is-teni gondviselésnek csodaszerü müve, melyet egye-dül az Urnák hatalmas keze hosszú századokon át az igazság védelmére annyi viszály és veszélyek között egész e napig fontartott ; mely ha hanyatlani látszik is olykor, azt csakis azért engedi meg az Isten, hogy semmiségünk keserű érzetében annál nagyobb biza-lommal kiáltsunk föl hozzá a zsoltárossal : „Hol van-nak, Istenem! régi kegyelmeid, melyeket esküvel Ígértél meg Havidnak? Emlékezzél meg, Uram! szol-gáid gyalázatjáról, melyeket oly sok néptől szenve-dek békével, melylyel csúfolnak, Istenem ! ellensé-geid, gúnyolják minden lépten-nyomon fölkentedet.
De azért áldott legyen az Isten örökkön. Ugy legyen ! ugy legyen!" (Ps. 88, 50—53.) Gulden Endre,
plebánus.
Egy-két szó a „€saládk«nyvck"-r«l.
Épen híveimnek bővebb megismeréséről, illetőleg csa-ládonkénti Összeirásáról tűnődtem magamban, midőn a lelki-pásztorság köréből a családkönyvekről szóló értekezés j u t o t t kezemhez a ,Religio'-ban, melyet valakinek jóltevő bőkezű-ségéből olvasni szerencsém vagyon. Akárki *) legyen ezen
rej-* ) 0 eminentiaja ! S z e r k .
tett jóltevőm, Isten áldja meg őt ezért; mert falusi magá-nyomban szűkebb jövedelmű állomásomon nem csak édes szel-lemi foglalkozásban részesit, hanem néha a lelkipásztorsági életben fölmerülő napi kérdéseknél a dologhoz szólani is föl-lelkesít. Ezen lelkesülés bátorít föl most is , hogy a D e v i c s József ur által indítványozott ,Családkönyvekről' alázatos ész-revételeimet s tapasztalatimat elsoroljam. — Hogy az érin-t e érin-t érin-t családkönyv a legrövidebb uérin-ton minden plébániában léérin-tre- létre-jöhessen , erre nézve magamévá teszem boldogult Szilassy ur lelkipásztorság-tanának azon észrevételét, miszerént a buz-góbb lelkipásztorok hiveiket különös könyvben nagy szorga-lommal össze szokták írni. Jelesen pedig minden családnál különösen leirják minden egyén vezeték- és keresztnevét, ko-r á t és egyéb köko-rülményeit ; elismeko-rve egyébiko-ránt azt, hogy az ily összeírás vagy liázankénti j á r á s , vagy a családfőknek a paplakba való hivatása által falun könnyebben megtörténhe-tik, mint városban, hol az ily összeírás nagy bajjal j á r , és sokaknál szokatlan hatást idézne elő. A mi a faluhelyeken lé-tesitendő családkönyveket illeti, igen czélszerünek látom a családokat ház-szám szerént összeirni, minden egyén vezeték-és keresztnevét, korát bejegyezni, az időközi holtakat halá-lozási évszámmal ellátni, az újszülötteket születési évvel oda-irni, a cselédeket és vándorlegényeket külön ivre följegyezni.
Ily összeirásnak hasznát saját tapasztalásommal bizonyitha-tom. Kápláni első éveimet Udvardon töltöttem ns. M a j t h é-n y i Adolf akkori plebáé-nus- és esperesé-nél, mostaé-ni esztergomi kanonoknál, kinek becses oldala mellett majd három évig se-gédlelkészkedvén , l á t t a m , hogy ott a 3400 lélekből álló ple-bánia-községben létezik az úgynevezett ,Családkönyv'; ház-szám szerént össze van irva minden család, s a családnak minden egyes t a g j a ; minden név után oda van irva a szüle-tési év, meg vannak jegyezve az elhaltak, és az újszülöttek évenként minden családhoz hozzáiratnak születési éveikkel együtt. Természetes, hogy ezen összeirás nem csekély fárad-sággal van összekötve, és hosszabb idő szükségeltetik annak végrehajtására. Azonban a fönnevezett lángbuzgalmu és vas-szorgalmu plebánus ur két segédlelkész társával hozzáfogott a nagy munkához, házanként járva fölirta a családokat név-szerént, születési éveiket otthon pontosan kikeresvén, min-den névhez odaigtatta azokat Ámbár a nehéz kezdetnél még jelen nem voltam, de a rendesen kezelt összeirásból származó, s évekre szóló hasznot nagy megelégedéssel szemléltem. Volt a családkönyvön kivül még egy más könyv is, melybe a csa-ládkönyvből a fölnőtt mindkét nembeli ifjúságnak nevei föl-jegyeztettek 13-ik évkoruktól fogva a házasság idejéig. Igy folytonos nyilvánságban t a r t a t o t t a katechesisekre járni kö-teles ifjúság. Továbbá a családkönyvből igen szépen ki lehe-tett irni az iskolakötelezetteket, kiknek bizonyos számáról mindenkor kellő tudomásunk v o l t , s három osztályban he-lyesen voltak elrendezve. Vagy midőn házasulandók jelentet-ték magukat a plebánusnál, azonnal belenézett a család-könyvbe, s mindjárt t u d t a , hány éves a házasságra lépni szándékozó i f j ú vagy leány. Ottlétemkor történt, hogy arany-menyegzőseink is voltak ; a népszerű lelkipásztor ünnepélyt rendezett ezeknek , és többi hiveinek örömére. Honnét tud-hatta a gondos lelkipásztor, hogy hivei között aranymenyeg-zősök v a n n a k ? mint a családkönyvből, melybe sokszor bele-tekintett. Csekély véleményem szerént hasonló
összeirástren-2 0 *
• M 156 dezhetne minden lelkipásztor ; csak a kezdet volna nehéz, de a haszon kiszámithatlan ; utódaink hálásan emlegetnének ben-nünket nemzetségről nemzetségre, ők is időnként megújít-hatnák s lemásolmegújít-hatnák a családkönyvet. Nem sokára én is a látott udvardi szokás szerént fogom Összeirni a családokat, s minden családfővel egyenként fogok értekezni a születési és esketési éveknek pontos kikereséséről, s az anyakönyvből a családkönyvbe való beírásáról Ez volna szerény szavam a fa-luhelyeken létesítendő családkönyvekre nézve. — A mi pedig a városi családkönyveket illeti, erre nézve szintén bátor va-gyok igénytelen véleményemet elmondani. M á r aseminariumi életben hallottam gyakran az ó-budai születésü növendék-paptársaimtól emlegetni, hogy nt. K á n c z Lázár ur egykori plebánus, jelenleg esztergomi kanonok, Ó-Budán ugy intéz-kedett miszerént minden keresztelés után nyomtatott em-lék-képekben azonnal kiadta mindenkinek a születési évet és napot; nagyon örült ennek minden család, drága ereklye gya-nánt őrizte meg az emlék-képeket, melyeken mindig láthatta a család született tagjainak évkorát, s a buzgó lelkipásztor is adandó alkalommal nagy hasznát vette az emlék-képeken följegyzett születési éveknek, és azonkívül híveinek irántai gyöngéd ragaszkodása is volt ilynemű fáradalmainak méltó jutalma. — Az én szavam, az én tintám is való dolog, mely talán harmatként fog a gondolatra esni, azt eszközölvén, hogy mások is ugyanazt gondolják. Ürge László.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T . (A m. pécsi püspök bőjtí körlevelének folytatása.) Longum foret hic exponere, quae, et quantae fuerint, quas Sanctissimus Dominus idcirco perpessus est afflictiones. No-runt omnes summa Eius clamna, summum futurorum timorem, inflicta Ecclesiae v u l n e r a , nonnullorum perfidiam, et ingrati-tudinem, populi catholici destructionem, quae cuncta amaris deilet lachrymis. Sed inter liaec omnia erectum, et confirma-tum animi sensum nunquain deposuit ; imo velut alter patien-tissimus J o b inter omnes in se irruentes procellas, et calami-tates immotus persistit, idque semper egit, quod inviolabile ius Ecclesiae exigebat, probis omnibus, et rectis corde exo-p t a t u m , et exo-probatum e r a t , Eique summam gloriam attulit;
utut desertus, atque omni humano auxilio destitutus videretur cunctis tamen arietationibus, invicto animi robore constanter restitit. E t merito. In patulo enim est, praetensam unionem Italiae cum adnexione Urbis, et provinciarum S. Romanae Sedis, nec unicum, nec praecipuum scopum esse impii syste-matis politici adversariorum ; sed eo potius finaliter dirigi in-3anos eorum conatus, ut subversa authoritate Sedis Roma-nae, totum ordinem publicum, et politicum, qui hactenus in Europa, et aliis Orbis partibus viguit, subruant, et invertant.
Ordo hic christianae Revelationi, ceu fundamento, et basi in-h a e r e b a t , et actu inin-haeret ; eum igitur subvertere, et novis prorsus irreligiosis, et veritatibus Evangelii contrariis princi-piis superstruere, praecipua est contentio, et finis hodierno-rum incredulohodierno-rum, quem non aliter facilius, quam cum sub-iugatione Ecclesiae catholicae, Summique eius Pastoris, et subiectione sacrae hierarchicae potestatis imperio civili, se assequi posse perspiciunt. Et certo, eo ipso d i e , quo Princi-p a l i s , et civilis suPrinci-prema in eo Princi-potestas Romano Pontilici
eri-p e r e t u r . Isque subditus fieret, sive Regis Italiae, sive alte-rius cuiuscunque, cessaret Eius in regenda Ecclesia libertás, et independentia ; sacra Ecclesiae potestas domination! civili subiiceretur, obnoxiareturque ; cessaret eo ipso fiducia, prom-pta obedientia, et adhaesio particularium Ecclesiarum, sta-tuumque civilium, et populorum ad centrum unitatis ; lata porta aperiretur schismatibus, et scissionibus, sicque unitas, et tota compages Ecclesiae periclitaretur. F a c t a quoque satis probant, quo res Religionis, et Ecclesiae catholicae deveni-rent sub gubernio tali, quod Religionem christianam niliili pendit, imo a b n e g a t , earn sub modio p o n i t , ne luceat ; a cu-ius hostili animo sancta Ecclesia plus mali accepit, quam a persecutoribus olim, et tyrannis; quod eius bona rapit, tem-p l a , e t aras stem-poliât, iideles tem-p e r v e r t i t , omniaque iura etiam naturalia conculcat. lluicne ergo Gubernio fidere potuisset Sanctissimus P a p a , dum consueta calliditate „ l i b e r a m E c-c 1 e s i a m i n 1 i b e r o S t a t u " proc-clamavit ? Profec-cto ne-mo tam coecus e s t , ut non videat, Successorem Petri in po-testatem huiusmodi politici Status redactum, certis, etomni-modo securis proventibus destitutum, quoad omnia communi-cationis media cum Ecclesiis per orbem dispersis ab arbitrio Gubernii saecularis dependentem, atque liuius inspectioni, et politiali pervestigationi subiectum, muneri, sibi a Jesu Chri-sto iniuncto respondere baud posse, ltaque ad avertendum a Religione, et Ecclesia tam enorme malum, et summumdiscri-men, impiissimis adversariorum machinationibus, lieroica cum v i r t u t e , et constantia resistendum fuisse, quis e s t , qui noil videat ? Quemadmodum, dum P e t r u s , Princeps chori apostoliéi detinebatur in carceribus ab Ilerode, qui productu-rus eum erat post Pascha Judaeis ad mortem, oratio fiebat sine intermissione ab Ecclesia ad Deum pro eo : ita nos quo-que Dilecti in Christo F r a t r e s et Filii ! inter lias aerumnas constanter oculos Nostros ad Deum conversos habuimus, pre-cibusque assiduis Eum exorare non intermisimus, ut maligni-tate saeculi concitatam in Sanctissimum Patrem tempesmaligni-tateni sedare, Ecclesiamque suam sanctam e tanto discrimine eruere dignetur. Si necdum videmus Dominum manum suam omni-potentem ad nos sublevandos extendisse , periculumque actu perdurare ; non tamen propterea immemor erit misericordiae exercendae, Cuius natura Bonitas e s t , et Cuius etiam inter hanc pressuram, paternum amorem, mirandum patrocinium, et singularem gratiam experti sumus : cum Is innumerosorum catliolicorum per Orbem religiosum sensum, et doloremexci-t a r e , ipsosque ad Summi Pasdoloremexci-toris sui pardoloremexci-tes doloremexci-tuendas, adoloremexci-tque qua voce, qua scripto, ac etiam aere suo sublevandas accen-dere dignatus sit. Quare supplices porro quoque ad coelum tendamus manus, et divinam Eius clementiam cum gemitu imploremus, ut ad commiserationem flectatur, et auxilium nobis adferat in tempore opportuno ; in Eo enim est spes no-stra ! — Caeterum mirum baud f o r e t , si Deus iniquitatem, et peccata nostra rcspiciendo, détériora a d h u c , et diutius nos pati sineret Cum ad finem Seculi V-i Occidentale Romano-rum Imperium iam iam in ruinam inclinaret, et populi chri-stian'! per irruptionem barbarorum omnia igne ferroque va-s t a n t i u m , caedibuva-sque replentium , immaneva-s calamitateva-s va- su-b i r e n t , querelaeque multorum audirentur, quasi Deus haud aequam christianorum curani h a b e r e t ; Salvianus Presbyter Massiliensis, sui temporis Jeremias non dubitavit asserere, et
1 5 7 «*
commonstrare : Christianorum peccata causam esse korúm malorum, cum ipsi in bona Religione, et fidei veritate viven-t e s , viviven-ta eviven-t moribus déviven-tériorés sinviven-t barbaris, sicque Religio-nem suam vilipendendo, eique contraria faciendo , Deum quo-dammodo cogant ad puniendum Utinam vero idem de nostris temporibus dici non posset ! Quando enim I r r e 1 i g i o , verae-que Revelationis divinae contemptus, et vilipensio altius ca-put protulit, quam hoc nostro tempore ? dum impia, et vene-nata omnis generis scripta rationalismum, indifferentismum, ipsumque atheismum libere propagant, et a plurimis promis-cue, avideque leguntur ; dum praepotens, et late diffusa con-spiratio , exitialibus armis tota in id incumbit, ut Ecclesiam D e i , et S. Sedem Apostolicam, radicitus, si fieri posset, evei-lat , ipsosque etiam R e g u m , et Principum, earn tueri gestien-tium thronos evertat ; dum multi etiam ex iis, qui externe Religionem catholicam profitentur, sed supra vulgus sapere volunt, üdem suam non ad Revelationem divinam, et Evan-gelii apices, sed potius ad arctos intellectus sui limites, aut placita llluminatorum exigunt. et quidquid intellectu suo non assequuntur, aut observatu difficile videtur, velut humánum commentum reiiciunt, Ecclesiaeque leges, et disciplinam sper-n u sper-n t , cosper-ntemsper-nusper-nt, aut de facto audacter trasper-nsgrediusper-ntur ; — dum denique huius notae homines liberum sibi putant Deo, et incomprehensibili Eius naturae proprietates quasdam pro arbitrio attribuere, alias autem demere ; — dum omnem reli-gionem , et cultum Ei aeque g r a t u m , et acceptum comminis-c u n t u r , Eius bonitatem, et misericomminis-cordiam in immensum ex-tollunt, iustitiae vero rigorem évacuant ; quasi vero non ae-que commendaret infinitam Dei perfectionem exactus iusti-tiae rigor, atque bonitatis infinitus thesaurus ? Iiis igitur , et similibus, non solum sanctissima Religionis nostrae mysteria Incarnationis, et Redemptionis reiiciuntur, sed nniversalis cuiusdam pseudo-religionis, aut potius omnino nullius indu-ctio attentatur. Vigilate idcirco F r a t r e s et Filii Dilectissimil ne pravarum huiusmodi doctrinarum contagia gregem vestrum invadant ; custodite caulas Domini diligenter, et siquid in iis talismodi detexeritis, sumite scutum ûdei, in quo possitis omnia tela nequissimi hostis exstinguere. Homines taliter a rebus divinis, et coelestibus veritatibus abductos, spiritum terrenum induisse, ac in sensualia, ac iluxa huius vitae ma-gig quam unquam antea promisse, mirum baud est ; atque hoc alterum constituit domináns malum aevi nostri, quod M a t e r i a l i s m u m p r a c t i c u m appellant. Est scilicet in-ordinata cupido pecuniarum, et divitiarum, cupido lautitiae in cibo, et potu ; cupido ad usum veneris, lascivia, et luxus in vestitu et caeteris vitae commodis ; quae omnia hisce no-stris diebus late g r a s s a n t u r , amorem erga altioris ordinis bo-na supprimunt, animam fere uni corpori servire cogunt, et in eiusdem velut cuiusdam idoli cultum dégénérant. Inversus per id est ordo a Divino Magistronostro constitutus: Q u a e r i t e p r i m u m r e g n u m D e i , e t c a e t e r a a d i i c i e n -t u r v o b i s . — Luc. 12. v. 31. H e u ! quo-t laqueos,quo-tprae- laqueos,quotprae-cipitia habet hie insane inversus ordo ! F r a u s , deceptio, duri-ties-, inhumanitas, u s u r a , et persaepe furta ac latrocinia, ad exsatiandam cupiditatem acquirendarum pecuniarum, ut me-dia adhibentur. Immoderatam sitim sensualium oblectamento-rura, et gaudiorum, ingluvies, luxuria , lascivia, egestas dein et amissio omnium bonorum fortunae sequuntur, et tandem
cuncta miserabili m o r t e , et persaepe horribili autochiria mo.
derno certe tempore tantam dimensionem accepit, ut aetate florentes iuvenes utriusque sexus, imo pueriles annos necduin egressi adolescentes, immane hoc scelus cum summa levitate in se committere baud reformident ! Si in fontem , et causas huius mali inquiras, reperies utique carentiam timoris Dei, et iustitiae Eius ; obliteratam aut nunquam serio imbibitam doctrinam Religionis ; ast mollem quoque ab infantia educa-tionem, et coecum amorem P a r e n t u m , quo cliaris suis pigno-ribus, quaecunque desiderant, concedunt, niliilque denegan-dum p u t a n t , magna ex parte in culpa esse, vix dubitari pot-est. Quapropter satagite succrescenti pubi doctrinae Religio-nis nostrae praecepta, et horroréin peccatorum profunde menti, cordique imprimere, ut in meduflis h a e r e a t , et tota vita perseveret. Sed et parentes docendi, et exhortandi sunt, ut lilios suos non imprudenti, coecoque amore, sed eo modo diligant, quo Deus iussit ; iussit autem pauca quidem, sed sa-lutaria, expedita, et sancta : „E t. v o s P a t r e s , inquit, n ol i t e a d i r a c u n d i a m p r o v o c a r e f i ol i o s , s e d e d u c a t e i l l o s i n d i s c i p l i n a , e t c o r r e p t i o n e D o m i -n i." Ephes. VI. v. 4. (Vége köv.)
KALOCSA, febr. 25-én. A napokban jelent meg nálunk magyar nyelven egy nyolcz-ives könyvecske, melyben Krisz-tus szenvedéséről negyven alkalmas rövid elmélkedés van. Az ilyen könyv kedves szokott lenni ; mert, kivált a böjti idő alatt, szeret az ember Jézus szenvedésére gondolni. Ezt a könyvet a szerző nagyon jól állitotta össze ; a forditás sem vett el ere-jéből semmit. Egy-egy elmélkedés alig képez két lapot a kis
könyvben ; mégis van benne annyi gondolat és életrevaló igaz-ság, hogy öreg, fiatal, tanult és járatlan nagyon hasznát ve-szi. Most kivált itt-ott már , hála Istennek ! gyermek-semina-rium is van ; ilyen fiuknak nagy örömére lehet az ily müvecs-ke. De máskép is, iskoláinkban a keresztény ifjúság jó neve-lést nyervén, csak lelki haszonnal forgatja az oly könyvet, melyből esze élesedik, szive nemesedik, akarata erősödik a jóban. A gondolkozást a mostani idő ugy is igen sürgeti; illik tehát, hogy az ember már ilyen ifju-korában tanuljon a maga lelkéről és hitéről gondolkozni ; ennek mindég, egész az örök-kévalóságig hasznát fogja venni. A fej-számolás mellé szük-séges a sziv-, meg az akarat-számolás is. Akarat-mivelés nél-kül az egész élet formaság. Becsület is csak ott v a n , hol a sziv tudja a becsülés legszentebb tárgyait tisztelni ; és a lélek hármas tehetsége : az emlékezet, értelem és a k a r a t , nemes irányban műveltetik. Az irány a hitből jő. A léleknek csillaga a religio, a révpart a túlvilág. Az utas nem feledheti vándor-sága czélját ; s lia nem akar eltévelyegni, naponként hasz-nálni kell eszét, szivét és h i t é t , mert ez a léleknek szeme ; nélküle, a messzelátó cső mellett is, vakságban ül az ember.
Különben az illyen könyvecskét ugy is csak azok veszik meg, de csak azok is kapják tőlünk, kik a dologról helyes Ítélettel birnak; azért ajánlja a könyv maga m a g á t , s lia valakinek kedves szolgálatot t e e n d , az legyen szives buzgó imáiba fog-lalni azon növendékeinket, kik a forditás-, leirás-, és kiadási munkában részt vettek ; nekünk pedig, ha tetszik, adják ér-tésül nézeteiket a könyv felől. Ara egy példánynak csak 20 u j krajczár. Ugyanis az ilyféle könyvet nem kell drága áron adni, mert sokkal magasabb a rendeltetése mint pénz-szerzés ; de ajándék gyanánt sem akarjuk szétszórni, mert azt
tartalíná-nak méltósága megkívánja, hogy kiki egy-két krajczárt szen-teljen érette. Egyébiránt csak ezer példányban nyomatott; s mi előleges rendelés nélkül fogunk néhány jóakaróink- s elv-barátainknak belőle küldeni, kiket e czélnak elősegitésére sem fölszólítanunk, sem biztatnunk nem szükség. Legyen az U r é minden dicsőség, kinek irgalmából a szenvedő Jézust kap-tuk ; és terjeszsze az LTr a hit-igazságaira fektetett helyes gondolkozást minden emberi lélekben, melyekért,összesen és egyenként v é v e , J é z u s , a megtestesült Isten-ember, váltsá-gul szent vérének árát tette le. — Különben hogy vagyunk Kalocsán? kérdi tán némely jóakarónk, résztvevőnk, isme-rőnk. — Rövid feleletül a d h a t j u k : hogy kegyelmes főpász-torunk, hála Istennek ! egészséges ; az Istennek látogatását, mely bennünket é r t , nyugodt szivvel viseli; a szegényeknek már hetek óta naponként megnyitja áldásra kezeit ; százan, és azon fölül kapnak házában élelmet, és gyermekeinek nehéz sorsán atyai szivvel törekszik könnyíteni. — A ft. káptalan minden tagjai több éhezőnek törlötték és törlik könyeit ; szál-lást adtak sok, házaikból kiszorult boldogtalannak. — A se-minariumban mit tehettünk egyebet, mint hogy jó növendé-keink nagy bizalommal segitségül hivták a Szűz M á r i á t ; a sz. misét naponként a sanyargatottak Vigasztalójának tiszte-letére hallgatták ; és igaz buzgósággal kiénekelték, kipana-szolták , kikönyörögték magukat. De buzgóságuk tettben is nyilvánult. Ezt nyilvánosságra hozni nem hozzánk tartozik, majd kitrombitálja sz. Mihály az Ítélet napján; az ifjaknak pedig az árviz idején nyilatkozott keresztény gondolkozásuk minden esetre becsületükre válik, és arra m u t a t , hogy egy-koron nem lesznek érzéketlen lelkipásztorok. Különben ta-nultunk , dolgoztunk, s most a vizsgálatok folynak ; tegnap kegyes főpásztorunk jelenlétében tették le a növendékek az erkölcsi hittanból a vizsgát. Farsang végével bevégezzük a félévet, és Jézus nevében a böjttel elkezdjük a másikat. — A mi szeretett t. jezsuitáink szintén tanítgattak az áradás alatt is, az ifjak örömmel sietnek atyai szárnyuk alá ; a hit-tanból már elvégezték az ifjak a vizsgát. melyen örömmel voltunk jelen; most a vizsga egyéb tárgyakról foly — Az apácza-zárdának környéke az áradás első napjaiban viz alá került, azonban az épület semmit sem szenvedett : a belső rész sokkal magasabb mint az áradás szine volt, a külső kör-nyezeten is csak néhány napig volt a viz. Az épitőmester ál-litása szerént sokkal nagyobb rohamot is kiáll az épület ; tö-mérdek tégla fekszik alapjaiban Egyedül az első váratlan be-nyomás ; a toluló viz ; a jövőbe nem látás ; legfőkép pedig azon gondoskodás, hogy a növendékek a legkisebb aggodalomnak se legyenek kitéve, volt az oka, hogy az intézet lakói abból egy időre kiköltöztek; kegyelmes főpásztorunk pedig atyai kegyességgel fogadta mind a t. nevelőket, mind a növendé-keket. Ma már helyben vannak az intézet minden lakói, és áldják az I s t e n t , hogy kedves magányukba behelyezte őket.
Ez idő alatt a j ó gyermekek szép ragaszkodást tanúsítottak az intézethez, és, mi még többet ér, ez idő alatt is hivek vol-tak a jó nevelésnek az intézetben nyert szelleméhez. Ezt a jó
A deák , g ö r ö g , magyar nyelv szabatosan tárgyaltatik. A h a -zai törte'netet n a g y o n szeretik a j ó fiak. A számolásban j e l e s ügyesse'g látható. Az e g é s z vizsgálati folyam eleven , örömmel t e l t , o t t h o n o s , bi-zalmas , és k e d v e t k ö l c s ö n ö z ő . Isten tartsa é s gyarapítsa az ily nevelés é s tanítás g y ü m ö l c s e i t . E x fructibus eorum c o g n o s c e t i s e o s .
szülők legjobban meg fogják érteni saját gyermekeik szájá-b ó l , és eszájá-bszájá-ből át fogják látni, hogy a gyermekeikre forditott nevelés nincsen gyümölcsözés nélkül. Most már a külső leány-iskolák is megindulnak ; jön aztán a vizsgálat Isten áldása és oltalma őrködjék a czéljának hiven megfelelő intézet fölött !
— A képezde növendékei martius elején végzendik
— A képezde növendékei martius elején végzendik