az életből tanit s életre nevel. Lehetetlen ott a gyer-mekeknek erkölcsileg megromlani, hol a nevelés té-nyezői lelkismeretesen alkalmaztatnak. Lehetetlen ott a sziveket összetartó szeretet lánczának elszakadozni, hol a magasb szellemi érdek az a kapocs, mely min-deneket összetart. Lehetetlen ott az örök üdvösség előizét már e földön nem élvezni, hol az anyaszent-egyház nevelői befolyását szabadon gyakorolja. O nem választja el sehol a gyermekeket a többi éltesebbek-nek társaságától, hogy igy a külső szertartások s épü-letes keresztény szokások viszonos hatását közössé te-gye. Tehát oly tényleges hitet gyakorol, mely az em-berrel nőj jön s gyarapodjék mindenütt, s soha meg ne fogyatkozzék. De azért az anyagi józan előhaladás-nak sem ellensége; a tudományokelőhaladás-nak meg egye-nesen bölcsője. Az anyagiaknak a szellemiekhez való természetes viszonya képezi azon középutat, melytől a tanoda el nem térhet, ha egyoldalú nem akar lenni működésében. Rousseau a természetes nevelés szem-pontját eltévesztvén , a középutról annyira le tántoro-dott, a mennyire csak egy önmagával meghasonlott s a vallástól elpártolt elme képes. 0 szerénte minden u g y jó, a mint a természet kezéből kikerül; s csak az emberek behatása által fajzik el. Ennél fogva Rous-seau ábrándos fölfogása után csak azon képet hagyja meg az emberben, melyet a természeti állapot mutat, a többi adományokat és tökélyeket pedig, melyeket a koronkinti fejlődés és nevelés által kap, teljesen le-fosztja róla. (En hominem Rousseau-i ! !) En, s velem a nevelésnek minden igaz barátja az ellenkezőt tartja, én teljesen osztom a nagy Duponloup szavait : JVIisze-rént a nevelés egybefoglalja az egész embert, az okta-tás pedig magában véve nem. És mégis nálunk — el lehet mondani — az oktatás minden, a nevelés semmi.
Sántha Mihály.
A hazai egyházi művészethez uj adatok.
Ezen egyházi folyóirat lapjain ujabb időben is, de különö-sen mult évekbentöbbfényesbizonyitványát olvastuk azon
tör-téneti czáfolhatlan igazságnak : hogy a kath. anyaszentegyház a mint egykor a remek művészetek d a j k á j a , később pedig a középkor minden szépet végenyészettel fenyegető fégyver-dühe előtt egyedüli nemtője vala ; ugy mostani időben is a vi-lágnak fényűzésre való hajlamát mintegy szentebb irány, jobb izlés felé vezetni óhajtván, templomai, ruhái és szertartásai-nak eszközeiben szintén a fényest, a nagyszerűt keresve, evvel most is a művészetek remekeinek igen nagy, sőt a maga nemé-ben egyedüli pártolója. Valóban örvendetes jelenségnek tekint-hető, ha épen mai korunkban, midőn az egész világ az anyagiak-ban, amulandó élvezetekhajhászatábanelmerülve, — épen ugy mint Jeremias próféta irja: „elongaverunt se a Domino, et ambulaverunt post vanitatem et vani facti sunt" (Jerem. 2, 5) -és még itt is csak a fölületest, szemfényvesztőt, -és minden-kép olcsót használja: a kath. anyaszentegyház cultusa te-rén látunk majdnem napról-napra többeket, pedig édes ha-zánkban is, ama kór-eszmén fölül emelkedetteket, kik ad ma-ioremDei glóriám promovendam, adzelum religiosum inflam-mandutn nem kiméinek semmi költséget, csak remek és ma-gasztos legyen az oda vezető eszköz; és igy e külső majestással az emberek külső érzését elragadtatni, és evvel azután a bel-sőre hatni törekednek. Midőn pedig ekkép cselekedvén, szent czéljokhoz vezethető minden remek és magasztost pártolnak : világos hogy a művészetet, tudnillik hazai egyházi művésze-tünket roppant nagy mérvben mozditják elő.
Ugy vagynnk meggyőződve, hogy mindazok, kik a kath.
anyaszentegyháznak és vele szoros összeköttetésben álló, mint ő tőle legfőbb tápot is nyerő művészeteknek a mostani anyagias-ságszomoruirányaellenébenis fölvirágzását hazánkban szivből óhajtották látni, mindazok örömmel szemlélték ő eminentiája bibornok hg-primásnak abbeli buzgó fáradozásait az eszter-gomi basilica körül : hogy e remek épület valahára nem csak bevégeztetett ; hanem hogy az abban megkívántató akár ké-pek, akár plasticus müvek, akár orgona, vagy ruhanemüek, mind a legnagyobb művészet ékessége szerént állittatott ki.
Hasonló örömmel kell üdvözölni mindenesetre a f ó t h i , komá-romi , pest-egyetemi, győri, kassai, és több más részint már elkészült, részint készülőben levő templomok diszes fölékesitte-tését, mint az egyházi művészet, és ez által a vallásosság szintannyi emeltyűit, hazánkban.
Teljes örömmel sietünk *) mi is hazai egyházi művésze-tünk emelkedésének u j adataival szolgálhatni a rosnyói egy-házi megyéből.Ugyanis ennek főpásztora K o l l a r c s i k Ist-ván, már íiatal korában az egyházi művészetnek nagy tisztelője volt, és e körül igen is bő tapasztalásokat szerzett magának, midőn Europa főbb helyeit beutazván különösen az egyházi művészetet vette vizsgálásalegfőbb tárgyául, sazóta a művésze-ti remekeknek általában, de különösen az egyházinak tehet-sége szerénti buzgó előmozditója lőn. Leginkább kitűnt ez azonban, midőn a rosnyói megyének főpásztori vezetését bölcs kormánya alá vette. Meg volt ugyanis ő misága győződve : mikép e protestánsokká! tultömött vidékeken, kath. hivei kö-zött a vallásbuzgóságot minden okkal és móddal kell
eleveni-* ) Jelen d o l g o z a t mindjárt a rosnyói s z é k e s e g y h á z fölszentelése után küldetett be. Nem f o g l a l k o z v á n azonban annyira az ünnepély leírás á v a l , mint inkább az e g y h á z m ű v é leírás z e t i becleírásével, érdeke leírás e m levén t e hát annyira az időhez k ö t v e , mint az általunk akkor k ö z z é t e t t t u d ó s í -tásé, kénytelenek voltunk k ö z l é s é t mostanáig elhalasztani S z e r k.
t e n i e , és azért az e szakba vágó több más tapintatteljes rendeletei mellett még azt a különben is kedvencz tárgyai közé tartozót, tudnillik istenházainak kellékeit külfénnyel emelni, és finom Ízléssel előmozdítani, főbb törekvései közé sorozá ; hogy még a hithideg embereknek is, ha valami-kor a templomba bevetődnének, az ottan észrevett külcsín által legalább külérzékeik először, és addig kellemesen érin-tessenek , miglen ezen befolyás a belső vallási érzet mivelé-sére is át fog hathatni, mint például Fridrik porosz királyról történetileg tudjuk, hogy a kath. szertartásnak külcsinja és fé-nye r a g a d t a őt el ama vallásos nyilatkozatra: hogy csak a ka-tholikusoknál dicsértetik Isten ugy mint igazán isteni fölség.
A fönnevezett főpásztort tehát már csak e tekintetből is ki ne magasztalná ? midőn tapasztalja, hogy ő mlga a megyebeli templomok külfénye és izletességének előmozdítá-sára megkívántató költségeket vagy az illető templomok pénz-táraiból kegyesen utalványozza, vagy, mint sok helyen meg-történt, azt saját költségén létesiti. Azonban kezdettől fogva leginkább szivén feküdt cathedralis templomának dísze, és a a mint az ily nagy vállalathoz a lehetőségnek első alkalma nyílott, azonnal következő örvendetes hirrel lepte meg me-gyéjét : Quemadmodum David votum nuncupait Deo inqui-ens : non subibo domus meae tectum, non conscendam stra-tum lecti mei etc. usque dum invenero locum Domino, et ta-bernaculum opportunum (Ps. 131) ita ipse quoque a tempore quo munus episcopatus adii, nihil antiquius in votis habui, quam ut dum novara a fundamentis maiestati cultus divinicor-respondentem Dornum Dei aedificandi facultas deerat, adminus illam quae praesto est cathedralem ecclesiam, charissimam sponsam meam quantum per tenues vires licet, reddam orna-tiorem, et celebratione sanctissimorum Religionis Nostrae Mysteriorum digniorem. Anno superiore inipositum est eidem novum tectum prout solidum ita decore constructum, restât nunc interna illius instauratio, quae se ad totum Ecclesiae complexum ad inantiquatarum rerum elustrationem, aliarum item obsoletarum renovationem nec non congruorum decora-mentorum procurationem extendat. Cum autem provectior ae-t a s , eae-t de anno in annum magis vexaae-ta valeae-tudo moneaae-t me dies vitae meae esse numeratos, nec esse differendum in crastinum quod hodie agi conceditur, constitui hoc ad-huc anno, adstipulante Deo conceptum consilium effectui dare, unum petens a Domino ut qui dedit velle det etiam peril-cere etc. etc."
Minekelőtte leirnánk mily idomban és sikerrel h a j tátott végre ő miságának a püspöknek eme magasztos szándéka, czélszerünek véljük előrebocsátani ama cathedr. templom mii-épitészeti alakjának, és történetének rövid ismertetését. Ros-nyón ugyanis a régi építészet nagyszerűségének alig van más kiválóbb emlékmüve mint a székesegyház ; csak sajnálni lehet, hogy az épület nem lőn tökéletesen bevégezve ; ekkép ez is két különböző kor épitészeti jellemét tünteti elő. Az egyik rész-nek kora bizonytalan; mégis mennyire a legrégibb canonica vi-sitatiok némely adataiból, és a minden részén fölötlő góth épi-tészeti alakból kivehető, bátran a 13 századba sorozható az ; legalább Clianadinus de Telegd esztergomi érsek már 1339.
e rosnyói templomnak birtokul Nadabula és Csúcsom helysé-gek dézsmáit ajándékozá, — 1514-ben pedig Bakács Tamás bibornok s primás ezen góth idomú templomhoz a „szent
ke-resztről" nevezett kápolnát csatoltatá a már akkorában na-gyobb számú magyar ajkú hivek részére, minthogy az egész városalattössze vissza ágazott bánya-üregek a hagyománynyal nagyon egyezőleg tanúskodnak arról : mikép Rosnyó városa eredete a bányák mivelésének tulajdonítandó, és az ezen ok-ból ide letelepedett coloniakok-ból alakult, melyek a bányászat-ban akkoron még nem igen j á r t a s magyarok helyett hihe-tőleg németek levén, maga a hivők első közönsége is német lehetett : idő folytán azonban a lakosság lassanként megmagya-rosodván , kívánatosnak tünt föl ama magyar kápolnának a templomhoz való építése. A tizenötödik század közepe felé a rosnyói templom kétségkivül a hussiták kezére j u t o t t , kik itt egész vidéken elterjedve számos egyházakat hatalmukba ke-ritének. Később bizonyosan a protestánsok hasonló erőszakos-kodásától sem volt ment a templom, legalább a hagyomány, mely e templom körül történt két összetűzésről szól, annak a protestánsok általi elfoglalásáról is teszen említést ; úgysztén ezt engedi sejteni azon régi festés is, melyet a mostani in-stauratio alkalmával a vakolat alatt találtak, és azon számos a templom szentélye és h a j ója alatt elterjedt sírboltok, melyek-re szintén csak most akadtak véletlenül. Midőn később Maria Theresia királynő által Rosnyón püspökség állíttatott föl, ak-kor az érintett templom cathedrálissá alakíttatván, az ehhez megkívántató szekrestyékké változtattatott ama magyar ká-polna, és mivel a lakosság már nagy részt megmagyarosodott, az egész templom magyar ajkuaknak lőn átengedve ; külön-ben akkor más egyéb változáson maga a templom alig ment keresztül. Csak később 1828-ban, vetette azt a jelenlegi her-czeg-primás mint akkori rosnyói püspök egész belsejére néz-ve újítás a l á , és látta el több u j , az idők igényeihez mért szükséges tárgyakkal Ugyan őeminentiája némely javitástesz-közöltetett e templomom még akkor is, midőn sz. Neytus vérta-núnak testét XVI Gergely romai pápától kinyerve azt e tem-plom belértékének nagy emelésére Rosnyóra hozatá. Azóta B a r t a k o v i c s Béla ő excja mint rosnyói főpásztor remek épi-tészeti csínnal pompázó tornyát, megfelelő szép, sugár, fényes fehér bádogu tetővel diszitteté föl. Legtöbb gondot, és ékesitési buzgalmat azonban jelenlegi főpásztora mit. K o l l á r -c s i k István fordita e templomra, ki a káptalannal egyesül-ten azt rövid idő előtt nem csak tartós fedél alá veteté, hanem folytonosan tanakodott is : mint lehetne e pompás góth idomú egyházat ezen a tájékon páratlan szépségű egyházzá va-rázsolni? és e máskép remek, de symetriai tekintetben mindeddig befejezetlen müvet egyöntetű egészszé alakitani ? A sanctuarium nagyságából a legbiztosabban lehet következ-t e következ-t n i , hogy eredekövetkez-tileg sokkal nagyobb következ-terjedelmű hajóra volt számítás, sőt maga a hajó is ezt föltünteti annyiban, a mennyiben baloldalán a remek boltivezetet pompás há-rom tám-oszlop fogja föl; még ellenben a jobbon az ugyan-ily ivezet közvetlen az oldalfalra támaszkodik, és szép gotli ürekre van fölosztva, közepén a porticusba, fölrészén az úgynevezett keresztkuti, és alsó részén sz. Neyt-kápol-nákba szolgálván átmenetül. Az épület falai általában igen vékonyak de azért mégis elég erőséggel épitvék és a stylhez alkalmazott remek alakú ablakokkal pompáznak ; kü-lönösen azonban a templom boltozatja ragadja bámulatra a közelebbről vizsgálót, mely darázskőből összeállítva alig 3 ujnyi vastagságban mégis igen nagy szilárdsággal dicsekszik.
Föltűnő még a karzat építészeti pontossága, a melynek mint fölső párkányzata ugy alsó támoszlopai is a legszebb góth Ízlést tüntetik föl. (Vége köv.)
Vezéreszmók egyházi szónokok s kateeheták számára.
„Olvassátok az egyház történelmét, s megtaláljátok benne, minő csodás foganatja volt egykor az Isten igéjének !
— S most ? Noha soha sem volt annyi hitszónok, soha sem vettetett oly bőségben a jó mag, mégis oly kevés a jó gyü-mölcs, oly csekély az eredmény. Mintha csak nem is volna oly hatalmas többé az Isten, mint egykor, ugy van most az ő sz.
igéjével. S lia az Isten most is oly hatalmas, s igéje annyiak által hirdettetik, honnan a kevés foganat ? — Talán egyik oka ennek az : hogy a hitszónokok egykor s z e n t e b b e k voltak, mint most. Igen , a hitszónok minőségét legtöbbnyire az ő élete, az ő viselete teszi. Csak név szerint papnak lenni, nem bir még becscsel ; a tettek, példás élet, ez az, mi a vilá-got megtéríti ! A legjobb gondolat, melyet a hitszónok ma-gával a szószékre hoz, a hallgatók jó véleménye az ő életvi-selete felől. Akkor nem csak szavakat, de tetteket is prédikál, különben csak gondolatokat és szavakat. — A szivekhez nem csak szóval, hanem tettel is kell beszélni; nem is elég az, hogy a hitszónok szavai Isten igéi ; soha sem szabad azoknak a tettektől elválasztatniok. A szavakat a hallgató csak hallja, a tetteket látja is. S ha a hallgatók látni fogják a hitszónok-ban azt, a mit tőle hallanak, akkor beszédének sokkal na-gyobb lesz az eredménye. Miért téritett meg oly sok bűnöst ker. sz. J á n o s ? Az ő szavai poenitentiát hirdettek: „Tartsa-tok poenitentiát" ; de élete is ugyanazt mutatá ; az ő szavai böjtöt parancsolának, s önmaga is azt gyakorolá. Jámborsá-got ajánlott, de maga is gyakorolta. Ha tetteink nem egyeznek meg szavainkkal, sőt ezek ellen bizonyítanak, lia a hallgató mást lát rajtunk, mint hall tőlünk : hogy térjen meg ?" (A.
Vieira S. J.)
„Valamint az üres czikornyás, mit sem jelentő szavak- s kifejezésektől, ugy minden szinpadi, test- és kézmozdulatok-tól, s arczkifejezésektől óvakodni kell a hitszónoknak Az erőte-tett lármás hang s indulatosság szintén nem illik a szószékre.
A hitszónok legyen élénk, de kenettel ; természetes, de sze-rény , illően komoly és nyugodt. Szóval abban áll a legna-gyobb művészet a hitszónoklatra nézve, ha legkevesbbé sem mesterkélt ; s ez csak ugy éretik el : ha a szónok beszéde ko-moly, erőteljes, buzgó ; de nem lármás vagy énekes. A sza-vaknak a lélek mélyéből kell eredniök, s inkább a szivnek, mint szájnak kell beszélni, csak a sziv beszélhet a szivhez, a száj csak a fülnek szól." (Sales, sz. Ferencz.)
„Nem tanácsos körülményes elbeszélésekkel, s termé-szetes leirások által festeni némely bün utálatos voltát, s an-nak következményeit, hogy attól a hallgatókat visszarettent-sük ; mert könnyen megeshetnék, hogy ez által veszedelmes visszaemlékezéseket költenénk föl, s a már behegedt sebeket újra feltörnők, a helyett, hogy a rosszat megutáltatnók hall-gatóinkkal. „Haec potius tacenda — mondja naz. sz. Gergely (Hom. 4. in Eccles.) et ad haec describenda non est oratione procedendum altius, ne per banc reprehensionem iis, qui sunt paulo magis obnoxii affectibus, vulnera refricet memoria."
(Sevoy.)
„Nézz e kőre itt előttünk, melyre a hányszor esik, ama
magas szikláról csöppenként hull a viz. Mi keményebb a kő-nél, s mi lágyabb a viznél ? s ime e lágy csöppek mégis ki-vájták a kemény követ ? Ugy van az emberi szivvel is. Igaz, hogy mint a kő , oly kemény sok ember szive is, s oly lágy, oly gyöngéd az Isten igéje, mint a viz, de gyöngédeden bár, de gyakran becseppegtetve, végre behat a legkeményebb szivbe," igy vigasztala s lelkesite egykor sz. Pimenion zarán-dok, bizonyos kedve-vesztett hitszónokot, lelkesitsen s vigasz-taljon ez minket is." Gyurikovits Mátyás.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P É C S , febr. 6-án. Az atyai gondoskodás, s főpásztori intézkedés, melylyel m. püspökünk, megyéje kormányát szi-vén viseli, minden szükségeit éber ügyelemmel kiséri, és azokat megszüntetni, a hiányokon segiteni és az Ur szőllőjében munkálkodók szellemi, és anyagi jobblétét előmozdítani buz-gólkodik : nem maradhat megyénk szük határai közt, s megér-demli, miszerént az ne csak hálás kebleinkben, hanem ezen be-cses lapok hasábjain is megörökíttessék, et in omnem ter-rain exeat laus ejus ! — Egy rövid éve, hogy kegyes főpász-torunk az Ur szőllőjében megkívántató alkalmas erőkről gon-doskodni akarván, roppant áldozattal a gyermekpapnöveldét létesité. s alapitá ; és ime már ismét hová látjuk fáradhatlan atyai gondját fordulni ? az Ur szellőjének munkálásában ki-merült , hanyatló erők gyámolitására, és vigasztalására azok-nak^ kik a nap t e r h e , és melege alatt megtörve, éltök estvé-jén állanak. — Nem hiányzott megyénkben eddig is az elag-gottpapok részére nyugdijalap; a tőke azonban sokkal cseké-lyebb volt, hogysem az érdemekben megőszült, elaggott pap-jaink állásukhoz illő segélyt nyerhettek volna. E hiányon se-giteni, és a nyugdij-alapot annyira növelni, hogy minden nyu-galmazott lelkész legalább is 400 ftot o. é. nyerhessen, volt kegyes püspökünk atyai szeretetének, s főpásztori gondjainak főföladata. A megyei papság mint miden alkalommal, ugy most is megérté a főpásztori szózatot, mely őt közreműkö-désre hivta föl, s örömmel sietett a saját érdekét czélba vett tervnek életbeléptetésére részéről meghozni az áldozatot, megajánlván a már létező nyugdijalap növelésére, a jelen időben oly bizonytalan t ö k e s i t é s helyett az é v i p ó t -j á r u l é k o t , vagyis a 1802-ik évi -jövedék összeirás alap-ján fölvett jövedelme utáni egy százalékot. *)
ROMA, jan. 7-én. Mig a szent-szék javadalmaiból ki-fosztva, Európától elhagyatva, a forradalom prédájául oda do-batva látszik lenni, az oroszok czárja egyezkedési pontokat hoz a szent-atyálioz, melyeket hat hét előtt kiki lehetetleneknek vallott. A pápa és egyházi kormánya az egyezkedésben oly szilárdságot tanusitott, mely egyedül anyagi gyengeségével vetekedik. Ő nem engedett semmit, mitől a lelkismeret vissza-retten , s azért győzött. Megkapván az orosz kormány kezde-ményeit a pétervári papai nuntiatura visszaállítására, és Fe-linski érsekké neveztetésére, a szent-atya azonnal rendkivüli consistoriumot t a r t o t t , s megerősité Felinskit az érseki mél-tóságban , kinek jámborságát, s minden erényeit előlegesen
* ) A mi ezen ü d v ö s czélra a bölcs határozat szerént a tanárok részéről jár, részünkről is lefizetni k ö t e l e s s é g ü n k n e k tartjuk. S z e r k.
> 1 1 0 «
ismerte 1). A consistorium Három királyok napján aszent-mise után a trónteremben t a r t a t o t t ; a szent-atya csak olasz nyelven élő szóval nyilatkozott a jelen helyzetről, Örömét fe-jezvén k i , hogy remény v a n , miszerént Lengyelországban az egyháznak visszaadatik a szabadság. Nagyra becsülvén a czár-nak közeledését, rögtön praeconisálta Felinszkit, remélvén, hogy a czár ezen készséget indokul veendi a lengyel egyház elleni szigornak enyhítésére. Ebből lehet következtetni, mily bölcsen tett a szent-atya, hogy a megholt érsekhez ama leve-let i r t a , melynek annyi ereje volt. Az érseki pallium az okmá-nyokkal együtt küldetik. — Végre fájdalmát nyilvánitá a szent-atya azon csapás fölött, mely a portugalli királyi csalá-dot é r t e , s megparancsolá, hogy a királyi család megholt tagjaiért jan. 14-én a gyász-mise megtartassék.
ROMA , jan. 12-én. A .Gnornale di Roma' tegnapi szá-mában jelentést tesz az ,Armonia' szerkesztősége által fölkül-dött Péterfillérről. U j évre 12,126 scudit külfölkül-dött; 1860-ban 253,515. lirát ; 1861-ben 573,887 lirát, a melyhez számítván a más drága tárgyakban tett adakozást, két éven át ezen szerkesztőség szedett 1,147,774 lirát a kifosztás után szegény-nyé lett szent-atya számára. „A fiúi hűségnek ily nyilatkoza-tait látván a szent-atya, irja a ,Griornale di Roma', nemes ér-zelmei föllángoltak, szemeit az égre emelte, s az Istentől, kinek e földön helytartója, áldást könyörgött szerető fiaira, kik atyai f ájdalmainak, szorultságainak enyhítésére annyit áldoznak. — A gonoszok ostromolják, marczangolják őt; de az istentelenek között hiven megmaradt számos fiai nem hagy-ják el a szeretett a t y á t , kit a fondorkodók szegénységgel akartak elnyomni. — A világ minden részeiről jönnek az ado-mányok ; de szaporodnak a szükségek is. Hanem a kik eddig nem h a g y t á k el a szent-atyát, ezután sem fogják őt elhagyni.
Édes a nélkülözés, mely a jó atyáért türetik Ezekre nézve mondhatja a szent-atya : „Multa mihi fiducia est apud vos, multa mihi gloriatio pro vobis, repletus sum consolatione, superabundo gaudio in omni tribulatione nostra." (2 Cor. 7,4.)
„Elégedésünk és örömünk tetőpontja, igy ír az ,Armonia'szer-kesztője, midőn atyánktól áldást kapunk. Istenem ! mi fiuk, kötelesek vagyunk hálával lenni atyánk iránt, és ő hálálkodik nekünk! Ez többet ér nekünk, mint száz Moricz-rend, száz commenda , száz tanszék. — Az u j év 1862-ben jól kezdődik.
Midőn a jan. 18-ra,sz. P é t e r székének ünnepére készitett adakozási lajstromot befejeztük, u j adományok küldettek hozzánk : Vercelli-ből Avogrado della Motta küld 500 1. ;
Midőn a jan. 18-ra,sz. P é t e r székének ünnepére készitett adakozási lajstromot befejeztük, u j adományok küldettek hozzánk : Vercelli-ből Avogrado della Motta küld 500 1. ;