• Nem Talált Eredményt

Istennek nagy adománya a vélemények és nyel- nyel-vek föloldhatlan bonyolódásaiban, hogy a bíbornoki

In document Religio, 1862. 1. félév (Pldal 80-84)

testület halni kész Piussal, a püspökség pedig osztja az atyának szenvedéseit az uj Europa által gonosz ál-noksággal szövött zaklattatásokban. Van tehát szilárd pont, mely körül jegeczesedjék a rend.

Vezóreszinék egyházi szónokok s katecheták számára.

„Teljesítsük kötelességünket. — A vető szór. — „Ki-ment a szántóvető — az evangéliumban — hogy elvesse a magot ; s a mint vete, némely az útra esett, némely a sziklára ; némely a tövis közé, s némely jó földbe." íme három rész ment veszendőbe, s csak egy rész maradt meg az elvetett magból. De ő azért nem hagyott föl a szántás-vetéssel ; ha-nem, minthogy egy része mégis nem veszett el, tovább is dol-gozott. — Igy van az most is. A sokak közé elvetett isteni ige némely részben mégis gyümölcsöt hoz. Ha sokan nem is hallgatják azt, de hallgatja mégis valaki. Már pedig nem cse-kélység , ha csak egy lelket is megszabadítani ; lám az evan-géliumi jó pásztor 99 juhát hagyja oda, hogy az egy eltévedt után indulhasson." Én egy embert sem vethetek meg ; s lia egyetlen maga volna is, mégis csak ember, a kiért az Ur leg-szentebb vérét ontá. Bár mily szegény, bár mily alacsony származású is, még sem megvetendő ; ám én nem méltóságot, hanem erényt ; nem nagyságot, hanem lelket keresek." (Arany-szájú sz. János.)

„Talán Jézus csak az ő tanítványait, s azokat, kik hit-tek bene, szokta oktatni ? Avagy nem tudjuk-e, hogy Ő ezt elleneivel is tette ? kik csak azért jövének hozzá, hogy ki-sértsék, vagy hogy valami gáncsot találhassanak rajta. Vagy csak akkor tanita-e J é z u s , mikor sok hallgatója volt ? Nem méltatá-e tanításaira az épen vizért menő samariai asszonyt, noha maga volt csak, s nem tartott-e vele hosszabb beszédet az imádságról?" (Sz. Ágoston.)

„Az evangelium magyarázatának összhangzatban kell lenni azon egyszerűséggel, a melylyel maga az evangelium irva vagyon. A hitoktatásnak nincsen szüksége semmi másra.

Ha már a nyilvános pénz hamisitása tilos, mennyivel inkább az Isten igéjének hamisitása." (Szal. sz. Ferencz.)

„Ha látok valakit, ki az imában nem gyönyörködik, vi-lágos előttem, hogy az nem jó hitszónok." (Sz Bonaventura.)

„Szavaidnak meg kell hallgatóidat az igazságról győz-ni ; meg kell azt velők szerettetgyőz-ni ; meg kell ahhoz akaratu-kat hajlítani ; azaz : nem csak értelmes, hanem kedves, és hat-hatósnak is kell lenned." (Sz. Ágoston.)

„Ha a hitszónok nem példás életű, — szavaival nem épit, hanem ront. Ha tettei, önviselete s hajlamai által nem buzdit az erényre, ugy bűnre vezet, vagy abban erősít. Ha szeplőtelen viselete, példás élete által nem bizonyítja be azon igazságokat, a melyeket szóval hirdet, ugy tagadja azokat.

77 e+

Szóval, lia ő nem erényesb, s tisztább életű hallgatóinál, akkor nem jó pap, s hivatalát megszégyeníti.'' (Masillon.)

„A visszaéléseket nem lehet nyersen, s hatalmaskodással eltávolitani ; inkább oktatás, mint parancs ; inkább intelem, mint fenyegetőclzés által. Sajnálat s fájdalom kifejezése mel-lett a szentírás szavaival kell azokat megróni ; hogy ne a mi hatalmunk, hanem maga az Isten legyen a félelem tárgya sza-vainkban.'- (Sz. Ágoston.)

„A szőllő, mely sok venyigét hoz, annál kevesebb gyü-mölcsöt ad. A szóbőség soha sem tesz nagy hatást. Mennél többet beszélünk, annál kevesebbet t a r t meg a hallgató sza-vainkból. Mennél rövidebben fejezzük ki magunkat, annál na-gyobb haszna lesz beszédünknek. A ki hallgatóinak emlékező tehetségét túlterheli, elnyomja a z t , mintha a növényt mérté-ken tul öntözzük. — H a igen hosszú a beszéd, közepén elfeled-jük az elejét, s végén elfeledelfeled-jük a közepét. M é g a gyönge szónok is tűrhető, ha röviden fejezi ki magát, — s a legjobb is unalmassá válik, ha beszéde nagyon hosszú. Mi sem hat annyira kellemetlenül, mintha az egyházi szónok mintegy nem bir beszéde végére jutni." (Szal. sz. Ferencz.)

„Az egyházi beszéd 2, legfölebb 3 óranegyednél tovább ne tartson." (Synod. Paderborn. 1683) (Ugyanaz parancsoltatik a nyitrai Dioeces. Statutum által is).

„Az egyházi szónok buzgalmát és hevét a szeretet kell hogy szitsa, az okosság mérsékelje ; hogy midőn a bűnöst os-torozzuk, a bűnös személyét nyilván le ne gyalázzuk." (Kol-már püspök.)

„Senkit sem szabad nevén illetni, vagy annyira szavak-kal leirni, hogy a hallgatók reá ismerhessenek." (Borrom. sz.

Károly.)

„Hogy a tévelyeket is ostromolni kell, az világos. A jó pásztornnk nem csak jó legelőre kell a nyáját vezetni, hanem a jöhető veszedelem elől is megőrizni s menten tartani."

(Klüpfel Theol.) (Vége köv.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

P E S T , jan. 28-án. F t . Papp-Szilágyi József, apát, kano-nok ur az alább közlendő nyilatkozatot a következő sorok kí-séretében méltóztatott hozzánk beküldeni : „Tisztelt szerkesz-tőség ! Van szerencsém az igen tisztelt szerkeszszerkesz-tőséget biza-lommal megkérni, miszerént több magyar egyházi megyékből előfizetéseket k a p v á n , kegyeskedjék legközelebbi számában közhirré tenni, hogy munkám már sajtó alatt v a n , és az illető előfizetők, lia Isten engedi, majus-liónapban példányai-kat megkapják. Egyébiránt miután a munka sokkal terjedel-mesebb le end mint magam gondolám, mit a katholikus közönség maga megbiráland, az eddigi előfizetőknek ugyan 2 f t j á -v a l , az ezentúl jelentkezőknek pedig 3 ftjá-val adhatok pél-dányt." — Publicatio operis : Enchiridion juris ecclesiae orien-tális catholicae. Auctore dre. Josepho Papp-Szilágyi, abbate et canonico graeci ritus catholico magno-varadinensi. Eccle-sia Orientalis et Occidentalis, Graeca et Latina, sorores sunt ejusdem Matris Catholicae Ecclesiae filiae ; quae etsi unum sentiant et credant, ejusdem communis Matris Ecclesiae ube-ribus nutritae : habent tamen et suas proprietates, ritum nempe et disciplinam, quibus ab invicem différant. Et postquam in Imperio Austriaco duae Provinciáé ecclesiasticae,

Graeco-Ca-tholicorum Ruthenorum una, — Romanorum alia — cum pro-priis Institutis Theologicis existunt, ad usum liorum et Cleri Graeco-Catholici eruditionem, sacra ecclesiastica Unione j a m etiam extra limites Patriae nostrae in Imperio Turcico, apud Bulgaros, aliasque gentes felicibus auspiciis progrediente, hoc opus conscripsi. Sed nec inutile fore censeo etiam fratribus nostris Clero Latino, t u m , ut suos confratres Graeco-Catho-licos melius noscant eos veros et sinceros suos esse fratres, qui pro communi ejusdem Matris Ecclesiae causa commili-tant ; tum etiam, ut in sua ad Graeco-Catholicos correlatione adjuventur. Opus hoc uuo Tomo comprehensum, per Censores Romae revisum, non hypotheses, verum certam omni Clero suppeditabit seientiam. Ideo Veneratissimi Ecclesiarum Prae-sules devotissime exorantur, ut opus hoc suis Cleris pro prae-numeratione gratiosissime commendare , et pretium praenu-merationis usque finem Octobris (mult évre vonatkozva) V.

Officio Diocaesano Graeco-Catholicorum Magno-Varadinensi transponi facere dignentur.

VACZ, Boldogasszony-hava 26-án. Szomorú tisztet tel-jesítek, midőn szerkesztő ú r r a l , s általa kath. közlönyünk ér-demdús olvasó-közönségével a benső részvét s mély fájdalom hangján tudatom a jelentékeny veszteséget, mely az „egyhá-zat s hazát ns s ft. M a k k Ferencz, székes-egyliázi kanonok, s a kegyes alapitványok kezelőjének tegnap éjfél utáni 1 '/2

órakor történt s tüdőszélliüdés által előidézett hirtelen kimú-lása által oly érzékenyen érte. Letűnt életének 55 évéből 29-et mint az U r fáradhatlan munkása s utoljára egyházme-gyénk egyik népesebb s vegyes hitvallású városának, Czeg-lédnek feledhetlen emlékű, mert törhetlen pásztori erélye s tapintatos bánásmódja miatt közkedvességü plebánusa töltött el ; mig szerencsés szellemi képzettsége, figyelmet ébresztő szép lelki tulajdonai s szent hivatala teljesitésében minden-kor kifejtett dicséretes pontossága s apostoli buzgalma ma-gasabb egyházi kitüntetések- s fontosabb papi méltóságokra törtek neki utat. Igy nyerte el 1855-ben a székes-káptalani kanonok-czimet ; melyet alig két évig lelki nyugalommal vi-selve e g y , épen akkor üresedésben levő valóságos kanonoki székre neveztetett ki. Alig tévedünk, ha azt állítjuk : miszerént Váczoni folytonos elmefeszitő elfoglaltsága sokat ártott testi egészségének, s a neki oly szükséges leendett mozgás s gya-koribb szórakozás h i á n y a , s ezt épen nem tűrő véralkata mindinkább közelebb hozta a gyászos sirt, melybe a drága é l e t , tisztes rokonainak, egykori kedves híveinek, számos hő tisztelőinek s tagtársainak méltó bánatára hanyatlott. Szeretve tisztelt sorsosunk! könyes szemekkel álljuk körül földi marad-ványaidat; mert kedves személyedben a törhetlen jellemű egyházi férfiút s őszinte magyar embert lelkünkből tisztelők ; azért lia el is költözél egy boldogabb hazába : nevedet szün-telen elménk- s szivünkben hordozzuk, s buzgón imádkozunk : Adj uram örök nyugodalmat neki ! Az Istenben boldogultnak tetemeit ő mlga szeretett püspökünk holnap délelőtti órákban fogja a szokott egyházi szertartással beszentelni, s engesztelő szent misével a székes egyház sírboltjában az örök

nyuga-lomnak átadni M.

K É M É N D , jan 17-én. Figyelmet érdemlő hazai régi-ségről , középkori műépületről, mely őseink vallásos buzgal-máról tanúskodik, akarom a „Religio" t. olvasóit értesíteni.

Beszédem tárgya az esztergomi főmegyében kebelezett s a

+» 78 n-—

kernend I plébánia gondja és j o g h a t ó s á g a alá tartozó Kis-Bény helységbe vezet, melynek legfölsőbb részén, egy emeltebb he-lyen , a G a r a n y p a r t j á t ó l nem messze, l á t h a t ó m é g mai napig is egy ősrégi csinos templom, mely hazánkfia, az europa-liires Henszlmann Imre állitása s z e r é n t , honunkban egyike a leg-régiebb és legszebb román-izlésü épületeknek (Magyarország I-ső évi foly.), és a régiek modora szerént négyszögű f a r a g o t t kőből é p i t v e , jelenleg is igen j ó k a r b a n áll. Eredetéről az 1755 évben t ö r t é n t egyházi l á t o g a t á s bizonyítja, hogy a Xl-ik századnak egyik évét viseli alapkövén, épitve levén sz. László királynak L a m b e r t nevű rokona által. A templom tőszomszéd-ságában délnyugatnak láthatók egy premontrei zárda romjai, melynek, valamint a vele egykor összekapcsolt apátságnak is, eredetét mély homály fedi. Annyi azonban mégis bizonyos,hogy már 1272 év körül a bold. sz. Szűzről elnevezett kis-bényi a p á t s á g , mint fiók-apátság az ipolysághi premontrei főapát-sághoz tartozott. ( G e o r g F e h é r in suo cod. dipl. liungariae eccl. e t civ. Tom. V. vol. II. pag. 64.) — „Mivel szivedben f o g a d t a d , hogy h á z a t akarsz épiteni n e v e m n e k , jól cseleked-t e d , erről elmélkedvén." E szavakkal dicséré meg az U r Dá-vidnak templomépitési nemes szándokát. E s u g y a n e szavak szent szelleme lelkesité K é m é n d jelenlegi lelkipásztorát is, midőn az ország közkedvességü biboros főpapjánál kieszközlé, mis'zerénta kis-bényi templom, mint a régi műépületek becses maradványa, a szakértők utasítása folytán ősi typusa szerént u j életre támasztassák, és belsőleg i s , I s t e n méltóságának megfelelőleg, megujittassék s gazdagon fölékesittessék. A munka a mult nyáron megkezdetett, és a templom előcsarnoka, az épületnek ősi modorát visszatükröző oszlopzatok, ivek és ablakok helyes alkalmazása által, melyeknek legfelsőbbikét az óratábla takarja, csakhamar fönséges kinézést kölcsönzött. A templom előcsarnoka és h a j ó j a között büszkén emelkedik föl két ős t o r o n y , melyek román építészeti modorban kivivé, és mindegyikök négy oldalról kisebb torny-alaku kőfaragványok által k ö r n y e z v e , igen j ó benyomást tesznek a hegyek és völ-gyek közöl kihatoló utasok- és zarándokokra, kik évenként sűrűbben l á t o g a t j á k a szent helyet, és főleg nyári időszakban a Duna, Garany és Ipoly t á j é k á r ó l nem csak egyenként, h a n e m körmenetileg is megjelennek. A két torony közti térséget éke-siti egy művészeiig készült kőszobor, mely a Szüzanyát két k e z é t mellén keresztben t a r t v a , ábrázolja. E szobor igen is hi-v e n tükrözi hi-vissza Annak alázatosságát, ki mondá : „íme az U r n á k szolgálója." A templom gyönyörű külsejét fokozzák az egynehány öllel kiálló szentélynek és a vele határos két ká-polnának hátulsó részei, melyek iv-alaku egyszerű ékességeik-kel, roman izlesíi oszloptornáczaik- és szines ablakaikkal ked-ves l á t v á n y t n y u j t n a k a Garanyon túl elnyúló b e r k e k - , erdő-ségek* és ligetekből. — Belépvén a templom előcsarnokába, szemünkbe ötlik egy fresko-festmény, mely ábrázolja ama je-lenetet, midőn Isten égő csipkebokorból szólott Mózeshez, ki is alázatossága- és méltatlanságának érzetében szent félelem-mel eltelve, saruit o l d j a , s u g y közeleg az Ú r h o z , intésül a hivőknek : h o g y h a a szentek-szentébe belépni, ott I s t e n t lé-lekben és igazságban imádni s tőle meghallgattatni akarnak, elméjöket előbb a földi gondok porától, szivöket a b ű n salak-j á t ó l meg kell tisztitaniok. E szivbeli tisztaságra figyelmezteti

a belépőket a két vörös márvány t a r t ó b a n az ajtónál j o b b r a és balra elhelyezett szentelt viz is, melynek használatakor a

j á m b o r keresztény a zsoltárnokkal bűnei bocsánatáért fohász-kodik, m o n d v á n : „Moss meg engem mindinkább gonoszsá-gomból és bűnömből tisztits meg engem." (Zsolt. 50.) — Ke-véssé beljebb ama hely fölött, a hol egy, két részről álló osz-loptornácz és fölötte tornyosuló t ö b b iv, mintegy diadalkaput k é p e z , melyen a templom h a j ó j á b a l é p h e t n i , — szemlélhető egy hosszas f e s t e t t talapzaton egy festett oszlop, melyre a mária-czelli csodálatos szobor mása vagyon festve. E szobor előtt v a n egy főpapnak térdelő k é p e , ő eminentiáját, fm. Sci-tovszky J á n o s t , a romai sz. egyház jeruzsálemi sz. keresztről nevezett áldozár bibornokát, Magyarország herczeg-primását s esztergomi érseket ábrázolva, miként ő egy vánkoson a ma-gyarországi egyházak A n y j á n a k , az esztergomi főegyháznak jelképében, Magyarországnak valamennyi egyházát a sz. Szűz-nek további p á r t f o g á s á b a ajánlja. E t ö r t é n e t i emlék-képSzűz-nek ottani alkalmazása szép megörökítése a nagy-mariaczelli hét-százados ünnepnek, mely az 1857-ik évi september-hó 8-án, Magyarország (Mária-országa) részéről oly fénynyel t a r t a t o t t m e g , hogy még a késő unokáknak is h a t h a t ó s intésül és pél-dául szolgáland a r r a , miként kelljen a kegyes és irgalmas Szűz iránt a tisztelet-, bizalom- és hála adóját életökben szü-net nélkül leróniok. — Bemenvén a templom h a j ó j á b a , a kar-zattal (chorus) h a t á r o s oszlopok ékességein nyugszik meg s z e m ü n k , melyeken holmi vadászkalandokat, fegyveres fér-fiakat , e b e k e t , b ú z á t evő gerliczéket s más efféléket szemlél-hetni. A magyar archaeologiai bizottmány ezen, és más itt lé-tező régi művilágnak emlékeit, a román izlésü oszlopok, ivek s z e r k e z e t é t , n a g y s á g á t , egymástóli távolát stb. t a g j a i által megvizsgáltatá s följegyezteté, mi által, ugy hiszem, igen be-cses adatokkal gazdagitá a hazai műrégiségnek ismeretét. A műérzék kimivelésére, e t é r e n a kellő fölismerési képesség kifejtésére, munkában van a tudós Ipolyi Arnoldnál az „Ar-chaeologiai közlemények" II. kötete gazdag műatlaszszal, mely rövid idő múlva a közönség kezeiben lesz. (Vége köv.)

BECS. Az itteni egyház-ellenes lapok egyike a ,Vor-s t a d t z e i t u n g ' , mely az ér,Vor-seki ,Vor-szent-,Vor-széki irodából a követ-kező helyreigazítást k a p t a az általa t e r j e s z t e t t rágalomra nézve : „Szerkesztő ur ! Lapjának jan. 6-róli számában Ön azt állitotta, hogy egy, vegyes házasságban élő kath. anya k é t kis g y e r m e k é t , melyeknek egyike prot. lelkésztől kereszteltetett m e g , vészes nyavalya által e l v e s z t e t t e , és e csapásnál egye-düli vigaszát a b b a n k e r e s t e , hogy mindakettő egy kopor-sóba téve, a kath. temetőben nyugodnék egymás mellett ; ez azonban m e g t a g a d t a t o t t tőle. Helyreigazításul van szeren-csém önnek kinyilatkoztatni, hogy ezen eset a herczeg-érseki ordinariatus előtt teljesen ismeretlen, és hogy ily kérelem sem a szent-szék, sem pedig közvetlenül a bibornok előtt meg nem fordult. H a ezen kérelem t ö r t é n t v o l n a , bizonyára minden akadály nélkül teljesittetik az anya óhajtása, és p e d i g kettős oknál fogva : a) mivel a rendesen m e g k e r e s z t e l t , és a 7-ik évet még el nem é r t g y e r m e k e k , ha m i n d j á r t mindkét szülő p r o t e s t á n s volna i s , készséggel eltemettetnek a kath.

t e m e t ő b e n , és pedig egészen azon szertartásokkal, melyek a kath. gyermekek temetésénél vágynák szokásban ; mert a ke-resztség által t a g j a i lettek Isten e g y h á z á n a k , és minekelőtte még eszökkel élhettek v o l n a , meghaltak ; b ) a kath. temetők-b e n találtató sírtemetők-boltoktemetők-ba a kath. családokkal rokonságtemetők-ban vagy sógorságban levő protestánsok földi maradványai

szin-- o 79

t é n behelyeztetnek; szükséges mindazáltal, hogy nem csak az odai eltemettetés iránti szándék, hanem a családi sirbolt-nak létezése is ansirbolt-nak idején bejelentessék ; mert az illendő-ség ellen volna, lia valamely akatholikusnak hullája, mely már rendesen eltemettetett a prot. sirkertbe, onnan vitetnék ismét át a kath. temetőbe ; mi által az akatholikus lelkész is sértve érezhetné magát jogaiban." Bécs, jan. 10-én 1862.

Berger J á n o s , szent-széki ülnök, és a lierczeg-érseki iroda igazgatója — Ebből ismét l á t h a t ó , hogy több részről a ka-tholikusok elleni szemtelenségnek alig van határa.

Ifi-P F O R Z H E I M , dec. 30-án 1861. Mult pénteken, Írja az ,A. P. Z.', volt temetése az itteni szabad-község elnökének.

Előtte való nap az evang. község elhatározta, hogy az itteni vártemplom harangjainak, melyek közül egyik temetés alkal-mával mindig m e g h ú z a t o t t , használatát nem engedi meg a szabad-községieknek. Minthogy pedig ezen elhatározás itt igen nagy ingerültséget szült, és a kedélyeket igen elkeserí-t e elkeserí-t elkeserí-t e , azérelkeserí-t az eszélyes községelkeserí-tanács jónak láelkeserí-telkeserí-ta kihirdeelkeserí-tni azon ó h a j t á s á t , vajha visszavétetnék ezen határozat. Az egy-házi község azonban megmaradt előbbi határozata mellett.

Ennek következménye az lőn, hogy a helybeli lakosság igen nagy számmal jelent meg a temetésnél, sőt az elöljárók is testületileg vettek benne részt. Ma az itteni napilap az egy-házi községtanács részéről egy nyilatkozatot tesz közzé, mely-ben először bebizonyittatik, hogy a tanácsnak volt joga ily határozatra. Azután elősoroltatnak az okok, melyeknél fogva a harangozás megtagadtatott, minthogy a szabad-községek a keresztény hittől, mint ez az apostoli hitvallásban foglaltatik, a leglényegesb részekre nézve elpártoltak, az apostolok és profeták iratait nem fogadják el Isten igéje gyanánt, és igy a szent-irást sem t a r t j á k a hit egyedüli kútfejének, miért is lemondtak a keresztény község nevezetéről. Az egyházi köz-ségtanács határozata nem egyéb komoly intésnél az itteni község tagjaira nézve, hogy őrizkedjék mindenki, nehogy ha-sonló bűnbe essék. — Az eljárás következetlen ugyan, de a positiv kereszténységhez való ragaszkodást ily nyilatkozatá-ban is becsülni kell.

lh-FLORENZ. A piemonti kamrákban egész az unalomig le-hete a legújabb időben hallani a jelszót: Romába kell mennünk;

azonban mindeddig sem valósulhatott e, különben bizonyára hatalmas emberi akarat. Az „il Commercio" czimü lapFlorenz-ben ezen tárgy fölött igen szeszélyes czikket i r t , melylapFlorenz-ben az egész ezt óhajtó gyülekezet, papok, szerzetesek, férfiak, nők, képviselők, újságírók fölhozatnak, és ezen czimet viseli:

„Mint lehet Romába menni ?" „Romába kell mennünk ; ebben mindnyájan megegyeznek, mondja a nevezett lap, vörösek és liáromszinüek. Romába kell mennünk, mondá a kamara ; meg-szentesitvén ekkép az előbbiek akaratját, melyszerént Roma az olasz királyság fővárosává lőn kiválasztva; már pedig a parla-mentaris mindenhatóságnál fogva a kamra csalhatatlan. De mint menjünk o d a ? ez épen a bökkenő. A liáromszinüek,mint már Broglio'báró is mondá, az által akarnak Romába jutni, hogy az egész világ katliolikusainak h a j l a m á t , nézetét ma-goknak igyekeznek megnyerni. Azonban ez egy kissé hosszura húzódik, és az ezen az uton való odajutás alkalmasint ad calen-das graecas fogna halasztatni. A vörösek általános népharcz által akarják tervöket kivinni, és ha a szükség ugy hozná magával, még azon 30,000 francziának tetemein is keresztül,

kik Romát őrzik. Csakhogy ezen 30,000 igen könnyen 100,000-re növekedlietik, mi gyanithatólag igen balul üthetne ki a hő-sieskedőkre nézve. És mégis oda kell menni ; keressünk t e h á t egy más módot. A regényírók gyakran pajtáskodnak a költők-kel. Ezek pedig gyakran látnokoknak is neveztetnek. Mi csu-d a , ha egy regényiró némelykor a messze jövőbe is bepillant és azt mintegy l á t j a ? És bizonyára, Guerazzi igen nagy jóste-hetséggel birt, midőn mondá, hogy Romába z a r á n d o k o l v a kell mennünk. I g e n , uraim, zarándokolva, és csakis igy lehet Romába jutni. Mindnyájunknak el kell ismernünk, hogy bűnösök vagyunk ; az egyiknek nagyobb , a másiknak kisebb bűnei vágynák ; és ezek megbocsátását igen könnyen megnyer-h e t j ü k , megnyer-ha Romába zarándoklunk. Szerveztessék t e megnyer-h á t egy nagyszerű zarándoklati menet Romába. Azok, kik igen nagy bűnösök, menjenek mezitláb; és kik még nagyobbak, öltöz-ködjenek szőrzsákba és hintsenek magukra hamut. Az excom-municáltak kötelet is kössenek nyakukra. — A keresztet vi-gye az őt leginkább megillető jognál fogva az indítványozó Guerazzi ; azonban megkérhetnők ő t , hogy engedje át msgr.

Caputonak. Ennek uszályhordozója lehetne Ricucci prépost Sienából ; Livini piarista vihetné a süveget, Bolone domini-kánus a püspökbotot. A lámpákat Ricasoli és Farini vihetnék.

A kereszt után mennének Liborio Romano *) és Nunciante **) San-Benitóban ***). Ezeket követnék fekete ruhában és a csuk-lyát fejökre liuzva Gavazzi és Pantaleo, kik egymás h á t á t disciplináznák. Utánok jönnének az énekesek : Passaglia, Reali, Liverani és a florenzi kanonok, Ricasoli L a j o s , kik az uton szünet nélkül énekelnék a bűnbánati zsoltárokat és Min-denszentek letenyéjét, kiknek felelnének a hozzájok hasonló papok, kik között fogna lenni Dolci Márton Bergamoból, ki nem rég fölfüggesztetett püspökétől. A szolgálattételből sem-mikép sem maradhatna ki P e r f e t t i abbate és Poirino Jakab, Cavour gyóntató-atyja, ki az egyházi törvények vakmerő megvetéséért sz. Móricz és Lázár rendjelével diszittetett föl. Az énekkar előtt Brofferio 1) foglal helyet, és a„Memorie de mei tempi" czimü müvének egyik kötetével vezénylené az üteny-zést. A menetnél a rend föntartása végett 4 constabler volna rendelendő: Valerio, Bianchi, Petrucelli és Cordova 2). Más u r a k , mint Ridolfi, Massari 3) stb. a füstölőt és tömjénytar-tót vihetnék. Éjjel Bianchi, Giovini, Allieri, Poerio 4) , P e

A kereszt után mennének Liborio Romano *) és Nunciante **) San-Benitóban ***). Ezeket követnék fekete ruhában és a csuk-lyát fejökre liuzva Gavazzi és Pantaleo, kik egymás h á t á t disciplináznák. Utánok jönnének az énekesek : Passaglia, Reali, Liverani és a florenzi kanonok, Ricasoli L a j o s , kik az uton szünet nélkül énekelnék a bűnbánati zsoltárokat és Min-denszentek letenyéjét, kiknek felelnének a hozzájok hasonló papok, kik között fogna lenni Dolci Márton Bergamoból, ki nem rég fölfüggesztetett püspökétől. A szolgálattételből sem-mikép sem maradhatna ki P e r f e t t i abbate és Poirino Jakab, Cavour gyóntató-atyja, ki az egyházi törvények vakmerő megvetéséért sz. Móricz és Lázár rendjelével diszittetett föl. Az énekkar előtt Brofferio 1) foglal helyet, és a„Memorie de mei tempi" czimü müvének egyik kötetével vezénylené az üteny-zést. A menetnél a rend föntartása végett 4 constabler volna rendelendő: Valerio, Bianchi, Petrucelli és Cordova 2). Más u r a k , mint Ridolfi, Massari 3) stb. a füstölőt és tömjénytar-tót vihetnék. Éjjel Bianchi, Giovini, Allieri, Poerio 4) , P e

In document Religio, 1862. 1. félév (Pldal 80-84)