EG-ER, decemberben 1861. A boldogságos Szűz szeplő-telen fogantatása nyolczadán, t a r t o t t a az egri papnövendékek egyházirodalmi társulata első nyilvános ünnepélyét. Rövid és szerény volt ez ; — nem állott másból, csak a megnyitó be-széd s néhány versezet elszavalásából, megszakítva az ifjú-sági kar fölzendülő éneke által : és mégis oly benyomást gya-korlott a jelenlevők lelkére, hogy emléke abban örökké meg fog maradni. És ez igen természetes. Szivünk már az előké-születek alatt örömmel vala eltelve, mert hiszen mennyei Pa-tronánk iránti fiúi szeretetünket külsőleg is meg fogjuk mu-tathatni. Emelte érzeményeinket nagym. érsekünk, szeretett jó atyánk kegyessége, ki szerény meghívásunkat elfogadá, s eljőve a főt. káptalan több tagjával, s az összes lyceumi ta-nári karral, hogy emelje örömünket, nagyobbitsa lelkesiiltsé-günket. A vendégek szemközt foglaltak helyet a boldogságos Szűz virágkoszorúzta képével, s mély figyelem s megindulás-sal hallgatták szorgalmunk első gyümölcseit. Az üdvözlő ének végeztével t. V i n c z e Alajos, mint társulatilag választott szónok, oda lépett az ezen czélra készített asztalkához s föl-olvasta beszédét. Ügyesen készített müvében világosan elő-adá és hatályosan bizonyitá : miként és miért kell előhalad-nunk az irodalom t e r é n ? Mert hiszen leginkább itt és az iro-dalom fegyvereivel küzdhetünk sikerrel azon veszélyes méreg ellen, melly mostani irodalmunkban rejlik. Ezután
szónoklato-kat hallottunk több m iveit nyelven a szent Szűz tiszteletére.
Ezen ajtatos fohászok megszakítva néha a kar lélekemelő hangjai által megragadák lelkünket, s azt magasb regiókba vezették. Ha képzeletünknek szabadabb működést engedve bezárok szemeinket, ugy t e t s z e t t : mintha magunk alatt hagy-tuk volna a földet, és fölemelkednénk az Isten anyja trónjá-hoz, hová fölliangzanak a nemzetek segélykiáltásai. Sok nyel-ven hangzik a fohász, de tán legtöbbször magyar nyelnyel-ven, — mintha jelentené : a magyarnak van leginkább szüksége Véd-asszonyának segélyére, — a magyar bízik legerősebben abban, ki nyolcz század óta oly csudálatosan őrködik fölötte ! Háromszor haldoklott e nemzet, és föltámadott ; — tatár és török semmisítő hatalma rohant el fölötte s most is él : mert Te örködéi fölötte Magyarország Védasszonya ! Most is hoz-zád folyamodik s Te most is segélyére leendesz, s visszaadod régóta óhajtott nyugalmát ! — Hasonló érzelmek tölték el minden jelenlevő lelkét ; — minden szavalat emelte a hatást, s csak az oszló vendégek zaja költött föl édes elmerengésünk-ből. Erős remény él szivünkben, hogy a társulat, mely oly hően tiszteli Isten a n y j á t , — mely szorgalma első zsengéit neki ajánlá föl, virágozni és gyümölcsözni fog hosszú századokon
át. — o —
MÜNCHEN, dec. 28-án 1861. A ,Volksbote' nem akarta olvasóinak karácsonyünnepi örömeit utálatos tárgyak fölem-litésével megzavarni, egyébként sem szeretvén visszatérni a r r a , mi felől már előbb nem egyedül lapocskájában, hanem esküdtszéki tárgyalásainál is (a megidézett szerkesztő által) elég hatályosan nyilatkozott ; azonban levelek, melyeket az-óta Nürnbergből vett, hazafiúi kötelességévé teszik n e m t á-g i t a n i addiá-g, miá-g ki nem lesz tisztitva a széá-gyenfolt, mely nem egyedül Nürnberget, hanem közvetve egész Bajororszá-got beszennyezi. Mindég bővebb és bővebb tudósításokat nyer arról, mily roppant kiterjedésben történik bizonyos, már eléggé megszólt botrányos képekkeli üzlet. Ha az angol nem-zetet jogosan illeti azon szemrehányás, hogy mákonykereske-désével más országok számára mérget kever : ugy bizonyára Nürnberget sokkal terhesebb vád éri, miután ott nem csak az eredményeiben kiszámithatlan erkölcsi méreg a kivitelre is készíttetik, hanem általa egyszersmind saját emberei mér-geztetnek meg: mert mint állitják, azon gyalázatos gyártmá-nyok készítésére egyébb munkásokon kivül leánykák és fiuk is használtatnak. Fölösleges kérdezni, mit csináltak légyen ez által ama leányokból azok, kik e gyártást űzik ; ki csak nehányt is látott e készítményekből, azt tudni fogja, Epen oly fölösle-ges kutatni azon h a t á s t , melyet ez üzlet Nürnberg erkölcste-lenitésére elkerülhetetlenül gyakorol. Bizonyos oldalról azon kitéréssel fognak talán előállani,hogy a,Volksbote' ezen ügyet azért iparkodik kizsákmányolni, mert Nürnberg túlnyomóan protestáns város ; erre azonban a felelet egyszerű : mert kész-ségesen elismerjük, hogy a protestánsok, mint ilyenek, nem kevesbet tartanak az erkölcsiségre mint a katholikusok ; és hogy nekik épen ugy mint a katholikus módon megkeresztel-teiteknek előbb szegre kell aggatniok a vallást, ha erkölcste-lenségre, vagy ennek előmozdítására akarják adni magokat.
De más valami jő itt tekintetbe, mert nem protestantismus vagy katholicismusról vagyon itt szó, hanem aljas mannnon-imádásról. A mint kiviláglik, a bujasági czikkek és áruk ezen üzleténél leginkább, sőt majd kizárólag a külfölddeli
nagy-è
39 «.•
kereskedésre számítanak, a kelendőség in loco és Bajorhon-ban csak mellékes valami. A lipcsei vásárt formaszerint el-árasztják ezen árukkal, és a kül-országokkali üzlet annyira
növekedett, hogy mesés összegekről beszélnek, melyeket ez üzletek behoznak. E roppant bünzsold ugy látszik főoka, hogy nem tekintenek a vállalat gyalázatosságára, hanem csak a jó jövedelmezést veszik számitásba, — pedig mi ér föl a jó üz-lettel ! — H a eddig csak a városi biztos erélytelenségét kor-holtuk , a korholás hasonlíthatatlanul nagyobb mértékben illeti azon polgárokat és urakat, kik viszonyaiknál fogva tudo-mással bírnak ezen vállalatról, kik közül azonban a „jó üzlet"
felőli nézet folytán egynek sem jutott eszébe ezen aljas, min-den erkölcsiséget még legközelebbi környezetökben is aláásó törekvések ellen kikelni, és azt tenni, mit erkölcsi, polgári és városi kötelmeik parancsoltak volna. De tovább megyünk, és ki kell nyilatkoztatnunk, hogy a nürnbergiekre háramlik minden szégyen és felelősség, ha ezen hírhedt üzletet tüs-tént meg nem bélyegzik, és gyökeres kiirtása végett azon-nal közre nem működnek, és ez mindenkit illet, ki állá-sa- és viszonyainál fogva hatni és befolyni képes. Sógor-ság és komaSógor-ság itt mentségül föl nem hozható. A dolog-hoz annál erélyesebben kell látni, mennél bizonyosabb, hogy az ügy nem egyedül Nürnberget illeti, hanem az egész ország jó híréről, és nevéről van szó; mert valóban egy hazafi előtt sem lehet közönyös, ha Bajorország a külföldön az erkölcsi méreg tárának és méreggyárként tekintetik ; pedig, tegyük hozzá, jogosan tekintetik, h a c s a k , miután az ügy most földe-rítve v a n , gyökeres orvoslás nem eszközöltetik. Még akkor is, ha ezen gyalázatos gyárak által a külföldről egy pár mil-liót szerezhetnénk, csak még nagyobb szégyenére válnék az országnak. Ezt szívleljék meg Nürnberg atyái. Szívesen vagy zokon veszik-e ? avval nem igen törödünk. A gyökeres és tar-tós kiirtás a z , mit mi, és mindazok óhajtanak, kik még tarta-nak valamit tisztességre, erkölcsiségre és Bajorország jó
hí-rére nevére *). —r.
BRÜSSEL, decemberben 1861. A követek kamarájának üléséből jövök, sietek tudósításomat minél hamarább elkül-deni. A kormány a szabadkőmivesekből alakult, kamarai több-sége v a n , korlátlan önkényt gyakorol a jobb oldali kisebbsé-g e n , sőt az alkotmányon is. Mékisebbsé-g 1830-ban, midőn az alkot-mánynak pontjai szerkesztettek, a többség jó katholikus volt, méltó képviselete a belga nemzetnek ; négy év előtt kereke-dett a szabadkőmivesség a kormány rúdra, azóta az alkotmány sarkalatos pontjainak, az egyházi szabadság magas elvének nincs mentessége. Két é v e , hogy a jótékonyság intézetei, az ajtatos hagyományok, melyek az egyház kezeibe valá-nak letéve, megtámadtattak ; nem győzhetvén a szabad-kőmivesek a kamarában, utczai lázadás által győztek, s a caritás laícussá t é t e t e t t , kifosztva vallásos jellegéből, elszakittatván éltető kútfejétől, a kormány teljes rendel-kezése alá bocsáttatott. S mi lett belőle ? Az, hogy panasz-kodtak a szabadkőmivesek, mivel az egyház a jótékonyságot az erkölcsös szegények iránt gyakorlá, a szabadkőmivesek rom-lott csoportját kizárta ; most azért a kormány, a
szabadkőmi-* ) Ha Pest jártabb és népesebb utczáiban a dísz ( ? ) miiárusok v a g y o p t i k u s o k kirakatait, é s ezekben az o l c s ó áron kináltatni s z o k o t t némely s t e r e o s k o p - k é p e k e t t e k i n t j ü k , méltó okunk lehetne nekünk i s a , V o l k s b o t e ' tudósítójával a panasz és m e g r o v á s hangján szólani.
vesség kezében levén, az ajtatos alapítványokból az erkölcsös szegényeket kizárja. Ez nagy lépés volt az egyház-szabadság megszorítására. Ezt kísértette meg Persigny is Parisban, que la charité devienne laicjue' ; ezt teszik a szabadelvűek. J a j annak, ki a szabadságot a religio, az erkölcs építésére meri fölhasználni ; ezt csak az erkölcs és vallás lerombolására le-het fordítani. J a j neked Belgiumban, lia a szabadságot mered használni, és nem vagy kőmives, mivel ez csak a szabadkőmi-vesek birtoka : addig üldöznek, addig zaklatnak, mig egészen el nem nyomnak, mig polgári, s politikai szabadságodból tel-jesen ki nem vetkőztetnek. A királyi megnyitó beszéd szólt törvényjavaslatról az egyház javait illetőleg, azon javakat, melyek a cultus föntartására szentelvék. Tehát a templomok alapitványai a királyi beszédben még egyház javak, még szent javak. A király megnyitó beszédjére készítendő válasz §§-ban, a szabadkőmivesség már semmit sem akar tudni az egyházi javakról, kerüli ezen szót, s m o n d j a : az isteni-tisztelet világi szükségeinek fedezésére szolgáló javak ; azaz , miként két év előtt a jótékonyság lett laicus, most e javak is laicusok ; tehát a kormány kezébe velők, ő fogja kezelni, ő fog velők rendel-kezni. — Itt a kérdés nem csak a vallás szabadságát sérti, hanem a tulajdon-jogot is. Emez alapitványok az egyház ja-vára egyesek által adományoztattak, az egyház birtokában voltak, most elvétetnek tőle. Biztos-e tehát az alkotmányos országban a birtok-jog? A fekvő birtokot a franczia forrada-lom elrabolta; 1861-ben a szabadkőmivesség az azóta kelet-kezett pénzbirtokot rabolja el. De ily szemtelenül még sem cselekesznek ezen urak, ők a kath. nép tudatlanságára, és le-tliargiájára számolnak; azért félnek, nehogy ezen nép a nyíl-tan bevallott rablás által nyugalmából fölébredjen, s élvén alkotmányos jogaival a kormányt a kamarával együtt meg-buktassa ; azért csak azt mondják ki : ezen pénzek laicus pén-zek ; a köztörvény alá esnek, az állam számol rólok a nem-zetnek. Tehát a kormány a birtokost kifosztja, s a birtokos javairól nem a birtokosnak, hanem a nemzetnek számol, azaz:
ezen javak a nemzet javai. ,Laicus pénzek' ! Istenem ! Mily u j jogtudomány ! A pénz se nem szent, se nem laicus, hanem csak szám és érez ; a birtokos laicus, vagy pedig szent, például az egyház. De mit törődnek a szabadelvűek a logicával és a jó-zan észszel ? Ok szavakat koholnak, nem hogy szándékukat nyilatkoztassák, hanem hogy azokat eltakarják. F r é beszélt dühösen a ministeri javaslat mellett; a jobb oldal szilárdan áll a jog védelmében, nem csak azért, miként azt F r é mondá, hogy a papság iránt,amely megválasztatásukat elősegité,hál-ádatosak legyenek ; hanem, miként Dumortier, ezen insinua-tiot erélyesen visszadobván , mondá : a jogot, a szabadságot mindenkinek számára biztosítani kell, legyen az p a p , vagy világi. Jónak látom ezen élet-halál-vitának előadására F r é szavait közzétenni. a mint azokat ir-óimal tüstént följegyez-tem : „A följegyez-temető nem tartozik többé a ,fabrica Ecclesiae' fo-galomba. A mai társadalom (tudnillik a szabadkőmivesség) egy napig sem maradna fön, ha az egyháznak adnók á t azt, a mi az államé. A zavarok elkerülésére vettük el a temetőt a papság kezéből. E miatt vettük el tőlük a jótékonyságot, a tanítást, mivel a haladás lehetetlenné válik a dogma mel-lett. — Törvényt akarunk, nem pedig üldözést; ti azt akar-nátok , hogy vértanuk lehessetek, n e m , azt nem nyeritek el tőlünk." Erre Dumortier kelt föl a jobb oldalról :
„Szolgaság-— h 40
ról vádoltatunk a papság iránt ; mi soha mást nem követel-tünk mint vallásszabadságot. Az előttem szóló követ szavai nem más, mint viszkangja ama fanatikus beszédjének, melyet barátjaihoz mondott a páholyban : „szabadkőmivesek ! mienk a jótékonyság szabadsága, mienk az oktatásjog, mienk, a cul-tus pénze !" Mily előjogokról beszélt ő, melyeket a papság él-vez ? Valami-e Belgiumban a pap ? Igen, ő valami, a mire köpni lehessen. Ti a fiistölőhez kaptok, ti sekrestye-kormány akartok lenni. Nem, nem, Belgiumban soha nem lesz, hogy F r é a romai, apostoli és kath. egyháznak főpapja legyen. — Belgiumban a cultusról tiszteletlenül szólnak : van Belgium-ban egy cultus, mely áldást adott az 1830-i vívmányokra.
Mondjátok, hogy a nemzetiségek barátjai vagytok; igen a leggonoszabb ellenségei. Az alkotmány nem akarta, hogy a papság a templompénzek kezelésére nézve az államnak legyen alávetve. Midőn a pap misézni megy, ti fogjátok határozni, hány gyertyát gyújtson meg az oltáron, hány tömjényszemet tegyen a tűzre ? Ti fatalis systemát kezdtek. F r é mondja, hogy nem akar üldözni, sőt magát és társait üldözötteknek állítja ; a haza föl fogja ismerni, ki az áldozat." — A kőmivesi baloldal a jobb oldalnak logicája által szoríttatva, s a haza előtt mint alkotmány-bontó fölmutatva, bezárni akarja a vi-t á vi-t , szavazavi-tovi-t kiálvi-t. A vivi-ta szégyenvi-t, a szavazavi-t győzelmevi-t hoz neki !
VEGYESEK.
P E S T , jan. 14-én. A romai orosz követnek távirdaisür-gönyét közli az orosz hivatalos lap, mely szerint ő szentsége jan. 6-án varsói érseknek Felinszky szent-pétervári lelkészt praeconisálta.
— Hire j á r , hogy ő szentsége a franczia ellensugalat daczára májusban meg fogná tartani a szándoklott (?) conci-liumot. — Lavalette a franczia őrség visszahívásával fenye-gette Antonellit, lia a romai kormány nem tanácsolná II. Fe-rencznek a Romábóli távozást. Antonelli azt felelte volna, hogy a romai archívumból könnyű volna okmányokat előhozni annak bebizonyítására, hogy a franczia udvar egykor a mos-tani császári ház tagjai irányában szintén ily követeléssel lé-pett föl, de Roma nem hajolt meg a vendégszeretetet sértő kö-vetelés előtt. — Mi egyébiránt bizonyosak vagyunk, hogy a fran-czia őrség nem a szent-atyáért, hanem franfran-czia önérdekért van Romában: minden ily fenyegetődzés tehát gyermekes ijesztgetés; mig az önérdek az őrség ottlétét kivánja, ott marad az II. Ferencz mellett is; ha pedig ezen önérdek meg-szűnt, kivonul az II. Ferencz távollétének daczára is. Ez merő fogás azokra nézve, kik mystilicáltatni akarnak.
— A toscanai püspökök is apostoli erélyességü választ küldöttek Minglietti körlevelére.
— A lyoni érsek az Ínséggel küzdő selyemszövők fölse-gélése végett körlevelet bocsátott a papsághoz, melyben a többi közt a szegény munkásokról igy szól: „Szövőszékeik elnémultak, és csak zokogásuk, panaszuk szakítja meg a bor-zasztó csendet."— A Szent-Vincze-Társulatot üldöző kormány miért nem segiti őket ? A nagy philantropok in propria sae-viunt viscera.
— A freiburgi érsek megengedte az ottani apáczáknak : a) hogy minden héten gyónhatnak; b) hogy egy beszéd-terem létesüljön; c) hogy minden hóban lelki-gyakorlat tartathas-sék, és d) hogy a sz. Szűz ofüciumját imádkozzák. És ime az érsek ezen rendelete ellen föllép Freiburg városának polgár-mestere és községtanácsa, és ezt nem akarják tűrni. Hová
jutunk, ha ily emberek még az apáczák gyónásába és imád-kozásába is be akarnak avatkozni? Nota bene, ezen urak mind s z a b a d e l v ű e k ! Alkalmasint sokalják a szegény apáczák-ra rótt t e r h e t , és könnyíteni akar a szánandókon nemes szi-vök. Ali, mily polgárnagyi gyengédség ! Vannak-e ott is kar-meliták ?
— Ebeling porosz superintendens választási programm-jában a többi közt igy szól : „Azon keresztény fejedelem , ki
országaiban zsidókat tesz keresztény alattvalóinak elöljáróivá, Krisztus ellen cselekszik , és saját trónját ingatja meg. Azo-kat , kik a királyt ilyesmire akarnák bírni, sem választóknak, sem képviselőknek nem kell megválasztani." — „Zajos lárma hallatszik most országunkban az urak háza ellen ; miért ? mert az a mult országgyűlésen határozottan és alapos okok-nál fogva ellene volt a polgári házasságnak, a zsidó uralom-nak, az iskolák zsidó kézre való játszásáuralom-nak, és a czéhbeli rendszer eltörlésének." — „Hogy azoknak, kik az urak háza ellen lármáznak, csoportjok nagy : ne zavarjon meg bennün-ket ; hisz azoknak száma, kik Barrabás mellett és Krisztus ellen zajongtak, még nagyobb volt." Tehát van olyan obscu-rans superintendens is, ki nem igen pártolja a zsidók eman-cipatioját !
— Midőn Goyon tábornok tisztikarával újévi üdvözle-tül ő szentségénél'" tisztelgett, a szent-atya azon reményét fe-jezé ki, miszerint a franczia katonaság nem fog tűrni oly tet-teket, melyek politikailag vagy erkölcsileg nem lielyeselhetők.
Ezután mind a császári családra, mind az egész franczia se-regre áldását adta. Merode liódolata alkalmával pedig az el-lene szőtt ármányokat Absolon lázadásához hasonlitá és azok-nak ahhoz hasonló véget is jósolt, teljes reményét fejezvén ki egyszersmind az iránt,hogy elvesztett birtokát ismét visszanye-rendi ő vagy utóda, mert Simon meghalhat ugyan, de Péter (a kő-szál) sohasem.
— R o h jezsuita-atya Halléban conferentiákat tartott.
1630 óta, midőn a székesegyház ismét visszaadatott, és föl-szerttelése után Stricerius jezsuita szónokolt, mostanáig e vá-rosban nem volt jezsuita. Beszédeit legtöbbnyire protestán-sok hallgatták, minthogy a katholikuprotestán-sok száma alig rug 2000-re.
— Juste abbé, a poitiersi akadémiának nagyon is bona-partisticus igazgatója, ki igen sok kellemetlenséget okozott az apostoli lelkületű püspöknek is, az akadémiához intézett kü-lönös köriratban teljes helyeslését nyilvánította a császár irányában egy kissé gyengédtelen Laprade tanár elmozditta-tása fölött. Mely liizelgésének azonnal nagy jutalmát aratta, minthogy a gayi püspöki székre van kijelölve. Azonban nem hiszik, hogy a pápa megerősitené őt.
— Az oxfordi püspök, Albert herczegférj halálában Is-ten büntetését látta, minthogy az egy praelatust nem akart püs-pökké nevezni, és ez a miatt katholikus lőn. Az „Examiner"
ezért a püspök ellen fordul, és azt állítja, hogy az oly püspök, mint az oxfordi, valóban Isten haragjának a jele, és ily férfiak valódi gyalázatjára válnak az országnak. O , ki mindig máso-kat igyekszik megtéríteni, térjen először maga a keresztény-séghez !
P e c z e S z . M á r t o n b a : A Monasterologiát k é t s z e r is m e g r e n d e l -tük ; hiszszük , kézhez j u t o t t .
B é c s b e R - n e k : Az ilynemű bírálat in modo sít svavis.
N y i t r á r a Gy. M-nak : Mely számok hiányzanak ? — A l i . félévi 2 1 - i k szám l e f o g l a l t a t o t t ; hasztalanul reclamáltatik.
N a g y - M e g y e r : On ö eminentiájának kegypéldányában részesül.
K e g y e s a d o m á n y :
A z a k a i lelkésznek Pozsonyból e g y névtelen . 1 0 frt. o. é.
Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos POLLÁK JÁNOS.
Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál (Al-Dunasor , kegyesrendiek épületében) P e s t e n , 1862.
Megjelenik e lap hetenkint kétszer : szerdán és s z o m -baton. — Az előfizetési díj félévre , postán küldéssel
5 frt. 25 k r . ,
helyben 4 frt. 90. kr. a. é.
EELIGIO.
KATII. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT.
Előfizethetni minden cs.
kir. postahivatalnál, s P e s -ten a Beimel- és Kozma-féle nyomdai irodában (Dunasor, kegyes-rendiek
épületében.)
Pesten, január 18-án I. Félév. 1862.
T A R T A L O M : E g y h á z , iskola, élet. — Egyházi tudó-sítások. — Irodalom. — Vegyesek.