a
„Családkönyvecskék" életbeléptetése, nem csak a sokféle
« 1 7 3 h
anyakönyvek használata tekintetéből, hanem, mint D. urmondja, hogy : „ily módon minden egyes lakház (rectius csa-lád) összes személyzeti állapota nyilvánságban tartathatnék."
De megengedi D. ur ! hogy még ez által a czél tökéletesen nem éretnék el ; mert az ily családkönyvecskék használatát, csak egyes kivonatok, (de itt sem mindenkor) vagy pedig a mint D. ur mondja : a katonáskodás aluli fölmentést kérő fo-lyamodványokhoz csatolandó,családivek készítésénél, lehetne igénybe venni, s kisegitésül használni. De már most kérdem : mily könnyebbségére lehetnének a lelkipásztori karnak a csa-ládkönyvecskék, midőn azt az ujonczozáshoz szükséglendő anya-könyvi kivonatot késziti? hogy fogja majd a lelkipásztor ezen könyvecskék használatával abban a megholtak rovatát betöl-teni ? kénytelen lesz nemde csupán csak az anyakönyvek ter-jedelmesebb forgatásával beelégedni s magát kisegíteni ? mert
majdnem lehetetlen volna, különösen nagyobb helyeken, egyes katonakötelezett szülőit (főkép h a ezek távol laknak) magá-hoz elhivatni, tőlük a katonakötelezett gyermekük életben-létét megtudandó. De továbbá mikép vehetné majd igénybe a lelkipásztor az ily családkönyvecskék használatát akkor, ha, teszem, egy szétszórt család egyes t a g j a őt valamely anya-könyvi kivonatért megkeresné ? Igaz, hogy sok j ó t eredmé-nyeznének , hogy sok esetben nagy szolgálatokat tehetnének az ily családkönyvek ; de megengedi D. ur ha állitom, hogy többször nem használtathatnának, s sok visszaélésekre és családi béke megzavarására alkalmat és okot szolgáltatnak azok ; melyeket itt megemliteni nincs szándokom.
Mi már szerény észrevételemet s véleményemet illeti ; szeréntem legczélszerübbnek gondolnám, lia a családköny-vecskék helyett minden plébánián rendes anyakönyveken ki-v ü l , még egy könyki-v szerkesztetnék, melynek neki-ve „Index Matricularum" lehetne, és pedig oly módon, hogy abban 1. 2 vagy aránylag a lakosság többségéhez képest több lap is, minden egyes betűnél üresen hagyatnék a v é g r e , hogy abba a lelkész az év végével betűrend szerént a szülöttek, egybe-keltek és megholtak neveit az első rovatba beirhassa ; a má-sodik rovatba pedig jöhetne ez vagy amaz anyakönyvre, és annak lapjára való hivatkozás. Ezen Index aztán nagy szol-gálatokat tenne bármily anyakönyvi munkálatoknál, főkép na-gyobb s népesebb helyeken, a hol sokszor félnapokig is kell lapozgatni az anyakönyveket, mig az amúgy egyszerűen meg-nevezett egyénnek születési vagy halálozási beigtatása föllel-hető. És az ily „Matricularum index"-et szerkeszthetne ugyan minden lelkész, mert ez által nem csak magának, hanem utód-jainak is igen szives szolgálatot tenne ; de minthogy ujjunk sem egyforma, csekély véleményem szerént utódaink igen nagy hálával éreznék magukat lekötelezve, ha a nm. püspöki kar, az ily index szerkesztését megparancsolni kegyeskednék.
Vidlicska István.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
G Y Ő R , sz. Kazimér ünnepén. A nyilvános lapoknak be-vett törvényük az egész világon s leginkább a hazában tör-ténni szokott ritkább, habár néha csak kisebbszerü eseménye-ket is összegyűjteni, azokat az olvasó közönség elébe tárni, hogy azokból kiki a neki megfelelőt kiválaszsza, élvezze a belőlök netalán háromló hasznot a sokaság, vagy a származó
örömet legalább a rokonszenvüek közös kincsévé tegye. Ezen általános szokásra s a ft. szerkesztő ur szives hajlamira tá-maszkodva bátorkodom szót emelni ; hogy a mit itt zártkör-ben tapasztalék, de mit keblem rejtekébe zárhatnom még sem lehet, azt a tetőkön nyilván hirdessem. Bevégződvén a helybeli püsp. lyceumban fényes sikerrel az ő mlga elnöklete alatt tartott s az egély tudományi tantárgyak különfélesége szerént a 8 , majdnem szigorlatszerii vizsga, valamint a fő-gymnasiumban is fölolvastatván a kisebb növeldét is érdeklő érdemsorozat; mindkét növeldében beállott a huzamos munka után szükségessé vált pihenés. E napokat kegyes főpásztorunk arra kivánta fölhasználni, hogy mindkét intézetben levő szá-mos növendékeit, kiket édes liaiként szeret, meglátogassa, őket jelenléte szerencséjében részesítse, megjutalmazza, mint jeles vezér ujonczait a szükségkép bekövetkező szellemi harcz-ra figyelmeztesse, edzze, erősitse. Ezen óhajtva várt alkal-mat a hálaérzetekben áradozó növendékek nem akarták nyom nélkül elenyészni hagyni, hanem vetekedve iparkodtak a jó atyát elismerésük s hálájuk zálogául tehetségök szerént kel-lemes meglepetésekben részesíteni. Még pedig előbb a kisebb növelde t a g j a i , kiket előbb, vagyis hétfőn fátogatott meg a szeretett főpap; kinek tiszteletére N e u m a y r jezus-társa-ságbeli atya s egyszersmind híres asceta, ily czimü 3 fölvo-násu színmüvét „Constantia Orthodoxa" latin nyelven, össze-vágó ügyesség- és szabatossággal adá elő egyházi és világiak-ból fűzött igen díszes vendégkoszoru — köztük a vallásos keblű főispán is — előtt ; a jelenlevők helyeslését már csak annálfogva is szerencsések voltak kinyerni a szereplők , mert jól esett az illetőknek emlékükben a régen lepergett boldog latinos időket ú j r a föléleszteni. Maguk részéről pedig a növen-dékek a kellemest a hasznossal vegyitvén, a remek irályu ke-netes szövegnek betanulmányozása által mind az egyháznak nyelvében gyakorolák magukat, mind jó egyházi szellemet szivának kebleikbe. — Másnap , vagyis kedden u j a b b , csak-hogy kissé más természetű szellemi élvezetben részesültünk a nagyobb növeldében, hol a Szent-Imre-Egylet rendezett ez alkalomra diszgyülést, melynek fénypontjait képzé mindenek előtt a „coelibatus törvényét" tárgyazó derék értekezés, mely-re távolabbról a ,Győri Közlöny' egyik idei czikkének azon helytelen állitása szolgáltatott alkalmat, hogy ezen intézmény csak utóbbi korban a pápák által erőszakoltatott a papságra ; értekező avatottan fejtegeté ezen ősrégi intézménynek egyko-ruságát az egyházzal, történelmi, jogi, közhasznossági néz-pontokra terjeszkedvén ki. Következett Guizot „L'Église et la société chrétienne" czimü munkájából közlött fordítási mu-tatvány, mely, de még inkább az ehhez csatolt jeles conimen-t á r , melyben a fordíconimen-tó jelesen fejconimen-tegeconimen-té a szerzőconimen-től néme-lyekben eltérő nézeteit, a jelenlevő vendégkoszorunak fi-gyefmét igen nagy mértékben magára voná ; nem hiányoztak ezeken kivül a remek szavalatok és bájos dalok sem. Mindez jóllehet 2 és óráig t a r t o t t , de unalmas legkevesbbé sem volt. 0 mlga s mindnyájan lélekben megujulva távozánk. Ad-jon az ég az egyháznak ily szellemtől áthatott sok papjelöltet, akkor reménylenünk lehet, hogy a borura derű száll, akkor az evangelium világa elűzi a tévely homályát s a föld sava megizesiti a társadalmat. — Czélszerünek vélem megjegyezni azokért, kiket tán érdekel, hogy a böjti szónoklatokat a szé-kesegyházban nt. N a g y Ignácz sekrestye-igazgató magyar
— 1 7 4 *
nyelven, a ft. benczések egyházában pedig nt. P a t s c hFü-löp városi segédlelkész t a r t j a német nyelven ; mindkettő köz-kedvességü szónok.
NAGY-BAJCS (Sziget közben) febr 17-én. H a a rom-boló árviz előtt nem lehetett szerencsénk a kedves ,Religio£ -bantudósitást olvasni anagy-bajcsi templomnak mibenlétéről:
engedje t. szerkesztő u r , hogy az árviz után mondhassam el a dolognak valódi állását. Az árviz után egy okkal ismét töb-bet nyertünk arra nézve, hogy avult templomunknak újbóli épitése siettessék. Midőn január végén a sok hó hirtelen elol-v a d t , száraz lábbal nem mehettem be már a templomba, any-nyira körülvette azt a viz ; hiveim fájdalmasan nézték, miként lelkipásztoruk az Urnák oltárához sem léphet száraz lábbal, s mindnyájuk ajkairól azon régi fohász lebbent el, vajha az u j templom emeltebb helyen elkészülne, megérjük-e mi azt még ? Mindez tűrhető lett volna, ha következő napokon med-réből a duna ki nem tör. Február o-án annyira megáradt, hogy határunknak első részét elborította, 4-én pedig a tavakon és ereken megkerülvén bennünket a v í z , határunknak felső ré-szét öntötte el, és falunknak utczái nagyobbrészt vizben ál-lottak. A pap-lak mellett töltés t a r t o t t a meg a vizet, a kert-ben is egy töltés rögtönöztetett ; a pap-laknak átellenékert-ben a falu végén álló kereszt mellett szintén gátot vetettek a viznek éjszakának idején, és 5-én virradóra nagy aggodalom között fölébresztettek hiveim azon fájdalmas nyilatkozattal, hogy a vizet föltartani már lehetetlen, mert a töltés alatt is szivá-rog, fölötte is folydogál a viz. Átadtam t e h á t nekik a templom kulcsát, hogy a r u h a t a r t ó szekrénynek alsó részeiből a diszöl-tönyökét kivegyék és magasabb helyre r a k j á k , s csakugyan a szószékre föl is hordták a megmentendő ékszereket. E közben hiveim fohászai közé vegyültek az enyimek i s , azon kérvén a hatalmas I s t e n t , hogy parancsoljon a szélnek és vizárnak, mi-szerént e közveszély idején legalább imaházunktól el ne sza-kittassunk. Meg is hallgatta az Ur mély fohászkodásainkat, s a fölfeszitett Jézus keresztje mellett fekvő töltés föntartotta a vizet ; az ő szavára csillapult a szél s a viz apadni kezdett.
Kevésben m u l t , hogy be nem következett az 1850-ki eset, mi-dőn viz volt mind a pap-lakban, mind a templomban, melybe akkor csónakon mentek be , hogy a diszöltönyöket megment-hessék. Ámbár az idén a viz nem ment be az ajtón a templom-ba , mégis negyed napra alulról kezdett fölfakadni, s oly sa-r a t csinált a templomban, minőt eső után az utczán szoktunk tapasztalni. Ezen fölfakadás onnét szármozott, hogy a tem-plom igen nedves és alacsony helyen fekszik. IIa a főoltárt megkerüli az ember, l á t j a , hogy annak alapja sülyedni kezd.
H a a tabernaculumot kinyitja az áldozó p a p , föltünőleg érzi, hogy kezét erős hideg léghuzam érinti. A hajóban (navis) a székek előtt, hol a fiatalság térdelni szokott, szintén kezd le-szállni az alap. A karnak repedezett környéke veszélylyel fe-nyeget , a templomnak oldalfalai belül deszkákkal vannak ki-bélelve, mert a nedvesség miatt penészesek és semmi javitást nem fogadnak már el. Egy szóval a templom a lehető legrosz-szabb állapotban v a n , és a régóta kérdés alatt levő épités miatt nem javittatik évről évre, mivel minden évben várják az építésnek kimondását, mely valóban oly soká késik. Előt-tem három lelkész búcsúzott már el innét, kik minden igye-kezetük mellett sem láthatták épülni az u j templomot. Mult évi május utolsó napjaiban kineveztetésem alkalmával azon
utasítással küldött ide ő eminentiája a bibornok-primás áldott főpapom, hogy Nagy-Bajcson u j templom terveztetik, e kö-rül a teendőket megtegyem. Ittlétemnek hetedik hónapjában fölterjesztést tettem ő eminentiájának, ki erélyes közbenjárá-sával azonnal intézkedett a nm. magyar kir. Helytartótanács-nál a templomnak ügyében. A nm. magyar kir. Helytartóta-nács is sietett az ügyet ő Fölségéhez juttatni a szükséges költségek megnyerése végett, a mint az itt következő leveléből is kitetszik: 74508 sz. „Főmagasságu bibornok herczeg-pri-más! Főmagasságod mult évi december 18-án 4911. sz. alatt kelt átirata folytán ezennel hivatalos tisztelettel értesíttetik, miszerént a nagy-bajcsi templom épitése iránt folyamatban levő tárgyalás ő cs. k. ap. Fölsége legfölsőbb elhatározása alá levén legalázatosabban t e r j e s z t v e , mihelyt legfölsőbb helyről az érintett építkezésre szükségelt költségek a vallásalapból engedélyezve lesznek, ezen magyar kir. Helytartótanács nem késend a tárgy sürgősségéhez képest minden további intéz-kedéseket azonnal foganatba venni, hogy főmagasságod és a már annyi év óta várakozó község buzgó óhaja s nézetei tel-jesedésbe menjenek. Budán a magyar kir. Helytartótanácstól
1862-ik évi január 7-én " Árviz előtt kaptuk ezen vigasztaló sorokat, árviz után még inkább reméljük, hogy ezen évben az u j templomnak alapját leteendjük. Szivemen viselvén az u j templomnak l é t r e j ö t t é t , elmondottam a romlásnak indult templomnak is szomorú helyzetét, evvel tartozom az igazság-nak , hogy vak nézője ne legyek a romladozó templomigazság-nak, sem néma hallgatója a hiveim ajkairól ezerszer ellebbenő fo-hászoknak. Ürge László, lelkész.
INNSBRUCK. A napokban egy könyv akadt kezünkbe, irják a „ K a t h Blättern aus Tyrol"-ban, melynek czime : „Die mystischen Erscheinungen der menschlichen Natur." Von Maxim. P e r t y , Dr. der Philosophie und Medizin, ö. o. Pro-fessor an der Universität zu Bern. Leipzig 1861. — Mily szem-pontból fejtegeti és itéli meg szerző az emberi természet ily-nemű jelenségeit, ki lehet venni már a munka előszavából és bevezetéséből. Először is elvettetik minden különbség az „au-thentischer und nicht au„au-thentischer mystiker und magischer Erscheinungen" között, és mindannyi ugyanazon egy termé-szeti alapból származónak mondatik. A bibliai csudák a szerző előtt semmivel sem t ö b b , mint a Buddha-papok kísérletei.
„Az ember nincs Isten képére teremtve ; az eredendő bün és megtestesülés csak mese. A föld és az ember nem szállottak alá valamely paradicsomi tökélyről, hanem lassanként fejlőd-tek teljes állapotokra az immanens törvények szerént. Az is-tenek , angyalok és rossz szellemek világa nem egyéb, mint az ember belső világának a történelembeni visszatükrözése, és azért különfélekép alakul a népek és nemzetek szerént. A te-remtő Isten a szerző előtt az őskezdetbeli, öntudatos köz-szel-lem ; mely midőn gondolatjai világát maga kivül helyzi, a tér-és időbeni teremttér-és mint az ő képe lép elő, mely öröktől fog-va fog-van és örökké fönmarad. Mindegyik világtestnek különös, egy egyéni princípium szolgál alapul, mely a földre nézve geodaemonnak, a napra heliodaemonnak stb. nevezhető. Ezen geodaemon az ő öntudatában mindent összeköt, a mi a földön v o l t , van és lesz. Az ember csak a geodaemonnak alkotmá-nya A ki még most is Isten hasonlatosságáról beszél, sem az istenségnek, sem az embernek természetét nem ismeri, a ki inkább mondható a hozzá hasonlólag küzdő, vajúdó és