Igy voltak a ferencziek a szentföldön - Religio, 1862. 1. félév

Ilatala Péter.

Szerény vélemény

Devics József urnák a .Családkönyvekröl1 tett indítványa fölött.

A lelkipásztoroknak a katonaállitás, különösen a recla-matíók alkalmával előforduló, testet és lelket ölő terhes dol-gaikon könnyítendő, s egyszersmind az ,Értesítések' tökéletes kiállítását biztosítandó, nt. Devics József ur indítványozza, hogy a m. püspöki kar a magas kormány által,Családköny-vek' behozatalát eszközölné, melyekbe aztán az illető család-ban előforduló születések, házasságok, halálozások a lelki-pásztor által bejegyeztetvén, előjövő esetekben fölmutattat-ván , a lelkipásztornak biztos vezérfonalat nyújtanának a szükséges kivonatok könnyű és gyors kiállítására. Az indit-vány végrehajtása — ha nem tekintjük azt, hogy csak a késő utódoknak használna — meglehetősen megfelelne ohajtott

24*

czéljának ; mert a kinek okmány kellendene, készen hozná az adatokat, és csak hitelesitendők lennének. Ámde én ez inditványt kivihetetlennek, lehetetlennek tartom. Tegyük föl ugyanis: megparancsolja a kormány, hogy minden családfő családkönyvet vegyen ; meghatározandja a határidőt, mely-nek leforgása után mindenkimely-nek meglegyen, még annak is, ki adóját megfizetni nem b i r j a , minők mindenkor találtattak és találtatni fognak. Meg fogja-e a könyvet venni mindenki ? Bi-zonyára sokan azok közül sem, kik a pár lapra terjedő könyv-ért járandó néhány krajczárt ki birnák teremteni. Ki fogná a parancs végrehajtását ellenőrizni? Ki fogná az ifjakat,midőn családfőkké lesznek, hatásosan figyelmeztetni, hogy a köny-vet most megvegyék ? Azonban dato non concesso, hogy a kormány e dologba belenyúlna : ki birná-e türelemmel az in-dítványozott családkönyveket általánossá tenni ? Azt mon-dom , hogy nem. Emlékezzünk csak vissza, mennyit i r t , biz-t a biz-t o biz-t biz-t , parancsolbiz-t a kormány és annak közegei a fa-iskolák létrehozása ügyében ! Mennyit tettek a lelkészek, mint iskola-igazgatók, ez érdemben! Sürgettek birót, jegyzőt, szolga-bírót , persvadeáltak községet ; s van-e mai nap minden hely-ségben fa-iskola ? s a hol kénytelen-kelletlen meglett, fönáll-e még mindenütt ? Nem azok apathiáján bukott-e meg sok he-lyen, kiknek akaratjától f ü g g ö t t egyedül az üdvös parancs sikere ? Pedig az ügy évről évre s ü r g e t t e t e t t , a hanyagság megdorgáltatott, a szorgalom dicsértetett ; a fa-iskolák vi-rágzása végre a népnek hasznot, s a kormánynak előnyöket igért. A kormány még sem volt elég hatalmas, parancsának általános végrehajtását ellenőrizni s biztosítani. — Vegyük a kormánynak egy más rendelkezését a halott-vizsgálókat ille-tőleg. Mily szent szándok a z : megakadályozni akarni,nehogy valamely szerencsétlen ember elevenen eltemettessék ! Meny-nyire óhajtandó, hogy ennek lehetősége megakadályoztassék ! A halott-vizsgálók fölállításával eléretett-e tehát az ohajtott czél? Vannak-e minden helységben? s minden csak népesebb p u s z t á n ? S ha nincsenek, lehet-e valakit okozni? sőt ha van-nak , van-e köszönet bennük ? Eltávolittatott-e a tetszhalot-tak eltemetésének csak valószinüsége is? A népnek pedig pénzébe kerül stb.; pedig sokszor megesik, hogy a halott-vizsgáló a házban sem jelenik meg stb. De nem folytatom.

Ezeket csak per tangentem hozám föl, illustratiojaul annak, hogy mily n e h é z , bennünket közelről érdeklő dolgokat is ál-talánosságban ugy léptetni életbe, miként az üdvös eszme megfogamzott. Az indítványozott családkönyv is csak ugy lenne hasznos, ha általános lehetne. Engedjük meg azonban, hogy 1862-ik év végéig minden családfő ellátná magát a csa-ládkönyvvel: valljon meg fogja-e tudni őrizni a legnagyobb rész e kis könyvecskéket a szétmállástól, a gyermekek általi elszaggattatástól, az ezerféle viszonyok közti elveszlietéstől és elhányódástól 40 éven keresztül, sőt tovább is, csak azért, hogy midőn hatvan éves leend, e könyv által megkönnyítse a plebánus dolgát, majd midőn talán liusz év múlva szüle-tendő fiát a katonaságtól meg akarja menteni. Egy szóval, e könyvek életbeléptetése kétes, 6 0 , 70 éven keresztül millió családnál teljes lehetetlen. Aztán nem is nyújtana minden kö-rülmények között elégséges adatokat; például az atyának gyermekei idővel családfőkké levén, családkönyvükből csak gyermekeik k o r á t , a magukét ellenben nem tudnák bebizo-nyítani , ha csak az atyák könyvéből át nem jegyzendik ; mit,

ha olvasni, irni nem tudnak — pedig ilyen sok v a n , és ilye-nek még sokáig leszilye-nek — nem tehetilye-nek. A plebánus teendi t e h á t , és igy dolgát csak szaporította, és nem könnyítette.

Sok szülő helyesen cselekszik, ha gyermekei születésidejét imakönyvébe í r j a , melyek sokszor az utódok által kedves ha-gyományul örököltetvén, e hasznos adatokat föntartják ; de általánossá ezen jó szokás sem tehető.

Nézetem, sőt naponkénti tapasztalásom szerént a jelen bajon legjobban és biztosabban könnyít azon mód, mely a nt.

Devics József ur indítványa által eléretni ohajtott czélból a szegzárdi plébánián évek előtt életbe léptettetett. I t t ugyanis 1826-ik évtől kezdve évről évre a megkereszteltek nevei szó-társzerű (a b c-rendben) kivonatban összeszerkesztettek ; (ter-mészetesen minden é v , megfelelő évszáma alatt különösen) a név mellé Íratván az anyakönyvi folyó szám, vagy mely év-ben az szokásban nem volt, a születés n a p j a , ilyenformán az előbbi esetben: 1836.

Benkő Adám 85 Csengő József 7 Zsivai Éva 35 stb.

A másik esetben : 1845.

Haragos Péter Maj. 17.

Kálmán Anna Jan. 1. stb.

Most évenként folytattatik, s mondhatom, máris sok idő ki-méltetik meg általa a katonaköteles ifjúság és ifjabb testvé-rei születési idejének kikeresésénél. A ki ez eljárást a más két anyakönyvre is kitérjesztendi : nem leend neki e tárgyban fon-tos kívánni valója. A halottak anyakönyvéből nem volna ok-vetlen szükséges ily szótáros kivonatot összeállítani; elég leendene , ha minden alkalommal, midőn valamely halott be-iratik, egyszersmind a kereszteltek szótáros kivonatában a nevek mellé, e czélra hagyandó rubrikába, a halálozási év, hónap beiratnék, kora a holtnak amúgy is a halottak köny-vébe bejegyzendő levén. Ez eljárás azonban minden körülmé-nyek között nem biztositana a fáradságtól ; ámde a katona-állitási alkalmaknál idővel jóformán elégséges lenne. —• A ki könnyebbséget akar magának szerezni, készitsen szótáros kivonatokat; kezdje az 1836-ik évtől, s évenként folytassa, s már maga is hasznát veheti. Nem oly fáradságos munka ez, jóllehet több figyelmet igényel, mint valaki egyelőre

gondol-ná. A szegzárdi plébániában sem kezdetett a munka 1826-b a n , hanem 1856-1826-ban, s pár hónap alatt hajtatott végre.

Játszva összeszedhet egy-egy évet hetenként, s irhát át szó-táros kivonatába még az oly lelkész is, kinél a folyószám az anyakönyvekben évenként 400 felé jár. Ajánlom, ha valaki belekezd, — s fiatal plebánus miért ne kezdene bele ? — hogy a szótáros kivonatban a vezetéknevet tegye elől, és ne csak az első, hanem a többi betűre is figyeljen; ha ezt valaki teszi, bár hány évet hibázzanak el a szülők, midőn a kivona-tokat követelik, mégis — ha csak jól be van irva — pár perez alatt kikeresheti ; ha ellenben a keresztnevet teszi elől, sokan levén az egyneviiek, hosszasabb leend fáradsága. Ezen álta-lam ajánlott mód czélszerübbnek látszik előttem az inditvá-nyozottnál ; mellette szól már az : hogy kivihető, mert már kivitetett. Egyesek pár hónapot igénybe vevő erélye, mun-kája, s nem az összes, 7 0 é v i g és tovább leendő kormány- és hazafiaké szükséges hozzá ; s ha egyszer megkezdetett a munka, könnyen folytatható, a plébánia könyvtárában az

1 8 9

«+--enyészettől biztosabban megőrizhető az indítványozott millió

könyvecskénél. Szóval, az indítványozott fölött előnyökkel bir már csak azért is, mert a lelkipásztorra nézve egyszer került nagyobb fáradságba, s már maga is használhatja : mig az előbbi indítvány csak a késő utódoknak nyújtana bizony-talan — általánosságban véve — segélyt. Pedig szeretjük él-vezni gyümölcsét a fának, melyet kezünkkel ülteténk ; s talán nem ültetne annyi ember f á t , ha nem remélhetné, hogy ár-nyékában enyh-helyet, vagy gyümölcsében izes tápszert nye-r e n d . Vanye-rga Fenye-rencz.

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

G Y Ő R , mart. 4-én. Miként a gondos kertész, kinek szivén fekszik mind urának mind a rábízott kertnek jóléte, mindenben arra törekszik, hogy a legdúsabb és nemesebb gyümölcsöt teremtse elő urának ; s ennél fogva törekvésének alapját az oltással veti m e g , és szorgos ápolással folytatja egész a jutalmazó gyümölcsig : ugy látjuk m. püspökünk re-ményeinek gondos kertészeit is — a kisebb papnövelde láng-buzgalmu s nagyontiszteit elöljáróit, ngs és ft. N o g á l l Ká-roly kormányzóval élükön — fáradhatlanul munkálkodni az U r oltárának k e r t j é b e n ; ők valóban százszoros gyümölcsöt adnak át az egyháznak és hazának leggondosabb nevelésök által. Igy oltják ők a vallásosság szent érzetét növendékeik szivébe , hogy mást ne emlitsünk, az Olvasó- és Oltár-egylet-nek közöttüki fölélesztése, a hazafiságot a nagyreményű és szorgalmú Kis-Jezus-egylet s hetiközlönye a „Reménysugár"

pártolása és vezetése által ; s nem eredménytelenül, mit bizo-nyít a f. évi január 12-én t a r t o t t fényes egyleti nagy-gyülés.

De mind ennek mi haszna leendett, ha nem a kor igényeihez képest élesztetnék a lelkes növendékekben az egyházi szel-lem? Korunk hithidegebb mint bármikor, az egyházi szellem is lángolóbb, elevenebb és áthatóbb legyen mint eddigelé. De ugyanezen kor, a mennyivel megfontolatlanabb s erkölcste-lensége által közönyösebb az igaz vallás i r á n t , mely szent : annyival fürkészőbb és képzettebb a világi tudományokban ; tehát az egyházi szellemnek is u g y a n é tudományok alapos is-meretére, ugyan e kor művészi tökélyére van szüksége, hogy ezek, mint közegek által behasson a szivekig s ott a vallásos-ság szikráját föléleszsze. S ez az, miben a nagyontiszteit elöl-járók példányképül szolgálnak; a papnevelésnek ezen lelke egé-szen sajátjuk s ez vezérli őket, u j meg u j módokat találván föl a növendékek szivére és jeles tehetségeire hatni. Mult év-ben olvastunk erre először egy példát; hogy tudnillik a kisebb papnövelde növendékei a ngs. kormányzó vezérlete mellett a dicső „Rejtett gyémánt" jól sikerült szinreliozásával lepték meg a mélt. főpapot. Hogy a szép czél el is van érve, bizo-nyltja a mult évi november 3-án, mint ő nagyságának név-ünnepét megelőző estvén, a növendékek körében tervezett s a ngs kormányzó tiszteletére eljátszott „Budavár bevétele", kisebb szinmü H o r v á t h Endrénktől. Igy jutalmazza meg az erény önmagát ! — A nagyon tisztelt elöljárók buzgalmának koronája a t e g n a p , mart. 3 - á n , mint farsangestvén szinreho-z o t t : „Constantia Orthodoxa" cszinreho-zimü t, Neumayer jeszinreho-zsuita- jezsuita-atyától készitett remek szinmü Szép reményekkel gyültünk össze kegyes meghivás folytán az intézetben mélt. püspökünk és számos nagyérdemű és méltóságú vendég körébe, leendő

tanúi a buzgó növendékek hálájának és annyi jelesben tün-döklő liivatottságának. — íme fölhuzatik a sok reményt és fönségest takaró függöny, s minket nem képzelt f é n y , fönség és tudomány bájol el. Ki nem látta volna ebben a haladás nagyszerű lépteit, a fáradozás fényes gyümölcseit, s a t . növen-dékek szép lelkének minden jó- szép- és hasznosra termett tehetségeit és erélyét? Magán a szinmüvön a tökély kifeje-zése tündököl, s mi szentebb, mi fönségesebb és korszerűen szükségesb, mint a constantia Christiana? Méltóan rajzolja ezt jelen szinmü három részében, melyek : constantia probata, tentata et coronata, A játszók szerepválasztását, érzéstelt, tiszta, folyékony és meg nem akadt beszédfolyamát nem em-iitvén, csak azt jegyzem m e g , hogy itt a szinmü müvészisé-g e , remek latinsámüvészisé-ga, korszerűsémüvészisé-ge és fönkeltsémüvészisé-ge , az előadók tudománya és a diszitmény fényessége versenyzett a koroná-ért , mely egy és méltó, tehát el nem évülő illeti mindannyit.

Mi illett volna jobban ezen szinmühez, mint a Constantia orthodoxa azon dicső bajnokának emlékezete, ki napjainkban is nem kisebb kitartással áll a kisértetés növekedő tüzében,mint a szinmü-rajzolta Constantius korabeli keresztény főnemesek.

IX. Piust értem, kinek Wiseman szerzette gyönyörű hymnu-sa *) a ngs kormányzó és a növendékek közti müénekesek által elzengve kiegészítésül és mintegy bizonyításául szolgált a szinmü jellemének. Mily jól esett szivünknek a m. püspök atya s z e r e t e t é t , a nagyontiszteit elöljárók lángbuzgalmát s mindkettőnek a hálás növendékek virágzó képzettségében kedves jutalmát szemlélnünk ! H a ennyi dicsőt, fönségest és meghatót összekapcsolunk, ki beszéli el az el nem maradható hatást a kedélyekre? Hogy tudná gyenge tollam csak homá-lyosan is ecsetelni azon természetfölöttit, azon elragadót és meggyőzőt ; mi a csak puszta szóval rajzolt kath. erényen is van, — h á t még ha ezeket romlatlan tüzkedélyek hozzák szó-ban megtestesitve napfényre , — hát még azon magasztosult szellem által visszatükrözve, mely e vallásnak különösen vér-tanúiban és hitvallóiban élt és él ! Oh itt csak bámulni, hitért lelkesülni s ama zárszót lehet elrebegni a magasztosultság gyöngyeivel szemünkben : Christus Deus, Christus vicit, Chri-stus régnât ; itt csak azon ima-dalra lobban föl a kebel : „Hall-jad Isten hő imánkát, áld meg ő t , jó szent-atyánkat." Nagyon hatott a mü velős kifejezésekbe és tettekbe fektetett dogma-tikai sulyjával is. „Sic placetis!" hadd, t u d j a meg a világ, hogy a kereszténység nem elnyomója, hanem anyja, leghűbb daj-kája a szépmüvészeteknek. Lehet-e ezek u t á n , hogy az em-ber a legmélyebb tiszteletre ne buzduljon az atya i r á n t , ki mindezt létesité és föntartja szeretetével, azon elöljárók iránt, kik mindenükkel a növendékek és általuk az egyház és hon javáért élnek? Lehet-e végre,hogy szeretetre ne lelkesüljünk ily hivatástudó, dus szellemű ifjak iránt ? Az emberi sziv azt parancsolja, hogy itt ezer áldást kérjünk le a mindenek

Aty-jától.^Nővy.

A U G S B U R G . A schweizi Maria-Einsiedeln-kolostornak 1861-ben tartott ezredévi ünnepélye, sok százezer embernek szemeit a kath. jámborság, szeretet és tudomány hirneves, érdemdús intézetére forditá, és méltán. Épen azért nem lehet fölösleges, ha a hozzánk közelebb fekvő nagyszerű és j ó ,

*) Melynek igen sikerült latin fordítása jelent meg- e napokban nt. K o r é n e k J ó z s e f egri f ő m e g y e i áldozártól. S z e r k.

— « 1 9 0 t . —

hasonnemü intézetről is megemlékezünk, mely a mi

hazánk-ban Ottobeurenhazánk-ban létezik. Az ottobeureni pompás templom-ban egy, a boltozaton levő festmény a kolostor eredetét a 764-ik évre teszi, melynek ezredéves emlékünnepe 1764-ben a mos-tani nagyszerű templom és kolostor épitése által lőn legmél-tóbban örökítve. Ily templomot, ily zárdát a világ keveset is-mer, mely oly diszesen, oly nagyszerűen, és mégis oly czél-szerüen volna fölszerelve. Három nagy ajtó vezet ezen gasztos egyház belsejébe, mely 300 láb hosszú, 182 láb ma-gas, 175 láb széles, a kettős torony pedig 292 láb magassá-gú. A boltozati remek festmények ábrázolják : a) az utolsó Ítéletet ; b) a kath. egyház győzelmét ; c) szenteket a bencze-rendből; d) az ottobeureni kolostor alapítását 764-ben, és megujittatását 1764-ben; e) több apró képek töltik be és dí-szítik a templom többi részeit igen alkalmasan, és öszhang-zatban elhelyezve. 16 szép, többnyire nagyszerű márványtár képezi a templomnak fődiszét (Einsiedelnben csak 11 ol-tár v a n ) , mely ezenkívül igen gazdag szent ereklyékben is.

Egy ősrégi feszület a keresztoltáron, egy igen régi sz. ke-reszt-ereklye t a r t ó , egy más ereklyeszekrény stb nagyon be-cses ódonságok és művészi darabok. Az imakar igen csinos székein sz. Benedek élete féldombormüben van ép oly művészi-leg, mint szellemdusan ábrázolva. A 72 regist. orgona a kö-vetkező, 1764-re oly igen illő föliratot viseli: „Ottobura. mil-lenaria. laeta. voce, intonat. Deo gratias !" A templom oly tiszta és csinos, a festmények oly frissek és élénkek, hogy az ember nem győzi eleget nézni A szerzetes-atyák czellái egy-szerűek, de tágasak és a lakókhoz méltók. Mindegyik ajtó fö-lött egy bencze-rendü szentnek képe látható, és igy az egész ház mintegy vallhallája ezen ép oly érdemdús, mint tisztelet-reméltó szerzetnek. Ezen képeken kivül a régi műkincsekből is maradt fön néhány nagybecsű tárgy. Az ó- és u j szövetség-ből v e t t képeknek, melj^Tek kölcsönösen kiegészítik egymást, egész sorozata sok érdekest, szépet és épületest nyújt. Több kép Amikomtól, valamint igen sok faragvány királyi mütárba is beillenék, és méltó bámulatot gerjesztene. Érdekes továbbá egy csudálatos ostyának története 1465-ből, mely több csinos képen van örökitve. A kolostor-épületek most általában véve, még jó karban vannak, és az állam által, melynek tulajdonát képezik, a főrészekben nem is hanyagoltatnak el; egyes ter-mek azonban, folyosók és csarnokok erőszakos pusztításnak jeleit viselik magukon az előbbi háborús időkből. Különösen az úgynevezett császárterem igen szükségeiné már a meguji-t á s meguji-t , mindazonálmeguji-tal a szükséges pénzerő hiányában azmeguji-t alig lehet reményleni. Az ottobeureni mostani benediktinus főnök-ség ugyanis jelenleg épen nem bir fölösleges jövedelemmel, sőt inkább az augsburgi sz. Istvánról czimzett főkolostortól kap segélyezést, mely már eddig is igen sokat küldött az ot-tobeureni zárda- és templomra. Az egykori sváb Escurial mos-tani lakosai az ottobeureni bencze-prioratus t a g j a i , kik az ot-tobeureni , 2600 lelket számláló plébániában lelkipásztorok, azonfölül pedig a svabeni és neuburgi kerületek elhagyott árva gyermekeinek számára alapított, jól rendezett nevelő-intézetben csendes önföláldozással, Istennek szentelt tevé-kenységgel sok áldás közt azokat becsületes mesteremberek-ké stb. mesteremberek-képezik. Mintegy 60 év előtt ezen mostani nagyszerű épületek természetesen nem voltak még túlságosan nagyok, egy a p á t , ki egyszersmind birodalmi gróf volt, lakta azokat

mintegy 50 káptalanbelivel, és ezeknek megfelelő számú tár-sakkal. Különös termekkel birtak az ujonczok, a többiekben iskola t a r t a t o t t , vagy a zárdai gymnasium tanulói laktak;

mások ismét musaeumokul, alvó- és tantermekül szolgáltak, vagy gazdasági czélokra használtattak föl Igen jó sikerrel. A mostani hivatalnokok szobáiban akkor a kolostori hivatal-he-lyiségek voltak, valamint a kolostorhoz tartozó világi

hiva-talnokok lakásai. Ik.

P A R I S . ( V i t á k a f r a n c z i a s e n a t u s b a n.) A vi-lág a franczia kamarák szónokaira ügyel. Egy szó sem hang-zik el nyomtalanul. A jogi párt és a forradalmi ketté oszlott, mindenik tisztiüt. Francziaország gondviselés! küldetésében hiven j á r el. Az eszmék harczát vívja az emberiség élén, s öröm, hogy hősiesen v i v j a , miként azt nemes jelleme köve-teli. Miként egyes embernek, ugy nemzeteknek is van voca-tioja. Ebben j á r el eme nagy nemzet a kamarák harczaiban.

Az eszmék hatalma e z , a szellem uralkodása az anyagi világ-ban. A ,Gresta Dei per Francos' ma folytattatnak. Legfőbb val-lási, erkölcsi, társadalmi, rendi, jogi elvek vitattattak itt a megtámadásban és védelemben : kitkit melegen érdekelhet e vita oly nemzetnek kebelében, mely nemességére, szellemi nagyságára, befolyására a világon első. — Hevesek, szenve-délyesek a viták; egy magyar lap csárdai jelenetekhezhason-litá ; igaz, csak hogy midőn a csárdahős, a vörös herczeg nem okokkal, hanem a szenvedélyek és a lángoló gyűlöletek korából meduzafejeket állit elő a terem közepére, a jó lelkek béketűrése megszakadt. A csárdai jelenetek okozója a herczeg volt. A dühösség egyik részről, a fölingerelt méltatlanság a másikról, oly jeleneteket idéztek elő, melyekhez hasonlót csak a glrondisták és montagneárdok harczai mutattak egykoron.

Istenem ! Hányszor mondták, a pápaság elveszett Honnan a nagy szellemi erő, mely mellette küzd ? Hogyan v a n , hogy a pápaság ellenségei 1862-ben is ugyanazon életerős pápaság-gal viaskodnak, melyet 1861-ben sirba vinni gondoltak? Múl-nak évek, jönnek messze századok, Napoléon herczeg elvba-ráti a pápaságot mindig oly dühtajték között fogják győzhet-lennek vallani, miként Julián császár. Rövid, de h ü idézet-ben adandjuk elő a mondottakat. — Febr. 20-án Larabit Len-gyelország iránti tétlenséget fedd a kormányban, midőn már a h á l a , hogy 1830-ban a lengyel forradalom t a r t o t t a vissza a muszka seregeket, nehogy a Rénuson át törjenek, követelte volna a segélyt Francziaországtól. — Stourm fejtegette, hogy a kormány jobban tette volna, ha a szomszéd hatalmat kor-látolja, nehogy mértéktelen követeléseket tegyen a szent-szék iránt A meglett eseményeket e czimen lehet elfogadni ; de hogy a turini kormány Romát is követelje, a mi a meglett események körén kivül esik, az tulság. — A napnak fénye volt S é g u r d'Aguesseau gróf szónoklata. „Köszönet Larabit-nak,hogy a dicső lengyel nevet emlité. G-ondolom a végbevitt kegyetlenségek meg nem ujulnak. A fölirati tervet egészben elvetem, és pedig a m i a t t , a mi benne mondatik, másodszor a miatt, a mi benne nem mondatik. A szerencsétlen belügyi administratióról mit-sem szól a terv. A senatus, ha méltó akar lenni a császár bizalmára, kettős tényről, melyek mindenike, a hatalom csúnya visszaélése, nem hallgathat. Az első , a hata-lomnak siralmas visszaélése a vallásos, világiakból szervezett, s minden katholikus előtt kedves társulat ellen. A másik, oly sajtónak nyújtott p á r t f o g á s , melynek szabadossága minden

191

cí-mértéket túlhalad. Én ama társulatnak tagja vagyok ; nem kell azt dicsérnem, mivel az őt sújtó körlevél is dicséri. E tár-sulat csak jó tettei által tevé magát ismeretessé, s a kormány-nak megerősítését tacite birta ; a minister pedig rágalmazta annak t a g j a i t , gyűléseit, legfőbb bizottmányát. Ez a vissza-élés, ez ellen igazságot kérünk a császártól. — A sajtónak

In document Religio, 1862. 1. félév (Pldal 191-197)