fejtegeté-seivel kétségen kivül helyezvén, csak annál
élénkeb-ben tünteti elénk a szent-szék, a pápaság nagy
jelen-tőségét és szükségét, és szerző müve ez első részében
sok tanulságost n y ú j t olvasóinak. Csak az sajnos, hogy mindezt mintegy bevezetésül használja arra, hogy az utóbbiban a szent-szék állását politikai tekintetben annál szomorúbb szinben mutathassa be. Meglehet, hogy I). ismét félreértésről fog panaszkodni, lia mü-ve ujabb birálatait olvasandja, valamint panaszolko-dik előszavában arról, hogy fölolvasásait rosszul, vagy félreértették; — pedig ez nem lehet másként. Máris vannak, kik D-t arról vádolják, — igy Dr. Häusle a Literatur-Zeitung egyik számában — hogy elhamar-kodva irta jelen munkáját, melyből kétségkivül igen
sok kimaradt, v a g y módosíttatott volna, ha D. ismé-telve megvizsgálja és időt enged magának; és hogy
— pedig ennél nagyobb vád történészre nézve nem is képzelhető — in critica defecit. Lesznek, kik azt tartandják, hogy szerző az ujabbkori állam, ennek intézményei, vagy bizonyos uralkodó eszmék irányá-ban nagyon is nagy respectussal viseltetik. Számba kellendett venni, hogy a hitetlen és forradalmi sajtó közlönyei kapva kapnak az alkalmon, hogy hivat-kozhassanak kath. t e k i n t é l y e k r e a szent-szék el-leni harczban, és D., u g y hiszszük, minden szerény-sége mellett is t u d j a , hogy őt bizony annak fogják venni. — Máris idézik müve legfelötlőbb helyeit, és azt hiszik, hogy példája vonzó leend. Azok után,mik D. jelleméről és múltjáról eddig ismeretesek, nem hihetjük, hogy D. a Passagliák dicskörét irigyelné vagy kivánhatná. O nem fogja históriai combinatioit csalhatatlanoknak tartani, és talán a közel jövő sokat más szinben fog láttatni vele. „1500 év óta — igy szól maga a 650. lapon — a szent-szék képezi azon sarkpontot, mely körül Olaszhon sorsa forog. E szék a leghatalmasb és legnagyobbszerü intézmény a fél-szigeten, és annak birásán nyugszik, attól fóltételez-tetik Olaszország európai állása és világtörténelmi jelentősége. Minden gondolkodó olasznak el kell
is-mernie , hogy ha a szent-szék Olaszországra nézve el-vész , a nap tűnik le egéről. — A pápaság megaláz-tatása veszteség egyszersmind Olaszországra is. Péter székének nagyságában és dicsőségében Olaszország mindenkor részt vett, és ha az olasz fegyverét e szék ellen forditja, ha a rajta elkövetett rablás által gaz-dagodni vél — nem sokára elismerendi, hogy ön-gyilkos módjára saját t e s t e e n n e k legnemesebb ré-sze ellen dühöngött."
Laubhaimer F.
A Szciit-László-Társulat alakító gyűlésének megtartása Egerben, dec. 29-én 1861-ben,
„ C s a k a cze'lra kell mutatnom, mely a S z e n t László Társulat elé v a g y o n tűzve. E czél p e dig : az ö s s z e s hivek s z o r o s e g y e s ü l é s b e h o -zása, kath. ö n t a d a t u k fölébresztése, szilárdítása, é s ezzel az e g y h á z n a g y o b b f ö l v i r á g o z -ta tása, és m e g d i c s ö i t é s e . "
B a r t a k o v i c s Béla, egri érsek f ö p á s z -tori körleveléből.
Az Isten városának egén uj csillag támadt, a Szent-László-Társulat, a magyar nemzet uj kalauzoló csillaga, mely-re az egri érseki megye dicső főpásztora ugy tekint, s ugy mutat, mint isteni jelre ; melynek intelmét megérteni, követni annyi, mint egy nagy nemzeti hivatásnak, küldetésnek megfe-lelni, a hitegységnek, a testvérisülésnek, a polgárosításnak, s szellemi nagyságnak fáklyáját elfogadni s hordozni,
„Csak a czélra kell mutatnom" mond ő, a gondos főpász-tor „mely a Szent-László-Társulat elé vagyon tűzve. E czél pedig : az Összes hivek szoros egyesülésbehozása, kath. öntu-datuk fölébresztése, szilárdítása, és ezzel az egyház nagyobb fölvirágoztatása, és megdicsöitése." Valóban fönséges egy czél, s nem kevesbbé fönségesek s üdvösek amaz utak s mó-dok, melyek e czél kivitelére választattak, melyek egyszers-mind a magyar nép nemzeti küldetésének vallás-erkölcsi irá-nyát jelölik ki.
Volt idő, midőn a szomszéd népek igy imádkoztak : „a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket !" s az ekkép kö-nyörgök akkoron még nem hitték, hogy e rettegett nép az egész nyugoti kereszténységnek majdan érezfala s védbástyája leend. — És a magyar nemzet e küldetésének, egy részben már dicsőségesen megfelelt; eddigi életrevalósága, nagy s nemes dolgokrai fogékonysága s lelkesültsége kezességül szol-gál, hogy annak más részben is megfelelhet.
A kereszténységet jelenleg uj pogánysági elem elárasz-tása fenyegeti — a semmihitüség ragályos eleme minden ke-resztényies tekintély megvetésének kíséretében, de mely mégis a diszes kereszténynévvel sugározza magát körül. Azonban a magyar nemzet nem feledheti, hogy ő hitét apostoli kútfőből, a kereszténység sziklavárának, az örökvárosban megtelepült sziklavárnak kifogyhatatlanul fakadó forrásából szívta, merí-tette, melynek ő kétszínű tisztelettel nem hódolhat, melyet ő soha meg nem tagadhat : mert volt-e valaha igazán becsü-letes ember, ki szülőjét, atyját igazán nem tisztelte, avagy megtagadta volna ?
Valamint azt sem feledheti a magyar nemzet, hogy neki hitrokoni, testvérei is vágynák, kiket mint a setétség árnyé-kában s veszélyében levőket fölkeresni, s gyámolítani tarto-zik ; és volt-e valaha tiltva, hogy a testvér a testvért se-gitse? — N e m ; azt sem feledheti ő, hogy neki múltja is van, melynek dicsőségét a jelennek várakozásával, s a jövendőnek édes reményivel maradandó szent emlékekben összekötni, ön-maga iránti szent kötelessége.
A Szent-László-Társulat tehát, melyre csakhamar reá-szállott az események által szorongatott szentséges atyának apostoli áldása, mint virágbimbóra az égi harmat, inteni lát-szik nemzetünket, hogy öntudatosan sorakozzék, — s első, küldetésének betöltéséhez, szent királyaink szelleméhez, s ön-magához méltólag vallás-erkölcsi irányát soha el ne hagyja.
4*
« 2 8 «-annak fáklyáját, merre viheti, s a hol teheti, lobogtassa : mert ez lészen a j e l , mely őt az európai népcsaládban nagygyá, tiszteltté, üdvözöltté, s boldoggá teszi.
„Csak a czélra kell mutatnom" mond a megyének érsek-atyja „mely a Szent-László-Társulat elé tűzve vagyon." Es a czél már kimutattatott, megértetett ; s már alakulnak is a köz-ségi íióktársulatok, bizottmányok, s a filléradományok, mint a kereszténység arany idejében, a védnök s érsekatya körében alakuló társulat lábaihoz hordatnak s küldetnek. Kinek nem jutna itt eszébe a h é t diakon megválasztása, kik nemcsak az alamizsnák elosztásában valának foglalatosak, de a szellem-er-kölcsi világ terjesztésében is, miként ezt magának a Szent-László-Társulat is kitüzé.
Egerben az első alakitó gyűlés az eltűnt év dec. 29-ik napján t a r t a t o t t délelőtti 10 órakor a Lyceum 8-ik számú, zsúfolásig telt teremében. Eljőve a társulat védnöke is a ked-velt főpásztor, kire a hódolat szellemkoszorui, a szivből fakadó éljenzések, mint virágeső hullottak ; és a kik később érkezé-nek, a terembe már be nem juthatának.
A gyűlést P e r g e r János prépost kanonok s a magas védnök által kinevezett társulati elnök nyitotta meg valóban nagy hatású, s ragyogó beszéddel. A magyar egyházi s világi irodalom olvasó közönsége ismeri már az ő nevét mintegy 20 év ó t a ; — ki egy időtől fogva hallgatott ugyan, de ezen, a közkívánatra kinyomatandó beszédében újra be fogja hang-zani a hazát, s ú j r a meg fogja őt ismerni és érteni mindenki.
A hallgató közönség nem vala képes őt éljenzések s könyezés nélkül végig hallgatni ; s megható volt látni a min-den rendű s rangú hallgatók sorában, az ősz f ü r t ü férfiak-nak szintúgy mint a jelenlevő hölgyeknek arczain a részvét-gyöngyei miként gördültek le.
A beszéd magas, s mindenki által elismert s méltánylott szempontokból tekintette a Szent-László-Társulat teendőit, melynek mindjárt kezdete fénypontját képezé annak fölemli-tése : mikép a társidat szelleme leend a templomban, az oltár-nál látható egységet, az együvétartozásnak öntudatát vallási tekintetben is a külső életbe behozni.
Különben a beszéd első pontjának tartalmát tevé ter-mészetesen a keleti keresztények, s ezek között kiváltképen magyar testvéreink szellem-erkölcsi segélyezésének szüksé-gessége, melynek belátására annak előadásával vezérlé a szó-nokló elnök hallgatói figyelmét, hogy nincs maradandóbb be-csű dolog, mint az erkölcsi jó terjesztése, s keresztény igaz-ság meggyökereztetése, melyet a keleti keresztények között eszközölni már csak azért is kell, mert helyzetöknél fogva a szellemi] hátramaradásnak vágynák kitéve, mint mi valánk egykor, — mi, kiket hozzájok nemcsak a jelen, de a múltnak emlékezései is csatolnak, mert ott élnek ők, „hol a Nagy Hu-nyady és Kapisztrán alatt őseink küzdöttek; hol a földet vére omlásával szentelte meg a magyar nemzet, s a hová özönlik jelenleg is az erőteljes székely ifjúság, hogy nemzetiségét, er-kölcsét s vallását koczkáztassa." (?)
Örök emlékezetre méltók a szónok ama szavai, melyeket továbbá itt fölhozott : „mostanában" ugy mond „mindenkire, és különösen e nemzetre igen fontos tudni : a szellem-erkölcsi jó terjesztésében micsoda állást kell elfoglalnunk, s mily esz-közökkel kell e czélok elérésére sietnünk ?'• S miért ? azért
„mert jelenleg minden ker. nép érzi abbeli hivatását, mely
őtet a hazai föld határain kivül való szellem-erkölcsi befolyás elfoglalására ösztönzi;'- mert nekünk is „ama legszentebb esz-mék egyikének valósításához, mely az egy istenség, s általa a testvériség eszméjéhez vezet vissza — kell közre munkálkod-nunk;-' s mivel az egész világra nem h a t h a t u n k : a cselekvési kört e tekintetben nekünk a Szent-László-Társulat a keleti ke-resztények között mutatja ki.
Es lia az ünnepelt szónok velőkig ható védveivel teljes meggyőződést szerze e pontnál hallgatóinak szivében: még inkább megnyeré azt a másodiknál, melynél a nemzetet a szel-lemi nagyság s történeti halhatatlanság után való törekvésre inti, figyelmezteti, és pedig dicső műemlékek fölállításával — olyanokéval, melyek az erkölcsi legfőbb jó előmozdítására szolgálnak, s vallás-erkölcsi nagy elvek hirdetőivé lesznek.
„Műemlékek fölállítása" mondá „mindig dicsősége volt egy nemzet szellemi nagysága- s munkásságának ezek nélkül az ó-korbeli nagyságok feledésbe mentek volna, mint Atilla seregei, melyeket csak harczaikról ismer a világ mara-dandó erkölcsi emléket nem hagyván maga után. I í a egykor a népek történet lapjai e nemzetről is fognak emlékezni : vall-jon mit találandnak utánunk? hol lesznek irodalmi remekeink, mellyek a világirodalomban első helyet vivjanak ki ? hol lesz-nek építészeti műemlékeink, melyeklesz-nek csak egy fölmaradt törött oszlopa is a régiség-müértők csodálkozását magára vonja ? hol vannak nagyszerű dómjaink, melyek bámulására a tudós világ hozzánk siessen?"
„Ezredéves ittlétünk követeli tőlünk, hogy márványba, müemlékszerü építményekbe véssük nemzeti nevünket... • Es az idő int, hogy tenni siessünk, nehogy elsodorjon az ár, s emlékünket is eltemesse."
Lelkesedve emlité föl többek közt e pontnál a szónokló elnök : hogy a kölni szentegyház századok óta emelkedik a német hazafiság filléreiből, melyet még a protestáns is ma-gaénak tart, s meghozza reá évenkint adományát. Tisztán ki-fejté tehát a pályát e téren is, melyen a nemzetnek járnia kell, s melyen vele együtt a Szent-László-Társulat is karöltve akar lépdelni.
A beszéd harmadik pontjánál a kath. egyház köz-szük-ségei, különösen a pápa mint a kereszténység közös atyjának jelenlegi sorsa iránti érdekeltségre hangolá föl a szónok a hallgatóságot ; melynek ragyogó eszmékkel teljes tartalmát vázolatban adni miként a többi pontoknál, ugy itt még na-gyobb veszteség lenne az olvasó közönségre : azért azt egész-ben vagyok bátor közleni. (Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , jan. 6-án. Egy magánlevélből a t. iró beleegye-zésével a következőket közöljük : A plebániaház most is olyan rom, milyenné aug. 16-án a tiiz tette. Se t e t e j e , sem ablakja, se ajtaja. Két helyen be is égett. Elképzelheted — de nem, nem tudod elképzelni helyzetemet. A hideg szél keresztül j á r az épületen. l i a eső esik, egyik szegletből a másikba vo-nulok. H a megszűnt az eső, ki megyek az Isten szabad ege alá, mert a szobák még sok ideig hullatnak. Másnap cselédeim a vizhordáshoz fognak. Sajtárokkal hordanak fél-nap is, még a több akóra menő vizet kitakarítják a szobákból. Ezen bajhoz járul a másik. A rendelkezésemre állott 245 frton fölül minden
« 29
p é n z t , melyet a nm. megyés püspök ur és főt. káptalan első szükségeim fedezésére a d t a k , bele épitettem az istállókba, s most minduntalan az adóért zaklatnak. A község ugyan fo-lyamodott az adó elengedéseért, de még eddig nem j ö t t semmi válasz. Édes barátom! hidd el, nem azért panaszolom el sorsomat, hogy szánakozásra indítsalak, mert tűrni megtanul-tam, hanem azért, mivel azt gondolom, hogy az én ügyem az alsóbb rendű papság közös ügye. Hodie mihi, eras tibi. En rögtön följelentettem a szerencsétlenséget az illető hatósá-goknak s tudom a főt. egyházmegyei hivatal is megtett min-dent , de eddig siker nélkül. — Ha valamely magán-uraság vagy a község tartozott volna fölépiteni a h á z a t , már ez is megépitette volna, mert ime a csordapásztorok is már tető alatt vannak, csak én — a lelkipásztor — vagyok a hideg időszak minden kellemetlenségeinek kitéve. Egész-ségem veszélyeztetésén kivül más okok is v a n n a k , me-lyek az épitést elég hathatósan sürgethetnék. Csak érin-teni akarok némelyeket. Az épület halogatás által véghe-tetlen sokat szenved, s hiszem hogy mennél tovább elmarad az épités, annál több pénzbe fog kerülni. Szenved tehát a kegyúri pénztár is. Bútoraim, melyeket a tiiz megkímélt, most az eső miatt romlanak el. A tüz-okozta kárt csak eltűröm, hanem az, melyet az emberek miatt szenvedek, nehezemre esik Népem, mely gondolni sem m e r t e , hogy lelkipásztora kénytelen legyen a telet igy tölteni, kezdi elveszteni a ma-gasztos fogalmat, melylyel az Istenháza és szolgája felől bírt, s valljon nem fog-e ő is késni kétségtelen tartozásait leróni;
h a látja mint halasztják el az illetők azt is, mi az élet első szükségeihez tartozik ? Exempla trahunt. Mily érzés támad a vallásos népben, midőn esős időben lelkipásztorát a taberna-culummal — ezen egyedül megmentett kincscsel, az imádandó Oltári-szentséggel, melynek vételéhez eddig remegve járult
— egyik szegletből a másikba vándorolni látja. Szenved tehát a nép vallásossága, erkölcsisége is. S ez mind azért történik, mert augusztus óta még nem mondották ki, hogy a ház épít-tessék. Az őszszel két legfölebb három hét alatt fele-költség-gel meg lehetett volna épiteni s még jelenleg sincs szó, vall-jon a jövő tavaszszal fog-e építtetni." A hely, hol e levél kelt,
A k a .
S Z O M B A T H E L Y , jan. 4-én. A „Neueste Nachrich-ten"-nek folyó évi I. száma Szombathelyről egy tudósitást kö-zöl, melly a vallási türelem örvendetes jeleül tünteti föl, hogy mélt. főpásztorunk az izraelita község elhunyt rábbijaért, Königsberger Eduárdért egy halottas szent misét mondatott.
Nem tudjuk, sülyetlen élezeskedés, vallási g u n y , vagy ártani óhajtó rossz akarat sugallta-e ezt az ismeretlen tudósítónak tollába ? nem is szeretnők hinni, hogy ezt más, mint a vigyáz-talan elnézés adta volna át a nyilvánosságnak ; sőt a nevezett lap egyik vezetőjének vallásos s hazafias tiszta becsületessé-gétől bizton várjuk, hogy derék lapjának e szenyfoltját minél előbb letörlendi ; mindazonáltal a határtalanul tisztelt s sze-r e t e t t főpásztosze-r legkegyesebb atyánk isze-ránti fiúi kegyelet s kötelesség-érzet föllií bennünket, miszerént az érintett tudó-sitást alaptalan ráfogásnak s hazugságnak bélyegezve , annak minden további terjesztése ellen a nyilvánosság terén ünne-pélyesen óvást tegyünk. — Meg vagyunk győződve, hogy a hírneves Főpap országszerte ismert feddhetetlen egyházi jel-lemére nem képes homályt vonni az irigy fondorkodás piszkos
zugából a világ elébe oda dobott, becsület-sértő koholmány mérges lehelete ; elégségesnek t a r t j u k az erény s tudomány-ban gazdag főpapnak, az egyházi törvények s fegyelem vas-következetességü, rendithetlen védőjének nagy nevét s te-kintélyét a r r a , hogy az elfogulatlan olvasó a lealázó tudósi-tást maga elitélje ; és midőn a tudósító épen a nyájas leeresz-kedésnek, melyben az élte folytán gyakrabban tisztelgő el-hunyt tisztes öreg is részesült, elvitázhatlan érdemére az egy-liáziatlanság, kötelesség-feledés áruló czégérét szándékozik bigyeszteni, — ezt csakis a mélyen sülyedt jellemtelenség ki-fejezésének, a gondolat-szegénység önmagát piszkoló szüle-ményének, és a rosz akarat aljas czélzatának tekintse. Tud-ván azonban, mily kárörömmel, mily mohó kapzsisággal ka-roltatik föl a mindent fölforgatni törekvő jelen szellem által mindaz, a mi az igaz vallást, s annak szolgáit lealacsonyitólag érintheti, tiszteletteljesen fölkérjük a kath. érdekeket dicsőén képviselő „Religio" főt. szerkesztőségét, mi szerént ünnepé-lyes óvás-tételünknek becses lapjában helyt engedni szives-k e d j é szives-k *). Szombathely-megyei papság.
FÖLSŐ-SCHWABEN. Igen érdekesen rajzolja a „Stuttg.
Volksbl." történelmi kifejlését és adatait azon szolgaságnak, melyet a katholikusok Würtembergben tűrni kénytelenek.
„A 1803- és 1806-ki nagyszerű állam-változások az előbbeni wiirtembergi herczegséget majdnem háromszorta nagyobbá tevék, és a fejedelmi házat királyi méltóságra emelték. A na-gyobbodáshoz a többi közt félmilliónyi kath. népesség is já-rult , mely husz egészen vagy tulnyomólag kath. kerületben lakik. Ezek közül 11 Fölső-Schwabenhoz tartozik, és mintegy 300,000 lakossal a mostani würtembergi fölső tartományt képezi. Ezen kath. alattvalóival a würtembergi korona nagy és termékeny területhez, tartományokhoz jutott, egyszersmind pedig jelentékeny kincshez az eltörölt kolostorok- és intézetek-ből, melyeknek alaptőkéje több millióra rúghatott. A tartomány és népesség ezen kitűnő nagyobbodása mellett azonban igen fájdalmas volt, hogy a katholikusok több tekintetben h á t t é r b e szoríttattak és érdekeikben gyakran megsértettek. Merő prot.
hivatalnokok alkalmaztattak, kik szintén folytonosan változ-tattatván, a hivatalnokok ezen változtatásával bekövetkezett a sok irkálás, és ezzel a tartomány csapásává vált helyet-tesítés is ; a kórházak, jótékony alapítványok és egyházi va-gyon egészen az állam-pénzügykezelés alá helyeztetett; az organizálás megkezdetett, és még ma sem lehet mondani, hogy be volna végezve. Ezen kivül a fölső tartományi katho-likusok a kosztniczi ősrégi püspökségtől elszakittattak és ez utóbbi 1200 éves fönállása után föloszlattatott. Illy nehéz lá-togatás után a kath. népesség panasza nagy és általános lőn, de nyom nélkül hangzott el, mert I. Napoleon vaspálezája alatt semmi panasz, egyetlen szabad szó sem volt megengedve. Az u j kath. országrészek szenvedései még növekedtek a borzasztó háborús idők által, melyekben a dézsma és kölcsön mellett
szám-* ) Lelkünkből folynak a m e g t o r l ó s z a v a k ; é s o l v a s v a az aljas hirt magunk is föl akartuk azt érdemlegesen említeni, de azt hittük, h o g y a szánalmat g e r j e s z t ő k o h o l m á n y ü g y e t l e n s é g e , b e c s t e l e n s é g e o l y k é z zel f o g h a t ó , miszerint ellene fölszólalni némi m e g s é r t é s e volna a m. f ő -pásztor mindenütt és,mindenkorhatározottan n y i l a t k o z ó apostoli jellemének.
Azonban a fiúi k e g y e l e t méltán föllázadt g y e n g é d s é g é n e k ezen n y i l v á n u -lását lapunk e g y i k drága kövéül t e k i n t v e , közöljük azt azon h ó d o l a t t a l , melyet a m. főpásztor iránt e k k é p is tanúsíthatni d i c s ő s é g ü n k n e k tartjuk.
S z e r k .
30 «<
talan adót kelle fizetni, sok rendű beszállásolást tűrni, és majd-nem minden évbenkétszer ujonczokat állítani; — melyekben to-vábbá az u j országrészek a régi birodalomból, melyhez tartoz-tak, magokkal áthozott adósságot is köteleztettek fizetni, mely-nek csak 1822-ben vitetett át egy kis része az állam-pénztárra.
Azután szokásba jött az is, hogy a fölső tartománybeliek a meg-holt király vadászatainak alkalmával 20—25 órányi távolságra vadászati előfogatokat voltak kénytelenek adni, és magokat ek-kor is saját költségükön élelmezni. Ezen keserű idők elmultak u g y a n , de elfeledve nincsenek. Az u j fejedelem alatt tagad-hatlanul sok jobbra fordult, az alkotmány az u j népességre is j o b b , mert jogi állást hozott. Mindamellett ez utóbbiakra nézve még sok kivánni való marad hátra. Majdnem minden törvényhozásnál csak a törzsországra van tekintet. A régi ha-tározatokkal, viszonyok- szokások- és intézményekkel keveset törődnek, holott Bajországban mindez kiváló figyelemben ré-szesült. Ekkép az 1823-ki adóprovisorium a fölső tartományra nézve jelentékeny adónövekedést szült. A polgárjogi törvényt tekintve a fölső vidék csak szenvedőleges állást foglal el, a pá-linka-adó-törvény pedig nagy csapásokat hozott reá és a házi jog szentségét is megsértette. A vasút kimérésénél minden
alapos ok nélkül a fölső tartomány három városát, Tettnang, Waldsee és Laupheimot a vonalból kizárták. Az u j ipartör-vény a kontárok valóságos sáska-seregével fenyegeti a fölső vi-d é k e t , melyen majvi-dnem minvi-den gyorskocsizási közlekevi-dés meg lőn szüntetve, mig az alsó tartományban ugy szólván na-ponkint u j pósta ut nyittatik. A legszerényebb és legigazsá-gosabb panaszai a megholt püspöknek a kamrákban egyene-sen kigunyoltattak, és legújabban is az egyházi kérdés fékte-lenül meghurczoltatott és lealacsonyittatott a helyett, hogy pártérdek nélkül tárgyaltatott és döntetett volna el. De leg-szomorúbb sorsuk van a katholikusoknak a hivatalnokok és államszolgák alkalmazásában. A király és az alkotmány j ó t akarnak ugyan, de mindamellett ez utóbbiban a katholikusokra és az u j országrészekre nézve igen hátrányos határozat fog-laltatik. Ez abban áll, hogy az állam szolgákat a király nevezi, és pedig az illető hatósági testület kijelölése nyomán, mely a ministernek három egyént terjeszt föl, kik közül a király egyet kinevez. Ez igazságosnak látszik, de épen nem az ; mert
alapos ok nélkül a fölső tartomány három városát, Tettnang, Waldsee és Laupheimot a vonalból kizárták. Az u j ipartör-vény a kontárok valóságos sáska-seregével fenyegeti a fölső vi-d é k e t , melyen majvi-dnem minvi-den gyorskocsizási közlekevi-dés meg lőn szüntetve, mig az alsó tartományban ugy szólván na-ponkint u j pósta ut nyittatik. A legszerényebb és legigazsá-gosabb panaszai a megholt püspöknek a kamrákban egyene-sen kigunyoltattak, és legújabban is az egyházi kérdés fékte-lenül meghurczoltatott és lealacsonyittatott a helyett, hogy pártérdek nélkül tárgyaltatott és döntetett volna el. De leg-szomorúbb sorsuk van a katholikusoknak a hivatalnokok és államszolgák alkalmazásában. A király és az alkotmány j ó t akarnak ugyan, de mindamellett ez utóbbiban a katholikusokra és az u j országrészekre nézve igen hátrányos határozat fog-laltatik. Ez abban áll, hogy az állam szolgákat a király nevezi, és pedig az illető hatósági testület kijelölése nyomán, mely a ministernek három egyént terjeszt föl, kik közül a király egyet kinevez. Ez igazságosnak látszik, de épen nem az ; mert