E S Z T E R G O M , bőjtelőhó 13-án. — Az időben, a mint Illés Szarepta-város kapujához é r k e z e t t , látott egy özvegy asszonyt fát szedegetni, kit megszólitván, monda neki : a d j nekem kevés vizet az e d é n y b e n , hogy igyam. És midőn amaz elindult hozni, utána kiálta mondván : Hozz nekem, kérlek egy falat kenyeret is kezedben. Ki felele : „Az élő urad Iste-nedre mondom, hogy nincs k e n y e r e m , hanem csak egy ma-roknyi lisztem a v e d e r b e n , és kevés olajom a korsóban ; ime egy-két darab f á t szedek, hogy bemenvén elkészitsem azt magamnak és fiamnak, a z t megeszszük, és meghalunk."(Ki-rályok I I I . k. 17.). — Csak a mindentudó ur Isten mondhatja m e g , h á n y szegény ismételhetné a szareptai Özvegy asszony eme szavait napjainkban is. Magammal történt, hogy az utol-só-kenet szentségét adván föl egy asszonynak, abbeli kéré-semre, miként csak egy falatka kenyeret adjanak ujjam meg-t ö r ü l é s é r e , az lőn a válasz, hogy nincs ! . . . Ily nyomaszmeg-tó kö-rülmények közt benső lelki örömmel vetjük szemeinket oly számadásokra, melyeknek tartalmát az adakozók és szegények nevei s ez utóbbiak számára b e g y ü l t , és közöttük kiosztott könyör-adományok képezik. Előttem fekszik az Esztergom érsek-városban, Sz.-Tamáson és Sz-Györgymezőn a házi szegények ápolására fönálló egyletnek számadása 1861-ik év-re. Az adakozók élén itt is, mint m i n d e n ü t t , ő főmagassága
* 1 3 4
kegyelmes főpásztorunk áll, ki 100 a. é. frttal növelé azegy-let pénztárát. Követi őt mélt. báró F e k e t e Mihály pk 60 u j f r t t a l , mélt. T ó t h Imre pk 25 u j f r t t a l , ngs K e m p Mi-hály 2 0 , mélt. L i p t a y Antal pk 2 0 , mélt. D u r g u t h Jó-zsef 10, ngs M a j s c h J a k a b , s a többi kanonok urak mind egyenként husz-husz u j frttal. Az egyházi főrend adakozása tesz összesen 395 ujfrtot. Az alapítványok kamatjaiból bejött 688 f r t 60 kr. a. é. Az érsek-városi adakozók összeadtak 73 f r t 80 krt. A tamásiak 28 f r t 20 krt. Végre a szent-györgyiek 16 f r t és 80 krt. Az egész bevétel a mult évben, hozzáadva a tavali maradékot, um. 157 frt 66 krt, tesz: 1360 f r t o t és 6 krt a. é. Ez összegből az érsek-városi és szent-ta-mási szegényeknek adatott 883 frt. és 20 kr. a szent-györgy-mezővárosiaknak pedig 344 f r t és 40 kr. Isten áldása az ada-kozókon!.. Szabad legyen azonban megjegyezni, már csak azért is, hogy lássa a világ, hová fordíttatnak ama holt kéz-nek javai, megjegyezni mondom, miként a fön elősorolt ösz-szegeken kivül ezerek és ezerek osztatnak ki évenként mind ő főmagassága, mind a f t káptalan részéről az egész ország szegényei közt !.. Ezekről azonban hallgatok , csak azt adom még tudósításomhoz, miként Istenben boldogult ifj. T ö l -g y e s y I s t v á n , kinek halálát le-gújabban jelenté a „Reli-gio", egy szép aranyozott, tiszta ezüst kelyhet hagyományozott a párkányi szentegyháznak, miért szivemből ismétlem nagy-öl-vedi barátom szavait : „Béke lengjen az oly korán elhunyt
fölött !" — E G E R , febr 15-én. „Venite adoremus Dominum." E
gyönyörű mondat ragyog az egri székesegyház homlokzatán.
H a elolvassa az ember, önkénytelenül is belép a szent falak közé s buzgó imára nyilnak meg ajkai. Midőn az áldott em-lékű patriarcha P y r k e r László e szavakat odairatta, mint-egy látnoki lélekkel l á t t a , miszerént már a kíváncsi gyermek is kérdezősködni fog e magasztos mondat értelméről, s azt szivébe vésve, hívásának egész élete folytán örömmel fog en-gedni. Nem is csalódott. Bár mennyire t e r j e d napjainkban a vallás s igy az Isten háza iránti hidegség , hála Istennek ! az egri romai kath. hívekről — kevés kivétellel — elmondhat-juk a zsoltárossal, hogy „szive és lelke kivánkozik az U r haj-lékiba" Megvallom tehát, hogy nem csekély meglepetéssel
olvastam P. ur örömét, melyet a „Religio" a Prot. egyh. lap-ból átvéve közöl ; mintha az egri rom. kath. hivek annyira megunták volna saját templomaikat és szertartásaikat, hogy a prot. imaházba mennek szent elfogultsággal szemlélni vallá-sos szertartásaikat, áhítatosan hallgatni ünnepélyes és halotti szónoklataikat... Sajnálom, (?) de kénytelen vagyok ez örö-met épen azok nyilatkozatával keseríteni meg, kik, mint P. ur hiszi, oly testvériesen szövődnek velők; m e r t , mint mondák, csak a „kíváncsiság" vitte őket oda. — Ha pedig volnának olyanok, kiket nem a kiváncsiság, hanem más vezérelne a prot. imaházba, azok összeütközésbe jönnek az egyház tör-vényével, mely világosan tiltja hiveinek az „activa communi-catio"-t e szavakkal : Communicatio activa (in sacris) partim ob periculum perversionis, quod nefors Catholico inde immi-neret ; partim ob scandalum , quod alii catholici paterentur ; partim propterea, quod hoc facto Acatholici in suo errore, quasi etiam in üde ipsorum, non autem in sola religione ca-tholica daretur salus, confirmarentur, et sic veram lidem quaerere négligèrent ; partim denique, quia si Ecclesia
ad-mitteret, u t Catholici promiscue vitám ecclesiasticam jam Ca-tholicorurn j a m Acatholicorum ducant, ipsa indifferentismum religiosum promoveret. — U n d e Catholicus Acatholicorum templa, praedicationes, sacramenta, ceremonias religiosas, orationes, sepulturam etc. declinet 1). — Meg vagyok győződ-ve , hogy könnyen meg lehetne azokat számlálni, kik a prot.
imaházat látogatják oly szándokból, mint talán P. ur szeret-né. Nincs okunk félteni a rom. kath. hiveket; mert mióta a prot. imaház fönáll, még nem tapasztaltuk, hogy buzgósága megfogyatkozott volna és saját templomait gyérebben láto-gatná. Templomaink most is csak oly népesek, mint a prot.
imaház fölállítása előtt. A kik künn hallgatódznak, azokat bi-zonyosan a „kiváncsiság" csalta oda. Ez pedig kimenti őket.
Si quis templa Acatholicorum ingrediatur, ut ea curiosus in-spiciat, doctrinas et ritus illorum catholicae veritati répu-gnantes nulla ratione a p p r o b e t , in divinis communicare et culpae reus esse dici baud potest 2). Néhány buzgó hazaíiról kár az egész egri közönségre következtetni. Igaz ! emlékszünk r á , hogy néhány honleány azokat, kik inkább a tanuló ifjú-ság zászlója megáldatási ünnepélyére, mint a prot. imaházban ugyanakkor t a r t a t o t t T e 1 e k y „requiem"-re (?) mentek, ha-zaárulóknak bélyegezte ; de bocsássunk meg nekik ; ,mert nem tudták mit mivelnek.' H a nem csalódom, innét van P. ur örö-me is. — M é g egy nagy vád nyomja az egri népet : hogy föl-lelkesültségében ur-asztalát és templom-székeket csináltat, tornyot emeltet és bele harangokat öntet ( H a jól tudom a prot. imaház tornyában egy csöngetyii van). Hogy ezt pusz-tán az egri rom. kath. hivek tették volna, kétkedünk. Annyit t u d u n k , hogy adományfillérekkel többen járidtak e czélra, és ha P. ur dicséri őket, mi az egyházi jog szabályaihoz szoro-san ragaszkodva azt mondjuk : Catholicus ad templorum et scholarum acatholicarum aedilicationem, reparationem etc.
nec a e r e , nec fundi concessione concurret 3). Midőn a prot.
imaház keletkezett, épen akkor éltük azt a világot, melyben sokan azt hitték, hogy minden, véleményök szerént a hazafiú-ság neve alatt elkövetett t é n y , habár az egyház szabályaiba ütközik is, jó. — Ennyiben áll az egész dolog, s ebből láthat-ják a „Religio" mélyen tisztelt olvasói, hogy a P. ur dicsérete nem az egész egri közönségre , hanem csak néhány t a g j á r a vonatkozliatik. Azért „sit non Domini benedictum.1. Valamint Jézus a jó pásztor, ugy mi is naponta kérjük a mennyei Atyát : hogy hiveink a hitben meg ne fogyatkozzanak Őrködik nyája fölött Jézus, és nem fogja engedni, hogy juhai eltévedjenek.
Regéczi.
BOLOGNA-ban febr. 2-án szónokolt Pantaleo atya, Ga-ribaldinak egyik lelkésze. A szónoklat előtti napon ily tartal-mú falragaszok által hivta meg a közönséget : „Testvérek, bo-lognaiak ! M a , urunknak, Jézus Krisztusnak bemutatása és Mária tisztulásának napján, 11 órakor elvárlak benneteket a San Petronio egyházban. A ti atyátok és testvértek Pantaleo."
Szónoklatában Jézus megjelenésével a templomban hasonlitá össze Garibaldinak bevonulását Nápolyba és azon következ-tetetést állította föl, hogy minél jobban kell sietni, miszerént ezután már Romában ünnepeltessék meg ezen ünnep, melyen a capitoliumon lenghessen a szabad Olaszországnak lobogója.
' ) Porubszky „ J u s E c c l . De communie, in sac. Cath. cum Acatli.
§ . 9 6 . p a g . 1 7 5 . - * ) Ibid. pag. 1 7 6 - - 3) Pag. 1 7 5 .
*» 135 «+—
— Ezen esemény közlése által, mondja az ,A. P. Z.', csak azt akarjuk érinteni, mily tiszteletben tartatnak a piemonti kor-mány alatt a templomok , midőn minden apostata előtt meg-nyittatnak még szónokolliatás végett is IIol nem tiszteltetik maga a vallás, ott még kevesbbé leliet szó a vallás-szabadság iránti tiszteletről. — A hirneves elvnek„egyház a szabad-államban." illustratiojához a „Stendardo cattolico" jan. 30-ról a genuai kamarának egy u j határozatát hozza föl. Ez tudnil-lik egy folyamodványt nyújtott be a belügyi ministeriumnak az iránt, hogy a különféle kolostorok egybe vonassanak össze, miszerént igy a község elfoglalhassa a megürült zárdákat. — Aversaban pedig parancs adatott ki a nőkolostorok megvizs-gálására, Zelo püspök megtagadta a fölhatalmazást, minthogy ezt egyedül a pápa adhatja meg. De szokás szerént semmibe sem vétetett a tiltakozás, és a kormány ügynökei megjelen-tek a kolostorokban. Azonban a san-biagioi benedictinák ko-lostorától kénytelenek voltak eredmény nélkül visszavonulni, minthogy a fejedelemnő kijelenté, miszerént a püspök enge-délye nélkül csak holttetemén keresztül j u t h a t n a k a kolostor
belsejébe. Ik.
M I L A N O , febr. 10-én. Tegnap itt is rendezett Pantaleo atya pápaellenes tüntetést a székesegyházban. Az,A. Z.'egyik levelezője ekkép beszéli el folyamát : Mintegy negyedórával később a nagy-mise bevégzése után gyanús képű egyéneket láttam föltett kalappal az egyházba lépni, nem sokára reá utánuk jött Pantaleo atya is szintén fején tartva széles ka-rimájú k a l a p j á t , és a nép által kisértetve a szószék felé tar-tott. Minthogy azonban ennek a j t a j a az általános szokás sze-rént, az isteni-szolgálat után már be volt zárva, csakhamar hágcsót alkalmaztak a szószékhez, és azon mászott föl ő atyasága. Ide eljutva keresztet vetett magára, és emphatikus alkalmi beszédet t a r t o t t hallgatóihoz, melyet ekkép kezdett meg : „Mig tiszttársaim ezen helyről csak a romai tiszteletre-méltó szamarak engedelméből szónokolhatnak, nekem igen nagy örömömre válik, hogy magamat az ambrosianus nép souverain akaratja által látom fölemeltetve ezen helyre." — Azonban, folytatja a levelező, észrevettem, hogy a mindkét-nemü jobban öltözködött egyének a megvetés jeleivel hagy-ták el a templomot oly gyorsan, mint csak lehetett a nélkül, hogy a népnél gyanút gerjesztenének. A rajongó szónoklat alatt a hallgatók kalapjaikat lengették a szónok felé, de azo-kat csakhamar ismét fejökre t e v é k , és oly zajt ütöttek, mint-ha csak az utczán lettek volna. Most magam is kimentem a templomból. Kijövetkor láttam, mint liaranguirozza a templom lépcsőzeténél a népet a kiközösített áldozár, Arrigoni. Mint később liallám, Pertusati főesperes a székesegyházat profa-naltnak nyilvánította, és az Oltári-szentséget onnan az al cam-po santo nevezetű egyház kácam-polnájába vitte. Hirlik, hogy e miatt élete ellen törtek, de sikeretlenül. — Mig ez a székes-egyházban történt, Tavaggi áldozár a del Carmine-egyházba menvén mise-szolgálás végett, kalapja mellett nem volt az itt most szokásos czédula ; a templom előtt ácsorgó nép ezt ész-revevén fenyegetés közt akará őt kényszeríteni, hogy a neki nyújtott jelvényt tűzné fövege mellé, mit ő vonakodván tenni arczulcsapások és ütlegezés által kényszeríttetett annak föl-tüzésére. E s t v e , midőn ismét zenekarok vonultak végig az utczákon, önkénytes kivilágításnak k e l l e t t volna lenni ; mi aeonban igen gyéren mutatkozott, jeleül, hogy a milanói nép
még nem vetkőzött ki egészen vallási érzelmeiből, 10 óra felé minden nyugodt volt már. A délutáni órákban láttunk itt-ott több helyen mintegy bureaut fölállitva, melyekben ügynökök voltak, kik az átmenőket fölszólították, jobban mondva, kényszeritették, hogy azon tiltakozást (a pápa ellen), melyet a milanói municipalitás kezdett meg, aláírják, és láttunk egy egyént, ki nyolczszor ment az asztalhoz, hogy aláírja a nevet,
természetesen, mindég egy másét *) ! Ik.
SZENT-PÉTERVÁR. A ,Nord. Post'leirja Felinski var-sói érseknek fölszenteltetését, mely jan. 26-án az itteni, sz.
Jánosról czimzett kath. egyházban ment véghez. Részt vettek az ünnepélyben a bel- és pénzügyministerek, Wielopolski, Borch, Sievers grófok, a spanyol, angol, osztrák, belga és bajor követek, valamint a diplomatiai testület más tagjai és né-hány hölgy is Zylinski Venczel, mohileffi érsek és metropo-lita végezte a szertartásokat gr. P l a t e r , Stanewsky és Beres-newics püspökök segédlete mellett. — Másnap a metropolita nagy díszebédet rendezett, melyen az ujonan fölszentelt Fe-linskin kivül jelen voltak a Lengyelországból érkezett prae-latusok, a pétervári kath. papság nagy száma, a belügymi-nister, az államtitkár, Lengyelország ministere, mindakét minister segédei, Wielopolski és más méltóságban levők, va-lamint más kitűnő, Szent-Pétervárott tartózkodó kath. sze-mélyiségek. Az első fölköszöntés a metropolita részéről tör-tént a czárra. A belügyminister ezt a pápára mondott üdvöz-lettel viszonozta és hozzá tevé, miszerént reá nézve igen kel-lemes, hogy ezen fölköszöntést ép azon pillanatban teheti, midőn a szent-atya az orosz kormány iránti hajlamát legin-kább az által tanúsította legnyilvánosabban, hogy Felinski Felixet megerősítette varsói érseknek, mellőzve a szokásos formaságokat, melyek könnyen sokára elhalaszthatták volna a kormány óhajtásának teljesülését. Ezután az államtitkár köszöntötte föl a varsói érseket, a minister pedig Zylinsky metropolitát. A minister fölhasználta ezen alkalmat egyszers-mind azon szívélyes viszony kifejezésére is, mely közte és a metropolita közt létezik a czár akaratjának teljesítésére néz-ve mindaz i r á n t , mi a kath. egyház törvényes érdekeit illeti.
Ezen szavak az egész kath. vendégkoszoru által igen élénk
helyesléssel fogadtattak. Ik.
NIZZA, febr. l-jén. Egy angol nő j ö t t városunkba, hogy testvérét meglátogassa, ki a szelíd légmérséklet alatt bajai-nak orvosságát kereste. Reggel ki megy a vendéglőből, s test-vérének szolgalányával találkozik, ki szintén angol születésű, s anglikán vallású volt. „Úrnőm! igy szólt a szobalány, fogadja a két frankot, ezt Péterfillérül adom a pápának, ön tudja,ho-gyan kell ezt Romába küldeni." „Hogyhogy ? Ön anglikán, s protestáns, s Ön is Péterfillért adakoz?" „Alásan kérem, úr-nőm , ne t a g a d j a meg tőlem ezen kegyelmet. I g a z , én protes-táns vagyok ; de szivem egészen érzékeny l e t t , s gyakran si-r o k , midőn hallom, mit nem beszélnek, mit nem tesznek az emberek azon szegény pápa ellen. E két frankot szolgálatom-ból takarítottam meg; ez csekélység, de boldog lennék, ha ezen jó pápának én is valamit adnék. A szivem fáj, midőn oly sok rosszat beszélnek róla, a ki csak j ó t cselekszik mindenki-vel." Napjainkban még a protestánsok között is jobb lelkeket
* ) I g y aztán könnyü 5 0 , 0 0 0 aláírást szerezni. Ik.
1 3 6
találunk, mint a kath. Ricasoli és Thouvenel, kik a szent-atyát annyira sanyargatják.
IRODALOM.
„DAS O P F E R NACH SEINEM WESEN UND GESCHICH-TE." Von Dr. Albert S t ö c k 1. (Folyt )
Altalános lélektani tapasztalat, hogy mindaz , mi ben-sőleg az embert élteti, inditja, külben-sőleg is kiván jelentkezni, hogy a külsőség terén is ekkép kellő érzéki kifejezést nyer-jen. Ez általános törvénye a természetnek, és ha sikerül is némelykor az embernek bizonyos fokig elzárni belsejét : egé-szen ki nem vonhatja magát ezen törvény hatása alól, sőt épen ezen erőlködés is bizonyságot tesz a törvényről, mely mindenütt uralkodik. Minél erősebb, hatalmasabb a z , mi az ember belsejében él és működik, annál erélyesebben törek-szik külső tényben is visszasugárzani ; mi több, ezen külső nyilatkozat által nyer táplálékot, erőnövekedést a benső ér-zelem is. A benső áldozat legfőbb ténye a benső embernek ; az ember mintegy önmaga fölé emelkedik ezen tény által, minthogy egészen Isten akaratja által engedi magát keresz-tülhatni , és igy némileg az isteni fénybe merül le. Mint ma-radhatna tehát ezen benső, mindent átható , és tulajdonké-pen hősies müvelet elzárva az ember bensejében ? Azonban a belső áldozatnak látható nyilvánulása még mélyebb alapon is nyugszik. Az ember mindamellett, hogy két alkatrészből, testből és lélekből áll, egységes lényt képez, és épen azért, mit ő léte legfőbb czéljánál fogva tenni köteles, nem érint-heti alkatrészeinek csak egyikét, hanem egész egységes va-lóját; tehát csakis mint test- és lélekből álló egységes lény van képesitve a teremtés legfőbb czélját valósitani. Ez igy levén, igen világos, hogy a teremtés czélja teljesítésének központi ténykedésében, mely az áldozat, nem csak a lélek, hanem az egész ember, és igy a test is hogy résztvegyen, el-kerülhetlenül szükséges. Végre , minthogy a természet csak az ember által teljesítheti egyedül létének föladatát : az em-ber is köteles a természetet ezen czéljának valósításában elő-segíteni , fölhasználni, a természetet mintegy élő összekötte-tésbe hozni Istennel, és azt bevonni a fönsőbb szellemi ha-táskörbe Isten dicsőségére. Ez pedig lia nem is egyedül, de leginkább az által történik, ha a belső áldozat külsőleg is nyilvánul, mert ezen nyilvánulás által lép a természetbe, a külső, látható teremtésbe. Es igy a külső áldozatot is épen ugy igénylik az embernek legfőbb viszonyai Istenhez, mint a belsőt, és amaz ép ugy alapszik a természeti jogon mint emez ; azért mondja sz. Tamás is : „Oblatio sacriíicii pertinet ad jus naturale." (S. Theol. 2 , 2. qu. 85. art. 1.) Mindkettő együtt-véve teszi az e g é s z áldozatot. Valamint a külső áldozat lángja a bensőnek tüzénél gyulád m e g , ugy amaz ismét
sok-járul ennek élesztéséhez, táplálásához (Folyt, köv.)
VEGYESEK.
P E S T , febr. 25-én. A vizár által tönkrejutással fenye-getett kalocsaiak szenvedéseinek enyhítésére a nemeslelkii
főpásztor önföláldozással párosult kegyességet fejt ki. A pap-ság hiven követi a nm. érsek-atya dicső példáját, és mint a ,P. H.'-nek egyik levelezője írja, a papság böjtöl, nélkülöz, de minden erejét megfeszíti, hogy a szerencsétleneket se-gíthesse.
— A diószeghi ft. esperes-plebánus ur hozzánk intézett szép, közlésre méltó levelében köszönetet mond a pesti nö-vendékpapok m. egyliáz-irod. iskolájának azon 20 frtnyi se-gélyért, melyet az általunk küldött az ottani vizkárosultaknak.
— A kath. szellemtől mélyen áthatott ,Idők Tanuja' szentséges atyánknak a vizár által sújtott magyarországiak iránt tanusitott nagylelkűsége által indittatva, fölszólitá a kath. híveket, hogy Péterfillérek által kétszeresen térítsék vissza a szent-atyának e szeretetteljes adományát. Kimond-hatlan örömére szolgálhatna a kath. világnak, ha a fölszólitást, daczára a szomorú körülményeknek, melyek szerencsétlen honfitársaink segélyezését követelőleg sürgetik, ohajtott si-ker koronázná.
— Hire j á r t , hogy Lavalette ellen merényt szándékoz-tak elkövetni; csakhamar reá azonban a merény II. Ferencz ellen irányzottnak mondatott. A ,Lloyd' is mondja, hogy még a liir valósága az egész merényről nincs megállapítva, de mégis híreszteli, hogy a merénykedők egyike megvallá, mi-szerént Lavalette ellen a clerikalis comité által fogadtatott föl. — Ez valódi tolakodó jóakarat irányunkban !
— Troplong válaszföliratot fogalmazott a franczia se-natus nevében a császár trónbeszédjére. Hogy benne szolgai-lag helyeseltetik a császárnak egész politikája, nem épen föl-tűnő ; de bámulandó benne az : hogy mig Piémont követelé-sei szenvedélyeseknek, minden mértéket tulhaladóknak mon-datnak , Roma makacs merevségről, ellenállásról vádoltatik.
Piémont ugyanis ép oly joggal (!) követelheti Romát, mint el-foglalta a többi tartományokat, melyeket mint már most a piemonti koronához tartozókat Napoleon is elismert. H a te-hát a mostani követelések szenvedélyesek, igazságtalanok, azok voltak az előbbiek is, és igy Romát mikép lehet makacs-ságról vádolni ?
— Emiitők, hogy a franczia kormány szeretné megaka-dályozni a püspökök menetét Romába a piinkösti ünnepekre.
És csakugyan már nyilvánitá azon meggyőződését, hogy a püspök csak a megyéjét illető sürgős ügyben folyamodhatik engedélyért Romába mehetni. A pápa ügye pedig nem me-gyei ügy, (?) t e h á t . . . Szép fogalom az egyház közüme-gyeiről, és szervezetes összefüggéséről !
SZEMÉLYZETIEK az e s z t e r g o m i f ő m e g y é b ő l . K i n e v e z t e t t e k : P e r e s z 1 é n y i István , nagyrippényi esp. e's pleb. ö s z e n t s é g e t i t k o s k á p -lánjává ; K i s k a Márton hely. esp. v a l ó s á g o s e s p e r e s s é ; N e m z e t h y J ó z s e f ker. e s p e r e s s é ; Z i s k a János f ü z e s g y a r m a t h i plebánussá ; Z a j i c s e k J á n o s képezdei tanár az e s z t e r g o m i r e á l i s k o l a i g a z g a t ó t a n á -rává ; F á b i á n J á n o s alsó-szemerédi pleb. h e l y e t t e s s é ; J u r i s s Mihály szomlányi káplán nevelőül ment Ertl Konstantin úrhoz. — M e g h a l -t a k : G r a m a n -t i k Bálin-t sz. B é l a - i n -t é z e -t i -t a g ; C s u n d e r l i k Már-ton turolukai pleb és esp. ; 0 p e c s k a G y ö r g y litavai pleb. és esp. ; S i d 1 ó A l a j o s nyugalm. pap ; Ú j h e l y i Imre pólai kanonok. N y u g o d -janak békében !
Kegyes adományok:
0 s z e n t s é g é n e k e g y s z é k e s f e h é r m e g y e i plebánus . 1 arany.
A vizár által károsultaknak a Iugosi minorita-zárda 1 0 frt. — kr.
u g y a n a z o n székesfehérm. plebánus . . . 5 „ — „ A londoni templomra a csicsói plébániából . . 1 3 „ 4 „ a dörögdi plébániából . . . 3 „ — „ a petendi plébániából . . . . 2 „ — „
Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos POLLAK JÁNOS.
Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál (Al-Dunasor, kegyesrendiek épületében) P e s t e n , 1862.
.Megjelenik e lap hetenkint kétszer : szerdán és s z o m -baton. — Az előfizetési díj félévre , postán küldéssel
5 frt. 25 kr. ,
helyben 4 frt. 9 0 kr. a. é.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT.
/
Előfizethetni minden cs.
kir. postahivatalnál, s Pes-ten a Beimel- és Kozma-féle nyomdai irodában (Dunasor, kegyes-rendiek
épületében.)
Pesten, martius l-jén. 18. I. Félév. 1862.
TARTALOM : Havi szemle. I. — Egyházi tudósítások.
— Irodalom. — Vegyesek.
Havi szemle.
I.