• Nem Talált Eredményt

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK

In document Religio, 1862. 1. félév (Pldal 24-28)

O CS. k. ap. F ö l s é g e 1 8 6 1 k i dec. 2 0 r ó l kelt l e g m a g a s a b b h a -tározatával P o l á k Ignácz esperes é s k é t h e l y i plébánosnak a S. Joannis B. de S t ó l a cz. p r é p o s t s á g o t m é l t ó z t a t o t t l e g k e g y e l m e s e b b e n adományozni.

ESZTERGOM, karácson-hó 27-én 1861. E folyó hóban kétszer j u t o t t papnöveldénknek a szerencse : országunk ál-dornagyát és a maga legkegyesebb atyját és főpásztorát ke-belébe fogadni. Először f. hó 5-ikén lepett meg minket magas látogatásával ő főmagassága, midőn egy terembe gyűjtvén a papnövendékeket visszaadá az illetőknek lelki naplójukat, — melyet az év végén mindig ő főmagassága szokott elvenni át-nézés v é g e t t , — és egyúttal hathatósan inté mindnyájo-kat, hogy a naponkinti elmélkedést szorgalmasan gyakorol-ják nem csak most, hanem ezentúl is, mig élnek. Az elmélke-dés ajánlására két indokot hozott föl ő főmagassága : tudnil-lik mint az öntökélyesbülés és a szónoki liivatalbani jártas-ság eszközét mutatván azt be. Kétségkívül igaz, mit Gerson mond : „Absque meditationis exercitio nullus, secluso mira-culo Dei speciali, ad rectissimam religionis christianae nor-mám attingit." S h a ez igaz, egy perczig sem kételkedhetünk a fölött, hogy a naponkinti elmélkedés csakugyan mind az öntökélyesbülés, mind a szónoki hivatalbani jártasság hatal-mas tényezője. — Ujolag inté továbbá ő főmagassága a nö-vendékeket, hogy gyakorolják magokat a latin nyelvben;

mint az egyház hivatalos nyelvében ; — és végre szivökre kötötte az Oltári-szentség gyakortai látogatását, mire a kis-ded oratorium fölirása is buzditja őket és a ház valamennyi lakóját : „Jesum Salvatorem, venite adoremus !" — Másodszor f. hó 24-én, vagyis karácson estjén látogata meg minket ő fő-magassága, magas jelenlétével is megtisztelni akarván azon karácsoni estélyt, mellyet ő nagyságának a ház igazgatójának felügyelete és irányadása mellett a papnövendékek ez alka-lommal rendezének, az ünnepély előrajza következő vala.

1. Ne féljetek pásztorok. Ének négyesben. 2. A betlehemi nyájőrök. Négyes beszéd; irta Révay Sándor. Előadák: Hor-váth Mano (Misael). Gr. Bethlen Emil (István). Kofrányi Alajos (Acheel). Maszlaghy Ferencz (Czirjék). 3. Karácsoni ének négyesben. Dallamát szerzé Aiblinger, magyar szöveget irt hozzá Ürge Ignácz. 4. Karácsoni koldus, költemény Ku-thentől, szavalá Pánczy Imre. 5. Halljad mindenható. Kar-ének. 6. Devota peregrinatio ad stabulum Bethleliemiticum.

Szavalá Probert Dénes. 7. Szűz Mária. Karének. 8. Karácson-éj. Költemény Talabértól, szavalá Mahács Sándor. 9. Szent

•*» 2 1 M-"

az érzet sziveinkben. Karének. 10. Diszbeszéd az U r Jézus születése fölött ; irta és előadta Braun Ferencz. 11. Pásztor-ének. Szerzé Lambillotte Lajos, jezustársasági atya. — Az előadás színhelye az e czélra csinosan fölékesitett étterem volt, melynek egyik végében a mennyezet felső részén olvas-ható szavak : „Gloria in excelsis Deo !" eléggé hirdeték, hogy e szerény ünnepély a kisded Jézus dicsőségére van irányozva.

0 főmagassága, valamint a jelenvolt t. vendégkoszorú is meg-elégedetten hagyá oda a termet, mire a ház részéről beszer-zett karácsom ajándékok osztattak ki s o r s u t j á n a növendékek között. Méltán elvárható ezektől, hogy ha majd az Ur szőllő-jébe küldetnek, ők is hasonló ünnepélyeket rendezzenek akár az iskolában, akár pedig a községben. — Az éjféli, valamint másnap is az ünnepélyes szent-misét a szent-beszéddel együtt az idén is ő főmagassága tartá, ki egyszersmind az Ur Jézus jászolának szent ereklyéjével örvendeztetvén meg ez alkalom-mal hiveit, ez által is emelé az örömöt, melyet az Üdvözitő születésének emléke szünet nélkül okoz az egész világon. —

BADEN. A baden-nagyherczegségi egyháztanácsnok Schenkel Dániel ur és szövetségesei annak idejébenDurlach-ban, nem hiába fújták a liarczi riadót. Azóta a had az egész vonalon kigyúlt, és heve inkább növekszik mint csillapul. A kamrában minden helyes vagy helytelen alkalom megragad-tatik a kath. egyház irányában valamely kellemetlenségnek okozhatására ; a sajtó nem csak helyesli a kamrai virtuosok öszliangzását és játsza el maga is ugyanazon tliemát minden lehető változatokon és hangfokozaton keresztül; hanem saját gyártmányából is megvendégli kedves olvasóit az ultramon-tan fanatismusnak, liierarcliiai uralkodásvágynak, romai setét-ségnek és kath. babonának ismert édes falatjaival. Még ezen erőködések csupán szóban és a sajtóban nyilatkoztak, nem volt épen szükséges oly igen határozottan föllépni ellenök, hanem általában a megérdemelt hallgatással és megvetéssel lehetett mellőzni. Hisz mi katholikusok már régtől fogva megszoktuk az ily bánásmódot. Azonban a türelmetlenségnek és gyűlölködésnek szorgalmasan elhintett és szüntelenül ön-tözgetett magvai kezdik már gyümölcsüket teremni. Azon gondolat, mely minden megtámadásnak a kamrákban és saj-tóban, alapul szolgál az ilyen nézetek szerinti cselekvésre is.

Azon gondolat pedig röviden egybefoglalva nem más mint ez : A mi nekünk a katholikusoknál nem tetszik, mit mi az ő lii-tökben nem t ü r h e t ü n k , ezt ők ne is tegyék, ne is birják. Mi, például, ki nem állhatjuk a szerzeteseket és apáczákat, azért ne is legyen a katholikusoknak szerzetesök vagy apáczájok ; nekünk nem igen tetszik, hogy a kath. papok seminariumok-ban neveltetnek, tehát az ezután ne is történjék ; mi semmit sem adunk körmenetekre, bucsujárásokra, missiokra, tehát mindez a katholikusoknál is szűnjék meg ; mi épen nem tart-juk j ó n a k , hogy a papok a püspököktől kapják alkalmaztatá-sukat, tehát meg is kell ezt szüntetni. Szóval a kamrák min-den fölszólalása annyit tesz : Nektek katholikusoknak hozzánk kell magatokat alkalmaznotok, mi vagyunk az urak. Es ezen nézetek lassankint már az életben is mutatkoznak. Még a kö-zönséges ember sem igen titkolja ilyetén nézeteit, hanem csak-hamar az életben is valósitja azokat. Fölvilágositó tényeket a közei-szomszédságból hozhatunk föl. Például, ember-emléket meghaladó idő óta valamely simultan-egyházban ott vannak a katholikusok zászlóinak rudjai ; ámde azokat a protestánsok

nem tűrhetik, és igy tovább ott nem maradhatnak ; más si-multan-templomban ismét a katholikusok gyertyatartóin bot-ránkoznak meg a protestánsok, és azért azokat el kell mozdí-tani. Máshol ped ig a protestánsok képezik a kisebb vagy na-gyobb többséget, tehát katholikus a községtanácsnak nem le-het tagja. Ha már most még a törvényhozó testületek is be-vonatnak a nézetek ezen körébe — mire nézve épen nem hiányoznak tények, melyek ennek lehetőségét tanúsítják — akkor a katholikusoknak többé religiojukat illetőleg semmi jo-guk sem lesz, akkor csak azon rationalistikus vagy semmiliitü testületeknek önkénye vagy nézete fog uralkodni. De valljon mi ez ? Türelem-e ? És ily bánásmód mire vezet ? Békére-e ? Azonban mindezen nemtelen törekvések sem fogják annyira vinni a dolgot, hogy a kath. egyház Németországban ugy ala-kittassék és módosittassék á t , mint akarják; ő az és olyan marad, a mi és a minő most, és a minek kell lennie természete és törvényei szerint ; és a megszorítására, megcsonkítására, földarabolására irányzott minden kísérletek hajótörést fognak szenvedni, mint ezt a történelem bizonyítja. Nincs más mód e téren a béke és nyugalom megalapítására, mint ama régi böl-cseség, mely m o n d j a : Gyakoroljatok igazságot ti birái a föld-nek ! Engedjétek a katholikusokat liitök és jogaik szerint liá-boritlanul élni, védelmezzétek azokat, ez a fölsőbbségnek a kötelme ; épen ugy a protestánsok is rendelkezzenek ügyeik-ben mint nekik tetszik, ahhoz a katholikusoknak ne legyen semmi közük. Ha pedig egyik rész a másiknak törvényeken, szerződéseken, szokáson, vagy ősi gyakorlaton alapuló jogait támadja m e g , akkor a pártérdeknélküli igazságszolgáltatás határozza el, mi illeti az egyik, mi a másik részt. Azonban, fájdalom, annyi szomorú tapasztalat nyomán mindinkább job-ban terjed a katholikusok közt azon vélemény, hogy ily igaz-ságot és méltánylást nem fog a belátás, és jobb meggyőződés szülni — mert hisz ilyennek előidézésére már elegendő tör-tént a csak kissé jó akaratú embereket tekintve is — hanem csak a szükség és a körülmények kényszerítő hatalma. A sol-ferinoi csata után a szóhősök Badenban, Wurtemberg- Hes-sen- és Nassauban b á t o r , mondhatnók vakmerő harezra kel-tek a katholikusok ellen. De fognak még más harezok is jönni más eredménynyel, mint minő volt az olasz háborúban. Es akkor — a katholikusok nem fogják a hasonlót hasonlóval megtorolni, de azt sem fogják elfeledni, a mit tapasztaltak, és komolyan fognak gondoskodni, hogy ily állapot többé ne létesüljön. Van már a történelemben is visszafizetés !" (Mainz.

Journ.) Ik.

BAJOR-PFALZBOL. Igen figyelemre méltó esemény t a r t j a nem csekély feszültségben a pfalzi katholikusok kedé-lyét. Ez a már általunk is emiitett ministerialis rendelet, mely a szegény pirmaseni franciskanákat, kik Kaiserslauternban te-lepedtek le, ezen város elhagyására kötelezi. Kérdezi valaki, mi az oka ? felelet : mivel példás önfeláldozással ápolták a betegeket és szegényeket, minekutána először prot. családok által hivattak ide. — Azonban más okát is tudják. A nénikék bűne, mint mondják, abban áll, hogy a kaiserslauterni városta-nács lemondását helyhezte kilátásba, lia a nénikék a várost el nem hagyják. Kaiserslautern városa atyáinak szemeiben némi helytelen állapotot a nénikék képeznek, nem pedig a szegények és betegek, kik mint mindenütt ugy ott is a nép alsó rétegében számosan vágynák. Legalább ezen okot hozza

— H 2 2 tf í ö l a „Pfalz. Kurier", mely itt is elvi ellenségeskedést és

gyű-löletet tanusit minden ellen, mi az egyházat illeti. Ezen hely-telenségnek tehát meg kell szűnnie. Mit gondolnak ők azzal, hogy a szegény és beteg népet leghivebb, legönérdektelenebb ápolóitól fosztják meg ! Mit használ az ellen, hogy az éjjel és nappal egyaránt buzgó nénikéknek semmit sem lehet sze-mökre hányni ! Mit érdekli az a városi tanácsot, ha ily gyű-löletes eljárás által azon kath. intézet irányában, mely az utolsó háború alkalmával az osztrák kórodákban Pfalznak ál-talában hirt és dicsőséget szerzett, a kath. Pfalznak öntudatát legmélyebben sérti! Minő jelentéssel bir az ő szemében,hogy a politikai szegényápolás bevallván tehetetlenségét a növeke-dő szükség irányában mindenütt az egyházi szeretet segélyé-ért esenkedik, mivel nem a k a r j a , hogy különben tökéletes társadalmi tönkrejutás törjön ki ! „Sőt inkább , mondja a ne-vezett ellenséges lap, a kaiserslauterni tanács iránt hálával tartozik mindaz, ki a confessiok közötti egyetértést becsülni tudja." Ugyan Cialdininak vagy Pinellinek, melyik kiáltványá-ból van ezen gyönyörűséges szójárás kölcsönözve? Vagy nem azt hiszi-e az ember, ezeket a szavakat olvasva, hogy a népbol-dogító piemonti kormány alatt él Nápolyban, Calabria- és az Abruzzokban? Mint a „Pfälzer Zeitimg" i r j a , magának az Erzsébet-egyletnek részéről intéztetett folyamodvány a leg-magasb helyre ezen ministerialis rendelet visszavétele iránt.

Mi sokkal nagyobb bizalmat táplálunk keblünkben a mi nagy-lelkű királyunk igazságszeretete i r á n t , mint hogy mást vár-hatnánk azon rendelet visszavonásánál, mely csak félreérté-sen alapulhat. Legalább Pfalznak igen tekintélyes jogtudósai ugy nyilatkoztak, hogy kiutasításról szó sem lehet a fönálló törvények szerint, hacsak az alkotmányszerü személyes sza-badságot a legérzékenyebben és legigazolhatatlanabbul meg-sérteni nem akarják. Ez kétségkivül igy is van ! A franciska-nák Pirmasensből telepedtek meg Kaiserslauternban. Föl-teszszük, hogy mindnyájan bajor alattvalók, alkalmasint mind-annyian pfalziak, kik szabályszerű bizonyitványnyal ellátva Kaiserslauternban saját házukban tartózkodnak. Ők nem igé-nyelnek politikai elismerést, nincsenek sem az államnak, sem a városnak terhére, hivatásszerű viseletök által a rendőrség-nek semmi illetékes megrovását sem vonják magokra, hol van tehát a törvény, mely szerint őket a pfalzi városból ki kellene utasitani ? Egy valaki mint bérlő telepedik meg Kaiserslau-t e r n b a n , a másik minKaiserslau-t mesKaiserslau-terember, a harmadik gyárKaiserslau-t nyiKaiserslau-t.

Mindez megengedtetik, ha különben a rendőri szabálynak a szabad költözködhetésről elég tétetik; mily jognál, vagy jogi valószinüségnél fogva lehetne más eljárást követni a francis-kának irányában ? Mi jogosíthatna föl ily kivételes eljárásra ? Talán mivel katholikusok ? Vagy mivel a nyomorban oly gaz-dag, a könyörületben pedig oly szegény napjainkban ingyen, életök és egészségük föláldozásával a szegények és betegek segitségére sietnek? Ha a franciskának Kaiserslauternban máskép cselekedtek volna, lia netán állásukat bármikép fél-reismerték volna, szivesen elfogadjuk erre nézve az útba iga-zítást, sőt beleegyeznénk, habár méltányos nem is volna, hogy törjenek azonnal fölöttük pálczát, és utasíttassanak ki. De hogyha a pirmasensi nénikék K a i s e r s l a u t e r n nem tettek mást, mint hogy az éhezőket táplálták, a mezitleneket ruház-ták, a halálos ágy mellett virasztottak, az undortgerjesztő be-tegségeket gyógyították, a nyomorban elhagyatott kunyhókba

vigaszt és áldást vittek, mely viskókról a mai civilisatio ugyan sokat beszél, de fölsegélyésökre semmit sem tesz ; h a tehát a nénikék csakis az önfeláldozó könyörület müveit gyakorolták : akkor szégyenpír futja be arczunkat azon liberalismus fölött, mely az irgalmas nénikéktől r e t t e g ; azon türelem fölött, mely a kath. betegápolás szemléletére az egyensúlyt és a kellő mérsékletet elveszti 5 szégyeneljük magunkat azon felebaráti szeretet miatt, mely előtt az elvileges idegenkedés a ker. egy-házi élet minden még oly elismerésre méltó nyilvánulásától többet é r , mint a testvéreknek sanyarú szüksége és sokszor

kimondhatatlan nyomora. lk.

P O S E N , dec. 3-án 1861. Mikor az újságok a szent-atya levelét a varsói érsekhez közölték , ez már halva v o l t , sőt a két általános helyettes is, kik utána a megyét kormányozták.

De a nagyszerű levélnek ily közzététele nem volt hatás nél-kül. Ezen hatás megitélhetésére nem kell felednünk a hely-zetet , melybe minket az ellenséges pétervári kormány hozott a szent-szék irányában. Tudva van, hogy Lengyelország 1830 óta a szent-székkel nem közlekedik, mivel ez állam-ellenes bűn, melynek büntetése Siberia. Ezen közlekedési hiány sokaknál azon véleményt szülte, hogy a szent-atya nem gondol velünk, s hogy minket, szent hitünkkel együtt üldözőinknek átadott.

Némelyek közülünk, kik az örök városból h a z a t é r t e k , küz-deni kezdtek eme vélemény ellen, — de zárt körben, mivel ily tárgyról a lapokban szólani nem volt szabad, miután a kormány leginkább volt azon, hogy e vélemény a népnél gyö-keret verjen. A küzdőt mindig lefegyverezte ezen észrevétel:

„hol van a bizonyiték, hogy a szent-atya gondol reánk ?" Mi-dőn a küzdő XVI. Gergely allocutiojára hivatkozott, ellene hozták ezen pápának 1832-ben a lengyel papsághoz intézett b r e v é j é t , melyet a kormány csónkitva, meghamisítva a nép között elterjesztett. A szent-széknek óvástételei tudomásunk-ra nem j u t o t t a k , mivel a diplomatia nem hirdette , a censutudomásunk-ra pedig ilyen időben lesben volt, hogy oly lapok, melyek a szent-atya allocutioját tartalmazzák, a határon lefoglaltassa-nak. A mint valaki emlité, a szent-atya ünnepélyes óvást t e t t az egyház elnyomatása ellen hazánkban, azonnal kérdezték : honnan tudod ezt ? Miért marad tehát titokban ? Miért nem tudunk mi róla semmit ? H a valaki azt felelte : ez a diploma-tiának szokása, hogy iratai titokban maradjanak ; ezen senki sem nyugodott meg. — A mint a szent-atya m e g t u d t a , mily vélemény kezd terjedni a lengyel katholikusok között, azon-nal nyilvánossá t e t t e saját küzdelmeinek viszályait a muszka kormánynyal. — I g a z , a lengyelek nem igen ügyes diploma-t á k ; ele mégis diploma-tesdiploma-tesdiploma-től-lelkesdiploma-től jó kadiploma-tholikusok ; azérdiploma-t ama rágalom-koholmány soha nem tudott állandó gyökeret verni sziveinkben, mintha a szent-atyának szivén nem feküdnék a mi siralmas sorsunk. És mi is akadályoztathatta volna a szent-atyát , miszerint javunkra t e t t küzdelmeinek minden mozza-natait el ne beszélje a világ előtt ? Talán mivel a vallásos ügynek előadása most politikai horderővel bir ? íme , Italiá-ban azt vetik szemére, hogy a politikai kérdést a vallásos térre viszi át. Oh szent-szék ! szent-szék ! téged bántalmaz-nak ha politikai kérdést érintesz , bántalmazbántalmaz-nak ha azt nem érinted. Mi nagyra becsüljük, s örülünk, hogy a szent-atya vallásos jogainak védelmében nemzeti jogainkat is védelmezte;

hiszen ő az elnyomott jogok védője mindenütt, s ügyünket Európában ugy is mindenütt abbahagyják. A szent-szék

ok— h 2 3 H

-mányai mind kezeinken forognak ; a megholt érsekhez küldött levél is egy virágkoszoru, melyet a szent-atya halántékai körül font önmagának. Nem v á r j a itt senki, hogy a pápa ügyeinkben politikailag közbelépjen: mivel t u d j u k , hogy a Megváltó helytartójának szava a földi hatalmasoknál hatály-talan ; de szólt, mint az egyháznak feje, akkor, midőn minket hitünk- és nemzetségünkre nézve oly veszély fenyeget. Több-ször mondták a czárságnak képviselői külföldön, hogy ha vagy egyik hatalmasság a lengyel dolgokba közbeszólna, a czár mindinkább szigorúbb szabályokhoz nyúlna a lengyelek ellen. Igy szólt Orloíf Parisban 1856-ban, mivel, ugy mond, a czárnak Lengyelország iránt a legjobb szándékai vannak.

Hallgatott tehát mindenki. Most láthatja kiki, hogy a czár Ígéretei üresek, s csak fenyegetéseinek van tartalma. A czá-rok I. Péter elveit követik, elnyomni a kath. h i t e t , terjesz-teni a muszka hatalmat a világ öt részein. Pius v o l t , ki nem hallgatott. O az egyház sebein följajdul, mivel hivatását el nem hanyagolja, s a gonoszszal egyet nem érthet. Hiszen az üldözésnek, mely alatt szenvedünk nemzetiségünkre és kath.

hitünkre nézve, már nem lehet tovább menni ; lehet még ke-gyetlenebb az üldözés, ez csak egyeseknek árthat t ö b b e t , de nem kath. religionknak. A religio mit sem vészit, ha érette több fiai elvérzenek, ő ez által csak nyerhet. „Borzasztó vérbe fojtjuk ezt", mondják a muszkák ezen levélre ; de fele-dik , hogy csak a bakó borzad az ártatlan vértől, a kath. egy-háznak liive borzadás nélkül adja oda azt. Mi megmutattuk ezt februarban. Midőn a kozákok a sokaságnak nekirohantak, a néj) térdre borult, nem mozdult. A mészárlás alatt hallható volt káromkodás a kozákok ajkairól, de nem a lemészárol-takéról. A catacombák atyáinak unokái tehetnek-e máskép ? Nem, mi nem félünk a haláltól, hitünkért halni édes;

nem féltjük papjainkat, ők a hittől elszakadni, ők a haláltól rettegni nem fognak. Mindig elveszett a papság, valahány-szor magát kimélte, s a veszély idején kötelességeit felejtette ; elveszett velők a hivők milliója is. Ki beszélhet i g y , ha nem mi, kik 15 év előtt l á t t u k , hogy a ruthenek csak azért men-tek át a szakadásra, mivel papjaik, püspökeik hűtlenek vol-tak kötelességeikhez. Ily múltból, ily borús jövendőre, nem örülhet-e minden kath. sziv az egész világon, l á t v á n , hogy a lengyel latin papság ily hősiesen viseli magát a szenvedések gyilkai között? Ki ne örülne, hogy Pius most emelte föl szent szavát, midőn a veszély oly n a g y , nehogy a ruthen szolga-püspökök ösvényére térjenek, s egy borzalmas szakadásnak adják át magokat, csak hogy az üldözéstől szabaduljanak ? Ezek után hiába bizonyítgatják nekünk, hogy a pápának nem szükséges a világi fejedelemség. Szólt volna-e i g y , lia Victor alattvalója lenne, kivált lia Victor a czártól t a r t a n a ? Nem fojtaná-eel az olasz kormány a pápa alattvalójának szavát,csak azért, hogy evvel a muszka kormánynak jó szolgálatot tegyen ? Mi legyen a szent-szék, mai viszonyainkban tudjuk ismerni.

A pápa jól t u d j a , hogy a muszka czár a pápaságot védeni f o g j a , ha érdeke ugy kivánja; de egyszersmind azt is, hogy elnyomná rögtön, habár az oroszok czárja előtt le is térdelne. A muszka kormánynak viselete az olasz ügyekben eléggé bizo-nyitja állításomat.

IRODALOM.

„A MAGYAR N E M Z E T M Ű V E L T S É G I ÁLLÁSÁNAK VAZLATA az első fejedelmek korában és a kereszténység behozatalának története." A magyar akadémia által a tör-ténettudományi osztály jutalmával koszorúzott pályamű.

Irta F r a n k i Vilmos, pest-középponti növendékpap. 1861.

Ára 2 frt. a. é.

Azon örvendetes benyomásnak, melyet minden kath. pap kebl ere méltán gyakorolt a l n r , hogy a m. t. társaság imént megtartott közgyűlése alkalmával három kath. pap müvének Ítéltetett oda a pályadíj, a negyedik áldozár pedig rendes tagnak választatott e l , hatása alatt írjuk jelen sorainkat oly munkára akarván ismételve fölhívni t. olvasóink figyelmét, mely szintén 100 aranynyal jutalmaztatott meg. Alig ez a mü belbecséről eléggé kezeskedik : egyszersmind a szerző kora-és állásához is a legszebb, legjogosabb reményeket fűzi ; mi értékre nézve bizonyára fölülmúlja a pengő, érczet, mely csak is némi elismerése lehet az iró fáradalminak, ily téreni műkö-désre való hivatásának. A valóban ifjú kezekből kikerült mü mindenesetre megérdemelte volna azonnal megjelenése után a bővebb méltánylást ; azonban sokfelé elágazni kényszerült munkásságunk tennünk nem engedé, mit az iíju erő ily kitűnő kisérlete után tenni oly igen szerettünk volna. A mindinkább vénülő évet pedig később nem tartók öszhangzónak oly ter-mék bemutatására, mely fiatal törzsön sarjadzva méltán a legalaposb reménytnyujtjateljeserőben pezsgő irodalmi életre.

Most tehát, az u j évnek reményekben ringató kezdetén akar-juk a szép remény e jeles zálogának emlékét fölfrissíteni, hogy megmutassuk ekkép is, mennyire tudjuk becsülni mindenkiben a törekvést, mely az egyház és valódi tudomány karöltve j á r ó megdicsőitésére irányul. Azonban itészeti recensiot most sincs,

Most tehát, az u j évnek reményekben ringató kezdetén akar-juk a szép remény e jeles zálogának emlékét fölfrissíteni, hogy megmutassuk ekkép is, mennyire tudjuk becsülni mindenkiben a törekvést, mely az egyház és valódi tudomány karöltve j á r ó megdicsőitésére irányul. Azonban itészeti recensiot most sincs,

In document Religio, 1862. 1. félév (Pldal 24-28)