tá-voznia kellett egy értekezése miatt a franczia zené-szet fölött, melyben a franczia nemzet büszkeségét sérté meg, állítván: hogy a francziának tulajdonké-peni zenéje nincs, s nem is volt, nyelve erre kevesb-bé levén alkalmas, és hogy a franczia zenésze t leg-fölebb egy öszhangzó kutya-ugatásig tökélyesithető.
— Az ily kiméletlen nyilatkozat által fölingerült ke-délyek ellene zúdultak, és elleneinek üldözései elől menekülendő, Genfbe ment. Ez időbe esik visszaté-rése a reform, vallásra, melyet 16 éves korában, a kath. vallásra térvén á t , elhagyott. Útközben adá ki szerencsétlen pályamunkáját ezen czim alatt: „Dis-cours sur l'origine, et les fondements de l'inégalité parmi les hommes."
Megemlítendő még első munkája: „Julie ou nou-velle Heloise", melyről a párisi érsek joggal mondá:
hogy „a testi kéj mérgét terjeszti, midőn azt kárhoz-tatni látszik." — Vallási müveit e szerint örömest nélkülözzük részünkről ezután is. (Vége köv.)
0 szentségének a keleti egyház-ügyekre vonatkozó apostoli levele.
P I U S PP. IX.
A d p e r p e t u a m r e i m e m ó r i á m .
Romani Pontiílces, quibus ab ipso Christo Domino in persona Beatissimi Apostolorum Principis fuit commissa su-prema cura et potestas universam regendi ac moderandi Ec-clesiam, nunquam intermiserunt indefessis consiliis et laboribus sanetissimam Christi fidem, religionemque diffundere per omnes terras, et secundum Domini praeeeptum conürmare
F r a t r e s , et homines nutantes sustinere, et imperitos docere, et laborantes erigere, et devios revocare, et incertos ducere, ac vel haeresis, vel schismatis contagione infectos ad catho-licae unitatis centrum reducere, et spirituali omnium populo-rum bono consulere, et omnia peragere, quae majori Ecclesiae utilitati quovis modo conducere possent. Cum autem Ecclesia a Christo Domino fundata una omnino sit, eaque ex Occidentis et Orientis populis constet, tum iidem Romani Pontiílces suas omnes paternas curas cogitationesque in Orientalis quoque Ecclesiae gentes assidue contulerunt, quae tot habuit viros ingenio , consilio, sacraque praesertim doctrina, eruditione, eloquentia, ac sapientissimis scriptis, magnorumque recte fa-ctorum, et sanetitatis glpria insignes.
E t sane u t in Oriente integrum inviolatumque catholi-cae fidei servaretur depositum, utque ecclesiastica disciplina prospéré procederet, et sacra liturgia omni sanetitate ac splendore folgeret iidem Pontiílces, ubi primum Ecclesiae pax fuit donata, et plura convocarunt Concilia, et varias edidere Constitutiones, décréta, nihilque intentatum reliquere, u t Orientalium utilitatem promoverent. Quod quidem singulare Romanorum Pontilicum, et hujus Sanctae Sedis erga Orien-tales populos Studium et amor semper viguit, ac vel maxime enituit, cum aliqua praesertim oborta est haeresis aut schisma excitatum, quandoquidem iidem Pontiílces nullis sibi curis parcendum esse duxerunt, ut in Oriente catholica servaretur, et magis in dies propagaretur unitas. Atque haec lldei unitas cum legitimorum rituum varietate optime consistit, ex quibus immo major in Ecclesiam ipsam splendor et majestas mirifice redundat. Hinc ipsi Decessores Nostri non solum in animo nunquam liabuere Orientales gentes ad ritum latinum ducere, verum etiam quoties opportunum esse existimarunt, luculen-tissimis verbis clare aperteque declararunt, se nolle proprios Orientalium Ecclesiarum ritus, utpote venerabili suae originis antiquitate, et Sanctorum Patrum auetoritate commendatos, destruere vel immutare, sed unice velle ne quid in ritus ipsos forsitan induceretur, quod fidei catholicae adversetur, vel pe-riculum generet animarum, vel ecclesiasticae deroget hone-stati, quemadmodum immortalis memoriae Benedictus XIV.
Decessor Noster copiose demonstravit suis Encyclicis Litteris ad Orientales Missionarios, die 16. Julii Anno 1755 datis, quarum initium „Allatae sunt." Quod si Orientales ritus ali-cujus arbitrio aliquando immutati fuerint, id nunquam Apo-stolicae huic Sedi est tribuendum.
Majores vero, ac potissimae post funestissimum, et nun-quam satis lugendum Photii schisma curae et sollicitudines pro Orientalibus a Romanis Pontificibus, et ab hac Apostolica Sede adhibitae fuere, quae optatissimum in Florentino Con-cilio assequutae sunt exitum, cum in eodem ConCon-cilio saneta catholica unio, jamdiu tam vehementer expetita fuerit resti -tuta. Cum vero Marcus Archiepiscopus Ephesinus tanquam novus Photius hujusmodi unionem insigni prorsus audacia convellere et labefactare est conatus, Romani Pontiílces omnem dederunt operam, u t Grraecos ad catholicam unitatem reducerent, ac spiritualibus omnium Orientalium necessitati-bus studiosissime occurerent. Quocirca eorumdem Pontificum cura et Missionarii ad Orientales gentes missi, et Orienta-lium rituum libri recogniti, et peculiaria S. R. E. CardinaOrienta-lium
Consilia instituta, quae eorum negotia seclulo examinarent ac 8 *
60
définirent. E t quidem pluribus annis ante Clementis VIII.
Pontificatum specialis instituta fuit Congregatio de rebus Graecorum, ac alia deinde sub eodem Pontifice erecta super negotiis fidei et religionis catliolicae, paulo post appellata de Propaganda Fide, quae tum Graecorum, aliorumque Orienta-lium negotia, tum fidei propagationem in Occidentalibus re-gionibus curaret. Atque liaec Congregatio eumdem habebat finem, quem deinde liabuit, et in praesentia habet Congrega-tio generalis eodem titulo Propagandae Fidei insignita, et a Gregorio XV. Apostolicis litteris die 23. Mai anno 1622 datis, et incipientibus „Inscrutabili" erecta cum munere presidendi Missionibus omnibus ad praedicandum et docendum Evange-lium et catholicam doctrinam.
At vero, inspecta Orientalium cum ritus tum disciplinae varietate, vel facile fuit statim agnoscere, etiam post praedi-ctae Congregationis generalis De Propaganda Fide institu-tionem, necesse esse ut quemadmodum Occidentalium ita et Orientalium graviora négocia, quae majori examine et studio indigerent, peculiariter a nonnullis ejusdem Congregationis generalis Cardinalibus tractarentur. Quocirca, Urbano VIII.
Pontifice, qui in locum Gregorii XV. fuit suffectus, duae spe-ciales ex ipsius generalis Congregationis de Propaganda Fide gremio Congregationes constitutae fuere, quarum altera ap-pellata super dubiis Orientalium, altera super correctione Eu-chologii Graecorum. U t vero opus ab hac postrema Congre-gatione inceptum ad finem perduceretur , et studia eidem pro Euchologio Graecorum commissa omnes Orientalium libros complecterentur ; nova Congregatio uti stabilis et distincta a Congregatione de Propaganda Fide erecta fuit a Clémente XI. super correctione librorum Orientalium, proprium habens Praefectum et Secretarium, et constans ex quinque Cardina-libus , pluribus theologis, virisque orientalium rituum et lin-guarum peritis. E x ipsius autem Congregationis Christianae Fidei Propagandae actis apparet quomodo fere semper, ubi de aliquibus summi momenti Orientalium negotiis erat per-agendum, eorum cura et examen fuerit demandatum peculiari-bus Consiliis, seu Congregationipeculiari-bus S. R. E. Cardinalium ejus-dem Congregationis de Propaganda F i d e , quemadmodum praestitum fuit de rebus, quae Graecos Melchitas, Armenios, Cophtos, Maronitas, Ruthenos, aliasque Orientales nationes respiciebant.
Haec autem agendi ratio , quam ipsa rerum natura et indoles exposcit, Nobis viam munivit ad ea deliberanda, quae Nostris hisce Litteris constituere existimavimus. Cum enim arcano Divinae providentiae consilio in hac Petri Cathedra, licet immerentes, collocati pastoralis Nostrae vigilantiae, sol-licitudinis et caritatis curas cogitationesque ad universum hu-mánum genus indesinenter debeamus extendere, ac simul omni contentione eniti et efficere, ut omnes homines cogno-scant solum Deum verum, et quem misit Jesum Christum, et omnes occurrentes in unitatem fidei, et agnitionis Filii Dei vi-tám liabeant, iccirco vel ab ipso Nostri Pontificatus exordio curas Nostras ad Orientales studiosissime aeque ac amantis-sime convertimus, clementissimum misericordiarum Patrem sine intermissione orantes et obsecrantes, ut qui in fidei uni-tate cum hac veritatis Cathedra sunt consociati, magis in dies stabiles et immoti persistant, et crescentes in scientia Dei, et cognitione Domini Nostri Jesu Christi per bona opera
cer-tain eorum vocationem et electionem faciant ; qui vero ab unico Christi ovili, extra quod salus esse non potest, misere aberrant, ad illud redire properent, atque festinent. Ea porro spe sustentamur fore, ut dives in misericordia Deus hisce No-stris humillimis et ferventissimis precibus propitius annuere velit. Interim vero prae oculis habentes praesentem Orienta-lium conditionem, et noscentes, in aliquibus locis quaedam im-pedimenta, Deo auxiliante, ita fuisse remota, ut Orientális ri-tus gentes possint cum hac Apostolica Sede libere communi-c a r e , et icommuni-ccommuni-circommuni-co facommuni-cilius Nobis sit gravibus illarum indigentiis occurrere, Apostoliéi Nostri ministerii esse duximus, Nostras paternas curas et sollicitudines ingeminatis studiis adhibere, ut spirituali eorumdem Orientalium bono et necessitatibus majorem in modum prospicere valeamus. Itaque selectae S.
R. E. De Propaganda Fide Cardinalium et Romanae Curiae Praesulum Congregationi commisimus, u t , rebus sedulo per-pensis, Nobis proponeret, quae potiora essent suscipienda con-silia ad Orientalium utilitatem magis magisque procurandam.
Qui quidem Cardinales et Praesules ex una parte apprime noscentes quam multiplices gravesque sint Orientalium indi-gentiae, et quam necesse sit, ut illorum negotia propter lin-guae, ritus, disciplinaeque varietatem peculiari ratione quoti-die magis dirigantur; ex altera vero animadvertentes quae quantaeque sint curae et occupationes ejusdem Congregatio-nis Fidei Propagandae ob mirum sanctissimae nostrae reli-gionis progressum, hoc potissimum ineunte saeculo, Divina adspirante gratia, in America septentrionali, in Indiis Orien-talibus, in Sinis, in Oceania, aliisque Europae locis singulari ejusdem Congregationis opera studioque effectum, et ob au-ctum Sedium Episcopalium et Apostolicorum Vicariatuum, et sacrarum expeditionum seu Missionum numerum, vel facile sibi persuaserunt, eamdem Congregationem novis indigere auxiliis, ut sine gravibus difficultatibus Orientalium negotiis speciali modo providere queat. Quamobrem sensere opportu-num omnino esse ad hujusmodi assequendum finem, ut ex ip-sius Congregationis Fidei Propagandae more, formandi scili-cet speciales Congregationes pro rerum ac temporum gravi-tate, institueretur peculiaris Congregatio, quae stabili modo omnia tum ritus, tum disciplinae Orientalium Ecclesiarum ne-gotia tractanda, ac dirigenda unice curaret. Quamobrem No-bis proposuere consilium formandi ex ipsa Congregatione Fi-dei Propagandae specialem et stabilem Congregationem, quae Orientalium libris corrigendis, omnibusque et singulis cujusque generis Orientalium negotiis tractandis unice operám navet, quaeque constet ex nonnullis ejusdem Congregationis Fidei Propagandae Cardinalibus, atque a Generali ipsius Congrega-tionis Cardinali Praefecto p e n d e a t , et proprium habeat Se-cretarium, proprios Consultores, ac proprios Officiales. Nos igitur de majori Orientalium bono summopere solliciti, et ea omnia peragere vehementer cupientes, quae spirituali dem prosperitati magis in dies conducere queant, de eorum-dem Venerabilium F r a t r u m Nostrorum S. R. E. Cardinalium consilio ac sententia hisce Litteris Auctoritate Nostra Apo-stolica, praedictam specialem Congregationem pro omnibus Orientalium Ecclesiarium negotiis unice tractandis ac dirigen-dis perpetuum in modum erigimus et constituimus, iis tamen legibus et conditionibus, quas hisce Nostris Litteris statuimus, et quas perpetuo servandas esse praecipimus.
Omnia itaque negotia, quae ex commemoratis Decesso-ris Nostri Gregorii XV. LitteDecesso-ris „Inscrutabili" aliorumque Romanorum Pontiiicum Constitutionibus ad eamdem Congre-gationem de Propaganda Fide pertinent, erunt in posterum in duas plane distinctas classes divisa, nempe in negotia latini ritus, et negotia orientális ritus. Nova Congregatio a Nobis instituta omnia Orientalium negotia, etiamsi mixta, quae scilicet sive rei, sive personarum ratione Latinos a t t i n g a n t , t r a -ctare debebit, nisi eadem Congregatio negotia ipsa ad gene-ralem Propagandae Fidei Congregationem deferenda esse interdum existimaverit. Atque haec Congregatio pro nego-tiis Ecclesiarum ritus Orientalis, cui praeerit Cardinalis Prae-fectus Congregationis Propagandae Fidei, constabit ex suffi-cienti numero Cardinalium ipsius Congregationis Fidei Pro-p a g a n d a e ; et Pro-proPro-prios habebit Consultores, acdistinctum Se-cretarium, et Secretariam cum suis propriis Oflicialibus. U t autem huic Congregationi a Nobis statutae praesto sint viri, qui Ecclesiarum Orientalium linguas, ritum ac disciplinam calleant, in banc almam urbem nostram nonnullos arcessivi-mus ecclesiasticos viros doctrina, et Orientalium rerum peri-tia spectatos, qui suis studiis, et scienperi-tia eidem Congregationi a Nobis erectae auxilio sint in iis praesertim, quae Orienta-lium Ecclesiarum ritus ac disciplinam, et OrientaOrienta-lium librorum emendationem respiciunt. (Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , jan. 23-án. A zsidó és forradalmi lapok valami jognélküli, vagy minden jogon kivül álló intézménynek
szere-tik tekinteni a kath. egyházat, melyet mindenki szabadon sér-tegethet tanitmányában szintúgy, mint birtokában. Legújab-ban a tömérdek egyházi kincsek hozattak föl, mint haszonta-lanul heverők, melyeket tehát jó volna nyugalmuk helyéről ki-és el-emelni, es azokból az állam deficitjét pótolni. Az egyház iránt mindig ellenséges és durva ,Hans-Jörgl' kezdett álma-dozni a kolostorokban heverő kimondliatlan értékű kincsekről.
Némely kolostorok tehát napfényre kezdik hozni hiteles birói kimutatás után az állitólagos kincsbőséget ; tájékozásul szol-gáljon a következő kimutatás egy osztrák szerzetház főnöke részéről : „Egy rendnek apátja küld önnek", tudnillik a ,Volks-freund'-nak, „egy-két adatot azon millió- és millióról arany-és e z ü s t b e n , melyek a templomok, arany-és különösen a kolostorok kincstáraiban vannak fölhalmozva némelyek véleménye sze-rént. Ezen adatok azon látleletből vannak kivéve, mely a cs_
biztosok által 1859-ben vétetett föl. H a ön kivánja, szivesen küldök a törvényszék által láttamozott példányt, valamint be-csületszóval biztositom önt arról is, hogy ezen leltárakban a legutolsó gomb is föl van jegyezve, mely ezen r é g i , hir sze-rént gazdag kolostorban található. — Az első rovat 7 lapon magában foglalja a régi pénzeket és érmeket, melyeknek összes értéke 573 fr. 31 kr. o. é. A második rovatba följegyez-vék a , többnyire nem igazi fémből készült, mell-keresztek, g y ü r ü k , edények, olvasók, keresztek, zománczozatok, mind-össze 1587 fr. 87 kr. értékkel. Az „ezüst" föliratú rovatban vannak a kanalak, ezüst lemezű pecsétnyomók, régi evő-esz-közök, mindössze 425 fr. 70 kr. ért. A templom-ezüstre nézve .meg kell jegyezni, hogy már 1788-ban az úgynevezett „fölös-leges" ezüst elkérettetett vagy elvitetett. Mily modorban
tör-tént ez , könnyű fölismerni abból, hogy még az ereklyék fog-lal ványai is leszedettek, és minden fölirat nélkül egy szek-rénybe tétettek; a kelyheket pedig vagy egészen elvitték, vagy csak fölső részét hagyták meg a tulajdonosnak Ily szomorú emlék még m a i s létezik egy; tudnillik a cuppája azon kehely-nek, melyet még maga az alapitó a 11-ik században hagyomá-nyozott a kolostornak ; még ezen valódi kincsnek sem kegyel-meztek , hanem gyönyörű domborművei ékített alját letörve, a pénzverdébe vitték. A templom ezüstje szintén az utolsó ka-nálkáig össze van irva, és az egész érték 1994 fr. ! A legjelenté-kenyebb még néhány öltözet, melyen azonban csak a munkának művészete bír becscsel. Egy zsidó kereskedő, ki természetesen az arany és ezüst kiégetésére czélozna, számításának 5-öd-részét sem fogná benne föltalálni. Az ornatusok és casulák mindössze 2319 f r t r a vannak becsülve; a többi készlet pedig ércz-edényekben, zászlókban, könyvekben, fehérneműben, 1310 frt. 80 krra. Mindezen rovatok tehát 8620 fr. 84 kr.
kincsértéket mutatnak föl ! Meg vagyok győződve, hogy más kolostorokban távolról sincs ennyi kincs is. Szükség esetére más kolostorok kivonatával is szolgálhatunk, nincs miért tar-tani e részben a nyilvánosságtól. — Egy másik kolostor-főnök is közlött már ily kimutatást, mely szerént szintén igen csa-latkoznának a zsidó számítók. E napokban olvasott, szakava-tott észrevétel szerént, a monstrantiákon itt-ott találtató na-gyobb számú gyémántok többnyire köszörületlen állapotban vannak, az ugy nevezett ezüst koporsók sem tisztán e nemes érczből valók, ugy hogy mindent egybevéve, több arany és ezüst van a zsidók kezében, mint a templomok- és kolostorok-ban; h a tehát egyes osztálynak kellene viselni az állam-deficit pótlását, azoknál biztosabb expediens találtatnék ; azért azon-ban még sem mondjuk, hogy el kell tőlök venni, vagy azokat terhelni, habár talán eredetre nézve nem oly szent a szerze-mény , mint az egyháznak kincse ; és igy a restitutio szigora szerént is könnyebben átszállhatnának az állam javára. Ik.
E S Z T E R G O M , Boldogasszony-lió 21-én. Jézus szentsé-ges nevének ünnepén — noha már m. é. karácsony-hó 22-kén telt ki ideje — t a r t á aranymiséjét az esztergomi főkáptalan egyik érdemes t a g j a , ngs. és ft. M a j s c h Jakab prépost ur.
Kézvezető az ország főmagasságu bibornok-primása v o l t , ki 26 hónap előtt oly ritka ünnepélylyel mutatá be maga is arany áldozatát az egek Urának. Akkor ő ada áldást a jelenlegi aranymisésre ; most ennek áldását vevé ő, az egész p a p s á g , a rokonok és az ajtatos hivek. Miért hullottak ezalatt oly sürün a könyük a rokonok, és miért az a r a n y m i s é s f ő p á s z t o r szemeiből, azt a szivek és vesék Vizsgálója t u d j a legjobban.
A szent beszédet ngs. és ft. B u b 1 a Károly helyb. kanonok ur tartá — Jézus szentséges nevéről u g y a n , de akkép, hogy az aranymisésről sem feledkezék m e g , ki csakis Jézus nevé-ben lépett 50 év előtt, és most is az Ur oltárához... Isten tartsa az u j aranymisést a főkáptalan díszére, az egyház és
haza javára „ad multos annos !" — S Z É K E S F E H É R V Á R I E G Y H Á Z M E G Y É B Ő L . A p á t
-kai plébániával fiókos Csala pusztán miút őszkor egy atya és anya — megnevezésüket szerénységök tiltja — egyetlen fi-gyermekük halálos nyavalyája fölött szivszakadva rettegtek.
Orvosi aggodalmak folytán lemondva minden reményről, mi-dőn a haldoklót Istennek atyáskodó karjaira fektették, kimon-dák egyszersmind, mikép — akár él, akár hal — a beteg
gyer-6 2 t+"—
meknek raegtakargatott aranyai a szegények közt lesznek el-osztandók. Isten a gyermeket, a boldog szülők fogadásukat t á r t á k meg. A vallásos anya plébániám körében egy szeren-csétlen özvegy jegyzőnére forditá figyelmét, ki vagyontalan f é r j e halála után nagy nyomoron, és öt neveletlen árván ki-vül mit-sem öröklött. Megható volt l á t n i , midőn a magasztos hölgy a szinte ismeretlen özvegynek — mondhatni, remegő gyengedséggel — n y u j t á át kedves gyermeke gyüjtelékét, még pedig száz u j forintot, az özvegy szabad rendelkezéseül, az öt árva számára pedig fejenként száz-száz u j forint erejű takarékpénztári könyvecskéket. Ámbár tiszteletben tartom az illető nagylelkű szülők szerénységét, mégis a jelen közle-mény fölvételeért hivatalos tisztelettel kell hogy esedezzem a ft. szerkesztőségnek, először : hogy olvashassák árvák és öz-vegyek, miszerint csodálatosak az isteni gondviselésnek utjai ; másodszor: hogy erősödjék hitében a keresztény világ, mikép Isten a dicsőitésére t e t t fogadást — sokszor még mielőtt t e s t t é válna — mint Ábrahám áldozatját kedvesen szokta fo-gadni. Jól esik lelkemnek, a hithidegség korszakának válto-zatos szinvegyülete közt ily kedvesen meglepő föllobbanását mutathatni be a keresztény tökéletességnek. Kérem is az Is-t e n Is-t , ki a rejIs-tekbe is l á Is-t , s a legkisebb fillérIs-t is följegyzi az örök jutalom könyvébe: áldja meg a nemes szülőket, áldja meg gyermeküket, és legyen : hogy a könyük, melyeket az özvegy-és árvák arczairól letörültek, egykor jutalom-koronájuk ra-gyogó gyöngyeivé váljanak*). ^47»érwsS<í«rfor,esperes-plebánus.
F E R M O , dec. 3-án 1861. Érsekünk majd másfél éve hogy Turinban fogva t a r t a t i k , a nélkül hogy valamiről vádoltatott volna. De-Angelis azonban nem szűnt meg hiveinél szeretet t á r g y a maradni. A fermoi nép ezen szeretetét és ragaszko-dását főpásztora iránt örökiteni a k a r v á n , ezüst emlékszobrot küldött neki fogságába. Ezen szobor egy őrző a n g y a l , siró arczczal, jobb kezében lánczot t a r t , melynek utolsó gyűrűi a fekvő főpásztori botra és püspöksüvegre nyúlnak ; balkézzel az angyal ezen lelánczolt jelvényekre m u t a t , mintegy okát a d v a , hogy szomorúsága a főpásztor rabsága. Az egyházi megyének lelki h a n g u l a t a jobban nem jelvényeztetlietett. A szobor alja nyolcz-szögös, melynek egyik oldalán : „Filippo De Angelis-Carcl. Pontiíici Majori Firmano — I m p a v i d o sacri Grregis custocli — Obsequii et amoris — Mnemosynon — Pa-r e n t i optatissimo" ; — másik oldalán : „Bonus PastoPa-r — Ani-mam suam dat — P r o ovibus suis." (Joan. X. 2 ) ; a harmadik oldalán: „Anno christiano M D C C C L X I . die festő Magnae Dei parentis — Sideribus receptae." — Követte ezen emlék-szobrot egy gyönyörű levél, melyben a liivek a gyermeki sze-retetnek h a n g j á n szólnak főpásztorukhoz. Nem akarjuk a hosszú levelet közölni, elég legyen egy kis töredéket adni :
„Hogyan emlékezhetnénk könyek nélkül a szerencsétlen 1860-ki sept. 28-1860-ki napra, midőn főpásztorunk erőszakosan vitetett el székhelyéről ? Nem lehet szóval kifejezni azon levertséget és szomorúságot, mely az érseki megye minden hiveit ezen hirre elfogta. Volt is okunk, mivel elfoglaltatván a piemonti seregek által a tartomány, főpásztorunk azonnal fogságba vi-t e vi-t e vi-t vi-t , a nélkül hogy az u j kormány ellen bár mi vévi-tségevi-t kö-v e t e t t kö-volna el. És lia mégis, kö-valljon nem kökö-vetelte-e az emberi
* ) Ily nemes tett m e g é r d e m l i , h o g y lapunk e g é s z o l v a s ó k ö z ö n
-sége'nek nevében rámondjuk az „ u g y l e g y e n " - t . S z e r k .
becsületérzés, mely a barbároknál is m e g v a n , hogy a bűnös előbb Ítéltessék meg, s azután b ű n h ő d j é k ? De nem volt elég, hogy főpásztorunkat számkivetésbe vitték ; nem csak érseki, hanem családi javait is lefoglalták, r u h á i t , ékszereit, asztali ezüst készleteit, lovait, kocsiját elkobozták, elárverézték, s a piemonti hivatalnokok nem szégyenelték mindezeket hasz-nálni, az érsek kocsijában sétákra menni; ehhez j á r u l t a sok r á g a l o m , melyet az ujságlapok oly kárörömmel hirdettek.
Mindezen durva üldöztetések között atyánk ! érsekünk ! ren-ditlenül maradtál. Hiveid fájdalommal teltek, sirtak, zokogtak az ellened használt kegyetlenség miatt ; nem féltünk mi fáj-dalmunkat nyiltan kimondani, bár veszély várakozott reánk e miatt ; nevünkben ment két plebánus T u r i n b a , hogy eminen-tiád előtt fiúi szeretetünk fájdalmait tolmácsolja, s
Mindezen durva üldöztetések között atyánk ! érsekünk ! ren-ditlenül maradtál. Hiveid fájdalommal teltek, sirtak, zokogtak az ellened használt kegyetlenség miatt ; nem féltünk mi fáj-dalmunkat nyiltan kimondani, bár veszély várakozott reánk e miatt ; nevünkben ment két plebánus T u r i n b a , hogy eminen-tiád előtt fiúi szeretetünk fájdalmait tolmácsolja, s