val-lásos indulatot fojtja, a forradalomra vezet, mivel ki magát királynak véli, s az ég örökségéből magát ki-zárva találja, örökségül a földi kéjeket megragadja."
(Aparici y Guijarro, a spanyol kamrában.)
Adatok a türelem történetéhez.
A pápai ref. főtanoda tanári karának egyik őszbeve-gyült t a g j a , B o c s o r István, főtanodai és magány haszná-latul ily czimü könyvet irt : „Magyarország történelme, külö-nös tekintettel a jogfejlésre." Az első megjelent füzetet meghozatám magamnak , hogy a már hivatásánál fogva
— mint liivém — tudományokban megőszült férfiúnak elme szüleményében gyönyörködhessem ! — Az első megjelent fü-zet az Árpádok korszakát irja le; de fájdalom, kath. ember a kath. érzelmeket sértő kifejezéseknek egész halmazával talál-kozik e könyvben. E könyv nem tükre az igazságnak, és nem mestere az életnek. — Midőn átlapozám e munkát, akaratlanul ez jutott eszembe : „ C a l u m n i a r e a u d a c t e r , s e m -p e r a l i q u i d h a e r e t " . A százszor elcsé-pelt és megezá-folt állitások, a papok és barátok mint a katholicismns képvi-selői ellen szórt ráfogások, mintegy keresve és fűszer gyanánt adatnak elő e könyvben. A szerző elve talán ez : „ P e r c u t e p a s t o r e m e t d i s p e r g e n t u r o v e s". Tedd gyűlöletessé a vezetőt, a többi majd magától jő. — Ha irkászok, és holmi zug ponyva-irodalom és lapok bérenczei állitanak valamely badarságot, azt megvetni igen, de figyelemre méltatni nem le-h e t ; mert ezek szerencsétlen elvnélküliségü elvök ez : leron-tani minden positivumot, hogy e helyett saját imádott ego-jukat positiv gyanánt állithassák. Ily zug-irkászok soraiban
csak az „aura popularis" szárnyain lebegő, minden szél előtt meghajló papgyülölőket találunk. Jelen mü történeti könyv, mely az ifjúságnak van szánva, hogy: irányadóul szolgáljon az életre ; és oly szerzőtől, kinek kell hogy tudja, mi a vele egy hazában élő és a többséget minden tekintetben képviselő katho-likusokérdekeit s meggyőződésétmélyensértik. —Nem czélsze-rütlen és különösen hazafiság tekintetéből is nem tévesztett vit-e, midőn az ifjúság már az iskolában tanulja az előítéleteket a katholikusok, különösen ennek képviselői irányában ; és azon meggyőződéssel jő ki az iskolából, hogy: minden rossznak, minden nemzet elleniesnek a kath. papok és barátok vol-tak okai ?
Történelmi munkában háttérbe kell hogy szoruljon, a személyes rokon- vagy ellenszenv ; mert különben nem leend más, mint tervileg kidolgozott r e g e , ráfogások és reerimina-tiók halmaza Ez kétszeresen fáj, mert először nem igaz ; má-sodszor a megtorlás és bosszúállás szinezetét viseli — pedig régen megírták már, hogy: „a megtorlás pallósa mindég két élre szeg." — Nevezzen nekem valaki Magyarhon szép múlt-jából csak egy korszakot, melynél a kath. papok és barátok jótékony közreműködése hiányzanék ? — Sz. Istvántól korun-kig nem találunk az országban nevezetes intézetet, melynek létrehozásában nem a papság lett volna az első és hozta volna a legtöbb áldozatot. Már csak a „cuique suum" elvénél fogva sem lenne szabad történeti iskolai könyvben, a kath. papokat mint a nemzet-elleniesség kutforrásit föltüntetni. Hazafiság tekintetéből pedig bűn, mert a kedélyeket egymástól elidegeníti,
és az igazságot arezon üti Vannak történet irók — noha a pri-vat életben sem hiányzanak — kik szeretnék magukat mérsé-keltekiil és részrchajlatlanakul föltüntetni ; noha minden sor-ból, mnlyet írnak, minden szavukból kirí nem igen mérsékelt belső életök küzdelme, vágya és reménye.
Az idézett történelmi műről nincs szándékom történelmi kritikát irni , erre sem kedvem sem időm, és úgyis volt már némileg ismertetve a „Sürgöny" egyik számában. Én tehát mellőzvén a több helyen előforduló históriai baklövéseket;
csak mint kath. ember bátorkodom néhány kifejezést idézni, azon meggyőződésben levén : hogy a szabad sajtó nem csak bizonyos osztálynak vélemény-monopoliuma, melyben csak tagadni és rontani szabad, de a positiv mellett nyilatkozni nem. Pedig azon „Rontó Pálok" is, kik mindenkit szeretnének fölfalni, ha reményeik szappan buborékként szétoszlanak, ismét
csak a positivnál keresnek menedéket.
De lássuk a sok jóakaratú (?) nyilatkozatot sz. István koráról a 46-ik lapon : „A mindent átható elem most is egye-dül a vallás volt, mi a keresztyén nép kebleit, annyival inkább mivel 1000-dik évben a világ végét eljönni hitte, leirhatlan fanatismussal tölté be Ennek következtében a vallás kezelője, az egyházi hatalom, különösen ennek központositója a pápa-ság, az egész világ fölött iszonyú tekintélyre vergődött, ugy hogy már II. Sylveszter „non papa urbis, sed orbis" czimmel ruházta föl magát. E mindenek fölötti hatalom az egyház szelle-mihatalmán túl világi javak összehalmozásával avilági hatalom-egész körét s jogait is magához törekvék ragadni." — Ugyan mégtudná-e mondani szerző ur, hogy mit akar jogfejlési tekin-tetből, ezen szavai által bebizonyítani ? és mit ért ő a lan fanatismus alatt ? — Kár hogy le nem irta ezen leirhat-lan fanatismus legalább egy részét; hiszen jóakaratból ezt is megtehette volna. Igy például a szerző által emiitett fanatis-musnál meg lehetett volna emliteni : hogy a papság volt az, mely az ország rendezésében, a rabszolgaság megszüntetésé-ben, templomok, iskolák épitésémegszüntetésé-ben, szóval mindenben mi jó és üdvös, a sz. király után a főszerepet vivé. Ok tanították Megváltónk tanait a magyar nép közt, és pedig nem ugy mint a jelen század egyik nem-kath. papja; ki lelki fiait ily szép szavakkal köszönté ; „vallásom jól enni, inni; vigaszom az, mit a jövő ígér (t. i. anyagi jólét) — én nem fogok egy rot-hadt fadarabbal (kereszt) térdeimen csúszva imádkozni" sat.
— Tehát ez és ennél még szebbek, tetszenek talán ? ez nem fanatismus !
Nem látom á t , és csak keresve keresett lapis offensi-onisnak tartom, midőn egy 19-ik századbeli történetíró, a
„non papa urbis sed orbis" ezimnek, oly nagy fontosságot és súlyt tulajdonit, hogy ezt jogfejlési történetben lényegesnek tartja. Hiszen igen jól kellene tudnia, hogy : a romai pápa nem csak Romának, hanem egész világnak, és még Pápának (hol szerző lakik) is pápája. Ezen elnevezés alatt csak a rom.
katholikusok értendők ; ezekről pedig csak elmondhatja a pá-pa, hogy ő nem csak a városban (Roma) hanem az egész vilá-gon élőknek pápája. Ne féljen szerző ur ! önön nem fog a pá-pa pá-parancsaival alkalmatlankodni.
Egyébiránt sz. ur e czim hánytorgatása által II. Syl-vestert ugy akarja föltüntetni ; mint kevély és nagyravágyó embert. E jóakaratot megezáfolja Sylvester eme mondata:
„Én csak apostoli vagyok, de István bizonyára apostol."
A papság világi j a v a i , ugy látszik nagy szálka a szerző ur szemében. De ki tehet r ó l a , hogy épen kath. papok és ba-rátok téritették a magyarokat a kereszténységre ; és vetették meg alapját a műveltségnek. H a sz. István ezeket megjutal-mazta és a nemzeti mivelődés tekintetéből is jószágokkal ado-mányozta: ugy hiszem ezt ők jogosan b i r j á k , és ez által sz.
István nem v é t e t t és sérelmet nem követett el az 5 századdal később keletkezett felekezetek ellen. H a sz. István nem t e t t iniuriát hogy adta ; még kevesebbé lehet igazságosan róni azokat, kik azt elfogadták , mint fáradságuk igen is meg-érdemelt diját.
Nézzük csak jelenben a protestáns Angliát és más nem-katholikus államokat, mily sokat költenek a külföldi missiokra vagyis jobban mondva, biblia-terjesztőkre. Mi nem kivánjuk a z t , hogy a nem-katholikusok a mi vallási intézményeinket pártolják; mi csak azt kivánjuk, hogy el ne nyomják és ne gyalázzák — p. o. Irhont stb. — és hogy a sz. István korában élő papoknak ne vessék szemére azok a jószág birtoklását, kik az apostolkodás munkájában sem részt nem v e t t e k , sem annak föntartásához soha nem járultak. — Különös dolog az, hogy a katholikus papságot szegénynyé sőt koldussá szeretnék t e n n i , hogy : igy mint szegényt czéljaikra jobban fölhasznál-hassák , mint koldust jobban kigúnyolfölhasznál-hassák és láppal tapod-hassák. A történet bizonyítja, hogy az egyháztól elrabolt va-gyon sohasem hozott áldást és hasznot az illető államra. A Patrimonium pauperum „néhány orvmadár és többnyire zsi-dók" kezeibe kerülvén, elharácsoltatik a nélkül ; hogy akár az államot adósságaiból kirántaná, akár a szegények könyeit le-törlené. — P a p , barát és az egész egyház sohasem használja pénzét gonosz ezélokra ; sok szegény gyermek, most már úrrá lett ember bizonyíthatná ezt, lia a hálátlanság nem lenne oly napi renden Nem emlékeznek ők meg a latin költő e szavai-ról : „nil t e r r a ingrato pectore peius alit." — Jelen szomorú helyzetünkben, az egyház világi — és szellemi — érdekei el-len harczolók sorában, legtöbb zsidót és hason elvűt találunk ; de ki csudálkoznék ezen, hiszen itt szép speculatio, nyeremény leend, ha sikerül!
A történeti könyv 48-ik lapján ezek olvashatók : „A pa-pok és legnagyobb hivatalokra alkalmazott németek sugaltára a jezsuita elvből : „czél szentesiti az eszközöket" zsarnok (?) eszközökhez nyúlásra is birá. Papok és barátok rakásokként hordattak össze. A királyné Gizela által egyházi diszruhák-, o l t á r i - s z e n t s é g e k készíttettek. — Szóval, mit bigottság és tevékeny erő kivihetnek, meg lőn kisértve. — Azért a pápa, 11. Sylvester, örömében, hogy Máriának annyi lelket megnyert, vagy inkább hogy apostoli kezeit ismét egy u j föld után nyújt-h a t t a ki stb" Ezek már aztán atnyújt-heoreticus türelmet practice bizonyítják.
Szegény jezsuiták! tehát a rátok fogott „czél szentesiti az eszközöket"-féle elv (posito non concesso) oly bűvös erejű, hogy öt századra visszaható ereje is van ? A rágalom koholta, gonoszság és rosszakarat ápolta ezen elvet, és tulaj-donitja azoknak, kik erről mit sem tudnak. *) I t t is eszébe j u t
* ) R o h j e z s u i t a a t y a Halléban csak imént t a r t o t t missioja a l kalmával ismét j e l e n t é k e n y jutalmat ígért annak , ki a j e z s u i t á k m ü v e i ből be tudná bizonyítani ezen elvnek általoki fölállítását. B. I. ur k ö n y -nyen juthatna ily uton , ha jól e m l é k s z ü n k , 1 0 0 0 tallérhoz. Bizonyítsa tehát be ezen vádját, v a g y legalább piruljon ilyenek leírásánál. S z e r k.
az embernek, mit Pistorius — az előtt maga is protestáns — Keplernek szemére v e t , mondván : H a g y j békét a theologiá-n a k , melyből semmit sem értesz. Olyatheologiá-nokat fogsz a katholi-kusokra, miket sohasem hittek.
A jezsuiták szerzetét I I I Pápa 1540-ben erősité m e g ; a történetiró pedig sz. István koráról irja ezt 1000—1038-ig.
Ez már aztán történelmi igazság ! — Ez épen olyan, mintha a fiát föláldozni akaró Abraham patriarchára akarnók ráfogni, hogy Izsákot puskával akarta agyon lőni.
Sajnos u g y a n , de részben jó ,bogy a jezsuitákat előbb kergették ki Olaszországból — vagyis jobban mondva a sza-badság, — Piémont és Nápoly,—hazájából, mintsem a Vezúv kitört ; mert bizonyos vagyok, hogy még ezt is a jezsuitáknak tulajdonítanák. Igen helyesen mondja Gaume : „Ha, úgymond, arról vádolnának, hogy a Notre Dame tornyait loptam el, men-teni fognám magamat, mert nincs oly képtelenség, melyet ál-landó ismétlés által el nem lehetne hitetni az emberekkel."
„Papok és barátok rakásokként hordattak össze." Mily élezés kifejezés, mily sok jóakarat és aesthetika rejlik csak e néhány szóban. Az ember első pillanatra azt hinné, hogy nem is lelkes lényekről van a szó. H o r d j a rakásra szerző ur szé-n á j á t , — mely ugy látszik szé-nem a legjobb reszé-ndbeszé-n vaszé-n — a kath. papokat és barátokat kímélje meg az ilyen kifejezések-től. — „A királyné Gizela által oltári-szentségek készíttet-tek!" Tudja-e szerző u r , mit értünk mi katholikusok, a leg-szentebb „Oltári-szentség" alatt ? H a érti, ugy miért irta ki ezen baklövést; hiszen azt nálunk a kis iskolás gyermek is tudja, hogy: Oltári-szentséget se Gizela, se István nem készít-het , mert ez sz. hitünk egyik sarkalatos hitágazata , vérnél-küli megújítása és emléke azon véres áldozatnak, melyet Krisztus — közös — Urunk egykor Golgothán végbe vitt.
A protestáns Horst megvallja : „Mi protestánsok gyak-ran igazságtalanok vagyunk a katholicismus i r á n t , mert nem ismerjük azt eléggé." Planck hozzá teszi : „vagyis inkább mi-vel nem akarjuk ismerni." — „Össze férczeitek magatoknak mindenféle rongy- és foltokból valami rémvázat, s miután azt szalmával gondosan kitömtétek, és ábrázat helyett rá csúnya torzarezot mázoltatok, e föliratot ragasztjátok fölé : katholi-cismus." — Hov. I. k.
Én nem tudom mit nevez a szerző ur bigottságnak ; ezen szó ugy látszik igen divatba j ö t t m á r , és ha valaki még templomba mer járni, aligha fogja kikerülni a bigott elneve-zést. Vallásához hűnek maradni bigottság ; nem maradni, fel-világosodás, de olyan, minőt élvezni sok embernek nincs kedve.
Az 55-dik lapon sz. Istvánnak fiához intézett levelében, holtermészetesenapapokjátszák a főszerepet, a szerző a szent-írás e mondatát : „Noli tangere christos meos" igy forditja : „Ne bántsd az én Krisztusaimat?" (sic) Csekély görög ismeret kí-vántatik ahhoz, hogy az ember a Kqiotoç szót többesben, ne Krisztus (nagy betűvel) hanem „fölkent" unctus értemény-ben használja. Igy aztán nem leend azon értelme, mintha sz.
István minden papot egy-egy Krisztusnak t a r t o t t volna. Ily értelemben használja ezt minden hittanár és nyelvész.
Az 58-dik lapon. „Pap ész, pap kéz dolgozott mindenütt.
A büntetések is nagy részben egyháziak voltak. Böjt egyik-ből sem maradhatott el. Vallás és pap hozták elő minél több-féle idegenek befogadását; szerencsétlenségére a magyar-nak." stb.
—-ti 95 t»
Igaz pap-ész, pap-kéz dolgozott mindenütt, és bizonyára ninos oka pirulni a szent István korabeli papságnak, liogy oly alkotmányt szervezett a magyarok számára, mely dicsővé, nagygyá tevé vérünket. H a a büntetések nagy részben egy-háziak voltak, ez által egyszersmind ki van fejezve, hogy ezek szelídebbek voltak mint például az angol politikai (!) törvé-nyek a katholikusok ellen. A böjtöt csak azok t a r t h a t j á k va-lamely iszonyú, minden egyéb fenyítést fölülmúló büntetésnek, quorum Dens venter est. Az idegenekre vonatkozólag Devics megfelelt nagyobb történetészi capacitások érveivel, mint minő B. I. u r . Egri Aladár. *)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
E G E I Í , január-hó 22-én. Azon sok keserű megtámadás között, melyeket az ellenséges lapok szent hitünk és egyhá-zunk ellen intéznek, nem csekély vigasztalásunkra szolgál lel-kipásztor-társainknak a vallásos társulatok terjesztésében ta-núsított tevékenysége, és a hívek buzgósága, melylyel e tár-sulatokat fölkarolni sietnek. Mi is illenék inkább hozzánk a jelen körülmények között, mint sorakozás Jézus lobogója a l á ? Turris fortissima nomen Domini, in ipso speravi et adiutus sum. Az ellenség rendezett táborral támad meg, s mi tétlenül várjuk támadását ? Az idők jelei, a körülmények intenek és mi, kik hivatva vagyunk ránk bizott híveink lelki üdve fölött őrködni, hidegek, közönyösek maradjunk intése i r á n t ? Nem , ezt nem szabad tennünk. I I a a rendes gyógyszer kevés eredményre nyújt kilátást: alkalmazzunk rendkívülit; ha a rendes ajtatossági gyakorlatok jótékony napja nem képes hí-veink e közönyös és anyagi korban itt-ott jéggé fagyott keb-leit meglágyítani, és Isten iránti szeretetre fölgyújtani: is-mertessük meg velők a vallásos és ajtatos társulatokat, hono-sítsuk meg ezeket közöttük. Oh ! a vallásos és ajtatos társula-tok, ha helyesen kezeltetnek, igen üdvös befolyással bírnak a hitélet fölélesztésére. Nem csak jó példa nyujtatik ez által a közönyös híveknek ; hanem a buzgóbbak is ösztönt és a ki-tartásra erőt nyernek. Tapasztalás bizonyítja, hogy az erény is bátrabb és erősebb, lia t u d j a , hogy nem egyedül áll. Es mennyi uralkodó téveszmének vehetni elejét ezen társulatok által, s mennyi jónak hinthetni el magvait ! A vallásos társu-latok korszüksége mellett bizonyít azon körülmény is, hogy híveinknek jobbjai mindenütt oly örömmel karolják föl azokat.
Ehhez j á r u l , hogy napjainkban az egyesülési eszme bizonyos korszerűséggel b i r , mindenütt ezen eszme szerepel : csak ne-künk nem lenne tehát szabad fölhasználni, és csak mi nem használnók föl az előnyt, melyet az egyesülés n y ú j t ? csak mi nem egyesülnénk, hogy egyek maradjunk a h i t b e n , remény-ségben és szeretetben, hogy kincset gyűjtsünk, melyet a tol-vaj el nem oroz, a rozsda meg nem emészt, a moly meg nem ront ? — Ily nézetben levén a vallásos egyletek és társula-tok üdvös hatásáról és korszükségérő], nem tartóztathat-juk meg magunkat, hogy e becses lapokban örömünket ne nyilvánítsuk a fölött, miszerint a városunkban létező vallásos társulatok, az Előrózsafüzér-társulat és legény-egylet, egy
* ) A z i g é i t f o l y t a t á s t igen s z í v e s e n veszszük. Azonban ne t e s s é k s o k a t vesződni az ily avult vádak c z á f o l a t á v a l , csak s z í v e s k e d j é k a t ü -relmet lehelő ily adatokat ismeret okáért f ö l j e g y e z n i , é s rövid feleletre méltatni. S z e r k.
méltó társsal, az üdvös irányáról általánosan ismert O l t á r -e g y l -e t t -e l szaporodtak. Ez-en fiók--egyl-et már a mult évb-en megalakulva, a Pesten levő anya-egylettel vagyon kapcsolat-ban, és tagjai naponként szaporodnak. Van az egyletnek ren-des havi isteni tisztelete , mely minden hónap első vasárnap-ján reggeli 8 órakor az irgalmas nénék templomában tartatik.
A szent misét és szent beszédet nt. Z s e n d o v i c s József érseki levéltárnok ur tartja. Midőn a rendes havi isteni tisz-telet t a r t a t i k , a tagok közül többen szoktak az U r szent asz-talához járulni. Isten áldása nyugodjék mindenütt ezen üdvös egyleten, és adjon neki minél nagyobb elterjedést! S. —
A R A D , jan. 26-án H a vannak hitéletünkben jelesebb mozzanatok, melyek a hívek kebelében a vallásosság magasz-tos érzetét fejlesztik ; ugy kétségkívül azok közé sorolható azon ünnepély is : midőn a pap először áldoz. Ily ünnepélyre hi-vá Arad hi-város kath. hiveit a harangok méla kongása az egyház-ba, melynek szentelt falai közt t. B l a s k o v i c s Frigyes,minori-ta r. gymn. Frigyes,minori-tanár muFrigyes,minori-tatá be áldozatának zsengéjét a mindenek Urának, S u j á n s z k y Eustacli közszeretetiiplebánusJielyet-tes vezetése mellett. A szentegyház tömve volt az összesereg-lett hivekkel, kiknek sziveiből a legszentebb érzelem-gyön-gyök emelkedtek o d a , hova a gomolyodó tömjén sürü gyürü-zete szállongott föl. Jól esett látnunk az összegyűlt hívek közt városunk előkelőbb hivatalnokai és polgárainak jelenlé-t é jelenlé-t a vallásérzejelenlé-t emelésére. — A példa vonzó ; a vallásosság pedig a polgári erénynek is alapja. A Mária-társulat 4 fehérbe öltözött, kezeikben égő gyertyát tartó leányka által volt kép-viselve, jelentve ez által: hogy az u j áldozár Annak közbenjá-rásáért is esedezzék, kinek pártfogásáért a társulat is napon-ként imádkozik. Emelte az ünnepély fényét J a k o b o v i c s Gyula minorita rendű hitszónok megható, kenetdús beszéde, melyben a papi pálya „terheit és töviseit" fejtegette a nagy-számú hallgatóságnak. — Az egész ünnepély a legnagyobb renddel és méltósággal folyt le mindvégig, a mi leginkább a ple-bánus-helyettes Sujánszky E. erélyes buzgalmának köszönhető, ki valamint mindenkor, ugy most is semmi fáradságot sem ki-méit, hogy az ünnepélyt minél meghatóbbá tegye. Az ég ál-dásával jutalmazza fáradozásait. — Az u j áldozárnak pedig kívánjuk a hitszónok szavaival : „Hogy imádsága kellemes il-lat legyen az Urnák szine előtt, és angyalok lebegjenek
áldo-zatának kelyhe fölött !" Avelin.
FLORENZ. (A pecsétőrhez intézett püspöki iratok-nak folyt ) H a n e m , a lehetetlent föltéve, ha az egész fél-sziget püspökei hozzá alkalmazkodnának, javulna a siral-mas helyzet? A sebek nem gyógyulnának, s ezekhez még más fájdalmasabb seb j á r u l n a , tudnillik a püspökök hü-telensége szent kötelességökben, mely botrányhoz hason-lót az egyház még nem látott. Nem hiszszük, hogy ön minket a nép dühének átadni akarna; de ha mindjárt erre czélozna is, — ez csak személyünket illeti, nem pedig hatal-munkat; történjék azonban velünk bármi, előre megbocsátunk tiszta szívből. H a pedig csak ijeszteni a k a r t , elfelejtette az egyház a t y a szavait: numquam incidisti in episcopum. Népeink vallásosak, püspökeiket tisztelik ; bármily esetben pedig, nem vagyunk nagyobbak az apostoloknál, a kik gyalázatot, zak-latást, s halált szenvedtek. Mi az apostolok utódjai vagyunk."
— Az umbriai püspökök egy része válaszolt a pecsétőrnek ; másik része a szent-atyálioz küldött alázatos nyilatkozatot,
mely az olasz vallási állapotnak tükréül tekinthető. „Szentsé-ges Atya ! A nehéz és hosszas hányattások között, melyek az egyházat, s szentséged nemes szivét kínozzák, mi gondjai-nak s fájdalmaigondjai-nak részesei, sirtunk, és sirunk ma is, látván amaz erőködéseket, melyek a népet nyomorba sújtani, s atyai kormányától elszakítva, az igaz egyháztól is elszakítani töre-kednek. Nincs semmi, a mi e czélra meg nem kisértetett vol-na : a csábítás és hazugság mellett, a vallástalanságvol-nak nyilt pártfogolása, a gonosz könyvek terjesztése, az eretnekségnek törvényes védelme, végre a papság elcsábítására tett kísér-letek, hogy ezeket a püspökök ellen lázadásra bírják. — Egy értelmű soraink gát volt a gonoszság ellen. Siker nélkül volt irányunkban a csábítás, a fenyegetés, a becsmérlés, a tömlö-czözés, a számkivetés; végre híitelen Levitákat leltek, kik a forradalom javára szóval-tollal ellenünk szónokoljanak. Mi-dőn ezen hasztalan érczpengés csak még inkább egymáshoz fűzött bennünket, egy minister merészkedett minket tőled, szentséges atya, elszakítani akarni. Azt követelik tőlünk, hogy
mely az olasz vallási állapotnak tükréül tekinthető. „Szentsé-ges Atya ! A nehéz és hosszas hányattások között, melyek az egyházat, s szentséged nemes szivét kínozzák, mi gondjai-nak s fájdalmaigondjai-nak részesei, sirtunk, és sirunk ma is, látván amaz erőködéseket, melyek a népet nyomorba sújtani, s atyai kormányától elszakítva, az igaz egyháztól is elszakítani töre-kednek. Nincs semmi, a mi e czélra meg nem kisértetett vol-na : a csábítás és hazugság mellett, a vallástalanságvol-nak nyilt pártfogolása, a gonosz könyvek terjesztése, az eretnekségnek törvényes védelme, végre a papság elcsábítására tett kísér-letek, hogy ezeket a püspökök ellen lázadásra bírják. — Egy értelmű soraink gát volt a gonoszság ellen. Siker nélkül volt irányunkban a csábítás, a fenyegetés, a becsmérlés, a tömlö-czözés, a számkivetés; végre híitelen Levitákat leltek, kik a forradalom javára szóval-tollal ellenünk szónokoljanak. Mi-dőn ezen hasztalan érczpengés csak még inkább egymáshoz fűzött bennünket, egy minister merészkedett minket tőled, szentséges atya, elszakítani akarni. Azt követelik tőlünk, hogy