el-vek jótéteményeit nem becsülik, az ezen elel-veken ala-kuló társadalommal kibékülni sehogy sem akarnak.
„A romai udvar minket schismára kényszerit. A ro-mai udvar szenvedélyeiben elvakult. Imádkozzunk, hogy az Isten deritse föl Piusnak elméjét az igazság fényével. Mi az egyházat megmenteni sietünk, me-lyet Romának nagyravágyó urai a földi javak iránti kapzsiságból romba akarnak dönteni. Kövessük a ca-prerai hősnek fényes példáját." — Quid non mortalia pectora cogis auri sacra fames? nocens ferrum, ferro-que nocentius aurum ! Pénzért Liborio eladta királyát, Gruei'onnière irói tekintélyét, Liverani becsületét;
Passaglia és Sisson a pénznek áldoznak. Békeköté-sek, concordatumok, a közjog széttépetett; minden, a mi szent, gyalázattal tetéztetett; csak az arany ré-szesült becsületben, ez előtt mindenki meghajolt. Az 1861-ki év a napoleon-arany uralkodásának éve volt.
E g y szentély volt, hova az arany cultusa nem férhetett : a püspökség és Piusnak szive. O alkudozni, az érdekek politikájával egyezkedni nem tudott. Az arany har-czolt Pius ellen; Pius az aranyt, miként a romai triumphatorok ellenségeiket, Péterfillérben diadalra viszi.
Ite leves Elégi doctas ad consulis aures Verbaque lionorato ferte legenda viro.
Ne f é l j , kisded nyáj!
Ha azon iszonyú, roppant készületeket veszszük figyelem-be , melyek a katli. anyaszentegyház s keresztény társadalom lerontasára, meggyengítésére sőt alapostól való kiforgatására mindenfelé történnek, ugy a legmerészebb gondolkozású em-bert is — emberileg szólva — bizonyos félelem fogja el s kérdi : mi lesz már a világból ? ... a keresztény ember ilyenkor megemlékezik Urunk szavairól, a ki mondotta : „Nolite timere pusillus grex quia complacuit Patri vestro dare vobis regnum."
Luc. 12. Ezen helyet tiszt. Beda következőleg értelmezi: „Pu-sillum gregem electorum, vel ob comparationem niajoris nu-meri reproborum, vel potius ob humilitatis devotionem nomi-nat : quia videlicet Ecclesiam suam quantalibet numerositate jam dilatatam, tarnen usque ad íinem mundi liumilitate vult
crescere et ad promissum regnum humilitate pervenire. Ideo-que ejus labores blande consolatus, quam regnum Deitantum quaerere praecipit, eidem regnum a Patre dandum complacita
benignitate promittit." (Lib. 4. c. 54. in Luc. 12.) Ugy van, C3ak azért bocsát Urunk némely kisértetet s szenvedést egyházára, hogy igy folyvást az alázatosságban megtartsa liiveit s emlé-keztesse őket azon túlvilági boldog országára, melyet soha sem szabad szemeink elől tévesztenünk. — S azért ne félj kisded nyáj !
Egykor sz. Hilárnak, a jámbor remetének lakába némely elhiresedett rablók törtekbe. Ok ugyan eleinte nem nyilatkoz-tatták ki, hogy mit akarnak, de komor vonásaik nyilván eláru-lák gonosz szándékukat, valamint az ő gyilkos fegyvereik mesterségöket. Sas-tekintettel nézének tehát körül a szegény remete-hajlékban, de itt semmi legkisebb prédára nem akad-tak szemeik. Azért legalább megijeszteni akarák a jámbor re-metét, s csúfot űzni belőle, miután mit sem vehettek el a sze-génytől. — „Nem félsz, kérdék őt komoly ábrázattal — nem félsz e magányban a rablóktól?" „Miért félnék, válaszolá a re-mete — miután nekem semmim sincs ? Itt, a mint magatok is látjátok, szóla mosolyogva — itt nincsenek pénzes szekrények, sem gabnaraktárok, sem borral megrakott pinczék. Gyöke-reim pedig és vizi korsóm kinek kinek szabad rendelkezésére állanak." „De látod elvehetik életedet", mondák a rablók da-ezosan és csörgetve fegyvereikkel. „Az igaz, feleié a remete, de mit vesznek el azután ? Engem mi sem tartóztat a világon.
Aranyom nincsen, myrtus- és borostyán-koszorú nem Örven-deztet, a családi viszonyok nem köteleznek, s egészen szabad vagyok; földi élvekről szintén egészen lemondtam. S igy a kinek semmije sincs e világon, a mi őt visszatartoztatná, az nem igen fél a haláltól. S a rablók és gyilkosok mit vehetné-nek el tőlem egyebet, mint szegénységemet, fájdalmimat, ki-sérteteimet, aggságomat, egy szóval minden földi nyomorú-ságomat. E helyett pedig szereznének nekem kimerithet-len gazdagságot, megromolhatlan egészséget, maradandó ifjú-ságot, örök boldogifjú-ságot, egy szóval : a mennyországot." E vá-ratlan bátor felelet némi zavarba ejté a rablókat; némelyek nevettek, mások csxifolódtak, mások ismét érzékenyen találva érzék magukat ; egy ifjú haramia pedig búcsúzáskor titokban megszoritá a remetének kezét, s egy év múlva a remete ma-gánya egy lakossal szaporodott.
Napjainkban szintén némely elhiresedett kalandorok tör-tek be nem ugyan egy szegény remete lakába, hanem a világ legdicsőbb fejedelmének, Krisztus helytartójának birtokába.
Ok ugyan eleinte nem nyilatkoztatták ki, hogy tulaj donképen mit akarnak, de csakhamar kitűnt, micsoda szellem gyerme-kei. Mert erőszakhoz nyúlván, miután belátták, hogy az egy-házfejedelem nem tágit, készebb levén magát isteni mestere s illetőleg dicső első elődje példájára keresztre feszittetni, mint az egyház ügyét elárulni : ők is megváltoztaták politiká-jukat , olynemü Ígéretekkel járulván a szent-atyához, melyek valamint egy részt szemtelenség ugy más részt a legun-dokabb álnokság- s képmutatásra mutatnak. Avagy nem szem-telenségre mutat-e a fölirás : „Szent-atya ! ne vesd a kétség-beesés örvényébe ezen népet, mely téged őszintén akar sze-retni és tisztelni. Ha az egyház szabad akar lenni : mi vagyunk, kik ezt számára megszerezhetjük, légy nagyobb király mint a földi uralkodók, s azért vesd el magadtól azon mulandó nyo-morúságról való gondot. Olaszország neked biztos hajlékot, és ujabb nagyságot igér. Mi tiszteljük a pápát, de miatta nem hagyhatjuk félbe Olaszország újraalkotásának dicső müvét."
— u 8 5
H-— I t t aztán következnek azon ajánlatok, melyeket a turini kabinet a pápaság számára igért. Ezek igy hangzanak: „A pápa mint fejedelem megtartja rangját, sérthetetlenségét, s az uralkodók más előjogait, melyeket a szokás a fejedelmi sze-mélyek irányában behozott. Ugy szintén a kardinálok mint berezegek eddigi jogaikban és előnyeikben részesülnek." —
„Olaszország királyának kormánya lekötelezi magát arra, hogy semmi alkalommal sem fogja a p á p á t , lelki hatalmának gya-korlatában akadályozni ; s általában a pápa megmarad az egy-ház feje, a nyugati katholikusok patriarchája, Olaszország prí-mása." „Olaszország királya elismeri a pápa azon j o g á t , hogy a külföldön követségeket tartson. ígéri, hogy ezen személye-ket a mennyiben olasz területen lennének, védeni fogja." „A pápa folyvást akadálytalanul levelezhet a kath. egyház püs-pökeivel, valamint tetszése szerént t a r t h a t zsinatokat." „A püspökök és plebánusok hivatalaikat a kormány beavatkozása nélkül végzik." ,.A király lemond minden patronusi jogáról az egyházi javadalmakat illetőleg. A kormány lemond azon jo-gáról, hogy a püspököket kinevezze." „A király kormánya elő-re meghatározott tartási dijat elő-rendel a pápa számára, ezen év-diját senki le nem foglalhatja stb."
Ezek bizonyára fényes Ígéretek, csakhogy bennök meg-bízni nem lehet ; mert oly emberek, kik nem átallottak gonosz terveik kivitelére a legvégsőbb eszközökhez is nyúlni, Össze-zavarván a valódi szabadság, hazafiság erény és bün fogal-mait : semmi garancziát nem nyújthatnak ezen fényes ígére-teik beváltására sem. S ezt igen jol t u d j a szentséges atyánk;
s azért bár mennyire szeretné megdicsőítve, s mindenképen boldogitva látni hazáját, még is soha sem fog ő oly terveknek valósításához nyújtani kezet, melyek az egyház méltóságával nem egyeztethetők Egyébiránt igy is a mi halad el nem marad.
— 1837. junius 9-én meghalt Romában egy alsó osztályból való asszony, a ki teljes életében igen szűkölködő viszonyok közt élt s már mint hat éves leányka szülőivel együtt mezít-láb vala kénytelen Sienából Romába vándorolni. A Chigi-ház-nak egyik szolgájával egybe a d a t v a , számos családját fára-dalmas kézi munkájával táplálá; a nő neve Gresoalda Taigi Anna Mária. Ritka erényei miatt előkelők- és kisebbektől egy-aránt szerettetve és bámultatva, kik imádságának erejében biztak, még is számos kegyuraitól, kik jóllehet a legfőbb csa-ládokhoz tartoztak, soha sem akart ő ajándékot elfogadni, ha-nem ragaszkodott fogadalmához : szellemi jótéteményekért soha semmi jutalmat nem követelni, és gyermekeit munka és béketűrésre szoktatni. Midőn egykor Bourboni Lovisa Mária hetruriai királyné az ő szemei előtt egy aranynyal telt szek-rényt fölnyitván, meghívta volna ő t e t , annyit kivenni magá-nak belőle, a mennyi csak tetszenék : ő a magas hölgyet min-den tartózkodás nélkül ezen t e t t e miatt gyermek-bohóeznak nevezé. Istennek ezen egyszerű s igen igénytelen szolgálója majd egy bibornokkal igen nevezetes dolgok fölött beszélge-t e beszélge-t beszélge-t , majd ismébeszélge-t valamely szomszédnéjának a házbeszélge-tarbeszélge-tás né-mely ágában jó tanácsot szokott volt osztogatni; különben pedig igen kevéssel megelégedve szilárdul ragaszkodott ama kedvencz közmondásához, hogy mindenkor a folyó ellen kell úszni. Csudálatos belátása és bölcsesége mellett birt még az imameghallgatás, a beteggyógyitás és a jövőbei kilátás adomá-nyával, ugy hogy előre látta mindazon dolgokat, melyek VII-ik Piustól fogva az apostoli széket és Roma városát
ér-ték. Nagy biztossággal meghatározá egykor az egyház bekö-vetkező üldöztetését, a fejetlenséget az egyházi államban és
a pápának szenvedését. Midőn kérdezték ő t e t , hogy kicsoda volna az s valljon bíbornoki méltósággal van-e fölruliázva már ? azt válaszolá, hogy azon személy egyszerű áldozár, s egy távol fekvő tartományban volna ! Rendkívüli módon pápának választatván, minden népektől nagy Örvendezéssel fog üdvö-zöltetni s még a török birodalom nagy urától is megtisztel-tetni. 0 reformokat fog behozni, melyeken, lia az emberek hál-ádatosak volnának s ilyenekül mutatnák is magukat, az isteni áldás nyugodnék, azonban az ő jóságos szándékaivali vissza-élés kemény büntetéseket fog a népekre hozni. És körülirá őt mint egy szent vezért , a ki hivatva van az iszonyú szélvihart elhárítani, mely kitör az egyház ellen ; az Isten karja meg-fogja őt oltalmazni és az egyház kemény csapások után o l y f é n y e s g y ő z e l m e t n y e r e n d , h o g y a f ö l ö t t m i n d e n n é p e k c s u d á l k o z n i f o g -n a k stb. A jóslat egyik része már beteljesedett. A kérdéses pápa nem egyéb mint IX. Pius, a ki akkor midőn őt azon nő pápának megjelölé, mint követségi járulnok Déli-A m erikának Chili államában tartózkodék. Midőn pápának választatott az egész világ örvendezett ; az ő megválasztása mindenütt, még az éjszak-amerikai prot. népségnél is örvendetes viszhangra talált ; ugy szintén nagy vigadozással fogadtatott ezen válasz-tás minden rendli és szinezetü államférfiak által, kiválólag mi-dőn az egyházi államba behozá azon világhirü reformokat?
melyek minden tekintetben képesek valának a népeket boldo-gitani ; s nem folyvást érzi-e a világ a nyomasztó fenyitéket, melylyel bünteti az Isten a háladatlan népeket. (Veith.)
Bármint legyen, annyi bizonyos az egyház s illetőleg szentséges atyánk teljes győzedelme előbb-utóbb be fog kö-vetkezni ; a romai szék minden fondorkodások daczára beve-hetetlen marad s a diadal annál fényesebb leend, mennél iszo-nyúbb készületeket szemlélünk most az ellentáborban.
Munkai/ János.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P É C S , jan. 25-én. Növeldénk házi ü n n e p e , mint más-kor, ugy jelen évben is ma, nagy ünnepélylyel megtartatott.
Házi kápolnánk oltárképe sz. Pál megtérését ábrázolja, s igy benne növeldénk védszentjét is tiszteljük. — A kápolna csi-nosan földíszítve fogadá be a szép számú magas vendégkoszo-r u t , kiknek megjelenése nemcsak az ünnepély magasztossá-gát emelé, hanem kebleinket is eltölté örömmel; mely túl-áradóvá lőn az által, hogy kegyes püspökünk, Krisztusban szeretett atyánk ő méltósága is szerencséltete bennünket drága személyének becses jelenlétével. „Veni Sancte" után, melyet növeldénk dalárdája énekelt, egy negyedévi hittan-hallgató alkalmi latin beszédet mondott sz. Pálnak eme sza-vait vévén jeligéül: „Charitas fraternitatis maneat in vobis."
(Hebr. XIII. 1.) Serkentett bennünket, hogy iparkodjunk az Ur választott edényének mindenben, különösen pedig a fele-b a r á t iránti szeretetfele-ben utánzói lenni, mely annyira tündök-lött sz. P á l b a n , hogy annak gyakorlatában mi sem akadályoz-hatá. Bebizonyitá, hogy nincs erény, mely az embert, bármily bizakodott is, jobban megindítaná, mint a felebaráti szere-t e szere-t ; ismeré a pogány bölcs is ezen fönséges erény horderejészere-t,
86 *+•—
s arról szép bizonyságot t e s z , midőn azt mondja : lia szeret-tetni akarsz, szeress. (Seneca.) A beszéd után a dalárda is-mét az ,,0 Sancte Paule" czimü rövid imát zengedezte. Adja I s t e n , ki oly csodálatos módon hivta meg sz. P á l t ezen, még az angyaloktól is kivánatos hivatalra, hogy mi is az isteni malaszt folytonos kérése által készüljünk az U r szőllőjébeni fáradhatlan munkásságra, az ó-embert választott védszentiink példájaként vágyaival együtt levessük, és helyette az ujat, Krisztust felölthessük, ki mindvégig velünk legyen ! —z — K É M É N D . (A kis-bényi templom megujitásáróli tudó-sításnak vége.) Mi a templom boltozatán a mult évben alkal-mazott freskóképeket illeti, — ez érdemben nem érzem ugyan magamat szakértő, egészen illetékes birálónak ; annyit azon-ban tudomásul mégis irhatok, hogy habár azok Ráfael ecse-tének nyomait mindenkép nem is tüntetik elő, elömlik rajtok mégis a kath. typus ; mi bizonyára minden templomi képnél megkívántató kellék. Sőt ha a festmények egyes részeit elfo-gulatlan szemlélődésünkre m é l t a t j u k , elmondhatjuk rólok, hogy azok egészen izlésteliek, és a művészet igényeinek tö-kéletesen megfelelők. Különösen kitűnik a képeken. hogy mit a művész — ki a szinezetben igen ügyes — néma ecsetével falra akart t e n n i , azt érezte is. — A Jézus és Mária művé-szi becscsel biró képeit helyesen környezi a hajó boltozatán a négy evangelista : ember, oroszlán, ökör és sas képével fest-ve : mint a kik Krisztusról azt taniták : hogy ő ember, király, pap és Isten vala. Ezeket és Krisztus urunk képét távolabbról ismét nem ok nélkül a négy latin sz. atya veszi körül az őket illető jelvényekkel; mint a kik mindazt, mit az evangélisták a Megváltóról hirdettek, rendületlenül h i t t é k , ihlettséggelma-gyarázták , jámbor élet által bebizonyították, és ez által a bálványozás- és gonoszsággal telt világ fölött Krisztussal diadalmaskodtak. — Kiváló diszt nyert templomunk a román-modorban készült u j szószék által is, mely azért oly fönséges, mert egyszerű ; mintha azt akarná hirdetni : hogy egyszerű és alázatos szivvel kell mindazoknak az Isten igéjét liallgat-niok, kik a k a r j á k , hogy annak jó magva szivökben bő gyü-mölcsöt teremjen az örök életre. — Mindenek fölött pedig legszebb az ugyanazon stylben összeállított főoltár, mely mind művészet, mind izlés szempontjából igen jeles, és méltán ritkaságnak nevezhető. A szent szekrény fölött egy félkörben az utolsó vacsora vagyon elhelyezve faragványban, és oly re-mekül van találva, hogy a szakértő minden egyes tanítványra ráismerhet. A keresztény lélek is megismerheti e sz. lakoma szemléletéből ama csodálatra méltó isteni szeretetet, mely-lyel Jézus számunkra asztalt t e r i t e t t , a hol minket saját tes-tével és vérével táplál. Oh ! kinek nem jutna ekkor eszébe az oltár szent sátorában jelenlevő Isten-ember, ki minket fáradt vándorokat az édes eledel s lelki vendégség élvezetére foly-vást hi és biztat, mondván: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik munkálkodtok és terhelve vagytok, és én megnyugasz-tallak titeket." (Máté 11, 28.) Mulassunk azért szivesen az oltár szentélye előtt, és mondjuk szünet nélkül : „Ur Jézus el ne h a g y j , mert Üdvözitőnk vagy." — Az oltár mellett de-rék talapzatokon j o b b r a : sz. István király és sz. Imre her czeg ; balra sz. Adalbert püspök és sz. László király — ma-gyar szentek szobrai diszelgnek, intésül a hívőknek : hogy a hős Árpád e dicső sarjadékainak nyomdokait kövessék, s mint ő k , Isten kegyelmével közreműködjenek, ha velők ugyanazon
dicsőségben részesülni akarnak ; mert miként sz. Ágoston is megjegyzi : „Abban áll a szentek valódi tisztelete, hogy a mit bennök megünnepelhetni örvendünk, azt követni ne vona-k o d j u n vona-k " — Az oltár legfelsőbb részén látjuvona-k a sz. Szűz mint e templom és hazánk védasszonyának gyönyörű szobrát, ko-ronával fölékesitve, a kisded Jézussal balján, és két cherub által, kiknek kezében írott könyv és tárogató vagyon, kör-nyezve. Megvallom, hogy valahányszor a templomba lépek, ezen szobrot mindig nagy lelki örömmel nézegetem és elmél-kedésbe merülve, egész valóm eltelik a kegyes Szűz iránti bizodalommal, érezvén bensőleg, hogy az ő egyszülött fia, Jézus után nincs erősebb védbástyánk az élet zajos tengerén.
Boldogok vagyunk mi, kik őseinktől oly j ó , oly hatalmas anyát öröklöttünk! „E siralomnak völgyében, kik nyavaly-gunk nagy ínségben, Hozzád sóhajtunk." — Az igy leirt fő-oltárt ft. C r e t t i e r Ferencz kéméndi plébános, ő eminen-tiája- az ország áldornagyának kegyes engedelméből, Ad-vent első vasárnapján előlegesen megáldá, hogy azon a jövő tavaszszal történendő ünnepélyes fölszentelésig, a vérontás nélküli áldozatot, mely lelkünket az örök életre táplálja, a hivek szellemi épülésére be lehessen mutatni. — A főoltárt, mely bronzirozott vasrostélylyal van elzárva a hajó terétől, környezi jobbról és balról két kápolna, melyek által a tem-plomnak mind belseje, mind külseje keresztalakot képez. A régiek nem ok nélkül szerették mindenben alkalmazni üdvös-ségünk sz. j e l é t , a keresztet, mert aranyszájú sz. János sze-rént : „A kereszt széttépte az ellenünk bizonyító kéziratot (Koloss. 2 , 14.), megsemmisítette a halál tömlöczét s az Is-tennek irántunk való szeretetét a legteljesebb mértékben ki-mutatta (Gral. 6, 14.) A kereszt alapja az erényességnek, dicső és csodálatos jel." — Az említett két kápolna mindegyikében egy oltár v a n , melyek a főoltár mintájára minden festett kép nélkül, csak szobrokkal vannak földiszitve. A jobb kápolna oltára, mely a sekrestyeajtóval szemközt áll, tartalmazza ne-pomuki sz. Jánosnak áhítatot magán viselő szobrát, egyik ke-zében keresztet t a r t v a , a másikkal pedig ajkaira m u t a t v a ; mintha mindenkit figyelmeztetni akarna az írásnak ama mon-dására , melyet ő életében oly hiven megőrzött : „Boldog, ki nyelvével nem vétkezik." (Sir. fia 2 5 , 11.) — Mit a koszorús költő Cserhalomról irt : „Oszlop vagy te magad diadalnak hal-ma meződdel;" ezt a kis-bényi ős templomról is elmondhatjuk.
Emlékoszlop az, és pedig magyar őseink vallásosságának em-léke ; századok óta hirdeti ez elődeink h i t é t , s elbeszéli az unokák végsarjadékainak is, azoknak az Isten dicsőségeért lángoló buzgalmát és áldozatkészségét. Innét méltó is volt a r r a , hogy gazdagon sőt pazar fénynyel fölszereltessék. Le-hetetlen is most belsejébe lépni a nélkül, hogy keblünk val-lásos érzelmektől föl ne melegedjék, és sz. Pál intése szerént
„azok keresésére ne buzduljon, mik oda fön vannak." (Koloss.
3.) Annyit általában véve a kis-bényi ős templomról elmond-hatok , a mit az Ur által különösen kedvelt apostol, János evangelista a titkos látások könyvében mond : hogy „láttam a sz. várost, az u j Jeruzsálemet, mennyből Istentől alászállani;
ugy fölékesitve, mint a mátka fölczifráztatni szokott." Igen, az égből leszállott u j Jeruzsálemet, egy egyházat láttam, mely egészen megujitva, mint a szépen fölékitett mátka, fé-nyével és pompájával mindenkit meglep : mi az Isten házát különben is mindenek fölött és oly méltán megilleti. Kit a
—«-> 87 »+
gondviselés e regényes t á j r a vezet, az ne mulaszsza el e pár-j á t ritkitó diszes templomot megnézni ; mert művészi szelleme és tapasztalati igényei sok szempontból ki fognak elégíttetni,
— Nincs már egyéb liátra, mint amaz áldott ó r a , melyben e templomra vonatkozólag elmondhassuk az Írásnak ama sza-vait : „Ma üdvössége lőn e háznak." (Luk. 19, 9.) És az itt leend, lia ő eminentiája, érdemkoszoruzott főpásztorunk és atyánk, azt kegyelmes ígérete szerint jövő tavaszszal, az egy-ház ünnepélyes szertartásai által ú j r a Istennek választott la-kásává átalakitandja, kinek mindezekért h á l a , tisztelet és di-csőség ! ! ! Meiszermann Itjndcz, kéméndi segédlelkész.
PISA. Az ,A. Z.' egyik levelezője szerint a kormány el-kezdi a kolostorok r é g kimondott saecularisatioját valósítani, épen u g y , mint 58 év előtt Németországban történt. Mind-kétnemü szerzetes-testületek, apátságok el vannak törölve, kivévén oly rendeket, melyek neveléssel, betegek ápolásával foglalkoznak. Kivétetnek tehát a kegyesrendüek, Barnabiták, irgalmas barátok, a Salesianok és irgalmas nénikék. Különö-sen kivétettek a Iiieronymiták, Theatinusok, Morreti-k, a chinai collegium Nápolyban, a benczék Monte Cassino-n és La-Cavaban, a pödulai karthausiak és paolai Minimi-k Cala-briában. Az eltörlött szerzeteseket ki hagyják halni. A tagok vagy eddigi kolostoraikban maradhatnak, vagy a kormány ál-tal kij előliekben közösen élhetnek. Minő dolguk lehet ezek-nek i t t , midőn a kolostor udvarán és folyosóin a katonák za-jongnak és káromkodnak, elgondolhatjuk. Maga az ős régi,
assisi anyakolostor is kihalásra kárhoztattatott. A kihalásra itélt rendeknek nem szabad többé ujonczokat fölvenni. Mily gyakorlati alkalmazása ez a Cavour és Ricasoli által oly sok-szor igért egyház-szabadságnak !
F L O R E N Z , dec. 25-én 1861. Időm van, a Megváltó já-szoláról küldöm a szép nyilatkozatok töredékeit az olasz püspökség válaszaiból a pecsétőr durva fenyegetésére. Nem akarom becseslapjánakhasábjaiteme nagybecsű okmányok tel-jes szövegével elfoglalni, csak azon helyeket fogom belőlök
F L O R E N Z , dec. 25-én 1861. Időm van, a Megváltó já-szoláról küldöm a szép nyilatkozatok töredékeit az olasz püspökség válaszaiból a pecsétőr durva fenyegetésére. Nem akarom becseslapjánakhasábjaiteme nagybecsű okmányok tel-jes szövegével elfoglalni, csak azon helyeket fogom belőlök